Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
Az elfoglalt hídfő 1944. decemberében érte «1 a Dunát az az utász* dandár, amelyben a húszéves Galimzján Sagvalijev érvezető szolgált. Az egyik este a dandártörzsre hívatták és közölték vele, hogy őt jelölték ki a pontonos kezelőlegénység parancsnokának. Fontos feladatot kaptak: hídfőt kellett elfoglalniuk a Duna jobb pártján, gyalogos deszantöt és tüzérséget kellett partra szállítaniuk. ...Éjszaka. A ponton a Duna folyása mentén úszott. Fokozatosan közeledett a szemben levő parthoz. Hangtalanul szelte a vizet a nyolc pár evező. A kormánynál a pontonos kezelőlegénység parancsnoka állt. Sagvalijev úgy kémlelte a sötétséget, hogy zsinte a szeme is belefájdult. Körös-köriil csend volt. A fronton azonban ez mindig csalóka. — Csak ne vegyenek észre bennünket! Sikerüljön partra szállnunk! — gondolta. Már nincs messze a part. Jó, hogy az éjszaka Ilyen koromsötét. A hold kerek korongja azonban hirtelen fénnyel borította el a folyó víztükrét. Abban a pillanatban tűzeső zúdult a pontonon levőkre. Körös-körül forrt a víz. A Duna jobb partját olyan erősen lőtték, hogy a partraszállásnak legcsekélyebb reménye sem látszott. Mit tegyenek? Visszaforduljanak? Nem! Csak előre! Sagvalijev elfordította a kormányt. A pontont meredeken a part felé irányította. — Géppuskák! Tűz! — vezényelt. Tíz géppuska zúdította tüzét az ellenségre, elnémítva a parton elhelyezett tüzelőállásokat. A ponton a parttól 70 méternyire zátonyra futott. Az ellenség fokozta a tüzet. Egyetlen perc gondolkodási idő se volt. — A hazáért! — kiáltotta hangosan Galimzján, és elsőnek ugrott a vízbe. Az utászok és az Időközben csónakokon és pontonokon oda érkező deszant század követte. Sagvalijev egy pontosan irányzott géppisztoly-sorozattal megsemmisítette az ellenséges kézigéppuska-keze- 16 személyzetét, amelyik el akarta vágni a deszanto sok útját. A katonák a Parton kézitusába bocsátkoztak a hitleristákkal. A parancsnok alakja hol itt, hol ott tűnt fel. Géppisztoly-sorozatokkal, gránátokkal pusztította az ellenséget. Hirtelen mindkét lábában éles fájdalmat érzett. Tudta, hogy egy ellenséges sorozat találta el. A földön fekve, vé- rezve is tovább küzdött. Amikor az utolsó fasiszta katonát is visszaszorították a magaslatról, a szovjet katonák kiépítették a hídfőállást. Sagvalijev még leadta az előre megbeszélt jelet: „a hídfőt elfoglaltuk”, majd elvesztette eszméletét. A tábori kórházban tért magához. Sokáig kellett feküdnie, sebesülése súlyos volt. A kórházban tudta meg, hogy a szovjet csapatok sikerrel keltek át a Dunán, és befejezték a budapesti fasiszta csoportosítás bekerítését. A 6. dandár utászai közül többen részesültek kitüntetésben. Sagvalijev a Szovjetunió Hőse megtisztelő címet kapta. N. Zajoev Mihail Szemocsko bányász, tizenkilenc esztendős. A Lvov- volini szénmedence egyik bányájában dolgozik. Ha találkozni akarunk vele, legjobb, ha a cservonográdi művelődési házba megyünk. Mihail már három éve tagja a művelődési ház bányász képzőművészeti stúdiójának. ' — Ha elmulasztom valamelyik stúdiófoglalkozást, úgy érzem, mintha nem tettem volna meg valami nagyon fontosat, mondja a fiatal bányász. Ugyanez a véleménye a huszonkét esztendős Olga Mu- linszkaja . szobafestőnek, a negyvennégy éves Mihail Pusztovalov bányamérnöknek, s még harmincvalahány embernek, akik számára a művészethez való vonzalom nem egyszerűen hobbi, hanem a mindennapi élet része. — Sok tanítványomnak el- vitathatatlanul jó képességei vannak — mondja Adam Bacsó. Olga Mul nszkajának például. Olga művészi látása eredeti, érzi a színek és formák természetét. Képeinek stílusa a naivfestőikével rokon, csak sokkal kimunkál- tabb, erősebb és reálisabb. Hogy ne kételkedjünk a mester igazában, elegendő csak egyet is megnézni a tanítvány képei közül. Anyám arcképe című festményének tartalma határtalanul egyszerű. A kompozíciója szintén. Az almafa alatt éltes asszony mhen. De annyira élő, hogy a szemlélőben az az érzés támad, hogy ez az anya, anyja minden létezőnek. A földnek, az embereknek, a virágzó almafának, ami alatt áll. A képet kiállították az amatőrfestők a múlt év össz- szövetségi kiállításán Moszkvában A kiállított művek között jó néhány cservonográdi amatőr képét láthatta a közönség. Például Pjotr Volsz- kij vakolómunkásét. Volsz- kij vászna a tárnából visz- szatért bányáBzbrigáidot ábrázol. A bányász arcán jól láthatón a fáradtság és elégedettség. Mihail Szemocsko a kibernetikusok kutatómunkáját ábrázolta kiállított vásznán. A stúdió tagjai képeiket rendszeresen bemutatják a helyi kiállításokon, valamint Lvovban, Kijevben, Moszkvában. Mindez tizennégy esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor a' Lvovi Dekorációs és Alkalmazottművészeti Főiskola végzős növendéke, Adam Bacsó elhatározta, hogy Cservonográdban megalakítja ex amatőrfestők stúdióját. Azóta mintegy hatszáz ember tanult és dolgozott a keze alatt. Negyvenketten különböző képzőművészeti főiskoláikat vér geztek azóta és hivatásos művészekké lettek. Útjukat megkönnyítette, hogy a művelődési ház stúdiójában igen komolyan foglalkoznak a művészettel. Előadásokat hallgatnak a kompozícióról, perspektíváról. A legkülönbözőbb technikákban próbálják meg magukat. — Valószínűleg nem vagyok eredeti — mondja Adam Bacsó —. ha azt mondom, hogy minden amatőrfestőnek a festés nem egyszerűen szórakozás vagy pihenés. Néhány pszichológus azt tartja, hogy a művész minden emberben benne él. Segíteni kell, hogy mindenki felismerje magában ezt a titkot. V. Popov Termel a Kámai Autógyár A XXV. kongresszusra — a küldöttek tájékoztatására — a Szovjetunió minden réssé bői érkeztek munkasikereket bemutató termékek. A küldöttek és a vendégek e bemutatón a sok értékes tárgy között talán mégis a Kámai Autógyár tehergépkocsijait szemlélték a legnagyobb érdeklődéssel, hiszen bennük jól tükröződött az elmúlt öt esztendő gazdasógépítési munkájának eredménye. A XXIV. kongresszuson hozták nyilvánosságra a nagy beruházás programját és nem egészen fél évtized alatt a tervekből valóság lett. Olyan sikert ért el a szovjet autóipar — ld tudja hányadszor —, amire világszerte felfigyeltek. Ma már csak történelem: amikor az autókirály Ford unokája Moszkvában tárgyalt és megmutatták neki a Kámai Autógyár tervét, elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyen rövid Idő alatt megvalósítsák. A Btaal Autógyár lő boar vejorsora már progmnsse- rűen működik — mondotta Lev Boriszovics Vasziljev vezérigazgató. — Egyelőre naponta három 30 tonnás tehergépkocsi gördül le a futószalagról, vagyis teljesítettük a feladatot: öt év alatt megkezdtük a termelést — húzta alá a vezető. A kombinát egyik sajátossága, hogy a hárommillió hektárnyi területen összpontosul az autógyártás egész folyamata. A KamAZ csak nyersanyagokat kap az ország más vidékeiről, itt dolgozzák fel acéllá, s itt készülnek a tehergépkocsik alkatrészei, tartozékai is. A termelési cél évente 150 ezer tehergépkocsi és 250 ezer motor kibocsátása. — Ekkora mennyiséget a világon egyetlen autógyár sem produkál egy esztendő alatt — hangsúlyozta Lev Vasziljev. A beruházási munkálataid ben részt vsát a Szovjetunió valamennyi autógyára. A moszkvai ZIL-gyár készítette pl. a KamAZ modelljét, sőt a prototípust is ott gyártották. A moszkvai testvérüzem a szakemberek kiképzésében is sokat segített. Bekapcsolódtak a programba a szocialista országok vállalatai Is. — Magyarországról pl, több mint száz automata próbapadot vásároltunk a tehergépkocsik minőségellenőrzésére. A nyugati cégek is sok berendezést szállítottak a beruházáshoz — mondotta B, Vasziljev —, de az ő közreműködésük csak a tervek gyorsabb megvalósítását tette lehetővé. A Kárnál Autógyár célkitűzése a termelés mielőbbi bővítése: 1980-ban már naponta 600 tehergépkocsit gyártanak. Faragó And rá« Bulgária — a számok tükrében Az elmúlt év decemberében Bulgáriában általános nép- számlálást tartottak. A számítógépekkel feldolgozott adatok összesítését a napokban tették közzé Bulgáriában. Ezek szerint a majdnem NDK-nagyságú Bulgáriában 8 millió 729 ezer ember él, a lakosságnak szinte pontosan a fele nő. A legelső általános népszámlálás óta — amelyre az oszmán rabiga lerázása után, 1878-ban került sor — a lakosság megháromszorozódott. Lényeges változás 1944 után figyelhető meg, amikoris a szocialista iparosítás számottevően módosította a városi és falusi lakosság megoszlási arányát. Jelenleg — mutatják a decemberi felmérések — 5 millió 61 ezer fő, azaz a la-; kosság 58 százaléka él városokban. Száz évvel ezelőtt a bolgároknak mindössze 18,8 százaléka volt városlakó. A szakemberek szerint ez az urbanizációs folyamat még a következő években sem csökken. Becslések szerint 2000-re Bulgária lakossága meghaladja a tízmilliót. A főváros, Szóf'a után a városok nagyságrendje: Plovdiv, Várna, Rusze és Burgas — hogy a legnagyobbakat említsük. A szocialista társadalom fejlődésével nagy változások mutatkoznak a népesség képzettségi és műveltségi szintjében is. 1965-ben — a legutolsó népszámlálás alkalmával — a lakosság 11,4 százaléka rendelkezett szak- és felsőfokú iskolai végzettséggel. Ez az arány a múlt év végén 18,6 százalékra módosult. Hasonlóan érdekes változást jelez az összesítés a lakosság lakáskörülményeiben: a lakások alapterülete tíz év alatt 34 százalékkal növekedett és jelenleg az egy személyre számított átlagos lakásalapterület eléri a 13.3 négyjgtmétert. Nógrád megyei fiatalok testvérmegyénkbe, Kemerovóba látogattak, szovjet pionírokkal ismerkedtek. Besztercebánya A hős partizánváros A szlovák nemzeti felkelés hős városának, Besztercebányának egyik új idegenforgalmi látnivalója: a hegyilakók kettévágott kalapjára emlék eztető betonemlékmű, ahol Partizánmúzeum gazdag anyagát mutatják be. (Brenhaut Róbert felvétele) Magyar turisták gyakran járják a síkság felől a Garam gyönyörű völgyén át, Besztercebányán át a magasabb hegyvidékre tartó útvonalat. Nem csak a természet szépségeit, az ódon bányavárosok múzeumait érdemes itt megcsodálni! Milyen gyorsan változik, iparosodik ez a táj. Szépülnek, városiasodnak a falvak, terebélyesednék, új lakónegyedeikkel gazdagodnak a városok. A legszembetűnőbb talán a közép-szlovákiai kerület székhelyének, Besztercebányának, a hős psrtizánvárosnak a fejlődése. Mielőtt azonban a város jelenéről írnék, hadd időzzem kissé a múltjánál. 1944. augusztusában ez a város volt a szlovák nemzeti felkelés központja, itt hangzott el a szlovák nép kiáltványa, amely kimondta: ismét létezik az 1938—39-ben eltiport Csehszlovák Köztársaság! Innen irányították a II. világháború egyik leghősibb- Hitler-ellenes ellenállási mozgalmának harcait, amelyben 27 nemzet fiai, köztük a szlovákok, csehek, oroszok oldalán nagyon sok magyar partizán és felkelő részt vett. E hősi múltnak állít emléket az állomás közelében egy hatalmas beton emlékmű belsejében elhelyezett partizánmúzeum is. Területileg Közép-Szlovákia a köztársaság legnagyobb kerülete. A kerületi pártbizottságon pontos összesítést mutatnak ez elmúlt öt év fejlődéséről. Egész könyvre való szám és tény! A megvalósult beruházások értéke több, mint 50 millió korona. A tervezett 34 ezer helyett 61 ezer új lakás épült a városokban és a falvakban. Az ipar termelésének értéke a tervciklus idején évente több mint 4 milliárd koronával nőtt. Bővültek a környék szén- és ércbányái, fejlődött a gépgyártás, a vegyipar, a textil-, az élelmiszer- és a fafeldolgozó ipar. Az utóbbival kapcsolatban mondták, hogy hatalmas erdőségeik nemcsak a turizmus, az 'degenforgalom, hanem a népgazdaság, az ipar számára is kincset érnek. Szlovákia területének 37,6 százalékát borítja erdő, s ennek nagy része Kö- zép-Szlovákiában van. Az ország élőfakészlete, csak a rönköt számítva is jóval meghaladja a 300 millió köbmétert. Az évi rönkkitermelés 1980-ra eléri az 5,5 millió köbmétert. Mégis, az erdők területe nem csökken, hanem növekszik. Az eddigi gyarapodás meghaladja a 30 ezer hektárt. Atom-szervizállomás Az Interatominstrument (IÁI) a szocialista országok némze>- közi gazdasági szervezete első műszaki szervizüzeme megkezdte működését a lengyelországi Zieiona Gora-ban. A szervizállomás feladatai közé tartozik a Lengyelországba behozott nukleáris berendezések és eszközök műszaki karbantartása, folyamatos gondozása. A szervizállomás munkatársai lengyel mérnökök és technikusok, akik különleges szakképzettségüket az ilyen berendezéseket gyártó országokban szerezték, illetve szerzik. Az új üzem a KGST-orszá- gok közötti szocialista integráció fontos láncszeme. A következő évben hasonló üzemek kezdik majd meg működésüket a Szovjetunióban és az NDK-ban. NÓGRÁD - 1976. ápriiii* V nap 11 .V