Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

A Központi Statisztikai Hivatal jelentése (Folytatás a 2. oldalról.) dolgozott rövidített munka­időben, az öt évvel azelőtti 65 százalékkal szemben. A szocialista szektorban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak névleges havi átlagkeresete — a különféle bérkiegészítésekkel együtt — 1975-ben több mint 35 szá­zalékkal volt magasabb az 1970. évinél. Figyelembe véve a fogyasztói árszínvonal csaknem 15 százalékos emel­kedését, az egy keresőre jutó reálbér 1975-ben — a terv* nek megtelel ően — 18 száza­lékkal haladta meg az 1970. évit. Ezen belül a munkások reálbére 18 százalékkal — az állami iparban dolgozó mun­kásoké 22 százalékkal —, a szellemi foglalkozásúaké 17 százalékkal emelkedett. A termelőszövetkezetek kö­zös gazdaságaiból származó keresetek reálértéke összesen kb. 10 százalékkal emelke­dett. A lakosság háztáji és kise­gítő gazdaságokból származó tiszta jövedelmének összege — a termelés és a ráfordí­tások különbsége — 1975-ben 1970-hez képest lényegében nem változott. A termelőszövetkezetek kö­zös gazdaságaiból származó keresetek reálértéke összesen kb. 10 százalékkal emelke­dett. Ezáltal, valamint a tsz-tagok és -alkalmazottak számának jelentős csökkené­se folytán, a közös gazdasá­gokból származó egy tsz- tagra és -alkalmazottra jutó reálkereset növekedése meg­haladta a 30 százalékot. Gyors ütemben nőttek a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások, és ará­nyuk az összes jövedelmen belül az 1970. évi nem egé­szen 23 százalékról 27 fölé emelkedett. A természetbeni juttatások növekedése az ok­tatási, egészségügyi, kulturá­lis, stb. ellátás fejlődésével függött össze. A pénzbeni társadalmi juttatások összege öt év alatt 22,1 milliárd fo­rintról 45,2 milliárd forintra emelkedett. Ez mindenek­előtt az időskorúak eltartá­sához, s a gyermeknevelés költségeihez való társadalmi hozzájárulás fokozódásából adódott. A nyugdíjasok száma 1975. végén 1,8 millió volt, 350 ezerrel több, mint öt évvel korábban. Az egy nyugdíjasra jutó havi átlagos nyugdíj 1970-ben 765 forintot, 1975- ben 1259 forintot tett ki. A kifizetett összes nyugdíj ösz- szege öt év alatt 13 milliárd forintról 26,8 milliárd forint­ra emelkedett. A tervidőszak folyamán több ízben emelték a családi pótlékot és sor ke­rült a gyermekgondozási se­gély emelésére is. A segélyt igénybevevők száma jelentő­sen nőtt. Mindennek eredmé­nyeként a családi pótlék és a gyermekgondozási segély összege együttvéve az 1970. évi 4 milliárd forintról 1975- ben 9.4 milliárd forintra emelkedett. A lakosság fogyasztása a tervezettet megközelítően, összesen 28 százalékkal, egy főre számítva több mint 25 százalékkal nőtt. Több fontos élelmiszer — köztük a hús és hal, a to­jás, a cukor — fogyasztása a tervezettnél jobban emelke­dett, a tej és tejterméktek. va­lamint a zöldség- és gyü­mölcsfogyasztás színvonala viszont az előirányzottnál ke­vésbé nőtt. A tartós fogyasz­tási cikkek közül a mosógép, a hűtőszekrény és a személy­gépkocsi-állomány a terve­zettnél gyorsabban, a televí­ziós készülékek száma vala­mivel lassabban emelkedett. A kiskereskedelmi forgalom öt év alatt összehasonlítható árakon a terveziettnél valami­vel mérsékeltebben, 35 száza­lékkal nőtt. különbsége— az előző öt évi 3.6- ról 4,2-re emelkedett. 1971—1975. években összesen 841 ezer gyermek született, 12 százalékkal több mint az elő­ző öt évben. Ezer lakosra öt év átlagában 16,1 élveszületés jutott. A születési arányszám a tervidőszak folyamán je­lentősen emelkedett: az 1970. évi 14,7-ről 1975-ben 18,4-re. A születésszám emelkedésében szerepe volt a népesedéspoli­tikai intézkedéseknek, vala­mint annak, hogy nagyobb lét­számú korosztályok léptek szülőképes korba. 1971—1975. években össze­sen 622 ezren haltak meg, 10,4 százalékkal többen mint az előző öt évben. Ezer la­kosra évi átlagban 11,9 halá­lozás jutott. A csecsemőha­landóság csökkent: 1971—1975. évek átlagában ezer élveszü- löttre 33,8 egy éven aluli ha­lálozás jutott, az előző öt évi 36.6- del szemben. A IV. ötéves terv idősza­kában 7 községet nyilvání­tottak várossá. Jelenleg az országban 83 város és 3100 község van. 1976. január 1-én a lakosság 50,2 százaléka élt városokban, 313 ezerrel több mint öt évvel azelőtt. A kórházi ágyak száma a tervidőszak folyamán 4500-zal nőtt és 1975. végén megköze­lítette a 89 ezret. A bölcsődék befogadóké­pessége öt év alatt 9900 fé­rőhellyel bővült és 1975. év végén 49 900 volt. A bölcső- déskorú gyermekek 10,4 szá­zaléka járt bölcsődébe. Az 1975. végén a gyermekgondo­zási segélyt 265 ezer nő vette igénybe, 98 ezerrel több mint 1970. azonos időpontjában. Az óvodai férőhelyek száma IV. ötéves terv idején 209 ezerről 296 ezerre nőtt, az előirányzottnál nagyobb mér­tékben. Száz óvodáskorú gyer­mek közül 1970-ben 58, 1975- ben 76 járt óvodába. Az 1975/76-os tanévben a különböző oktatási fokozato­kon 1,8 millióan tanulnak. Az alsó- és középfokú oktatás nappali tagozatain — a meg­felelő korú népesség számá­nak csökkenésével összefüg­gésben — kevesebben, a fel­sőoktatásban többen tanulnak, mint 1970/71-ben. öt év alatt mintegy 70 százalékkal nőtt a felnőtt oktatásban résztve­vők száma. Jelenleg az esti és levelező tagozatokon kb. 280 ezren tanulnak. A 6—13 éves tanköteles gyermekek lénye­gében valamennyien iskolába járnak. A 14—16 évesek 39 százaléka szakmunkástanuló, .valamivel nagyobb hányada, mint öt évvel korábban volt. A 14—17 évesek 36 százalé­ka tanul középiskolában az öt évvel azelőtti 30 százalék­kal szemben. Egyetemista vagy főiskolás a 18—22 éve­sek 6,9 százaléka. Ez az arány 1970/71-ben 6,3 százalék volt. A színházak és múzeumok látogatottsága a IV. ötéves terv idején nőtt, a moziláto­gatásoké csökkent. 1975. vé­gén ezer lakosra 226 televí­zióelőfizető jutott, 32 száza­lékkal több, mint 1970-ben. A kiadott könyvek száma öt év alatt 34 180 volt, példányszá- ma 323 millió. Idegenforgalom Áralakulás A tervidőszak második fe­leben kibontakozott világpia­ci áremelkedések elsősorban a behozatalban nagy súllyal szereplő energiahordozókat és nyersanyagokat érintették. Az 1975. évi behozatali árak 47 százalékkal voltak magasabbak az 1970. évieknél. A kivitel nagyobb részét kitevő ipari késztermékek és élelmiszerek világpiaci ára kisebb mérték­ben emelkedett, a kivitel árszínvonala 1975‘ben 22 szá­zalékkal haladta meg az öt évvel azelőttit. Az ipari termelői árak 1971—1976. években mérsé­kelten, évi átlagban 2.4 szá­zalékkal, négy év alatt ösz- szesen 10 százalékkal emel­kedtek. 1975‘ben viszonylag széles körű árrendezésre ke­rült sor, amelynek következ­tében az ipar belföldi érté­kesítési árai átlagosan 10.7 százalékkal haladták meg az előző évit. Az ipar 1975. évi termelői árszínvonala 22 százalékkal volt magasabb az 1970. évi­nél. A kivitelező építőipar át­lagos árszínvonala öt év alatt 17 százalékkal emelkedett. Az építkezések, különösen a lakásépítés költségei az ár­emelkedésnél nagyobb mér­tékben nőttek. A lakásépíté­si költségek emelkedésében — a lakások területének növe­kedése és a felszereltség ja­vulása mell'ett — szerepe volt a korszerű, de költsége­sebb technológiák elterjedé­sének is. A beruházások ár­színvonala 1970-től 1975-ig 13 százalékkal emelkedett. Leg­nagyobb az építés-, valamint az importgép-beruházások árainak emelkedése volt. A mezőgazdasági termékek fel- vásárlási árszínvonala 1975- ben 15 százalékkal volt ma­gasabb, mint öt évvel koráb­ban. A tervidőszak folyamán a cukorrépa, a dohány, a vágómarha és a tej felvásár­lási árát emelték jelenőseb­ben. Emelkedett a zöldség- és , a gyümölcs felvásárlási és piaci ára is. A^ áruszállítási tarifák 5 százalékos emelésé­re 1975-ben került sor az üzemanyag áremelkedése mi­att. A kiskereskedelmi árak 1975-ben 15,8 százalékkal vol­tak magasabbak, mint 1970- ben. A tervidőszakban az alapvető élelmiszerek közül a tej- és tejtermékek, vala­mint a cukor árát emelték központi intézkedésekkel, a többi élelmiszer ára lényegé­ben nem változott. Az élveze­ti cikkek átlagos bolti ár­színvonala, nagyrészt a sze­szes italok és a dohányáruk központi áremelése folytán, öt év alatt 22 százalékkal emelkedett. A ruházati cik­kek árainak átlagos 16 szá­zalékos emelkedése, piaci ha­tások és hatósági árintézke­dések egyenlegeként alakult ki. A vegyes iparcikkek kis­kereskedelmi árszínvonala 1970-től 1975-ig 17 százalék­kal emelkedett, részben a tüzelőanyagok és energiahor­dozók, valamint egyes építő­anyagok hatósági áremelése, részben a szabadabb árfor­mákban bekövetkezett piaci hatások következtében. A fogyasztói árindex, amely a kiskereskedelmi árak mel­lett tartalmazza a piaci árak, valamint a szolgáltatások árának változását is, öt év alatt 14,6 százalékkal emelke­dett. A terv előírásának meg­felelően egyes, a lakosság szélesebb rétegeit érintő ha­tósági áremeléseket megfelelő jövedelempolitikai intézkedé­sek követtek. így pl. a lak­béremeléssel, a tüzelő- és fű- tőanyagár-emeléssel járó több­let kiadást az érintettek na­gyobb részénél, a tej- és tej­termékek áremelésével járó többlet kiadást a nyugdíjasok­nál, a családi pótlékban és gyermekgondozási segélyben részesülőknél kompenzálták. A lakosság nomináljövedel- mének növekedése a fogyasz­tói árak emelkedése mellett is biztosította a reálbérek és reáljövedelmek terv szerinti alakulását. öt év alatt külföldi állam­polgárok több, mint 37 millió esetben látogattak Magyaror­szágra, ebből 32 millió eset­ben a szocialista országokból. Ugyanebben az időszakban a magyar állampolgárok kül­földi utazásainak száma meg­haladta a 11 milliót, amiből 10 millió utazás a szocialista országokba irányult. Az ide­genforgalom a tervidőszakon belül jelentősen növekedett. 1975-ben külföldiek 9,4 mil­lió alkalommal látogattak Magyarországra, 3 millióval többször, mint 1970-ben. A szocialista országokból érke­zők száma 8,2 millió volt, 2,7 millióval több az öt évvel ko­rábbinál. lió esetben utaztak külföldre, az öt évvel azelőtti 1 millió­val szemben. A IV. ötéves tervidőszakban 5 700 új szállodai férőhely lé­tesült, a tervezettnél keve­sebb. 1975-ben a szállodai fé­rőhelyek száma 29 400 volt, az egyéb szálláshelyek (kempin­gek, turistaszállások, fizető­vendéglátás stb.) 123 300 fé­rőhellyel rendelkeztek. Az emelkedés öt év alatt az utóbbiaknál volt jelentősebb. A kereskedelmi szálláshe­lyek 1975-ben összesen 5 mil­lió vendéget fogadtak, 1 mil­lióval többet, mint öt évvel korábban. Ebből a külföldiek száma 2,1 millió volt, 600 ezerrel több az 1970. évinél. A tervidőszak utolsó évében Budapest, 1976. március 27. magyar állampolgárok 3,5 mii- Központi Statisztikai. Hivatal Kommunista műszak a ZIM-ben és az öblösüveggyárban Tegnap, szabad szombaton a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában kommunista mű­szakot tartottak. Ennek kez­deményezői a szocialista bri­gádok voltak. A gyárban a terveket időarányosan túltel­jesítették, tehát nem az elma­radás pótlása, hanem nemes célok érdekében fogtak mun­kához ezen a szabadnapon. Már korábban, az elmúlt években is segítették a kom­munista műszakokért járó bérből az iskolákat, gyermek­intézményeket nemcsak Salgó­tarjánban, hanem tavaly pél­dául abban a 12 községben is, ahonnan a legtöbb bejá­ró dolgozójuk van. Szomba­ton több mint kétezren "vet­tek részt a kommunista mű­szakon, amelynek bérét böl­csődék, óvodák támogatására és gyári üdülési fejlesztési célokra fordítják. Az öblösüveggyárban a KISZ-szervezet kezdeménye­zésére tartottak szombaton kommunista műszakot. Ebben a társadalmi munkaakcióban mintegy 600-an vettek részt, A munkáért járó bért városi gyermekintézmények fejlesz­tésére, ezenkívül az úttörő­váltótábor építésére ajánlot­ták fel. Óvodákat, bölcsődéket támogatunk kapott bérünkért.. 1 A minóségellenőrök kommunista szombaton is szigorúak Minden KISZ-es itt volt Skuta Turcsán József Zagyvarónáról Tamás brigádjából —képek: kulcsár— ISépmosgalom. egészségügyi és kulturális ellátás Az ország népessége 1976. elején. Az ezer lakosra jutó január 1-én 10 572 ezer fő volt, természetes szaporodás — az 218 ezerrel több, mint 1971. élveszületések es halálozások Azzal traktált a minap egyik válla­latunk szakszervezeti bizottságának tagja, hogy milyen jó is lenne, ha egyszer, persze a megfelelő pillanat­ban, felbukkanna, s megelevenedne a régi dicsőség homályából néhány, im­máron csak szobor, vagy festmény alakjában létező nagy emberünk. Bi­zonyára rögvest észlelte arcomon az értetlenség jelét, úgyhogy még abban a minutumban, valószínű, naiv kér­déseimet megelőzendő, részletes ma- gyarázgatásba kezdett. Hallgattam, egyre hallgattam kesergő szavait, ami­ket nem éppen a múlt korok mondá­saival, hanem még a huszadik század 1976-os évében is ritkaság számba me­nő, olyan szabatos kinyilatkoztatásai­val fűszerezett, amire — hogy egy kicsit a szakmánknál maradjunk — az a meghatározás járja, hogy nyomda­festéket nem tűrő. Igaza volt, avagy sem — eldönteni a másik fél meghall­gatása nélkül nem tudtam, hiszen ő a munkásképviselet, az igazgató pedig a vállalati érdek hivatott, sőt, pecsétek­kel is ellátott szóvivője —, szóval, azt mondogatta, hogy bárcsak ott lett vol­na Zrínyi Miklós... Mármint akkor, amikor az idei fi­zetésemelés tárgyalásakor úgy érezte, ki kellene rohannia. Mert, hogy hiába az üzemi, munkahelyi demokrácia, ami valós jogot biztosítana a beleszólásra — mondogatta —, ha éppen ama pro­minens személyek dolgába nem tudott beleszólni, akikébe szeretett volna. Azt már eldöntötték. Szóval, abban a pilla­natban szeretett volna Zrínyi Miklós lenni, mert ő a saját szakállára, felső beleegyezés nélkül is kirohanhatott, s még parancsba is adhatta: ugyan, csuk­ja már be az utolsó a kaput! De pró­báltam volna én ugyanezt megcsele­kedni, kesergett ismerősöm: egyedül voltam, s mit szólt volna hozzá a csap­Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök HÉT MAR Péntek, Szombat, Vasárnap Nagy emberek ■ kodáshoz a párnákkal, vastag, hangszi- geteltekkel sűrűn tűzdelt igazgatói ajtó? Noteszomba írt szavain elmerengve, nekem is csupa nagy ember jutott az eszembe. Már csak azért is, mert író­asztalom mellől a város forgatagába — helyesebben a szerkesztőség előtt díszlő, nem éppen a huszadik század harmadik negyedének dicséretére váló épület tűzfalára — kitekintve, boldo­gult Mányoki Adám híres Rákóczi- portréja köszönt rám majd’ minden reggel. És arra gondolok: bizony, ha feltámadna, néhány századnyi kuruc, milyen rendet tudna teremteni gyors, huszáros vágásokkal egy-két hivatal portréján. Bár aztán elhessegetem az ötletet, mert a Rádiókabaré jóvoltából másféle értelmezése is van ennek a szónak, s így kívánságomat bizony nem bocsánatos bűnként kezelné az erkölcsrendészet. Úgyhogy Széchenyivel hozakodom aztán elő, akinek igen-igen akadna dolga mostanában. Igaz, a nagy fo­lyamszabályozások munkálatain túlju­tottunk már, de számtalan községünk, s lévén hogy nincs több: két váro­sunk, csatornázási, vízelvezetési mun­kálatain, ha élne, nyugdíjazásán túl­menő időig is nyugodtan foglalkoz­hatna. De komolyra fordítva a szót, a hé­ten is találkoztam egy másik, bár előttem mind ez ideig névtelen, de szintén nagy emberrel, aki egyik gyá­runk nem tudom milyen beosztást bi­torló, nem tudom milyen szintű veze­tője. Vonaton utaztamban volt sze­rencsém vele egy fülkében, mitöbb egymás mellett ülni. Még három kol­légája díszítette társaságunkat, akiket a nagy ember — bár ez csak később derült ki — tartott szóval. Jóízű ne­vetéssel fűszerezve illusztrálta, hogy egy új gyártmány indítását rábízták. Persze, előtte annak rendje-módja sze­rint mindent töviről-hegyére megbe­széltek a nagy főnökkel, aki még a műszaki rajzokat is személyesen elle­nőrizte, s csak azután adta meg a startjelet. De már másnap kiderült, s ő rájött, a főnök valamit bizony csú­nyán elnézett. De nem szóltam neki, észrevehette volna, hiszen minden órá­ban ott van nálunk, ellenőrzött, bújta a rajzokat —- mesélte tovább. Ügy né­zett volna ki, hogy kétségbe vonom a hozzáértését, s talán még a prémiumom is ugrott volna. Szóval, nem említet­tem én egy szóval sem, hogy valami nem stimmel. És jól tettem. Másnap ő fedezte fel a hibát. Így nekem sem lett semmi bajom, s ő is megmaradt szuperokosnak — fejezte be a törté­netet. Jót nevettek rajta mind a négyen és egyikőjük megjegyezté: Nagy ember vagy, apám, érted a dolgok fifikáját! Én meg azon gondolkodtam: vajon az üzemüknek mennyibe kerülhetett, hány ezer ablakon kidobott forintot jelen­tett a nagy emberi titulus elnyerése? Azóta óvakodom bárki előtt is vo­natra, autóbuszra felszállni. Hátha egy nagy ember útját keresztezem. Bár az­zal vígasztalom magam, hogy ha csu­pán ennyire futja tehetségükből, so­sem szól rám egy-egy róluk mintá­zott köztéri szobor... Karácsony György >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom