Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

LORANT JANOS RAJZA A mozi szerelmese Meghatottan vette át a kitüntetést, afféle kis­fiús szorongással. Pedig, ha valaki, akkor 6 bizto- i san megérdemelte a Ki­váló dolgozó kitüntetést. Az általa vezetett mozi, ahol gépészkedik, a múlt év minden hónapjában 120 százalék fölött teljesítette látogatottsági tervét. Meg aztán már meg is szokhat- ta volna az ilyenfajta ün­neplést, hiszen főállású munkájában, az ÉMÁSZ karancskeszi kirendeltsé­gének főszereplőjeként már öt alkalommal része­sült hasonló elismerés­ben. Dehát, ez ’mégiscsak másféle dolog, most olyan munkáért kapott kitünte­tést, amelyet másodál­lásban végez, amit sokan talán csak mellékes ha­szonszerzésnek tekintenek. — Nem tudok szív nél­kül dolgozni — szakad fel belőle az egész életcélt összegző vallomás. — Amit vállaltam, örömmel csi­náltam, ahová állítottak, ott mindig igyekeztem tiszta lelkiismerettel helyt­állni. Esténként filmeket vetítek, de akár hiszi, akár nem, én ezt akkor is csi­nálnám, ha egyetlen fil­lért sem kapnék érte. — ? — Látom csodálkozik. Lehet, hogy a mai fülnek talán furcsán hangzik, amit mondtam, de őszin­tén, komolyan mondtam. Ne sajnálja az időt, nézze meg néha a moziból kijö­vő embereket egy-egy jó film után. Csak úgy su­gárzik az örömtől az ar­cuk. És ehhez az örömhöz én is hozzájárultam azzal, hogy vetítek. Szőllős Géza —, mert róla van szó — húsz év­vel ezelőtt tett vizsgát a mozi üzemvezetői és -gé­pész tanfolyamon. 1962- től vezeti a filmszínházat Karancskesziben. — A korábbi üzemveze­tő akkor hagyta abba a munkát, és a községi ta­nács vezetői, mivel tud­ták, hogy megvan a szük­séges végzettségem, fel­ajánlották, vállaljam el. Nem sokat gondolkodtam ajánlatukon... Azóta csaknem másfél évtized telt el. Ez idő alatt sok száz film kópiája ment át a keze alatt, és megismerte a közönség szokásait, ízlését is. — Milyen filmeket ked­velnek Karancskesziben? — A szórakoztató, vi­dám filmeknek rendkí­vül nagy a népszerűségük. Megmondom őszintén,, ma­gam is ezeket kedvelem jobban. Az embernek eb­ben a rohanó életben amúgy is van annyi gond­ja, dolga, hogy kell, ami felvidítsa. Közönségünk, ha jót akar kacagni, ak­kor mindenekelőtt a fran­cia vígjátékokra jön el. De kedveltek a magyar szó­rakoztató filmek is. — És a magvasabb gon­dolaté filmekkel kapcso­latosan mi a tapasztalat? Április fényei — Sokkai kisebb közön­ségük van. De jó propa­gandával, közönségszerve­zéssel ezen a területen is lehet eredményt elérni. Mi ennélfogva nagy gon­dot , fordítunk a közön­ség tájékoztatására. Pla­kátok, osztogatok, mozi­bemondó segítségével hív­juk fel a figyelmet. Ha sikerül aztán majd han­gosbemondóhoz jutnunk, amit a községi tanács el­nöke megígért, akkor úgy érzem, teljes lesz a tájé­koztató apparátusunk. Szőllős Géza családja is megteszi a látogatott­ság növeléséért a magáét. A feleség a férj mellett dolgozik, tekercselő, a he­tedik osztályos kislány szervező az iskolában. Ha ismerősökkel találkoznak .—< és, ki nem ismerős egy 1600 lakosú kisközségben —, nem mulasztják el, hogy a moziról szóljanak. S mivel szinte minden filmet látnak, meggyőzőbb az érvelésük. Szőllős Géza egyébként már egy film forgatásán is részt vett. — A mi brigádunk biz­tosította a Járvány című film csoportja számára a szükséges áramforrást, és nekünk kellett a forgatás ideje alatt a villamosveze­tékektől megtisztítani a terepet. Szőllős Géza — és bri­gádja —, mint eddig is már annyiszor, ezúttal is jó munkát végzett, s ' elé­gedettek voltak a filmesek. (ok) Hnrminro.... esztendeje, 1945. április Harmincegy negyedikén már csak egy kis falu szabadult fel, az ország nyugati pe­remén. De ez jelentett országos felszabadu­lást, amelynek azóta április negyediké a dátuma, jelképe és ünnepe. Nemcsak egy kis dunántúli falu megtisztítását jelenti áp­rilis negyediké: tíz és fél évszázad min­den kínlódása és ígérete, s a jövendő min­den kilátása benne van. Ahogy november hetedikében nemcsak a Téli Palota sike­res ostroma, hanem ami arra vezetett, egy népkolosszus sok évszázados meggyötretése is benne volt, mindazzal együtt, ami egy tü­neményes felemelkedés lehetőségében vált aznap esedékessé és lett azóta valóság. S ahogy annak idején, ama július tizennegyedi­kén nemcsak egy Bastille nevű párizsi erőd­börtönt rombolt le a nép, hanem benne volt azokban a szekercékben az izmoknak az az ereje is, amely magával a mozdulattal évszázadok béklyóit pattintotta le, s amely attól a naptól fogva még a kalendáriumban is új időszámítást diktált, vagy másfél év­tizedig. Egymás után július 14., november 7., április 4.: egy-egy dátuma foglalt kor­szakos diadal. Az ország szabad volt már, mire 1945. április 4-én az utolsó kisközségből az utol­só náci katona is kitakarodott. Olyan ütemben tisztult meg az ország, ahogy az ellenséget maguk előtt kergették a felszabadító seregek. A Nyugat felől be­hatoló új eszme ezer évvel ezelőtt mind ke­letebbre, a Kelet felől érkező harmincegy évvel ezelőtt mind nyugatabbra űzte a bar­bárságot. Mindkét magasabb eszmény je­gyében, s mindkétszer barbárt. Harminc­egy évvel ezelőtt már olyan barbárt, amely­hez képest jámbor hittérítő volt minden kannibál. A második világháború végén Debrecen­ben, Szegeden, Gyulán kezdett már érvé­nyesülni emberség és becsület, s minde­nekelőtt a parancs, hogy „ne ölj!”, míg Bu­dapest körterein és rakpartjain, majd du­nántúli városokban, s falvakban még ja­vában mutatott be rakásra emberáldoza­tot, javában koncolt, rabolt, irtott a tör­ténelem minden barbárjánál alábbvaló, az immár csak mocskos, elbutult fasiszta ha­ramia. Békés megye már októberben sza­bad volt. Debrecenben kisvártatva kormányt, törvényhozást is adott magának az ország megtisztult fele, a magyar történelem mély­pontját, a nyilasvilágot az Alföld nagy része meg sem tapasztalta már — amikor Budapesten még csak elkezdődött, s túl a Dunán aztán április negyedikén ért csak egészen véget az, amivel 1945 eleje tetézte 1944 iszonyatát, s szégyenét. Ügy változott, egészségesedéit, pirosult élőre az ország, ahogy léptek, zúdultak elő­re a felszabadító seregek. — Roppant ma­gas határoszlop április negyediké, ellátszik hátra a honfoglalásig, s előre a határtalan jövőbe. Egyszerre, varázsütésre nem történik semmi sem. Ezredéves történelemnek — s külön annak a hosszú és dicső mondat­nak is, amely a keleti országszéltől a nyu­gati peremig foglalná magában a felsza­badító hősregét — zengő felkiáltójele áp­rilis negyediké. De olyan mondat ez, amely folytatódik még e felkiáltójel után is. Hi­szen hol tart már minálunk is azóta! S mily szépen, logikusan fűzik szavait más hazákban is! Nem, varázsütésre ott sem történik sem­mi. De aki nem vak, (látja, hogy aminek nálunk április negyediké, s aminek világ- raszólóan november hetedike véget vetett — s nemcsak Horthy-világ, nyilasvilág, cárizmus, hanem mindaz, ami kisebbsé­gi osztályok uralmának bárminő formája —, annak hatalmi szférája, s kilátása mind szűkebbre zárul. Legdurvább európai ma­radékaik közül a portugált nemrég dön­tötte meg, a spanyolt most kezdi likvidál­ni a történelem. Ami a letűnőben levő osz­tálykisebbségek uralmának parlamentáris formáit illeti, azokat — Olaszországban, Franciaországban — előbb-utóbb szemünk láttára veszi birtokába a parlamenti elv lényege, a nép maga. Nem veszélyek nél­kül, de okulást merítve múlt dolgok infő példáiból is — viszont mind határozottab­ban, s már szabad szemmel is láthatóan. A hosszú elnyomatás történetére. Kubában, Viet­namban, s egyebütt már kitették, más föld­részeken most teszik ki egymás után a felszabadulás felkiáltójelét. Sehol sem egyszerre: hol itt, hol ott. \ Idejét sem lehet percekkel mérni, siettetés­re sem szorul, de' hátráltatni nincs hatalmá­ban már senkinek. Á dalban, hogy „nem­zetközivé lesz holnapra a világ”, a holnap nem naptári jóslat, de jövendölésnek biz­tos jövendölés, amelynek 1917 óta él mind erősebb ütemű teljesülésében a világ. Magyarország előtörténetét — e sokszor dicsőt, többször szomorút — lezárónak, s újrakezdőnek nagyszerű lehetősége vir­radt fel 1945. április 4-én: mindabban, ami azon a napon véglegessé vált. Ivíi «1/11/ m®r akk°r is túl voltunk a I * í Q •'I harmincon, még bele is szé­dültünk, mint akinek hirtelen csap szemé­be a fény. De csak egy percre, mert rop­pant munka várt. Akik akkor, vagy azóta születtek, előbb-utóbb az ország többségét teszik, vagy tán máris ők vannak többen. Figyeljük lépteiket a világosságban, ame­lyet útjukra április negyedikének fényké- ' véje vet. Rónai Mihály András A Bolsoj”jubileuma Mottó: Március M-án l«s* színház XX) éves a Moszkvai Nagy színház. helyén felépült új nappal később már A Szovjetunió Akadémiai idén ünnepli 200. évfordulóját. A „Bolsoj Sieg­épületbe költözött. frid herceg szerepét tán" A „Bolsoj” igen sokat colta. A balettművészet ki­tett a szovjet nemzeti ope- váló ismerői sem emlékez" Allami ra- és balettiskola megte- nek olyan tüneményes be- Nagyszínháza remtéséért. Mind mesterség- mutatkozásra, mint az övé, fennállásának beliségét, mind művészi tö- annyira modern és érett rekvéseit tekintve, példa- táncosként tűnt fel a szín­néven emlegetett színház, képül szolgál az ország va- pádon. A magas, karcsú, amely kivételes helyet fog­lal el az országban működő 560 hivatásos színtársulat között, nevét 1825-ben kap­ta, amikor a leégett régi ■ ehet, talán kissé túlzott éles- *" séggel bántja az olvasó sze­mét a két — a hét, meg a nagy —- nap, de lévén, hogy erős elhatározá­som volt írni azokról a huszonnégy órákról, amelyek lényegesen többet jelentenek számunkra az egyéb hu­szonnégy óráknál, hát kénytelen va­gyok újólagos ismétlésekbe bocsát­kozni. Bár, nem önmentegetésként Hétfő, Kedd, Szerda, Caütörtök H £ T NAP Péntek, Szombat, Vasárnap Nagy napunk belebújhattak a frissen vásárolt ló- denkabátjukba. A negyedik, amikor unokája született. Az ötödik, amikor kocsit vásároltak... így sorolta élete nagy napjait, majd fáradtan végigsimította vékony ar­cát, rágyújtott egy cigarettára és gondterhelten bökte ki: ma is nagy napom volt! Értekezlet reggel nyolc­tól délig, beszámoló kettőtől négyig, jnondom, de mások, sokkal nagyobb Nézésé előtt tudatta telefonon a fe- négytől ötig pedig megbeszélést tar­emberek is elkövetnek—követtek ha— leségem hogy most már biztosan apa tottunk valamilyen fontos ügyben, sonlő bűnt... Persze igaz, azokra a Hát ez tényleg nagy új- No, 'gen, mitől is lesznek má­jobbik esetben vagy az a jelző járja, s^g pe ez mgg semmj folytatta: sabbak egyes huszonnégy órák a töb­hogy : bocsánatos, vagy a régi szólás- ráadásul szép összegű prémiumot is kinél... mondás, amely szerint az illető el- kaptam Hmm Hát ez is valami De hadd mondjak el még egy tör- elhangzó szava legalább annyit ér, És — említette’befejezésként: ebben ténetet! mint a falra hányt borsó. De, hogy visszatérjek nagy nap­az évben első alkalommal kaptam szót az igazgatótól egy értekezleten. Régi ismerősömmel futottam ösz- sze a hét elején.' Bár igaz, erre csak jainkhoz, ami egyébként aktuál’s, hi- Hmm... Hát igen, ilyen fontos dől- akkor jöttem rá, amikor nagy ügy­szen ezt a mait is ezzel a jelzővel illetjük, már nemcsak azért, mert most arcot pirosítóan simogat a ta­vaszi szél, meg hogy ragyogóbb a csattogtatva gok teszik igazán naggyá napjainkat. Tegnap meg egyik felelős beosztá­gyel-bajjal kissé félrehúzta a fejét, s egyik szemét hófehéren borító kö­tést, és ő is ezzel kezdte: ma igazán aranynál is sú vezetőnkkel találkoztam. Bár nem nagy napom volt. Mondom neki, lá­napfény, és selymeiket Illett volna, neki is elmeséltem a fen- libbennek a zászlók, ti történetet. Igen, igen — gondolko­tom. Semmit sem tudsz — kötözkö- dött —, elmondom. Fizetést kaptam, s hanem... De úgy gondolom, felesle- dott el —, bizony akadt az ember- hozzá nagy prémiumot. Aztán a mun- ges is tovább fejtegetni miért, hí- nek életében már néhány nagy nap- kaidő után betértünk egy kis sörre szén ünnep, sokat jelentő és sor- ja. Láttam, a messzeségbe réved te- és elindultam haza. A kocsiddal? rendben a harmincegyedik ez a mai. kintete és ő is, kissé hosszabb felső- Igen! No, és aztán? Fejreálltam. És Szóval, az ismételgetés bocsánatos rolásba kezdett. Az első nagy napja aztán? Bekötöztek, hazavittek. És bűnébe esve, néhány ember nagy akkor volt. amikor, 1946-ban lesze- aztán? Igazán az tette naggyá a na- napja jutott eszembe a héten, s kéz- relt. A második, amikor egyszer be- pót, hogy a feleségem deném is felsorolásukat! teg kisfia számára egy cukor jegyet válik. Azzal fogadott a minap egyik gyá- sikerült szereznie. A harmadik, ami- runk osztályvezetője, hogy: nagy kor hosszas kuporgatás után — már teszi naggyá napjainkat. Persze, gon­napom Volt ma! Kérdem tőle, miért? a viszonylagos jólét idején — fűzte dolkodom el rajta, ezek a kis-nagy felső- hozzá mosolyogva —, az egész csa­beígérte: el­Igen: sok-sok ilyen apró esemény Hát legelőször is — kezdte a rolást —, néhány perccel az ön ér­iád megérte azt a nagy napot, hogy eredményei... napok valójában egy igazán nagy nap K. Gy. lamennyi színháza szarná- elegáns táncos nyolc nagy ra. A moszkvai művészek szerepben lép ma fel, s kapcsolatai az egyes köz- technikája még tovább fi- társaságok kollektíváival noanodott. Erről tanúskodik sok tekintetben gazdagít- az 1973-a.s második moszk- ják azokat. vai nemzetközi balettver* Rendkívül változatosak seny, ahol első díjat nyert, a színház művészi rnegoldá- Godunovval együtt nyert sai. Csajkovszkij „Hattyúk aranyérmet Nagyezsda Pav- tava”, Adam „Giselle”-je lova és Vjacseszláv Gor- esetében a klasszikus ha- gycjev. Pavlova emellett gyományokat követték, megkapta a Nagyszínház ugyanakkor Hacsaturján Grand Prixét is. A fiatal „Spartacus”-ában, Prokof- lány a permi balettintézet jev „Rettegett Iván”-jában, végzős növendékeként vett Scsedrin „Anna Kareniná”- részt a táncosok világverse- jában bátran éltek az újí- nyén és fellépése szenzá- tás adta lehetőségekkel. ciót keltett. A szakembere- Ugyanez vonatkozik az ket is meglepte természe- operákra is. tes és minden kötöttségtől A Nagyszínház jubileu- mentes tánca, s ami egy mi évadjának műsorán az balettnövendéktől __ ugyan­orosz opera- és balettiroda- csak ritka — derűje és lom klasszikus alkotásai, könnyedsége, tökéletes klasz- szovjet szerzők művei és szikus tánctechnikája. kiváló külföldi zeneszerzők Pavlova egycsapásra a alkotásai szerepelnek. közönség kedvence lejt. A Az új művek sem hiá- nézőtér ritkán fogad lelkes nyoznak az évad műsorából, ünnepléssel fiatal balerinát, Már bemutatták Tyihon ahogyan őt fogadta. Tanul- Hrennyikov egyfelvonásos mányait befejezve egy év­balettjét, amelynek címe: ig Permben dolgozott, majd Szerelem a szerelemért. A a Nagyszínház tagja lett. balettzene alapját a Sok Ez az idei az első évad, hűhó semmiért című da- amelyet ott tölt, de máris rabhoz írott kísérőzene a Giselle és a Diótörő fő­alkotja, amelyet a közön- szerepeit táncolja, ség már négy évtizede is- A Nagyszínház , ifjú mű­mer, és azóta is szívébe Vészei a Szovjetunió külön­zárt. A koreográfiát Jurij böző városainak balettin- Grigorovics főbalettmes- tézeteiből kerülnek Moszk­ter irányításával egy fiatal, vába. Ügy .mondják, hogy francia koreográfus, Vera a csillagászok mindmáig Boccadoro készítette. nem tudnak pontos választ A balettegyültesnek öt év- adni arra, hogy születnek vei ezelőtt lett a tagja Alelt- a csillagok. Ki tudja, talán szandr Godunov és két hó- a hasonlóak fényétől. NÓGRÁD — 1976. április 4., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom