Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)
1976-04-06 / 82. szám
Képernyő előtt Itt járt mátyás király... r ...ÉS, HA A HÁROMRÉSZES EPIZODSOR alcímeit egy negyedikkel megtoldhat- nám, azt írnám: ...kegyetlenül unatkozott. Mert meglátta a szelistyei asszonyokat, azután álruhába öltözött. s végül: mindennel meg volt elégedve — ahogy a három rész fejezetei jelzik —, de mi, nem. Mikszáth Kálmán tündéri történetének immáron negyedik feldolgozását ismertük meg: egyszer rádiójátékként, másodszor A szelistyei asz- szonyok címmel a Fővárosi Operettszínház operettjeként, majd filmként A király mulat címmel — és most, az előzőekre alapozva Sárközi István adaptációjában. Hát egy rókáról, bizony, még két bőrt sem lehet lenyúzni, hát még négyet! A Zenés Tv színházi feldolgozó pedig erre vállalkozott — miközben az alapmese kedves története mindegy ilyen figurától ezt várjuk. A történés talán leghelytállóbb alakja Cserhalmi György, szökött jobbágya volt, s tetszett Garas Dezső, valamint a három „szelistyei menyecske formálójaként Bánsági Ildikó, Bodnár Erika és Gór Nagy Mária, valamint a pártütők és bérencek ki- sebb-nagyobb feladatában Holl István, Haumann Péter és Balázs Péter. A műsorhét kiemelkedő tudományos eseménye a Szigetesünk titkai című soro&at jelentkezése volt szerdán esté, melynek keretében egy korábbi, hasonló tematikájú sorozatból immár ismert, kiváló tudós, dr. Czeizel Endre szolgált magyarázattal a genetika népességszaporodásban. családtervezésben jelentkező fontos problémáira. Kedden színvonalas művészi élményt nyújtott Leonyid M. Leonov: Hazatérés című egyre vékonyult, s végül olyan áttetszővé vált, mint a papíros. Illetve: ha még áttetsző volna!... Mert az a história, melyet három esten zenés kalandfilm ürügyén láttunk, nagyon is kusza szövésű, bete- kinthetetlen dramaturgiai építmény, amelyben néző legyen a talpán, aki eligazodik. Cselszövés a király ellen. De. hogy ki. miért, az csak semmitmondó szavak pufogtatásá* bol sejlik eleme (nemesi ősi jussok, kiváltságok), ám a figurák jellemének indíttaté- kaként a leghalyányabban sem. S a vállalkozás a Zenés Tv Színház kívánalmainak rendkívül haloványan felel meg e sorozat annyi remeklésbe készült elődje után. A dal- lamkötegből mindössze annyi tapad meg fülünkben kellemes, népies hangvételével, hogy: „Megjöttek a szelistyei asszonyok, Hárman vannak, de háromszáz van még ott...” És ami a háromrészes sorozat verselését illeti, az inkább egy fűzfapoéta rímeire vall, mint olyanéra, aki Mikszáth után, ha szabadon is, és az oldott, zenés műfaj keretei között, de mégiscsak bizonyos színvonalbeli igényt akar képviselni. A ZENÉS KALANDFILM SZEREPOSZTÁSA sem niin- den poszton győzött meg bennünket a rendezői válogatás helyességéről. Mátyás alakjában Lukács Sándor bármily rokonszenves is, minden igyekezete ellenére sem tudott a nagy király egyéniségévé nőni. A királyi bolond, Mujkó szerepében a tehetséges Kern Andrást csak a feladatával tipródó színésznek éreztük, hiszen az udvari bolondokról alkotott elvárásunkkal nem vetekedett „bemondásainak” szellemessége, ssatírikussága, gondolati bölcsessége, holott kétrészes színművének közvetítése a József Attila Színházból. A történet a második világháborúban, Moszkva közelében, egy kisvárosban játszódik. Hősei azok a szovjet emberek, akik a megszállás nehéz hónapjaiban is helytállnak hűségükkel a szovjet haza oldalán. A nagy feszes- ségű drámában mindenekelőtt Bánffy György, Kállai Ilona, Fülöp Zsigmond, Szilágyi Tibor, Horváth Sándor, Láng József, Kránitz Lajos és Ujréti László nyújtott kiemelkedő színészi formálást. Csütörtökön a képzőművészet barátainak szép pillanatokat szerzett a nagy festőnkről, Pór Bertalanról látott portréfilm. Ezt megelőzően szívesen néztük a Colum- bo című amerikai bűnügyi filmsorozat legújabb epizódját, A döntő játszmát. A rokonszenves főszereplő színész, Peter Falk — mint egy nyilatkozatából kitűnik — most újabb, a mostaninál árnyaltabb jellemrajzú feladatsorozatra készül. Kíváncsian, érdeklődéssel várjuk bejelentésének -'valóra váltását. KELLEMESEN SZÓRAKOZTUNK szombaton a Hajrá, franciák! című filmbohózaton, a produkció nyújtotta hajmeresztő és lehetetlen, de egyben szellemesen mulattató helyzetek sokaságán. A vasárnap számottevő műsoreseménye Rideg Sándor: Daruszegi vasárnapok című tévéfilmjének bemutatója volt. A humor és szelíd kedély elegyes játéka a földosztás időszakában pereg, és sok emberséggel megrajzolt pillanatnak lehettünk tanúi általa. A főbb szerepekben Bodrogi Gyula, Koncz Gábor, Pécsi Ildikó, Bánhidi László. Gyenge Árpád, Kőmíves Sándor és Tyll Attila nyújtott igen kitűnőt. (b. t.) Megnyílt Két képzőművészeti kiálM- tás nyílt vasárnap Szabolcs- Szatmájr megyében. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban, Kokas Ignác festőművész, a nyírbátori Báthcori István Múzeumban pedig Mustó János festőművész alkotásait: festményeit, grafikáit tekinthetik meg az érdeklődők. Jelenkor A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában Bárdosi Németh János, Bartók László, Galambosa László, Takács Ima-e és Vas István költeményeit, valamint egy bolgár versosszeállítást olvashatunk. Az összeállítással a törökök elleni bolgár felkelés centenáriumát köszönti a folyóirat. A prózai írások sarában Békés Sándor riportját. Bor Ambrus és Hállama Erzsébet elbeszélését, továbbá Mészöly Miklós Szótár című írását találjuk. Gazdag a folyóirat irodalmi és művészeti tanulmány- anyaga. Csűrös Miklós írása Bertóik László: Villanyvilágí- tott fák Jajcéban című költeményét elemzi. Csuka Zoltán új jugoszláviai beszámolójával jelentkezik, az . .Irodalom tu dósaink fóruma” sorozatban Király Istvánnal beszélget Béládi Miklós. A pécsi játékfilmszemle szakmai vitáit és tanulságait összegzi Horváth Zsolt írása. Tüskés Tibor a Képzőművészek műhelyében sorozatban Kelle Sándor festőművésszel készített interjút. Kritikai rovat és a hagyományos krónika zárja a folyóirat új számát.. Nehéz témák Egész napos továbbképzésre hívják össze április 7-én a munkahelyi pályaválasztási megbízottakat a salgótarjáni járási hivatal tanácstermébe. öt fontos, nehéz témát dolgoznak fel. a pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedésének kérdéseiről Turóczl János, az egészségileg károsodott fiatalok elhelyezkedéséről Erdős Istvánné, a megyei PTI munkatársai tartanak előadást. Az adminisztratív-ügyviteli létszámzárlattal kapcsolatos tudnivalókról Csikós Ferenc, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának csoportvezetője ad tájékoztatást. A létszárr.zái lattal kapcsolatos feladatokat Gecse Istvánné. a PTI közgazda?*#: és üzemi csoportjának vezetője ismerteti, végül Fekete Gyula, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadója a tanulók szünidei foglalkoztatásának kérdéseiről szól. A múltban is a mát keresem Beszélgetés Gábor Pál filmrendezővel Kivételes élményben volt része három helység lakosságának. Gábor Pál filmrendező, jóval megelőzve filmjének őszi országos bemutatóját, Salgótarjánban, Karancslapuj- tőn és Karancsságon bemutatta legújabb művét, A járványt. Karancsságon — ahol ,a külső felvételek jelentős része készült — három előadást is tartottak, olyan nagy volt az érdeklődés. Gábor Pál a díszbemutatókra magával hozta a film néhány szereplőjét, technikai munkatársát is, és ankéton találkozott a közönséggel. Megyei itt-tartózkodását kihasználva készítettünk beszélgetést a Horizont bemutatásakor egyszer már nálunk járt filmrendezővel. — 1961-ben végezte el a főiskolát. Kik voltak az osztálytársai? — Ma már valamennyien ismert filmrendezők. A filmértők jól ismerik Szabó István, Elek Judit, Gyöngyössy Imre, Kardos Ferenc, Rózsa János, Kézdi Kovács Zsolt nevét. Tízen jártunk az osztályba, s közülünk csak egyikünk nem leit végül is filmrendező. Mi voltunk a később híressé vált Máriássy-osztály, amely végzésekor megalapította a Balázs Béla Stúdiót, a fiatalok alkotó műhelyét. — Első filmjét, a Tiltott területet 1968-ban rendezte. A kritika rendkívül nagy lelkesedéssel fogadta ezt a művét. Aztán a Horizont, az Utazás Jakabbal már a közönség körében is elismerést szerzett. Valamennyi említett munkája a mában játszódik, új müvével azonban a múlt felé, az 1831-es felvidéki kolerajárvány és lázadás témája felé fordul. — Elsősorban valóban a mai környezetben játszódó, mai témák érdekelnek. De nem kötöm meg a kezemet; ha izgalmas felfedeznivalót találok a múltban, akkor azt is ugyanolyan energiával készítem el. A múltban is a mát keresem. Számomra A járvány is mai film. — Hogyan érti ezt? — A gondolatai a mához szólnak. A film központi figurája egy orvos. Alakjában az értelmiség viszonyát a forradalomhoz, a forradalomban való viszonyát a különböző osztályokhoz, az értelmiség döntési, választási kényszerét kívántam bemutatni. S ez a téma gyorsan változó korunkban, ha messzebbre, a világba is tekintünk, akkor egészen biztos, hogy korszerű dolog. — Egyetértek véleményével. Mégis megkérdezem, hogy ön, akit a ma ábrázolójaként ismertünk meg, hogyan szánta rá magát egy múltbeli történet megfilmesítésére? — Mind a történet, mind a benne rejlő gondolat, lehetőség érdekelt. Egyébként az egész Marx József dramaturg érdeme, aki felhívta a figyelmemet erre a korra, erre a témára. Kezdetben magam is bizalmatlan voltam, úgy éreztem, hogy nem nekem való. Aztán ahogyan kezdtem megismerni, úgy barátkoztam meg vele. Hetekig jártam az egyetemi könyvtárba, teljesen beleástam magamat a korba. A filmben szereplő események, személyek tehát mind valóságosak, csupán átcsoportosításokat hajtottam végre köztük a saját gondolatrendszeremnek megfelelően. — Előző filmjeiben is sok új, ismeretlen arcot láttunk. Miért vonzódik hozzájuk? — Egyszerűen azért, mert szeretem a színészeket és szeretek ismeretlen színészeket felfedezni. Kockázatos dolog, de megéri. Biztos vagyok benne, hogy mostani filmem több szereplője is nagy felfedezésnek fog számítani. Például a falusi bírót játszó Baranyi 17.55: Északi szomszédainknál. I. rész. Kétrészes riportfiimsoro- zatot készített Csehszlovákiáról Schmidt Péter szerkesztő-rendező és Forray Tibor operatőr. — A filmben résziben az elmúlt harminc év eredményeire, eseményeire pillantunk vissza, részben a magyar—csehszilovák kapcsolatok nyomában indultunk el — mondja Schmidt Péter. — Kétezer kilométeres utunkon felkutattuk mindazt, ami országainkban közös, akár gazdasági, akár kulturális, akár László, vagy a szintén kecskeméti színész Hetényi Pál, s ugyanígy a kaposváriak közül Reviczky Gábor, Hu- nyadkürti István. — Külföldi színészekkel i> dolgozik. A Jakabban Ion Bog, a közelmúltban elhunyt román színész játszotta a címszerepet. Ebben a filmjében is főszerepet bízott rá, valamint egy lengyel színésznőre, — Ez is színészszeretetem- mel függ össze. Ami viszont diákköri vonzódásomban gyökerezik. Kezdetben ugyanis festészettel. írással, színészettel kokettáltam... Ami Ion Bogot illati, hozzá valóban régi barátság fűzött. Jól beszélt magyarul, könnyű volt vele dolgozni. Anna Choda- kowska, a varsói Nemzeti Színház művésznője pedig rendkívül fogékony alkat, olyan, aki az előjátszás után azonnal megérti, hogy mit akar a rendező. — Befejezésül egy .kérdés: milyen filmtervvel foglalkozik? — A tervekről nagyon nehéz beszélni, hiszen a film rendkívül sokat változik, alakul egészen a kezdetektől fogva a vágóasztal g. Jelenleg Vészi Endrével készítek elő egy filmet. Vidéken játszódó, olyan jellegű történet lesz, mint a Horizont, vagy a Jakab. Hadd fogalmazzak általánosságban: a hétköznapi sorsokban próbálom megkeresni a sok-sok ránkváró katarzisok egyikét. emberi szempontból. Jártunk a Csorba-tónál, a Magas-Tát- rában, Kassán, Pozsonyban. Gazdasági-kulturális kapcsolatainkról, a turizmus helyzetéről, neves személyiségek adtak interjút. Véleményt kértünk a pozsonyi Bratislava Szálló magyar építőiről, a komáromi hajógyárba átjáró magyar munkásakról. Jártunk sörgyárban, a Kohinor ceruzagyárban, a Lenin Kohászati Művek testvérüzemében, a pozsonyi magyar iskolában A sorozat második részét április 8-án. csütörtökön 18.35 órakor vetíti a televízió. Uj óvoda — udvar nélkül ? Sulyok László Mai tévéajánlaiunk ■ j Gerencsér Miklós:, EMLÉKE TISZTA FORRÁS 300 éve született II. Rákóczi Ferenc 20. Illúziók nélkü] viselte vezért felelősségét Rákóczi. Az országmentő küzdelemben szilárd eltökéltség mellett egészséges veszélyérzet jellemezte viselkedését. Vajha későbbi vezértársai közül többen rendelkeztek volna ezzel a tulajdonsággal! Igaz, a tiszabecsi győzelemmel erős hídfőt létesített az Alföld felé. de a hátában császáriak tanyáztak. Montecuccoli híres ezrede fenyegette. Szatmárban, Erdélyben szintén németek. Előtte a síkság kétértelmű nemessége. Miközben várták, sőt eléje jöttek a szegények, s tábora tetemesen szaporodott, a nemesség éppúgy elhúzódott tőle, mint a hajdúvárosok módos cívisei. Ezért alig kelt át a Tiszán, mindjárt Vásárosnaménybói kiadta a híressé lett naményi pátenst, amelyben felvilágosítja a nemességet vállalkozása céljáról, biztosítva a bizalmatlanokat kiváltságaik tiszteletben tartásáról, ugyanakkor emlékezteti őket ősi kötelességükre, a haza függetlenségének megvédésére. Óriási értelmi szakadékok áthidalására kellett vállalkoznia. Miközben politikáját, mozgalmát a legragyogóbb tervszerűséggel ágyazta Európa időszerű- viszonyaiba és a sajátos magyar történelmi folyamatosságba, aközben szemben találta magát a nemesi rend szellemi földhöz- ragadtságával. A pusztító idők nemcsak az emberi életben, az anyagi javakban okoztak fájdalmas károkat, de a gondolkodásra hivatott rétegek színvonala is mélyre zuhant. Nem törődtek mással, mint szűklátókörű, közvetlen, rosz- szul felfogott naturális érdekeikkel. Még azt sem akarták megérteni, hogy a jobbágy, aki ugyan katonáskodás miatt nem kötelezhető robotra, fegyverré alakított szerszámával most annak a németnek árt, amelyik eltökélte magát a magyar nemesség, s vele az ország politikai, történelmi megsemmisítésére. A győztes táborból kiadott naményi pátens egyelőre süket fülekre talált. Olyannyira,, hogy Szabolcs vármegye nemessége csatlakozás helyett inkább Kisvárdára menekült és a védekezés mellett döntött. Rákóczi ekkor a gyakorlatban is megmutatta, menynyire árnyaltan látja kényes politikai helyzetét. Nem engedte megtámadni Kisvárdát. Mert ha a német helyett megint a magyar nemeseket veri meg, akkor végzetessé válhat a szakadék. Ha pedig vereséget szenvednek, bár elszánt, de kevéssé fegyelmezett és rosszul felfegyverzett katonái, mindjárt kezdetben aláássa a mozgalom tekintélyét. Nyers erőszak és tisztán katonai megoldások helyett tehát a politika eszköztárát is harcba vetette. Honi földön, honi lakossággal szemben nem viselkedhetett hódítóként. Sem erkölcsi, sem diplomáciai okokból. Hiszen amikor a külföldi hatalmak támogatására épített, a nemzetközi érvek mellett elsősorban arra hivatkozott teljes meggyőződéssel, hogy céljai a nemzet akaratát fejezik ki. Ecsed, a Rákóczi-birtokok központja örömmel csatlakozott hozzá. Más fontos településekkel együtt Bihardió- szeg is a kuruc zászlót választotta. Nehezebben boldogultak a hajdú-városokkal. Bercsényi Miklós nagy-nagy türelemmel tárgyalt, érvelt, egyik tanácstól a másikhoz utazott, miközben a fejedelem Debrecen alatt táborozott. Maga a nagy cívis központ. Debrecen semleges szeretett volna maradni. (Folytatjuk) 4 NÓGRAD - 1976. április 6., kedd Salgótarjánban megtörtént az Arany János utcai 16. számú óvoda-és a bölcsőde műszaki átadása, március utolsó napján, több hiányossággal. Jó, hogy átadták, rossz, hogy hiányosságokkal. S annál is rosszabb, hogy jóformán udvar nélkül! A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, a kivitelező, az óvoda megnyitásáig javít. A kicsik május 1-én foglalják el helyüket, már ami van. Az óvodát 150 gyerek számára tervezték. A jelentkezés alapján máris szűk, máris 200 gyereknek kellene helyet adni. Jelek szerint, J80 óvodást vesznek fel. A lakótelep bővülésével az igény növekszik. A városban működő óvodák zsúfoltsága nem csökken. Ráadásul, itt van a játszóudvar. Azaz, nincs! Jóllehet, a XI. kongresszus programnyilatkozata kiemelten kezeli az ifjúság testi nevelésének helyzetét. Márpedig, ha óvodás korban nincs lehetőség a megfelelő testmozgásra, fiatal korban már kevés remény van arra, hogy az iránta való igényt felkeltsük. Ha az úgynevezett C-jelű úton a támfal megépül —* úgymond —, lesz az óvodának udvara. De az sem az előírt méretben, hanem a kelleténél jóval kisebb. Most pedig még „átmenetileg” sincs megoldva a gyerekek levegőztetése. foglalkoztatása. Célszerű lenne az óvoda deli részén levő teret máris átadni erre a célra, nem pedig építési területnek felhasználni. Mert építeni az emberért kell, nem az ember kárára. Az óvoda nyugati felénél levő terepet pedig véglegesen az óvodához kellene csatolni. (A jelek szerint most ezt is más funkcióra kívánják felhasználni.) „Megoldásnak” ígérkezhetne a lakótelepi játszóterek fel- használása az óvodások céljaira, de ezzel a lakótelepi gyerekek mozgási lehetősége csökkenne, s ez nem lehet cél. Mindenesetre, az óvodanyitás előtt sürgősen és véglegesen cl kellene dönteni, hogy a kínálkozó lehetőségek közül melyik szolgálná legjobban az új óvoda leendő lakóinak érdekét. Semmiesetre sem fogadhatjuk el, hogy az út támfalának megcsúszásáért az abban igazán ártatlan gyermekek „bűnhődjenek”. Tóth Elemér j
