Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

Mozgatgafunk... (III.) Bandúr Mihállyal, a ZIM salgótarjáni gyára öntödéjé­nek üzemvezetőjével beszél­getünk, a csarnok öntőho­moktól fekete, félhomályos zugának egyikében. Az anyag- mozgatásról, a fizikai munká­ról váltjuk a szót, amiben — főleg ez utóbbit tekintve — egyáltalán nincsenek híján. Sőt! — Ne higgye, hogy túlzók, de ebben az üzemben a mun­káslétszám több mint kilenc­ven százaléka, függetlenül at-_ tói, hogy szakmunkás-e, egy-' ben anyagmozgató és segéd­munkás is. Még azok a női dolgozók, akik fent a kemen­cék tetején a homokot pisz­kálják is, meglehetősen meg­erőltető feladatnak tesznek eleget. Képzelje csak el: szin­te percenként kell egy négy­zetméter hosszú vasrudat emelgetniük. Szóval... — Nem lehetne ezt a mun­kát gépesíteni? — De igen. Az új DISA- MATIK íormázó-öntő sor megoldja ezt a gondot is. X Szóval, majd megoldódik... De addig is,.. Vastag sugárban, szemet sajdító élességgel ömlik a ke­mencéből a tégelyekbe a tü­zes vas. És amikor megtelik... — Megkapjuk ketten a nye­lét, és visszük oda, ahol az öntőszekrények sorakoznak. Ezt mondja Brincz Béla, a negyvenhat éves öntő. Illető­leg nem is csak a szája jár, mutatja is. Szinte kétrét hajolva gör­nyednek a súly alatt; nem, nem azért, mintha olyan ret­tentő nehéz lenne, de hát a számtalanadul „fuvar” ez ma már: — Van, amikor öt-, van, amikor tízpercenként for­dulunk — mondja visszatér­tekor, s megtörli homlokát. — És a távolság? — A legmesszebbi olyan negyven-ötven méter, de né­ha csak ide hordjuk a kemen­ce mellé a vasat. Ott állunk az izzó kemen­ce mellett, s közben arról be­szél: kilenc éve, amióta itt dolgozik, ha negyven-ötven ember el nem ment innen, akkor egyetlen sem, — Miért? — Tudja, a fiatalabbak nemigen maradnak meg ná­lunk. Piszkos, nehéz munka ez, aztán nyáron hozzájön még a meleg, az ötven-hat- van fokos, s különben is... Nem divat már mostanában, mégha oly’ jól megfizetik is, a trógermunka. Már elnézést, hogy így fogalmazok, de mi csak így tituláljuk..: — Mennyit keres havonta? — Tizenöt forint nyolcva­nas órabérem van. Persze, ez magában igen-igen kevés lenne, de rájön még a leön­tött szekrénymennyiségért já­ró százalék, meg a selejt­csökkentésért járó összeg is. Kijövök három és fél ezer­re. Dé tudja, úgy hallom, ha­marosan könnyebb lesz a mi életünk is. Hoznak egy gép­sort, majdnem teljesen auto­matizáltat. — De az kevesebb embert is igényel ám... — Valóban. De mindegy. Csak jöjjön, minél előbb. —, És gondolom, feszültség !s keletkezik. — Mármint közöttünk? — Igen. — Biztos. Sokaknak nem' tetszik majd, mert más hely­re .csoportosítják át őket, nem hiszem, hogy változat­lan fizetéssel. A pénzt meg, ugye, mindenki szereti. Tud­ja, sokan közülünk, nem né­zik, milyen munka, amit csi­nál. Azt nézik, mennyit tud­nak keresni vele. — Gondolja, lesznek ellen­zői a gépesítésnek? — Biztos vagyok benne. Ha jól meggondolom, már most is vannak. Néztem az órám: nem több, mint hat percet beszélget­tünk. És Brincz Béla társá­val újabb „fuvarba” kezdett. Lassan, kimért léptekkel — másként nem is lehetne, hi­szen fröccsen a vas, s ha tes­tet ér, hát bizony, ott marad a helye — botladoznak az öntöde homokos talapzatán. X Szóval, van, aki a gépesítés hiányában, van, aki amiatt távozik el innen, az öntödé­ből. Van, aki soknak találja a nehéz fizikai „hórukk”- munkát, akadnak, akik az en­nek megszüntetésével járó kevesebb fizetés miatt lépnek ki. Megint csak az üzemvezető­vel beszélgetünk. Azt mond­ja: — Itt van egy másik példa is. Van, helyesebben, volt egy kitűnő képességű magkészí­tőnőnk, szintén a legjobb dol­gozók közül való. És — ma jár le a felmondási ideje. Kér­dezgettem, mi indította ar­ra, hogy itthagyja a gyárat? Mit válaszolt? Hát, hogy könnyebb, tisztább, lakóhe­lyéhez közelebbi munkát talált magának. Komolyan, őszintén sajnálom, hogy elmegy. De mit tehetek? — tárja szét kar­ját Bandúr Mihály. Mit, mit? Tényleg... ö is a technológiai váltást hozza szóba, az új formázó­öntő sort, a tiíres-neves, sokat emlegetett DISAMATIK típu­sú gépet. Aminek üzembe állítása — legalábbis a mos­tani információk szerint — nem várható előbb 1978-nál. X Gyenes Vendel, a ZIM szál­lítási osztályvezetője említet­te egy beszélgetésünk során: — Meglehetősen nagy terü­leten fekszik a gyár. Szétszór­tan helyezkednek el az üze­mek, a közöttük lévő távol­ságok — turistaszempontból ugyan nem, de annak a mun­kásnak a szemszögéből, aki anyagot mozgat egyik hely­ről a másikra — számotte­vők. Tudom, a gyár vezetősé­ge mindent megtesz annak érdekében, hogy a szállítást, az anyagmozgatást és a fizi­kai munkát gépesítse, de hát a lehetőségeink nem éppen szélesek. — Mikorra várható lénye­ges javulás? — Nem tudom. De az idő szükségszerűen megköveteli a változtatást. 30 győzelmes év Szocialista országok képzőművészeti kiállítása Budapesten X Ebben maradtunk. Meg abban, hogy függetle­nül a törekvésektől, a gyár kétezret alig meghaladó mun­káslétszámából — hivatalo­san — háromszázötvenen foglalkoznak Isifejezetten anyagmozgatással. Azt mondta másik beszél­getőpartnerem: Magyaror­szág jelenlegi legnagyobb gondja az, hogy a hiányos gépesítés miatt, sok esetben szakmunkásokat is kénytele­nek segédmunkára, anyag- mozgatásra beosztani. De az­zal zárta a gondolatsort: re­méli, már nem hosszú ideig. Karácsony György ■ (Vége) Pénteken délben dr. Pozsgai Imre kulturális miniszterhe­lyettes megnyitotta a 30 győzel­mes év című kiállítást. A szocialista országok kul­turális minisztereinek tava­lyi havannai értekezletén megegyeztek abban, hogy méltó megemlékezésül a*' fa­sizmus felett aratott győze­lem harmincadik évfordu­lójáról nemzektözi képző- művészeti seregszemlét ren­deznek. így jött létre — 30 győzelmes év elnevezés­sel — a szocialista országok reprezentatív, közös kiállí­tása, Bulgária, Csehszlová­kia, Kuba. Lengyelország, Magyarország. Mongólia a Német Demokratikus Köz­társaság, Románia, a Szov­jetunió, valamint Vietnam részvételével. A nemzetközi tárlat elő­ször az elmúlt év nyarán a moszkvai Manyezsben ke- i*ült a nyilvánosság elé. Az­tán még az év őszén, szin­te szimbolikusan, egyenest Berlinbe érkezett, ahol az Altes Múzeum épületében tekinthették meg a látoga­tók: idén tavasszal pedig már a prágai Fucik park úgynevezet Brüsszeli pavi­lonjában fogadta az érdek­lődők seregét. Időrendi sorban negye­dikként most Budapest tölt­heti be a vendéglátó szerep­körét. A Kulturális Minisz­térium és a kiállítási intéz­mények, valamint a Mű­csarnok egvüttes rendezésé­ben a Budapesti Nemzetközi Vásár területén a B pavi­lonban június 25-től egy hónapon át, naponta 11—19 Tito és Berlinguer részt vesz a berlini konferencián óráig tekinthető meg ez a nagyszabású kiállítás. A szocialista realizmus összefoglaló égisze alatt válogatott anyag mennyi­ségében és minőségében egy­aránt lenyűgöző! Hogy csak a számadatoknál maradjunk: majdnem 1600 műalkotást (ebből mintegy 1300 fest­ményt, 190 szobrot és 100 plakátot) helyeztek el a pavilon 6000 négyzetméter­nyi területén. Az egyes or­szágoknak azonos méretű falfelület' jutott. De ki tud­ná megmondani, milyen szé­lesre tárulna térben azok­nak a monumentális .műal­kotásoknak valóságos föld­rajzi távolsága, amelyeknek kicsinyített makettjét, vagy fényképét szintén elküldték a részt vevő országok. A művek létrejöttének időbeni határai szintén szét; feszítik a címben jelzett há-. rom évtizedes keretet! Egy­részt azért, mert — dráma- ián kísértő momentóként — tragikus sorsot ért a hábo­rú martalékává vált mű­tárgyroncsok, műemlék ro­mok is mindegyre fölbuk­kannak. Másrészt, mert a főbejárat előterében közös kiállítás emlékezik meg a két világháború közötti an­tifasiszta ellenállásról, s an­nak megható képzőművé­szeti dokumentumairól. Név­telen hősökre és olyan vi­lághírű egyéniségekre em­lékeztet ez, mint Dejneka, Derkovits, Kollwitz, Leon Alex, Ék Sándor; Vera Mu­hina, Hans Grundig, Jonh Heartfield és mások annyi­an... Ékesen szóló ellenpontozá­sul, ezután országonként a békés építés harminc győ­zedelmes esztendeje a vá­lasz: hiszen ezekben az or­szágokban a béke tavasza egyben a társadalmi rend megújulását is magával hoz­ta. Hazai hasyománvokra támaszkodva. de a szocia­lista realizmus formanyel- vén és a proletár interna­cionalizmus alapjairól szól­nak hozzánk ezek az alko­tók, ezek az alkotások — mindenki számára közérthe­tően. A szerzők és címek felsorolását tallózásszerűen sem kísérelhetjük meg, olyan sokrétű és bőséges a választék. Csupán annyit jegyeznénk meg. hogy a ki­állítók túlnyomó többsége már-jnár klasszikusnak szá­mít. A kevésbé ismerősek pedig — bátran állíthatjuk — kiérdemlik a megismer­kedést! Ifjak és idősek, .nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül, a művészet sajátos eszközeivel hirde­tik, hogy lehetséges. sőt, szükséges a szoros egvütt- működés. az egyre alapo­sabb, kölcsönös megismerés. Ez a mostani békés, együt­tes fölsorakozás, |rrfajd pedig az egyes részt víevő orszá­gokban sorra kerülő helv- színi összevetés minden bi­zonnyal újabb látványos lendületet ad a szocialista realizmus továbbfejlődésé­nek. A nézők ezrei pedig erőt merítenek a háború­ellenes szolidaritáshoz. a békéért folyó fokozott küz­delemhez. Wagner István Pénteken Belgrádban hi­vatalosan közölték, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsá­gának Elnöksége úgy határo­zott, hogy a JKSZ, amely „kezdettől fogva konstruktí­van működött közre az eu­rópai kommunista és mun­káspártok tanácskozásának előkészítő munkálataiban, részt vesz az európai kom­munista és munkáspártok jú­nius 29-re és 30-ra összehí­vott konferenciáján”! A JKSZ küldöttségét Jo- szip Broz Tito, a párt elnö­ke vezeti. A L’Unitá, az Olasz KP központi lapja pénteki szá­mában hírül adja: a berlini szerkesztő bizottsági ülés ha­tározatot hozott arról, hogy június 29-re összehívják az európai kommunista és mun­káspártok értekezletét. A lap azt is közli, hogy az OKP küldöttségét a berlini talál­kozón Enrico Berlinguer fő­titkár vezeti. (MTI) Vorster nem változik Pénteken délufán befejező­dött Johannes Vorster dél­afrikai miniszterelnök négy­napos nyugat-németországi látogatása. A pretoriai kor­mányfő sajtóértekezletén köz­vetve elismerte, hogy dolga- végezetlenül tér vissza hazá­jába, és megbeszéléseinek eredményéül (amelyeket szer­dán és csütörtökön Henry Kissinger amerikai külügy­miniszterrel, pénteken pedig Helmut Schmidt nyugatné­met kancellárral tartott) mindössze annyit tudott el­könyvelni, hogy tárgyaló- partnerei „szívélyesen és ba­rátságosan” fogadták. Vorster állástfoglalt a faji elkülönítés . politikájának fenntartása mellett. Sajnálatosnak minősítette a hazájában lezajlott véres eseményeket, de igyekezett csökkenteni azok jelentősé­gét! Balassagyarmaton, a Budapesti Finomkötöttárugyár gyáregységében számítanak a fiatalok szorgalmára, hatékony munkájára is. Az ifjúsági szalagok mindig is a legjobbak között dolgoznak, KISZ-felajánlásaikkal külön segítik a gyár terveinek mielőbbi megvalósítását. Képünkön; a gyár egyik ifjúsági szocialista brigádja. —kj— Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) veltség gyarapítását és a marxista nevelés eredményes­ségét. Folytatjuk az intézmény- hálózat fejlesztését, de emel­lett szeretnénk előtérbe ál­lítani a fejlesztés minőségi tényezőit. Erre akarjuk to­vábbképezni a pedagógusokat és ennek szolgálatába kíván­juk állítani a tudományos ku­tatást is. Tisztelt országgyűlés! Dolgozó népünk támogatja a párt politikáját, egyetért az V. ötéves tervben meghatáro­zott gazdaságpolitikai célok­kal, növekvő aktivitással vesz részt azok megvalósításában. Az 1976. év eddigi eredmé­nyei biztatóak. A minisztériumoktól a ta­nácsokig, a felügyeleti szer­vektől a vállalatokig, intéz­ményekig mindenkinek fele­lősségteljes tehnivalói vannak azért, hogy biztosítsuk az V. ötéves terv teljesítésének fel­tételeit. A gondok ismertek. A megoldásra vonatkozó el­képzeléseinket a teljesség igénye nélkül vázoltam a tisz­telt országgyűlés előtt. Az emberek tevékeny részt kérnek a gazdasági célok ki­alakításában és döntő részük van azok megvalósításában. Ezért az intézkedéseknek, azok végrehajtási módszerei­nek a jövőben is olyanoknak kell lenniök, hogy a társa­dalmi érdek érvényesülése mellett mindig figyelembeve­gyék a dolgozók, a dolgozó kollektívák érdekeit is. Va­lamennyiünknek tenni kell azért, hogy egységes felfogá­son alapuló cselekvés és fe­gyelmezett munka folyjék. Ehhez kérjük a pártszer­vezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági és tömegszervezetek aktív segítségét és igényeljük a tisztelt képviselő elvtársak közreműködését, cselekvő tá­mogatását is. Kérem a tisztelt ország- gyűlést, a beszámolómat fo­gadja el. A felszólalásokra Karakas László válaszolt. Kitért arra: a képviselők — a mindennapi munkájuk során, a gyakor­latban megismert jelenségek és problémák ismertetésével elemző, értékelő módon fog­lalkoztak a munkaerőhely­zettel és a jövő munkás­nemzedékének nevelésével, képzésével. Mindazzal, amit elmondtak, kiegészítették a beszámolót és az írásos je­lentést. A miniszter közölte, hogy a parlamenti munka gyakor­latának megfelelően a ple­náris ülésen elhangzott kén­viselői javaslatokat a Mi­nisztertanács megvizsgálja, értékeli, hasznosítja, az ér­dekelt képviselőknek pedig írás.ban is választ küldenek. , Az országgyűlés mind a beszámolót, mind a felszóla­lásokra adott miniszteri vá­laszt jóváhagyólag tudomá­sul vette. Ezzel az országgyűlés pén­teki ülése — amelyen fel­váltva elnökölt Apró Anta', Inokai János és Péter János — befejeződött. Apró Antal elnök további jó munkát kí­vánt a képviselőknek, s be­zárta a nyári ülésszakot, (MTI) Nem halasztják el a portugál elnök választást A portugál legfelsőbb bí­róság pénteken elutasította a Pinheiro de Azevedo ten­gernagy jelöltségét támogató bizottságnak azt a - kérelmét, hogy halasszák el a vasárnap­ra tervezett elnökválasztást a kormányfő betegsége miatt. A bíróság csak abban az esetben halasztaná el a sza­vazást, ha valamelyik jelölt meghalna — áll a közlemény­ben. Az Anop portugál táv­irati iroda péntek délutáni jelentése szerint Azevedo pén­teken délelőtt néhány sort írt munkatársainak. Ebből úgy tűnik, hogy pszichiku­mát nem érte károsodás, be­szélni azonban még mindig nem tud. (MTI) NÓGRÁD = 1976. június 26., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom