Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
Mozgatgafunk... (III.) Bandúr Mihállyal, a ZIM salgótarjáni gyára öntödéjének üzemvezetőjével beszélgetünk, a csarnok öntőhomoktól fekete, félhomályos zugának egyikében. Az anyag- mozgatásról, a fizikai munkáról váltjuk a szót, amiben — főleg ez utóbbit tekintve — egyáltalán nincsenek híján. Sőt! — Ne higgye, hogy túlzók, de ebben az üzemben a munkáslétszám több mint kilencven százaléka, függetlenül at-_ tói, hogy szakmunkás-e, egy-' ben anyagmozgató és segédmunkás is. Még azok a női dolgozók, akik fent a kemencék tetején a homokot piszkálják is, meglehetősen megerőltető feladatnak tesznek eleget. Képzelje csak el: szinte percenként kell egy négyzetméter hosszú vasrudat emelgetniük. Szóval... — Nem lehetne ezt a munkát gépesíteni? — De igen. Az új DISA- MATIK íormázó-öntő sor megoldja ezt a gondot is. X Szóval, majd megoldódik... De addig is,.. Vastag sugárban, szemet sajdító élességgel ömlik a kemencéből a tégelyekbe a tüzes vas. És amikor megtelik... — Megkapjuk ketten a nyelét, és visszük oda, ahol az öntőszekrények sorakoznak. Ezt mondja Brincz Béla, a negyvenhat éves öntő. Illetőleg nem is csak a szája jár, mutatja is. Szinte kétrét hajolva görnyednek a súly alatt; nem, nem azért, mintha olyan rettentő nehéz lenne, de hát a számtalanadul „fuvar” ez ma már: — Van, amikor öt-, van, amikor tízpercenként fordulunk — mondja visszatértekor, s megtörli homlokát. — És a távolság? — A legmesszebbi olyan negyven-ötven méter, de néha csak ide hordjuk a kemence mellé a vasat. Ott állunk az izzó kemence mellett, s közben arról beszél: kilenc éve, amióta itt dolgozik, ha negyven-ötven ember el nem ment innen, akkor egyetlen sem, — Miért? — Tudja, a fiatalabbak nemigen maradnak meg nálunk. Piszkos, nehéz munka ez, aztán nyáron hozzájön még a meleg, az ötven-hat- van fokos, s különben is... Nem divat már mostanában, mégha oly’ jól megfizetik is, a trógermunka. Már elnézést, hogy így fogalmazok, de mi csak így tituláljuk..: — Mennyit keres havonta? — Tizenöt forint nyolcvanas órabérem van. Persze, ez magában igen-igen kevés lenne, de rájön még a leöntött szekrénymennyiségért járó százalék, meg a selejtcsökkentésért járó összeg is. Kijövök három és fél ezerre. Dé tudja, úgy hallom, hamarosan könnyebb lesz a mi életünk is. Hoznak egy gépsort, majdnem teljesen automatizáltat. — De az kevesebb embert is igényel ám... — Valóban. De mindegy. Csak jöjjön, minél előbb. —, És gondolom, feszültség !s keletkezik. — Mármint közöttünk? — Igen. — Biztos. Sokaknak nem' tetszik majd, mert más helyre .csoportosítják át őket, nem hiszem, hogy változatlan fizetéssel. A pénzt meg, ugye, mindenki szereti. Tudja, sokan közülünk, nem nézik, milyen munka, amit csinál. Azt nézik, mennyit tudnak keresni vele. — Gondolja, lesznek ellenzői a gépesítésnek? — Biztos vagyok benne. Ha jól meggondolom, már most is vannak. Néztem az órám: nem több, mint hat percet beszélgettünk. És Brincz Béla társával újabb „fuvarba” kezdett. Lassan, kimért léptekkel — másként nem is lehetne, hiszen fröccsen a vas, s ha testet ér, hát bizony, ott marad a helye — botladoznak az öntöde homokos talapzatán. X Szóval, van, aki a gépesítés hiányában, van, aki amiatt távozik el innen, az öntödéből. Van, aki soknak találja a nehéz fizikai „hórukk”- munkát, akadnak, akik az ennek megszüntetésével járó kevesebb fizetés miatt lépnek ki. Megint csak az üzemvezetővel beszélgetünk. Azt mondja: — Itt van egy másik példa is. Van, helyesebben, volt egy kitűnő képességű magkészítőnőnk, szintén a legjobb dolgozók közül való. És — ma jár le a felmondási ideje. Kérdezgettem, mi indította arra, hogy itthagyja a gyárat? Mit válaszolt? Hát, hogy könnyebb, tisztább, lakóhelyéhez közelebbi munkát talált magának. Komolyan, őszintén sajnálom, hogy elmegy. De mit tehetek? — tárja szét karját Bandúr Mihály. Mit, mit? Tényleg... ö is a technológiai váltást hozza szóba, az új formázóöntő sort, a tiíres-neves, sokat emlegetett DISAMATIK típusú gépet. Aminek üzembe állítása — legalábbis a mostani információk szerint — nem várható előbb 1978-nál. X Gyenes Vendel, a ZIM szállítási osztályvezetője említette egy beszélgetésünk során: — Meglehetősen nagy területen fekszik a gyár. Szétszórtan helyezkednek el az üzemek, a közöttük lévő távolságok — turistaszempontból ugyan nem, de annak a munkásnak a szemszögéből, aki anyagot mozgat egyik helyről a másikra — számottevők. Tudom, a gyár vezetősége mindent megtesz annak érdekében, hogy a szállítást, az anyagmozgatást és a fizikai munkát gépesítse, de hát a lehetőségeink nem éppen szélesek. — Mikorra várható lényeges javulás? — Nem tudom. De az idő szükségszerűen megköveteli a változtatást. 30 győzelmes év Szocialista országok képzőművészeti kiállítása Budapesten X Ebben maradtunk. Meg abban, hogy függetlenül a törekvésektől, a gyár kétezret alig meghaladó munkáslétszámából — hivatalosan — háromszázötvenen foglalkoznak Isifejezetten anyagmozgatással. Azt mondta másik beszélgetőpartnerem: Magyarország jelenlegi legnagyobb gondja az, hogy a hiányos gépesítés miatt, sok esetben szakmunkásokat is kénytelenek segédmunkára, anyag- mozgatásra beosztani. De azzal zárta a gondolatsort: reméli, már nem hosszú ideig. Karácsony György ■ (Vége) Pénteken délben dr. Pozsgai Imre kulturális miniszterhelyettes megnyitotta a 30 győzelmes év című kiállítást. A szocialista országok kulturális minisztereinek tavalyi havannai értekezletén megegyeztek abban, hogy méltó megemlékezésül a*' fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulójáról nemzektözi képző- művészeti seregszemlét rendeznek. így jött létre — 30 győzelmes év elnevezéssel — a szocialista országok reprezentatív, közös kiállítása, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba. Lengyelország, Magyarország. Mongólia a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió, valamint Vietnam részvételével. A nemzetközi tárlat először az elmúlt év nyarán a moszkvai Manyezsben ke- i*ült a nyilvánosság elé. Aztán még az év őszén, szinte szimbolikusan, egyenest Berlinbe érkezett, ahol az Altes Múzeum épületében tekinthették meg a látogatók: idén tavasszal pedig már a prágai Fucik park úgynevezet Brüsszeli pavilonjában fogadta az érdeklődők seregét. Időrendi sorban negyedikként most Budapest töltheti be a vendéglátó szerepkörét. A Kulturális Minisztérium és a kiállítási intézmények, valamint a Műcsarnok egvüttes rendezésében a Budapesti Nemzetközi Vásár területén a B pavilonban június 25-től egy hónapon át, naponta 11—19 Tito és Berlinguer részt vesz a berlini konferencián óráig tekinthető meg ez a nagyszabású kiállítás. A szocialista realizmus összefoglaló égisze alatt válogatott anyag mennyiségében és minőségében egyaránt lenyűgöző! Hogy csak a számadatoknál maradjunk: majdnem 1600 műalkotást (ebből mintegy 1300 festményt, 190 szobrot és 100 plakátot) helyeztek el a pavilon 6000 négyzetméternyi területén. Az egyes országoknak azonos méretű falfelület' jutott. De ki tudná megmondani, milyen szélesre tárulna térben azoknak a monumentális .műalkotásoknak valóságos földrajzi távolsága, amelyeknek kicsinyített makettjét, vagy fényképét szintén elküldték a részt vevő országok. A művek létrejöttének időbeni határai szintén szét; feszítik a címben jelzett há-. rom évtizedes keretet! Egyrészt azért, mert — dráma- ián kísértő momentóként — tragikus sorsot ért a háború martalékává vált műtárgyroncsok, műemlék romok is mindegyre fölbukkannak. Másrészt, mert a főbejárat előterében közös kiállítás emlékezik meg a két világháború közötti antifasiszta ellenállásról, s annak megható képzőművészeti dokumentumairól. Névtelen hősökre és olyan világhírű egyéniségekre emlékeztet ez, mint Dejneka, Derkovits, Kollwitz, Leon Alex, Ék Sándor; Vera Muhina, Hans Grundig, Jonh Heartfield és mások annyian... Ékesen szóló ellenpontozásul, ezután országonként a békés építés harminc győzedelmes esztendeje a válasz: hiszen ezekben az országokban a béke tavasza egyben a társadalmi rend megújulását is magával hozta. Hazai hasyománvokra támaszkodva. de a szocialista realizmus formanyel- vén és a proletár internacionalizmus alapjairól szólnak hozzánk ezek az alkotók, ezek az alkotások — mindenki számára közérthetően. A szerzők és címek felsorolását tallózásszerűen sem kísérelhetjük meg, olyan sokrétű és bőséges a választék. Csupán annyit jegyeznénk meg. hogy a kiállítók túlnyomó többsége már-jnár klasszikusnak számít. A kevésbé ismerősek pedig — bátran állíthatjuk — kiérdemlik a megismerkedést! Ifjak és idősek, .nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül, a művészet sajátos eszközeivel hirdetik, hogy lehetséges. sőt, szükséges a szoros egvütt- működés. az egyre alaposabb, kölcsönös megismerés. Ez a mostani békés, együttes fölsorakozás, |rrfajd pedig az egyes részt víevő országokban sorra kerülő helv- színi összevetés minden bizonnyal újabb látványos lendületet ad a szocialista realizmus továbbfejlődésének. A nézők ezrei pedig erőt merítenek a háborúellenes szolidaritáshoz. a békéért folyó fokozott küzdelemhez. Wagner István Pénteken Belgrádban hivatalosan közölték, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának Elnöksége úgy határozott, hogy a JKSZ, amely „kezdettől fogva konstruktívan működött közre az európai kommunista és munkáspártok tanácskozásának előkészítő munkálataiban, részt vesz az európai kommunista és munkáspártok június 29-re és 30-ra összehívott konferenciáján”! A JKSZ küldöttségét Jo- szip Broz Tito, a párt elnöke vezeti. A L’Unitá, az Olasz KP központi lapja pénteki számában hírül adja: a berlini szerkesztő bizottsági ülés határozatot hozott arról, hogy június 29-re összehívják az európai kommunista és munkáspártok értekezletét. A lap azt is közli, hogy az OKP küldöttségét a berlini találkozón Enrico Berlinguer főtitkár vezeti. (MTI) Vorster nem változik Pénteken délufán befejeződött Johannes Vorster délafrikai miniszterelnök négynapos nyugat-németországi látogatása. A pretoriai kormányfő sajtóértekezletén közvetve elismerte, hogy dolga- végezetlenül tér vissza hazájába, és megbeszéléseinek eredményéül (amelyeket szerdán és csütörtökön Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel, pénteken pedig Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral tartott) mindössze annyit tudott elkönyvelni, hogy tárgyaló- partnerei „szívélyesen és barátságosan” fogadták. Vorster állástfoglalt a faji elkülönítés . politikájának fenntartása mellett. Sajnálatosnak minősítette a hazájában lezajlott véres eseményeket, de igyekezett csökkenteni azok jelentőségét! Balassagyarmaton, a Budapesti Finomkötöttárugyár gyáregységében számítanak a fiatalok szorgalmára, hatékony munkájára is. Az ifjúsági szalagok mindig is a legjobbak között dolgoznak, KISZ-felajánlásaikkal külön segítik a gyár terveinek mielőbbi megvalósítását. Képünkön; a gyár egyik ifjúsági szocialista brigádja. —kj— Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) veltség gyarapítását és a marxista nevelés eredményességét. Folytatjuk az intézmény- hálózat fejlesztését, de emellett szeretnénk előtérbe állítani a fejlesztés minőségi tényezőit. Erre akarjuk továbbképezni a pedagógusokat és ennek szolgálatába kívánjuk állítani a tudományos kutatást is. Tisztelt országgyűlés! Dolgozó népünk támogatja a párt politikáját, egyetért az V. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokkal, növekvő aktivitással vesz részt azok megvalósításában. Az 1976. év eddigi eredményei biztatóak. A minisztériumoktól a tanácsokig, a felügyeleti szervektől a vállalatokig, intézményekig mindenkinek felelősségteljes tehnivalói vannak azért, hogy biztosítsuk az V. ötéves terv teljesítésének feltételeit. A gondok ismertek. A megoldásra vonatkozó elképzeléseinket a teljesség igénye nélkül vázoltam a tisztelt országgyűlés előtt. Az emberek tevékeny részt kérnek a gazdasági célok kialakításában és döntő részük van azok megvalósításában. Ezért az intézkedéseknek, azok végrehajtási módszereinek a jövőben is olyanoknak kell lenniök, hogy a társadalmi érdek érvényesülése mellett mindig figyelembevegyék a dolgozók, a dolgozó kollektívák érdekeit is. Valamennyiünknek tenni kell azért, hogy egységes felfogáson alapuló cselekvés és fegyelmezett munka folyjék. Ehhez kérjük a pártszervezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági és tömegszervezetek aktív segítségét és igényeljük a tisztelt képviselő elvtársak közreműködését, cselekvő támogatását is. Kérem a tisztelt ország- gyűlést, a beszámolómat fogadja el. A felszólalásokra Karakas László válaszolt. Kitért arra: a képviselők — a mindennapi munkájuk során, a gyakorlatban megismert jelenségek és problémák ismertetésével elemző, értékelő módon foglalkoztak a munkaerőhelyzettel és a jövő munkásnemzedékének nevelésével, képzésével. Mindazzal, amit elmondtak, kiegészítették a beszámolót és az írásos jelentést. A miniszter közölte, hogy a parlamenti munka gyakorlatának megfelelően a plenáris ülésen elhangzott kénviselői javaslatokat a Minisztertanács megvizsgálja, értékeli, hasznosítja, az érdekelt képviselőknek pedig írás.ban is választ küldenek. , Az országgyűlés mind a beszámolót, mind a felszólalásokra adott miniszteri választ jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés pénteki ülése — amelyen felváltva elnökölt Apró Anta', Inokai János és Péter János — befejeződött. Apró Antal elnök további jó munkát kívánt a képviselőknek, s bezárta a nyári ülésszakot, (MTI) Nem halasztják el a portugál elnök választást A portugál legfelsőbb bíróság pénteken elutasította a Pinheiro de Azevedo tengernagy jelöltségét támogató bizottságnak azt a - kérelmét, hogy halasszák el a vasárnapra tervezett elnökválasztást a kormányfő betegsége miatt. A bíróság csak abban az esetben halasztaná el a szavazást, ha valamelyik jelölt meghalna — áll a közleményben. Az Anop portugál távirati iroda péntek délutáni jelentése szerint Azevedo pénteken délelőtt néhány sort írt munkatársainak. Ebből úgy tűnik, hogy pszichikumát nem érte károsodás, beszélni azonban még mindig nem tud. (MTI) NÓGRÁD = 1976. június 26., szombat 3
