Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-16 / 91. szám

fjclmisser-termelés és -fogyasztás Eredményeink - reális szemlélettel SOKAT VITATKOZTUNK Idehaza: hol is tartunk mi a mezőgazdaság fejlődésében. Egyes szakemberek hajlamo­sak arra, hogy a világ élvona­lába sorolják eredményein­ket. Az ünneprontás szándéka nélkül, de meg kell monda­nunk, hogy eredményeink szé­pek, ám élvonalról nem be- szé hetünk. Kétségtelen, hogy különösen az elmúlt 5—10 esztendő soha nem látott fej­lődést hozott. A termelőszö­vetkezetek például a most zá­rult ötéves tervben a búza hektáronkénti hozamát ki­lenc, a kukoricáét tíz, a cu­korrépáét 50 mázsával fokoz­ták és az egy dolgozóra jutó térmelési érték a tervciklus végén 80 százalékkal volt ma­gasabb, mint az elején. Ilyen eredmények láttán nem fu­karkodhatunk az elismerés­tel. A beképzeltség azonban nem visz előbbre. Helyes, ha tudjuk, hogy a szocialista tá­boron belül az NDK mező- gazdaságának hozamai jobbak a mieinknél, a csehszlovák és bolgár mezőgazdaságé pedig legalább azonos. Az európai Közös Piacban az összesített eredmények is jobbak, mint a mieink. Sajnos, nem va­gyunk az élvonalban, jó kö­zepes szintet értünk el, biz­tató helyzetből indulunk a fejlődés következő szakaszá­ban. Hasonló a helyzet a hazai táplálkozáskultúrában. Azt kell mondanunk hál’istennek, jól eszünk, sokait eszünk. A lejenként és évenként számí­tott 70 kilós húsfogyasztás, 90 kilós zöldség-, 80 kilós gyümölcs- és 37 kilós cukor­fogyasztás a jól táplálkozó né­pek között jelöli ki helyün­kéi. Ám ennek is vannak árnyoldalai. A 26 kilós zsír- és 120 kilós lisztfogyasztás életviszonyainkhoz mérten kimondottan sok és egészség­telen. Emiatt kerülget ben­nünket az érelmeszesedés, hurcolunk fölösleges kilókat. Az éves tejfogyasztás viszont csak 128 liter, ami egy ilyen szinten élő népnél igen-igen kevés. Ezen a területen is van tehát miit javítani. DE MEGLESZNEK E a ja­vítás feltételei? A Magyar Népköztársaság ötödik ötéves tervéről elfo­gadott törvény előírja, hogy hazánkban 1980-ig a mező- gazdaság összhozamát évi 3,2 —3,4 százalékkal kell növel­nünk. Az évenként egy főre jutó fogyasztást húsból 76— 78 kilóra, zöldségből 100 kiló­ra, gyümölcsből 95 kilóra kell fokozni. Búzából el kell ér­nünk a hektáronként 44, ku­koricából az 52, cukorrépából a- 400, burgonyából 180, nap­raforgóból a 17 mázsás ter­mést, az egy tehénre jutó tejhozamot évi 2900 literre kell emelni. A számokat összevetve meg­állapíthatjuk, hogy a terme­lésfokozás előírt üteme fede­zi a táplálkozás javításának igényeit, továbbá a növekvő export lehetőségét. Hozzá kell tennünk, hogy az előírt eredményeket pro­dukálni korántsem lesz köny- nyű. A fejlesztéshez a mező- gazdaságnak 105—107 mil­liárd forint beruházási keret áll rendelkezésére. Ez jelen­tős összeg, de öszehasonlít- va nem sokkal több, — egyes szakemberek szerint nem is több —, mint amennyit a ne­gyedik ötéves tervben a mos­taninál alacsonyabb eredmé­nyek elérésére felhasznál­tunk. A termelőszövetkezeti közös termelés a negyedik öt­éves tervben évi 4,1 száza­lékkal emelkedett. A növeke­dés országos üteme az ötö­dik ötéves tervben ennél ala­csonyabb, de, ha országos át­lagban el akarjuk érni, ak-^ kor a téesz közös gazdasá­gok hozamát évi 4,7 százalék­kal kell emelni. Nagy fel­adat. Gondjainkat súlyosbítja, hogy bármilyen fejlődés csak egyenletesen, összehangoltan képzelhető el. Sajnos, azon­ban a mezőgazdasági terme­lés-felvásárlás-tárolás-íeldol- gozás-forgalmazás egyensú­lya és összhangja ma ko­rántsem megnyugtató. Azt szoktuk mondani, hogy a biz­tonság érdekében egy vertiká­lis láncban mindig a követ­kező láncszemnek kell erő­sebbnek lennie, hogy az eset­leges hullámzásokat le tudja vezetni. Idehaza a helyzet pontosan fordított. A vertikum legerősebb láncszeme az első — maga a termelés ■—, de ezt már nem tudja mind g zavartalanul követni, az ösz- szegyűjtés és a tárolás, ko­moly kapacitásgondok mu­tatkoznak a feldolgozásban, a forgalmazás — hűtőlánc, üzlethálózat —, pedig a ver­tikum leggyengébb láncsze­me. A TERVTÖRVÉNYT meg­alkottuk. Magasabbra tettük a mércét. Magyarországon a következő öt esztendőben is emelkedik — bár némileg mérsékeltebb ütemben — az életszínvonal, növekszik a fo­gyasztás. Számos okból nél­külözhetetlen az élelmi cik­kek gazdaságos exportja. Á mezőgazdaságnak tehát az a feladata, hogy mindkét cél fedezetét megteremtse. Most már azon kell gon­dolkodnunk, hogyan. F. B. Korszerű növényvédő gépek a tavaszi csúcsszezonban Április elejéig 1,6 milliárd forint értékű növényvédő­szert vásároltak a mezőgaz­dasági termelők, akiknek idén ■több mint hatmilliárd forint értékű — a tavalyinál hat százalékkal több — készít­mény áll rendelkezésükre- Annak ellenére, bogy a ve­gyianyagok ára 1976- január 1-én 10—15 százalékkal emel­kedett, nem csökkent irántuk az érdeklődés. Igaz, idén a késői kitavaszodás miatt az értékesítési szezon kéthetes késéssel kezdődött, április közepén viszont a gazdaságok már csaknem valamennyi ké­szítményből elszállították a korábban megrendelt téte­leket. A mezőgazdasági nagyüze­mek szántóföldi növényvédő­gépei és a repülőgépes me­zőgazdasági szolgálat egysé­A salgóiarjáni öblösüveg­gyár 12 pártalapszervezeté- ben a tagkönyvcsere előké­születeként megkezdték a párttagokkal a személyes be­szélgetést. Vonsik László, a nagyüzemi pártbizottság tit­kára magyarázta: — Sokan vagyunk, közel 500 párttag. Idősebb, kipróbált harcosok és fiatalok együtt. Érthető, ha sokat várunk a személyes beszélgetésektől. Mindenekelőtt a párthatáro­zatok következetesebb vég­rehajtásáért, a cselekvési prog­ramunk megvalósításáért sze­retnénk eredményesebben dol­gozni. A pártmegbízatások arányosabb elosztása, a kom­mun'sták felelősségérzetének növelése mindezt jól szolgál­hatja. A beszélgetéseken már eddig is sok szó esett mind­ezekről ... Gondosan, körültekintően készültek, készülnek a gyári kommunisták a tagkönyvcse- rére. Az intézkedési tervet — valamennyi alapszervezeti tit­kár részvételével — kibőví­tett pártbizottsági ülésen vi­tatták meg. Hogy mi tette szükségessé a szélesebb körű tanácskozást ? — Az előkészületek során rájöttünk, hogy nem minden­ki értelmezi helyesen, látja világosan maga előtt a célt, a feladatokat. Volt olyan alap- »zervezet, ahol nem tudták gei teljes kapacitással dol­goznak- Több mint egymillió hektáron az őszi vetésű ga­bonák adnak munkát- Idén azért is különösen fontos a nagyhatású gyomirtók kiszó­rása, mert a korábbi már­ciusi fagyok sokfelé megká­rosították a növényeket, és a búza fejlődése nehezebben indult meg, mint a kevésbé érzékeny • gyomoké- Az ag- ronómusok határszemléi sze­rint gondos gyomirtásra van szükség a kutúrnövények megóvása érdekében, ezért több, mint tízezer növényvé­dő gép dolgozik a földeken és a szőlős-gyümölcsös kertek­ben, ahol ugyancsak halaszt­hatatlanná vált a munka. Az elmúlt évek tauasztala- ta szérint a felhasznált ve­gyianyag 50—60 százaléka is veszendőbe mehet, ha a nö­vényvédő gép műszaki szín­vonala nem megfelelő- (To­vábbi kárt jelent a termés­átlag csökkenése, ami a hiányos növényvédelemre vezethető vissza)- Ezért nagy­jelentőségű, hogy a terme­lők több olyan új géptípusból válogathatnak, amelyek 90— 95 százalékos hatásfokkal dolgoznak. Sokat várnak a iNovor-típusú magyar gyárt­mányú géptől, valamint a szintén hazai tervezésű és gyár­tású Novatur, amely vonta- tásos kivitelben készül és korszerű ventillátorral szór­ja szét a vegyianyagot. Több típus követlenül a sorozat- gyártás megindítására vár- A szántóföldi gépek közé tartozik az ULV-gép, amely igen jó hatásfokkal permetez és az MSN—03-as berende­zés. M ... M II Kicsalogatta a napfény á balassagyarmati Lenin- telepen lakó kismamákat, gye­rekeket a játszóterekre, parkokba. Az első, második tavaszukat élő lurkók szívesen ismerkednek a tér játékaival. — kj — Ahogy én látom... Demokrácia gépközeiből Azon gondolkodtam mos­tanában : lehetne-e máshon­nan, mint a termelőgépek Imellől-mögül, jobban érez­ni, érzékelni az üzemi de­mokráciát? Tudna-e más valós, amúgy igazából élet- szagú tapasztalatot monda­ni a fogalom meglétéről? Bizonygathatnák-e illetéke­sebbek, mint a munkások, hogy van, hogy valóban léte­zik munkahelyünkön de­mokratikus légkör? Talán — s volt is már példa rá, — Igen. De ezekről az erősen 'irodaszagú, túlzottan is hi­vatalosnak tűnő kinyilatkoz­tatásokról szót ejteni sem ér­demes. Mert mesterkéltek, s immden egyes mondatukon átüt a nem létező valami bi- Zonygatása- Éppen ezért ér­demes odafigyelni, s felje­gyezni olyan dolgozók véle­ményét, észrevételeit, ta­pasztalatait, mint Szadai Sándornéét, a Salgótarjáni (Ruhagyár varrónőj éét. Aki (bizony meglehetősen régen dolgozik munkahelyén, s tagja a szakszervezet üzemi "bizottságának is, igaz rövid ideje: minössze egy éve- Bár nem is ez a lényeg, hanem — szavai- Araik — lévén hogy a gép mellett beszélgetünk, olykor-olykor elakadnak: újabb -varrásra váró anyag érkezik a szalagon- Szóval, pillanatra sem lankad a fi­gyelme- Közben így beszél: — Nem mindennap fo­galmazódik meg bennünk, hogy a vállalat vezetőinek, feletteseinek egyik, vagy másik cselekedete kimeríti a demokrácia, — légyen ilyen, vagy olyan formája — fo­galmát. Akkor, egyszerűen a törődést érezzük, a rólunk való gondoskodást, ami, mondom, talán mindenna- ipisága miatt vált ilyen ter­mészetessé. S hogy mivel bi­zonyítható ez? Lehet, né­hány tényt kifelejtek majd, talán lényegeseket is, de hát nehéz egyszerre kétfelé fi­gyelni ... — Mivel is kezdjem? Ta­lán a tanulással, hiszen ez lényeges, fontos, s egyfajta értékmérő- Mi több, erre igen-igen nagy figyelmet for­dítanak a vezetők, még an­nak tudatában is, hogy né­miképp hátráltatja a gazda­sági tervek teljesítését- Ami nálunk, lévén majdnem tel­jesen női foglalkoztatottsá­gi! üzem, a jelentős számot kitevő szülési-, gyermekgon­dozási szabadságon lévők miatt bizony sok nehézsége­iket okoz- Mégis, mindezek ellenére támogatják, sőt ösz­tönzik még a szakmai isme­Őszintén, nyíltan szólni miről beszélgessenek a párt­tagokkal, és az sem volt egé­szen világos, hogyan zajlik le az egész beszélgetés. Aztán akadt olyan közösség is, ahol ügy gondolták, hogy a beszél­getőcsoport elmondja a párt- vezatőség véleményét a párt­tag munkájáról, magatartá­sáról, és ezzel befejezettnek tekinthető az egész eszme­csere. Az alapszervezeti taggyű­léseken ezért többször is visz- szatértek a tagkönyvcserére. Nem kevesebb, 25 beszélgető­csoportot alakítottak ki, vala­mennyi tagját felkészítették a munkára. A beszélgetés az I-es alapszervezetben kezdő­dött április elején. X Az I-es alapszervezet tagjai az A—B—C kemencénél dol­gozó üvegesek. Kemény mun­kához szokott emberek. Be­szédük nyílt, egyenes, s ha kell vág, mint az üveg. Szmi- lek Zoltán művezető-helyet­tes két éve még közöttük fúj­ta, formálta az izzó anyagot. Egy éve tagja a pártnak. Az elsők között beszélgettek ve­le: — Ügy érzem, jól sikerült beszélgetés volt. Őszintén, nyíltan szóltam a munkám­ról, a pártmunkáról. Arról, hogy a két esztendő az új helyen nem volt könnyű. Mert más az, ha valaki hét em­bert irányít a brigádban, me­gint csak más, ha egyszerre 120 emberért felelős. Szóval, jó dolog, ha mindenki el­mondhatja aminek örül, és ami nyugtalanítja. — A taggyűlések, a párt- esoport-megbeszélések? Ott is szólnak, szólhatnak? — Na, igen. Csakhogy tud­ja, hogy vagyunk ezzel? Van aki szerénységből nem szól. A másik úgy gondolja, talán el sem tudná mondani vélemé­nyét annyi ember előtt. Hát inkább hallgat. Csakhogy Szmilek Zoltán jól látja, hogy így aligha jutnak messzire. A beszélgetések ar­ra is jók, hogy megnyissák a szavak zsilipjét. Az okos sza­vakét, amelyek ma, holnap, tettekre serkentenek. Egyfor­mán, m'nden párttagot. — Azt is szóvá tettem a beszélgetésen, hogy arányo­sabban lehetne elosztani a munkát az alapszervezetben. Hogy példát mondjak, itt van a párttttkárunk. Olyan sok teher nyomja a vállát, hogy, ha nem vigyázunk, en­nek előbb-utóbb a pártmun­ka, az alapszervezeti munka látja kárát. ő az információs bizottság tagja lett. Elkészítették az első „információs jelentést” is. Ügy mondják pontos, meg­bízható, jó volt a tájékozta­tás. X Sopotnik Béla közel 15 esz­tendeje dolgozik az öblös- üveggyárban. A pártalapszer- vezetnek hat éve tagja. — Amikor a Központi Bi­zottság határozatát olvastam a tagkönyvcseréről, a tag- könyvcserét megelőző beszél­getésekről, arra gondoltam, valóban jó dolog lesz, ha szót váltunk egymással. Velem a művezetőm beszélgetett. Együtt dolgozunk amióta a gyárban vagyok. Úgy gondo­lom, őszintén beszéltem és beszéltek velem is. Sopotnik Béla a taggyűlé­sek előkészítése és aktivitása közötti kapcsolatra hívta fel a figyelmet. Arra, hogy a jó beszámoló sok • párttag nyel­vét megoldja. Ha valaki ta­nul, tájékozódik, nemcsak véleménye formálódik, alakul ki. Bátrabb, hallható lesz a szava is. — Nem dicsekvés, ne úgy vegye. De nem kis dolog, ha egy fizikai munkás elvégzi a marxista középiskolát, sike­resen felvételizik az esti egyetemen, és lassan állam­vizsgázik a szakosítón. Azért, hogy segítsen, adjon valamit annak a kollektívának, amely formálta, nevelte őt. Csak­hogy tőlem egészen mosta­náig senki nem kérdezte meg, hogyan boldogulok, miért csi­nálom az egészet? Balogh Gyula egy éve a pártalapszervezet titkára: — Taggyűlésen kértük, segíts nekünk, dolgozz ve­lünk a pártvezetőségben. Nem vállaltad! — Mit tagadjam, megsér­tődtem. A harag elszállt, ahogy be­szélt róla, s ahogy érezte, számítanak rá. Sopotnik Béla az egyik leglelkesebb akti­vistája az alapszervezetnek. Gazdaságpolitikai oktatást ve­zet. Segíti a KlSZ-alapszerve- zet munkáját. Nemrégiben munkásőrnek jelentkezett. A beszélgetés tovább folyik az I-es alapszervezetben. Na­ponta nem több, mint két- három kommunistával válta­nak szót. Őszintén, nyíltan, kritikusan! Vincze Istvánná retek gyarapítását sem segí­tő iskolák elvégzését is. Na­gyon sokan folytatnak gim­náziumi tanulmányokat. s lassan elfogynak azok, nem tudom van-e még egy is be­lőlük, akik nem fejezték be az általános iskola nyolcadik osztályát...? — Nyugodtan elmondha­tom, nálunk törődnék az em­berekkel, figyelembe veszik javaslataikat, s orvosolják sérelmeiket- Nincs olyan, a gyár valamennyi dolgozóját érintő intézkedés, határozat, amit előzőleg közösen meg nem tárgyalnánk, vitatnánk- És ez jó-.. De hogy másról i's szóljak: a vezetők figyelme túlterjed a munkahelyen- Tud­nak róla és jelentős segítsé­get nyújtanak az elvált, vagy gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek igyekeznek eny­híteni otthoni gondjaikon. Nem egyszer megtörtént már, hogy ilyen, vagy olyan mó­don támogatták például a családi házat építőket, se­géllyel, vagy külön szabad­ság biztosításával- Szóval, nemcsak a gyári életünkkel törődnek­így beszél Szadai Sándor­éi é, miközben zúg, zakatol ikeze alatt a varrógép- Aztán vált egyet a gondolatmene­tén. — Persze vannak gond­jaink is, főleg mostanában, hogy átkerültünk a régi telephelyről az új gyárba- Nemcsak a körülményeink változtak meg összehasonlít­hatatlanul jobbá, de újfajta elszámolási rendszert is be­vezettek,- Amit, meg kell vallani, nemigen értünk- 'Ennek az a lényege, hogy csak azután a munka után 'kapunk fizetést, ami kész­áruként már a raktárba ke­rült. így, lévén, hogy mi csak darabokat varrunk össze, hiába teljesítek mond­juk kétszáz százalékot is akár, ha záráskor nincs rak­táron a megfelelő darabszám, csak annak arányában kap­juk a fizetést- Mondom, so­kunkat érint ez. de bízom benne, hogy ez esetben is sikerül majd megtalálni — mint eddig valahányszor — a közös nevezőt­A gépterem hangszóróiból friss zene szól. hangja szinte elnyomja a gépek zakatolá­sát. Ráfigyelek, s beszélgető- partnerem észreveszi. — Új dolog ez is, és — jó. Valahogy könnyebb így dol­gozni, szinte feloldja a monotonságot- Látja, ennyi­re odafigyelnek ránk­Egyszerű, mindennapi gon­dok. eredmények hangzottak >el a gép mellett, s ezeket 'hallva az ember meg sem kérdőjelezheti: van-e itt üzemi demokrácia. k. gy. NÓGRÁD — 1976. április 16., péntek \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom