Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-09 / 85. szám

Közlemény a bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének magyarországi látogatásáról Monmnraiagl Jegyzetek • (3.) Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa elnökének a meghívásá­ra Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke 1976. április 6. és 8. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szívélyes találko­zón fogadta a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökét. Sztanko Todorov meglátogatta az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisztérium építés­gazdasági és szervezési intézetét, a Magyar Optikai Műveket és megtekintette a buda­pesti Skála nagyáruházai. A miniszterelnökök kölcsönösen tájékoztat­ták egymást országaik helyzetéről és véle­ményt cseréltek az időszerű nemzetközi kér­désekről. Áttekintették a kétoldalú kapcsola­tok, a két ország gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködése fejlesztésének fela­datait. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa az elmúlt évben, a Bolgár Kom­munista Párt XI. kongresszusa a napokban összegezte a fejlett szocialista társadalom építésének eredményeit mind a két ország­ban és körvonalazta a következő szakasz társadalmi, gazdasági fejlődéséneik program­iját. A két kormányelnök megelégedéssel álla­pította meg, hogy a két nép hagyományos testvéri barátsága és együttműködése erő­södik és fejlődik az élet minden területén a marxizmus—leninizmus, a szocialista inter­nacionalizmus elvei alapján, a két nép, a szocialista közösség és -a béke javára. Hangsúlyozták, hogy a Kádár János és Tó­dor Zsivkov vezette pánt- és kormányküldött­ségek rendszeres találkozói nagy jelentősé­gűek a gyümölcsöző együttműködés fejlesz­tésében. Megállapították, hogy a magas szintű ta­lálkozókon megszabott gazdasági együttmű­ködési feladatokat sikeresen valósítják meg. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a hosszúle­járatú kereskedelmi egyezmény előirányza­tait teljesítették; az áruforgalom 60 százalék­kal nőtt. A kormányfők hangsúlyozták, hogy a két ország kapcsolatait az egyeztetett népgazda­sági tervek alapján fejlesztik az elkövetkező időszakban is. A hosszú lejáratú kereskedel­mi egyezmény »érint a kölcsönös árucsere­forgalom 1976—S0. között jelentősen növek­szik. A szakosított termékek részesedése az áruforgalomban eléri a 40 szájadékot. Külö­nös jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági kapcsolatok korszerű formáinak. Kiemelték, hogy az áruforgalom dinamikus fejlesztésé­vel párhuzamosan folytatni kell a termelési együttműködés ki szélesítésé re irányuló erő­feszítéseket a gépiper, a vegyipar és a nép­gazdaság más ágazataiban. Mm de? fontot hozzájárulás a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programjának végrehajtásá­hoz. A két kormányfő emlékeztetőt írt alá a gazdasági és a műszaki-tudományos kapcso­latok továbbfejlesztésének kéréseiről. A miniszterelnökök megelégedéssel állapí­tották m«g, hogy a két ország kulturális és tájékozódási együttműködése tovább szélese­dett és erőtödöit. Állandóan bővülnek a ma­gyar és a bolgár nép közvetlen érintkezé­sének lehetőségei, a testvérvárosi és testvér- megyei kapcsolatok. Ezek, valamint az ide­genforgalom fejlődése fontos tényezői a két nép barátságának. A kormányelnökök megállapították, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség többi országa és valamennyi ' békeszerető erő kö­vetkezetes és kitartó tevékenységének ered­ményeként megerősödött az enyhülés irány­zata a nemzetközi életben. • Kiemelték annak szükségességét, hogy az európai biztonsági és együttműködési érte­kezleten elfogadott záróokmány elveit és ajánlásait az aláíró országok kormányai ma- radéktalarful megvalósítsák. Figyelmet for­dítottak arra, hogy egyes reakciós körök igyekeznek nehézségeket gördíteni a helsin­ki szellem érvényesülése elé és kifejezésre juttatják eltökéltségüket, hogy folytatják erőfeszítéseiket az európai biztonság és együtt­működés megszilárdítására. A két miniszterelnök síkraszállt azért, hogy a nemzetközi enyhülés folytatódjék és visz- szafordíthatatlanná váljék. Megállapítottál«, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés­nek kell kiegészítenie. Aláhúzták, szükséges, hogy a közép-európai haderő és fegyverzet csökkentésére és a leszerelésre irányuló tár­gyalásokon olyan előrehaladás történjék, amely hatékonyan segíti a fegyverkezési ver­seny megszüntetését, valamint az általános és teljes leszerelést. A kormányelnökök hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió Kommunista Pántjának XXV. kongresszusa történelmi jelentőséggel bír mind a Szovjetunióban folyó kommunista építőmunka, mind a nemzetközi helyzet to­vábbi javítása szempontjából. Külön kiemel­ték annak fontosságát, hogy a kongresszus újból hitet tett a békeprogram sikeres meg­valósítása mellett, s újabb nagy jelentőségű kezdeményezéseket foga Jött el a béliéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek függetlenségéért és szabadságáért folytatott harc érdekében. Az új szovjet békeprogram támogatása valamennyi ország és nép érde­kében áll. Aláhúzták Leonyid Iljics Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának jelentős érdemeit a nemzetközi feszültség csökkenté­sében. A miniszterelnökök különös jelentőséget tulajdonítottak egy olyan szerződés megkö­tésének, amelynek célja az erőszakról való lemondás a nemzetközi kapcsolatokban. A r.iJinlszreremökök aláhúzták a szocialis­ta közösség országai egységének és ösaas- forrottságanak nagy jelentőségét, a Varsói Szerzőéi és s KGST kivételesen fontos sze­repé: a békés építőirasn-ka feltételet pék biz­tosítása, a taiíi’líwnck sokoldalú fejlfccteje, a nemzetközi bébi és biztonság szempontjából. A két min ssterelnök tárgyalásai szívélyes éa elvtársi légkörben folytak le és megerősí- tattéK 4 teljes nézetazonosságot valamennyi megvitatott kérdésben. A találkozó hozzájá­rult a két lián együttműködésének elmélyí­tésébe», a testvéri barátság további megszi­lárdításához. Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsénak süsüké hivatalos baráti látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Támogassuk a Béko-viSágtanács új stockholmi felhívását / Az Országos Béketanács állásfoglalása Csütörtökön az Országos Béketanács a Béke-világtanács új stockholmi felhívásánál« deghaború támogatásúra állásfoglalást híveit, tett közzé. „A Béke-világtanács elnök­sége a történelmi jelentőségű Népköztársaság népünk érde- elsö stockholmi felhívás 25. keinek megfelelően szoros évfordulóján felhívással for- szövetségben a Szovjetunióval dúlt minden ország íközvéle- ményéhez, hogy fokozzák erő­feszítéseiket és egyesítsék te­vékenységüket a fegyverkezé­si hajsza megállításáért, a leszerelésért. és a testvéri szocialista orszá­gokkal, következetesen aktív béfcepolitikát folytat. Magun­kénak valljuk és cselekvőén támogatjuk a Szovjetunió leszerelési Kommunista Pártja XXV. Fogjunk tiltsanak be minden nukleáris és más fegyvert! A kormá­nyok kössenek az egész vilá­got átfogó szerződést az erő­szaknak a nemzetközi kapcso­latokban való elutasításáért! Haladéktalanul hívják össze a világkonferenciát! össze, küzdj üruk Brnoi hétköz határozott íebepese meghát- egyetértésüket; támogatásu- rálásra kényszerítheti a hí* kát testületi üléseken, fóru- ismét aktivizálódó mokon juttassák kifejezésre. A világ népeivel együtt kö- A szocializmus és a béke vetetjük, hogy szüntessék elválaszthatatlan. A Magyar meg a fegyverkezési versenyt! Földünkön létrejöttek és kongresszusán továbbifej,lesz- együtt az általános és teljes egyre kedvezőbbek a béke tett békeprogramot. A magyar leszerelésért!” megőrzésének és megszilárdí- nép nemzeti programja a fej- tósának feltételei; A béke erői határozott és összehangolt fellépéssel képesek meghiúsr Mindig szerettem, ha kül­földi programomban adódott egy kis szünet és azt csinál­hattam, amihez kedvem volt, céltalanul is bolyonghattam a városban. Délelőtt: Fölültem egy vil­lamosra. Jegyet váltottam és az első adandó alkalommal az ablak mellé húzódtam. Régi villamosok, piros színűek, s mintha keskenyebbek volná­nak, mint a pestiek, vagy a szegediek. De gyorsak, ké­nyelmesek. Az a vonal, ame­lyen villamosoztam, pontosan tizenöt kilométer hosszúságú. A villamoson mellém tele­pedett egy középkorú hölgy. S ahogy az ilyenkor lenni szokott — mint dadogóst a vidéki atyafi —, tőlem kér­dezősködött, hol szálljon le, hogy a Moravanka áruházat megközelítse. Motyogtam, hogy nem értem a cseh nyel­vet, magyar vagyok. Mire föl magyarra fordította a szót. Mondta, hogy a férje a pécsi egyetemen végzett. Megle­pődve én is mondtam, hogy ott szereltem diplomái. Három mondat után már nem is kereste az áruházat, hanem velem kocsikázott a végállomásig meg vissza. Egy kanyarnál fölmutatott a várra. — Ez az a híres Spilberk vára, amely a XVIII. században, de a XÍX.-ben is, 1857-ig osztrák állami börtön. volt, benne sok magyar ha­zafi is sínylődött. Most mú­zeum, történelmi eimiák. Tud­ja miárt harangoznak a nagy­templomban tizenegy órakor delet ? — Nem tudom. — Ez nagyon érdekes — folytatta, s láttam arcán, mennyire szívesen mesél a város történetéről, de amint az később kiderült, a történe­lem tanára az egyik középis­kolában. — Amikor a své­dek ostromolták a brnoi vá­rat — folytatta —, s már hosszú hetek óta sikertelen volt a kísérletük, úgy hatá­roztak, hogy végső és nagy rohammal elfoglalják, min­den erejüket összpontosítva. Erre nagy esélyük is volt, hi­szen. a vár védőit alaposan megtizedelték, a bentiek ere­je és élelme kimerült Egy kis péklegény közben kiszö­kött a várból és leskelődött a svéd csapatok parancsnoki sátránál, ahol éppen azt ha­tározták el, hogy másnap ko­ra reggel kezdik az ostromot de ha déli tizenkettőig nem sikerül elfoglalni, akkor ott­hagyják, elvonulnak. Másnap valóban korán elkezdődött az ostrom, s már alig volt ere­jük a védőknek, el is hatá­rozták, hagy megadják magu­kat, nincs értelme a további kilátástalan vérontásnak. Er­re a kis péklegény rohant a toronyba és megkongatta a harangokat. A svédek, azt gondolván, hogy dél van, ab­bahagyták az ostromot ösz- szeszedelőzködtek és elvonul tak. Azóta is mindennap ti­zenegy órakor megkondulnak a székesegyház harangjai. örámra néztem. Tizenegy Őrá volt és szólt a harang. Megköszöntem útitársam szí­ves magyarázatát és elköszön­tem. Délután: Szépen sütött a nap. Leültem a központ egyik terének padjára. Mögöttem galambok sétálgattak, csak néha röppentek föl, amikor már a rakoncátlan kisgyer­mekek majdnem elkapták szárnyukat, öregek etették a város galambjait, s beszélget­tek. Mellettem kéit férfi a dél­utáni focímérkőzés esélyeit latolgatta és szidta a brnoi csapatot, a Zetor gyári Zbro- jovkát, amely állítólag min­dig vereséget szenved és csapnivalóan játszik a hazai környezetben. Gondoltam, kimegyek a mérkőzésre, ráérek. Ellenfél a Trencsényi Jednota volt. Kö­rülbelül egyforma ponttal áll­tak a táblázat közepe táján. Gyalog bandukoltam át a vá­rosi parkon, amelynek szom­szédságában volt a focipálya. Ismertem már a csodálatosan szép stadiont, mert 1960-ban megnéztem ott a Magyaror- szág—Csehszlovákia olimpiai selejtező mérkőzést (a római olimpiára készültek a futbal­listák). Akkor a magyarok győztek. Hiába, bármilyen nagyváros is Brno, mégis kicsi a világ.- A pénztárnál álltam sorba, amikor megfogta hátul a vál- lamat Miroslav Ondrusek kol­légám, s intett, menjek vele a sajtópáholyba, ő becsem­pész engem. Közben a hoz­zánk csatlakozott sportújság- írókkal ikórusban szidták a Zbrojovkát. „Ezek ugatják a focit”. Hazai pályán éreztem magam, mondhatnám bárme­lyik magyar focipályát is, a pécsit, a salgótarjánit, vagy az MTK arénáját. Leülünk a helyünkre és várjuk a kez­dést. Mondom kollégámnak, hogy amikor én kimegyek a meccsre, akkor mindig győz a hazai csapat. Nem vagyok babonás, de figyelje meg, hogy a Zbrojovka „agyonve­ri” a trencsényieket. Mosoly­gott, várjam ki a végét. Ha hiszik, ha nem, — de különben is utána lehet néz­ni az újságokban — a hazai csapat már az első félidő harmincadik percében 8:0-ra vezetett. Később könnyelműs- ködtek, a második félidő csak- két gólt hozott, s így a vég­eredmény 8:0 lett. A Rovnost című újság sporttudósítőja azt mondta, hogy ilyen ará­nyú győzelmet a Zbrojovka még nem ért el soha, amióta az első osztályban játszik. Fölírta a nevemet és mond­ta, elintézi az egyesület ve­zetőivel, hogy minden hazai mérkőzésükre menjek el, ki­fizetik a költségeimet. Nemet intettem, meccsnézésből nem lehet megélni. A meccs után elmentünk a Sport étterembe egy pivóra. Ha hiszik, ha nem, ingyen adták a sört, természetesen csak nekem. Sör, sör...., áll­junk meg pillanatra a korsó­nál. Olcsó és nagyon finom. S még egy, csak megfelelő hőmérsékleten adják a ven­dég elé. Ezt a szabályt egyet­len vengédlő és egyetlen pin­cér sem sértheti meg. Ez tisz­teletlenség volna a — nem a vendég, hanem a sör iránt. Ezt a tiszteletet átvehetnék a magyar vendéglátósok is — csupán a sört becsülve meg. Este: Kigyulladtak a város fényei. Végigsétáltam a főut­cán, az üzleti negyedben. Bá­multam a kirakatokat, s szép, bőséges választékot láthattam mindenféle üzlet ablakában. Az árak is elfogadhatónak tűntek azok után, hogy meg­ismerkedtem a kereseti lehe­tőségekkel. Sőt, vettem ma­gamnak egy bőröndöt, 230 ko­ronáért. C.ppzáras, és vállra is akasztható. S ha már ke­zemben a koffer, irány a va­sútállomás, a többiek után.' Olyan a brnoi nagyállomás,' mint a Nyugati. Előtte nagy a forgalom, villamosok kanya­rodnak három utca felől is a pályaudvar elé. S milyen rosszkor érkeztem oda! Égy szerencsétlen férfit akkor emeltek ki a kerekek alól. Nagy csődület keletkezett. Ijedtemben visszasiettem a Sportba. A drukkerhavero­kat mind ott találtam. Meg­vacsoráztam, fokhagymával jól bedörzsölt marhaszeletet, rántva, bőséges adag volt, 15 boronáért. Csak a pivót ad­ták ingyen nekem, mint sze­rencsét hozó szurkolónak. Gazdagh István lett szocialista társadalom fel­építése. Közvetlen célunk az V. ötéves terv maradéktalan tani "az enyhülés ellenfeleinek végrehajtása; jövőnk legfőbb terveit, száműzni a háború rémét. A fegyverkezési ver­seny az enyhülést is veszé­lyezteti, és így továbbra is nukleáris pusztulással fenye­geti az emberiséget. Súlyos terheket ró a népek­re, nehezíti a gazdasági, tár­sadalmi fejlődést. A békesze­rető erők történelmi feladata, hoav megfékezzék az agresz- szió erőit, megállítsák, a fegy­verkezési versenyt, küzdjenek a leszerelésért, elhárítsák az emberiséget fenyegető ve­szélyt. A nemzetközi közvéle­mény ébersége, egységes és lakozzanak feltétele a, béke, ezt védjük azzal is, amikor egységesen csatlakozunk az új stockhol­mi felhíváshoz. Az Országos Béketanács ké­ri hazánk lakosságát- — az üzemék, a mezőgazdaság, a közlekedés dolgozóit, nőket, fiatalokat, a tömegszervezete- ket és -mozgalmakat, a tudo­mányos, kulturális, oktatási: egészségügyi intézmények, az egyházak vezetőit és a hívő­ket, mindenkit, akinek drága a Béke, a népek szabadsága, a társadalmi haladás — csat- a felhíváshoz, NÚGRAD - ,1976. április péntek Nem egészen két esztendővel ezelőtt kezdte meg működé­sét a szovjet segítséggel épült első csehszlovák rádiókpzve- tító'-központ, amelyet a műbolygókkal való kapcsolat fenn­tartására létesítettek. Általa Csehszlovákia részt vehet a KGST-országok Interszputnyik -rendszerében. KODAMMI tündöklése és bukésa Hetek óta izgalomban tartja a japán közvéleményt a Lockheed botránya. Az amerikai repülőgyártó konszern vezetői ugyanis egy washingtoni szenátusi kihallgatáskor bevallották: 700 millió dollár értékű gépeladás fejében 12,5 millió dollár „közvetítői díjat" fizettek ki vezető japán politikusoknak. A megvesztegetési pénz Kodama Josio ultrajobboldali politikus és üzletember kezén ment keresztül. A napokban vádat emeltek Kodama ellen. Igaz, mindösz- sze adócsalás címén, amit Japánban csak pénzbírsággal büntetnek. Házára azonban a minap repülőgép zuhant: a pilóta szörnyethalt, a reziden­cia egy része leégett. A rend­őrség kiderítette, hogy sza­bályszerűen megtervezett ka- mikazetámadásról volt szó. Kodamát el akarták tenni láb alól — azok, akik nem bíz­nak hallgatásában.... „Kodama nagyon sokat tud. Japánban a hozzá hasonló politikusokat kuromakunak nevezik: a kulisszák mögül ők irányítják a politikát, minisztereket neveznek ki és menesztenek. A Lockheed em­bere 1911-ben született sza­murájcsaládban és 12 éves volt, amikor kicsaptál: az is­kolából. Több ízben megjár­ta a börtönt is, mivel külön­féle ultrajobboldali szerveze­tek tagjaként a parlament feloszlatását szorgalmazta. A háború idején jöttek el nagy napjai: a megszállt Kínéban hadianyagszállító ügynökségét szervezett, később hadiüzeme­ket is létesített. Kodama a háború után teherautónyi aranyat, gyémán­tot, platinát menekített Ja­pánba. Később ezzel a kincs­esei finanszírozta a. ma ha­talmon levő liberális párt­nak megalapítását. Előbb azonban három évet ismét, börtönben, töltött: az ameri­kai hatóságok, mint háborús bűnöst, lecsukták. Kodama a börtönben ismerkedett össze Fukuda Taroval, aki az ötve­nes években reklámügynöksé­get alapított. A Lockheed 1958-ban az ő cégét kérte fel egy kis „közbenjárásra”, je­les gyártmányainak népszerű­sítésére. Fukuda összehozta a konszern emberét Kodamával és a kuromaku elfogadta a tanácsadói megbízást. Ettől kezdvé a Lockheed egymás után kapta a megren­deléseket. Kodamának nem kellett mást tennie, mint mozgósítania egy volt másik cellatársát, aki egyebek kö­zött az ő pénzével csinált po­litikai karriert: Kisi Nobuszu- ke miniszterelnököt... A vele együttműködő tábornokok pe­dig rendszeresen megkapták részesedésüket a „főnöktől”. Miki Takeo kormányfő a kínos ügyben érintett szemé­lyek magas rangja és állása miatt óvakodik attól, hogy újabb adatokat hozzon nyil­vánosságra. A botrány kirob­banásának kezdetén ..gyors és nyilvános” vizsgálatot ígért. Ám, a minap megállapodást kötött Washingtonnal a Lock- heed-botránnyal kapcsolatos dokumentumokról. A meg­állapodás lényege: a japán kormány az iratokat „szuper- titkos” nyomozati anyagként kezeli. H. Gy. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom