Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

K

Egy és más az ifjúsági klubokról

NEM TANULMÁNY és nem példatár, nem teljes kép es nem is szentencia, ami itt következik. Csupán „hangos gondolkozás” az ifjúsági klubokról. A klub a társas együtt- létnek, a közös időtöltésnek az a formája, amelyik kiscsoportokra építő közművelődést rendszerűnkben talán a legjobban bevált. Százszámra sorolhatnám az önálló vagy más művelődési intézményben — elsősorban művelődési otthonban — működő ifjúsági klubokat, amelyekben a szórakozó, művelődő, szabad idejük egy részét együtt töltő fiatalok rendszeresen találkoznak. Akkor tehát minden rendben. Nem. Nincs minden rendben. Kétségtelen, hogy léteznek jó példák, örvendetes eredmények. De csak ezeket számon tartani a gondokról, a még megvalósításra váró feladatokról nem szólni egyszerűen káros lenne.

A számok azt mutatják, hogy évenként szaporodnak az ifjúsági klubok. A számok nem hazudnak. Igazuk azonban csak a dolog egyik oldalára vonatkozik: a mennyiségre. Mert e klubok között a kelleténél még mindig több az olyan, amelyik egyetlen ember, a klubvezető által kényszerűen kitalált programot valósít meg. Egy kérdés itt nem jogos, csak egyszerre kettő. Miért nem épít jobban a klubvezető a tagokra? Miért nem igénylik a klubtagok, hogy beleszólhassanak a havi program összeállításába? Azért a kettős kérdés, mert egyik helyen erről, a másikon arról van szó. Az ifjúsági klub csak akkor lehet igazán klub, ha tagjainak érdeklődése, kívánságai szerint és személyes közreműködésükkel szervez és valósít meg minden rendezvényt. Jó példa nem is egy akad erre. Van ifjúsági klub, amelyik kiválóan működik. Ha a klubtagok közül valaki külföldön — vagy belföldön — járt, diaíilmekkel, fotókkal illusztrált élménybeszámolót tart a többieknek. Más játékmesternek szegődik, és vidám vetélkedővel tűzdelt foglalkozást vezet egy alkalommal. Ismét mások azt mutatják be a többieknek, mivel töltik az idejüket odahaza. Aki rajzol, fest, megrendezi a saját „klubtárlatát”. Aki verseket tanul, „előadóestjén” elmondja a neki legkedvesebbeket. És így sorolhatnám tovább. Attól klub tehát a klub, hogy szervezett keretek között művelődve és szórakozva. az érdeklődésüknek leginkább megfelelő témákhoz közösen megkeresik ezek a fiatalok a legalkalmasabb kötött és kötetlen formákat. Vezető és beosztott, szervező és kivitelező. közreműködő és közönség minden egyes klubtag.

Van más gond is. Mint már említettem, egyre több ifjúsági klub alakul a művelődési otthonokban. Jó ez. Nagyon jó. A már írásban is megfogalmazott közművelődési kívánalmaknak megfelelően így lesznek a művelődési otthonok egyre jobban az ifjúság otthonaivá. Tényleg lesznek? Igen, de csak ott, ahol a fiatalok nem az ifjúsági klub helyiségét ismerik, és látogatják egyedül az épületben. Mert sok helyen ma még az okoz gondot, hogy a lányok és fiúk útja a főbejárattól a klubszobáig meg vissza vezet. Nemigen vesznek tudomást az épületben zajló más rendezvényekről, a művelődési intézmény egésze által nyújtott lehetőségekről. Nem tudják — vagy csak kevesen közülük —, melyik ajtó mögött van a könyvtár, mi folyik az első emeletén, milyen szakkörök munkájában vehetnek részt és így tovább. Nehéz, de felettébb hasznos népművelői feladatot vállalnak mindazok, akik ennek a helyzetnek a megváltoztatását tűzik célul maguk elé.

Előfordul, hogy valahol különböző okok miatt, nem tud, vagy nem akar egy vállalat, intézmény, szervezet, iskola önállóan fenntartani ifjúsági klubot. Jó megoldás lehet többek között az is, ha több üzem. vállalat, hivatal és termelőszövetkezet társul. Azaz: más vállalatnál levő klub közös fenntartását vállalják, ahová az ő fiatal dolgozóik is járhatnak.

Azt is mondják, hogy kis településen kicsi a pénz, kevesebb a lehetőség, mint a nagyobbakban. Hiába jut egy-egy szoba a klub számára, bizony nem tudnak sokrétű, változatos programot biztosítani. Erre is van megoldás. Például a vándorprogramok, amelyek négy-öt közeli település klubjába is „ellátogathatnak”. Arra is van már példa — ha még nem is a megyében —, hogy egy- egy klubnak a tagjai gyakran elmennek a környék más klubjaiba. Magnószalagra vett műsorokkal, diavetítéssel és hasonlókkal színesítik a klubtársak rendezvényeit.

SOKÁIG folytathatnám, de a hangos gondolkodást is abba kell hagyni valahol. A közművelődési formák között megkülönböztetett figyelmet érdemlő ifjúsági klubokkal kapcsolatban vannak még gondok, de,' mint láthattuk, mindig akad megoldás is, ha népművelők és klubtagok, fenntartók és használók egyaránt — és közösen! — gondolkodnak és cselekednek.

M. I.

Jobbáf>y Károly:

Tamás István:

játékos palóc életrajz

a budapest—salgótarjáni gyors állomásneveire.

Csak rokon Hatvanban hatvan van.

/

Nagybátyám Nagybátonyban, ipám Pásztón pásztor; éltünk anyám kis tenyerén Kisterenyén

•— a magunk kenyerén —

s felnőttem a Salgó karján, ahol dohog Salgótarján.

SZERELMEM

Napjától

ég

piros a ‘ pipacs pihegő szép szádon s mikor leáldozik feketébb ágain a tücsök-búcsú álom

De kalász-ringó harmatban térdelve hajókürt szól a vágy

ha nyitja szemedben

messze hívó kékjét a búzavirág

Amikor először mentem vé~ gig a műhelyen, megijedtem. Ennyi férfi! Hiába próbáltam észrevétlenül és lehetőleg gyonsan járni a gépek között, amint beléptem az ajtón. abbahagyták a munkát, és elkezdődött a füttykoncert. Csak egy fiú nem tartott a többiekkel. Mintha észre sem vette volna, hogy bejöttem, dolgozott tovább. Egyszer visszanéztem rá az ajtóból: akkor vettem észre, hogy lopva utánam pillant, mert a tekintetünk találkozott.

Jót nevettem magamban, amint kiléptem az udvarra: milyen szemérmes ez a fiú, nem akarja észrevétetni, hogy tetszem neki.

Egy pár hónapig az emeleten dolgoztam, aztán lekerültem én is a földszintre, a műhely szomszédságába, a meó-ba. Mikor már jól értettem a munkát, behívtak az üzemvezetőhöz, s mondták „Klárika, maga érettségizett kislány. Eddig fizikai munkásként is megállta a helyét. Most kellene nekünk egy jó munkaerő az irodába. Jöjjön át ide”. Igaz. hogy én értek sokféle irodai munkához, mert közgazdasági technikumba jártam, de nem volt kedvem ülni egész nap, .,én inkább a műhelyben maradnék... Meós szeretnék lenni” — válaszoltam.

— Meós! Egy ilyen fiatal kislány!...

Néhány hét múlva mégis meós lettem, s most már nem

Lászlófy Zsuzsanna:

Tavasz:

én mentem át naponta többször a szomszédos műhelyen, hanem a fiúk látogattak át hozzám. Egyszer éppen egy ládát készültem felemelni, amikor valaki mellém lépett.

— Szabad segíteni?

— Jókor kérdi, amikor már készen van. — Ránézek, akkor ismerem meg: ez az én szemérmes hódolóm.

Aznap, amikor kimentem a gyárkapun, ott állt a buszmegállónál. Egy kocsira szálltunk. Másnap is. harmadnap egyórás megbeszélésünk volt a meó-ban. Hát nem ott állt a buszmegállóban, még fél ötkor' is! Azt gondoltam, próbát teszek: a tér felé indultam gyalog. Ő is elindult — utánam. Mit tagadjam, jóleső érzés volt. Akadt udvarlóm, szombatonként táncolni jártam velük, 'sörözni mentünk, vagy moziba. De másra vágytam már. Amikor eddig értem gondolatban, megszólalt mellettem az én szemérmes hódolóm:

— Ugye nem haragszik? Hiszen mi már hónapok óta ismerjük egymást, de én még szólni nem mertem...

így kezdődött a mi történetünk. Albérleti lakásomig kísért, s a hosszú út alatt sok mindent elmondtunk egymásesküvő

ról. Beszélt az édesanyjáról, beszélt a házról, amit négy éven át csaknem egymaga épített, a televízióról, amire csaknem együtt már a pénze. De magáról alig akart szót ejteni.

— Tudja Klárika, én mindig dolgoztam, sokat dolgoztam. Jó esztergályos lettem, meg jó kőműves is. míg a házamat építettem. A rádiószerelést is megtanultam, míg összeraktam egy rádiót; De egyvalamire nem értem rá: iskolába járni. Csak hét évig ültem a padban... Maga tizenkettőig, tudom. Jól gondolja meg ezt Klárika...;

Altól kezdve mindennap találkoztunk Gáborral. Három hét múlva elvitt az édesanyjához, olyan megilletődött voltám, amint beléptem az ajtón, s arra gondoltam: ez mind az ő keze jpunkája, ezt mind ő építette.

Az édesanyja megcsókolt az ajtóban. Az asztalon vaníliás sütemény illatozott, a sarokban. Gábor rádióskönyvei mellett, már ott állt a televízió.

Este hazafelé azt kérdezte: ..Hozzám jönnél feleségül? Egy ilyen,., hét elemishez?”

— Nálad jobb embert nem is tudnék elképzelni — felelés irodalom

Ss. Kuli baj:

Egy jellegtelen kis kávéházban összefut két író. Beszélgetnek.

— Ide figyelj T-, mondja a regényíró, és leszakít a novellista zakójáról egy lötyögő gombot: mi a fenének pocsékolod az idődet? Mit hókusz- pókuszolsz te ezekkel a vacak kis novellácskákkal, elbeszélésfélékkel? Ha legalább valami felemelő, nagylélegzetű tömény valamit alkotnál..,

— Megtehetném —, rántja meg vállait sértődötten a novellista. — Megtehetném, de nincs időm.

— Ne viccelj! Jusson eszedbe Tolsztoj. Hogy menynyit írt ez a gróf! És ugye egy nap akkor tg 24 órából állt.

— Tolsztojjal dobálódzolP Röhej. Az öreg ismerte ' az idő értékét. Először is- nem volt gondja a borotválkozással. Ezzel szemben mit csinálunk mi? Minden isten áldotta nap lehúzzuk a szakál- lunkat. Van fogalmad mennyi

időt rabol el ez a procedúra?! Leülsz borotválkozni és egy fél órád odavan.

— Hát, ami igaz. az igaz. Ha az öreg fél órát borotválkozik, nem sokkal ír többet a mai íróknál.

E kimerítő véleménycsere után áteveztek a számtan területére: kiszámították menynyi időt pocsékoltak el eddig borotválkozásra. Pontosan kimutatták a havi, az évi, a tízévekre eső időveszteséget. ..

— Tessék, itt van neked a 30 perc! — kiáltott fel a novellista akkora újjongással, mintha egy új galaktikát fedezett volna fel. — Láthatod: eddigi borotválkozásaink során egy „Háború és béke”, plusz egy. Hadzsi Murat” megírása úszott el. Szörnyű! No de azért azt se feledjük: Tolsztojnak más dolga sem volt az íráson kívül. Nem járt gyűlésekre, értekezletekre, író-olvasó találkozókra. És

akkor még tévé sem volt, .5« futball. -. Az öreg az íróasztaltól fel se állt...

— Na egy kicsit azért túlzói! — szólt közbe a regényíró. — Vadászni járt. szánkón hordta a kútról a vizet és még szántott is. Mitöbb: harcolni is volt ideje. Azonkívül akkoriban még ösztöndíjak sem voltak és mégis... E nyomós érvek súlya alatt a novellista magába roskadt, majd hosszas hallgatás után, hangjában mély szomorúsággal megszólalt:

— Azt hiszem, ezt a határtalan időpocsékolást meg kell szüntetnünk. Esküszöm: holnaptól kezdve én nem borotválkozom.

Kifizették számlájukat, felálltak az asztal mellől és méltóságteljes léptekkel meg indultak a stadion irányában, hogy a soros futballtalálkozón valahogy elüssék az időt.

Baraté Rozália fordítása

a> o

A Kossuth Könyvkiadó a Közgazdasági ismeretek sorozatban megjelentette Gadó Ottó könyvét, melynek címe Közgazdasági szabályozó rendszerünk 1976-ban. Fontos társadalmi problémákkal foglalkozik az ismert bíró-író, dr. Szekeres Károly könyve, Kéz kezet mos?... címmel.

A Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette A szegények öröme című antológiát, amely magyar írók • 1900— 1945 között írt elbeszéléseiből közöl gazdag válogatást. Rónay László irodalomtörténeti tanulmányainak kötete a Hűséges sáfárok. Takács Imre verseit tartalmazza a Beismerések. Jókai Mór egyik kedvelt regénye, a Szerelem bolondjai újabb kiadásban látott napvilágot, a magyar— csehszlovák közös könyvkiadás keretében jelentette meg a Szépirodalmi — a pozsonyi Madách Kiadóval együttesen — Rácz Olivér elbeszéléseit Álom Tivadar hadparanqsa címmel. •

Az Akadémiai Kiadó újdonságai közül említsük meg a Korunk tudománya sorozatban megjelent érdekes tanulmányt, Városi környezet — városépítészet címmel, szerzője az ismert városépítész, Perényi Imre. Fontos szakkönyv Kardos Lajos professzoré, A neuropszichikus információ eredete. Üj lenyomatban jelent meg az Üj magyar lexikon második kötete, amely D-től F-ig közli a .címszókat, az első kötethez kiadott helyesbítésekkel

együtt. A kémia újabb eredményei sorozatban két kötet is megjelent: az egyik a kémiai analízis indukciós reakcióval és a nem vizes közegben végzett titrálások jelenlegi problémáival foglalkozik, míg a másik szervetlen vegyületek molekulageometriája a vegyérték elektronpár-taszításl elmélet alapján. A tanulmányok szerzői: Csányi László, Rausz Imre, illetve Csákvári Béla.

A Corvina Könyvkiadó két érdekes életrajzi regényt jelentetett meg. Az egyikben Caravaggio életével Robert Payne ismertet meg, míg a másik Rembrandt életét mutatja be, Marcel Brion értő kalauzolásával. Mindkét kötetet fekete-fehér és színes reprodukciók illusztrálják.

A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gazdag választékából ez alkalommal említsük meg Vidor Miklós a Sárkányok alkonya című gyermekverseit és meséit tartalmazó kötetét Bálint Endre illusztrációival. A Bölcs bagoly népszerű sorozatának új kötete a Parányi bölcsőlakók című ismeretterjesztő képeskönyv, melynek szövegét Szé- csi Katalin írta, rajzait Csé- pe Magda készítette.

Az Európa Könyvkiadó újdonságai között találjuk Roger Vailland Goucourt-díjas regényét; A törvény hosszú szünet után jelent meg ismét magyarul. Az egyik legjelentősebb öreg lengyel kor- társíró, Jan Parandowski regénye a Pusztuló egek. Befejeződött a híres római történetíró, Titus Livius műveinek kiadása; a most megjelent hetedik kötet, A római nép története a városalapítástól című ciklus befejezéseként Rómát mint a világ urát mutatja be.

tem. — És nem is kell, hogy

„hét elemis” maradj.

— Vén fejjel járjak iskolába?

— Én is megyek majd őszszel. esti technikumba, elvégzem a vegyiparit. Csak egy évvel végzek előbb, mint te.

— Szóval már azt is eltervezted, hogy én is megyek majd technikumba? — nézett rám megütközve.

— Hát majd, ha kedved lesz — mondtam, — de ha nem. akkor legalább ezt az utolsó évet járd végig.

— Miért? Olyan fontos ez neked ?!

— Miért, miért?. Hogy mondhatsz ilyet? Ha majd a gyerekünk lesz nyolcadikos és kérdez tőled valamit, mit fogsz mondani neki, hogy én azt az osztályt már nem végeztem el?...

Az esküvőt tavaszra terveztük. Gábor már nem tiltakozott az iskola ellen. Panaszkodik viszont az édesanyja’ persze csak bizalmasan. Azt mondja: gyerkes dolgai vannak mostanában az ő komoly fiának. A minap például rájött, hogy titokban a hetedik osztályosok földrajzkönyvét magdíj a.

Ősszel valóban gyerekek leszünk egy kicsit. Mindketten beülünk az iskolapadba. S tudom: Gábor utolér majd. szerényen, . szinte észrevétlenül lép mellém, mint januárban az első közös sétánk idején.

Réti Zoltán: Cigarettázó

NÓGRÁD - 1976. március 7.. vasár*»««