Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

Kpdvezménvek Szécsénvben Falugyűlés Dejtáron Szíveseit jöjjen vissza Elégedett a kézség? V Első gyerekét várja (Tóth Dé- nesné) — A népesedéspolitikai ha­tározat végrehajtásával ná­lunk igazán nincs baj. A 441 nődolgozónk nagy része alig több mint húszéves. Sokan állnak férjhezmenetel előtt. Másik részük nemrég kötött házasságot. És mondani sem kell, jön a gyermekáldás, az asszonyok búcsút mondanak a gyárnak három évre. Je­lenleg 140 gyesen levő kis­mamát tartunk számon. Benedek Sándomé, a szé- csényi ELZETT-gyár szak- szervezeti titkára gondolko­dóba esik; — örülünk a ha­tározatnak, a népszaporulat­nak, valóban szükség volt rá. De az árnyékos oldalával, a munkaidő-kieséssel • naponta meg kell birkóznunk. X Általános tapasztalat; di­vattá vált az asszonyok kö­rében, í hogy a terhességet betegségnek tekintik. Két", há­romhónapos korban kiírat­ják magukat az orvossal, ha szükséges, ha nem. — Az biztos, hogy hosszú Ideig kevés terhes anyát le­hetett látni a munkahelye­ken, még az irodai munká­tól is fanyalogtak. Ügy ér­zem, most változott a hely­zet. Az üzemi orvosunk szi­gorúbb, körültekintőbb, s csak az arra valóban rászo­rulókat veszi táppénzes állo­mányba. X — Mikor lesz a szülés? — Az orvos szerint május­ban. — Nem akart betegállo­mányba menni? Ha nincs ez a szalag. (Heizer Lászlóné) — Az a helyzet, hogy ma­napság már nem írják ki az embert olyan könnyen, meg aztán én sem akarok otthon maradni. Csak únnám ma­gam. Az üzemben eltelik az idő, a munkám sem nehéz. Anyagot mérek a dolgozók­nak, beírom a munkalapra. Tóth Dénesné Varsányból jár dolgozni. Még alig múlt 18 éves, első gyermekét vár­ja. Mosolyogva mondja, hogy a tervben egy másik is sze­repel. A három év gyerek­gondozásit mindenképpen ki­veszi. — Kap a gyártól valami­lyen kedvezményt? — Nem kell két műszakba járni. Minden terhes anyát kivesznek a csoportból, óra­bérben dolgozhatunk. X Az óriási üzemcsarnokban serényen folyik a munka. Korszerű körülmények között, szalagrendszerben dolgoznak a lányok, asszonyok. Férfi­embert elvétve látni. — Az a kismamaszalagunk — mutat az egyik asztal felé Benedekné. — Azok az asz- szonyok, akik 72-ben szültek, lassan kezdenek visszaszálin- gózni. őket szerettük volna segíteni, amikor megszületett a kismamaszalag létrehozásá­nak gondolata. 1 Heizer Lászlóné: — Ha nincs a szalag, nem tudtam volna visszajönni. Reggel nyolctól négyig tart a mun­kaidőnk, így elvihetem a ki­csit az óvodába, délután is időben hazaérünk. A mun­ka sem nehéz, mágneses csappantyúkat szerelünk. Egy kicsit szokatlan, mert régen ajtópántokat csináltam. i Csak sikerüljön lakást kapni (Józsa Andrásné) — Minden reggel fél hat­kor költőm a gyereket, hogy nyolcra beérjek a gyárba. Nógrádsipekről járok, s bi­zony, még így, kedvezmé­nyekkel is megerőltető min­dennap. Este hat óra, mire hazavergődök a kicsivel. Józsa Andrásné legnagyobb vágya, hogy sikerüljön lakást kapnia Szécsényben. Az igény­lést már beadta, de segít-e a gyár? — Gyakran beszélgetek az asszonyokkal, mert olyankor jönnek elő az egyéni problé­mák. Józsánénak is én taná­csoltam, hogy igényeljen la­kást. Tudjuk, nehéz a hely­zete, egyedül neveli a gyere­két. Amiben tudunk segítünk. Nemcsak neki, de valameny- nyi fiatalnak. A tanácsi la­kásokból gyakran kap a gyár néhányat, a lakásvásárlások­hoz kamatmentes kölcsönt biztosítunk — mondja Bene­dek Sándorné. X Mennek, jönnek az asszo­nyok — cserélődik a társa­ság. Három év, távol a gyár­tól, a kollektívától — hosszú idő. A kapcsolattartás is kö­rülményes, mert a legtöbb dolgozó bejáró. — Ritkán tudjuk meglátom gatni őket, ha pedig a gyár­ban csinálunk valamilyen rendezvényt, ők nem tudnak eljönni. Mi marad tehát? Vi­gyázunk arra, hogy akik el­mennek tőlünk, szívesen jöj­jenek vissza. Ha pedig visz- szajöttek, mielőbb beillesz­kedjenek a kollektívába és megkapják a segítséget, ami az erőnkből telik. — vkm — ÜGY MONDJAK, hogy De j táron csaknem minden esetben amolyan pattogós hozzászólások hangzanak el egy-egy gyűlésen. Nem ta­pasztaltuk ugyanezt legutóbb a falugyűlésen, ahol pedig bőven lett volna miről be­szélni az embereknek. Hiszen a népfrontbizottság titkára négyéves munkáról, a köz­ségi íanács elnöke pedig a negyedik ötéves terv eredmé­nyeiről, a község jövőjéről szólt beszámolójában. Türel­mesen végighallgatták az emberek a beszámolókat — voltak szép számmal — vé­leményt azonban egyedül csak Varga Károlyné mon­dott, aki kérte, hogy ha már bevezették az utcába a vil­lanyt, akkor szereljenek fel lámpatesteket is, hogy ne kelljen sötétben botorkálni az arra lakóknak. Elégedett lenne a község lakossága mindennel — vető­dik fel önkéntelenül is a kérdés. Nem lenne vélemé­nyük az elvégzett munkáról, az elért eredményekről? Nincs semmi gond Dejtáron? A két beszámoló nem ezt tükrözte. Fábián Sándor népfront­titkár beszámolójában sok mindenről szólt. A többi kö­zött arról, hogy az eltelt négy év alatt a legfontosabb gaz­dasági feladat a IV. Ötéves terv végrehajtása volt. Jelen­tős összeget fordíthattak .olyan feladatok elvégzésére, amelyek az egész lakosság érdekeit szolgálják. A nép­frontbizottság ezeket javas­lataival, észrevételeivel, az összegek célszerű felhasználá­sával segítette megvalósítani. Alapját a jelölő gyűléseken, tanácstagi beszámolókon el­hangzott lakossági vélemé­nyek alkották. Ott voltak a népfront aktivistái a tanács-T tagi, az országgyűlési képvi­selők választásánál, segítet­tek a tanácstagi beszámolók szervezésében, a jelentős év­fordulók, ünnepségek előké­szítésében, lebonyolításában. Nem hiányzott a népfront a nő- és ifjúságpolitikai hatá­rozat végrehajtásából adódó feladat megvalósításánál, a közművelődési határozat vég­rehajtásánál. Feladata volt a községi társadalmi munka szervezése, ami jó eredményt hozott, elsősorban az egy nap az iskoláért mozgalom kere­tében. Nemcsak társadalmi munkát, hanem készpénzt is felajánlottak, hogy a megnö­vekedett létszámú első osztá­lyosokat el tudják helyezni összesen három helyiségből álló új épületszárnyat épít­senek az iskola számára. So­rolhatnánk tovább az ered­ményeket és feladatokat, amelyekhez a lakosság véle­ménye feltétlen szükséges lett volna. Ilyen például, hogy a nőpolitikái határozat sikeres megvalósításáért létrehozzák a nők klubját, keretében a A Polski Fiat és a komputer Lengyelországban kidol­goztak egy készüléket, amely gyűjti és tárolja, majd pedig a komputerbe betáplálja a Polski Fiat 125 motormeg- térhelési adatait. A készülé­ket —, amelynek neve DAS —301 — a kocsi belsejében helyezik el, s menet közben valamennyi paraméter re­gisztrálja. Így a szelepnyi­tás idejét és nagyságát, a mo­tor főtengelyének kerületi se­bességét. a hűtőfolyadék hő­mérsékletét, az olajnyomást, a sebességváltó működését stb. A mért adatokat a készü­lék feldolgozza, és egy kazet­tás magnetofonszalagon re­gisztrálja. A rögzített adatok aztán betáplálhatók közvet­lenül a komputerbe, a perfo­rált szalagot leolvasó csatorna segítségével A fenti készüléket a varsói személygépkocsigyár meg­rendelésére a gdanski mű­szaki egyetem számítóintéze­tének munkatársai készítet­ték. Mai kommentárunk Szabályok és a tűzveszély Levelet kaptunk az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság központjától, amely­ben arra kérik szerkesztőségünket, közöljük közérdekű közleményként, hogy elszaporod­tak az erdőtüzek és ebből jelentős kára ke­letkezett a gazdaságnak. Annak ellenére, hogy a tűzoltók mellett számtalan esetben az er­dészetek dolgozóit is riasztották a pusztító tűz megfékezésére. Mélységesen egyet kell érteni az erdőgaz­dasággal, mert valóban tarthatatlan, hogy a tavaszi gaz égetése címén mennyi kárt okoz­tak már eddig is, felelőtlen emberek. Víz­választó körzetében azon túl, hogy az erdő­ben kárt tettek a tűzzel, veszélybe került a Salgótarján egy részét és az üzemeket táp­láló magasfeszültség. Micsoda helyzet ala­kulhatott volna ki, ha történetesen időben nem avatkozik be a tűzoltóság, mert az er­dő, a villanyvezeték mellett már családi há­zak is tűzveszélybe kerültek. Arról is tudunk, hogy Somoskőújfalu határában egy értékes fiatal fenyves pusztult el teljesen, a tavaszi égetés során. Cered környékén csak nehéz (körülmények között mentettek meg egy má­sik fenyvest a teljes pusztulástól. Az elmúlt héten Ludányhalászi körzetében lett a gaz­égetésből pusztító tűz. A példákat tovább sorolhatnánk. Az erdőgazdaság, egyetértésben a megyei tűzoltóparancsnoksággal, a különösen figye­lemre méltó tűzkárokra való tekintettel a hasznos erdőterületeken megtilt még a ki­jelölt tűzrakóhelyeken, valamint az erdőtől 200 méteren belül is mindennemű tűzgyúj­tást. Így kellett dönteniük, mert máskülönben a tűzkár egyre szaporodna, amit nem enged­hetünk meg magunknak. Felvetődik a kér­dés, mi legyen a parlagégetéssel. Azt sem, de a gazégetést sem engedélyezik! A lakosság­nak meg keli érteni: nem lehet, hogy szó­rakozásból, látványosságból, felelőtlenül fel­gyújtsanak száraz, gyúlékony területeket, amikor nem készültek fel arra, hogy szabá­lyozzák az égetést, és urai legyenek annak. Akik megszegik az intelmet, azokat felelős­ségre vonják. A kiskertekben, a hétvégi telkeken, az árokpartokon, a rét- és legelőkön, szántó­kon a gaz- és gyomnövényeket, más hulla­dékokat eltakarítani elégetéssel a legkorsze­rűbb. De ennek szabályai vannak, előírt tűz­védelmi eljárásai. Ezt kell szigorúan betar­tani. Csak így, határozott rendszabályok életbeléptetésével, azok betartatásával lehet a károkat megelőzni. Mindenkinek érdeke, hogy ami az emberé, az ő érdekeit szolgál­ja az erdő. Ne pusztuljon a tűz6 martaléka­ként. Az ország lesz ezzel szegényebb, és ezt nem engedheti meg egyetlen állampolgár sem. Az erdészet közérdekű felhívásának éppen abban van a legnagyobb jelentősége, hogy figyelmezteti az embereket az erdőtűz megelőzésére. Tartsuk be az előírásokat! Bobál Gyula nők politikai képzését, a kü­lönböző tanfolyamok szerve­zését, vitaesteket tudnák meg­oldani. Szükség lenne az if­júsági élet fellendítésére is. Arra, hogy az ifjúságot job­ban bevonják a községi fel­adatok megoldásába, a köz­életi tevékenységbe. Ezekhez pedig várták volna ' a véle­ményeket a község vezetői. AMIKOR Kovács Sándor­nak, a községi közös tanács elnökének beszámolóját hall­gattuk, arra gondoltunk, hogy kiváltja-e az emberek érdek­lődését. Az eredmények egész sorát vonultatta fel. Bár lát­szólag nem eget rengetőek ezek. de mindenképpen a la­kosságot érintő, érdeklő fel­adatok valósultak meg. Azok, amelyeket sürgősségi sorrend­ben a ciklusprogramban kö­zösen, a falu lakóival együtt határoztak el: több utca kor­szerűsítése, a villanyhálózat bővítése, belvízrendezés. Egészségügyi területen jelen­tős, hogy a községben meg­történt az orvosi rendelő fel­újítása, létrehozták a védő­női tanácsadó-helyiséget, s a község önálló védőnői körze­tet kapott. Nagy eredmény, hogy Dejtáron megoldották az óvodás korú gyermekek el­helyezését. Az óvodát felújí­tották, korszerűsítették, csak­úgy, mint a művelődési ott­hont. Gondot jelentett éveken keresztül a lakosság gázpa­lack- és fűtőolaj-ellátása. A tanács az ÁFÉSZ-szel közö­sen ezért sokat tett. Létre­hozták a 600 palack tárolásá­ra alkalmas gázpalackcsere­telepet, megépítették a 25 000 literes fűtőolajtárolót. Űj kisvendéglő épült a község-! ben. Mindent summázva, a IV. ötéves terv idején a köz­■ m Ünnep és A KISZ központi bizott­sága az idén tizenegyedik alkalommal rendezi meg a forradalmi ifjúsági napokat. Három nagy nemzeti ünne­pünk a program indítéka: a szabadságharcra, a Tanács- köztársaságra és felszabadu­lásunkra emlékeznek a fia­talok ezekben a hetekben. A történelmi események felidézése, a kegyelet nem­csak a fiatalokra tartozik, nemzeti ünnepeinkre az egész ország készül. Az ifjúsági szövetség ehhez kíván hozzá­járulni a maga sajátosan fia­talos rendezvénysorozatával immár egy évtizede. Mit le­het hozzáadni az ünnepek­hez? Az értékelés, a történel­mi jelentőség felmérése java­részt megtörtént már, s egyébként is szakemberek dol­ga. A forradalmár elődök életútjának megismerése, a legfontosabb események kró­nikájának tudatosítása hasz­nos, a munka zömét magára vállalja az iskolai oktatás. Kibontakozott a helytörténeti kutatómozgalom, ebben fia­talok, s idősebbek egyaránt buzgólkodnak — a szülőváros, szülőföld értékes hagyomá­nyainak felkutatására és ápo­lására. Az ifjúság példaképeket keres és talál a történelem­ben. Példát a forradalmiság- ra, a hazaszeretetre, az in­ternacionalista odaadásra. A példa gondolkodásra serkent, erőszakolt aktualizálás nélkül is kérdésre és válaszra ösz­tönzi a gondolkodó ifjút: va­jon hogyan válhatok hasonló­vá, vajon mi a teendőm ma, hogy méltó lehessek válasz­tott példaképeimhez? A kérdésre'a forradalmi if­ségi tanács mintegy 25 mil­lió forintból gazdálkodott, gyarapította a községet. Természetesen szó esett az idei év és az ötödik ötéves tervi célkitűzésekről. Első he­lyen rangsorolták a lakosság jó, egészséges ivóvízzel való ellátását. A vízmű előkészü­letei folyamatban vannak, s ezért bízhatnak a dejtáriak. Igaz, e beruházás megvaló­sításához a fejlesztési ala­pot több éven át tartalékol­ni .kell, de szükség lesz a falu társadalmi összefogására is. így más jelentős elképze­lés aligha valósulhat meg Dejtáron. Valóban szép eredmények, s nagyszerű a terv. De hogy az embereket ennyire ne iz­gassa községük fejlődése, ki­csit érthetetlen. Akadtak olyanok, akik mondották: sok volt a gyűlés egymás után. Mások úgy fogalmaztak, elé­gedettek az emberek, koráb­ban elmodták a véleményü­ket. Buzdításra az is elhang­zott, hogy a társközségben, Patakon 13-an vettek részt a vitában, ám Dejtáron hall­gattak. Vagy tényleg elége­dettek az emberek? Vélemé­nyükre mindenképpen kíván­csiak lettek volna a község vezetői. Hiszen a falugyűlés a nyílt és őszinte vita helye, a közösség fóruma. Ezzel pe­dig élni kell, még Dejtáron is. EGYÉBKÉNT A FALU­GYŰLÉSEN megválasztották az új, 40 tagú községi nép­frontbizottságot, a két megyei küldöttet. A népfrontbizottság elnöke Bállá Sándor, titkára Fábián Sándor lett. Megyei küldöttnek Fábián Erzsébetet és Bállá Sándort választották. » S. L. cselekvés júsági napok rendezvénysou rozatával a KISZ azt a vá­laszt kínálja, hogy az örökö­sök dolga a ma társadalmá­nak hasznos cselekvés, a tett. A szocialista hazafiságról, a hétköznapok forradalmiságá- ról, az internacionalista elkö­telezettségről folytatott vitá­kon rendre megfogalmazódik, hogy cselekvés nélkül a me­ditáció, a még oly szép jel­szavak ismétlése semmit sem ér. Cselekvésre pedig van al­kalma, lehetősége az ifjúság­nak. Pártunk XI. kongresz- szusán nagyszerű távlatot mutató programot fogadott el. Ötödik ötéves tervünk céljait magáénak vallja az ország egész dolgozó népe. A cselekvésnek e célok elérését kell szolgálnia. Sokszor leírt gondolat, hogy pontos, felelősségteljes munkavégzés valamennyi fel­nőtt állampolgárnak kötelessé­ge. Azok a fiatalok, akik a forradalmi cselekvésre vállal­koznak, ennél többet kell, hogy tegyenek. Tehetnek-e? Ha csak az elmúlt időszak néhány eredményét vesszük számba, máris megkapjuk az igenlő választ. A kongresszu­si és felszabadulási munka­verseny sikerének, vagy pél­dául a KISZ-védnökségi moz­galomban hányán tettek az átlagosnál többet, hányán bi­zonyították áldozatkészségük két? Az ünnep mindig különle­ges alkalom. Idén is azzá lesz az ötletes rendezvények jóvoltából. De mindaz, ami az ünnepek igazi tartalmát adja. nem különleges, hiszen az nem más, mint az ifjúság mindennapos, a fejlett szocia­lista társadalomért végzett tevékenysége. Lengyel gázszállító hajó A gdynai ..Párizsi Kom- mün” hajógyárban épül az ,.LPG” típusú. első lengyel gázszállító hajó. a lengyel tu­dósok és konstruktőrök tervei alapján. A hajót az Egyesült Államok részére készítik. Építése a világon egyedülálló megoldással történik, első­sorban a hajtóműrendszer automatizálását, valamint a rakodó- és hűtőrendszere­ket illetően. A gáztartályok önálló acélszerkezetek, ame­lyeket különleges műanyag - réteggel. majd^ alumínium > fóliával vonnak ‘be. A tartá­lyok, s a hajó némely más ré­sze különleges, acélból készül, hogy mínusz 60—70 fokos hő­mérsékleteknek is ellen tud­jon állni NÓGRÁD — 1976. március 16., kedd 5 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom