Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)
1976-03-31 / 77. szám
Tapasztalaink a RRG-ben Felfelé vezet az út A MEGYE tJJ fiatal üzemei közé tartozik a Budapesti Rádiótechnikai Gyár. salgótarjáni gyáregysége. Hol tartanak. meddig jutottak. a fejlődés útján? Milyen terveik gondjaik vannak? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Pálfalvai László, igazgatóval— Az eredeti elképzeléseken már régen túljutottunk- A beruházási programban ugyanis annak idején évi 140 millió forint termelési érték és 700—750 dolgozó foglalkoztatása szerepelt. Az új gyáregység 135 millió forintba került- Ebben az összegben már a forgóeszköz-növekedés is benne van. — Mennyit termeltek tavaly? — összesen 367 millió forint értéket állítottunk elő, 807-es átlaglétszámmal- Az idén viszont már túljutunk a félmilliárdos termelési értéken. Pontosabban 520 millió forint a tervünk- Ehhez mindössze 8 százalékos létszámbővüléssel számolunk— Mit gyártanak? — Rádiótelefonokat készítünk és szállítunk külföldre, belföldre egyaránt. Termékeink több mint háromnegyed része ugyanis exportra kerül. A kezelési utasítások. műbizonylatok magyar. orosz, francia. német angol és spanyol nyelven készülnek, vagyis attól függően, hová szállítunk— Tudna említeni olyan terület. ahol nagy mennyiségben alkalmazzák gyártmányaikat? — A Szovjetunióban csaknem az egész energiaipar BRG-rádiótelefonokat alkalmaz. Bolgár—magyar szervezetek és az energiaipar, a vízszolgáltatás. újabban a közlekedési , taxivállalatok ugyancsak a mi termékeinkkel dolgoznak. Rádiótelefont persze 5—10 darabos rendelésektől az ezres szérianagyságig sokfélét készítünk — mondta az igazgató— Ezek szerint nincsenek piaci gondjaik? — Hosszú távon biztosítottak a piaci lehetőségek- Igyekszünk valamennyi bejelentett igényt kielégíteniEzért is növeljük ilyen nagy arányban a termelést— Gondolom, azért ez nemcsak elhatározás kérdése? Ehhez kedvező feltételek is szükségesek? Mit tudna erről mondani? — Ahogy már korábban említettem, elsősorban a termelékenység. a hatékonyság fokozásával kívánjuk elérni a nagyobb termelést- Komoly belső átszervezések is szükségesek ehhez. A forrasztás további gépesítése, munkafolyamatok automatizálása szerepel a terveinkben, az új berendezések már itt vannak. r°szhen termeinek. illetve üzembe helyezés alatt állnak. — A jelentős termelésnövekedés nem megy a minőség rovására? — AZ ELMÚLT két évben a kiszállított termékekre kapott reklamáció jelentéktelen. Jóformán század százalékokról van szó. Ez nem jelenti, hogy minden rendben van nádunk- A belső minőségi munkával, úgy is mondhatnám a technológiai fegyelemmel még van gond- Megszigorítottuk tavaly a gyártásközi meózást. Ezért a munkahelyi vezetők és a gyártásközi meósok a felelősek- Az idén még inkább szeretnénk előbbrelépni olv módon is, hogy a premizálásnál nagvobb jelentősége lesz a minőségnek. Létszámunknak mintegy 10 százaléka foglalkozik minőségellenőrzéssel- Minden készülékünk műszeres terhelés és funkcióvizsgálaton esik át. A kézi rádiótelefonokat a terepen is ellenőrizzük- Szigorú az átvétel. A MERT, illetve a külföldi megrendelők képvri selöi végzik. — Történt-e minőség miatt elmarasztalás az utóbbi időben? — Tavaly több esetben történt fegyelmi felelősségre- vonás- Sőt kártérítést is alkalmaztunk a technológiai fegyelem megszilárdítása érdekében. Az idén nagyobbak a feladataink. A minőség viszont olyan dolog, amiben nem lehet engedményeket tenni. A jó hírnév, a piac ettől függ- A cselekvési programunkban is meghatároztuk a legfontosabbakat: az 520 milliós termelés’ érték elérését a 76.8 százalékos exportarányt- A bérfejlesztést mintegy 3—4 százalékosat, a nyereségből kell biztosítani. A termelésnövekedést a forgóeszköz jelentősebb növekedése nélkül kívánjuk megvalósítani- Amikor az V. ötéves tervet készítettük. 198(Kra terveztük a 600—620 milliós termelési érték elérését- Már most érzékelhető, hogy lényegesen több lesz. A termelés két műszakban folyik- A nagy értékű berendezéseken, mint például a présüzem- ben három műszakos termelést szervezünk, s ezt szeretnénk tenni a technológiailag indokolt többi terüle- *eken is. Tovább kívánjuk fokozni a gazdaságosságot. Egyébként tavaly mintegy 19 százalékos volt a nyereség- hányadunk, és az évközi jutalmazással együtt 18—19 napi bérnek megfelelő összeg jutott a dolgozóknak mondta Pálfalvai T ászló- AZ ÜT FELFELÉ vezet a gyár fejlődésében- Fiatal az üzem és a dolgozók átlag- életkora is. Alig haladja meg a 27—28 évet. A munkások között sok az érettségizett és egyre többen tanulnak- Két év alatt a nyolc általánost nem végzettek száma a tanfolyamok. vizsgák után. felére csökkent- Sokan tanulnak jelenleg is. Egyre nagyobb lesz a szakmai hozzáértés, a begyakorlottság és ez az alapja, hogy az új gyárban a vezetők és munkások bizakodva tekinthetnek a jövőbe. Az elmúlt két hónapban 71 százalékkal volt nagyobb a gyáregység termelése, mint az elmúlt év azonos időszakában- A tervet időarányosan túlteljesítettékBódé János Ölletek felelősséggel Tavasz a gyümölcsösök ben — Kielégítő szőlő-, gyümölcs- és egyéb szaporítóanyag-cl látás Kéthetes késésben van ifién a tavasz. Máskor ilyentájt, március végén már javában dolgoznak a gyümölcsösökben, szőlősökben az „utánpótlás” kiültetésén és a telepítéseken. Ezen a tavaszon csak néhány napja kezdődtek ezejc a munkák, amit az is jelez, hogy csupán az utóbbi két- három napban élénkült meg igazán a szőlő-, gyümölcs- és egyéb szaporítóanyagot árusító telepek forgalma. Az ellátás jobb a tavalyinál. A most kezdődő tavaszi telepítésekhez az elmúlt év azonos időszakához képest egyharmadávaj több szaporítóanyag áll az üzemek és a kistermelők rendelkezésére. A választék is előnyösebben alakul az elmúlt évinél, néhány fajtából azonban nem tudják kielégíteni az igényeket. Helyettük az Ultetvénytervező és Szaporítóanyag Forgalmazó Vállalat telepein más fájtakat, általában azonos értékű növényeket és fákat ajánlanak a vásárlóknak. Az elmúlt év őszén nagy mennyiségű szőlőoltvány talált gazdára, az idei tavaszon szintén igen nagy az érdeklődés a szőlő-szaporítóanyag iránt. Bőséges készletből válogathatnak a termelők, egyebek között van elegendő egyéves oltvány a Muscat adda, a Gloria hungarica, Hamburgi muskotály és a Pannónia kincse csemegeszőlő-oltványokból, a borszőlők közül a Rizling, a Szürkebarát, a Cabernet és a Piros tramini fajtákból. Nincs elegendő Car- dinale csemegeszőlő-oltvány a lerakatokban, az újabb ne- mesítésű Zalagyöngye fajta — mely különösen a kistermelők körében népszerű — szintén a hiánycikkek listáján van, lényegesen többre lenne szükség. A vásárlókat mintegy 600 ezer gyümölcsfaoltvány várja. Egész sor almafajta nyújt bő választékot, egyes fajtákból azonban többre lenne szükség például a jonathanból. Ezt a fajtát janareddel lehet helyettesíteni. Körtéből bőséges a választék A kiskertek művelői szívesen vásárolják a bogyós gyümölcsök szaporítóanyagait, ezekből az utóbbi évek egyik legnagyobb választéka áll rendelkezésükre. Igény szerinti az ellátás feketeribiszkéből, pirosrjbiszkébol, málnából, valamint a magas törzsű k'j.szmé teolt vány bői, A lakosság részére 36 kertészeti lerakatban árusítják a szaporítóanyagot. A vállalat postai megrendelést is elfogad és utánvéttel szállítja az igényelt szőlő- vagy gyümölcs- szaporítóanyagot. A fajtaazonosságot garantálják, ennek érdekében például a facsemetéket olyan jelzéssel látják el, amelyen fetüntetik a fajtát és a minőséget. A vevő érdeke, hogy jeltábla nélküli szaporítóanyagot ne vegyen át. Szükségesek-e még manapság is az újítóik, ezermesterek, az alkotó kedvű munkások. műszakiak kisebb-nagyobb ötletei, elő- revihgtik-e a gyártmány- és gyártásfejlesztés ügyét a mai, korszerű technika keretei között? E kérdés sokszor felmerült az utóbbi 10—15 évben, ha az újítómozgalom fejlesztése került szóba, vagy a demokratizmus lehetősége egy-egy gyár -műszaki fejlesztési programjának összeállításában. A kérdésre' a válasz, általában és a szakirodalomban is — igen: kellenek a tervek végrehajtása közben, a gyakorlat sodrában születő megoldások, felismerések a munka hatásfokának, a gyártmányok hasznosságának javításához. Tegyük hozzá: a magyar iparban mindez különösen igaz. hiszen sem a szervezettség, sem a számítástechnika, vagy az általános műszaki színvonal nem áll még azon a fokon, hogy a dolgozók ötleteinek ne lenne helye a fejlesztés menetében. Ezeket a megállapításokat senki sem vonja kétségbe, a gyakorlat mégsem alakul mindenütt és mindenkor ennek megfelelően. Tapasztalhatunk tartózkodást — itt többet, ott kevesebbet — a műszaki, szervezési ötletekkel szemben. (A kisebbekről szólunk most, az ésszerűsítés kategóriájáról, s nem a nagy horderejű újításokról, találmányokról, bár azok sem kapnak mindig, könnyen, zöld utat.) Ez a tartózkodás persze nem alaptalan: ma már bonyolult technikai rendszerek működtetéséről van szó, a gyártmányok nagy része — akár termelőeszköz, akár fogyasztási cikk —, ugyancsak rendkívül összetett tulajdonságok hordozója, bonyolult szerkezettel, vagy kényes anyagösszetétellel. Eljárásokon, kipróbált recepteken, bevált konstrukciókon a változtatás, döntés előtt nagy felelősséggel jár, rengeteg szempontot kell mérlegelni, a következmények sorát végiggondolva, elemezve. Tehát napjainkban egy-egy újító, változtató ötlet elfogadása sokkalta nagyobb felelősséggel jár, m.nt bármikor eddig. Mindez az ötletet adó felelősségét is nagyban növeli. Neki sem szabad csak egyirányban gondolkodnia, esetleg csak azt nézni, hogy a változtatással a saját munkahelyén mi válna könnyebbé. Ma az alkotó invenció mellé az egyre határozottabb alkotó önellenőrzést is párokítani kell. Mindennek mégsem szabad visszatartania bárkit is a bátor kezdeményezéstől, ha új, jobb megoldásokat vél felfedezni. Az ötletek elbírálóinak sem szabad a kényelmes álláspontra helyezkedni: ha nem változtatunk, nincs gond. A magasabb technikai, szervezettségi és tervezési színvonal ugyanis nem azt jelenti, hogy csökken a műszaki és szervezési ötletek szerepe, hanem azt, hogy inas, színvonalasabb, tartalmasabb elképzelésekre van szükség. A legfejlettebb ipari országokban széles körben alkalmazzák a gyárakban az érték- elemzés módszerét. Ezzel az eljárással (az utóbbi ,20—30 évben terjedt el a világon) bármilyen tevékenységet, tervet, terméket apró elemeire szedhetnek szét, pontosan megmérhetik vele: mi a szükséges, mi a szükségtelen művelet, vagy anyagfajta, vagy anyag- és munkamennyiség egy-egy termék előállításában. Összevethetik a felhasználók kívánságaival, a jelen és a jövő műszaki, gazdasági szempontjaival. S e mérlegelés során mindig pontosan kirajzolódik: mit, miért érdemes változtatni, az mit von maga után, minek mi a haszna és az milyen ráfordítással érhető el. Az értékelemzés tehát, nagy biztonságot adhat egy-egy ötlet elbírálásához, mindamellett, hogy ez a módszer elsősorban az ötletek leggazdagabb forrása. (Mibenlétét, szemléletmódját, munkastílusát részletesen ma már a magyar nyelvű szakirodalomból is megismerhetjük.) Az értékelemzés az újítómozgalom eredményességét növelhetné, mert lényegét tekintve a jobb, a hatásosabb megoldásokat szüntelenül kereső munkások, műszakiak színvonalas, alkotó, elemző munkamódszere. Az értékelemzést elsajátító, alkalmazó újítóbrigádok jelentős hasznára lehetnének az egész népgazdaságnak, ha munkájukban, egyre általánosabban alkalmaznák ezt a módszert. — Évente (nemzetközi adatok szerint) milliárdokat hozó ötletek sokasága születhetne belőle az egész magyar iparban. G. F. Mindennapi cselekvések IGAZA VAN Ursinyi Nándornak, az ikladi Ipari Műszergyár berceli gyáregysége vezetőjének, amikor arról beszél, hogy a mindennapi cselekvések, fontos tennivalók közepette szinte meg is feledkezik az idő múlásáról. Hiszen, néha úgy tűnik neki, mintha csak tegnap alakult volna meg az üzem. Még a fülében csengnek a munkássá válás' kezdetét felelevenítő mondatok, hogy: Főnök úr! Tessék mondani, mikor mehetek haza a csirkéket megetetni? És: Tessék mondani, kiszaladhatnék-e húst vásárolni?’ Pedig, néhány nap híján négy éve már, hogy közel négyszáz, főleg női munkaerőnek teremtettek foglalkoztatási lehetőséget az ikladiak, s bizony, sok minden történt azóta. Hiszen túlnőttek már az .eredeti elképzeléseken, ami szerint csak alkatrészeket, szerelési egységeket gyártó üzem lettek volna: manapság, igaz. nem hosszú ideje, 1974 második fél évétől, komplett motorokat gyártanak. És nem is keveset! A több mint százféle segedmeghajtó-, páradúsító- és egyéb motorból 47 millió forint értéket meghaladó mennyiséget adtak át a megrendelőknek a mújt évben és amit különösen jelentősnek tartanak: ebből 15,4 millió volt a tőkésexport. Változik, fejlődik a fiatal gyáregység. Újabb és újabb eladatok megoldását tűzik célul maguk elé. Mégpedig nem kevesebbet, minthogy a jelenlegi-, a százmilliót alig meghaladó termelési értéket 1980-ra kettőszázmillióra növelik. Kemény dolog lesz— fogalmaz a gyáregység vezető —, de elképzeléseik reális Nyájitatás Nógrádban — kj alapokon nyugszanak. Már 1975- ben is a berceliek adták az Ipari Műszergyár össztermelésének 17, exportjának pedig a 9.2 százalékát. Pedig még mindig csak a kezdet kezdetén tartanak. Valóban, mindez szép eredmény a mindössze három és fél száznál alig több munkást foglalkoztató üzemtől, de nem vállalkoznak-e túl sokra? Nem haladja-e meg erejüket, hogy már az idén — szemben a múlt évi 47 millióval — 60—70 millió forintos készárú termelésére vállalkoznak? A gyáregységvezető egyértelmű nemmel válaszolt. Nem csupán az eddigi, kedvező tapasztalatai adnak jogot a gyártás ilyen nagyságrendű emelésére, hanem a még ki nem használt lehetőségek, a további, jelentős fejlesztések és az új gyártmányok bevezetése adja meg a biztosítékot elképzeléseik valóra váltásához. Amit — s nemcsak ezeket a tényezőket, hanem az eredményességüket befolyásoló valamennyi tényezőt — alaposan, körültekintő módszerességgel vizsgáltak meg, s a pártalapszervezeltel karöltve foglalták bele az 1976- os évi cselekvési programjukba. A gyáregységvezető által lényegesnek tartott dokumentumba, ami igaz, hogy csupán egyetlen év fő feladatait határozza meg, de egyben kiindulópontja a „nagy ugrásnak” is. Hiszen, miként Ursinyi Nándor beszélgetésünk alatt nemegyszer hangsúlyozta, már most is 1980 lebeg a szemük előtt, s az addigra kitűzött feladatok megoldásán, maradéktalan megvalósításán fáradoznak mindennapi cselekedeteikkel. Fokozatosan, szinte észre sem vehető váltással kívánják a négy év múlva esedékes kétszázmilliós tervet megvalósítani, amihez csak napról napra következetesebben végzett, hatékonyabb munka révén lehet eljutni. Amihez, természetesen, szükséges a dolgozók szakmai, általános műveltségének növelése, hiszen az újabb meg újabb termékek gyártása — mint például a közelmúltban szalagra került 02 —H2 típusú motorcsalád is — még fokozottabb tudásbeli követelményeket támaszt a dolgozókkal szemben. így elsődlegesnek tartják a berceliek a már egyébként is sikeresen működő szakmunkásképző tanfolyamokat, amelyek révén már eddig is jelentős számú villamosíorgó- gép-gyártó szakembert képeztek ki. Szóval, elsődleges az ember — persze, nemcsak a továbbtanulással foglalkoznak. Számtalan intézkedés irányul a kedvezőbb munkavégzés, a jó munkahelyi légkör megteremtésére is. A dolgozók számát a jelenlegiről 1978-ra már 6—700-ra szeretnék emelni. H;szen a május elsején átadásra kerülő 1750 négyzetméter alapterületű új szerelőcsarnok és a hozzá kapcsolódó járulékos beruházások — természetesen, a termelés növelésével párhuzamosan, összhangban az intenzív termelés megvalósításával — létszám- igényt is támasztanak a gyáregységgel Szemben. Ami nem jelenti az adminisztratív dolgozók számának növekedését. Igaz, nem is lenne mód rá különösebben. mert a berceli gyáregység mármost is e tekintetben példamutatóan gazdálkodik. A 370 létszámú gyáregységben mindössze heten végeznek adminisztratív tevékenységet, s a műszaki állományba Sorollak is csak tizenketten vannak. Persze, nem ilyen vázlatos a gyáregység cselekvési programja. Bőven foglalkozik a termelés valamennyi fázisát befolyásoló tényezővel, s részletesen megszabja — esetenként hetekre is — a tennivalókat. Amelyek közül, hogy csak egy-kettőt említsünk, igen lényeges a selejt további csökkentése; két százalékról legalább másfélre, az alumíniumöntvényekkel és a zománcozott huzalokkal történő hatékonyabb takarékoskodás és megint csak emberi vonatkozású dolgok: a szocialista munkaverseny továbbfejlesztése, a párt-, a KISZ- és a szakszervezet munkájának erősítése. KÖRVONALAZTUK csupán az ikladi Ipari Műszer- gyár berceli gyáregysége előtt álló feladatokat. Azokat az elképzeléseket, amelyek döntő mértékben befolyásolják, s meghatározzák további cselekvésüket, eredményeiket, amelyek — miként Ursinyi Nándor gyáregységvezető többször is megemlítette — biztos alapot adnak a sikerekhez. Karácsony György
