Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám

Űt a csillagok felé ANDRIAN NYIKOLÁJEV űrhajós pilóta:- ■ • • r ■ v Üj barátaimmal együtt kezd­tük el a tanulást és az edzé­seket. Mindegyikünknek más­más véleménye volt az edző­gépekről és a különféle szer­kezetekről. En például na­gyon nem szeretem a hőkam­rát és erről nyíltan beszél­tem mindenkinek. Rengeteg verejteket kiizzad az ember, amíg véget er a kísérlet. De bármennyire is ellenszenves volt számomra ez az edzőbe­rendezés, semmiféle könnyí­tést nem engedélyeznem ma­gamnak. Jurij így beszélt erről: —•' Igazad van, a hőkamra olyan, mint a gonosz mosto­ha. De ti, fiúk, ne törődjetek ezzel a mostohával! Nem sza­bad beadnátok a derekatokat előtte! BORISZ VOLINOV űrhajós pilóta: Jurij nagyon komolyan vet­te az edzéseket és a foglalko­zásokat. VALERIJ BJKOVSZKIJ űrhajós-pilóta: Ha egyszer sok-sok év múl­va megkérdezik tőlem, mivel kezdődöitt számunkra, űrhajó­sok számára a világűr meghó­dításának korszaka, ezt fe- le’em: „A reggeli tornával”. Ha viszont megkérdik, hogy mi segített leginkább megbir­kózni a nehézségekkel, ezt vá­laszolom: ,.A barátság és az elyíársiassság”. Természetesenen mindegyi­künknek megvannak a maga hailarhai, jel'em vonásai. Ba­rátaimban sok minden tetszett. Tetszett például Gagarin lek- .‘elensége és munkaszeretete. Tvitov változatos érdeklődési köre, az hogy minden dolog magával tudta ragadni... Im­ponált nekem Popovics op­timizmusa. Nyikolájev ko­molysága. agilitása, alapossá­ga. s mondhatnám, bölcses­sége. . GERMAN TYITOV űrhajós pilc.ta: Az űrhajósnak fel kell ké­szülnie mindenfajta meglepe­tésre, el kell viselnie a vá­ratlan hőmérséklet-változáso­kat, tudnia kell pontosan be­tájolnia az űrhajót, működés­be hozni a baleset-elhárító eszközöket. Hiszen nemcsak egyszerűen arról volt szó, hogy Gagarin, Tyitov, Nyiko- la.iev felszállni készül a világ­űrbe. Mi, bármennyire is vak- merőek voltunk, mégis —éle­tünk nemcsak a miénk volt. Nemcsak a hozzátartozóink vár ak bennünket. Alapos jelentéseket kellett adnunk a tudósoknak. Így értelmeztük mi a feladatun­kat. VITALIJ SEE V ÁSZT YANOV űrhajostudós: 1980. február elején jóvá­hagyták az első űrhajósok el­Gagarin es Alekszcj Leonov méleti kiképzésének program­ját, s márciusban megkezdőd­tek a foglalkozások. A tan­folyamon terjedelmes előadást tartott Tyihonravov profesz- »zor, a szovjet rakétagyárlás egyik megalapítója, Can der és Koroljev munkatársa. A kö­vetkező foglalkozásokat ép tartottam. Hetenként három­szor volt előadás. A leendő űrhajósokat elsősorban an­nak a Vosztóknak a konstruk­ciós sajátosságai érdekelték, amelyet még sohasem lát­tak. Azt, szerették volna tud­ni, van-e valami közös vo­nása az űrhajónak és a kor­szerű 1 repülőgépnek. Kérdése­ket tettek fel a vezérlőrend­szerről, a repülés biztonságát garantáló rendszerekről. JURIJ GAGARIN: 1960. nyarán pillantottam meg először, vagyis kilenc hó­nappal a start előtt. A leendő Vosztok mindenkinek meg­nyerte a tetszését. Akkor tud­tuk meg, hogy az űrhajó bur­ka a légkör sűrű rétegeibe va­ló behatoláskor sok ezer fok­ra melegszik fel... — űrhajósképzésre indul. — Jó Gagarinnak, öntő- munkás. megszokta az izzó kemencék mellett a munkát — tréfálkozott egyik társam. M. VASEILJEV professzor: A Vosztok űrhajó abban az időben készült, amikor az emberiség az első lépéseit tette a világűrbe. Minden in­tézkedési megtettek azért, hogy maga az űrhajó is, va­lamennyi rendszere is maxi­málisan megbízhatóan működ­jék, hogy garantált legyen az űrhajó biztonsága az űrrepülés különböző szakaszaiban. A Vosztok űrhajó, ha mai szemmel nézzük a konstruk­cióját, aránylag egyszerű szerkezetű volt. Ez azonban csak látszólagos egyszerűség Létrehozásakon számos mű­szakilag új, eredeti megoldás született, amelyeket felhasz­náltak a Vosztokot felváltó, pilóta irányítású űrhajók meg­szerkesztésénél. (Folytatjuk) A fiatalságra oly’ kedvesen ;mléke-ző Kelemen Sándor altozatcxs életutat járt meg. egykori libapászlor, csor- iás, gulyás, favágó, bányász 'olytatta az emlékezést, a pár- választás játékos formáinak 'c adózásét. — A téli móka volt az iz- sa'.masabb. Itt van mindjárta rONÖHÁZ. Hat-nyolc-tiz ány is összeállt, megfizettek valahol egv szobát. Ott „fony- :ak”. Udvarolni ml is oda r.entünk, persze, megvolt ám innak a módja. Egy legény >daállt a falmasina mellé, így leány pedig a kikotort ha- nuval beszórta a csizmáját, ■eíörölték aztán, ezért meg űzetni kellett. Igaz csak fii" éreket. A pénz a lányok kö­rös kasszájába került — pet- ■óköltségre. A hamuzás után hellyel kí­nálták a jövevényeket. A lá­nyok fontak tovább, s ha va- amelyik leejtette az orsót — .lyen is előfordult, — egv így es legénv gyorsan felkap- :a. Csók járt érte. Hogy mennyi ? Alkudoztak, míg meg nem egyezlek. A rafinál- :abbak még csellel is a földre ■[• •ítélték az orsót, hogv gaz- lija csókkal kiváltsa. Ugyanebben a szobában va­sárnap csak játék volt, a Mesélő Cserhát Illenek*# guzsalyok és orsók pihentek. A lányok dióra kártyázták, a legények csak akkor játszot­ták ezt a játékot, ha kaptak diót. Nem volt ugyanis szo­kás, hogy ők is ezzel felpakol­va menjenek a fonóházba. Kártya után következett a csoportos játék. Például a KÜTBAESÖCSKE. A lányok letettek egv kis- széket a sarokba, egyikőjük ráült. — Kútba estem! — kiáltot­ta. — Hány ölre? — kérdezték kórusban barátnői. — Tízre. — Ki húzzon ki? — tuda­kolták a legények. A nevén szólított oda­ment és kézenfogva felemelte. Ahány öl „mély volt a kút” — anryi csók járt a segítség­ért. — Hiába számolták fenn­hangon a váltságdíjat — ka­csintott az öreg —. a huncu­tabbak több csókot adtak, kaptak. Ez a játék már le­ány- és legénycsaloeató volt. Kedveltük is, hiszen a kár­tyában nem lehetett csókolóz- ni. Később, ha minden lány sorra került, helyet cseréltek a legényekkel. Eztán már ők „estek a kútba”, így folyta­tódott a játék. Amikor befejeződött, in­dultak a lányok haza. A le­gények odakünn, a sötétben várakoztak. A beszélgetve tá­volodó lánykoszorúból le- lamaradt egv, hogv csatlakoz­ni tudjon hozzá a választott­ja. A lányos ház kapujához érve sugdolóztak egy darabig, majd elköszöntek. — A lány odabent tett-vett, a legény kint várakozott; to­pogott az utcán. Később el­aludt a lámpa, ez volt a jel. A kísérő az ablakhoz osont; kopogott. — Elbeszélés köz­ben az öreg 4 ujiával üveg­tábla helvett az asztal lapján verte ki a régi, jól ismert jel ritmusát. Bebocsátást nvert az ud­varié. s ekkor már csak a szü­lők megbeszélése volt hátra. Valóban komoly-e a szándék? Egymáshoz illenek-« a fia­IMi adj# a sava-borsát ? Mondattöredékek: — Csat­lakozunk!... Felajánljuk!... Mindannyian vállaljuk!., ön­tudatra alapozott, nem le­het kényszerűség. Eredmény csak akkor születhet, ha az akcióval való azonosulás megtörténik. ....Próbálná csak valaki megtagadni, ki­néznék az üzemből, visel­hetné a következményeit! X Munka, hajtás egész hé­ten. Az ember már alig várja a hét végét, a szabad szombatot, hogy kizökken­jen a monoton egyhangú­ságból, valami mást. testet, szellemet egyaránt frissítőt csináljon. És akkor bejelen­tik: szombaton kommunista műszak, aki úgy gondolja csatlakozzan az akcióhoz! Önként vállalt, vagy kötelezői’ Kohászati üzemek, Salgó­tarján. Dübörög a huzalmű, száll a por, feszített a tem­pó. Bagyinszki Ferenc mű­helytitkár az irodába Invi­tál rövid szóváltásra: — Ügy fogalmazhatnám, hogy a dolgozók már várják a kommunista szombatokat. Ezeken a napokon egységes az erő, az akarat. Szerin­tem az adja meg a sava- borsát, hogy mindenki ön­ként vállalja a munkát. A kommunista műszakokban valahogy minden sikerül, nincs reklamálás. melléfo­gás. Az összeszámolásnál jobb teljesítmények szület­nek, mint az átlagos napo­kon. Mindegy, hogy brigád­tag, vagy nem — hiány nélkül megjelennek a dol­gozók és nem is akármilyen munkát végeznek. A svájci sapkás félrevon a sarokba, suttogóra fogja a hangját, kéri,, a nevét tart­suk titokban: — A kommu­nista műszak mindenkire egyformán vonatkozik. Ha a melás fel tudja áldozni a szabad szombatját, elvárja, hogy a vezérkar is bent le­gyen, az irodai dolgozók is fogják meg a nehezebbik végét. Erinek más haszna is van. Lendületet ad a mun­kának, ha látja, hogy az osztályvezető ott tevékeny­kedik a műhelyben. Kezükbe, derekukba még most is belesajog a fáradt­ság, nehezen viselik az izomlázat. A központosított irodák Felszabadulás bri­gádjának jó néhány asz* szonytagja a legutóbbi kom­munista műszakot a terme­lésben töltötte. Mikula Ist­vánná brigádvezető: — ön­ként választottuk a drót­húzót, nem is sejtettük, mi­lyen nagyot vállalunk. Mondjam, hogy a legrosz- szabb, legpiszkosabb mun­kát fogtuk ki? Először finy­talok? Egyformán szegények avagy gazdagok-e? — Ezt tisztázták. Szokás szerint a fiú édesanyja kerekedett fel és látogatta meg a lányos szü­lőket. Megtudakolni: adják-e lányukat a fiához. A leendő házaspár — rend­szerint szombat délután elin­dult a paphoz. összeírásra. Aznap már nagy volt a sür­gés-forgás, nagy eseményre készültek. Eiste volt a KEN- DÖLAKÁS. — A legény keresztapja, a majdani násznagy, elment a lányos házhoz, A kendőért. Illően fogadták, megvendé­gelték, krumplis lepénnyel, pampuskával és herékével kí­nálták, Megraktak a tésztáik­kal egv nagy tálat, kendőbe kötötték. A fiús háznak szánt kóstolóba került még alma vagy szőlő is. De ami a lé­nyeg, ekkor vette át a ke- resztaoa a fehér slingelt — csipkével körbe varrott — jegv'kendőt is. A küldetését teljesítő ke­resztapa visszatért a megbí­zóihoz. Beszámolt a fogadta­tásról, átadta a jegyesség' zá­logát. Aztán megvacsoráz­tak. És csendes beszélgetés köz­ben kitűzték az esküvő nap­ját Kelemen Gabor nyáskodtunk a sűrű por­tól. De pillanatokon belül mindannyian porosak let­tünk, utána már nem törőd­tünk vele. A dicséret a jó munkáért kárpótolt bennün­ket. De azért hadd jegvez- zem meg: úgy lenne igazi ez az akció, ha az irodá­ban dolgozók valamennyien fizikai munkát végeznének a kommunista szombatokon. Mert rossz érzést kelt az emberben, ha az egyik fele az irodában csücsül, a má­sik fele meg az üzemben dolgozik. Főmérnök overjJ iban — Természetes, magától értetődő dolognak veszik nálunk, hogy a kommunis­ta szombatokon vezető és munkás között nincs kü­lönbség. Mindenki azt a munkát végzi, amit ráosz­tanak, amire a legnagyobb szükség van. Legutóbb is, a főmérnökünk. Krajcsi László overallba bújt és vá­logatta az anyagot. Az iro­disták vasvázakat festet­tek. A fiatalok a sportpá­lyát csinosították — mesé­lik a Vegyesipari Javító Vállalatnál —, ahol jórészt fiatalok dolgoznak. — Hogyan történik a mozgósítás? — kérdeztük Mucs Gyula KISZ-titkártól. — Soha nem úgy közöljük, hogy no, emberek, kötelező bejönni! Valamennyi kom­munista szombatot politikai előkészítés előzi meg Meg­beszéljük, hogv miért is van szükség a munkára, hová adjuk a pénzt. Vagyis fon­tos az, hogy tudják az em­berek, miért is áldozzák fel a szabad szombatiukat, hol. kamatoznak az általuk megtermelt értékek. Hosszú haiú fiatalember, nyakig olajos: — Nekem mindegy, hogv itt töltöm el a szombat délelőttöt, vagv otthon lustálkodom. Be kell jönni, hát bejövök. — Kell. muszáj? — Nem, rlem muszáj. 11* hát bejönnek a haverok is, én miért maradjak ki? Az­tán meg, aki távol marad, arról megvan a vélemény. Hiába mondják, hogy nem származik hátrány belőle. Szerintem a jutalmazások­nál. fizetésemelésnél figye­lembe veszik ........hogy is s zokták mondani? Ja igen, a társadalmi aktivitást, X Kommunista műszak: a kifejezés ilyen szóösszetétel­ben nem szerepel az értel­mező szótárban. Tartalma, jelentése, jelentősége egyre világosabb minden ember számára, önként vállalt, vagy kötelező? Találunk példát erre is, arra is. Ám, igazán jó eredmények csak akkor születhetnek, ha — ahogy Bagyinszki Ferenc fo­galmazta — egységes az erő, az akarat. Mert ez adia a sava-borsát. — vkni — Jogi kérdésekre válaszolunk Tsz-lugok ii.uigUijalapjaiialv kiszámítása G. Aipádné homokiéiényei olvasónk olyan híreket hal­lott, mely szerint a tsz-tagok öregségi nyugdíját csak az év közben kifizetésre került nyolcvan százalék munkadíjalap­ján állapítják meg, és figyelmen kívül hagyják a kiegészí­tő részesedést. Mennyiben helytálló ez a tájékozódása, es mi a jogszabály szerinti igazság? —• kérdezi olvasónk. Az 1975. december 31-ig érvénybe volt szövetkezeti nyugdíjjogszabólyok szerint az előző évi jövedelmekből a tag részére kiadott munkadíj természetbeni juttatás pénz­beli értéke, kiegészítő részesedés stb. együttes összege alap­ján minden tagot nyugdíjosztályba kellett sorolni. 1975. év végéig tehát nyugdíjalapként a tag nyugdíjosztálya szerint figyelembe vehető havi jövedelmet kell számításba venni. Az új társadalombiztosítási jogszabályok 1976. január 1- től a tsz-tagok nyugdíjosztályba sorolásának rendszerét megszüntették. Ettől az időponttól kezdődően az év közben havonta kifizetésre kerülő munkadíjat a munkaviszonyban álló dolgozók havi munkabérével, a zárszámadáskor kifize­tésre kerülő kiegészítő részesedést pedig a munkaviszony­ban állók év végi nyereségével azonos módon kell elbí­rálni. Ennek megfelelően a SZOT-szabályzat 54. §-ában fog­laltak alapján, ha az átlagkereset kiszámítása a nyugdíj megállapítását közvetlenül megelőző keresetek figyelembe­vételével történik, külön kell kiszámítani a kiegészítő ré­szesedés nélküli kereset és külön a kiegészítő részesedés ha­vi átlagát. A kiegészítő részesedés nélkül kiszámított átlag­kereset és a kiegészítő részesedés havi átlagának együítes összege képezi az öregségi nyugdíj alapját. A kiegészítő ré­szesedések havi átlagának számításánál azonban nem az átlagszámítási időszak alatt elért, hanem az átlagszámítá­si időszak alatt kifizetett kiegészítő részesedést kell figye­lembe venni. A nyugdíj megállapításának évében — U.re- dékévben — kifizetett kiegészítő részesedést viszont a tó- redékév átlagának számításénál figyelmen kívül kell hagy­ni. Ela a tsz-lag pl. 1978. május 1-én éri el az öregségi nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjazást közvetlenül megeiőző időszak jövedelmének figyelembevételével kéri nyugdijá­nak megállapítását, nyugdíjalapjához a nyugdíjazást meg­előző öt teljes naptári év. vagyis az 1973.. 1974. és 1975. évek nyugdíj osztálya szerint figyelembe vehető havi jöve­delmeket, továbbá az 1976. és 1977. évek, illetőleg az 1978. május l-ig terjedő időre kifizetett havi munkadíjak állag­jövedelmeit kell alapul venni. Az 1976. és !977. évek egy hónapra eső átlagjövedelmét és egyben ezen évekre számítható nyugdíj alapját, a havon­ta rendszeresen kifizetett munkadíjak egy hónapra eső át­laga, valamint a megelőző évek, vagyis 1976. évben az 1975. évi jövedelem terhére kifizetett, 1977. évben pedig az 1976. évi jövedelem terhére kifizetett kiegészítő részesedés egyha­vi átlagának együttes összege képezi. Az 1978. évben kifi­zetésre kerülő kiegészítő részesedést azonban, amely lénye­gében az 1977. év eredményeit terheli, 1978. évben a nyug­díjazásig tartó töredékév átlagjövedelmének számításánál íi- gye’embé venni nem lehet. Figyelemmel a T. 44 §-ában foglaltakra, mely szerint az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb há­rom naptári év alatt elért keresetének havi átlaga alapján kell megállapítani. A példánkban szereplő tsz-tag nyugdíj­alapját tehát az 1973—1977., vagyis az öt naptári év kö­zül az igénylőre legkedvezőbb három naptári év és az 1978. évi töredékidó egy hónapra eső átlagjövedelme képezi. I>- S. NÖGRAD - 1976. április 21., szel Ja £)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom