Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-03 / 80. szám

I Zsuzsa tanító néni, a KISZ-titkár Ismét népfrontelnök Fiatalasszony Káxoly-aknán Az iskola udvarán és a fo­lyosón gyerekek futkároznak, ricsajoznak. Hangjuk tompán beszűrődik a tanári szoba zart ajtaján. Halk kopogás hallatszik, majd egy kisdiák lép a szobába, tágra nyitott szemekkel, kicsit megszep­penve. — Zsuzsa tanító nénit kere­sem — szólt és óvatosan kö­rülnézett A keresett nem más, mint Holicza Jánosné, az Erdőkür­ti Általános Iskola képesítés nélküli fiatal tanítónője. Az asztalon kék papírba csoma­golt füzetek sorakoznak. — Dolgozatot írtak nyelv­tanból a „nagyobbak” — vá­laszolt kérdő pillantásomra a tanítónő. A másodikosok és negyedikesek osztályfőnöke, meg olyan mindenese vagyok. A testnevelést, az éneket és a rajzot kivéve mindent taní­tok — Hetedikes koromban a „Légy jó mindhalálig” elol­vasása után határoztam el, hogy tanítani fogok. A Kál­iói Általános Iskolában kezd­tem és idén kerültem át Er­dőkürtre, mert nagyon kevés volt a nevelő. Először történelem—orosz szakra jelentkeztem a főisko­lára, de nem sikerült a felvé­teli Most Szegeden a szlo­vák—orosz szakon próbálko­zom. Nagyon készülök a vizs­gára. Szabad időm legna­gyobb részét tanulással töl­töm, a többit a KISZ-nek szentelem — mondta. Holicza Jánosné, a községi KISZ-alapszervezet titkára. Mozgalmi munkáját az úttö­rőcsapatnál kezdte. Középis­kolás tanulmányai során lk70-ben vették fel a KISZ- szervezetbe. Hazakerülve falujába, bát­ran vállalta a feladatok szer­vezését. Aktivitása, lendüle­te ma is a régi. — A KISZ-szervezet meg­erősítése külön harcot jelen­tett. A fiatalok többsége szí­vesebben töltötte idejét a presszóban, vagy a kocsmá­ban. Személyes elbeszélgeté­sekkel sikerült elérni, hogy ma már olyan szilárd tagok­kal rendelkezünk, kikre bát­ran lehet építeni. Nőtt a köz­ségi ifjúság aktivitása. Ezt bizonyítják az önállóan szer­vezett műsorok, rendezvé­nyek. A tervszerű tagépítést az úttörőkkel való szoros kap­csolat segíti elő. Meghatáro­zott program alapján közös beszélgetésekkel, műsorokkal készítjük fel az általános is­kolásokat a KISZ-es életre. Tánccsoportunk is az úttö­rőkkel közösen működik. Számtalan jól sikerült elő­adásnak tapsolhatott már a közönség. A forradalmi ifjú­sági napok keretében rpéjtón emlékeztünk meg nagy ünne­peinkről. Irodalmi szakkö­rünk, a kállai aiapszervezet- tel együtt tartalmas műsort állított össze — hallottuk a KISZ-titkártól. Az erdőkürti alapszervezet politikai oktatásait a fiatalok rendszeresen látogatják. Bát­ran szólnak a legaktuálisabb bel- és külpolitikai, gazdasá­gi és közéleti témákról. Eb­ben az őszinteségben nem kis szerepe van Holicza Jánosné- nak. Meghallgatja és kutatja az ifjúság gondjait, keresi a hibák okait, eredetét. Az udvar elnéptelenedett, a folyosó elcsendesedett. Be­szélgetésünket az élesen ber­regő csengő hangja szakította meg, kezdődött az óra. B. Zs. — Elmondhatom magamról, hogy „tősgyökeres” salgótar­jáni vagyok. Annak is a pe­remén, Károly-aknán szület­tem. Itt voltam gyerek, ma is itt lakunk. Szemtanúja vol­tam nagy-nagy változások­nak. Azoknak, amelyek meg­változtatták a városközpontot, és azoknak, amelyek a mi területünket érintették el­sősorban. Raktárvezető vagyok. Már tizenkét esztendeje. Buda­pesti vállalat a miénk, a Vo­lán kirendeltsége vagyunk, Gyurtyánosban. Szeretem a munkámat, szívesen csiná­lom. Csak raktározással fog­lalkozunk. A tűzhelygyár és a BRG hozza-viszi a szüksé­ges dolgokat. Mekkora a felelősségem ? Nagy. Több millió forint ér­tékre vigyázunk. A munka­napok nagyjából egyformán telnek. Reggel hétkor be­jövök. Rögtön az éjjeliőrrel beszélek. Megkérdezem mi újság, történt-e valami ? Ilyenkor mindig van bennem csöppnyi szorongás. Jaj, va­jon minden rendben ment-e? Évek óta szerencsére semmi „érdekes” nem történik... Megbeszélünk mindent tö- viről-hegyire. Aztán beme­gyek az irodába. Körülnézek, kinyiíogatom a raktárakat. Ilyenkor már legtöbbször jönnek anyagért. Hoznak, vagy visznek valamit, pa­kolnak. Hogyan tovább? Nekilátok, könyvelek, rendet teszek, még takarítok is. Nagy dolgok so­ha nem esnek, de talán így a jó. Négy éve választottak meg először népfrontelnöknek. A párttitkárunk jött e] hoz­zánk. Beszélgettünk, aztán egyszercsak megkérdezte: „Magdika, szeretnénk ha el­vállalná a népfrontelnök posztját. Magát javasolták a legtöbben...” Először egy kicsit féltem. Tartottam tőle, netán nem tudom úgy szervezni a ten­nivalókat, ahogy kell. Az­tán belejöttem. Ma már csak mosolygok az akkori aggo­dalmaimon. Igaz, hogy sok segítséget kaptam, népfront­tól, pártalapszervezettől, ta­nácstól. Már említettem, hogy so­kat változott a környékünk az elmúlt években. Minek örültünk legjobban? Hogy lebontották a fabarakokat. Eltűntek a rossz, régi laká­sok Károlyiról, Józsefiről. Meghatottan, igazi szívbeli örömmel néztük, amikor az emberek szétszedték a háza­kat. Senki nem sajnálkozott. Már csak azért sem, mert a közel ötven család kényel­mes, jó lakásba költözött. Olyan idős emberek, akik egy életet leéltek ezekben a zugokban, mint Mirtusz Ma­riska néni, Megyeri Annuska néni, azóta kényelmesen lak­nak. .. Volt más is. Utat építet­tek, és már nekünk is van autóbuszunk. Addig gyalog jártunk esőben, hóban. Nem mondom, sok munka adódott, a tanácstagokkal együtt min­den családot meglátogattunk. Nagy dolog, ha valaki új la­kásba megy. Előre megbe­széltük, kinek, milyen elken* zelései vannak, mikor szeret­ne költözni, és a város me­lyik részébe. Amikor a beszámolót ké­szítettük most. a népfront­gyűlésre, eltűnődtem: négy év múlva számot adhatunk-e ilyen sok mindenről. Terveink vannak, tennivalónk is bő­ven akad. Társadalmi mun­kában játszóteret szeretnénk építeni a Kővár utcában és az Idegérben. Itt lesz a Pipis- hegyen a tanácsköztársasági park. Ebbe belesegítünk. Az ittlakó családok szívesen vál­lalnak társadalmi munkát. Tavaly is tízezer forint ér­tékben dolgoztunk. Most csak arra várunk, hogy ki­jelöljék a játszóterek helyét. Aztán nekilátunk. Szeretek dolgozni. A rak­tárban is, a népfrontban, ott­hon is. Az az elvem, hogy az ember mindig ott csinálja jól a tennivalóit, ahol éppen van. Természetesnek tartom, ha valaki bizalmat kapott, fe­leljen is meg ennek. Mert a közösségért végzett munkát csak szívvel-lélekkel érdemes csinálni... Elmondta: Olaj Sándorné Lejegyezte: — cse — j Április 6—10 Nemzetközi környezetvédelmi kiállítás Magához hívatott a főnö­köm és atyai hangon szólt hozzám. — Drága barátom! Névte­len levél érkezett a vállala­tunkhoz, amelyben azt írják rólad, hogy a titkárnőddel összeszűröd a levet. Ha nem így van, cáfold meg■ Ha így van — rendezd az ügyedet. Másnap munkába menet, először gondoltam rá, hogy milyen is lehet a titkárnőm aki legalább egy esztendeje dol­gozik mellettem, de eddig jó­formán észre sem vettem•., Aztán ezen a napon először figyeltem fel rá, és láttam, hogy minden rendben és min­den a helyén van nála-. ■ — Ö— — jutott eszembe — le kell rendeznem a dolgot'. Még aznap estére meghív­tam moziba. Másnap pedig, egyenesen az anyakönyvveze- töhöz. Megnősültem és élünk boldogan. Csakhogy nemsokára ismét hivatott a főnököm, és atyai hangon így szólt hozzám: — Drága barátom! Névte­len levél érkezeti ellened... Azt írják benne, hogy te a vendéglőt igen gyakran láto­gatod. ott jelentős összegeket költesz és egyáltalán, nagy lábon élsz■ Ha nem így van, cáfold meg- Ha így van, rendezd le.­Másnap, munkába menet észrevettem, hogy valóban, van az utcánkban egy pompás vendéglő- Soha még nem lát­tam belülről-., ■— ö... — jutott eszembe, — le kell rendeznem a dolgo­mat.— Es aznap este a feleségem­mel elmentünk a vendéglő­Eszperantó kongresszus A Magyar Eszperantó' Szö­vetség elnökségének határo­zata alapján Komlón ren­dezik meg ez év nyarán a 26. magyarországi eszperantó kongresszust- A nemzetközi nyelv barátait a mecseki bányászváros tanácsa hívta meg. A kongresszus ily mó­don része annak az ünneoség- sorozatnak. amelyet Komló várossá alakulásának ne­gyedszázados jubileumára Szerveztek- A találkozó köz­ponti gondolata: az eszpe­rantó nyelv oktatása, ez lesz a fő témája a kongresszusi tanácskozásnak­Naum Sztanyilovszkij: Névtelen levél be- Nagyon kellemesen érez­tük magunkat. Pompás enni- innivalók- Színvonalas zene. Jó hangulat.-. Csakhogy a főnököm ismét hívatott, mondván: — Drága barátom! Névte­len bejelentés érkezett hoz­zám ellened. Azt írják rólad, hogy nem élsz valami normá­lisan. Autót vettél és nyara­lót, túlzott divatosan öltöz­ködsz, és a feleségednek ért­hetetlenül drága bundát vá­T öbbször megfordultunk a testvéri Magyarorszá­gon. Tudjuk, milyen őszinte szeretettel, örömmel fogad­ják a szovjet embereket. Mégis, ha Szibériától távol, a nógrádi bányászmegyében egy ismeretlen ember arra kér, hogy adjam át üdvöz­letét egy prokopjevi bá­nyásznak, vagy szorítsam me ; a kezét egy kemerovói tu­dósnak, aki ötezer kilomé­terre él a megyétől, újra és újra örömmel állapítjuk meg, hogy a barátságnak . nincs határa. Idehaza gyakran visszaem- lékszünk magyar barátaink­kal történt találkozásaink­ra. Gyakran elmondjuk: rég­óta ismerjük egymást, de városaink és megyénk sor­sa is hasonló. Soha nem fe­lejtjük el, hogy Szibériában, a szovjethatalomért magya­rok is harcoltak: a tomszki kormányzóságban az első vi­lágháború idején Kun Béla és Münn'ch Ferenc végzett forradalmi munkát. A ma- riinszki fronton (Kemerovó- tól nem messze) 1918 nya­rán a vöröskatonákkal együtt harcolt Zalka Máté interna­cionalista osztaga. 1919 ápri­lisában, amikor a kolcsugirói bányászok fellázadtak a Kol- csak-rendszer ellen, magyar internacionalista katonák csoportja támogatta őket. E nehéz, de dicső idők emlékét Mariinszkben a magyarok tiszteletére felállított obeliszk jelzi. Sok földink — a Nagy Hon­védő Háború hősei — adta életét a magyar nép szabad­ságáért. Emlékük él Magyar­sároltál— Rendezd kérlek, a dolgaidat.-. Elhatároztuk a feleségem­mel, hogy autót veszünk, nya­ralót, és divatosan fogunk öltözködni. Kényelmesen fo­gunk élni- összkomfortosán... Csakhogy ezután ismét hí­vatott a főnököm. Atyai han­gon szól: — Drága barátom! Ismét névtelen levél érkezett elle­ned- Azt írják benne, hogy a hivatalomra pályázol- Azt mondod rólam, hogy konzer­vatív ember vagyok, minden­kinek meséled, hogy alkal­matlan vagyok a vezetésre.-. Azt hiszem, rövidesen a fő­nököm helyébe kerülök... Antalfy István fordítása Minisztériumok, országos főhatóságok, társadalmi szer­vezetek aktív részvételével rendezik meg a nemzetközi kiállítást a budapesti nem­zetközi vásárközpontban. Az a cél, hogy az érdeklődés reflektorfényébe helyezzék a környezetvédelem ügyét, be­mutassák az eddig elért ered­ményeket és azokat az újabb, modern technikai berendezé­seket, műszereket gépeket, amelyek megyorsítják a vé­dekezés, a megelőzés fejlesz­tését. A nemzetközi seregszemle központi magjaként 700 négy­zetméter területen rendezik be Magyarország környezet­védelmi dokumentációs be­mutatóját. amelynek őt részlegében: levegőtisztaság­védelmi, vízminőség-védel­mi, élővilág-védelmi, talajvé­delmi és hulladékktalanítási szekcióban adnak széles körű áttekintést az emberi környe­zet védelmében eddig. megtett útról, és az V. ötéves tervben megjelölt legfontosabb cé­lokról­A központi dokumentációs anyagot veszik körül a ha­zai és a külföldi vállalatok bemutatói- Angliából, Auszt­riából, Dániából, Finnország­ból a Német Szövetségi Köz­társaságból és Svájcból 26 cég, Magyarországról több mint 10 nagyvállalat, kuta­tóintézet és ipartelep állítja ki azokat az új konstrukciójú gépeket, berendezéseket, fel­szereléseket, anyagokat, ame­lyek felhasználásával lég- szennyezés- és hulladékmen­tes gyártási eljárásokat, hul­ladékfeldolgozó és -megsem­misítő technológiákat, víz­szabályozási és erdősáv-tele­pítési módszereket, újfajta víz-, levegő- és szennyvíz­tisztító-műszereket lehet ki­alakítani. A finn kereskedel­mi kamara és Anglia, kolek- tív kiállítóként vesz részt a jelentős nemzetközi találko­zón­Gazdag kiegészítő program teszi változatossá a nemzet­közi seregszemlét. Többek között április 8-án rendezik meg a finn szakmai napot, április 9-én pedig a magyar svakmai nap előadássoroza­tát- April's 6-án bonyolítják le a környezetvédelmi film- napot. másnap, április 7-én mutatják be a kisfilmfeszti- vál díjnyertes alkotásait. Testvérmegyénk országon. Nógrád megyében láttuk a szeretettel gondo­zott szovjet emlékműveket. Mi újság nálunk, Keme- rovóban? Városunkat a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom szülte és a szovjet öt­éves tervek fejlesztették. Ma hatalmas lépésekkel halad előre. A Kuznyeck-meden- ce az ország legnagyobb szén- termelő-területe. A testvéri országokban városunkat mű­trágyagyárunkról és a Kuz- bász elektromotorgyárról, mű­anyagkészítményeinkről, elekt­rotechnikai és hengerelt- áru.nkról ismerik. Városunkban nemrég új foglalkozású emberek jelen­tek meg: megkezdte munká­ját a kemerovói selyemgyár. Üzembe állításával gyakor­latilag befejeztük a helyi nyersanyagok felhasználását biztosító üzemek építését, kezdve a szénkitermeléssel és -feldolgozással, a műszál- és műselyemgyártásig. Ha a kombinát eléri tervezett tel­jesítményét, tágas üzemré­szeiben ötezer szövőmunkás dolgozik. Ha Kemerovót madártáv­latból nézzük, ipari üzemei között feltűnően sok építke­zést látunk. Államunk événte több mint 200 millió rubelt fordít a város gazdasági éle­tének fejlesztésére és műsza­ki tökéletesítésére, a dolgo­zók lakáskörülményeinek, kulturális és mindennapi igé­nyeinek kielégítésére. A kilencedik ötéves terv­ben. száz ipari objektumot építettünk fel. Közöttük van a vegyipari gépgyár, az üdí­tőital-gyár, a viilamosipari szerelvénygyár, a szintetikus fonalgyár új üzemrészlege, egy új kokszolóüzem és több más vállalat. Az ötéves tervben Keme- rovóban 25 ezren kaptak új iakást. Kórházakat, rendelő- intézeteket, óvodákat, böl­csődéket, áruházakat, étter­meket építettünk. Míg az ipari termelés 1965- ben 700 millió rubel volt, ad­dig 1973-ban elérte az 1 mil­liárd 300 miliő rubelt! Az eltelt időszak alatt 53 ezer 400 lakás épült fel. A keme­rovói főiskolák sorát több új oktatási intézmény gyara­pította. Itt kezdte meg mun­káját a Szovjetunió legfiata­labb egyeteme. ’ Gazdag klub- és könyvtárhálózatot alakí­tottunk ki. Kemerovo minden negye­dik lakosa tanul. Ehhez jó anyagi alapokat teremtet­tünk. felkészített szakembe­reket biztosítottunk. Váro­sunk első felsőoktatású in­tézményét 1950-ben nyitot­ták meg. Ma hat felsőfokú oktatási intézményünkben több mint 23 ezer hallgató ta­nul, 26 tudományos kutató- és tervezőintézetünkben pe­dig több mint hatezer mun­katárs dolgozik, akik közül 683-nak doktori, vagy kan­didátusi fokozata van. : Nógrád Szépül és fejlődik Keme­rovo. A város dolgozói je­lentős mértékben járulnak hozzá a kommunista építés ügyéhez. A kemerovóiak jó munká­ja lehetővé tette, hogy a ki­lencedik ötéves terv negye­dik, döntő évében biztosíta­ni tudtuk városunk gazda­sági élete valamennyi muta­tójának az elmúlt évhez vi­szonyított gyors növekedését. Nem feledkezünk meg dol­gozóink egészségéről, pihené­séről sem. Huszonhét kór­házunk. 45 rendelőintéze­tünk, 5 gyermekszanatóriu­munk a legkorszerűbb orvo­si berendezésekkel van fel­szerelve, közöttük a Magyar Népköztársaságból érkezett műszerekkel. A kemerovói lakosok egészségére 11 ezer egészségügyi dolgozó felügyel. A város körül 56 turista- és sportbázisunk, 44 úttörőtá­borunk van. A legkisebbeket 148 óvoda és 29 bölcsőde vár­ja. Életünkben nagyon sok kö­zös vonás van magyar bará­tainkkal. Bárhol jártunk is, a bányászok, építők, gép­gyártók, a salgótarjáni üveg­munkások között, mindenütt megbizonyosodtunk az or­szágban végbemenő hatal­mas társadalmi átalakulások­ról, a magyar dolgozóknak a I NÓGRÁD - 1976. szocializmus építésében elért óriási eredményeiről. Min. denütt meleg kézszorítással, mosollyal fogadtak bennün­ket. Angyal Andor, a ZIM- ből és Juhász Gyula gyár­igazgató, Gyurovics József szocialista brigádvezető, Ozs- várt József és Juhász Sándor városi, illetve járási első tit­károk, id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrász és sok más magyar barátunk öröm­mel osztotta meg velünk gaz­dag tapasztalatát. Találkoztunk a Jurij Ga- garinról, Valentyina Tyeres- kováról, a szibériai Alekszej Leonovról és Vlagyimir Ko- marovról elnevezett brigá­dok tagjaival, örömmel tud­tuk meg, hogy Salgótarján egyik legszebb új városne­gyedét városunkról Kemero- vónak nevezik. C ngedjék meg, hogy va­" lamennyi kemerovói ne­vében még egyszer megkö­szönjem magyar barátaink vendégszeretetét, és elmond­jam nekik, hogy Kemerovo egyik főutcáját, a Nógrád utcát különleges szeretettel és gonddal építjük, fejleszt­jük. A Kemerovót és Nógrád megyét összekötő barátság hídja erős. A szovjet és ma­gyar nép munkája és közös harca építette fel, és meggyő­ződésünk, hogy megyéink és városaink baráti kapcsolata további új, nagyszerű ered­ményeket hoz. (APN) április 3., szombat 5 4 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom