Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

A ^lün^tnapirend 5iuneT között rövid volt. Cigarettaszünet. A tes­tület tagjai csak a folyosó közepéig merészkedtek előre, hogy lássák az elnöki szoba ajtaját, ahol a vezetőség megissza a kávét, elszívja a maga cigarettáját. A műve­lődési ház fiatal igazgatója valósággal rágta a fecskéjét, másodpercenként az elnöki ajtóra emelte a szemét. Ami­kor a titkár végre pisszegett, hogy vonuljanak vissza, való­sággal megkönnyebbültek. Na, végre. Elkezdődik. , Az elnök méltóságteljes nyugalommal a párttitkár, s a járási kikül­dött között kettőt köhintett, felállni készült, aztán mégis ülve maradt. Kedves Elvtársnők, Elvtár­sak! Ha megengedik én most ülve maradnék, nem lebe­csülve ezzel a napirend-ügy komolyságát, csak fájós dere­kamat kímélve- Én mindenek­előtt megköszönöm a napi­renden szereplő intézmény igazgatójának rövid, néhány oldalas írásbeli előterjesztését, az' elvtársak részéről az elő­készítés során elhangzott kü­lönböző- igen értékes észrevé­teleket, amelyek többsége po­zitívan méltatta az intéz­ményben folyó 1974. évi mun­kát, közművelődési tevékeny­séget. Engedjék meg, elvtár­sak. hogy én az átfogó érté­kelésemben sokoldalúbb, mé­lyebb legyek. Ez a felada­tunk, úgy is, mint az irányító apparátus képviselőjének, és nekem úgy is, 'mint a falu egy dolgozójának, aki éberen figyel a művelődés, a népmű­velés ügyére, még . akkor is, ha egy-két dologban, az álta­lános közhangulattal ellentét­ben, elmarasztaló megjegyzé­seket, megállapításokat kell, hogy kimondjak. Mi a lényeg itt, elvtársak? Az a lényeg: sikerült-e az új vezetésnek az, ami az elmúlt évtizedben hét fiatal kísérletező igazgatónk­nak nem sikerült; szervesen bekapcsolódni a községünk életébe, kapcsolatot, munka- kapcsolatot teremteni a szer­vekkel, más társadalmi, gaz­dasági egységekkel, a falu dolgozó tömegeivel. A válasz egyértelműen igen kell le­gyen, bár ríem problémátlan, nem ellentmondások nélküli igen. Nem problémátlan elis­merés ez. Elsősorban tenden- ciajelzés. — mert a tendenci­ákra kell figyelnünk, a pozi­tív tendenciákra főleg, ha vannak, ha szerepelnek a köz­ség életében. Hát vannak. So­rolhatom is őket; az intéz­ményben javuló munkahelyi léékor bontakozott ki az el­múlt év során, a moziüzemi vezető, aki ugyancsak fiatal munkatárs, jól együttműkö­dött az új igazgatóval, ezen­kívül egy sor figyelemre mél­tó akciót szervezett az intéz­mény, ezek többsége jó volt. ugyanakkor voltak megmoz­dulások, amelyek a felkészü­letlenség. szervezetlenség mi­att elfogadhatatlanok voltak. (Köhögés, krákogás.) A prob­lémák további feltárásánál is úgy lehetne csoportosítani az elmaradt feladatokat. hogy megint csak érzékelhető ten­denciát jelezzenek az együttműködés hiányosságai terén is, és ha már itt tar­tunk az együttműködésnél, amelyre többször vissza fogok térni a későbbiekben is, nem dicsérhető a folyamatos In­formációcsere. Pedig ez a do­log kulcskérdése annak a problémakörnek, hogyan épült be az intézmény a falu életébe. Hát igen. Itt meg kell áll­ni. Alapok nélkül kezdte meg a munkát az új vezetés, és noha a jó száhdék meg­volt benne- mi általában nem lehetünk olyan optimisták, mint ahogy az írásbeli jelen­tésből kiderült, a túlzott op­timista hangvétel. Ebben a dologban felül kell vizsgálni a tapasztalatokat, az új ten­denciákat, ugyanakkor el kell fogadnunk negatív mentő kö­rülményeket, momentumokat, amelyek az előkészítés során minden irányból elhangzanak. Reálisan és dinamikusan fi­gyelembe vettük, és figye­lembe vesszük ezeket; nem vagyunk teljesen elégedettek, de türelmesen, a körültekin­tés biztos talaján maradunk az intézmény megítélése te­rén A folyamatos kritikai észrevételeinket nem az in­tézmény fejlődési tendenciája szolgáltatja; a határozataink szellemében a munka gya­korlati vonatkozásai hagynak kívánnivalókat az egész évet illetően. A javuló anya­gi, tárgyi, személyi stb. fel­tételek folyamatosan növek­vő, jó munkát igényelnek az intézmény felelős vezetésétől. Mi csak ezt igényelhetjük globálisan és egészében, s eh­hez az intézménynek a mi részünkről továbbra is min­den segítséget, anyagi, tárgyi stb. feltételt meg fogunk ad­ni, noha itt egy kis kitérőt engedjenek meg az anyagi feltételeknél, mint ahogy a titkár elvtárs is említeni szok­ta a hozzászólásaiban; az Írá­sos előterjesztés számadatai bizonyos nézőpontból hiányo­sak, pontatlanok, kétségtele­nül többet nyújt a község még annál is, ami az erejéből telik a kultúra oltárára, így értek egyet a titkár elvtárs­sal, mindenkori kötekedésé- vel, és csak azt hangsúlyoz­hatom továbbra is, hogy mi biztosítani fogjuk az ismétel­ten felvetett anyagi, tárgyi vonatkozású kérdéseket, úgy a villanyhálózat, mint a fű­tés, az összetört székek ügyé­ben. elsősorban persze a má­sodik fél évre koncentrálva a pénzeszközök felhasználásét ezen a területen. ígérni tud­juk tehát, hogy nem csak követelünk a kultúra munká­saitól, de mi is lépünk annak érdekében, hogy községünk­ben a közművelődés továbbra is folyamatosan fejlődve, tár­sadalmi üggyé váljon. Ez a kötelességünk, közös felada­tunk. Ha megengedik, hogy foly­tassam a gondolatokat, most térnék vissza a már említett kapcsolatteremtés problémái­ra. Az intézményben folyó munka értékelését a társa­dalmi és tömegszervezetek felől pozitívan kell látnunk, nem lehet elvonatkoztatnunk valóban, a relatíve jelentke­ző értékektől ezen a téren sem az intézmény 1974. évi munkájából. Mind a népfront, KISZ-fiatalsag stb. tömegszer­vezetek helyet kaptak a kul- túrházban. Ha kértek. Persze, ebben nagy szerepe van az igazgató elvtárs igen fiatal korának, közvetlen kapcsola­tainak is, az ebből fakadó élénk aktivitás akkor is Lnlös 1st ván' Az utolsó napirend dicsérhető elismerésre méltó. (Derültség, tapintatos neve­tés.) Mindezeken kívül a sportkör és az iskola ping­pongozó fiataljai is otthonuk­nak érezhették a kultúrházat, elsősorban a tavaszi, őszi idő­szakban, a fűtés hiányosságai­val számolva. Még egy nagyobb témát szeretnék kiemelni végezetül a gondolatok sorából, a rész­letekből. A jelentésből is ki­világlik valamelyest, hogy a falu dolgozói egyelőre nem vesznek részt kellő arányban és hatékonysággal az intéz­mény rendezvényein, foglalko­zásain, sőt, elvtársak, ez odá­ig fajult az utóbbi hónapok­ban, hogy a mozielőadásokon 10—12 cigány gyereknek vetí­tenek, nem mintha a cigány fiatalok művelődése ellen akarnék beszélni, nem, ez tá­vol áll tőlem, művelődjenek, sőt, de a problémát a Mokép már úgy veti fel a községün­ket illetően, hogy meg fog szűnni nálunk a mozi, ha ez így megy tovább, ezt- nem nézhetjük tétlenül, ezen a téren is erőinket összefogva kell lépéseket tennünk, a vi­szonylagos megtorpanást az aktivitásban fel kell számol­nunk, és hatékonyabb propa­gandával .kell befolyásolnunk a falu dolgozóit, és persze nemcsak a filmvetítésre, de a klubéletre, a pártoktatásra, az intézmény egyéb ajánlatai­ra is fel kell hívnunk a fi­gyelmet. Mindezek ellenére, úgy gondolom, hogy az írásos beszámoló eredményeit el kell ismernünk, javaslom a jelen­tés egyhangú elfogadását, az itt elhangzó kiegészítések fi­gyelembevételével Azt » hi­szem, értékelés után és a vár-* ható vita előtt helyes, ha most a szó a napirenden sze­replő igazgató elvtársé lesz, kérjük, mondja el a vélemé­nyét az itt elhangzottakkal kapcsolatban. A fiatal igazgató letörölte homlokáról az izzadságcsöp- peket. Megúsztam volna? A nehezén túl vagyok, — állt fel derűs mosollyal szája kö­rül, és csípőlövéssel szétlapí- totta az előtte levő asztalsar­kon cigarettáját. Kedves Elv­társak! Én az érdekelt hozzá­szóló jogán csak igen-igen rö­viden kívánok szólni. (Helyes­lő köhögés, többen órájukat nézik, a titkár a fala öreg harangozóját is látja, aki a templomlépcsőn ballag felfe­lé. delet harangozni.) Megnyugtató számunkra, hogy erőfeszítéseinket a kö­rülmények messzemenő figye­lembevételével látja a fel­ügyeleti szervünk. A tevé­kenységünk itt kiemelt gond­jaival én, a kezdő szakember, csak egyet érthetek, és csak tanulnunk lehet a jövőre néz­ve az itt kapott átfogó ér­tékelésből. Ténylegesen sok olyan fe'adat került szóba, ■ mely ugye elmaradt az el­múlt év során, és köszönöm, hogy ezek bírálatával nem mechanikusan, hanem dialek­tikusán fogták föl, elsősorban a nehéz, alapok nélküli kez­désre, a hiányos feltételekre irányítva a bírálatot, nem a munka személyes hatékonysá­gára elsősorban részemről, s az ugyancsak kezdő, fiatal munkatársaim részéről. Én csak megköszönhetem a to­vábbi bizalmukat, a kérdésfel­vetésüket, és ígérhetem, hogy a mi hibánk miatt a jövőben nem fog visszafejlődni a kap­csolat a KISZ-esekkel és más tömegszervezetekkel • mór most például tűzoltóbál lesz a jövő hónap programja; jó együttműködéssel, remélem, hatékonyan elő tudjuk készí­teni, és rendzavarás nélkül le tudjuk bonyolítani, az ifjú­gárdisták segítségével. Tár­gyalást kezdünk rövidesen az igazgató bácsival, — bocsánat, az itt jelen levő iskola-vezető elvtárssal az úttörő fiatalok hatékonyabb mozibajárásának biztosításáról, nehogy tényleg szégyen ne érje községünket- hogy a mozi nézőhiány miatt bezárja . kapuit. Alapvető funkciónknak ugyanakkor a jövőben is a község egész la­kosságra vonatkozó határoza­tok végrehajtását tekintiük a közművelődés terén. Általá­ban teljesen egyetértek az­zal. hogy permanens tovább- feilődésre van szükség az in­tézmény munkájában, és úgy gondolom, hogy a valós prob­léma felvetése, elemzése nyo­mán az anyagi, tárgyi, sze­mélyi feltételek messzemenő stabilizációjával várható is ez a fejlődési irány. Az intéz­mény jövője pozitívnak te­kinthető. Frázist mondok: de eredményes munka csakis így biztosítható, bennünk ugyanis nemcsak az igény van meg, de a jó szándék is erre a fontos fejlődésre. Nem aka­rom ismételni magam és az előttem szóló elnök elvtárs értékes megállapításait- (he­lyeslő köhécselés, türelmetlen mozgolódás), de hangsúlyo­zom- egyetértek velük mesz- szemenően, ugyanebben a szellemben fogjuk formálni községünk dolgozóinak gon­dolkodásmódját, életszemléle­tét a közművelődés sajátos eszközeivel. S én is hiszek abban- amit a napirend'előké- szítés során az egyik bizott­sági tagunk mondott, ebben a faluban nem ismétlődhet meg az a nemtörődömség, ahogy két éven át szó szerint ugyanazt a kulturális munka­tervet, ugyanazt az írásos ér­tékelést fogadta el ez a fó­rum. Most más tendenciák hatnak, valamennyien érez­zük. elvtársak. A közfigyelem a közművelődés ügyére kon­centrálódik. Hogyne köszön­ném meg Önöknek, hogy fia­tal korom ellenére kezembe adták ezt az égetően fontos területet- és azt a segítséget is amellyel a közművelődés ögve társadalmi feladat lesz a faluban- közös dolog, amiért mindenki köteles letenni a 'maga voksát az asztalra. Az egyszerű munkásember is- a vezetőség Isi a kiüt úrház dol­gozói is legfőképpen- Végeze­tül még az egyik konkrét probléma felvetéséhez kap­csolódva teszek egy kiegészí­tést. Őszintén sajnálom az írásbeli előterjesztésem el­nök elvtárs áital hangozta­tott pontatlan adatait- sajnos­igazak a felvetések, illetve egyáltalán nem sajnos- (neve­tés) valójában az itt számsze­rűleg szereplő 52 000 forintos költségvetési támogatás mel­lett a fenntartó szervünk min­dent megtett- hogy az ered­ményes munka anyagi felté­teleit . biztosítsa, segítsen! és különösen nagy öröm szá­momra- ami legutóbb elhang­zott, hogy az év második fe­lében az ígéret szerint fel­újítják az épület életveszé­lyes áramszolgáltatását- a ledőlt kéményt és -hogy eset­leg módunk lesz a négy tava­lyi bál alatt összetört 87 szék pótlására- s hogy megvizsgál­ják a vaskályha helyett Hic- tihg kályha beállításának le­hetőségét- hogy a télen igé­nyelt minimális 16—18 fokot a nagyteremben legalább a színházi előadásokra biztosít­suk- Itt jegyzem meg- ha a mozi szóba került- voltak olyan kritikai észrevételek a község lakossága oldaláról- hogy éppen a hideg terem miatt nem látogatják kellő arányban a filmvetítéseket és más kulturális rendezvénye­ket. beleértve még a tanács­üléseket is- de ezt a kérdést szerintünk nem lehet ilyen mechanikusan megítélni, ala­posabban ki kell elemeznünk a problémakört- ugyanakkor az egyértelműen igaz. hogy a színházi előadáshoz nagyobb meleg kell- mint azt jelenleg biztosítani tudunk. A mai nap biztosíték lesz többek között arra is- hogy legyen színház végre nálunk is- egy­két alkalommal- legalább évente- Többen felvetették ezt így- de egyet is értünk ve­le, helyeseljük ezt az igényt- a szórakozás, a nevelés olda­láról is- Amennyiben az ob­jektív feltételek megteremt­hetők a kémény, a kályha- az öltözők terén- a Déryné Színház jelezte- hogy nem zárkózik el a vendégszerep­lésektől. A mi lelkesedésün­kön, aktivitásunkon nem fog múlni- sőt- tovább 'megyek- az idei tervekhez kapcsolódva megígérhetem — főleg az if­júság terén —• hogy a meg­szűnt \-o’TV>­maklubot- színjátszó- íoló- és barkácsszakkört is újjá­szervezzük hosszabb szünete­lésük után. hogy ezek a kis­csoportos formák is gazda­gíthassák községünk művelő­dési feltételeit- Hát- elvtár­sak- ezeket tudtam volna el­mondani a legérdekeltebb tél jogán- az új munkakörben el­töltött első évről. Ami az írás­beli tájékoztatásban rvHts ka" •pott kellő hangsúlyt- azt most igyekeztem megvilágítani, elő­térben rámutatva azokra a nehézségekre és problémákra- amelyek első munkaévét ta­posó intézményvezető ered­ményes tevékenységét befo­lyásolják ebben a községben- ahol mind a magánélet — lakás- feleség munkahelye stob. — szóin pontjából- mind a feladatok terén bizalmat, előlegezett támogatást kap­tam- Köszönöm és ígérem- hogy a munkatársam, mind én ősszel elkezdjük a marxis­ta—leninista egyetem 3 éves tagozatát- s a távolabbi jövő­re nézve tervbe vesszük- hogy az állami felsőfokú oktatás keretei között is képezzük majd magunkat- hogy még jobban megfelelhessünk a be­lénk fektetett bizalomnak, várakozásnak. Ennyi jóindu­lat mellett, ennyi jó és segí­tő gondolat mellett- amely itt elhangzott- beleszámítva a mi lelkes munkánk haté­konyságát is- a kézzel fogha­tó eredmények nem váratnak sokáig magukra, nein marad­hatnak el- Még egyszer kö­szönöm a bizalmukat- köszö­nöm- & Szórványos taps- megköny- nyebbült mocorgás). Az elnök jobb keze mellől bal oldalra tette aa előter­jesztést- türelmetlenül nézett az órájára- Hangja majdnem fenyegető volt. Nem tudom- elvtársak' a téma mély átte­kintése után kíván-e még valaki szót kérni? Ha nem, akkor szavazásra teszem fel a kérdést: javaslom, hogy a művelődési otthon 1974. évi munkájáról szóló előterjesz­tést fogadjuk el azzal a kiegé­szítéssel- hogy elismerésünket fejezzük ki az intézménv dol­gozóinak- Köszönöm elvtár­sak- megállapítom- hogy a szavazás egyhangú: a kultr túrház éves tevékenységét elfogadtuk. Más na­pirend nem lévén, mai ülé­sünket ezennel bezárom­Ihász-Kovács Éva: LÁTOMÁS Nemrég még csecsemő, ma az iskolapadban, holnap már bevonul, s katona lesz a Fiam, mint társai ott, a menetben. Lépdel a perc, alig veszem észre, no lám- •. Gyermekből ifjú, s már itt menetelnek szép fegyelemben.. • Utána szólnék: várj, gyere vissza, melegót őrzik" apró kezednek a régi, tört szekerek, meg a gyerekkor elárvult • ólomkatonái. ■ ■ óh, gyere vissza játszani újra, hátha tavaszt hajt az őszi berek, s ím, a sorokból rekruta áll ki, szép, komoly arcán figyelem tükröz s csupa várakozás­Olyan furcsa most ez a csend, ez a dallam- titokban büszke vagyok rá és nem tagadom: az öröm virágszín könnye gyűlt a szemembe, s a szívbe tudat száll, ragyogása elömlik: a Béke... Most viszik egyetlen fiamat katonának1 Kólái János: Hogyan tudná Oly könnyű a táj, szinte szállva-száll, úgy ringat a bozsoki völgy, mint drága kosár. Kék függöny az ég, leng a Nap-kerék, a gyalogút messzi végét födi a sötét. Számol a kakukk, de semmit se tud: hogyan tudná: amin megyek, • végtelen az út. NÓGRÁD — 1976. május 16., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom