Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-03 / 80. szám

Hefedik arany V. ötéves tervünk LEHET SZÜMITAHI A CSISZOLÓKRA Nagybátony A FINOM POR észrevétle­nül belopódzik az emberek orrába, szájába, s bizony a műszak végéig bőven jut a tüdőbe is. A Tityov csiszoló­brigádról van szó, a ZIM sal­gótarjáni gyárában. Huszon­négyen vannak, közülük ti- zenketten cigányok. ' Most, hogy hetedszer nye­rik el a szocialista brigádnak járó aranyjelvényt, s az idén ünnepük 15 éves fenn­állásukat, akaratlanul is elő­tolakodnak a kezdéssel járó emlékek, kellemes, kellemet­len percek. Mert amíg nem kovácsolódott össze a kollek­tíva, addig gyakori vendégek voltak itt a gyár különböző szintű vezetői, hogy szót ejt­senek egymással. A brigádot az emberi meg- nemesedés útján Krátki Já­nos „ csoportvezető — már meghalt — indította el, ami­kor javasolta, hogy nevezze­nek be a szocialista brigád­mozgalomba. Az alapító ta­gok közül Molnár István, a jelenlegi brigádvezető, Godó Sándor művezető, aki akkor még csiszoló volt, Márton Bé­la bácsi, Nagy János vállal­koztak a kezdéssel járó ne­hézségek legyőzésére. — Nem volt könnyű dol­gunk — emlékezik Molnár István brigádvezető. — Na-' gyón alacsony volt a mun­kamorál, az iskolai végzett­ség. A brigád nagy többségé­nek nem volt meg a nyolc osztálya. — Kezdetben olyan volt a brigád, mint az átjáróház — kapcsolódik a beszélgetésbe Márton Béla bácsi. — Egy­szer azt mondja nekem az üzemvezető, Juhász János: — Béla bácsi gyere kaptok hat új embert. Megkérdeztem őket, mivel foglalkoztok? Az egyik azt mondta: zenész va­gyok, a másik így szólt: vá­lyogvető, a harmadik pedig nyúlbőrkereskedőnek vallotta magát. Legfeljebb egy hó­napig maradtak... Azok, akik most itt van­nak, jól beilleszkedtek a kol­lektívába, akkor sem hagyták el, amikor nehézségek voltak. Az alapító tagokon kívül ti­zennégyen vannak olyanok, akik több mint tíz éve, hogy a brigádban dolgoznak. Kö­zöttük van Meló János, He­gedűs István, Sirkó Sándorné. Oláh József húsz éve, Oláh Sándor tizennyolc éve dolgo­zik itt. Ahogy teltek, múltak az évek, úgy változott meg a brigád arculata, szelleme, gondolkodásmódja, fokozódott segítőkészsége, nőtt politikai öntudata. Ma már úgy tartják számon őket, hogy itt jól mennek a dolgok. — Ügy érezzük, hogy a ve­zetőink és az ide látogató ven­dégek tudatosan elkerülnek bennünket. Pedig nemcsak akkor kell ám idejönni, ha baj van — vélekednek egy­öntetűen a brigád tagjái. — Ránk mindig számíthat­nak, mert a csiszolók min­dent megcsinálnak. Most is két brigádtag segít a hagyo­mányos szereidében — állít­ja Pajor Ferenc. — Valóban kielégítő a rend és a fegyelem nálunk — kér Uj brigád alakult A Kohászati Gyárépítő Vál­lalat salgótarjáni tervezőiro­dájának fiatal kollektívájá­hoz számtalan öntödei terv elkészítése fűződik. Magyar- országon és külföldön egy­aránt a már megvalósított üzemek, gyárrészlegek bizo­nyítják jó munkájukat. A folyosó faliújságán az ifjúságot érintő legaktuáli­sabb hírek olvashatók. így felhívások sportversenyekre, vetélkedőkre, valamint a po­litikai oktatások tématerve­zetét és a hónap kulturális rendezvényeinek programját kísérhetik figyelemmel az iroda fiataljai. Az egyik la­pon ez volt látható: A tech­nológiai osztály fiataljai bri­gádalapító gyűlést tartanak... Az új brigád neve: Cent- rolit. A rajzasztalok mellett dolgozók átlagéletkora alig több mint huszonöt év. — Miért választotta a bri­gád ezt a nevet? — Az iroda profiljából adó­dóan öntödék tervezésével foglalkozunk — kezdte a be­szélgetést Bán István tervező. Az egyik legnagyobb felada­tunk egy központosított vas­öntöde számítási és alaki tervezésének elkészítése volt, mely a Centrolit nevet visel­te. A tervek elkészültek, de az üzem még nem, így meg­maradt a brigádnak a név. — Mit tartalmaznak a ter­vek, vállalások? — A kilenc dolgozóból ál­ló kis csoportból heten KISZ- tagok. Ez erősen meghatá­rozza a gazdasági munkán kívüli feladatainkat. Az iro­dai KISZ-alapszervezet 1976/ 77-es akcióprogramjához szo­rosan kapcsolódva készültek el a brigádvállalások. Poli­tikai és kulturális téren az alapszervezettel közösen, an­nak irányításával folynak az előadások. A színház- és mo­zilátogatások után fórum ke­retében elbeszélgetéseket, vi­tákat tervezünk. A szakmai továbbképzés területén tanfolyamokon bő- . vítbetik tudásukat az itt dol­gozó fiatalok. A brigádból az idén ketten jelentkeztek mű­szaki egyetemre. — Legfontosabb feladatunk a műszaki munka, a techno­lógiai számítások, valamint ezek rajzi, alaki részének el­készítése. Felajánlásaink kö­zött szerepel a határidő pon­tos betartása, továbbá a mi­nőségi és pontossági követel­mények tökéletesítése. A fia­talok idén is több kommu­nista műszak szervezését vál­lalták — hallottuk Góga Já­nostól, a technológiai osz­tály vezetőjétől. — A sportmozgalomban brigádunk tagjai már most szép eredményeket értek el — kapcsolódott a beszélgetés­be Molnár Béla, a csoport egyik legfiatalabb dolgozója. A jövőben még szervezetteb­ben és aktívabban kívánunk részt venni a különböző vál­lalati, városi és megyei moz­galmakban. A hatalmas rajzasztalok fölé hajolva a fiatalok nagy hozzáértéssel és fürgén ala­kítják ki az ábrákat. Vidá­man, jókedvűen végzik mun­kái ukat. — Vállalásainkban is sze­repel már a most készülő cse­peli precíziós öntöde, vala­mint a kisvárdai nagynyo­mású öntödesor rekonstruk­ciós terveinek határidő előtti elkészítése — újságolta nem kis büszkeséggel a brigád vezetője, Kovács László. A Centrolit brigád fiatal tervezői és rajzolói nemes célokat tűztek maguk elé, melyek megvalósításához sok munka van még hátra. — Békési — Tanfolyamok kereskedelmi dolgozóknak Különböző kereskedelmi szakágakból indulnak to­vábbképző tanfolyamok az idén Nógrád megyében. Öt­venötén élelmiszer-kereske­delmi, 25-en ruházati keres­kedelmi szakmunkás-tanfo­lyamon, 4()-en önkiszolgáló pénztárosi tanfolyamon vesz­nek részt. A Salgótarjánban megrendezendő tanfolyamo­kon kívül nagyközségekben is indulnak turnusok. Szécsény- ben vegyesbolti elárusítók, Pásztón boltvezetők tanulnak. Vendéglátóüzlet-vezetők szá­mára Salgótarjánban indul 30 fős oktatás. A tanfolya­mok résztvevőinek 80 száza­léka nő. ismét szót Márton Béla bé­csi. Amíg eddig eljutottak, ad­dig néhány brigádtagnak né­hányszor a kollektíva előtt kellett megígérnie, hogy meg­embereli magát. — Én is így tettem — mondja Rácz Ernő. — Meg­fogadtam. hogy nem hozom nehéz helyzetbe a brigádot, inkább felakasztom magam. Nem tudnék a brigád nélkül meglenni. Olyan, mint egy család... — BECSÜLETESEN helyt­áll. Azt a munkát végzi, amit senki sem szeret a brigádban — egészíti ki az előbbit Mol­nár István. Nemcsak a munkában, ha­nem a tanulásban is nagyot léptek előre. Jelenleg ötnek nincs meg az általános isko­lája. Ebből hárman már túl vannak az ötvenen, egy pe­dig háromgyermekes édes­anya. Itt, a gyárban végezte el az általános iskolát Pa­jor Ferenc, Szabó István, Nagy János, Oláh József. Most járja a hetet-nyolcat Földi István. ősszel kezd hozzá a hatodik elvégzéséhez Puporka Gyula. Bármelyiküket kérdezi az ember — Gazsi Károlyt, Rácz Ferencet, Oláh Sanyit — egyéni gondjaik ismertetése mellett egyöntetűen vallják, hogy jól érzik magukat a bri­gádban, közösen megbeszélik és közösen végrehajtják a feladatokat. Mi bántja őket? Régebben hét órát dolgoztak és nyol­cat fizettek. Kaptak három nap pótszabadságot is. Sze­rintük, mivel szilikózisveszé­lyes az a munkahely — kor- kedvezmény járna. Ennek in­doklására mondják a követ­kezőket: Korkedvezménnyel ment nyugdíjba György And­rás, Muflár György. Rácz Mi­hály sem dolgozhat itt. Bu­dapestre jár rendszeres ellen­őrzésre. Ujj Sándor, Puszta Bertalan, Oláh Józsefnek pe­dig a tüdejével van baj. — A szabad szombatok be-, vezetésével, megszűnt min­denféle korábbi kedvezmény. A korkedvezményre irányuló igényüket többször megbe­széltük a KGM illetékeseivel. Mindannyiszor azt válaszol­ták: csak a nehéz testi mun­ka után jár, ez a munkakör pedig nem szerepel az orszá­gos listán. Olyan előírás nincs, hogy aki három hó­napig beteg volt, utána há­rom hónapig nem kaphat mozgóbért, ha jól dolgozik. Ez inkább műhelyszabta tör­vény — tájékoztat Téglái An­tal a szakszervezeti bizottság titkára. — Egyébként az előbb említett kérdésekben már eddig is sok vitánk volt. Ügy látszik, még mindig nem sikerült nyugvópontra jutni. Ennelr. ellenére a brigád ez- évi vállalását úgy állította össze, hogy nyolcadszor is el akarja nyerni a szocialista brigád aranyjelvényt. HA TOVÁBBRA is ilyen állhatatosak, szorgalmasak, kezdeményezőek, célratörőek maradnak, akkor biztos sike­rül megvalósítani tervüket. Venesz Károly • i Nevében már akkor is a megkülönböztető „nagy” szót viselte, amikor szegény és kis község volt Nagybátony, külön település volt Maconka és a bányavárosnak még hí­rét sem hallották. A szénter­melés, az üzemek gyökeres változást hoztak Nagybátony életében. Ma itt él, itt dolgo­zik a salgótarjáni járás mun­kásainak 39 százaléka. Nagybátony az elmúlt öt évben is gyorsan fejlődött. Olyan jelentős nagyüze­mekben kezdődött meg a ter­melés, mint a FÜTÖBER, a harisnyagyár. A helyi isko­lákban és üzemi tanfolyamo­kon új szakmákat oktatnak és számokkal aligha lehetne érzékeltetni mindazt a válto­zást, amely az emberek gon­dolkodásában, életmódjában az utóbbi években végbe­ment. — Az V. ötéves terv rend­kívül biztató, minden eddi­ginél gyorsabb fejlődést biz­tosít Nagybátonynak — mondta Kenyeres Pál, a nagyközségi tanács elnöke. — Kezdjük a lakásokkal, mert az a legfontosabb, ezt várják legtöbben! — Többszintes épületben 560 lakás építését tervezzük. Ezen felül 140 új családi házra számíthatunk. Az elő­készületek megtörténtek. Te­rület van. A bányavárost Kis- lerenye irányában fejleszt­jük, az elfogadott település- fejlesztési tervekbe berajzol­ták a családi házak helyét is. Az 560 lakás megoszlása is érdekes. A kormányhatározat szerint Nagybátonyban 1980- ig 230 bányászlakás, a sza­nált, régi kolóniák helyett 150 lakás épül. OTP 150 és cél- csoportos beruházásként 30 lakás épül. Az ipari szakmunkásképző iskolával szemben egy-két évvel ezelőtt még füves domb magasodott, ahol a gyerekek rablópandúrt játszottak. Ma 104 lakásos, korszerű épület áll ott és a maconkai ka­nyarban újabb lakásokba köl­töznek a boldog tulajdono­sok. Milyen változást ért meg ez a környék? Ezt azok tudják leginkább, akik itt születtek és itt élnek ma is. Ezt említette Gazsi Zoltán, a gépüzem főmérnöke, a nagy­községi tanács vb-tagja és el­nökhelyettese. — Adódott olyan időszak, amikor a bányászok első há­zait már lakták, de nem volt út és járda. Moziba is gu­micsizmába jártunk. A közös emlékeken jót ne­vet Gazsi Zoltán és Kenys- res Pál. Aztán arról beszél­nek, hogy a sok lakás mellett az a legnagyobb eredmény; a megyei tanács terveiben közművesítéssel, víz-, gáz­vezetékkel, úttal, járdával, iskolabővítéssel és üzletház­zal számolnak. Tehát komp­lex ötéves terv készül, mind­arra megkapják a szükséges pénzt, amely a munkástelepü­lés gyors ütemű fejlesztésé­hez szükséges. Közművesítés­re 22,5 millió forintot szán­nak. Nagybátony tőszomszéd­ságában halad a gázvezeték, az új lakótelepet vezetékes gázzal látják el és folyama­tosan 300 lakásba vezetik be. Nemcsak az új településen, hanem a régi Nagybátony és Maconka településen is bő­vítik a vízhálózatot, továb­bi utcákba vezetnek jó ivó­vizet. Víz és nyomás is lesz, új tározót építenek. Amerre jártunk, minde­nütt sok gyereket láttunk. A következő években sokkal többen kerülnek iskolába. A régi 24 tantermes iskolát 8 tanteremmel, tornateremmel, konyhával és iskolával bőví­tik. — De lesz-e új óvodánk? Sokan kérdezték az utóbbi időben. Mindenre Nagybá­tonyban sem telik, de az új lakótelepen 50 férőhelyes óvo­dára feltétlenül szükség van. A tanács vezetői ma már nyugodtan válaszolnak; 1979 —80-ban felépül az új óvo­da. Az üzemek, a szövetkeze­tek pótolják az óvodához hiányzó pénzt. A kommunis­ta szombatok bérjárandósá- gát átutalják, a lakosság tár­sadalmi munkával segít. — Új üzletház is épül, leg­alább 1200 négyzetméteresre van szükség. A tanács ötmil­lió forint támogatást ad. A • fele élelmiszer-, a másik fele iparcikküzlet lesz? Ahogyan a vállalatokkal sikerül meg­állapodni — mondja Szabó Nándor vb-titkár. A lakos­ság több és jobb ipari szol­gáltatást igényel. Háztartási gépjavító, fodrászat, textil- tisztítás, vegytisztítószalon és más részleg létesítése, bő­vítésé szerepel az ötéves terv­ben. Mrázik Ferenc, a bányavá­ros népfronttitkára azzal érvel, hogy sok a gyerek, több játszótér kell. Meg le­het találni annak módját, hogy a házak között park, virág és zöld gyep gyönyör­ködtesse a lakókat, a kisebb gyerekek csúzdákon játssza­nak, a nagyobbak pedig fo­cizzanak. Az első tavaszi napsütésre a tulipán és nár­cisz már kidugja fejét a por- hanyós talajú parkban. A Mező Imre út elején tavaly rózsákat telepítettek. Csíki Lajos nyugdíjas azt kérde­zi, hogy az idén miért ne lehetne folytatni? — Ha a lakók akarják, ha összefognak, hamarosan szeb­bé, kellemesebbé tehetik la­kásuk környékét. A Bencés­dűlőben már hozzákezdtek a játszótér, park, sportpálya létesítéséhez. Rendezzük a bányaváros melletti tó kör­nyékét. Szeretnénk, ha összefogás­sal maradandót alkotnánk, ha Nagybátonyban boldogan él­nének a fiatalok és az idő­sebbek is — mondta a nagy­községi tanács elnöke. Nagybátonyban jelenleg 8500 ember él. De mennyien járnak ide a környékről és Salgótarjánból dolgozni? A IV. ötéves terv során fej­lesztésre Nagybátony 45 mil­lió forintot kapott, az V. öt­éves tervben 109 millió fo­rint szerepel. A lakás, közmű 'és gyermekintézmények épí­tését sorolták az első hely­re. A rangsorolás helyes, ez­zel elérték a tervek össz­hangját, és megfelel a párt életszínvonal-politikájá­nak, találkozik a lakosság igényeivel. A költségvetés­ben biztosították, ami a mun­kástelepülés gyors fejlődésé­hez a legfontosabb. A terv­ben jóváhagyott milliókat a lakók, az üzemek és a szö­vetkezetek munkával és pénz­zel toldják meg. Így nem­csak gazdagabb, hanem szebb is lesz Nagybátony. Irta: Dr. Fazekas László Fotó: Kulcsár József I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom