Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám

Űt a csillagok felé J Fável Popovics: Bm'?'tszem- a rartk-"- be­kapcsoltam az összeköttetést az űrhajóval, és megkérdez­tem : — Jura. hogy vagy? Fe'e’etül egy vidám, élet­örömtől teli hang szólalt meg: — Ahogy tanultuk. Ezután Jura tudtára ad­tam. hogy elrendelték az órás készenléte.t. Megerősítette, hogy értett engem, hogy minden rendben van, közér­zete jó, hangulata vidám. Életemnek talán egyik leg­hosszabb «rája volt ez. •lurij Gagarin: Az összeköttetés a Hajnal­lal kitűnő volt. Pavel Popo­vics, hozzám hasonlóan, igye­kezett vidáman és fesztele­nül beszélni. Ám, ha az em­ber ügyel, hogy hangja ter­mészetesnek hasson, ezzel el­árulja izgalmát. Ez érződött. Hirtelen meghallottam, hogy nyitják a kabin ajtaját. >,Mi történt?” — csodálkoztam. Azonnal hallottam Szergej Pavlovics hangját: — Jurij Alekszejevics, ne izguljon, kérem! Egy kontak­tus nem működik. Azonnal kijavítjuk és minden rendben lesz... Sz. Gavrilov, mérnök: ... Gagarin az űrhajósszék­ben fekszik, pontosan felel a kérdésekre és igyekszik felvi­dítani a földön levő izguló embereket. Hangjában semmi idegesség nem érződik. A mikrofonnál Szergej Pavlovics Koroljov. — „Cédrus”, érvénybe lé­pett a tízperces készültség! Zárja le a sisakját! A rajthelyen egyetlen lé­lek sem maradt. Minden megdermedt- Csak a hang­szórókból hallok még sivítást. Torkom kiszárad, de nem merek köhögni, borzasztó len­ne. ha nem hallanám a so­ron következő vezényszót. Perces készenlét! Az utasítás villámgyorsan repül a földi irányító mérő­pontokon keresztül. Perces készenlét! — Perces készenlét, hall engem? — kérdezi Gagarint Koroljov. — Értettem. Perces készen­lét. Elfoglaltam a kiinduló­helyzetet — felel a „Hajnal”- nak .Cédrus”. Hangulatom vidám, közérzetem kitűnő, kész vagyok a rajtra! Ezt várta Koroljov. — Begyújtani! A kapcsolót indításra állí­tani ! Csend köszöntött be. Mint s vihar előtt. Az űrhajós egyetlen figyelem volt. Várja az utolsó parancsot. — Felszállás! A sztyeppére, az ottlevőkre és az űrhajóban levő ember­re zajóceán zúdul. A föld megremeg. Ebben a pillanat­ban felhangzik Koroljov hangja: — Felszállás! Jurij Gagarin: A repülés műszaki vezető­je parancsot adott. „Felszál­lás”. Azt feleltem: — Hát elindultunk?! Tekintetem órámra tévedt. A mutatók 9 óra 07 percet mutattak moszkvai • idő sze­rint. Jcvgcnyij Karpov orvos: A kilövőberende^és dübör-' gésén keresztül, Gagarin el­kiáltotta magát: Hát elindul­tunk! Egy percig úgy tűnt. hogv a rakétának nincs ereje és nem képes elszakadni a ra.it- állványtól. Ám a rakéta elő­ször határozottan, majd egy­re gyorsabban és gyorsabban megkezdte a földi vonzóerő legyő'ését. Nehéz elmondom, mi történt ezekben a rövid másodpercekben a földön. Kiabáltunk, integettünk ke­zünkkel, ugráltunk és nem szégyelltük egymás előtt az örömkönnyeket. Jurij Gagarin: A „Hajnal” figyelmeztetett. A rajt óta 70 másodperc telt el. Azt feleltem: — Értettem. Hetven má­sodperc. Közérzetem kitűnő. Repülök. A terhelések növek­szenek, minden rendben van. Vidáman feleltem, ám ma­gamban azt gondoltam: „Le­hetséges, hogy mindössze het­ven másodperc. A másodper­cek most hosszabbak, mint a percek”.. • Az atmoszféra sűrű rétegei­nek leküzdése után automati­kusan levált és elrepült va­lahová az áramvonalas bur- kolát. Az illuminátoron ke­resztül megláttam a távoli földfelszínt. A Vosztok egy széles, szibériai folyó felett repült. Kitűnően látni lehe­tett rajta a folyó tajgával be­nőtt, naptól megvilágított partjait és szigeteit. — Micsoda gyönyörűség! — nem tudtam megállni, felki­áltottam —, ám rögtön visz- szafogtam magam: feladatom az, hogy tárgyilagos informá­ciót adjak, nem pedig az, hogy a természet szépségében gyönyörködjem. Annál is in­kább így volt, mivel a „Haj­nal” azonnal megkért, hogy továbbítsam a soron követke-z j közleményt: — Nagyszerűen hallom — feleltem —. Közérzetem kitű­nő. A repülés jól folyik. A terhelések növekszenek. Lá­tom a földet, erdőket, felhő­ket. German Tyitov: Eljött az idő, amikor a ra­kétának ki kellett jutnia az atmoszféra sűrű rétegeiből. Ebben a pillanatban a raké­ta utolsó fokozatának auto­matikusan le kellett válnia. Feszülten vártunk, működik-e az automatika. Jura pedig hallgatott. Ám hirtelen: Az utolsó fokozat levált... Látom a földet! Egymásra néztünk, meg­könnyebbülten felsóhajtol- tunk. Az automatika műkö­dött..-. Konsztantyin Feoktyisztov: Mint később kiderült, va­lamilyen zavar keletkezett az összekötettésben. Mindössze néhány másodpercig tartott. Ám az ilyen néhány másod­perces üzemzavarok megrövi­dítik a tervezők életét. (Folytatjuk) ZaIka-emlekkicdlítás Málcszalhán A Zalka Máté-emlékkiál- ■lftás ünnepélyes megnyitásá­val avatták fel vasárnap a mátészalkai Szatmári Mú­zeumot. mely — némi át­alakítás után — egy meg­üresedett, kétszintes épület­iben kapott méltó otthont. A Zalka Máté születésének nyolcvanadik évfordulója al­kalmából rendezett ünnep­ségen. Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes méltatta a nagy forradalmár életét és munkásságát. Ez emlékkiállításon bemutatják a hazánk intézményeiben található összes olyan doku­mentumot, amely Zalka Má­té életével, munkásságával kapcsolatos. Láthatók azok a személyi tárgyai is, amelye­ket az író leánya. Natalia Zalka adományozott me­gyei múzeumnak. Ugyancsak vasárnap nyílt meg a faluvillamosítás tör­ténetét bemutató állandó ki­állítás. Hazánkban ugyanis Mátészalka volt az első tele­pülés ahol — 1888-ban — be­vezetlek az elektromos köz­világítást és 1963'ban Máté­szalka szomszédságában, az akkori Aporligeten (most Bátorliget) fejezték be a fa- luvillamosításí. E fontos ese­ményeknek állítottak emlé­ket a városban a kiállítás megrendezésével. Alapszervezel bői bizottság Közös erővel, együttesen Az Ikladi Ipari Műszergyár berceli gyáregysége 1972-ben alakult. Az új üzemben ak­kor negyvenen dolgoztak. Ma már több min.t tízszeresére emelkedett a létszám- A kör­nyék falvaiból, községeiből a fiatalok szívesen keresnek és találnak munkát a berce- 11 gyáregységben. Igv még­ha,tározó. jelentős szerepet játszanak az üzem életében. A KISZ-alaoszervezet tag­létszáma a gyár fejlődésével, növekedésével párhuzamo­san, fokozatosan emelkedett. Az elmúlt évben már közel járt a hetvenhez Ez szüksé­gessé tette az alapszervezet szétbontását, kisebb csopor­tok kialakítását és ezzzel együtt a KISZ-bizottság. létre­hozását. Miért előnyösebb ez az új forma. — kérdeztem a KISZ-bizottság titkárától. Maty óka Zoltántól. — A felduzzadt taglét­szám egyre nehezebbé tette a szervezést. A rendezvények, oktatások, előadások közös időpontjának kiválasztása sokszor lehetetlen feladatot jelentett. A fiatalok munká­jának. vállalásainak figye­lemmel kisérése szintén ne­hézkesen ment- , A különbö­ző akciók, rendezvények, mű­sorok. előkészítésénél, meg­szervezésénél és megvalósí­tásánál az alapszervezetből csak pár ember dolgozott rendszeresen. Ez a mag vé­gezte el a többiek munkáját is. A vállalások teljesítésének értékelése a magas létszám miatt nem lehetett elég ala­pos. Ebben a mozgalmi évben mind a két alapjzervezet kü­lön akcióprogramot készített- Ez lehetőséget ad a gyáron és a KTüZ-bizottságon belüli egészséges versenyre. Köny- nyebbé teszi a fiatalok haté­konyabb aktivizálását a mozgalmi és társadalmi mun­kában egyaránt. A bizottság létrehozásával nőtt a KISZ jelentősége a gazdasági veze­tésben is. Ez különösen az üzemi négyszög ülésein mu­tatkozik erőteljesebben. — A politikai képzés te­rén már az elmúlt évben szép eredményeket értünk el- A kisebb csoportok kialakítá­sával lehetőség lesz az ok­tatás folyamán arra, hogy egyre több fiatal fejthesse ki véleményét az előadást kö­vető vitában — mondta a titkár. — Egyre erőteljesebb együttműködés alakult ki a községi KlSZ-alapszarvezet- tel — kapcsolódott a beszél­getésbe Bóta Zoltán- az üzem ifjúsági vezetőinek egyike. Ez nemcsak a közös progra­mokban nyilvánult meg, ha­nem a munkában is. A falu fiataljai szívesen végeznek társadalmi munkát a gyár­egységen belül, és ez fordít­va is igaz. A községi pince­klub létrehozásában, a mű­sorok megszervezésében je­lentős feladatokat vállaltak az üzemi alapszervezetek tag­jai. ' Peszegi Klára- a KlSZ-bi- zottság vezetőségi tagia az akcióprogramot lapozgatva a következőket fűzte hozzá 'beszélgetésünkhöz: — Gazdasági vállalásaink­ban fontos új kezdeménye­zés az ifjúsági brigádok ön- meózása. Ezzel igyekszünk munkánkat hatékonyabbá, minőségileg tökéletesebbé, színvonalasabbá tenni. Mű­szakváltásnál a folyamatos munkaidő-kihasználásra tö­rekszünk. Tervezünk egy gyári fórumot. melyen a fiatalok észrevételeire- kér­déseire a gyár vezetői vála­szolnak. A szabad időre terelődik a szó­— Az ifjúság testedzését segíti elő az. „Edzett ifjúsá­gért’’ mozgalom, melyben az üzem fiataljai eddig is ak­tívan vetlek részt. A szabad idő kuturált. hasznos eltöl­tését a községi ifjúsági klub műsorai, rendezvényei biz­tosítják. Itt szívesen talál­koznak- beszélgetnek a fia­talok és megvitatják aZ őket érintő kérdéseket, felada­tokat — szólt ismét a bizott­ság titkára. Befejezésül még csak an.v- nyit, hogy az eredmények el­lenére vannak még hibák- gondok. melyek megoldása csak közös erővel, együttes munkával, fiatalos íenniaka- rással lehetséges. b. es* 111111111111111111111111111111111111111111111 iiiiiiiiiiHiiiiiiiuiiiuiiiiimitHiiiiiiiiliiiHiHiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimaiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiimiiiUiiiiiiiiiiitiiiii.n Saátokou jártunk Magukénak tekintik a községet Szép kis falu Szátok, a változatos formájú dombok közé ékelődve. Az út mentén sok-sok új, nagyablakos ház bizonyítja lakóinak szorgal­mát, építkezőkedvét. A ragyogó déli napsütés­ben ráérős kismamák sétál­tatják a színesén öltöztetett, mosolygós, pufók apróságo­kat. A tanácsi kirendeltség­nek helyet adó épület előtt kisiskolások játszadoznak. Farmernadrágban, szép me­legítőben. Vigyinszki Vendel tanító éppen n doktornővel beszél­get. Gyerekeket kísért a rendelésre, hogy a doktornő megnézze, alkalmasak-e sportolásra. Közben szó esett egy kis cigánygyerekről, aki már tízéves, de még nem járt iskolába. Csatlakozik a kis csoport­hoz Tóth Nándorné, a köz­ség párttítkára. aki a neve­lőintézetben pedagógus. Gyors tanácskozás, mi le­gyen a gyerekkel, akit nem lehet sorsára hagyni... A doktornőre még sokan várnak. így átmegyünk a művelődési házba. Vigyinsz­ki tanító úr kijavít: — Inkább klubkönyvtár. Büszkék vagyunk rá, sokféle rendezvénynek ad otthont. Valóban. Itt találkoznak a KISZ-esek, a kisdobosok. A nagyteremben tartiák az elő­adásokat. amelyeket sokan meghallgatnak a szátokiak közül Vigyinszki Vendel tizenhat esztendeje tanít Szátokon. Két évet töltött valamikor régen, Dorogházán. A szíve is, a1 családi körülményei is visszahúzták Szátokra. A fe­lesége is idevaló. Itt építet­tek házat. — így lesz valaki próféta a saját hazájában — mond­ja —. Mert, hogy itt szület­tem ebben a nógrádi kisköz­ségben. — Nem vágyott el innen? — Soha. Azt hiszem, nem is érezném jól magam na­gyobb helyen. Itt az ember „mozog” Égy falusi pedagó­gusnak egy kicsit mindenhez köze van, ami a községben történik. Én például amel­lett. hogy tanítok a Kalcsó József kollégámmal, tanács- iae vagyok, könyvtáros, kul- túrotthon-igazgató, községi pártvezetőségi tag. Szívesen csinálom valamennyit. Azt hiszem; nem is lehet elvá­lasztani egyiket a másiktól. Arról se feledkezzünk el, hogy tagja a községi nép- frontbizöttságnak. Jó ismerő­je a helyi ügyeknek, gon­doknak, örömöknek. — Ha úgy, szívem szerint mondanám, első helyen ta­lán a kisdobosokkal való foglalkozást és a könyvtárat említeném. Persze, soha nem rangsorolok. Annak mindig nagyon örülök, ha látom egy-egy rendezvény sikerét. Arra gondolok ilyen­kor. hogy falun sem kihalt az élet. Néhány híjával hatszáz la­kosa van Szátoknak. Társ­község A tanács a három kilométerre levő Tereskén van. A hét négy napján mozgalmas a tanácsi kiren­deltség. Mindig van valaki, aki intézi az ügyeket. — Az elmúlt tíz évben so­kat változott a község? Vigyinszki Vendel és Tóth Nándorné szinte egyszerre válaszolnak­— Rengeteget. Külső for­májában, de az emberek gondolkodásmódjában is óri­ási a változás. Sokan járnak az iparba dolgozni. Az asz- szonyoknak munkát ad a termelőszövetkezet. Látná csak a szépen berendezett lakásokat. A gyerekeket meg egyenesen túlöltöztetik. Az is igaz, hogy Szátokon nagyon keyesen vannak — egy-két öreg — akik nem végezték el a nyolc általá­nost. Igényesebbé váltak az emberek. Egy példa. A cigánycsalá­dok nagy többsége új ház­ba költözött. Telket kaptak, építkeztek, szétszórva a fa­luban. Az utóbbi tíz évben adták át az iskolát, a klub­könyvtárat Alig van út, amely ne lenne portalanít- va. — Nagy fába vágjuk fej­szénket most tavasszal — mondja Vigyinszki Vendel. — Közös összefogással, tár­sadalmi munkával megépít­jük a járdát, ahol még nincs. A tanács adja az anyagot, az itt lakók a mun­kát. Tereskén jól sikerült, reméljük nálunk sem lesz hiba. Elvégre magunknak csináljuk. Még a társadalmi munká­hoz tartozik, hogy új körzeti orvosi rendelő épül Teres­kén. Amikor ott jártunk, éppen a helyét mérték. A nagy munkába a szátokiak is besegítenek Ha egészül az új rendelő, odajárnak orvoshoz Sokkal kényelme­sebben, mint á mostani kis szűk rendelőben. Aránylag rövid időt töl­töttünk SzátokoA, mégis sok mindent láttunk, halY.'.'unk, tapasztaltunk. Bizonyítékául, hogy az itteni emberek ma­gukénak tekintik a községet és tesznek is érte... Csatai Erzsébet NOGRAD - 1976. április 27., kedd 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom