Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)
1976-03-02 / 52. szám
I niekszej igin beszámolója (Folytatás a 2. oldalról) vonala emeléséről, va~ I ó gondoskodásban. A tizedik ötéves terv is nagyszabású szociális intézkedéseket irányoz ^lő e téren. Az új ötéves terv időszakában jelentősen növekszik a társadalmi tényezők szerepe a termelés fejlesztésében és hatékonyságának növelésében. A káderek szakképzettségének színvonala, a kollektívák gyakorlatias. alkotó szelleme és az egészséges szo- ciális-pszichológai légkör, a dolgozók megfelelő életkörülményeiről való gondoskodás, a vállalatoknál a kulturális intézmények és sport- komplexumok létrehozása — mindez érdekesebbé és tartalmasabbá teszi az ember életét, kedvezően hat a termelés eredményeire. A lakosság egészségvédelme területén az új ötéves terv lehetővé teszi a lakosság szakorvosi szükségleteinek teljesebb kielégítését, a dolgozók üdülési feltételeinek megjavítását és az orvosi megelőző tevékenységet. Az ötéves terv időszakában tovább fejlődik az általános iskola intézménye. A tanintézetek minden kategóriájában javulni fog az anyagi bázis, tökéletesedik az oktatási folyamat, hogy a fiatal nemzedék mind mélyebb és szilárdabb ismereteket szerezzen, s a kommunista öntudat és erkölcs szellemében nevelkedjék. A X. ötéves terv .éveiben tovább fejlődik majd a művészet minden ágazata és az irodalom, erősödni fog a kulturális intézmények anyagi bázisa. A fő irányok tervezete előirányozza a te r m elés méreteinek további növelését és a kellő ki - egyensúlyozottságota népgazdaság fejlesztésében. A szovjet gazdaság X. ötéves tervben történő fejlesztésének következő legfontosabb mutatóit határozták meg: 1975. 1980. 1976—80. évi növekedés (tervezett) milliárd rubelben milliárd az 1975. év rubelben százalékában nemzeti jövedelem (1973-as árakon) 362 449—462 87—100 24—28 ebből: fogyasztási alap 266 337—344 71— 78 27—29 felhalmozási alap 96 112—118 16— 22 17—23 ipari termelés (1967. július 1-i árakon) 523 710—729 187—206 35—39 ezen belül: „a” csoport termelése 380 524—540 114—160 38—42 „b” csoport termelése 143 186—189 43— 46 30—32 mezőgazdasági termelés (ötévi átlagos volumen; 1965-ös árakon) 91 104—106 13— 15 14—17 Az új ötéves, időszakban az ipari termelés növekedésének 1 százaléka a volumen több mint 5 milliárd rubeles emelkedését jelenti, vagyis 1,4- szer többet, mint a IX. és 2,1-szer többet, mint a VIII. ötéves tervben. Ahhoz, hogy megoldjuk a társadalmi termelés műszaki színvonalának emelésére kitűzött feladatokat, es gondoskodjunk az egész gazdaság dinamikus és hatékony fejlődéséről, jelentős felhalmozás és a terme!ás gyors növekedése .szükséges a termelési eszközök: a munkaeszközök, a vegyi anyagok, a fűtőanyagok, a fémek előállításában. Ennek megíelelelő- en a nehézipari termelés növekedési I előirányzata 3«—42 százalék. A nehézipar gyorsabb ütemű növelése nem jelenti azt — mint Leonvid Iljics Brezs- nyev a decemberi plénumon megállapította —, hogy csökken a figyelem a közfogyasztási cikkek termelésének lehető legnagyobb bővítése iránt A fogyasztási alap az ország nemzeti jövedelmében gyorsabban nő majd a fel- ha1.mosási' alapnál, és 1980-ra 27—29 százalékkal emelkedik. vagyis 71—78 milliárd rubelei 1975-Höz képest. A fogyasztási alap részarányának növekedése a társadalmi termelés végső eredményei növekedésének és hatékonysága fokozódásának - egyik ' mutatója. Ugyanakkor ez meggyőzően bizonyítja szoc'a'ísta államunk békepo- lit'kú iát. A népgazdaságot az inten- zitiká'ás, útján fejlesztve különösön szigorúan ügyelnünk kell a helyes népgazdasági és ágazati ar á - n y okr a . Ezt a feladatot szolgálja annak az irányvonalnak a folytatása, amelynek célja a felhal mo zás lényeges mértékű átcsoportosítása a mezőgazdaság javár a. A mezőgazdaságnak a népgazdasági beruházások egész ősz- szegéből való részesedése 18- ról 23 százalékra nő. A népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődését jelentős mértékben alá kell támasztani az ésszerű beruházási politikával is, az építkezés egész gyakorlatának lényeges megjavításával. Az űj építkezést általában akkor kuli megkezdeni, ami-; kor az biztosítja az elvileg új tudományos-műszaki megoldások alkalmazását. A gazdaság kiegyensúlyozott növelésének elérésében fontos szerepet tölt be mind a folyó ötéves tervben, mind pedig hosszabb távlatban a z ország> nyersanyag- kinccsel való meg- n y u g t a tó ellátottsága A Szovjetunió igen nagy, gyakran páratlanul értékes n.yers.myag-leiőhelyekkei rendelkezik. A népgazdaság dinamikus növekedése azonban a különböző ásványi nyersanyagok iránti kereslet gyors emelkedését idézi elő. Terveinkben elő fogjuk irányozni az ásványvagyon-íeitárás- nak a kitermeléshez képest gyorsabb emelkedését. A szovjet gazdaság arányos fejlesztésének egyik legfőbb feltétele a X. és a következő ötéves tervek éveiben a munkaerő-tartalékok ész. szerű felhasználása. Minél dmamikusabb a népgazdaság, egyebek közt figyelembe kell venni továbbá, hogy a 80-as években csökkenni fog a munkaerő-tartalékok természetes gyarapodása. Ily módon az ország mai, valamint hosszú távú fejlődésének érdekei megkövetelik hangsúlyt kap az a lenini gondolat, hogy a kommunizmus akikor kezdődik, amikor a dolgozók nap mint nap óvnak minden egyes púd fémet és gabonát, gondoskodnak a munka termelékenységének növeléséről. A X. ötéves tervben megvalósítandó műszaki politika megteremti a feltételeket ahhoz, hogy emelkedjék az állóalapok értékének minden egyes rubeljére jutó termelés, más szóval: emelkedjék az alapok hozama. Ha a most meglévő állóalapokból származó termelés csupán egy százalékkal növekedne, akkor ez öt év alatt olyan ösz- szegű pótlólagos nemzeti jövedelmet eredményezne, amelyből két-két és fél millió család számára lehetne lakást építeni. > S természetesen különös figyelmet kell fordítani a munka termelékenységének növelésére. Az egész népgazdaságban a termelékenységet az 1971— 1975-ös 23 százalékhoz képest mintegy 27 százalékkal tervezzük növelni. Ez 26 millió dolgozó munkájának megtakarításával egyenértékű. Nem kevésbé fontos, hogy lényegesen megjavítsuk a munkaszervezést, kiküszöböljük a munkaidő-veszteségeket, növeljük a termelési fegyelmet. A fő irányok tervezete meghatározza a tervezés és irányítás, az egész gazdasági mechanizmus további tökéle t'e- síiésének módjait. Az új ötéves tervben a tervezési szervek, minisztériumok és főhatóságok, a gazdaságtudomány feladata az, hogy a társadalmi termelés hatékonyságának növelésére törekedve lényegesen fokozzák a terv minőségi mutatóinak szerepét. Kitartóan kell keresni az olyan mutatókat, amelyek fokozzák a tervnek a termelés műszaki színvonala és a termékminőség emelésére, a ek es olcsó szóiét munkatermelékenység növe- hőerőmüvek építését kedési ütemének meggyorsítására, az adóalapok, az anyag- és pénzügyi erőforrások gazdaságosabb kihasználására való hatását. Szükséges, hogy az egész tervben vörös fonalként húzódjék végig minden egyes fejezetnek, az anyagi termelés minden ágazatának, az élenjáró tudománnyal való szerves kapcsolata. Az új ötéves tervhez nálunk első ízben készítettek a legfontosabb tudományosműszaki problémák megoldá- vonatkozó konkrét programokat. A tudományos és műszaki állami bizottságnak biztosítania kell e programok teljesítésének rendszeres ellenőrzését. A tervezés fejlesztésében fontos iránnyá kell válnia a legfontosabb tudományosműszaki, gazdasági és társadalmi problémákra vonatkozó komplex programok kidolgozásának. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának a X. ötéves tervben a komplex programok a termelés sokoldalú intenzifikálásá t, a tudó m á n y o s-m ű s z aki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, amelyek a termelés hatékonysága és a lakosság élet- színvonala emelésének döntő tényezői. A párt gazdaságpolitikája abból indul ki, hogy a népgazdaság intenzív fejlesztésének megoldásában fontos szerepet tölt be a tudomány. A társadalmi termelés in- tenziíikálásának meggyorsítása érdekében tervgazdálkodási rendszerünk lehetővé teszi az egységes műszaki politika alkalmazását, amellyel el kell érni a tudomány és a technika összes fejlesztési irányainak egybehangolását. A tudományos-műszaki haladás, olyan irányai közül, amelyek különleges szerepet töltenek be a X. ötéves tervben és meghatározzák a gazdaság fejlődésének hosszú távú perspektíváit, ki lehet emelni: A. m un k a e s zk ö z ö k termelésében — munkaigényes termelési folyamatok gépesítését és autofnatizá- lását, mindenekelőtt olyan ágazatokban, ahol a munkások nagy számban nehéz fi" zikai munkát végeznek, valamint a föld alatti és az egészségre ártalmas egyéb termelési körülmények között végzett munkákban; A technológiai folyamatok tökéletesítésében a kevés műveletű, progresszív technológia fejlesztését (például a nagyolvasztó nélküli kohászat, az orsó nélküli fonás és a vetélő nélküli szövés), valamint olyan technológia kifejlesztését, amely a lehető legnagyobb mértékben megtakarítja az elsődleges nyersanyagot, a fűtőanyagot és egyéb anyagokat és biztosítja a környezet védelmét; Az energetikában — a villamos atomenergetika gyorsított fejlesztését, vízi erőmiü'e hasznSó oz anyagok termelésében — a minőségi acélok termelésének növelését, az alumínium, a titán, a polimerek részarányának növelését a szerkezeti anyagok temelé- sében; az előre meghatározott sajátosságokkal rendelkező szintetikus anyagok termelését. A már alkalmazotti technológiai folyamatok tökéletesítésével együtt lerakjuk az elvileg új technika és technológia alapjait. Tudósaink erőfeszítései arra irányulnak Sára majd, hogy meggyorsítsák olyan problémák megoldását is. mint az irányított termonukleáris reakció és a szu- pervezetés. A társadalmi termelés hatékonysága nemcsak tudományos-műszaki, vagy termelési gazdasági probléma, hanem hatalmas társadalmi feladat is. A lehető legnagyobb mértékű takarékoskodás a népgazdaság minden dolgozójának ügye. A jelenlegi, körülmények között különleges kidolgozását a népgazdasági terv ágazati és területi megoszlásával összhangban kell megvalósítania. Az elsők között kell kidolgozni az atom- energetikai termelési bázis fejlesztésének programját, a nagy területi termelési komplexumok kialakítására vonatkozó programokat. Már jelentős részben elvégeztük az új ötéves terv ősz-* szeállításának előkészítését. Jóváhagytuk az 1976-ra, a X. ötéves terv első évére vonatkozó tervet. A tervhatóságoknak lehetőségük nyílik arra. hogy rövidebb idő alatt állítsák össze az évekre lebontott ötéves tervet és egyidejűleg a népgazdaság 1977. évi fejlesztési tervét. Ez elvi jelentőségű, mivel lehetővé teszi, hogy kiküszöböljük tervezésünk egyik legnagyobb hiányosságát, a népgazdasági tervek tervezetei hosszadalmas összeállításának gyakorlatát. A X. ötéves tervben folytatódik a párt által az irányítás szervezeti rendszerének javítására kidolgozott irányvonal megvalósítása. Már jóváhagytuk egyes iparágak általános irányítási sémáit. Ezekben az ágazatokban megkezdődött a termelői és ipari egyesülések létrehozása, kiiktattak főigazgatóságokat, lerövidült az irányítási láncolat. Az egyesülések minőségileg új jelenséget képviselnek az ipari termelés irányításában. Nem a vállalatok mechanikus egyesüléséről, hanem egységes termelési gazdálkodási komplexumról van szó, amelyben szerves egységbe fonódik a tudomány és a termelés, magas színvonalú a szakosodás és a kooperáció. A mezőgazdaságban széles körben fejlesztik a gazdaságközi kooperációt és az agrár-ipari integrációt, s ezen az alapon hatalmas szakosított vállal ato-' kát és egyesüléseket hoznak létre. Tevékenységük szabályozására megfelelő javaslatokat kell kidolgozni és elfogadni. Az ipari termelési egyesülések létrehozása, az építésiszerelési szervezetek növelése, a mezőgazdaságban kialakítandó gazdaságközi kooperáció és agrár-ipari integráció megfelel a gazdaságfejlesztés jelenlegi szakasza sajátosságainak, s javítja a népgazdaság és az irányítás szervezési rendszerét. Az új helyzet és az új feladatok figyelembevételével tökéletesíteni fogjuk gazdasági mechanizmusunk más oldalait is. A termelési egyesülések megteremtése lehetővé teszi az olyan szilárd (öt évre szóló) gazdasági normatívák szerepének növelését, mint az eszközlekötési járulék és más költségvetési befizetések, a nyereségelosztási normatívák és a béralapképzés. A IX. ötéves tevben «mintegy 500 milliárd laibel nyereség képződött, ami másfél- szerese a VIII. ötéves tervének. Ez bővítette és erősítette a Szovjetunió állami költség- vetésének bevételi bázisát, javította szerkezetéit, más részről pedig erősítette a költségvetés hatását a vállalatok és egyesülések tevékenysége pénzügyi eredményeinek javulására. A vállalatok és egyesülések nyereségének és más forrásainak terhére több mint százmilliárd rubelt fordítottak a gazdasági ösztönzési alapok képzésére. Ezeket az összegeket a termelés fejlesztésére és műszaki megújítására, prémiumok és jutalmak kifizetésére, a dolgozók szociális és életfeltételeinek javítására fordították. A X. ötéves tervben ezekre -i célokra még nagyobb összegeket fordítanak. Szélesebb körben fogjuk alkalmazni az anyagi ösztönzés Progresszív formáit, egyebek között a végtermékekért, illetve befejezett objektumőrét járó teljesítménybért, a "uiikautalvány nélküli rend- •:-?ert, a kiváló minőségű termékek kisebb munkáslétszámmal történő gyártásának ösztönzését. A jutalmaknak az eddiginél nagyobb mértékben kell elősegíteniük a munka termelékenységének fokozását, a termelési kapacitások gyorsabb üzembe helyezését a meglevő berendezések kihasználásának javítását, az új technika _ bevezetését, a nyersanyag-, ’ és anyagtakarékosságot, a termékek minőségének fejlesztését. A népgazdaság tervszerű fejlesztése, az áruforgalom növelése és az árak stabilitása alapján gondoskodni fogunk országunkban a pénz- forgalom további megszilárdításáról és a szovjet rubel vásárlóerejének állandóságáról. , A gazdasági mechanizmus tökéletesítésében a párt mindig fontos szerepet tulajdonított a gazdasági káderek kezdeményezőkészsége, kezdeményezési és szocialista szellemű ötletessége, vállalkozókedve fejlesztésének. A mai szovjet gazdasági kádertől megköveteljük az új tudományos és műszaki megoldások, a korszerű munkaszervezési és -irányítási módszerek aktív felhasználását, a termelési tartalékok alkotó felkutatását, a változó szükségletek és a kereslet gondos figyelembevételét. A X. ötéves terv jellemző vonása lesz, hogy népgazdsa- gunkat mélyebben kapcsoljuk be a nemzetközi munkamegosztásba, továbbfolytatjuk a külgazdasági együttműködés átállítását hosszú távú alapokra. Ezért a nemzetközi gazdasági kapcsolatok hatékonyságának növelése szintén egyik fontos feladatunk lesz. E feladat megoldása érdekében tervszerűen kívánjuk bővíteni az ország exportpotenciálját, mind a hagyományos árucikkek, mind az új termékfajták vonatkozásában. Minthogy a külkereskedelem a népgazdaság fontos ágazatává lett, felvetődik a kérdés, hogy számos esetben exportra szakosított, a külföldi piacok különleges követelményeinek kielégítésére képes üzemeket kell létrehozni. Ez elősegíthetné, hogy külkereskedelmünk jövedelmezőbb legyen és fokozódjék a népgazdaság egészére gyakorolt kedvező hatása. Az import területén a legfontosabb, hogy a behozatal fejlesztése maximálisai! elősegítse a műszaki haladás meggyorsítását, megfeleljen a szovjet embereknek a legkü- lönböző árucikkigényei teljesebb kielégítésének, 'megfeleljenek továbbá az állami tervben lefektetett gazdasági stratégiának. Erre nemcsak a központi tervező és külkereskedelmi szerveknek, hanem minden más minisztériumnak és hatóságnak is állandóan figyelmet kell fordítania. Ezek a külgazdasági kérdések megoldásánál kötelesek szem előtt tartani az összgazdasági hatékonyság kritériumait. A legnagyobb figyelmet továbbra is a szocialista országokkal megvalósított együttműködés fejlesztésének és erősítésének szenteljük. A szocialista gazdasági integráció húsz évre szóló komplex programja a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett terve, amelyet a KGST tanácsa először 1975. nyarán fogadott el, még nagyobb jelentőséget ad együttműködésünknek. Számos nagyon fontos népgazdasági problémát csak közös, egyesített erőfeszítésekkel lehet megoldami, hosszú távú, komplex együttműködési programok alapján, amelyek kidolgozásához a szocialista országoknak már a legközelebbi jövőben hozzá kell látniuk. A testvéri szocialista országokkal való kereskedelmünk különleges jellegű. Tükrözi azokat a szilárd gazdasági kapcsolatokat, amelyek a szocialista építőmunka és a kölcsönös együttműködés folyamatában születtek. Ezek a kapcsolatok, amelyek tartós- (Folytatás a 4. oldalon) Kádár János, m MSTMr KE ctaö titkára a kongresszus szclgct. szünetében delegátusokkal beNÖGRAD — 1976. március 2., kedd 271011000000010105028901020202
