Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

elhatározástól a megvalósulásig (III.) 'Család a puszta szélén Eruenyt szerezni a.. A kérdések kérdése: ele- gendö-e a jelenlegi, illetve a későbbi fejlesztés nyomán létrejövő építési kapacitás a megyei feladatok elvégzésé­re? Igen, de csak akkor, ha a keresletet és a kapacitásokat ez év első felében a megyei kapacitás mérlegösszeállításá­val reálisan összehangolják, ha érvényt szereznek annak a követelménynek, hogy épí tó­nak a megnövekedett kötele­zettségek teljesítése alól. gében műszaki fejlesztést je. lentenek. Ennek során csők kentik a munkaigényt az elő­re gyártásnál és az épületgé" ... „ , pészetben. Nem támogatják A kivezető Ut Viszont a munkaerő-szükség­letre vonatkozó elképzelése­ket, mivel azok nem reálisak. Erzsi, ÖcsiKati meg az „ezerforintos" Márti Huzavona ipari kapacitást nem szabad a technológiánál kivinni a megyéből. E két alapvető feltételen kívül még sok más, az együttműködést akadályozó, a fejlődést gátló jelenséget kell sürgősen fel­számolni. Szí ni lélet változást Először: az előkészítésben jelentkező minden mulasz­tást nem lehet teljesen a ki­vitelező nyakába varrni, majd később az elmulasztott időt rajta bevasalni- Másodszor: a kivitelező vállalatok aka­dályközlései ne az indítási szándék eltolását leplezzék, hanem a valós helyzetet tük­rözzék. mert csak ennek is­meretében lehet igazán egy­máson segíteni. Harmadszor: ideje végét szakítani annak a káros gyakorlatnak, hogy mindenki a másikban, azaz külső okokban keresi a hibát, saját szempontjai szerint ér­telmezi az építőipar szűk ke­resztmetszetét, ahelyett, hogy elsősorban saját szakmai te­vékenységének -hibáit szün­tetné meg Az előbbiek egyértelműen alapvető szemléletváltozást, s ennek megfelelő gyakorla­tot követelnek a beruházás­ban érdekelt összes szervek vezetőitől és dolgozóitól­A kivitelezőknek viszont arra is választ kell adniuk, hogy mit tesznek a kereslet kielégítése érdekében, miként akarnak továbblépni­A vizsgálatban érintett négy kivitelező szervezet az ötödik ötéves tervben 230 millió forint értékű saját be­ruházást kíván megvalósíta­ni. A megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottság ennek az elkép­zelésnek a támogatását java­solja. A beruházások lénye­A kivitelezéseknél a legkri­tikusabb pont a határidő be nem tartása. Vajon mit kí­vánnak tenni az itt lévő ne­gatív jelenségek megszünte­téséért a kivitelező vállala­tok? Van-e elképzelésük, szándékuk e tarthatatlan helyzet megváltoztatására? A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat a tervező, vállalattal közösen szerkeze­ti katalógust dolgozott ki- El­készítettek az alagútzsaluza- tos lakásépítés három típus­tervének változatát. Lénye­gesen emelte a víz-, fűtés- szerelési, lakatosipari, beton- és műkőelem előregyártó­kapacitását- A Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szö­vetkezet a Wimpey építési módszer bevezetésével csök­kenti az élőmunkát, gyorsít­ja a tempót­És a többiek? A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat által szervezett tech­nológiai változások is célsze- 'rűek- Alkalmazásukat azon­ban nem fogadja el a beru­házó, mondván: drága, sok költségtöbbletet okoz!, Ren­deléshiány miatt nem tudja kihasználni az állami építő­ipar a Peva-technológia elő­nyeit. Hasonló a helyzet a FRANKI cölöpözőberendezés- nél is. Amennyiben az alkalma­zott technológia körüli viták nem szűnnek meg, akk*>r ér­tékes hetek, hónapok mennek veszendőbe, s továbbra is vágyálom marad a határidő csökkentésére vonatkozó min­den törekvés, elképzelés. Ugyanakkor a beruházók to­vábbra is lehetőséget adnak az építőknek, hogy kibúj ja­A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság úgy látja, hogy a vállalati beruházások előké­szítéséhez nincs elegendő szakember. Ezért azok bonyo­lítását a vállalatok bízzák az illetékes tárca beruházási vál­lalatára. Jelentősen csökkenne az építési idő és a költség, ha alkalmaznák a korszerű, há- lótervezéses eljárásokat- Se­gítene,, ha egy-egy építési te­rületen nem több építési szer­vezet és technológia lenne képviselve, hanem csak egy. Javasolják, hogy a NÖGRÁD- TERV vállaljon generálszintű tervezést, növelje a tervezői művezetés arányát- Ügy lát­ják, hogy együttműködési szerződésekkel — lebonyolí­tó, tervező és kivitelező — to­vább lehet javítani a hely­zeten- Szükségesnek tartják, hogy a jogszabály adta lehe­tőségek alkalmazásával az építőket ígéretük betartásá­ra szorítsák- Vagyis nem tel­jesítés esetében fizettessenek velük kötbért. Ez viszont meg­kívánja a tanácsi szakigazga­tási szerveknél tapasztalható elnéző gyakorlat mielőbbi megszüntetését. Ennek érde­kében megyei szintű rendel­kezés kiadását javasolják. Vé­gül célszerűnek tartják az im­portgépek beszerzésével kap­csolatos eljárási engedélyek felülvizsgálatát. Várjuk, hogy a beruházás­ban dolgozók most már ko­molyabban veszik az arany- igazságot, mely szerint jó, vagy rossz munkájuktól nagy­ban függ, miként alakul a megye dolgozóinak, köztük rokonaiknak, barátaiknak, is­merőseiknek közérzete, jó hangulata. Ennek megfele­lően növekedik a felelőssé­gük is! Ezt pedig csak egyfé­le módon képesek kifejezni. Gyorsabban, korszerűbben és kifogástalanabbul építkeznek- Hiszen erre vállalkoztak a vállalat alapításának ideién. V. K. (Vége) után kaptam a pénzt, ezer forint volt az összeg. Most, hogy Márti is megvan, a pos­tás minden hónapban két­ezertíz forintot hoz., Márti megduplázta az ezrest. Emel­lett a négy gyerekre ezer- kétszáznyolcvan forint a csa­ládi pótlék A nagyszobában szép, vi­lágos bútor. A két nagyobb gyereknek emeletes ágy, a kicsiknek teljesen egyforma, rácsos kiságy. Kati — ő a göndör hajú a családban —, még alszik. Mártit, hogy le ne essen, az édesanyja egy kendővel odakötötte a szék karfájához. Onnan lesi a fel­nőtteket, közben szorgalmasan szívogatja a cumiját. Mind a négy gyermeknek egyformán fekete a szeme. — Mondják is nekik, kor­mos a szemetek, miért nem mossátok meg? A nagyobbak már csak mosolyognak ezen. Erzsi, a komoly nagylány A műút szalagja tovább kí­gyózik Vác felé. A gépkocsik, autóbuszok, teherautók el­húznak anélkül, hogy a ben­ne ülők egyetlen pillantást is vetnének arra a kis mel- lékútra, amely Rétságon a Glóbus Nyomda mellett ka­nyarodik a dombok felé. Az üzemig műszakváltáskor csak- csak kijár a busz. De a pusz­taszántóiak gyalogosan jönnek- mennek. Keresztülvágva az er­dőn. Kovácsék a pusztának a legszélén laknak. Dimbes-dom- bos, sáros időben mélyen föl­szántott úton megyünk. A ház előtt álló kismotor jelzi, hogy itthon van az édesapa. Ko­vács Lajos a Glóbus Nyom­dában dolgozik. Kazánfűtő. Fe­lesége a legkisebb gyerekkel otthon van, gondozási segé­lyen. Négy gyereket nevelnek Ko­vácsék. Erzsi, a legidősebb Legfeljebb Kati kap harmadikos. Lajos, akit min- a szeméhez, denki csak Öcsinek ismer, Nézegetjük a fényképeket, az általános iskola második Erzsiké egyéves korában, ezen osztályát tapossa. Kati két- öcsi. Ott van Kati, Mártiról éves múlt, a sereghajtó Marti éppen most csináltattak fény- egyesztendős képet. Lali, akit mindenki hív öcsinek ijedtén Ilyen volt Kati egyéves korá­ban. az itteni gyerekeket is? Iga«, az út is élég gyatra állapot­ban van... A pénzben ugyan nem dús­kálnak, de mindenük meg­van. A házra járó OTP-tar- tozást kifizették. — Az én gyerekeim na­gyon örülnek, ha kapnak egy- egy ruhát, vagy csokit. Nin­csenek túlhalmozva. Értéke­lik az ajándékot. Nagy segít­ség a kert, ahol megterem a zöldség, a gyümölcs. Tojás­sal bőviben vagyok. Hét köz­ben is főzök csirkét, tyúkot. Két éve lakunk a pusztán. Minden télen vágtunk mala­cot. Így tudunk előrehaladni. A két nagyobb gyerek isko­lai kiránduláson volt a hé­ten Budapesten. Az édesany­juk is elkísérte őket. — Még nem lá'ták az Al­ii : — Márti az .,ezerforintos” gyerekünk. Amíg csak Kati Egyetlen kézmozdulatot tesz^ Káplár János kezemozdula- csak, és aztán felrobban a’ sa. hegy. Persze, nem az egész, Azé az embeié, akt mert ahhoz nem is tudom, éve dolgozik már itt, mennyi tonna paxitra — rob- vek között. húsz a kö­banóanyagra — lenne szük­ség, de azért az ötvenezer tonnát kitevő kő is hatalmas mennyiség. Mármint a kül­ső szemlélőnek, mert ők nem éppen elragadta to ttak tőle: — Több is lejöhetett volna, a fene egye meg! — mondo­gatják. Pedig sikeres volt a rob­bantás; csepp sem veszett kárba a tizenhét fúrólyukba helyezett, közel négy tonnányi paxitbóL De hát úgy vannak vele, hogy: minél több, annál jobb. Rábólint a mondatra Káp­lár János, a negyvenkét éves, barmára sült arcú, kemény robbantómester. — Így igaz, de hát nem le­hetünk maximalisták. Mert hát ez is olyan, mint a matemati­ka: adott mennyiségek össze­— Igen: ennyi időt töltöt­tem ebben a bányában. És egy kőrögöt Dekányi csak, a gyújtáskor felettem a bun- de érezni rajta a félelmetes kér vasbeton kupolája... keménységet, a szem pedig Évente,- ott helyben kiszá- rábámul a benne kusza össze- molta, hozzávetőlegesen negy- visszaságban kirajzolódó, ezüs- ven tonna paxitot robbant el. tös érccsillogásra. — Szép •— mondom. tudja, hogy kezdtem? Amikor idekerültem, az egyik legne­adásából adott a végeredmény hezebb munkát végeztem. Csillerakodó voltam: napon­Félelmetes mennyiség — fo­galmazom hangosan. — Igen, de jó ügyet szol­gál. Nincs hát benne semmi ijedtségre késztető Hallgatunk egy sort. Fújjuk a cigaretta füstjét, s közben unszolásra ugyan, de elmond­ja. Tizenhat éve párttag, tag­ja a járási pártbizottságnak és az üzemi alapszervezet veze­tőségének is. — Elfoglalt ember. 11 — Ha tervszerűtlenül osz­tanám be az időmet, bizony nem igen jutna másra. De így, igen. Nem ő mondja, mások em­lítik: szenvedélyes vadász, sőt — lényeges különbség —, vadászmester. — Feldobom a puskát a — Az. És hasznos — hagy- vállamra és a hegveket já­ja jóvá a robbantómester. — rom. Tudja, mennyi szépség Viszik is sokfelé; ha duplá- van egy öreg fában, egy cső­FELROBBANTJA A HEGYET — Ha volna fényképezőgé­pünk, már a négy gyerekről együtt lenne kép. Innen, a pusztáról mind a néggyel egy­szerre bemenni a fényképész­hez bonyodalmas. Erzsi rég­óta nyűg, azt hiszem, év vé­gére megvesszük neki. Kovácsék átlagcsalád. Ami­lyenből a legtöbb van az or­szágban. Azzal a különbség­gel, hogy ők négy gyereket vállaltak. A konyhában mo­sógép, centrifuga, gáz és tel­jesen új, nagy hűtőszekrény. — Most vettük részletre. A férjemnek mindenáron kis­motor kellett. Akkor nekem meg hűtő — mondtam. Két­naponként megyek be Hátság­ra vásárolni. Kihozom a te* jet, kenyeret. Legalább a tej is eláll. Messze vannak a községtől. Ez nehézsége a pusztai élet­nek. Az iskolások innen gya­logszerrel vágnak nap mint Megtörli homlokát a rob­bantómester, mert szemet saj- dító élességgel, forrón tüzel­ve rekednek meg a napsuga­rak itt, a Pestvidéki Kőbánya Vállalat berceli kőbányájá­nak holdbéli tájra emlékezte­tő kőszirtjei között. Aztán, hogy zsebre dugta átnedvese­dett arctörlőjét, tovább ma­gyaráz: — Az előkészítésen, a tölte­tek telepítésén múlik, sike­res-e egy robbantás. És tovább fejtegeti szakmai titkaikat: negyven méter mélységbe fúrnak le tölteten­ként, de ezenkívül még — a mennyiségtől függően, nyolc­tíz méter hosszúságú lábon fúrt lyukakat is mélyítenek. Ezekbe helyezik bele a paxit- rudakat, aztán lefojtják őket, majd rákapcsolják az elektro­mos gyújtás drótszálait. Utá­na meg? Csak egy kézmoz­dulat. .. ta harmincat-harminchatot is telerámoltam. Aztán letoltam a kötélpályáig, onnan meg vissza az üressel. A tenyerét nézi, amelyen soha ki nem törölhető nyo­mokat hagyott a kő kímélet­len élessége. — Aztán kőfejtő voltam. Tudja, mi az a stanga? Rábólintok: igen. — Feszí­tővas. ját termelnénk, az is meg­lelné a gazdáját. Így beszélgetünk apró-csep­rő érdekességekről, meg szó­ba kerül azért Káplár János további élete is. — Tizenhat évvel ezelőtt vizsgáztam le a szakmából, s lettem’ robbjantómester —, folytatja önvallomását. — Bátornak érzi magát? — Nem értem. bogó hegyi patakban, vagy egy hátrahőköltetően meredek sza­kadék látványában? Ez a ki- kapcsolódásom. meg otthon a kis darab szőlő, a tévé, a rá­dió. a könyvek. Elbúcsúzunk. feldübörög alattunk a GAZ-kocsi. erre a terepre az egyetlen hasznos jószág motorja, amikor utá­nunk siet. Márti, a sereghajtó latkertet, a Vidámparkot, hadd örüljenek. Az édesapjuk Erzsit nem- régibe-n Visegrádra vitte el motoron. Legközelebb Öcsi következik. Van biciklijük, és egymással is nagyszerű­en tudnak játszani. — Nehéz négy gyerekkel? — Nekünk nem. Mind a nap az útnak. Délután meg ketten szeretjük a gyerekeket, haza. Jó kis séta, még mű- Ök is szinte észrevétlenül nőt- úton is. Hát akkor, ha bo- tek a családban. A pusztai káig ér a sár, esik az eső, élet, a bejárás a faluba, meg­vagy a hó. Mondogatják is a nehezíti a dolgunkat. De azért pusztaszántóiak, hogy a tol- megvagyunk. A jó levegőt, az mácsi iskolabusz Rétságra erdő közelségét, és a szép ker- menet, miért nem kanyarodik tét nem lehet megfizetni... be a műútig, hogy fölszedné Csatai Erzsébet Hibrid kukoricát nemesítenek — Ne felejtse el azt sem Ügy gon- megírni hogy a tizenkét ta­— No, azzal, meg kézifúró- dolja, ehhez bátorság kell? gú Lenin Szocialista Brigád val és öt-, meg nyolckilós ké- — Igen. vezetője vagyok! Egyszer fo­zikalapácsokkal dolgoztunk. — Hát... Szóval, egyfajta galmazhatna mind a tizenket­— Nehéz munka volt... keménység szükségeltetik. Meg tőnkről. — Az. Nem egykönnyen ad- józan ész, de ha valaki be- Megígérem, s a kővel tele- ja meg magát a kő. Ez meg tartja az igen-igen szigorú szórt úton. dülöngélve indul biztonsági rendszabályokat, el a terepjáró. Még tíz mé- hát nyúlszívvel is elvégezheti tért sem haladunk. amikor a munkát. Nem mondom, van a szemközti hegy felől torn­áz emberben bizonyos ideg- pa robbanás moraját hozza feszültség, de szerintem a felénk a szél. Szemem oda­ürült deszkaládán nyújtóztat- lényeg: ismerni kell a követ, kap: mintha a levegőben úsz­va lábainkat —, rajta felirat: a körülményeket és rengeteg na, emelkedik meg, s dől por- Vigyázat, robbanóanyag! Élet- gyakorlat kell. Aztán már felhőbe a kő... veszélyes! Kezembe veszek nem lehet félsz, mert, ugye, Karácsony György különösképpen, mert az or­szágban fellelhetők közül az egyik legnagyobb szilárdsá­gú. Ahogy ülünk ott, egy ki­A szegedi Gabonatermesz­tési Kutató Intézet tudomá­nyos munkatársai nagy ho­zamú, gépi betakarításra al­kalmas, jó ellenállóképességű hibrid kukoricák nemesítő* sén fáradoznak- Az ezekhez szükséges tenyésztési alap­anyagok, az úgynevezett vo­nalak előállítása 6—8 évet venne igénybe. Ezt az időt azonban a felére csökkentik, veket érleltek. A termések törése után mindjárt a te- nyészkertekben szabadföldbe került a mag, amelyből a má­sodik generációt nyerik majd az őszi betakarításkor. A te- nyészkerti nevelés lehetősé* get nyújt a szigorú szelektá- lássra, a legjobb tulajdonsá- gokkál rendelkező kukorica­törzsek kiválasztására. A kutatás feltételeinek tó­mért évente két generációt vábbi javítására, a tenyészté* nevelnek. Az idei első nem­zedék már „felnőtt” az inté­zet Csongrád megyei, kiszom- bori telepén. Az üvegházban télen vetett magból fejlődött növények május végére csö­si alapanyagok nagyobb ara- nyű előállítására az intézet szegedi központjában újabb üvegház építését kezdték meg­NÓGRÁD = 1976. május 30., vasárnap 3 n

Next

/
Oldalképek
Tartalom