Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-04 / 54. szám

Tyumen olaja A nyugat-szibériai tyume- ni terület világviszonylatban is a legnagyobb kőolaj- és földgazlelőiselynek számít. Rendkívül nagy kiterjedésű területről van szó, amely óriá­si háromszöget álkot Tyumen városa és a Jeges-tenger kö­zött. A geológiai kutatás a tyumeni területen még nem fejeződött be, de máris bizo­nyosnak látszik, hogy évente 500—700 millió tonna kőolaj es 700 milliárd köbméter föld­gáz kitermelésére nyílik majd lehetőség. Amellett, hogy a kitermelést rendkívül zord éghajlati viszonyok között kell végezni — a téli hőmér­séklet nemegyszer a mínusz 50 C-fokot eléri — csőtávve­zetékek fektetésével gondos­kodni kell a kitermelt kincs elszállításáról. Meg kell olda­ni az út- és vasúthálózat ki­építését is. A múlt év augusztusában átadták a Tyumen és Szurgut közötti 700 kilométeres vas­útvonalat, amely közvetlen szárazföldi összeköttetést lé­tesít a nyugat-szibériai olaj- és földgázlelőhelyek, vala­mint a szovjet iparvidékek között. Az egyik nagy áteresz­tőképességű állomáspn készült felvételen jól látható, hogy az olajmezők felé haladó sze­relvények acélcsöveket szál­lítanak, míg az onnan jövő va­gonok értékes nyersanyagok­kal vannak megrakva. A tar­tálykocsikból álló. végtelen szerelvénysor is az olajmezők­ről tart a feldolgozóüzemek irányába. A csőtávvezetékek építéséhez nagy átmérőjű — 1220—1420 milliméteres — csöveket használnak fel. A gáztávvezeték-hálózat hossza mintegy húszezer kilométer­nyi lesz. Füzetnormák Az 1976—77-«s tanévre való fel­készülés egyik mozzanataként az Oktatási Minisztérium a Művelő­désügyi Közlöny 4. számban köz­readta a tanév kezdéséhez szük­séges, az általános iskolák első osztályától a középiskolák negye­dik osztályáig egy-egy tanulóra megállapított füzetnormákat. A kereskedelem ennek alapján hoz­za forgalomba a csomagokat. Az időben megjelent intézkedés segítséget nyújt ahhoz, hogy az új tanév előtt — és az azt kö­vető években — a kereskedelem a korábbinál zökkenőmentesebben szervezhesse meg a füzetellátást. Az ipar a füzetnormák és a minisztérium által megadott tanú- lólétczám alapján gondoskodik az évj füzetszükségletről. A jövőben a tanulókat a nor­mától eltérő füzetek vásárlására nem szabad kötelezni, udvariak­kor a boltok az előírtak szerinti füzetegységcsomagokat árusít­ják. Az intézkedés tehát védi a szülőket a felesleges kiadásoktól. A wedagógusok tájékoztatják a tanulókat a ftizetnormákról. egy­úttal felhívják a figyelmet a fü­zetek takarékos használatára is. A készletek helyes elosztása ér­dekében a jövőben az iskolák és a körzetükhöz tartozó papírbol­tok vezetői kölcsönösen tájékoz­tatják egymást a várható igé­nyekről. Népfrontjrvíílós Salgótarjánban Közösen tegyük még szebbé a várost Verssel köszöntötte egy úttörőruhás kislány a nép­frontgyűlés résztvevőit. Ta­vasz van — szavalta. És va_ lóban tavaszias, jó hangulat jellemezte a salgótarjáni bel­városi I-es területi népfront­bizottság összejövetelét. A ta­nácskozáson részt vett Ozs- várt József, a salgótarjáni városi pártbizottság első tit­kára, és Fekete Nándor, a vá­rosi tanács elnöke. A jelenlevőket Bállá Fe­renc' üdvözölte, 6 átadta- a szót Vincze Istvánnak, a népfrontbizottság elnökének. Erősödő kapcsolatok — A tennivalók sorában az elsők között szerepelt, hogy a népfront nyújtson segítsé­get a várospolitika alakításá­hoz. Salgótarján fejlődéséhez — mondotta az elnök. Az emberekkel megismertetni a célokat és lehetőségeket, a IV. ötéves terv feladatait. A népfront összekötő kapocs a tanács és a lakosság között. A belvárosban sajátosan je­lentkező tennivalók más és más feladatokat jelentettek; A bizottság minden alkalom­mal megvitatta a salgótarjá­ni választópolgárokat legin­kább érintő és érdeklő kérdé­seket. Igv esett szó a laká­sokról, Salgótarján építésé­ről, a kereskedelmi szolgálta­tás fejlesztéséről. Mindenkit érdekelt a művelődéspoliti­kai határozat, az új egészség- ügyi törvény, a környezetvé­delem. A belvárosi népfront szívén viselte a tanácsi rendeletek magyarázatát, ismertetését. Javaslatokat is adtak. így a házirend kialakításához, ga­rázsok építéséhez. Tizennégy tanácstagi jelölő gyűlést szer­veztek, népes hallgatósággal. A tanács és a lakosság kap­csolatainak erősödését szol­gálta a tanácstagi beszámolók rendszere, a tanácskozások f megszervezése, az érdeklődés felkeltése. A tanulságokat — vonatkozzék a látogatottság­ra. az előadásra, vagy a szer­vezésre — minden esetben megszívlelték és úgy tartották meg a legközelebbi összejöve­teleket, hogy azok valóban nyílt fórumokká váljanak. Véleményt mondani Már rég elmúltak azok az idők, amikor a népfront ösz- szejövetelein csak hallgattak az emberek. Az intézkedések melyek a hozzászólásokat, ja­vaslatokat követték, világo­san bizonyítják, hogy érdemes szót emelni a közösség érde­keben. Az okos javaslatok­ból valóság lesz. Ilyen esetben a belvárosiak szívesen vállal­nak társadalmi munkát, épí­tenek játszóteret, iskolai ke­rítést, vesznek részt tava­szi. vagy őszi nagytakarítás­ban. A népfront véleményének súlya van. Megmentették a Tanácsköztársaság téren le­vő fákat és parkot, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Valóban, gazdái lakóterüle­tüknek. Továbbítják az ott élők gondjait, örömeit. Ez pe­dig olyan munka, amely nem hiábavaló. f A háromszázötven emlék­lap, amelyet a bizottság azok­nak a lakóknak osztott ki, akik tevékenyen vettek részt a város szépítésében, a társa­dalmi munkában, bizonyítja, hogy a belvárosiak maguké­nak tekintik Salgótarján gya­rapodását. A munkás-kert- szövetkezet a Pécskő-hegyen máris a megyeszékhely egyik színfoltjává vált, hasznos foglalatosságot és kikapcso­lódást nyújtva a családoknak. Működik nyugdíjasklub, nő­klub, mindkettő érdekes és jó 'programmal. A szemlélet, „népront a ta­nácsért, tanács a népfrontért” egyre inkább erősödik. A bi­zottság elnöke végezetül el­mondta, hogy sportcentrum épül a régi SBTC-pálya he­lyén, amihez sok segítséget várnak. Hasonlóan a felsza­badulási emlékparkhoz is.' A jelenlevők megértéssel fo­gadták a tervet, hogy á Húsz­ezer munkanap akciót Har­mincötezer munkanapot Sal­gótarjánért mozgalommá alakítsák, Salgótarján felsza­badulása 35. évfordulója tiszteletére, Több mint egymilliárd Rövid, érdekes tájékoztatót tartott Fekete Nándor, ta­nácselnök. Külön hangsú­lyozta, hogy egyelőre csak elképzelésekről van szó. A tanács dolgozik a végleges terveiken. Látványos az eL- múlt öt év fejlődése Salgótar­jánban. Korszerű, új házak, utak, középületek, amelyek nagyrészt az elavult régi há­zikók helyén emelkednek. Soha annyi lakás nem épült még a megyeszékhelyen, mint ebben az időszakban. Három­ezer-hatvan otthonba költöz­tek be a boldog tulajdono­sok; A tanács nyolcszázötven millió forinttal gazdálkodott; Mindent összevetve nagy­szerű ötéves tervet zárt. A most induló időszak ke­vésbé lesz látványos. Egymil- liárd-két-százrmllió forintos összeggel számol a tanács, melyet városfejlesztésre for­dít Kevesebb lakás épül, mint a negyedik ötéves terv­ben; De ha összevetjük, hogy az új lakásokban lakóknak szükségük van óvodákra, is­kolákra, üzletekre, jól műkö­dő távfűtésre és vízhálózat­ra, egyet kell értenünk a ta­náccsal, amikor így döntött. Természetesen továbbra is épül és fejlődik Salgótarján. Rendezik a belvárost, új kol­légiumot, főiskolát, üzíethá- zat, autóbuszállomást, orvosi rendelőket és egyéb intézmé­nyeket adnak át. A társadal­mi munkára, az összefogásra, különösen a fiatalok tevé­kenységére szükség lesz. Megválasztották a har­mincöt tagú új népfrontbi­zottságot, s a tisztségviselő­ket. Elnökként Vincze Ist­ván, titkárként Molnár Sán­dor, alelnökként Bállá Fe­renc kapta meg a bizalmat. — cse — Kettősség, ellentmondás, következetlenség 1 '1 emlékszem, amikor arról panasz- kodtak a gyárak, üzemek, vállala­tok vezetői, hogy kibírhatatlan a béremelé­si verseny, valamit tenni kellene ellene. Egyről azonban megfeledkeztek: hogy ők in­dították el, a különböző természetű munka­erő-csábításokkal. indokoltnál nagyobb bér megadásával! Furcsa dolog volt hallani szá­jukból a következőket: ugyanazért a mun­káért/ az egyik gyárban öt forinttal többet adnak, mint nálunk. Ennek a helyzetnek elő­nyös megváltoztatása céljából dolgozták ki és vezették be az egész országban az országos szakmai bértáblázatot. Amikor napvilágra került, egyes gazdasági vezetők a táblázat gyenge pontjait firtatva azon aggályoskodtak, hogy mi lesz azokkal, akiknek a bére kisebb, vagy nagyobb mér­tékben meghaladja a felső határt. Annál ke­vesebbet szóltak arról, mit tesznek azért, hogy az alsó határ alatt lévőket felemeljék a kívánt szintre. Pedig egyes üzemekben elég szép számmal akadtak ilyen dolgozók! A Nógrádi Szénbányáknál a szakmai bér­táblázat megjelenésekor az alsó bérhatár alatt volt a dolgozók csaknem ötven százalé­ka. Kiszámították, hogy ket-három évre van szükség, amíg az említett dolgozók mind­egyike eléri az alsó szintet. Ezt figyelembe véve formálták meg bérpolitikai intézkedé­seiket, amelynek végrehajtása során a ko­rábbi 2665-ről 1707-re csökkent az alsó bér­határt el nem ért dolgozók száma. Elképze­léseik szerint 1977-ben pontot tesznek a do­log végére. Ezért már az idén, a mozgóbér egy részét az előbb említett bérprobléma megoldására fordítják. A szénbányákhoz hasonlóan azokban az üzemekben, ahol még elég, sok a szakmai bértáblázatban előírt alsó bérhatárt el nem érők száma — nagyobb összeget „szakítanak ki” a bérfejlesztési lehetőségekből, mint ko­rábban. Tiszteletre méltóak azok a törekvések, amelyek e fontos társadalompolitikai kérdést igyekeznek ^nielobb megoldani. Csakhogy az erre irányuló elképzelések nem valósulnak meg máról holnapra még akkor sem, ha az egyetakarás minden érdekelt szervnél meg­van, s majd mindenki elismeri, hogy a meg­érdemeltnél nagyobb bér felkínálásával el­indított, elterebélyesedett munkaerő-csábítá­si akció az ellenkezőjét érte el. A helytelen szemlélet és gyakorlat követ­keztében a gyárakhoz hűséges dolgozók kö­zül többen rosszul jártak, mert a szétosztás­ra kerülő bérből nem nekik jutott a nagyobb rész, hanem a vándormadarak jó részének, holott utóbbiak voltak kisebbségben. Az új gazdasági szabályozók, valamint a kormány különböző intézkedéseinek hatásá­ra lecsendesedett a béremeléssel elindított munkaerő-csábítás. Kezd háttérbe szorulni az ilyen jellegű szemlélet és gyakorlat. Eb­ben része van annak a felismerésnek — ha egy kicsit későn is érkezett —, hogy néhány fecske nem csinál nyarat. Jobb, előnyösebb, célravezetőbb, ha a meglévő, sokszor csend­ben, szorgalommal és felelősséggel dolgozók­nak juttatnak több bért, mert azok hűségük­kel és biztonságos munkájukkal rászolgáltak erre. Ezek a dolgozók a legnehezebb időben sem éltek a csábító lehetőségekkel, hanem ragaszkodva korábbi elképzelésükhöz, a ne­hézségekben is együtt voltak a kollektívá­val. Alábbhagyott az aggály, hogy mi lesz azok­kal, akik elérték a felső határt, vagy azon is túl vannak. Az üzemi szakszervezetek he­lyesen a bérkérdéseknél, a szükséges és in­dokolt differenciálás mellett figyelmüket a párt útmutatásának, a SZOT irányelveinek megfelelően az alacsonyabb jövedelmű dol­gozók, a nehéz fizikai és egészségre ártal­mas munkát végzőknek és a több műszak­ban dolgozók béremelésére fordítják. Ma már egyre jobban meggátolják. a gazdasági vezetőket abban, hogy indokolatlanul túllép­jék a bértáblázat felső határát, az új mun­kaerő megszerzésekor. Helyesen árra szorítják a termelés irá­nyítóit, hogy ésszerű munkaerő-gazdálkodás­sal, a termelési folyamatok magasabb szintű szervezésével oldják meg'feladataikat. Az ilyén jellegű kényszer sokszor jó hatással van a különböző szinten tevékenykedő vezetők kez­deményezőkészségére, felelősségének növelé­sére, ugyanakkor az eredményes, hatékony munka elősegítése céljából élénkíti fantáziá­jukat, több variációs megoldás keresésére ösztökéli őket. P_n_|. során a szakmai bértáblázat be­cnneK tölti feladatát, eléri célját, ami­nek érdekében megalkották; a becsületes dolgozók helyes és folyamatos anyagi elis­merésének. A béremelési láz megszüntetését bizonyos mértékben elősegítő szakmai bértáblázat be­vezetésekor fellelhető különböző .vélemények jól érzékeltették egyik-másik gazdasági veze­tő gondolkodásának kettősségét, ellentmondá­sosságát, és következetlenségét. Egyúttal jel­zi. hogy közülük néhányan nem gondolják végig helytelen állásfoglalásuk, intézkedéseik káros következményeit. Nem számolnak az­zal, hogy az önmaguk által előidézett tartós, vagy átmeneti ellentmondásokat, gondokat, problémákat. végül is saját maguknak kell megoldani. Csak ekkor már nagyobb ener­giára, erőfeszítésre és hosszabb időr° van szükség, mint korábban. V. K. Csatorna épül a sztyeppén Nyugat-Szibérla sztyeppéin csupán 250—300 milliméter az évi csapadékmennyiség, ön­tözés nélkül tehát nem élnek meg a mezőgazdasági kultú­rák. Szerencsére sok helyütt lehetőség nyílik rá, hogy a bővizű Ob folyóból leágazá­sokat, csatornákat építsenek, s azok mentén öntözőműveket létesítsenek. A Kamc.tynaobi városától induló, majdnem 180 kilomé­ter hosszú öntözőesatorna a kulundinszki sztyeppvidékre vezeti cl az Ob vizét. A csa­torna medrének kiépítése vi­szonylag könnyen megy — homokos talajról lévén szó —, ám annál nagyobb gondot je­lentett, hogy miként oldják meg a víz gyors beszívódásá- nak megakadályozását. Ügy döntöttek, hogy a csatorna­medret teljes hosszában poli­etilén fóliával bélelik ki. Ed­dig már 50 kilométer hosz- szú szakaszt elkészítettek A kép a csatorna vízátemelő­művének építéséről készült. Ami a versenyhez kellene MEGINT alaposan megboly­gatták Salgótarjánban a föld felszínét. Rengeteg földet megmozgattak, hogy helyére vasbeton alapot készítsenek. Épül az új múzeum. Kubikosok. Szocialista bri­gád. Már 1971 óta együtt dolgozik a 13 fős kollektíva. Többségük bányász volt, a visszafejlesztéskor került a vállalat építészeti részlegéhez. — Én is csillés voltam Ti- ribesen hét és fél évig. Ez a munka sem volt új. mert 26 évvel ezelőtt, 17 éves ko­romban az egri út- és hídépí­tőknél kezdtem — mondja For­gó József, a brigád vezetője. — Hogy szeretem-e a szak­mát? Nem tudom. Néha gon­dolok arra, hogy könnyebb is lehetne, de mindenesetre megszoktam. Így van ezzel a többi is. Dolgozni, hajtani kell, mert akkor van pénz. A munkahelyre azért jön az ember, hogy keressen. Ebben is egységes a brigád vélemé­nye. — Tavaly úgy tudom jól ment a brigádnak. Milyen eredményeket értek el? — Általában 125—130 szá­zalék körül. Volt ám korábr ban 150—160 százalék is, de tavaly rendezték a normát. — Kevesebb lett a kereset?' — Nem, csak a százalék. A munka megvolt, talán csak a Bartus kőművesbri­gád ért el nálunk nagyobb tejesítményt az építési üze­mek közül. — Püspökszilágyiban egy nagyberuházáson dolgoz­tunk. Volt az a föld 50 ezer köbméter is, illetve, amit részben génpel, kézzel ki kel­lett emelni. Rengeteg betont beépíteni. Bár nem volt lát­ványos munka, mert ment a fqldbe a beton. Utat is épí­tettünk, vagy 800 métert, ami­re 2Ö centis betonburkolat jött. Keverőgéppel, kézi erő­vel építettük. Itt voltak jó eredmények. — Idei felajánlásuk elké- ázült már? — Beszélgettünk róla, de még nincs meg a végleges. Ehhez jobban kellene ismer­ni a feladatokat. Azt tudjuk, hogy még vissza kell menni Püspökszilágyiba. mert az idén be kell fejezni a mun­kát. — A múzeumalapozásnál elég sok a gond. Nem tudom megéri-e ez a munka az üzemnek. Mikor kezdtük ál­landóan fagyos talajjal dol­goztunk. Naponta változott g hely. Hol itt, hol ott kellett hozzáfogni. Az új csákányból alig maradt. Cserélni kellett. Igaz? — fordul a többiekhez, akik rábólintanak. — Más baj is van. Az a jó, ha az ember legalább ay héttel előre tudja, mit kell csinálni. Ez valahogy nincs meg. Mi reggel hétkor kez­dünk. Itt van a buszunk. He­ten Mátraballán lakunk, hár­man Váraszón. Van mátra- szelei, kazári és pétervásári is közöttünk. Naponta uta­zunk. Ha itt van az ember akkor kezdené is a munkát, de előfordul csak nyolc órára ér ide az első beton. Ezt az állami építők központi be­tontelepéről szállítják. Van olyan nap is, amikor 30—40 köbméter betonnal keveseb­bet kapunk, mint amennyi kellene. Meghibásodik vala­melyik keverőgép. Aztán tud­ja hogy van ez. Először a saját vállalati igény, azután az idegen vállalat kiszolgálá­sa. A versenyhez pedig fel­tételek kellenek. — A mi szakmánk meg olyan, hogy ha nincs betonf van földmunka, de az átcso­portosítás mindig veszteség- idő — mondja a brigádve­zető. ÖMLIK a beton a ZIL-ről. Munkához lát a brigád, hogy - bedolgozza a ■'• vasak közé. Nincs még pontosan megha­tározott éves cél. De a ver­seny folyik, úgy ahogy csak folyhat. Mert jól mondta For­gó József: meg kell ismerni a feladatot és biztosítani fo­lyamatosan a feltételeket. Ez a verseny alapkérdése. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom