Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-29 / 152. szám

Vgy élünk m3 KÉPERNYŐ ELŐTT Gátőrház a domb tetején A ház a főútról azonnal dék. Télidőben még nyomasz- De hadd szóljak a hátrányok­ról is. Messze vagyunk a fa­lutól, sokat kell gyalogolni egy-egy bevásárlás alkalmá­val. S mivel még fiatalok va­gyunk, néha nyomasztó a ma­szembetűnik. Áll a domb te- tóbb a környék. Kopár a táj, tején, külsejéhez illő méltó- szinte egész nap süvít a szél. Sággal — kecses formája, mo- Most azonban nyár van és dern homlokzata csodálatot a sirályok ellepték a tavat. A vált ki a szemlélődőben! És per- gátőrház környéke kivirág- sze, egy sereg találgatnivalót. zott, Szabóék hároméves kis- gány, az egyedüllét — mond- Nyaraló, netán hétvégi ház? lánya, Mónika vidáman bicik- ja Marika, férje pedig foly- Vannak-e lakói, s ha igen, ho- lizik a szabadban. tatja a gondolatsort, gyan élnek itt, a mihályger- — Négy éve házasodtunk — Egy biztos, csak az tud gei új víztározó szomszédsá- össze, mint minden fiatal itt megélni, aki szereti a ter­gában, távol a falutól, a min- egy sereg dologgal próbálkoz- mészetet, az erdőket. Én ezek mindennapi nyüzsgéstől? tunk. Már a megismerkedő- közé tartozom. Sokat kószá­— Akarsz-e gátőrné len- sünk is romantikus volt. Nyá- ni? — kérdeztem egy napon ri, balatoni szerelemből szö- a feleségemtől. Meglepetten vődött a közös életünk. Fér- nézett rám, azt hitte, csak jem Vas megyei, Celdömölk- viecelődök. Aztán komolyan ről való. Egyetlen gyerek, így is fontolóra vettük a dolgot érthető, hogy a szülei ragasz- és határoztunk. kodtak hozzá. Egy évig lak­Van, aki irigyli a Szabó- tunk náluk, jó dolgunk volt, házaspár „fene jó” dolgát, de de én csak hazavágytam, akadnak, akik élces megjegy- Megpróbálkoztunk a szüleim­lok a ház körül, lekötnek a mindennapi teendők. Nyula- kat is tartunk, gondozzuk, szépítjük a környéket. Szóra­kozásnak meg elegendő a tv, rádió, magnó és az olvasás — A múltkor egy ismerős házaspárral beruceantunk Sal­gótarjánba, a Karancsba. Őszintén szólva nem volt túl zést tesznek Szabó Gyula fog- nél, Mihálygergén, ám termé- nagy élményünk, lalkozását illetően. szetes módon külön fészekre *. Szolnokra járok a vízügyi vágytunk — meséli Szabóné, Bzakközépiskolába, még egy év Marika, van hátra az érettségiig. Az évfolyamtársaim — legtöbb­jük irodai dolgozó —, amikor a foglalkozást kellett bedik­tálni — döbbenten néztek rám a gátőr szó hallatán. — Jól meggondoltad, fiatalon elte- metkezel? — szegezték nekem a kérdést. Én meg jót moso­lyogtam rajtuk. Jönnek a munkások napon­ta, benépesítik a víztározó környékét, aztán műszak vé­geztével megy ki-ki a maga dolgára. Elcsendesedik a vi­Az ábrándozgatás, bizony­talan tervezgetés közben az­tán egy szép napon reális le­hetőség csillant meg Szabó Gyuláék előtt. A vízműnél dolgozó férj hallott a gátőri állásról. Megnézték a házat, benne a két szoba összkom­fortos szolgálati lakást. És be­költöztek. ★ — Kényelmes, szép, nyu­godt helyen élünk. Aztán az sem mindegy, hogy nekem, mint a ház gondnokának helyben van a munkahelyem. Áll a gátőrház a domb te­tején, külsejéhez illő méltó­sággal. Lakói szerényen, csen­desen élnek. Szabó Gyula, a gátőr, naponta bejárja a tó környékét, megméri a vízál­lást, ellenőrzi rendben van-e minden? Felesége ügyeli a ház rendjét, az emeleti ven­dégszobák tisztaságát. Beragyogja a nap a tájat, ezernyi sirály hűsöl a tó színén. Egy biztos, csak az tud itt megélni, aki szereti a természetet. — vkm — A sötétedés utáni autóvesetés A legtöbb gépkocsivezető szívesen lemondana a besötétedés utáni utazásról, de nehéz úey irányítani a* programot, hogv er­re ne kerüljön sor. Sokan vannak olyan vezetők is — az új jogositványosok vagv az idősebb emberek köréből kerülnek ki —, akik kifejezetten félnek naplemente után volán mellé ülni. Két­ségtelen, hogv kell némi biztonságérzetet adó rutin az éjszakai vezetéshez, de az is igaz, hogv kis fáradsággal, felkészüléssel al­kalmazkodhatunk a körülményekhez és biztonságban, kénvelmc- sen, akár több száz kilométernyi utat is megtehetünk a bcsötctc- dés után. ...akit nem is láttunk... — !; i hidd el nekem, nem áll jó neked ez a lecsüngő haj... Ettől más? nem lesz költő, vagy újságíró senki. Olyan halkan hangzott a bizalmas mondat, hogy nem hallhatta senki azokon kívül, akiket érintett: a fiatal ri­portert és az immár vidéken nagynevű táincoskomikust. Fura emberke volt .(Jan­csi”. Valahogy már harminc­egy nehány évesen is öreges, de olyan öreges, aki szem- pillantás alatt képes egy hátra szaltó műveletére — egy közönséges flikk-flakk- rol, vagy cigányikerékról nem is szólva. .,Rajz Jancsi” az volt ak­koriban a vidéki színpadok­nak, aki Pestnek Latabár Kálmán- Ezt nagyon jól tud­ta. tudatosan tudta, mert egy alkalommal. őszinte megnyilatkozásaként — ám­bár mindig őszinte ember­nek tartottam számon — ezt nyilatkozta: „Addig amíg a Egy archív felvétel 1943'ból. Jancsi az Éjfélkor várom cí­mű operettben. Latabár-testvéreik*zínpadon ^fegyelem ez egy tóneosko- ba vonult. — ■ - - mikus palyafutasaban. Olyan­ban, ahol a nehezen érlelt, nemes eredmény és az olcsó ötletszikra-pattintás hatása olyan közel álljon egymás­hoz. Valamikor 1943-ban mond­ta ezt szelíden, az idősebb megértő rosszallásával. Puritán volt egész emberi é6 színészi magatartásában. Ahogy a szakmában monda­ni szokás: soha nem volt utcai színész. Szinte idege­sen tartózkodott a pedig mél­tó ünnepléstől. Rajz Jancsi. á művész minőén este meg­halt. A harmadik felvonás finálé jelenete után Rajz Jánossá, az egyszerű, hét­köznapi állampolgárrá vál­tozóit. Szinte megbújt a hét­köznapok forgatagában. Pe­dig lett volna — ó. bocsánat! — lenne mivel kérkednie! A Kossuth-díj, az Érdemes mű­vész cím, s megannyi szép elismerés! A pálya határál­lomásai új életünk kezdeté­től a Vígszínházba, majd a mostan ig. az édes otthonná vált Nemzeti Színházban — ahonnan. mint a televízió múlt heti Színházi albumá­ból megtudtuk, nyugalom­vannak Pesten, én csak má­sodvonalban lehetek.” A KOCSI FELKÉSZÍTÉSE A nappalihoz képest na­gyon kevés az a fény — an­nak csak mintegy 10 száza­léka —, amit az autó lám­pái adnak. Ha piszkosak, rosszul vannuk beállítva az autó fényforrásai, még to­vább fokozódik a fényvesz- teseg. Mindenesetre ajánla­tos a gépkocsit ellátni a KRESZ által maximálisan megengedett számú fényfor­rással. A sötétben való vezetésnél nagy súlyt kell helyezni a szélvédőüveg és a hátsó ab­laküveg, valamint a visszapillantó tükör sagára Indulás, előtt belül foltmentesre tisztítsuk meg az üvegfelületeket, s ha menet közben a rovarfoltok miatt romlani kezd a kilátás, azonnal álljunk félre az úton, és tisztítsuk le az üveget, a tükröt. tetni kell a szellőzőberende- zest, vagy időnként friss le­vegőt kell engedni a kocsi­ba. Aki nem akar gyorsan el­fáradni. keveset dohányoz­zék a kocsiban, és az útitár­saitól is kérje ugyanezt. Minden két-három cigaretta elszívása után alaposan „öb­lítsük át” friss levegővel a ko­csi utasterét. Talán mindennél fontosabb az, hogy egy-két óránként — akkor is, ha nem érzünk kü­lönösebb fáradtságot —, áll­junk meg rövid pihenőre az külső éjszakai autóút során. Ilyen- tiszta- kor sétáljunk egy kicsit, kívü1- mozgassuk meg az izmainkat, ki és alaposan szellőztessük a kocsit magát is. VEZETÉSTECHNIKA SÖTÉTBEN Már szürkületkor kapcsol­juk be a lámpákat, ezzel sa­ját biztonságunkat szolgál- Indu'.ás előtt áriból is győ- juk, hiszen jobban „látszunk” södjünk meg, hogy jól mű- az országúton A találkozá­csaknem teljesen megvakítja az autóvezetőt. Akkor is tom­pított fényszórót használ­junk, ha más járművet köve­tünk. Érdemes kiválasztani egy velünk azonos tempó­ban haladó gépkocsit az éj szakai országúton, és azt 100— 150 méter távköz betartásá­val követni. Saját fényszó­róink biztosan- nem világí­tanának olyan messzire, mint útitársunké, aki „előttünk viszi a lámpákat”. Ha mégis előzésre szánjuk el magun­kat fényszóróilk rövid felvil­lantásával jelezzük szándé­kunkat. A hátulról érkező gyorsabb kocsit éjjel könnyebb észre­venni, mint nappal, mert fényszórójával akaratlanul is .bejelentkezik” a tükrünk­be. Ilyen jelzéseket kapunk a szembe jövő forgalomtól is, ha dombtető felé haladva fi­gyeljük a fákon megjelenő fényeket, árnyékokat. Kivi- lágítatlan járműre azért ter­mészetesen, számítanunk kell, tehát lehetőleg a felezővonal mellé húzódva haladjunk. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az autóbalese­tek viszonylagos gyakorisága éjszaka vagy szürkületkor kétszerese a nappali balese­tek számának, noha az éj forgalom jóval kisebb. így telt el ..Jancsi” sok évtizede a pályán. Egyik vi­déki társulatról, városról, a más Ikra. A nagy nevettetőnek nem is igen jutott méltóbb fel­adat az akkori színházak deszkáin. A tüneményes, ak­robatikus tánckészség min­dent feledtetett. De hisz nem csoda: az első színigazgató­ja a korában országosan is­mert Kardoss Géza úgy fe­dezte fel egy iskolai toma- üninepélyen. s onnan vette színháza tánckarába. A Szín­házi kislexikon ezt jegyzi meg: 1924-től a debreceni, a szegedi és a pécsi társulatok tagja volt. 1945-től..., de, hogy mit folytat ez a ..tői”, nekem már szinte nem is „fontos”, holott nagyon is az a művész életében. De számomra a ..legiga­zibb” „Rajz Jancsit” az az 1924-től kezdődő és 1945-ig tartó jelentette, az igaó corn- media dell’artés időszaka, amikor a legigazabb bohóca tudott lenni pályájának, a legnemesebb kom é-óá-a. anélkül, hogy a csepűrágók- hoz alacsonyodon volna, akár egyetlen gesztussal is. Szinte hihetetlen művé­De micsoda impozáns nyu­galomba vonulás ez egy töké­letes pálya beteljesedésé­ben! Jancsi mindkettőt értette. A múlt heti tévéműsor leg* megindítóbb pillanatainak Olcsó és nemes hatásfogásét éreztem, amikor arról hal- egyaránt. De a vidéki évek lot1 am. hogy Rajz János, az csak ritkán adtak lehetősé- immár 70. évét is betöltött, get számára, mindkettő ki" százezer forintot a Nemzeti próbálásához. Ambíciója Bank pénztárába helyezett, azonban mindig a jobb sző- legkiválóbb pályatársai éven- vő:ményű műveszi anyaghoz kénti jutalmazására. ter;e- kötődött, s ez mentette meg delmében kis vagy na«y sze­színjátszásunknak őt a pró báeabb évek idejére. Amikor már nem volt elég a latabá" ri szintű táncak.robatika. a tapsot követelő fintor, ha­nem a humor emberibb vo­nulatait is kívántuk, az em­beri groteszíkség tartalmi magyarázatait is.- repre egyaránt érvényesen. Hát így is lehet egy sze­retett pályát lezárni. Hogv ösztönözzük a mögöttünk jö­vőket? Rajz Jancsit süldő-ripor­ter kólómtól szolid, takaré­kos embernek tiszteltem. Is-is-ek követelményeit’ tá- Nemcsak abban, hogv frizura masztotta új korszakunk színháza Rajz Jancsi elé. aki szinte megdöbbentő egy- csapásra vált szemünk előtt Jánossá. Azzá az érett, töké­letes művésszé, aki mint' Józué kivezette népét a meg­próbáltatások földjéről. — ő a debreceni társulatot az ostrom utáni- Egerből haza, játszóhelyére. Debrecenbe. 1 .,Nem áll jól neked ez a lecsüngő haj”... és képesség nem okvetlenül áll egyenes arányban, de ab­ban is, hogy ember és mű­vész valahol okvetlenül egye­nes arányban áll. Tiszteletein a művésznek és az embernek. Akit kár. hogy ezúttal csak egy arc- vilianásmyira sem láthattunk az egyébként kitűnő tévéro­vatban. Barna Tibor Negy vennyolc év a puli mögött: Nyugdíjban a boltvezető van-e elég folyadék (télen fagyálló folyadék) az ablak­öblítő berendezésben. A nyári éjszakák rovarinváziója, ide­jén az ablaktörlővel nem le­het eltávolítani a rovarhullá­kat, és az elkenődés miatt hosszú másodpercekre meg­szűnhet vezető kilátási le­hetősége, ami beláthatatlan következményekkel járhat. A SZEM SZOKTATÁSA Esti, éjszakai autóvezetés­re nem ajánlatos annak vál­lalkoznia aki hosszú órákon át a tűző napon hevert, és nem védte a szemét sötét napszemüveggel. Indulás előtt is egy időre tegyük fel a nap­szemüveget, s akkor is hasz­náljuk, ha útközben kiszá!- lunx vacsorázni, kávézni, vagy tankolni. Így megköny- nyithefjük a szem számára az alkalmazkodást, és meg­őrizhetjük a már megszerzett éjjeli látóképességet. Az egyedül utazó ember hamar elálmosodik a kocsi­ban, különösen, ha halk, an­dalító zenét hallgat, és ha ál- mositó meleg van az utastér­ben. Ebből következően elő­nyösebb társasággal megten­ni az utat (vannak, akik ilyen­kor egy autóstoppost ültet- neá maguk mellé a kocsiba), a rádióból pattagó ütemű ze­nei vagy szöveges műsort gatni, s éjjel is működ­át tompított fényre, s ne menjünk bele „fényszóró­párbajba” a „fénysokk” ugyanis több másodpercre Ezért elsősorban a rosszabb látási viszonyok felelősek. B. I. Negyvennyolc évet töltött el a pult mögött Márton Sándor. A közelmúltban meg­történt az utolsó leltár, s átadta Szécsényben a vas- és műszaki boltot, amelyet az üzlet ..születése” óta ve­zetett. — Ságújfalun. apám kis fűszerboltjóban kezdtem el a mesterséget 1938-ban — emlékezik vissza a próbál­kozás éveire. — Aztán Szé- csény következett. Szécsényben egy szerény kis vasbolt, amelyet Már­ton Sándor nagyszerű üz­leti érzékkel fellendített. Évről évre növekedett a forgalom, a helyiséget több­A csarnok a hatalmas gé­pek zajától hangos. Egyedül a nagyhenger csendes, javítják. Boros András, hosszú hajú, szemüveges, fia'al gépszerelő lakatos, úgymond: nyakig ola­josán dolgozix a meghibáso­dott gépen: Vezetői és társai jó szakmunkásnak tartják, pe­dig eredetileg nem is erre a pályára készüit. — Hogy is volt ez? — kér­deztem. — Az általános iskola el­Nem ide készült és mégis... — Ha pontos akarok lenni, akkor már nem három éve is­merem ezt a gyárat. Az álta­lános iskola nyári szünidejé­ben többször is itt tevékeny­kedtem, mint segédmunkás. A szakközépiskola gyakorlati óráit szintén a FŰTŐBER- nél töltöttem. így ismerősként végzése után sokat gondolnod- fogadtak, mikor végleg ide ke- tam, hogy hová jelentkezzem, rültem. A beilleszkedés nem Ké‘ helyet jelöltem meg. Első- jelentett számomra különö- nek a kazincbarcikai vegyipari sebb gondot, technikumot. A felvételim si- Természetesen volt még mit került ugyan, de helyhiány tanulnom szakmailag. De az miatt nem vettek fel. így ke- idősebb, tapasztaltabb „sza­rültem a 209. számú Zsinkó kik” mindig készséggel segí- Vilmos Szakmunkásképző In- tettek. Tanácsokkal, javasla- tézetbe. A gépek, szerkezetek tokkal, hasznos ötletekkel lát- már régebben is érdekeltek, tak el. Legtöbbet a' gyakorla- ezért válasz'ottam éppen ezt ti munka terén támogattak, gebbi dolgozók.. Nem szégyell- ték a kérdéseket, áz első perc­től őszinték voltak. Munkaidő után is sokszor találkozunk. Azok a beszélge­tések, a baráti kapcsolatok to­vábbi erősítését, mélyítését szolgálják. — Milyen gépek javításá­val foglalkozik leggyakrab­ban? — Főleg lemezmegmunkáló, ben, mint alapszervezeti KISZ­tottunk össze egy mini cross motort. Olyan, mint egy való­di. — A hét végét a Mátrában töltöm, munkával. Víkendhá- zat építünk, és nagy szükség van ilyenkor minden kézre. Szabad időm többi részét az olvasásnak szentelem. Na­gyon szeretem a politikai és ideológiai témájú könyveket. A marxista—leninista közép­iskola elvégzése utón jelent­keztem az esti egyetemre is. Sokáig a szakmunkásképző­a szakmát. Nem bántam meg, hogy* így sikerült, mert azóta még jobban megszerettem. — Már hárorp éve a FÍJ- TŐBER nagybátonyi gyárában dolgozik. Hogyan sikerült a beilleszkedés? mert az iskolában szerzett is­meretek nem mindig egyez­nek a valósággal. Jó kollektí­va alakult ki. Számomra az egyik legbol­dogabb érzés az volt, mikor tőlem kértek tanácsot a ré­ig.v: hidraulikus prés, vágó­olló, henger tervszerű kar­bantartását és természetesen javítását végezzük. Az esz­tergagépek és gyaluk is hoz­zánk tartoznak. — Mivel tölti a szabad ide­jét? — Legkedvesebb hobbym a motorozás, a motorsport és a szerelés Van egy Jáwám, azt „bütykölöm”. Ha valaki­nél, akkor nálam igazán jó helye van a gépnek. Ügy szól a kipufogó, akár egy orgona­síp. A barátaimmal most állí­titkár tevékenykedtem a moz galomban. Az üzemben veze­tőségi tag, agitációs és szer­vező voltam. Több vezetőkép­ző tanfolyamon vettem részt Salgóbányán, a KISZ-iskolán. Itt még jobban megkedveltem a politikát és a mozgalmi éle­tet. Terveim ugyan • vannak, de előbb még a katonaság következik. b. zs. szőr is bővíteni kellett. Ma, a havi forgalmuk 3’7 millió forint. A szécsényi ÁFÉSZ boltjának híre túlment a megye határain. Az üzletve­zető , nem félt az új áruk bevezetésétől. Mindig rajta tartotta a kezét a ..kereslet pulzusán.” Az ország szinte minden részéről felkeresik áruért, mert tudják, nagy a valószínűsége annak, hogy Szécsényben megkapják. A hosszú évek alatt jó kollektívát sikerült össze­kovácsolnia, amelynek egyik alappillére. hogy Márton Sándor bízott a dolgozóiban, bátran rájuk mert bízni egy- egy részleget. Jó hangulatot, kollektív légkört tudott ki­alakítani. A dolgozók nem­csak az üzletben voltak együtt. Segítettek egymás­nak az építkezéseknél. de az ünnepeket, őrömet is megosztották. Nem múlt el névnap- hogy ne emlékez­tek volna meg róla. A jó munka, az egészséges lég­kör. korszerű üzletvezetés és még sok minden hozzá­járult. hogy a kollektíva 12 alkalommal nyerte el a szo­cialista brigád címet. Sanyi bácsi életében meg­történt az utolsó leltár. Mint mindig, most sem volt hiány. Maradéktalanul átadta az üzletet, hogy a fiatalok az­zal a lendülettel, azzal a népszerűséggel vigyék to­vább- amivel ő vezette. Sz. F. NÖGRAD - 1976. június 29., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom