Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

% ők építik tovább Keménynézésű öregember A községben háromszor is meg kellett kérdeznem, hol találom Bakos Mátyás há­zát. Ketten értetlenül néztek rám, harmadjára egy fiatal- asszony a homlokára csapott. — A Cukor Matyi bácsi! Menjenek fel ott az utcán, az a sárgafalú ház az övé. — Dorogházán minden har­madik embert Bakosnak hív­nak. Ragadványnevekkel, tol­daléknevekkel különböztetik meg egymást. Ezt már a ke­ménynézésű. kőbe faragott arcú öregember mondja. — Még a nagyanyám ra­gadványneve volt Cukor. Tő­le „örököltem”. Az én teljes nevem Bakos Nagvbalázs Mátyás. A két közbülsőt rö­vidítem a kezdőbetűre. Világéletében bányász volt. 1919-ben ifjúsági veze­tőnek választották. Megszen­vedett érte később. Volt amikor bujkált. 1929-ben, amikor lehetett elhagyta az országot. Először Németor­szágban. azután Kanadában dolgozott, bányászként. Amit félre tudott tenni, küldte ha­za a családjának. Fiatal fele­séget, három kicsi gyereket hagyott otthon. Abból, amit hazaküldözgetett, az asszony kezdte építeni a házat, ami­ben most kettecskén élnek. — Odakint is részt vettem a mozgalomban. Politikai okokból kétszer kerültem bí­róság elé. Nagyon vágyakoz­tam a család után. Ügy 36 táján el is határoztam, hogy hazajövök. de kinn megma­gyarázták, küszöbön áll a háború, nem tudnék vissza­menni. Akkor azon voltam, hogy kiviszem a családom. Nem sikerült, kitört a há­ború. Még utána sem tudott azonnal hazajönni Bakos Má­tyás. Megnyomorodott Kana­dában. Megnyomta a szén. Idehaza 1954-től nyugdíjas. — Mire hazajöttem, a gye­rekeim már felnőttek lettek. Kétkezi emberek, de az uno­káim már mind továbbta­nulnak. Ritkán látom őket. Dzőlőt ültettem a ház körül. Ha jönnek, megkínálhassam őket. Éppen oda készültem — mutat a metszőollóra — dol­gozgatni e“y kicsit. Nehezen vagyok most már, baj van az egészséggel. Fél órát elmata­tok, azután lefekszem. — Fe­hér papírlapot mutat — be­utalót kapok szanatóriumba májusra. Ketten laknak a domboldal­ra épített házban. Bakos Má­tyás nem él egyedül. Gyakran keresik fel a fiatalok. — Eljön a párttitkár Sanyi, meg a többiek is. Nagyon érdeklődőek. Jól tájékozottak is. különösen akik marxista iskolára járnak. Amiről tudok, szívesen beszélek nekik. Fon­tos, nagyon fontos, hogy tisz­tán lássanak, hiszen amit el­kezdtünk. ők építik tovább, az ő kezükbe van letéve. Na­gyon szeretem a fiatalokat. Nem értek egyet azokkal, akik csak szidják őket. Ami­kor. mi voltunk fiatalok, akadtak köztünk nagy vereke­dő, bicskás legények, meg olyanok, akik jól beittak, az­tán éjnek évadján végighan- goskodták az utcát. Nem tu­dom. máshol hogy van, de a faluban, ha valakivel baj van, ..lerendezik” egymás között a fiatalok. Nem igaz, hogy rosszabbak, mint mi voltunk. Sőt... • Aki csak messziről látja, a görnyedt embert bekecsben, ahogy a szőlővesszők között csattog az ollója, örégnek né­zi. s testében az is. 77 eszten­dő viharának nyomaival. Be lelkében ifjú, maradt Bakos Mátyás. Tanúsítják mind­azok a fiatalok, akik el-eljár- nak beszélgetni a ékeményné- zésű öregemberhez. — g. — Zöld úton az ötvözetgyári gépesítés A kohászat számára nél­külözhetetlen ötvözőanyago­kat gyártanak Zagyvarónán. Az ötvözetgyár tennivalóit a kohászat igényei szabják meg. A megyei pártbizottság cse­lekvési programjában is az ötvözőanyagok termelésének növelését, a további fejlesz­tésre való felkészülést hatá­rozták meg legfontosabb fel­adatként. — Termelési értékben 21 millió forinttal többet kell elérnünk az idén mint tavaly — mondta a műszaki osztá­lyon Kovács István. — A ferroszilíciumot gyártó egyes üzemnek, ebből 253 millió a különböző, sokféle ötvözetet gyártó 2-es üzemnek 120 mil­liós a terve. Az év első két hónapjában mintegy 5 szá­zalékos időarányos tervtúl­teljesítés született — újságol­ta. A gyártmányösszetétel az ötvözetgyáriak szempontjából kedvezőtlenebb a tavalyinál. A kohászat igényei ugyanis olyan termékekből növeked­tek, amelyek kisebb termelési értéket képviselnek. Ennek ér­zékeltetésére összehasonlí­tást is tett Kovácg István. A 45 százalékos ferroszilícium- ból például egy elektromos kemence egy nap alatt 214 ezer forint értéket termel. A 75 százalékosból — amiből megnövekedett az igény — viszont csak 180 ezer forint értéket tudnak előállítani na­ponta. A vállalat nyereségére ez kedvezőtlenül hat. A ter­vezett termelési érték 'elérése tehát jelentős termelési több­letet kíván. A kohászat igé­nye viszont parancsoló. Ho­gyan felelnek meg ennek a nagyobb feladatnak az ötvö­zetgyárban? A műszaki osztályon meg­tudtuk, hogy több villamos, energiát használnak fel. En­nek megfelelően több alap­anyagot adagolnak be az elektromos kemencékbe, vagyis növelik a teljesít­ményt. Mindezt persze úgy, hogy közben a fajlagos költ­ségek csökkenjenek. Tavaly például 5 millió 726 ezer fo­rint származott az anyag- és energiatakarékosságból. Az idén viszont már 7 millió 400 ezer forint megtakarítást ter­veznek a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökken­téséből. A cél elérésének útja elsősorban a műszaki fejlesz­tés. Erről dr. Tamáskovics Nándor igazgató tájékozta­tott. — Már tavaly novemberben elkészült az igazgatói, utasítás egy jelentős műszaki fejlesz­tési programra. Az alapanyag­szállítás és az -adagolás gé­pesítésének saját erőből tör­ténő megvalósítására egy mérnökökből, műszakiakból álló komplexbrigádot alakí­tottak. Felelősök mellett ha­táridőkhöz kötve szabták meg a feladatokat. Az új szállítási mód terveit a Nehézipari Műszaki Egyetem szállító­gépek tanszékének képviselő­je. a helyszín és munkakö­rülmények figyelembevételé­vel zsűrizte. Érdemes idézni a szakvéleményből: „Gyorsan és kis költséggel megvalósít­ható megoldás. Számottevően csökkenti a fizikai munkát, és szervesen illeszkedik a későbbi fejlesztési elképzelé­sekbe.” A megvalósulás zöld utat kapott. Erről a helyszínen, a munkák koordinálásával meg­bízott Kiss Sándor főenerge­tikussal együtt győződhettünk meg. Az alapanyagokat tá­roló bunkersort szalagosítot- ták. Lapátolás, csillézés he­lyett a jövőben pontos mérő­műszerrel ellátott surrarttón keresztül kerül az anyag a szállítórendszerre. Ennek az egész műveletnek az irányítá­sát egy ember végzi automa­tikus vezérlőpulton. A kevert alapanyag innen emberi kéz érintése nélkül jut az adagoló- szintre. Villamos üzemeltetésű adagológépek továbbítják az elektoromos kemencébe. Az ötvözetgyárban az eddig vég­zett legnehezebb emberi mun­kát váltja fel az új technika. Hol tartanak a megvalósí­tásban? A szalagvázak elké­szültek. A surrantok mérő­műszereinek hitelesítése meg­kezdődött. Az adagolókocsit már a helyszínen láttam. Ezen a szinten acéllemezzel borí­tották a bejont. Villamos ener­giát vezet, és felülre is drót­háló kerül ugyanilyen célból. — Április elején megkezd­jük az egész rendszer nróba- járatását, közepén pedig az üzemszerű alkalmazását — mondta Kiss Sándor. így is lehet tehát, gyorsan a részhatáridőket betartva, a saját szellemi kapacitásra, az üzemi lehetőségekre ala­pozva jelentős fejlődést elér­ni. Mindebből következtetni lehet: megfelelnek az ötvözet­gyárban a nagyobb követel­ményeknek. Bodó János Felkavarja az állóvizet Az egyszerűnek ésvilágosnaklát­szó igazságok, a végrehajtásban átmeneti bo­nyodalmakat, kisebb-nagyobb gondokat okoz­hatnak. Vonatkozik ez a munkaerő ésszerű, népgazdaságilag is indokolt átcsoportosításá­ra. Megyénkben a folyamat csak néhány üzemen belül kezdődött meg. Amikor tavaly a salgótarjáni öblösüveg­gyárban, fontos exportérdek céljából munka­erő-átcsoportosítást hajtottak végre, többen hirtelen megbetegedtek. Néhányan pedig le­számoltak. Az idén a salgótarjáni síküveg­gyárban végrehajtott belső ' átcsoportosítás során a többség tudomásul vette a megvál­tozott követelményeket, ám itt is voltak olya­nok, akik leszámoltak. A pártbizottság a távozókkal elbeszélget­ve az indítóokokra keresett választ. Voltak, akik kijelentették, hogy nem mennek az új helyre. Akadtak olyanok, akik azzal érvel­tek; nem tudják megszokni az új helyet. Ar­ra a kérdésre, hogy van-e új helyük, töb­ben azt mondták: még nincs, de lesz. Egye­sek hozzáfűzték: legjobb esetben visszajö­vök. .. A távozók nem gondoltak arra, hogy min­den új helyen elölről kell kezdeni mindent. Időbe telik, amíg a kollektíva igazi segítő­társnak tekinti őket. Nincs viszont garancia arra, %ogy az új munkahelyen úgy fogad­ják, mint a rég várt barátot, vagy a kelle­mes ismerőst. Különösen, ha megtudják, hogy kollégájuk munkakönyvébe már nem na­gyon fér el az új- munkahelyet megjelölő pe­csét. Az előbbiek olyan aranyigazságok, amivel jobb előbb megbarátkozni mindazoknak, akik döntéseiket elhamarkodják, csak a rossz tanácsot szolgáló, saját fejük után mennek. Megtehetik, mert nálunk nem jelent gon­dot az elhelyezkedés. A tőkésországokban vi­szont örülnének, ha egy héten akár csak há­rom napot is dolgozhatnának a munkanél­küliek. Szívesen vennék a gyakori átcsopor­tosításokat is. A napokban Párizsban a munkanélküliség problémáiról tárgyaltak a Gazdasági Együtt­működési és Fejlesztési Szervezet szakmi­niszterei. A maga nemében éz az első ilyen konferencia. Nagy jelentőséget tulajdoní­tottak neki, mert Franciaországban, a Né­met Szövetségi Köztársaságban, Angliában és Japánban egyenként több mint egymillió munkanélkülit tartanak nyilván. Az Egye­sült Államokban pedig 7,5 millió embernek nincs állása. Jól emlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt még megyénkben is gondot okozott egy-egy ne­héz helyzetben levő ember foglalkoztatásának elintézése. Ma viszont több-kevesebb gon­dot okoz az ésszerű munkaerő-átcsoportosí­tás. Ennek megvannak az objektív okai. Az elmúlt években, legfontosabb társadalmi gondunk, a foglalkoztatottság megoldásakor, keveset gondoltunk a mostani fejlődési tem­póra. Amíg a gazdaságban a technika ha­talmas mértékben felgyorsult, addig az egész­séges munkaerő-gazdálkodás jóformán alig mozdult el régi pontjáról. Ez az ellentmon­dásos helyzet az utóbbi években mutatta meg kellemetlen hatásait. Megoldását egyes gazdasági vezetők béremelési versennyel próbálták megoldani, holott a megoldás kul­csa az ésszerű munka- és üzemszervezés­ben, a hatékonyabb gazdálkodásban, az ál­lóeszközök jobb kihasználásában, az éssze­rű munkaerő-átcsoportosításban rejlik. Az időközben bekövetkezett, számunkra kedvezőtlen világpiaci helyzet is arra kény­szerít bennünket, hogy e területen elmoz­duljunk a holtpontról. Addig nincs baj, amíg szavakban kell egyetérteni a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű felhasználásával. Mi­helyst a gyakorlati végrehajtásra kerül a sor, kiderül, hogy a korábbi nagy lendület egyszerre alábbhagy. Mitől táplálkozik ez a kétarcúság? Biztos nem könnyű megválni a régebbi, megszokott munkahelytől, munkatársaktól, ha ráadásul még nem is kellett olyan na­gyon dolgozni. Bár sokhelyütt tagadják, de a gyárakban, intézményekben mindenki jól tudja, melyik beosztásban lehet munkaidő alatt is lázas semmittevéssel fárasztó mun­ka látszatát kelteni. Az ilyen helyekről bi­zony kétszeresen is nehéz elmenni. Nehéz elfogadtatni a közvéleménnyel, hogy a .termelés átrendeződése, a gyártmányösz- szetétel gyors változása, a technika, tech­nológia korszerűsödése, az egyik munkahely­ről kiszorítja a munkaerőt, míg a másikon egyenesen újakat követel. Erre legjobb pél­da a romhányi kerámiagyár, a salgótarjáni síküveggyár, a salgótarjáni öblösüveggyár és több tekintetben a Salgótárjáni Kohászati Üzemek. A fejlődés eprre nagyobb követelménye, hogy mint életünk más területén, úgy a munkaerő ésszerű átcsoportosításánál ta­pasztalható állóvizet az eddiginél még job­ban felkavarja. Ahogy erősödnek az elő- , nyös változtatást kikényszerítő okok, úgy ke­rül háttérbe a megszokottság bűvölete, fej­lődést hátráltató jellege. Különösen akkor, ha az átcsoportosítás során jobbak lesznek a munkakörülmények. ha a végzett munka mennyiségével, minőségével és bonyolultsá­gával együtt nő a dolgozók bére, ha meg­erősödik az a vezetői felfogás, hogy tekin­télyt, nagyságot, nemcsak a létszám, hanem a végzett munka eredménye biztosít. Segí­tene, ha a vállalatok vezetői a megyei és városi pártbizottsági cselekvési program­jainak megfelelően foglalkoznának ezzel a fontos, hatékonyságot elősegítő területtel. Konfliktusok nélkül semmiféIe át. alakulás nem megy végbe. Áll ez a mun­kaerő ésszerű gazdálkodására is. Tartóssá­gát, kellemetlen következményeit nemcsak lehet, hanem szükséges is csökkenteni. Eb­ben nagy szerepe van az üzemi bizottságok­nak. A most készülő kollektív szerződések­ben feltétlenül biztosítsanak helyet az előbb említett problémák megoldásának. De olyan elképzelésekre is szükség van, amelyek a fel­sőbb, rendelkezést hozó testületeknek adnak segítséget a céltudatosabb, hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás megvalósításához. V. K. A nők helyzete a szocialista országokban Az ismert amerikai publi­cista, Williem Mandel — a hazájában népszerű véle­ményt tükrözve — ezt írta a nők helyzetéről: „Nekem úgy tűnt, hogy mindaz a gyakor­lati kiváltság, mellyel az amerikai nő otthonában ren­delkezik — gépesített háztar­tás, gépkocsi, amellyel az üz­letekbe jár és a gyerekeket fuvarozza, az a lehetőség, hogy telefonon, vagy levél­ben intézheti vásárlásait — megfelel a társadalomban el­foglalt méltó helyzetének.” Nos, az amerikai nők hely­zetének teljesebb képe aat mutatja, hogy az országban a fehér nőknek’ mindössze egynyolcad része végzett egyetemi jellegű felsőiskolát, de ezek nagy része sem hasz­nálja diplomáját. Az orvosok­nak csak 9 százaléka, a jo­gászoknak 5 százaléka nő, a mérnöki munkakörben dolgo­zók közül mihdössze 2 száza­di jobb termésért Trágyázás — a komputer tanácsára Az NDK Mezőgazdasági Tu­dományos Akadémiája lipcse —potsdami kutatóintézeté­ben azon fáradoznak, hogy megtalálják a módját: a szántóföldre kiszórt minden kilogramm trágya az elkép­zelhető legmagasabb termés­hozamot eredményezze. Az utóbbi években a ter­mésnövekedésnek kereken a fele volt írható az ásványi trágya nagyobbmértékű al­kalmazása javára. Az intéz­mény dolgozói a jénai kuta­tóintézetben dolgozó kollé­gáikkal egyetemben tervet dolgoztak ki a legcélszerűbb trágyázásra. Eszerint az NDK szántóföldjeinek adatait kom­puterekbe táplálják és ennek segítségével számítják ki a ta­laj trágyaszükségletét. A munka alapja a széles körű talaj- és növényvizsgálat, amelyet a jénai kutatók vé­geznek, s amelynek eredmé­nyét közük az illetékes ter­melőszövetkezeti növényvé­delmi osztályokkal is. A talaj- és növénykutatók eredményei, valamint a szá­mítógépek adatszolgáltatása segítségével kiszámított opti­mális trágyamennyiség ki­szórását — az INTERFLUG gépeinek bevonásával — az ország agrokémiai központjai irányítják. Háromszáz ilyen központ van az NDK-ban. Az elmúlt évben az öszes szán­tóföldek 92 százalékán vé­gezték el a trágyázást foszfor és kálisó alkalmazásával, a földek 100 százaléka pedig meszet kapott. A lipcsei-potsdami kutató- intézet — 42 KGST-országbe- li kutatóintézet koordinációs központja — hozzásegíti a baráti országok megfelelő in­tézeteit hasonló modell kidol­gozásához. lékot képviselnek. Az USA legfelsőbb bíróságának 1974- ben hozott határozata szerint a nőnek, ha szülés miatt ab­bahagyja a munkát, nem jár pénzbeni ellenszolgáltatás.... Kisebb eltérésekkel, ehhez hasonló képet mutat a kapi­talista világ országainak nagy része is. A szocializmus országaiban más törvényszerűségek fe­dezhetők fel. Minden szocia­lista ország biztosítja a nők egyenjogúságát a munkában. Milyen szakmákat választa­nak a hagyományos „női munkákon” kívül? Bulgáriában a nőknek majdnem a fele az iparban dolgozik. A női mérnökök aránya itt 40 százalék. Len­gyelországban már sokkal ki­sebb a mérncknők aránya. Ellenben népszerű a közgaz- dáázpálya, az itt dolgozók több mint egyharmada, a kulturális-fel világosító mun­kát végzők 54 százaléka, az agronómusok, állatorvosok es zootechnikusok egyharmada nő. A Szovjetunióban az egyetemi-főiskolai végzett­séggel rendelkezők 52 száza­léka nő. „Legkisebb” szám­ban a jogászok és mérnökök között vannak, itt mindössze minden harmadik nő. Ez a statisztika lényegében tükrözi mind a hét szocialis­ta országban — a KGST- tagországokban — jelenleg uralkodó helyzetet. Egyben jellemzi azt a politikát is, amely a nők munkához és tanuláshoz való egyenjogúsá­gát hivatott biztosítani. Mind­egyik ország törvényeiben ér­vényesül ez a politika. A Szovjetunióban a legma­gasabb törvényhozó testület — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa — küldötteinek 31 százaléka, a helyi állami szervek küldötteinek 48 szá­zaléka nő. A szocialista or­szágok mindegyikében növek­vő tendenciát mutat a nők részvételi aránya az állami szervekben és a szakszerveze­tek vezető testületéiben. A szocialista nőpolitika fontos jellemvonása: a szo­ciális intézkedések és kedvez­mények nem egyedi lépések, hanem az állami politika rangján levő, egymással ösz- szefüggő komplex rendszabá­lyok. Ez a közös politika ese­tenként, részelteiben mégis je- jentős eltéréseket mutat, mivel gyelembe veszi az adott or­szág sajátosságait és más-más sorrendet állapít meg a problémák megoldására. A női emancipáció megva­lósításának tehát távolról sem elegendő feltétele a gé­pesített háztartás és a kénye­lem, bár fontosságukat a szocializmus sem tagadja. El­lenkezőleg, a nők otthoni munkájának megkönnyítését a teljes . szabadság egyik kri­tériumának tekinti. Éppen ezért a női egyenjogúság kér­désének megoldása, az alap­vető kedvezmények és jogok rendszerének tökéletesítése után manapság a KGST-tag- országokban egyre nagyobb figyelmet, egyre jelentősebb eszközöket fordítanak e prob­léma megoldására. Minden KGST-országban jelentős erő­feszítéseket tesznek azért, hogy a nők munkájának megkönnyítésével, a maximá­lis kényelem biztosításával megtakarítsák a háztartás el­látására pazarolt erőt és időt. NÚGRÁD - 1976. március 16., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom