Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-02 / 129. szám

Megtalálni a munka szépségét Könnyű a dróthúzónak? Az állandó dübörgő zaj miatt felmegyünk a dróthúzó sáriiéban, levő ,-magasházba”. Magyarán az üzemirodába. A szűk meredek lépcsőn Sági Imréné megy elöl. Barna kö­penyében- munkanadrágjá­ban- erős cipőjében biztosan halad. A fején billeg a kac kiásra kötött piro6 pettyes kepdő. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalmű gyárrészle­gében mindenki ismeri a dróthúzó' asszonybrigádot. Hivatalosan Alkotmány bri­gád a nevük. — Miért emellett döntöttek? — Amikor nevet választot­tunk- éppen augusztus 20. közeledett. Ügy gondoltuk, ez lesz a legmegfelelőbb. Régi brigád az Alkotmány- csak a tagjai cserélődnek. Az élet velejárója. Ki nyugdíjba megy, ki máshová- vagy újak jönnek. A dróthúzó gépek — nagyon okos masinák — reg­gel hattól két műszakban dü­börögnek. A tizennégy tagú kis kollektíva felváltva dol­gozik délelőtt- s délután. A dróthuzalok gyorsan mozgó sorokban gyarapodnak. Sági Imréné. ahogy a bri­gádban ismerik- Marika,, együ.tt ;;nőtt” a gyárral. Ti­zennégy esztendős kislányként, az általános iskola elvégzése utón édesapja vitte a dróthú­zóba. — Édesapám elgy életet dolgozott az üzemben. Innen ment nyugdíjba. 'Verm^Tetes volt, hogy én is ide jövök. Bagyinszki Ferencné cso­portvezető mondja: — Ügy, volt mindig (ez már hagyomány az acélgyárban}- hoigy ahol az apa dolgozott- oda húzódott a család. Mariká­nak még három lánytestvére van. Valamennyi a gyárban dolgozik. Kislányként érkezett- a hasonló korú gyerekekkel a szegcsomagolóba került. Az volt a gyári „nevelő intézet”. Aránylag könnyű munka- amit fiatalok is el tudnak végezni. Marika szorgalmasan csomagolta a szeget. Aztán egy idő elteltével más munka­helyre te-tbék. Éveket töltött a bútorrúgógyártóknál. Aztán- amikor a rúgó iránti kereslet csökkent- álkérte magái a dróthúzókhoz. — Nem bánta meg? — Cseppet sem. Nagyon szép munka. Aki kívülről né­zi- talán csak. a fehér port- a gyorsan mozgó drótoí lát­ja- az állandó zajt hallja. De mi- akik csináljuk, tudjuk, hogy milyen nehéz dolog jó drótot csinálni. Hogy ne sza­kadjon- megfelelő legyen a vastagsága. Érdekes dolog- de mi akkor dolgozunk nagyon sokat- ha keveset termelünk. Ilyenkor vesződünk a drótka­rikákkal- a géppel. Ilyen mű­szak után igencsak elfáradunk. Sági Imréné a dróthúzóban ismerte meg a férjét. A drót össeeesavarta őket — mondják tréfásan az asszonyok —, mi meg nem tudtuk szétválaszta­Virágkötők vetélkednek A természetet és a virágot kedvelőknek nyújt, bizonyára felejthetetlen élményt a jú­nius 18—20. között Nyíregy­házán megrendezendő orszá­gos virágkötészeti verseny és kiállítás. Az ország színbe minden részéből érkeznek a nyíregyházi vetélkedésre vi­rágkötők — nők és férfiak egyaránt — és kertészeti szakemberek- akik öt kategó­riában- kötelezően előírt és .szabadon választott számok­ban bizonyíthatják tudásu­kat. A résztvevőknek körülbe­lül másfél négyzetméternyi területet kell berendezniük virágokkal, csokrokkal és • 'fantáziaalkotásaikkal”. A 18- án hajnalban kezdődő verse­nyen legjobban szereplő vi­rágkötő a nemzetközi virág- kötész versenyen képviseli hazánkat. ni. A férj ugyancsak hasonló gép mellett húzza a drótot. A kislányuk kilencéves- és nemrégiben költöztek szép- új lakásba a gyár közelében. — Mi magunk gyűjtöttük a rávalót- de a vállalat is adott harmincháromezer forint ka­matmentes kölcsönt. Nagy se­gítség volt. így csak tizenhét­ezer forintot kellett befizet­nünk. — Nem vágyott még el az acélgyárból? — Nem! Hosszú ideig a nagyállomáson laktunk. On­nan jártam busszal. Gyerek- fe.ijel kezdtem- azóta elszaladt közel húsz év. Időhöz a mun­ka szeratete- a megszokott környezet, és a brigádom. Az --alkotmányos” asszonyo­kat egyformán dicsérik min­denütt. Ügy mondják, hogy ebben a munkában csak kö­zösen- egymást segítve lehet dolgozni. A gépek mellett nem lehet haragudni. Egy­másra vannak utalva. Ha a dobon elszakad a drót- azon­nal tenni kell. Segítség nél­kül senki nem tudja helyre­hozni a bajt. Ez az összetar­tás a legfőbb kovácsolója az Alkotmány brigád eredmé­nyeinek. — A közös munka kialakí­totta a barátságokat is. Én pél­dául a velem szemben dolgo­zó asszonyhoz eljárok kapál­ni. Vannak közös brigádese­mények. Mozi- kirándulás családostól- beteglátogatás. A névnapokat- születésnapo­kat külön megünnepeljük. Ságiné kétszeres kiváló dolgozó. Áprilisiban pedig megkapta a Munka ' Érdem­rend bronz fokozatát. Tagja az üzem szakszervezeti taná­csának. A legjobb dróthúzók közé tartozik. A csoportveze­tője mondta tréfásan- hogy a brigád --esze”. Jól keres, a borítékban mindig háromez­ren felül van a pénz. — Ha valaki hirtelen -telje­sítené a legnagyobb kívánsá­gát- mit kéme? i— Zavarban lennek. Nin­csen elérhetetlen kívánságom. Megvan a lakásunk- szépen berendeztük. Most vettünk új bútort. Gyerekünk- jó férjem van. Szeretem a munkámat. Kell ennél (több? Csatai Erzsébet Őrizzük sí lángot Beszélgetés Nemes Péterrel, a Magyar Úttörők Szövetsége titkárával — Az úttöröszövetség jel­vényének lobogó zászlóme­zejében fahasábokból ki­növő háromágú lángot ta­lálunk. .. — A szimbólumoknak meg­van a maguk jelképes és ne­velő szerepe. Ebben az eset­ben a lángnyelvek jelentik a forradalmak, a munkásmoz­galom, a három nemzedék összeforrottságát- De utalnak a nemzetközi gyermekbarát­ságra, a pionír barátságra is. Felidézik és eszünkben tart­ják a múlt és a jelen forra­dalmi tüzét éppúgy, mint magát a valóságos tábortüzet, amely a játékot, a sátorozást, az együvétartozás vonzó me­legét nyújtja- Amikor azt mondjuk, hogy őrizzük a lán­got, mindezen érzelmek és hangulatok, emlékek és tuda­tosulások továbbélését kíván­juk szolgálni, a gyermekek nevelésével, de a felnőttkor­hoz szólóan is­— Természetesnek tű­nik, hogy ha párt- és álla­mi intézkedéseink, határo­zatainak, jövőnk megalapo­zását szolgálják, akkor köz­vetlenül is érintik a csepere­dő nemzedéket, a ma gyere­keit: a jövő felnőttjeit. — így van. De ezen túl­menően — úgy érzem —, az eltelt 30 év egyértelműen bi­zonyítja társadalmunk: egyre többet tud és akar is adni a gyermekeknek, egyre inkább jó értelemben gyermekköz­pontú. S nem csupán a jó sajtót is kapott nagy létesít­mények, mint az úttörővasút, Csillebérc, Zánka, vagy az olyan fontos intézkedések, mint a gyermekgondozási se­gély, vagy az ifjúsági tör­vény kiterjesztése a 14 éven aluliakra bizonyítják ezt. Az intézkedések folyamata is bi­zonyítékai annak, hogy a gyermekek, így az úttörő- mozgalom ügye a párt, a KISZ-társadalom élvonalában volt és van. — Minek tulajdonítható az úttörőszövetségre, az egész iskolás korosztályra fordított különleges figye­lem? — A gyermek a jövő, de a jelenben él és nyilvánvaló a gyermekkorban ért hatások és befolyások meghatározó jelentősége a felnőtté válás utáni időszak élményanyagá­ra. A gyermekkel történő jó, vagy rossz kihat a felnőtt tár­sadalom egész hangulatára, munkájára, beállítottságára. Nem szabad elfelejtenünk, hogy napjainkig már társa­dalmunknak több mint a fele volt, vagy jelenleg úttörő! Ügy véljük, hogy szövetsé­günk évfordulója legalább 6 millió magyar állampolgár ünnepe, de reméljük, ünnep ez mindenkinek, kis- és nagy­korúaknak egyaránt. S ez már munkánkat is befolyásol­ja a továbbiakban­— Mire gondol? — Mozgalmunk története is bizonyítja, hogy két egymás­nak ellent nem mondó fela­dat egyszerre volt fontos: az iskolai oktató munka segítése és a túlzott iskolás jelleg csökkentése- Üj jelszavaink, amelyek egy-egy mozgalmat jelképeznek, például:'Baráto­kat keresünk, Egy család — egy őrs,. Őrizzük a lángot — a volt úttörők, a mostani szü­lök részvételére, gyermek­mozgalmi tapasztalatainak felhasználására is építenek Az a véleményünk, hogy az őrsök kötődjenek jobban a családokhoz, az iskolán kívü­li felnőtt társadalomhoz, és a még olykor oktatáscentri­kus iskola és a tanár vagy az úttörővezető mellett kap­jon szélesebb értelmet a tár­sadalmi nevelés funkciója- A felnőttekkel való érintkezés egyoldalúságát — a felnőttre szüksége van a gyereknek! — megpróbáljuk ezen az úton is leküzdeni. Ne c^ak a diák-ta­nár viszony jelentse a külvi­lággal való érintkezést'a gyer­mek számára. Ezen az úton a társadalom belép az úttörő- mozgalomba. az iskolába, az utóbbiak pedig kilépnek a tár­sadalomba. így egyébként a korszerű, „nyitott” iskola ne­veléseszményét is segítjük. — Gondolom, ez a segítés a Magyar Úttörők Szövet­ségének fő feladata. — Csak egyik fő feladata. A gyermekeket több fajta, s optimális esetben azonos cél­zatú nevelési hatás éri. Az iskola, a család, a mi moz­galmunk, a tömegkommuni­kációs eszközök. A gyermek­közösségek is több fajták, ho­rizontálisan és vertikálisan is változatosak (osztály, őrs. la­kóhely, sportegyesületek, egyéb baráti közösségek). A gyermeknevelésben a munka- megosztás egyre jobb- Az el­múlt 30 évben kialakult az úttöröszövetség sajátos funk­ciója és a kezdeti látszattar­talmak helyébe valóságosak léptek: célunk, hogy gondos­kodjunk az élményt adó sza­badidő-tevékenység megszer­vezéséről- Jogos önbizalommal állíthatjuk, hogy szövetsé­günk a társadalom elismert és a gyerekek kedvelt szervezete lett- Ennek köszönhető az a megkülönböztetett figyelem, amelyel a párt, és természete­sen a KISZ legutóbbi kong­resszusa is foglalkozott ve­lünk és fő feladatunknak az iskolai oktató-segítő munka mellett a gyermekközösségek szervezését jelölte meg. — A közösségi, a közös- ségbeni nevelés célja nyil­vánvaló. — Fontos politikai feladat. Hiszen egyszerre vagyunk gyermekszervezet és politikai, társadalmi szervezet is. A já­tékosság és a politika egy­ként sajátunk, összerendezé­sük tökéletesítése munkánk állandó tárgya. Van-e, lehet-e számunkra fontosabb válla­lás. mint a felnövekvő nem­zedékeket közösségi életre, munkára, önmaguk és mások folyamatos értékelésére ne­velni? A Magyar Üttörők Szövétsége egész tevékenysé­gével, a fejlett szocializmus­ban, szocialista életformában élő majdani felnőttek, dol­gozók társadalmának kialakí­tását tartja legfőbb feladatá­nak. S ezért ünnepli harminc­éves jubileumát is főként en­nek s a jövőnek a jegyében. — Köszönjük a beszélge­tést! D. R. lei A Fémbútoripari Szövetkezet rétsági üzemében havonta tíz tizenkétezer kempingasztal, és huszonöt harmincezer kempingszék készül. A késztermék 80 százalékát tóként tő­késországokba exportálják. A szövetkezet kempingcikkei iránt a kereslet olyan nagy. hogy a jelenlegi mennyiség dup­lája is elfogyna. Ez indokolja a rétsági üzem jelentős fej­lesztését. Már az idén felépül egy új csarnok, amit angol automata gépekkel szerelnek fel. A szövetkezet egyébként megalakulásának 25. évfordulóján — április 24-én — a Ki­váló Szövetkezet kitüntető címet nyerte cl. Képünkön: Kristyán János — a tervet 114 százalékra teljesítő IVfájus 1. Szocialista Brigád tagja —, kcinpingasztal fedőlapját gya­lulja. Meddig lehet fokozni az öntők teljesítményét? Hol van egyáltalán az emberi tel­jesítőképesség hatóra az ön­tödében, ahol a munkakörül­mények legfeljebb csigalas­súsággal változtak az elmúlt esztendőkben, s ahol éppen ezért az öntvények formázá­sa alig ismer rnás „gépet” a nyers emberi erőnél. S ha egy­szer meghibásodik ez a gép, elfárad, elfogy az emberi erő, akkor annak a technológiai fegyelem, az öntvények mi­nősége látja kúrát. Megsza­porodik a selejt, mint ahogy neirírégen is történt a Zala- rezsó, meg a Csillag tűzhely- lapoknál. Mi a selejt? Ez az állapot legalább annyira nyugtalanítja az ön­tőket, a tisztító munkásokat, mint a gyárrészleget, az üze­met vezető szakembereket. Az I öntöde I-es pártalapszervezet taggyűlését hallgatva — a cselekvési program negyed­éves tapasztalatait értékel­ték — e felől nem maradtak kétségéi a résztvevőknek, öntők, öntvénytisztítók, cso­port- és művezetők fejtették ki véleményüket, miszerint a selejt egy ponton túl már nem csupán technológiai kér­dés. A selejtszázalék emelke­dése, vagy zuhanása azt is mutatja, hogy milyen szálak kötik egymáshoz a termelő­ket: a munkásokat, a terme­lést közvetlenül irányító szak­embereket. A bizalom, a se­gítségnyújtás, a jól végzett munka öröme, vagy pusztán a kenyérkereset lehetősége tart­ja össze- az embereket. Így aztán, amikor á mun­kakörülmények javításáért emeltek szót a taggyűlésen a párttagok, akkor tulajdonkép­pen a tervszerűbb, a jobban Taggyűlés az öntödében Nyugtalan emberek szervezett, a gondosabban vég­zett munkáért, a selejtszá­zalék leszorításáért is hadakoz­tak. Azért, hogy a ZIM salgó­tarjáni gyárában a nagyüzemi pártbizottság, a pártalapszer­vezet határozatai, a gazdasági vezetők intézkedései sorra megvalósuljanak. Mert mint kiderült, a helyes döntések végrehajtását sokféle akadály késlelteti, t „Rejtélyes’’ esetek A gyárrészlegvezető a kö­rülményeket citálta. Azt, hogy az öntők, a kézi formázok, a vashordók nyáron 40—50 fo­kos melegben dolgoznak. Nyolc órán át nyelik a füstöt, a gázt, a port. Normájukat nem lehet, nem szabad a végsőkig emeini. A munka ne­héz, az emberek egészségére vigyázni kell. Az öntödei lét­szám amúgy is harminccal kevesebb a tavalyinál és a vállalattól mintegy száz em­ber ment el az id'én, egyet­len hónap alatt. A mostoha körülmények egyre nyomasztóbb terhét el­ismerte a párttitkár is. Köny- nyítésükre az átmeneti és a tartósabb megoldások egész sorát vonultatta fel a beszá­molóban. Arról beszélt, hogy történetesen szervezettebb munkával, a termelési terv és a termelés havi program­jának jobb összehangolásá­val bizonyára folyamatosabb, egyenletesebb lenne a terme­lés. Az emelkedést nem kö­vetné esetenként hirtelen zu­hanás. Érdemes lenne azt is megvizsgálni a gyárban, hogy a termelési osztály, ahol a program készül, azonos ter­melőkapacitásra miért ter­vez egyszer több, máskor ke- veseob munkát. Nem véletlenül sürgették a párttagok a munkarend fe­lülvizsgálását 6em. Ez ugyan­is szorosan összefügg a mun­kaidő teljesebb kihasználásá­val, a fegyelemmel, a mun­kateljesítményekkel, a bé­rekkel. A melegüzemben van néhány' olyan terület — az öntők, a vashordók, az önt­vényeket géppel tisztítók munkáját sorolták ide —, ahol a teljesítménybérezés alkal­mazásával az üzem is, a mun­kások is jobban járnának. Most, hogy kevés a kúpoló, az öntő, munkagépekről vittek át embereket. De a bökkepő ott van, hogy a kisegítő üzem­ben, a munka jellegének meg­felelően alacsonyabbak a bé­rek. Büntetni azokat, akik ha át­menetileg is, megoldást hoz­tak a gondokra, aligha len­ne igazságos. Mint ahogy „jutalmazni” sem lehet ma­gasabb bérrel azokat, akik pontosan azt a munkát vég­zik, úgy teszik a dolgukat, ahogy eddig. A feszültség azonban érezhető, tapintha­tó az üzemen belül. Feloldá­sukra a munkaügyi és a szervezési osztály sokféle ter­vet, intézkedést dolgozott ki. Rejtély, hogy miért nem sze­reztek érvényt ezeknek a dön­téseknek. S azoknak is, ame­lyeket példának okáért a szi­gorúbb anyaggazdálkodás, az anyagtakarékosság, gyári nyel­ven szólva, a „fusizás” meg­szüntetésére hoztak. Mint ahogy a párttagok előtt az sem volt egészen világos — s ennek a taggyűlésen is han­got adtak —^ hogy miért nem vonják következetesebben fe­lelősségre azokat a kommunis­ta vezetőket, párttagokat, akik nem hajtják végre a határo­zatokat. A nyár árnyéka Akik végighallgattak a taggyűlést az öntödében, fi­gyelték a kritikus és önkriti­kus beszámolót és vitát, azok­ban egy kérdés fogalmazó­dott meg a vita végén. Az tudniillik, hogy miért is nyug­talankodnak az alapszervezet kommunistái? A negyedéves tervét teljesítette az üzem. Többet termeltek, mint az el­múlt év hasonló időszakában. Kedvezőbben alakult a terme­lékenység. A selejt egyszázalé­kos leszorítását vállalták, s a számvetéskor kiderült, hogy ennek is eleget tettek. Csak­hogy a melegüzemben dol­gozók mind tudják, a munka kritikus hetei, hónapjai nyá­ron jönnek. S a nyár már áprilisban előre vetette árnyé­kát. Nyolc és fél százalékra emelkedett a selejt. Jó volna minél előbb meg­állítani, visszaszorítani! Jó volna kicsit jobban, eredmé­nyesebben dolgozni, mint az év elején. S ahhoz sem fér kétség, hogy elsősorban a párttagoktól várnak útmuta­tást, példamutatást az üzem munkásai. Úgy is, hogy meg­keresik, megvitatják a mun­ka legeredményesebb mód­szereit. De mindenekelőtt úgy, hogy ők maguk végzfk el ki­fogástalanul a dolgukat. Vincze Istvánná NÓGRÁD — 1976. június 2., szerda I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom