Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-23 / 147. szám
4T Népra jzunk sorozatban Az elmúlt tizenöt évben a Gondolat. Könyvkiadó gondozásában kilenc 1 kötetből álló Magyar néprajzi sorozat jelent meg, amely — mind a szakemberek, mind az érdeklődő olvasók elismerését kivívta. A sorozat kötetei népszerűségüket annak köszönhetik. hogy Magyarország legsajátosabb történeti múlttal és népi kultúrával rendelkező tájegységei közül mutatnak bs néhányat színes, olvasmányos s'ílusban. a tudományos ismeretterjesztés színvonalas hagyományait követve. Mindegyik kötetet rövid történeti rész veze'i be. ezt követi a „néprajzi táj'’ anyagi és szellemi kultúrájának ismertetése. A szerzők általában követik a néprajz hagyományos témafelosztását (gyűjtögetés, halászat, földművelés, állattartás, település, építkezés, táplálkozás, viselet, ipar, kereskedelem, ill. népköltészet, népnyelv, népszokások, hiedelmek). A köteteket népi szövegek, mesék, számos kép- és rajzillusztrációk leszik színesebbé. Több tanulmányt precíz, szaktudományos jegy- zetanvag és irodalomjegyzék egészít ki. De lássuk az egyes müveket! Ifjú Kodolányi János Or- mányság-a a Baranya megye déli részén, a Dráva mellett fekvő, s 40 helységből álló tájat mutatja be. Dombos, ligetes vidék, melyet régen mocsarak és mocsári erdők tarkítottak. Az Ormány- ság nevezetességei közül a XIX. században kialakult egykézést, a viseletét, s ezen belül a nők fehér öltözetét szokták külön kiemelni. Dömötör Sándornak őrségről írott könyve hazánk egyik sajátos történeti múltú területét hozza közelebb. Dömötör tanulmánya a sorozat egyik olyan ,tagja, amely mondandóját nem a hagyományos témabeosztás szerint tárgyalja. Íme, néhány fejezetcím: „Tusakenyér és kásafőzés”, „Tejivó emberek”, „Szeres településű falvakban, boronaházak füstös konyháiban”. ..Őrségi mesék mendemondák”. Élvezetes felüdülés népi múltunk ízes hagyományaival találkozni Dömötör kötetében. Katona Imre: Sárköz-e a Duna két partján elterülő szomszédos 'táj néprajzával ismertet meg. Később a Duna néprajzi választóvonal is lett, s ma már. megkülönböztetünk Tolna megyei és kalocsai Sárközt. A könyv a Tolna megyei Sárközzel foglalkozik, melynek községei: Öcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Bá'a. Sárköz is tipikusan ártéri terület volt, így a lecsapoltok előtt a megélhetés fő forrását a halászat, a vadászat, a színes vízi élet és az óriási ártéri' legelőket hasznosító állattartás jelentette. A Dunántúllal még két kötet foglalkozik. Az egyik Vajkai Auréltól: A Bakony néprajza. A táji, természeti adottságok alapvetően meghatároz' ák a népesség életkörülményeit. A bakonyi erdők sokféle tevékenységre (erdei gyűitö'*etAs «-úi- hamuzsír-, mészégetés, fakitermelés. fafaragás, makkol- tatás) adtak lehetőséget. A különböző megélhetési források pedig sokszor társadalmi különbözőségek kifejezői . is. A Bakony egyik jellegzetességét az egykori kis- nemesl falvak, illetve a híres bakonyi sertés adják. A Séd vízi erejét lisz'őrlő malmok, kállók, deszkametsző malmok hasznosították. Országos hírű volt a veszprémi csutora: a fából esztergálvo- zott kulacs. A másik könyv Vajkai Aurél: Balatonmellék-e. A szerző a ' Balaton vidékének egyik legavatottabb néprajzi kutatója, munkásságának jelentős része e tájakkal kapcsolatos. Könyve nem csupán a Balaton partján települt községekről szól, hanem a parttól távoAutóshirek MERGEZö MÉREGTELENÍTŐK Az amerikai gépkocsiipar által kedvelt kipufogógáztisztítók valószínűleg több kárt okoznak, mint amennyit megakadályoznak — vélekedik a washingtoni szövetségi környezetvédelmi hivatal. A berendezések ugyan Csökkentik a szénmonoxid és a szénhidrogének kiáramlását, ezzel szemben növelik a leadott szulfátok mennyiségét, ami növelheti a halálos szíves tüdőanegbetegedések számát. ASSZONY, NE ZSÖRTÖLŐDJ! Kevesebb baleset történne, ha a feleségek nem zsörtölődnének annyit a férjükkel. Ken Barrel, brit baleset-elhárítási rendőrségi szakértő véleménye szerint az asszonyok akadékoskodása, zsörtölődése növeli a volánnál ülő férj agresszivitását, ami dekon- centrált, kíméletlen vezetési magatartást idéz elő. A szakértő azt ajánlja, hogy a feleségek különösen reggelizés közben legyenek kedvesek és figyelmesek férjükkel. labb fekvő helységeket is magába foglalja. „A néprajzi elemeknek meglehetős kisugárzási területük van, s így indokolatlan kizárólag a Balaton mentén maradni” — írja a szerző. Különös figyelmet érdemel a nagy hírű és múltú balatoni halászatról szóló fejezet. A sorozat néfjy kötete a Nagy-Alföld - területére vezeti az olvasót. Közöttük találjuk a két legsikerültebb tanulmányt, Balogh István munkáit. A levéltári kutatásban nagy tapasztalattal rendelkező szerző Hajdúság című könyve a Hajdúság történetével, néprajzával, a tájegység településeivel, i a hajdúvárosok szerkezetével foglalkozik. „A Hajdúvárosok települési formája egy fél évszázad óta izgalmas kérdése a néprajz- és földrajztudománynak. Érthető Is, mert a hajdúvárosi település- forma lényegesen különbözik a Kár.pát-medence magyar és nem magyar nemzetiségű parasztságának faluformájától” — olvashatták a könyvben. A Cívisek világa című kötet, a cíviséletforma kialakulását tárgyalja. A tanulmányban nem csupán Debrecen néprajzi nevezetességeiről olvashatunk,, hanem problémafelvető, statisztikai adatokat ■ is feldolgozó, az összefüggéseket kiemelő gazdaság- és társadalomtörténeti áttekintést kapunk. Bálint Sándor: A szegedi nép című tanulmánya szintén egy alföldi várossal foglalkozik. A néprajzos egyetemi tanár szerző maga is Szeged szülötte, s a város egyik legavatottabb ismerője. Szeged a XIX. sz.-i lecsapolások előtt hatalmas vízvidék közepén terült el. A táj változatos összetétele sokféle megélhetésre adott lehetőséget (legeltetés, hajózás, kertészet). A középkor végén Szeged volt az Itáliába irányuló állatkivitel kiindulópontja. A város -nevezetességei közé tartozik a dohány- és -paprikatermesztés, gyümölcs- és szőlőművelés, a tanyavilág. A Magyar néprajzi sorozatot Erdész Sándor: Nyírség című kötete zárja le. A Nyírség jellegzetességei közül érdemes kiemelni a bokortanyákat, melyek hazánk egyik településtörténeti ritkaságát jelentik. Az ország sok más vidékéhez hasonlóan az elmúlt száz év alatt ezen a vidéken is jelentős változások következtek be, hiszen a mai homokbuckáiról ismert Nyírség a múlt századi lecsapolásokig az „ezer tó országa” volt. Dr. Török Katalin Nagy ugrás a vízbe... — No. várjon, akkor hozok, egyet — mondja a napbarní- tott fiatalember, és fejest ugrik a tóstrand medencéjének vizébe. Eltűnik egy fél pencr^. aztán felbukkan, mutatja a két kezét. — Tiszta a víz, bátrain vetkőzhet. Árnyékban is huszonöt fok van. Hűsít a tóstrand vize. nem is unatkoznak a vendégek. — Június elsején, kedden nyitottunk, s hála a jó időnek, Kié lesz a labda? A múlt héten még az ....lm ebihalakra panaszkodtak. — Ebihalak? Ebben a vízben? — Nem is a Dunában. Tollaslabdázók. ***» .mm T évésfórum az olimpiáról Akárcsak korábban, a mexikói és a müncheni olimpia előtt, az idei montreali verseny előtt is fórumadást rendez a televízió. Pénteken 21,30 órakor a magyar sport- és a világ sportjának ismerői foglalnak helyet a kamerák előtt, hogy választ adjanak a telefonon beérkezett kérdésekre, illetve a korábban címükre érkezett levelekre. A televízió 2-es stúdiójában jelen lesz Páder János, az olimpiai bizottság titkára, valamint számos olimpiai sportág vezetője. Közöttük találjuk Papp Lászlót, Széchy Tamást, Horváth Istvánt, Gyarmati Dezsőt, Fejes Zoltánt és másokat. Ugyancsak az érdeklődők rendelkezésére áll dr. Árky Nándor főorvos, a sportkórház igazgatója is, aki többek között jó ismerője az olimpikonok táplálkozási szabályainak, az akklimatizálódás feltételeinek, nem utolsósorban pedig a doppingvizsgálatoknak. Természetesen feleletet kapnak azok is, akik azután érdeklődnek: mit, mikor közvetít montrealból a televízió. . A tévéfórum egyik újdonsága, hogy a 2-es stúdióban párhuzamosan kapcsolják a tatai edzőtábort is, ahol az olimpiai sportágak éppen otttartózkodó vezetői, sportolói állnak a közönség rendelkezésére. Többek között Kaludi Mihály, Gurics György, dr. Nagy Jenőné, Orvos András nyilatkozik arról, mi várható férfi kézilabdában, birkózásban, női tornában, súlyemelésben. A pénteki olimpiai fórum telefonszámait az aznapi tévéhíradó első kiadása előtt közük. Bocsássa meg az olvasó, hogy görög honba járó útijegyzeteim során két bűnt legalábbis már elkövettem — a harmadikról, az úti- jegyzetről most szemérmesen ne essék szó: — még mindig nem jutottam el az Akropo- liszra és, hogy a táj és a romok szépsége, a történelem és a mitológia varázsos nászának kikandikált élménye helyett, vagy mellett, mindig belekeveredek a politikába. A két vétekre csak egy vigaszt tudok írként felajánlani: ahogyan illik egy turistához, mégha az újságíró is, eljutok á végén az Akro- poiiszra. A két vétekre második vigaszom nincs. De úgy érzem, nem is szükségeltetik. Gyerünk hát tovább, hosz- szú az út Athénig — képletesen is. Olyan megállók akadnak az ember útjába, mint például Termophile. A szoros. Sőt, a szorulat. Amely Leoriidász és 300 harcosának emlékét hirdeti, kik mind egy szálig^, feláldozták magukat spártái létükre is Athénért, a közös ügyért, a perzsák ellen és ellenem. Nem tudhatták a szerencsétlen hősök, hogy évezredek ' múltán egy történelemtanárnak éppen e sorok íróját jut eszébe beszámoltatni, hogyan is történt, és miként, és miért is, hogy Leonidász a társai élén, önvesztő rohamra inJó napot, Görögország Szobor, háttal a folyónak dúlt a perzsák ellen. A szemre nem is olyan szoros szoros közepén, ott a vésett kőlap, amely a 300 spártai közös sírja felett hirdeti az örökké élő embert, mert megtette, amit megkívánt tőle a haza. A komor kő mellől pompás kilátás nyílik le a tájra, és a tájon uralkodó, a század elején épített, vagy, hogy inkább állított valóban monumentális, de nem nagy művészi erejű emlékműre. Gyermekből diákkorba fordulón egyébként úgy képzeltem, hogy Termophile olyan szorulat, ahol összeér két hegy és ott, ahol összeér, éppen csak elfér egy harcos. Ha már egyszer szorulat! Hogyan lehet így harcolni? — nem sokat törődtem vele. Szorulat—harc—Leonidász— hősi halál. Ez vplt akkor a logikai lánc bennem. A valóság, mint annyiszor, persze, most is más, a hegyek' és a tenger között jócskán volt hely egykorbn a küzdelemre, most az ámuló tisztelet- adásra és az évek múltán természetszerűleg más rendben kapcsolódik össze az a bizonyos logikai lánc is. Logikusan — gondolom. Spárta és Athén egykori szövetségese a közös veszély, a perzsa invázió ellen olyan hősöket teremlett, mint Leonidász és .a névtelen háromszáz társa. És bar haláluk megakadályozni nem tudta akkor a perzsa hadak győzelmét, de az addigi legyőzhetetlenek hősi ellenállókra, az utóbbiak pedig történelmileg nem is olyan sok idővel később, okos és nem kevésbé hős, győztes követőkre találtak. Talán itt, Termophilénél született meg valójában a klasszikus Görögország. E szoros nélkül nem lehetett volna Perikleszi-kor, Akro- polisz és nem jöttünk volna mi sem ide. Egy olyan ország földjére minek, amely — meg sem született? Athénben Termophilén keresztül vezet az út a térképen is, de a történelemben is. Lehet, hogy ~a szobor, a dárdát és a pajzsot tartó spártai harcos szobra nélkülözi azt, amitől igazán művészetté válik a nyers anyagból formált emberi test ssobra, de tiszteletet parancsoló és fejet hajtotó — a szoros es Ä hozzáfűződő történelem miatt. A szoborra a nemes patinát a történelem mintázta rá. A dárdát hajító ércszobor, teljesen véletlenül, hátat fordít egy tőle nem túl mesz- sze folyó, bő vizű, sebes kis folyócskának, a Pimasznak, amely utóbbi két szempontból is érdekes számunkra. Az egyik a hídja, amely a budapesti Erzsébet-híd megka- póan kecses és miniatűr mása —, de ez csak kuriózum. A másik az érdekesebb, s ezért is került a folyócska és a spártai hős szobra egymás mellé ebbén az útijegyzetben, pontosabban azért a kézenfekvő ötletért, amiért a folyócskának hátat fordít a spártai harcos szobra. A monda szerint, aki ebben a kis folyócskában egyszer is megmossa a szemét, az élete végéig tisztán fog majd látni. .Csodatévő folyócska hát ez"? Határozott. kérdéseimre, miszerint a görög politikusok voltak-e már itt, átsé- táitak-e már a karcsú kis függő hídon, megmosták-e szemeiket, a tisztánlátás végett, a válasz egyértelműen nemleges volt A szobor tehát hátat fordít és dárdát szegez: maga akarja kézbe venni a sorsát éppen úgy, rrjint a dárdáját és a pajzsát? Mit tehetne mást, hiszen ott a folyócska és senkinek nem kell, ott rejtedzik vizében és vizétől a tisztánlátás lehetősége és senki sem használja fel a sebes és tiszta sodrását. Mit tehet hát egy ércszobor, ha van egy kis érzése és érzéke is saját múltja iránt: a perzsák után megvív a ma perzsáival is, ha kell. Nos, ez persze, csak bele- magvarázása a dolgoknak. Leonidász emlékét, amely hiteles történelem és a Piniosz- folyó állítólagos csodatevő vizét az újságíró erőltetett ötletének hídja köti csak össze. Belátom ez a híd korántsem olyan kecses és erős, mintáz ott, a folyócska felett. Azt jogosan kérdezhetné az olvasó: és e sorok írója megmosta-e bármelyik szemét is, az olyannyira ajánlott folyóvízben? Kijelenthetem: óvatosan, és körülnézve, nehogy bárki is észrevegye, megmosta. Mindazért, amit eddig írtam és írni fogok, most már tehát egyedül csak a Pinioszt illetheti a felelősség. És a bírálat! Gyurkó Géza (Folytatjuk) nem panaszkodhatok a forga* lomra — mondja T''ska István strandgondnok. Mindennap reggel kilenckor nyitunk és 18.30 órakor zárunk. Kivétel a hétf(ő, amikor tisztítás miatt 11-kor léphetik át a vendégek a strand kapuját. Sétálunk a medence szélén, ,,szemlét” tartunk a strandon. Bitumenes kézi- és kosárlabdapálya, ezenkívül egy röplabdapálya aszfaltsakk várja a vendégekét. Lehet tollaslabdázni, asztaliteniszezni és természetesen úszni — világosít fel a gondnok, akitől a sportolási, a mozgási lehetőségekről érdeklődünk. A fiatalokat nem is kell félteni. Megy a foci nyitási61 zárásig és a mozgás után jólesik a hűtött sör. És a víz. Két úszómester vigyáz a rendre,, inti le a virbuskodó- kat. Hosszú sorok a strand egyetlen büféje' előtt. — Mire megkapom a f.röcis- csöt. jöhetek vissza a sor végére —: dohog egy javakorabeli férfi. Inkább az italért van itt. mint a strandolásért. — Álljon, be. mesterkénj. ne nyugtalankodjon! — vigasztalja szomszédja. Nem rosszmájúság: mi lenne, ha a tarján! s'randon is- mint sok helyütt az országban, tejet és kiflit árus!tanának. Nem a bódéban, mert ott senki nem inná. hanem a szabadban. Mozgóárusokkal lehetne ,.házhoz vinni”. Né’-ánv vasszék és jelzi, hogy a másodosztályú strandvendéglő „befelé” is árusít. Csak kérdés, hogy mikor? Ottjártunkkor zárt ajtókat, porlepte asztalokat, székeket találtunk. Biztos, hogy forgalmas napokon, a hét végeken számítanak a vendégekre. Van menü, főzelék- és a tésztafélék közül is lehet választani. A tarjáni strand a megye legnagyobb strandja. A nagymedence háromezer köbméter vizet tud fogadni. Maga a Napbanézők. Sturman Béla. felvételei strand több ezer vendéget. Nem kell megijedni, aki fürdőruha nélkül érkezik, az is levetkőzhet. — Kölcsönözni lehet fürdőruhát. gumilabdát, tollaslabdát, -ütőt. pingponglabdát és -hálót gyékényt, törülközőt, fürdőköpenyt — sorolja Tuska István. Nyugágy nincs. A bejáratnál vagyunk. Megtudjuk, az árak nem változtak. Belépődíj 4 forint, a kabin 10 forint. — Hétköznapokon gyakori a három-négyezer vendég. Tavaly, több mint 110 ezer forint bevételünk volt. Az összeg a strandotokra átszámítva több mint 19 ezer füldözőt jelent. Hivatalo an szeptember 1-ig vagyunk nyitva, de van még 15 nap rátartásunk — búcsúzik Tus- ka István. Autóbusz érkezik Tarján felől. E,gv perc sem telik bele. s az utasok már a strand pénztárát ostromol iáik. Aztán nagy ugrás a vízbe... sz. 1. NÓGRÁD — 1976. június 23., szerda 5 I i
