Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

Losonczi Pál. a keddi és a sze rdai napot Békés megyében t öltötte. Képünkön az Elnöki Tanács elnöke a békési öntözési kutatóintézetben, az igazgató társaságában Lázár György képviselői beszámolója lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke, Miskolc 5. számú választó- kerületének képviselője szer­dán Miskolcra látogatott. Részt vett a pedagógus-pártbizott­ság által rendezett megbeszé­lésen, amelyen a Borsod me­gyei és a miskolci városi A kambodzsai nemzetgyű­lés április 11-e és 13-a kö­zött tartott ülésszakán Khieu Samphane eddigi miniszterel­nök-helyettest választotta meg Kambodzsa új államfőjévé, és kinevezte az ország új kormányát — jelentette be szerdán a Phnom Penh-i rá­dió. Mint ismeretes, az előző kormány a múlt hét szerdá­ján mondott le, két nappal azután, hogy Norodom Szi- hanuk bejelentette visszavo­nulását. Az új kambodzsai kabi­netben a miniszterelnöki tisz­tet a külföldön eddig isme­retlen Tol Sat kapta. He­lyettesei: leng Sary és 'Son pártbizottság és tanács, va­lamint több oktatási intéz­mény vezetői, a közművelő­dés-politikai feladatokról tár­gyaltak. Lázár György ezután a 40. számú Általános Iskolában képviselői beszámolót tartott választóinak. (MTI) Sen. leng Sary. akárcsak az előző kormányban, a kül- ügyek irányításával megbí­zóit helyettes. Son Sen pedig a hadügyekkel megbízott he­lyettes. Penn Nouth eddigi mi­niszterelnök az államelnök- ség főtanácsadója lett. Ez a megbízatás miniszteri rang­gal egyenlő, a volt miniszter- elnök jogkörét azonban pon­tosabban nem tisztázták. A Phiipm Penh-i rádió közlése szerint a nemzetgyű­lés megvitatta Norodom Szi- hanuk volt államfő lemon­dását, a népi gyűlés irányvo­nalát, valamint az ország bél­és külpolitikáját is. (MTI) Videla Argentína feladatairól Jörge Rafael Videla ar­gentin államfő hétfőn este újságírókkal folytatott kötet­len beszélgetés keretében vá­zolta az ország előtt álló fel­adatokat. Videla szerint az argentin haderő „demokra­tikus, föderális és köztársasá­gi kormányzási formát” akar megvalósítani. „Ezt a célt azonban nem tudjuk gyorsan elérni, mivel az argentin nép az elmúlt években gátlásta­lan demagógia áldozata volt... A pártok és a szakmai egye­sülések tevékenységének fel­függesztése nem jelenti azt, hogy ezek a pártok és veze­tőik nem járulhatnának aktí­van hozzá a nemzet újjászer­vezéséhez” — mondotta Vide­la, majd kijelentette: a kato­nai kormány nagy szerepet tu­lajdonít a sajtónak, üdvözli a kritikus észrevételeket, ezek­nek azonban pozitív jellegűek- nek kell lenniük. Buenos Airesben a helyzet továbbra sem nyugodt. Ezt bizonyítja az a robbanássoro­zat is, amely a szerdára vir­radó éjszaka zajlott le a fő­város katonai intézmények­kel betelepített negyedében. Egy ismeretlen telefonáló az egyik szerkesztőséggel közöl­te, hogy az akcióért a Mcn- tonero-szervezet vállalja a fe­lelősséget. Az első hírügynök­ségi jelentések nem szólnak áldozatokról, vagy anyagi ká­rokról. (MTI) Új államfő és kormány Kambodzsában s Harc a hatalomért Kínában Április közepe felé hajad­va a nyolcszázmilliós Kína távoli tartományaiból is kezd­tek befutni a szervezett tün­tetésekről és diadalmenetek­ről szóló hírek. A vezény­szóra kirendelt tömegek min­denütt Teng Hsziao-ping mi­niszterelnök-helyettes, a párt elnökhelyettese és vezérkari főnök leváltását Köszön­tötték. Egyben üdvözölték azt a „bölcs intézkedést” is, amelynek nyomán Hau Kuo- feng, volt közbiztonsági mi­niszter (aki február 8^a óta ideiglenes ügyvezető-minisz­terelnök volt), immár Kína „teljes jogú” miniszterelnö­ke lett. Mint minden, ami Kínával kapcsolatos, ez a változás is tele van kérdőjelekkel és megmagyarázhatatlan fordu­latokkal. Egyetlen dolog van. amit' csaknem teljes bizo­nyossággal meg lehet álla­pítani. Az, hogy a fordulat résztvevői — győzők és le­győzőitek egyaránt — aktí­van részt vettek a maoiz- mus szovjetellenes politiká­jának kidolgozásában és gya­korlati megvalósításában. Ily módon bizonyos, hogy a küz­delem elsősorban belső hatal­mi harc az agg Mao utódlá­sáért. A KÉT CSOPORT A belvillongások most le­záródott szakasza voltakép­pen a maoista párt 1973 au­gusztusában, teljes titokban tartott kongresszusával kez­dődött. Ettől kezdve, 1974 ja­nuár végéig meglehetősen vi­lágosan kialakult két, egy­mással szemben álló csoport a kínai vezetés csúcsain. Az egyik csoportot általában „mérsékelteknek”, vagy „prag­matikusoknak” nevezték és vezéralakjuk a rendkívül nagy tekintélyű miniszterel­nök. Csou En-laj volt. Kül­politikai szempontból gyakor­lati. bizonyítható különbség nem mutatkozott a mérsékel­tek és a szovjetellenes maois­ta „fővonal” között. Az or­szág belső fejlődésének és mindenekelőtt a gazdaság épí­tésének vonatkozásában azon­ban ez a csoport realisztiku­sabb vonalat követett. Csou En-laj volt az, aki (nyilván az államapparátusban és a hadseregben lévő szövetsé­gesei segítségével) rehabili- táltatta Teng Hsziao-pinget, akit évekkel korábban az úgynevezett „kulturális for­radalom” idején kisodortak a hatalomból. Teng helyet­tesítette Csou Én-lajt beteg­ségének hosszú hónapjai alatt és január 15-én ő mondta a gyászbeszédet Csou En-laj temetésén. Ezzel a csoporttal szem­ben álltak az úgynevezett I „ultraradikálisok”, akik an­nak idején az 1967—68-i „kul­turális forradalom” haj lóere­jét alkották. Egyik vezérük Csiang Csing, Mao felesége. A többi vezető mindenek­előtt az úgynevezett „sanghá- ji csoportból” került ki. In­nen jutott a kínai hatalmi piramis csúcsára Csang Csun- csiao, a sangháji első titkár és helyettese, Jao Ven-jüan, aki mellékesen Mao veje. Csou En-laj halála után ez a csoport indította meg a' rohamot Teng Hsziao-ping ellen. Február kezepe táján jelentek meg az első „tace- paók” (nagy betűs faliújsá­gok), amelyek nevének em­lítése nélkül támadták Ten­get. TÜNTETÉS. VAGY PROVOKÁCIÓ? Már akkor világos volt, hogy az „ultraradikálisok” — akik között Mao felesége és veje vezető szerepet játszik —. szinte kétségbeesett siet­séggel rohamozzák Teng és rajta keresztül az államap­parátusban lévő „mérsékel­tek” állásait. Nyilván úgy mérték fel az erőviszonyokat, hogy az utódlási harcban még Mao életében ki kell csikar- niok a döntést. Az, hogy a roham Mao je­lenlétében is két hónapig lar­2 NÓGRÁD - 1976. április 15., csütörtök Ifitáual folytatódott a CSKP kongresszusa A CSKP XV, kongresszu­sának szerdai, vagyis har­madik munkanapján folyta­tódott a vita a Gustáv Hu- sák által előterjesztett köz­ponti bizottsági beszámoló, a Központi Ellenőrző és Reví­ziós Bizottság jelentése, vala­mint az új csehszlovák öt­éves népgazdaság-fejlesztési terv fő irányait ismertető be­számoló felett. A kongresszus harmadik napját Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségi tagjaj a Szlo­vák KB első titkára nyitotta meg, s a szerda délelőtti ülés­nek ő volt az elnöke. A vitában felszólaltak: Jo­sef Koreák, a CSKP KB el­nökségi tagja, Csehország mi­niszterelnöke, Martin Dzur nemzetvédelmi miniszter, Ka­rel Hoffmann, a CSKP KB elnökségi tagja, a szakszer­vezetek központi tanácsának elnöke, valamint a XV. kong­resszus más küldöttei. A felszólalók értékelték az elmúlt ötéves időszakban a politikai, a gazdasági, a tu­dományos-műszaki és a kul­turális területen elért ered­ményeket. A küldöttek nagy felelősségérzettel szóltak azokról a jelentős feladatok­ról, amelyeket a kongresszus tűz ki az elkövetkező idő­szakra. A külföldi testvérpártól küldöttségének további veze­tői üdvözölték a kongresz- szust. Felszólalt Emil pobu, a Román KP Politikai Végre­hajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság ütkára, Dzsambin Batmoenh, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke és Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, a VDK mi­niszterelnök-helyettese és kül­ügyminisztere. A kongreszus ma folytat­ja munkáját. Magyar—csehszlovák barátsági gyűlés Pelrimovban Márkus Gyula, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, aki Kádár János hazatérése után átvette a CSKP XV. kongresszusán részt vevő magyar pártküldött­ség vezetését, és Cservenka Ferencné, a Pest megyei párt- bizottság első titkára, a kül­döttség tagja szerdán a Prá­gától 110 kilométerre fekvő dél-csehországi Pelrimovba látogatott. A magyar vendé­geket vidéki útjukra elkísérte Frantisek Camek, a CSKP dél-csehországi kerületi bi­zottságának titkára. A kül­döttség úton Pelrimovba rö­vid időt Koseticen töltött, ahol a helyi vezetők ismer­tették a vidék fejlődési ered­ményeit és jövő terveit. A látogatás következő állo­mása a 12 000 lakosú Pelrimov­ban az.,Agrostroj” mezőgép­gyár volt, ahol csehszlovák— magyar barátsági gyűlést rendeztek. A gyűlést Frantisek Farajzi, az üzemi pártbizottság titká­ra nyitotta meg. Meleg sza­vakkal köszöntötte a magyar vendégeket, majd Frantisek Camek, a CSKP dél-csehor­szági kerületi bizottságának titkára mondott beszédet. Ki­emelte országaink együttmű­ködésének sokoldalú, eredmé­nyes fejlődését, és éltette né­peink barátságát. Ezután Pullai elvtáns tol­mácsolta pártunk és népünk üdvözletét, majd beszédében többi között hangsúlyozta: Pullai Árpád beszéde — Küldöttségünk nagy ér­deklődéssel és figyelemmel kíséri Csehszlovákia Kommu­nista Pártja XV. kongresszu­sának munkáját. A Központi Bizottság beszámolója és az eddig elhangzott felszólalá­sok jogos büszkeséggel von­hatták meg az elmúlt öt év sikerekben gazdag mérlegét. Örömmel hallottuk azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket a népgazdaság sok­oldalú és dinamikus fejleszté­sében elértek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság jól felhasználva belső adottságait, élve a szo­cialista országok együttműkö­désében rejlő lehetőségekkel, az elmúlt öt esztendő alatt újból nagy eredményeket, magas fejlettségi fokot ért el. A szocialista népgazdaság, a társadalmi, a tudományos és kulturális élet eredményei tekintélyt és rangot adtak a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságnak . az egész világon. E sikerek forrása meg­győződésünk szerint a tott, mutatta a mérsékelt szárny pozícióinak erejét. A küzdelemben voltaképpen az hozta meg a fordulatot, hogy a kínai halottak napján és azt követően (április 3-a és 5-e között) tömegtüntetés robbant ki a kínai főváros „Mennyei Béke Kapujáról” elnevezett főterén. A tünte­tők Csou En-laj emlékét di­csérő koszorúkkal borították el a tér közepén emelkedő hő­si emlékmű obeliszkjét. Mind­máig nem világos, hogy ez igazi tüntetés volt-e, vagy a maoista hatóságok szervezett provokációja. A tény min­denesetre az, hogy a maoista hatalom csúcsain vagy „úgy fogták fel”, vagy „arra hasz­nálták” ezt a tüntetést, hogy lecsapjanak Tengre! A tün­tetést követő összecsapások után negyvennyolc órával váltották le Tenget összes tisztségéből! A jelek szerint azonban a hatalmi harc ezzel nem zá­rult le. Igaz: a szervezett maoista diadaltüutetések sor­ra követik egymást. Tény azonban, hogy Teng — külö­nös módon — csak funkcióit veszítette el, párttagságát nem. A két csoport közötti harc tehát nem ért véget. A hely­zet közvetlen alakulása at­tól függ, hogy lesz-e idejük a Mao környezetében tömörülő szélsőségeseknek az államap­parátus és a hadsereg leg­fontosabb posztjairól kisö­pörni azokat a „mérsékelte­ket”, akiket Csou és Teng he­lyeztek oda. —i —e kommunista párt nagy politikai és szervező mun­kája, valamint az, hogy a dolgozó tömegek tette­ikkel támogatják a párt politikáját. Ezt tapasztalhattuk a gyá­rukban tett rövid látogatá­son is. Az itt látottak is ar­ról győznek meg bennünket, hogy munkásosztályuk, né­pük lendületesen és eredmé­nyesen. építi a fejlett szocia­lista társadalmat. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezekben a napokban ünnepli megalakulásának 55. évfordulóját. Ebből az alka­lomból itt, önök előtt is tisz­telegni akarunk a CSKP előtt, amely nagy történelmi utat tett meg és a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom egyik harc­edzett és kipróbált osztaga volt és maradt. Harcosok ge­nerációit nevelte fel, a pro­letár internacionalizmus szel­lemében. A mostani kongresz- szus is arról győz meg ben­nünket, hogy pártjuk követ­kezetesen marxista—leninista politikájával jó és igaz úton halad, támasza a szocialista közösségnek, a békéért, a nemzeti függetlenségért küz­dő erőknek. A CSKP XV. kongresszusa felelősen, magabiztosan mun­kálkodik a szocializmus to­vábbi sokoldalú fejlesztésé­nek programján — állapítot­ta meg Pullai Árpád, majd visszapillantást vetve az MSZMP XI. kongresszusára, tájékoztatta a nagygyűlés résztvevőit a Magyar Népköz- társaság belső helyzetéről, a szocializmus építésének ered­ményeiről és feladatairól. Pullai Ái-pád ezután így folytatta: — Mi mindig őszinte öröm­mel és érdeklődéssel látoga­tunk országukba, mert Cseh­szlovákia népeit és a magyar népet a szabadságért, a füg­getlenségért folytatott évszá­zados harc, a közös eszmék fűzik össze. Testvéri barátságunk a szocializmus építésének idején új tartalommal gaz­dagodik: céljainkat egyeztetve vállvet­ve harcolunk közös ügyün­kért, a fejlett szocialista tár­sadalom megteremtéséért. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy pártjaink, országa­ink, népeink kapcsolatai a marxizmus—leninizmus elvei alapján internacionalista szel­lemben, töretlenül fejlődnek. Azonos nézeteket vallunk a szocializmus építésének kér­déseiben. Mindkét ország ja­vát szolgálják a kialakult gazdasági kapcsolatok. Az el­múlt években jó ütemben szélesedett a termelési egy ütt­működés, bővült a külkeres­kedelmi forgalom és fokozó­dott a specializáció. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság egyik legfontosabb külke­reskedelmi partnerünk, a közelmúltban megkötött hosz- szú lejáratú kereskedelmi megállapodás az 1976—1980- as évekre a külkereskedelmi forgalom további számottevő fejlesztését irányozza elő. Népeinket összekötik a közművelődésben, a tudo­mányban, a kultúrában kiala­kult széles körű és igen ter­mékeny kapcsolatok is. Éle­tünk közvetlenebb, alaposabb megismerését szolgálja, hogy évente a csehszlovák és a magyar állampolgárok száz­ezrei látogatnak el egymás hazájába — látni, tapasztalni, élményeket szerezni. Mindkét ország vezetése őszintén tö­rekszik a testvéri jó viszony továbbfejlesztésére, mert ez felel meg legjobban népeink óhajának, nemzeti és inter­nacionalista érdekeinek. Pullai Árpád ezután a nem­zetközi helyzet néhány idősze­rű kérdését érintette, majd így folytatta: — A Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontjának a nemzetközi kommunista moz­galom kérdéseiben Kádár Já­nos elvtárs az önök most fo­lyó kongresszusán kifejtette. Újból megerősítette azt a határozott véleményünket, hogy pártunk — elvi politi­kájához, internacionalista ha­gyományaihoz híven — a jö­vőben is támogat minden olyan törekvést, amely a nemzetközi kommunista moz­galom marxista—leninista egységét, összeforrottságát szolgálja. Az önök pártjával nézet- azonosságunk teljes az európai kommunista és munkáspártok tanácsko­zásának előkészítését illetően is. Pullai Árpád beszéde vé­gén kijelentette: — A magyar kommunisták, a magyar nép nevében kül­döttségünk szívből kívánja, hogy pártjuk Központi Bizott­ságának vezetésével — amely­nek főtitkára a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom nagyra becsült harcosa, Gustáv Husák elvtárs — ér­jenek el további eredménye­ket a fejlett szocialista társa­dalom építésében. A magyar küldöttség a nagygyűlés után megtekintet­te a 4000 dolgozót foglalkoz­tató üzemet, ahol elsősorban takarmány begyűjtő és -fel­dolgozó, trágyaszóró, valamint fejőgépek készülnek. A magyar küldöttség az es­ti órákban visszaérkezett Prá­gába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom