Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-10 / 59. szám

A könyv és a művészetek Mi történt a határozat óta? fh) A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szocialista brigádmozgalmáról Testvérmúzsák A KÖNYVBARÄT ha iga­zi- óhatatlanul kapcsolatba kerül a többi művészetekkel, elsősorban a képzőművészet­tel, annak is a grafikai ágá­val, hiszen a könyvek, s ki­vált a szépirodalmi művek tekintélyes része illusztrált. Jobban is szeretjük az illuszt­rált könyveket — akadnak ugyan olvasás-pszichológiá­val foglalkozó szakemberek, akik ezt a hajlandóságot a kezdő olvasó mentalitásával társítják (fejletlen1 a fantázi­ája, tehát „'képeskönyvet” kíván); vagy pedig a nagyon is fejlett, művészeti albumo­kat és kifejezetten szép kivi­telű könyveket gyűjtő biblió- filek hatáskörébe utalják — de ha reálisam őszintén vizs­gáljuk hajlandóságainkat, be kell vallanunk, hogy a ké­pekkel bontott szöveg mind- annyiunk számára vonzóbb. Kérdés persze, hogy milyen ez a kép? A jó illusztráció át­fogalmazza a szöveg monda­nivalóját, egy másik művészet formanyelvén és egy másik művész egyéniségén átszűr­ve mutatja fel a szövegtől sugallt érzelmi, gondolati, hangulati tartalmát. Nem ma­gyarázza. hanem kiegészíti- Nem fojtja el az olvasó fan­táziáját, csupán azt hirdeti, hogy ilyen képzettársítás is fűzhető a szöveghez, mind­azonáltal ez nem az egyetlen, a variációk sora végtelen, ahány olvasó, annyi egyéni­ség, annyi kép születhet a szö­veg nyomán. Igen érdekes összehasonlítani ugyanannak a műnek több kiadását- többféle illusztrációval, s akkor látjuk, hogy önálló mű­vészetről van szó. mely alko­tójára épp annyira jellemző- mint a létrejött inspiráló mű­re. Ha még az ex libris (a könyvjegy) szerepére is gon­dolunk, akkor egészen vilá­gos, hogy a könyvek szere- tete a grafika iránti vonza­lommal feltétlenül társul, s az idők során elvezeti a könyvbarátot a képzőművé­szethez, még akkor is- ha földrajzi helyzete miatt rit­kán jut múzeumba: a ma már kiválóan reprodukálható mű­alkotások a művészeti köny­vek révén „házhoz” (vagy legalább is könyvtárhoz) jön­nek; a L-ouvre vagy az Uffizi múzeum kincseit jól ismerhe­ti a hajdúhadházi vagy a két- bodonyi lakos is, noha so­sem járt Párizsban, vagy Fi­renzében, (Lehet. hogy épp a könyvek késztetik rá. hocv felkerekedjék és elmenjen az eredetit megnézni.) A MÁSIK elkerülhetetlen testvérmúzsa a drámáé; iro­dalmi műfaj, ám a színpadon elevenedik meg. A legtöbb em­ber szívesebben nézi, mint olvassa, tehát levonhatnánk a következtetést, hogy a legtöbb könyvbarát színházlátogató is. De ez nincs mindig így- és nemcsak a földrajzi, anya­gi pkok miatt. Léteznek — éppen a nagy képzelőerejű olvasók között — olyanok is akik olvasva is látják a drá­mát, s olyannak szeretik, ahogy az ő lelki szemeik előtt megjelenik. Veres Péter aki nemcsak írónak, de olvasó­nak is nagy volt — még idős korában is óriási kalandozá­sokra vállalkozott a világiro­dalom legmodernebb alkotá­sai között éppúgy, mint a tár­sadalomtudományok bármely területép — mélyen átélte és szerette Shakespearet, de ha színházban látta valamelyik drámáját, — akár a legtöké­letesebb előadást is — min­dig bosszankodott; az ő Shakespeare-je másként élt benne, ő olvasás közben más­ként rendezte az elképzelt drámát. Bizonyára nemcsak ő volt így e műfajjal. Általá­ban mégis azt mondhatjuk, hogy az olvasó ember is-is alapon kedveli a drámát; ol­vassa is, nézi is. és újra olvas­sa, ha megszerette, mert ol­vasva, az igazi, úgy maradan­dó, úgy éljük át mélyen, die ha módiunk van rá megnéz­zük, mert kíváncsiak vagyunk mit művelt vele színész és rendező. A testvérmúzsák közül az olvasástól leginkább a zene független, nem Leven fogaumi művészei, nem kötődik sem a szóhoz sem a gondolathoz. (Kivételesen igen: megzené­sített vers, operává átdolgo­zott dráma esetén). A zene befogadása más érzékelési képességet kíván (sok botfülű bár művelt könyvbarát léte­zik, viszont sok zenekedvelő is, aki ritkán olvas); mivel azonban a hallás fejleszthető, az iskolázás, a művelődés rendszerint megnyitja a Ze­itére süket főieket, s ezért té­telezzük fel, hogy a művelt ember zeneértő is. Jogosan: a sokoldalúan képzett ember fogalmához hozzátartozik a zenei befogadóképesség (ze-i nén itt csak komoly zenét ért­ve, a fiatalok táncdalrajongá- sa életkori tünet, de nem ze­nekultúra), és valóban, az élet egyik legnagyobb ajándé­kát veszti el az, akinek „nincs füle”. Ma már — éppen ezért *— a könyvtárak is elősegítik a zenei művelődést: hamgiiemie- zek, magnószalagok, kották; zenei könyvek seregével vár­ják a látogatót. Nem fény­űzés többé a zene, s ha kap­csolatos az irodalommal nem is olyan egyszerű és közvet­len, mint a képzőművészeté- e kapcsolat mégis megvan, A zene ugyanis finomítja az ér­zelmeket. csiszol, javít- vál­toztat legtöbb hallgatóján. (Nem mindegyikein: van. aki csak füllel hallgatja- érzéki élvezettel, de a zene élménye nem jut el tudata mélyéig: ezért fordulhatott elő, hogy a náci koncentrációs táborpa- rancsnokok között is akadt zenekedvelő- vens és iroda- lomértő azonban soha!) Az igazi mély és átélt zenei be­fogadás viszont rokon a vers- élmény élvezetének képessé­gével, hiszen a vers maga Is zenei műfajnak mondható, amelynek hangszere a nyelv. ÍGY VEZET EL a könyv a művészetek birodalmába- hogy együtt kölcsönhatásban te­gyék széppé és teljessé éle­tünket, s formáljanak észre­vétlenül bennünket, mert a szépség- minden megnyilvá­nulása úgy hat ránk, ahogy a nagy osztrák költő, Rilke ezt kifejezte, mikor a klasszikus Apolló torzót szemlélve meg­érezte a szépség parancsát: „változtasd meg életed!” Bozóky Éva A közművelődéspolitikai határozat óta két esztendő telt el. Milyen kezdeménye­zések születtek, milyen vál­tozások mentek végbe ez idő alatt? Milyen előremutató tendenciák kibontakozását és megerősödését segítette elő a dokumentum, miként sikerült valóban tömegmozgalommá, közösségi, politikai feladattá tenni az üzemekben, intéz­ményekben a közművelődést? Kielégítő-e, a sajátos he­lyi lehetőségekkel együtt tar- tó-e a munkásművelődés, a közművelődési szemlélet fej­lődésének üteme?- írásunkban ezekre a kér­désekre kívánunk választ ke­resni a legfontosabb közmű­velődési munkaterületek eredményeinek, jelenlegi helyzetének megvilágításával, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben. Szemléleti áialakulás A Salgótarjáni Kohászati Üzemek megyénk legrégibb, legnagyobb hagyományokkal rendelkező gyára: alapításá­nak századik évfordulóját néhány évvel ezelőtt ünne­pelte. Rendkívül fejlett, je­lentős kulturális tradíciókkal is büszkélkedhet szocialista brigádmozgalma, amelyben csaknem 3000 ember vesz részt, ök jelentik a törzsgár­dát, s tulajdonképpen az ő munkájukra, szakértelmükre épül az egész gyár élete. A nagyüzem versenyirodá­ján Hortobágyi András ver­senyfelelős éppen a múlt évi szocialista brigádteljesítmé­nyeket mérlegeli. — A kulturális munka ma már - egyre szervesebb része a brigádok tevékenységének — állapítja meg a verseny­felelős. — Persze a követel­mény hármas jelszava nem volt mindig ilyen természe­tes összhangban. A hetvenes MAI TV-AJANLATUNK 20.05 A capuai fiúk*. Ame­rikája. Dokumentumai lm. Bizonyára emlékeznek az 1974 nyarán sugárzott „A capuai fiúk üzenete” című tévéfilmre, amelynek most a folytatása kerül bemutatásra. A capuai disszidens láger la­kóinak leghőbb vágya eljut­ni a csodát és új életet ígé­rő Amerikába. Egy kis ré­szüknek sikerült is kijutniuk. Közülük néhányat felkeresett a televízió forgatócsoportja. Radványi Dezső szerkesztő, Lukács Lóránt operatőr. Kí­gyós Sándor rendező, hogy ar­ra keressen választ, sikerült-e új életet kezdeniük, amerikai karriert csinálniuk. KönyvkiálliTás Március 12, április 4. között Varsóban rendezi meg az Or­szágos Szécsényi Könyvtár könyvtártudományi és mód­szertani központja a magyar könyvtárak 30 éve című kiál­lítást. A többszáz éves lengyel- magyar kapcsolatok illusztrá­lására bemutatják a Széche­nyi könyvtár féltve őrzött ré­gi magyart nyomtatványának, a Puerilium Colloquiorum Formulae-nak néhány lapját. A könyv latin, lengyel, ma­gyar és német nyelvű be­szédgyakorlatokat tartalmaz, és egyetlen ismert példánya a krakkói 1531-es kiadásnak. Jó esztendő az 1976-os a salgótarjáni 211-es szakmun­kásképző intézetnek. Nem az őszi tervekre, az új épület felépülésére gondolunk, ha­nem azokra a szép sikerekre, amelyeket a tanulók ebben a félévben arattak. A szak­tárgyi versenyen valósággal taroltak és a közismereti tár­gyak közül egy, a szakma kiváló tanulója megyei dön­tőben öt első helyet szerez­tek. Az országos szakmai döntőben még ennél is több diák képviseli az iskolát, hi­szen vannak olyan szakmák, amelyekre megyénkben egye­dül itt képeznek szakmunká­sokat. így az intézeti döntő egyben megyei döntő is volt a karosszérialakatos, az ács, és az elektronikai műszerész szakmákban. — Tavaly hárman érték el a szép eredményt, hogy szak­mai vizsga nélkül végeztek, mivel az országos versenyen egyikük első, kettő pedig har­madik helyet ért el. Idén is van erre esély, bízom a fiúk­ban — mondja az intézet igazgatója, Horváth László. Hogyan vélekednek győ­zelmükről, további esélyeik­ről és leendő munkájukról maguk a győztesek? Kette­jüket kérdeztük meg. Győzelem után — folytatás előtt Marczi István esztergályos- tanuló szavai alapján kiderül: lehet a szaktárgyakhoz és közismereti tárgyakhoz való viszonyban évente változás — amire saját példákkal is bőven szolgál — de végül azon múlik minden, érdekli- e az embert, hogy mit ad ki a kezéből, vonzza, izgatja-e valami a munkájában. — Régebben a matemati­ka kevésbé érdekelt, most a mértan mégis „megfogott”. Ha nem is rajzolok mindig a legszebben, szeretem a szak­rajzot: megértem a rajzokat, megvilágítják a feladatot. A közismereti tárgyak esetében szerintem az a legfontosabb, hogy órán jól odafigyeljen az ember. Mert ha érdekli a történelem, szereti az irodal­mat, akkor különösebb ne­hézséget nem okozhat. A gyakorlatban sok örömet le­het találni. Ami másnak ócs­kavas, abból az esztergályos csillogó tengelyt készít... — A megyei döntő ered­ményhirdetésén az oklevél ftlÖGRAD — 1976. március 10., szerda mellett szép könyvcsomagot is kapott a győztes... — Egyre inkább barátja vagyok a műszaki könyvek­nek. Nagybátyám ösztönzésé­re elsős koromtól foglalko­zom szakmai kérdésekkel ko­molyabban. Biztatott: embe­rei jem meg magam, igyekez­zek minél jobb eredményt elérni. Ezért is vásárolgat­tam szakirodalmat. Ezen a versenyen a íográcsolási szá­mításokat egyedül oldottam meg — ezt Is egyik köny­vemből tanultam. A felkészülés mellett je­lenleg egy fényorgona ké­szítése foglalkoztatja a fan­táziáját. Későbbi szilveszte­rek, baráti összejövetelek hangulatos háttere lesz a ze­nére tarkán villogó szerke­zet. — Hogy mit adott a győze­lem? Felpezsdített, doppin­golt. Azóta jobban érdekel a tanulás. Jó érzés elsőnek len­ni. .. Fegyveres Sándor leendő géplakatosnak a biztatói, munkájában a segítői ismert emberek: az Állami-díjas Molnár brigád. — Jó szakemberek foglal-. koznak velünk a műhelyben. Tréfásan meg is fenyegettek a megyei döntő előtt; „Az­tán az első díj nélkül haza se gyere!..Bent a gyakor­lati tanácsok mellett a kér­déses elméleti dolgoknak is utánanézhetünk: műszaki könyvesszekrény van az egyik műhelyrészben. — Milyen munkát bíznak rátok? — Most kaptuk az eddigi legkomolyabb feladatot: egye­di gépeket készítünk. Dol­goztam azon a kicsinyített esztergagépen is, amivel el­ső díjat nyertünk az orszá­gos Alkotó ifjúság kiállításon. Szerény fs öntudatos egy­szerre a válasza, amikor a győzelemről kérdezem. — Helybeli vagyok. Sőt az intézettel szemben lakom — ez előnyt jelentett. De sokat is tanultam, készültem. Az eddigi három intézeti versenyen két első és egy második helyezést értem el. így váratlan nem volt... Az országos döntő biztosan ne­héz lesz, de-megéri. Igen, megéri! Amiatt is, hogy megtanulnak igényesen tanulni, kitartóan készülni. És ez nem felesleges a ké­sőbbiekben, amikor a kétéves, érettségire készítő szakkö­zépiskolába járnak. És a munkában sem! K. G. M. évek elejéig túlzott gazdasá­gi szemlélet érvényesült. Nem volt egyszerű dolog megér­tetni sem, a brigádokkal, sem az alsóbb szintű vezetőkkel, hogy ezután már nemcsak a termelés teljesítése, a mun­ka lesz a fontos, hanem a művelődés is. -A szemlélet- változás — amely még ma is tart — csak nagyon las­san, fokozatosan ihdult meg, ami tulajdonképpen a eze- tés kritikáját is jelentette. A felismerésben, hogy a mozgalom hármas je’szavát egységes egészként kell ke­zelni, sok segítséget jelentett a _70-es évek elején megjele­nő határozatok sora, az if­júság- és nőpolitikái, az ok­tatáspolitikai, a munkásosz­tály helyzetéről szóló határo­zat. Hiszen valamennyi fog­lalkozott — minthogy az élet egészétől elválaszthatatlan — a kultúra, a művelődés kér­déseivel is. A közművelődés- politikai határozat pedig még egyértelműbbé és körvonala- zottabbá tette ezeket a fel­adatokat. Példák mások előtt A brigádok művelődésének segítését többlépcsős rend­szerben, többirányú, orientá­lással segítik. Ebben a mun­kában részt, vesznek a párt- és a szakszervezet aktivistái, a gyárrészlegi szinten is működő versenyfelelősök, a gyári- művelődési intézmény népművelői, sőt felhasználj ált saját újságjukat is. — Ügy érzem — vélekedik Szilágyi Dezső, a pártbizott­ság titkára, hogy kulturá­lis téren az utóbbi két esz­tendőben jelentősét léptünk előre. Jól érzékelhetően nőtt az emberek műveltségi szint­je, közéleti aktivitása, fele­lőssége. Munkánk során to­vábbra is ezt erősítjük, s igyekszünk minél tömegeseb­bé tenni ezeket a tulajdon­ságokat. Mi kell hozzá? To­vábbi felvilágosító munka, a politikai és gazdasági veze­tők egységes szemléletének kialakítása, erőteljesebb be­vonásuk a műveltség terjesz­tésébe, s az erkölcsi, anyagi ösztönzők céltudatos alkal­mazása. > Meg kell értetnünk mindenkivel, hogy a tudomá­nyos-technikai forradalom, a gazdaságpolitikai feladatok a művelt, a nagyobb tudású embert igénylik. A kohászati üzemekben tu­catjával lehet számolni az ilyen munkásokat, és szocia­lista brigádokat, ök jelentik a többiek számára a húzó­erőt ; kezdeményezőként lép­nek fel, példát teremtenek. Nevezetesen a brígádpénztér létesítése, az új felvételisek próbaidejének bevezetése, több brigád együttes külföl­di túrája, a ■ brigádtársaktól az alapfokú iskolázottság megkövetelése és más hason­ló kezdeményezések, melyek mind egy-egy brigádközössé­gen belül érlelődtek aktív elhatározássá. A megismert tények való­ban egészséges irányú műve­lődési folyamatról tanúskod­nak. Csak éppen a fejlődés üteme nem elég gyors, nem kielégítő. A vállalásokban ta­pasztalt esetlegesség és for­malizmus még közel sem a múlté: még mindig jelenté­keny azoknak a brigádoknak a száma, amelyek a tanulást, a művelődést harmadlagos fontosságú feladatnak tartják, s mindennapi tevékenységük­ben ekként is kezelik. He­lyesen látják tehát a gyár vezetői, hogy az ő „megtérí­tésük” jelenti a következő Időszak — politikai szem­pontból is — legsürgetőbb tennivalóját. Sulyok László (Folytatjuk.) Megyei filmbemutatók Árvácska Czinkóczi Zsuzsa Ranódy László Árvácska című filmjében. Egy-egy új magyar film megkapó hitelességgel vitte bemutatóját a filmbarátok filmre Móricz írói világát, mindig nagy érdeklődéssel Következetesért tárja fel a várják: hátha újabb „robba- korabeli Magyarország éle- násnak” lehetnek tanúi, tét, a magára maradt szomo- mint csaknem másfél évti- pú ember sorsát, a kiszolgálta- zeddel ezelőtt a Megszállót- tottságot, a tehetetlenséget, tak és a Sodrásban című Minden bizonnyal olyan szé­filmek premierjén. les közönségsikert arat a mű Ezen a héten mutatják be is, mint a rendező korábbi első ízben a nógrádi mozik munkái, a Légy jó mindhalál- Ranódy László Árvácska ig, a Szakadék, vagy a Pa­cimű filmjét, amelynek forga- csirta. A filmet Sára Sándor tókönyvét a rendező Elek Ju- fényképezte aki filmrendező- dittal közösen Móricz Zsig- ként is ismert. A címszere- mond azonos című regényé- pet a hétévé* tanyai kislány, bői írta. Az alapműről Hor- Czinkóczi Zsuzsa játssza, fel- váth Zsigmond így vélekedett: nőtt partnerei; Nagy Anna, „Az Árvádska színtiszta, hi- Horváth Sándor, Moór Mari­teles dokumentum, úgyszólván ann, Szirtes Ádám, Bihary szociográfiai pontosságú hely- József. » zetjelentés — a huszas-har- a hét másik új filmbemu. mincas évek fordulójának fa- tatója, az Aranyvadászok eí- lusi-tanyai életviszonyairól, mű olasz filmvígjáték kel- Móricz a „legszegényebbek”, lemes másfél órát ígér a né- a legmélyebbre taszítottak zőknek. Amit vállal, a meg­értének megrettent búvára nevettetést, kitűnően teljesí- ebben a könyvben: roppant ti. Newman Rostéi mexicói lelkierővel arra szánta' el ma- környezetben játszódó műve gát, hogy a nyomorúság váratlan ötleteivel gyakran mélypontjaival riassza, nyug- készteti harsány kacagásra a talanítsa az érzéketlenül fon- nézőt. A pórul járt álpapok tosltodók, a »nagyvonalúvá- szereplőiben, Lionel Stander got« mímelők semmittevését” és Riccardo Salvino szemé- Ranódy László, aki kilenc lyében két remek komédiás­évig, az Aranysárkány óta színészt ismerhet meg a kö-i nem forgatott mozifilmet, zönség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom