Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-06 / 56. szám

nnmhnny mv rszlriutrje fll.) Es következnek a hétköznapok A MEGYEI mezőgazdasági esziá'.y egyik vezetője mond­ta, hogy érdemes Eomhányra odafigyelni, mert ott készül valam . A zárszámadás után, amikor már elcsendesedtek a kedélyek, ez jutott eszembe. Oraveez József elment a ba­rátaival, de később láttama feleségével, tehát akkor csa­ládi körre szűkülhetett az ün­nepség. A tsz vezetői közül többen a központjukba mer­tek. Ilyenkor a közgyűlés ér­tékelése, a felszólalások mér­legelése elkerülhetetlen. Ven­dégük is érkezett, .Nagy Zol­tán. a járási pártbizottság el­ső titkára. Miről beszélhet­nek, mint a munkáról? Tö­rnek Jenő elnök vékony em­ber. de nagyon határozott. Szó esett a beszélgetés során az idei feladatokról. A párt- titkár csipkelődött velük a múlt évi alacsony cukorrépa- termes miatt. Valóban ala­csony termésátlagét takarí­tottak be. Oraveez József is beszélt erről, méghozzá azt mondta: — Restellem nagyon, de a vetőmag nem volt jó. A vegy­szert megölte a szárazság Nem volt hatással a növény­re. A kelés eltért egymástól. Látszott, hogy érzéken ven ér ntette őt is, amikor a be­számolóban az elnök így fo­galmazott: „A vezetőknek szembe kell nézni a kialakult helyzettel, iís szemléletválto­zásnak kell érvényesülni a munkájukban. 1976-ban na­gyon szigorú, mondhatnám drasztikus költségmegtakarí­tó kényszerpályát biztosítunk az ágazatoknak. Aki ezt nem tartja be, lecseréljük és olyan vezetőt állítunk a helyére, aki rugalmasan tud alkalmaz­kodni a mindenkori gazdál­kodási helyzethez”. Az elnök tekintetével Pekári Lászlót, a íőagronómust kereste. Köny- nyű felfedezni, nagy darab ember, ök már értettek egy­más tekintetéből és Törnek máris reagált a párttitkár sza­vára. — Az idén meg kell ter­melni, amit beterveztünk... Az egész gazdaságban, Te- reskétól Szentéig érezhető, hogy a jövő az, ami. számuk­ra most a legfontosabb. Ezért hangsúlyozza az elnök mind­untalan. hogy az elmúlt év a megalapozás éve volt. Erre építik, hogy az ötödik ötéves terv végére búzából hektá­ronként 39—40 mázsás, kuko­ricából 60 mázsás, cukorrépá­ból 350—400 mázsás átlag­termést terveznek. Ez viszont már nem lesz könnyű, amit abból is megalapíthattam, hogy a közgyűlésen mellet­tem ülő kétbodonyiak a fo­gukat szívták, és hitetlenked­ve csóválgatták a fejüket. Az irodában folyó beszélgetés is megszakadt egy pillanatra Tö­rnek szavaira. Pedig, ha az elnök egyszer valamit elha­tároz, azt véghezviteti az em­berekkel. Mondta is: — Majd odafigyelünk, és menni fog . . . ELKÉSZÜLT a program­juk. Nem a sötétben tapo­gatva haladnak. Nagyon is tudatos minden tevékenysé­gük. Gépesítették a munka­folyamatokat, tehát ez nem lehet akadály. Inkább arra kötelezik, akiknek ez köteles­ségük, hogy a gépekkel kor­szerű, jó minőségű munkát végezzenek. A szakemberek­nek pedig megszakítás nélkül vallatni kell a földet labora­tóriumi eljárásokkal, hogy igazodni tudjanak a talajerő pótlásához. Ez benne szerepelt a vezt tőség jelentésében is, amit 1 őrnek Jenő, a közgyű­lésen nagyon hangsúlyozottan mondott el, és így fejezett be a gépészeknek címezve: ,,Az ágazatban egy mérnök, négy főtechnikus, 26 szakmunkás, három betanított munkás dol­gozik. A feladatok elvégzésé­hez a személyi feltételek te­hát megvannak. De az irá­nyítás színvonalát javítani kell. Nem kielégítő a mun­kaidő kihasználása, előfor­dulnak a munkafegyelmet sér­tő italozások. Ezeknek meg kell szűnni...” rezembe jutottak a prasz- szoban önfeledten szórakozó fiatalok. A gépcsoportból va­lók voltak. Az egyik azt mondta Oraveez Józsefnek, hogy azért általánosítani nem kellett volna, hiszen több­ségük készen áll arra, hogy ahol kell, rendet teremtsen. A tekintetükből kiolvasható volt, hogy menni fog, amit kérnek tőlük. Ennek a tsz-nek a legérzé­kenyebb pontja az állatte­nyésztés. Az a megyei vezető ember is elsősorban erre gon­dolt, aki megjegyezte, hogy érdemes Romhányra odafi­gyelni. A megye első és ak­kor legkorszerűbb tehené­szeti telepét építették fel Rom- hányban. Nem sikerült meg­valósítani, amit terveztek ve­le. Éveken keresztül ráfizet­tek erre a telepre. Az elmúlt évben a szarvasmarhatelepek száma háromra emelkedett. Azon kívül öt juhászatuk is van, de maradjtínk a szarvas- marhánál. Szóval, itt sok a gond! Nem fejték ki e. ter­vezett tejet, csökkent a tehén­állomány. A közgyűlési jelen­tés így fogalmazta meg: „A tsz legnagyobb problémája a szarvasmarha-tenyésztés. Ezért c jövőben fejleszteni keli, ja­vítani a jövedelmezőse.gét. Alacsony a tejtermelés szint­je, a borjúszaporulat, ked- lezőtlen a férőhely kihaszná­lása, és gyenge a takarmány beltartalrá értéke ...” — Itt is javítani fogunk — mondta az elnök. A következő évekre öt-hat százalékkal kívánják növelni az ágazat termelését. A tej­termelést 15—16 százalékkal. Ct év múlva tehenenként 3300 liter tej fejesét tervezik. Ezt az elhatározást különbö­ző intézkedések követik: a három telepet kettőre csök­kentették. a rornhányi szako­sított telepet korszerűsítik. AZ AS IGAZSÁG, hogy Romhányra, amióta egyesül­tek a mezőgazdasági üze­mek, valóban érdemes odafi­gyelni. Már a közgyűlés utá­ni hangulatból is lemérhető volt, hogy az emberek késiek a munkára, mert teljesen vi­lágos előttük, hogy minél eredményesebben dolgoznak, annál Jobban járnak. Bobál Gyula Becskereki János 1950-től dolgozik a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában. Az újító, mozgalom régi tagja, az elmúlt években hat újításét vezettek be a gyárban. Ezek egyike a zománcégető kemencéket fűtő pakura vezet ék ólomíömítése. A régi tömí­tések gyakran szétmálotíak és eltömítették az égőfejeket, minőségük nem volt kielé­gítő. Ezeket cserélte ki az vj.íiá szerkezeti lakatos a régiekhez képest 10—12-sze- 1 rés élettartamú ólomtömbé sekkel. Önként Az elmúlt két évben jelen­tős fejlődés ment végbe a munka verseny-mozgalom- ban. Erősödtek a szocialista vonások, Sikerült mozgósíta­ni a dolgozók többségét a legfontosabb társadalmi, gaz­dasági célkitűzésekre. A kol­lektívák a növekvő feladatok önként vállalásával, gyakor­latilag eldöntötték a vitát, hogy mi tekintendő munka­versenynek. Mindenekelőtt olyan kezdeményezések és tényleges munkasikerek, ame­lyek a munkaköri követel­ményeken felül segítik a vállalati tervek teljesítését. Tehát a verseny önként vál­lalt többlet a munkából. Különösen kivette részét a sikerekből az a közel 3000 brigád, mely a megye üzemei­ben 30 ezer taggaí tett fel­ajánlást a szocialista cím elnyeréséért. Közülük 385 kollektíva oklevéllel. 354 zászlóval. 208 brigád arany-, 302 ezüst- és 405 pedig bronz­jelvénnyel rendelkezik. Kö­zéi 100 az ágazat és vállalat kiváló brigádja megtisztelő rangot is megszerezte. A kongresszusi és felsza­badulási versenyben tovább fokozódtak .a hasznos kezde­ményezések, amelyek jó ala­pot nyújtanak az 1976-os te­vékenységhez. erre annál is inkább nagy szükség van, mivel az idei feladatok nem konnvebbek, a nagyobb köve­telményeket a versenymoz- ealomban is érvényesíteni keh. A politikai, gazdasági veze­tők akkor járnak el helyesen, ha a szervezőmunkában, tu­datosan és tervszerűen szá­molnak a versenymozgalom­ban lévő erőforrással. Ez­által növelhető a termelé­kenység, így formálható a munkát végző szocialista em, bertípus. Az üzemek irányítói akkor járnak -ton. ha a ver­seny«'- ban reális célokul ' mee é.s gon­doskodnak a teljesítés anya­gi, műszaki, szervezési és sze­mélyi feltételeiről, biztosít­ják a versenyeredményekkel összhangban álló erkölcsi, anyaid elismerést. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az elmúlt években több olyan hiányos­ság jelentkezett. melyek ki­küszöbölése érdekében már iáén lépéseket kell tenni. Nem kapott megfelelő he­lyet a vállalásokban a mun­ka- és üzemszervezési tevé­kenység, pedig e téren talál­ható a legnagyobb tartalék. Nem javult kellően a fegye­lem, a sok munkaidő-kiesés rontotta a hatékonyságot. A versenyzőkkel való fog­lalkozás még nem vált a munkahelyt vezetők tevé­kenységének szerves részévé. Legtöbbször csak a vállalá­sok megtételénél és az érté­kelésnél jelentkezett. Egyes esetekben gondot okozott, hogy a gazdasági vezetők a munkaversenyen belül igye­keztek a saját vezetési, szer­vezési hiányosságaikból ere­dő veszteségeket behozni. Gátolva ezzel a tényleges ha­szonnal járó verseny kibon­takozását. A javulás ellenére egyes üzemeknél még nem felel meg céljainak a verseny eredményeit propagáló tevé­kenység sem. Az előttünk álló időszak­ban a szocialista munkaver­seny legfontosabb célja: a gazdálkodás hatékonyságának, a vállalati eredmények nö­velésének előmozdítása, az eszközök. a termelőberende­zések, az embert munka ész­szerű hasznosítása. Fel kell készülni a ver­senyző kollektívának arra, hogy az előre látható és nem látható gazdasági nehézsé­geket- is elhárítsák. Ott járnak el helyesen, ahol a felajánlá­sokban helyet kapnak a ter­mékek műszaki színvonalá­nak. használhatóságának, a munka minőségének javítá­sát elősegítő, kezdeményezé- sekj többlet A dolgozók aktív közre­működésével elérhető, hogy gyorsabb előrehaladás tör­ténjen az üzem- és munka­szervezés korszerűsítésében, a DH-munkarendszer szé­les körű elterjesztésében, az újítói, feltalálói tevékenység fellendítésében. Egy-egy konkrét termelési feladat maradéktalan telje­sítését úgy célszerű segíte­ni, hogy az adott termék elő­állításának különböző fá­zisaiban a munkások, a mér­nökök, technikusok együtt dolgozzanak. A pártszervezetek a poli­tikai munka eszközeivel jól előmozdíthatják a célokat megértő és cselekvőén támo­gató szemléletmód eeészsé- ges fejlődését. S. I. Aj terv — új szabályozók Nyereségadó sás és alapképzés Az 1976. január elsejétől érvényes ú.i szabályozók je­lentői része csökkenti — át­lagosan mintegy 35 százalék­kal — a vállalati nyereséget. Kétségtelen, hogy a nyereség színvonalának, tömegének mérséklése, a tiszta jövedelem nagyobb mértékű centralizá­lása javítja a költségvetés pozícióját és a gazdaság bel­ső egyensúlyi helyzetét. Még­sem. ez a szabályozók mó­dosításának a lényege. Ez a cél ugyanis* egyéb módon — példának okáért csupán a nyereségadó növelésével — is elérhető. reskedelmi árak közötti kü­lönbséget és a termelési célú import dotációját. Az emlí­tett módosítások hatására a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának- javítása lesz a „gazdasági növekedés”. a vállalat boldogulásának egyet­len forrása, lehetősége. A nyereség Hatékonyság A gazdasági növekedés szinte egyetlen forrása a tár­sadalmi termelés és haté­konyságának fokozása, ami vállalati szinten a gazdálko­dás javuló hatékonyságával — az élőmunka termelékeny­ségének növelésével, az esz­közök és az anyagok jobb hasznosításával — biztosít­ható. A szabályozó módosítá­sok ezeket a hatékonysági követelményeket „mondják el” a vállalatoknak. Példának okáért: az ésszerű munkaerő- gazdálkodást segíti — a bér- szabályozás mellett — a bér­járulékköltségek — SZTK- járulék és illetményadó — növekedése. Ugyanezt a célt, az ésszerűen takarékos gaz­dálkodást kívánja előmozdí­tani az anyagok tekintetében a termelői árrendezés, amely csökkenti a belső és a külke­A vegyészek egészségvédelme a Szovjetunióban Az. elmúlt (1971—1975-ös) ötéves terv folyamán a meg­előző ötéves tervhez viszo­nyítva több mint egynegyedé­vel gyarapodtak a szovjet vegyipari dolgozók egészsé­gének védelmére fordított eszközök. Mint a vegyi, kőolaj- és gázipari dolgozók szakszerve­zetében közölték, a szovjet vegyigyárakban egyetlen ter­mék ipari előállítását sem kezdik meg addig, amíg a szakszervezeti szövetségek képviselőinek részvételével folytatott vizsgálat meg nem állapítja, hogy a termék tel­jességgel ártalmatlan a dol­gozókra nézve. Egyetlen gyárat sem indíta­nak be az országban; amíg fel nem szerelik a mérges­gázokat megsemmisítő ég a levegő hűtését biztosító be­rendezésekkel. Az iparát: dolgozóinak egészségét védő intézkedések között szerepel hatalmas ven­tillációs készülékek üzembe állítása, zöld növényzet be­vitele a munkahelyekre, a termelési folyamatok megfi­gyelésére szolgáló szigorú el­lenőrző berendezések kialakí­tása stb. Az idén például az .ország vegyi üzemeiben további négyezer készüléket helyeztek üzembe: ezek a levegő tisztí­tásáról és a hőmérséklet sza­bályozásáról gondoskodnak. A vegyészek egészségi álla­potát az üzemi kórházak munkatársai is figyelemmel kísérik. E kórházak fő célja a megbetegedések megelőzése. A vegyipari dolgozókat min­den esztendőben szanatóriu­mokba vpgy üdülőkbe utal­ják be. Az ellátásért általá­ban a rendes ár csupán har­madrészét kell fizetniük. A beutalók gyakran teljesen in-, gyenesek. A költségeket a vállalatok és a szakszerveze­tek fedezik. A változások érzékeltetése érdekében kockáztatjuk meg azt az állítást, hogy az új szabályozó rendszer „uyere- ségcentrikus”, mégpedig ab­ban az értelemben, hogy mindert nyereséggel összefüg­gő szabályozást újrafogal­mazott. Mert nemcsak a nye­reség szintje változik, csök­ken az 1975. évihez képest, hanem a nyereség adózása, vállalati alapok közötti fel­osztása, sőt az alapok fel- használása is. Megszűnik a nyereség — eszközbérarány szerinti — kötelező kettéosztása, annak helyébe a fizetések és az alapképzés kötelező sorrendje lép. Elsőként a változatlan mértékű községi-városi hoz­zájárulást kell kifizetni, levon­ni a bruttó nyereségből, to­vábbá — ha van ilyen — a nagyberuházásokhoz kapott állami kölcsön és a fejleszté­si alapjuttatás esedékes rész­letét, járadékát, Ezután kö­vetkezik az általános nyere­ségadózás. Két dologra utalunk ezzel kapcsolatban: mindeddig a költségvetés és a vállalatok kb. 67:33 százalékos arányban osztozkodnak a nyereségen; 1976-tól tehát nemcsak a nye­reség tömege, hanem általá­nos adója is alacsonyabb. En­nek a későbbiek során lesz gyakorlati jelentősége: a nye­reség növekményének na­gyobb hányada marad a vál­lalatoknál, mint a korábbi és a jelenlegi nyereségadózási szisztémában. Ezért növeked­ni fog a vállalatok érdekelt­sége a nyereség, a jövedelem gyarapításában, avagy más nézőpontból, nagyobb lesz a költségek csökkentéséhez kapcsolódó érdekeltségük. Az adózást követő eljárást tömören foglaljuk össze: a vállalatnál maradó nyereség 15 százalékát a tartalékalapba kell helyezni, ezután az elő­írt fizetést, képzési sorrend tiszteletben tartásával dönt­het a vállalat,' mennyi nyere­séget fordít fejlesztési. illet­ve részesedésialap-képzésre. A vállalatok csak .bizonyos mozgástéren belül dönthetnek szabadon, mert a fe.jlesztési- alap-képzésnek van bizonyos kötelező minimuma is, amely­nek fedeznie kell az állam­mal, a bankokkal és a más vállalatokkal kapcsolatos fi­zetési kötelezettségeket. Lé­nyeges körülmény, hogy a fejlesztésialap-képzést már nem terheli további adó, ez­zel szemoea a részesedési- alap-képre.- után — ha túl- — progresszív adó — a bér­lépi a bérköltség 2 százalékát fejlesztési befizetés — követ­kezik, de ez már a részesedé­si alapot terheli. Mi lesz a végeredmény? Nyilvánvaló: ha nóveszik a tiszta jövedelmek — egyebek között a nyereség — közpon­tosított hányada, akkor a vál­lalatoknál maradó — fejlesz­tésre és személyi ibvedelem- növelésre ténylegesen felhasz­nálható — összegnek, csök­kennie kell. Ha nem így lenne, aligha tudnánk bizto­sítani a felhalmozás és a fo­gyasztás népgazdasági tervvel összhangban történő és az ed­digieknél mérsékeltebb nőve. kedését. Szigorítják A vállalatok valószínűleg annak alapján ítélik majd meg a módosításokat, meny­nyiben könnyítik, illetve ne­hezítik az űj szabályozók gazdálkodásuk feltételeit. Nos, általában nem könnyí­tik, hanem szigorítják. Ennek ellenére sem mellőzhetjük az jíj szabályozás — vállalati nézőpontból is — előnyös vonásainak kiemelését. A fi­zetések és az alapképzés, va­lamint a felhasználás kötele­ző sorrendje minden bizony­nyal megakadályozza — a mindeddig elég gyakori —; túlköltekezést és eladósodást, kiküszöböli az egyedi beavat­kozások szükségességét. A fejlesztési és részesedési alap közötti megosztás kiiktatása ahhoz mindenesetre elegendő, hogy a nyereséghullámzás személyi jövedelmekre gyako­rolt káros hatását semlegesít­sék. Valószínűsíthető az a hatás is, hogy a vállalatok közötti bérszínvonal-szóródás mérsékeltebb lesz. A bizton­ságot és a rugalmasságot szolgálja a tartálékalap-képzés első helyre történő sorolása, felhasználódási lehetőségei­nek kitágítása. Problemati­kus helyzetben abból egészít­hető ki a nyereség, dinami­kus exportnövekedés esetén a forgóalap, emellett a tartalék- alapba átmenetileg is elhe­lyezhető —, s bármikor igény­be vehető — a nyereség alap­képzésre fel nem használt része. Garamvölgyi István NŰGRÁD — ,1976. március 6,, siombat 3 -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom