Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-13 / 37. szám
Pártmunka és munkásművelődés Hosszú távra szóló feladatokat ad a pártszervezetnek a közművelődési párthatározat. S noha gazdasági, szervezeti teendőik is jócskán lesznek a következő hónapokban, ezek sem terelhetik el figyelmüket a kulturális munkáról. Érvényes ez az üzemi pártszervezetekre is, hiszen a közművelődés előterében álló munkás- művelődés fejlesztése közvetlenül kapcsolódik tevékenységi körükhöz. Az odafigyelésre. a rendszeres törődésre kötelezi őket a XI, kongresz- szus határozata is, mely kimondja: „Fordítsunk különös gondot a munkásosztály tudatának gazdagítására, kulturá- lódására.” A pártszervezetek elsősorban éppen akkor szolgálhatják a munkásművelődést, ha következetesen hirdetik és magyarázzák fontosságát, a társadalompolitikai és a gazdasági célok megvalósításával való szoros összefüggését. S erre most különös szükség van. hiszen régi betegségünk, hogy az új feladatok láttán elfeledkezünk a régebben megfogalmazottakról ; már kevésbé érezzük ionosnak azokat. Holott az új ötéves tervben megjelölt gazdasági feladatok kifejezetten igénylik a dolgozók szakképzettségének, tudásának fokozását, a készséget az önművelésre. Lényeges feltétele ez annak is, hogy előbbre lehessen lépni az üzemi demokrácia tartalmi elmélyítésében. A szocialista életmód elterjesztése, a ’’"zösségi szemlélet és magaü erősítése ugyancsak közve-.-nül összefügg a művelődés iránti igény felkeltésével és növelésével. A párt- politikai munka előtérben álló feladatait az üzemi pártszervezetek tehát csak akkor tudják jól megoldani, ha közfjen nem szorul háttérbe, a munkásművelődés fejlesztése, s az erre irányuló farad - ..sí szervesen beillesztik a mindennapi tevékenység egészeoe. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában jól látják, hogy ezután sem a párt- szervezeteknek kell közvetlenül foglalkozniuk a szakmai és az általános műveltség fejlesztésével. A politikai műveltség bővítése jórészt közvetlenül rájuk hárul, ez azonban már „begyakorlott” része a pártmunkának. Elsősorban a helyi tevékenység fő irányát szükséges meghatározniuk, gondoskodva az erők összehangolásáról, összefoga ■ sáról. Kégi tapasztalat, hogy a szakszervezet, az ifjúsági szövetség, az üzem művelődési intézményei, a gazdasági vezetés akkor képesek a lépést egyeztetve és hatékonyan cselekedni a munkások műveltségének fokozásáért, ha a pártszervezet igényli ezt, segítséget nyújt hozzá és ellenőrzi. A mindennapi tapasztalatok és felmérések többek között a salgótarjáni síküveggyárban is azt igazolják, hogy a munkásművelődés térképén akadnak még úgynevezett „fehér foltok”. Elegendő utalni a bejáró dolgozók, a segédmunkások hiányos iskolai végzettségére. Sok dicséretes törekvés született már e „fehér foltok” eltüntetésére, s ez a buzgalom a jövőben sem lankad. A legfőbb figyelmet azonban a pártszervezeteknek mégsem erre a területre, hanem a munkásság törzsgárdájának, alapvető magjának további művelődésére célszerű fordítaniuk. A termelés szükségletei, mint társadalompolitikai céljaink. Amellett az energiák hasznosításának is ez a leggyümölcsözőbb módja, mert ha munkásság fő rétegeiben tovább erősödik a művelődés becsülete, akkor ők szinte automatikusan magukkal ragadják áz elmaradottabbakat is. Ezért ajánlható, hogy a pártszervezetek elsősorban a, törzsgárda művelődését kísérjék figyelemmel. erre összpontosítsák erőfeszítéseiket. Különösen hasznos, ha ebben a tekintetben is még jobban építenek a szocialista brigádok mozgalmára, amelyet méltán nevezhetünk a munkásművelődési célok legfontosabb. legkövetkezetesebb hordozójának. Az alapszervezeti vezetőség és a pártcsoport megfontolt tanácsai, a brigá- dőkban dolgozó párttagok személyes példája nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy e közösségek kulturális vállalásai ne a „telsőbbségnek” szóló formális felajánlások tegyenek, hanem álljanak összhangban az adott üzem valóságos szükségleteivel, az egyes brigádok és azok tagjainak műveltségi állapotával, szakmai perspektíváival, közéleti feladataival és érdeklődési körével. A pártszervezet sokat segíthet abban —. tanáccsal, bírálattal, oys érdeklődés felkeltésével, a szükségletek tudatosításával —, hogy a brigádok ne bejegyzésre alkalmas eseményeket és rendezvényekre szóló belépő jegyeket gyűjtsenek a brigádnapló és a majdani értékelés számára, hanem dolgozzák ki tagjaik kulturális fejlődésének gyakorlati programját. Máiké György: ROMJ4WAN IS SZÉP (1.) Volt egy pompás település Mai tévéajánlatunk **.0S: TÁVOLI varosok — KÖZELI BARÁTOK tJjbó! vetélkedő műsor. amely ezúttal a Szovjetunióba hív képzeletbeli társasutazásra. 30« csa. pat közül a legjobb négy — a kaposvári Pamutfonó, a MOM, az egri Mezőgép. Vállalat és a Hazai Fésűsíonó együttese — st televízió nyilvánossága előtt küzd egymással. A Pálfy József vezette képzeletbeli utazás nemcsak a csapatok tagjait teszi próbára, — de a nézőknek is kellemes szórakozást ígér. Hiszen kevésbé ismert városokba, történelmi emlékek színhelyére, kulturális nevezetességekhez látogatunk a kamerák segítségével. S miközben tájak, városok, építészeti irmekek látványában gyönyörködünk, izgulhatunk a döntő jól felkészült játékosainak is. Képünkön: Febru- ! ár 13., péntek, 21.20. 2. műsor. J Próbáld meg Daddy. Tévéjáték. Angkor történetét száz évvel ezelőtt a Csipkerózsika meséje alapján szabták ki. Miután a khmer királyok a XV. században az ellenség nyomására elhagyták a fővárost, az egykor virágzó Angkor pusztulásnak indult. Az őserdő mohón birtokba vette palotáit, utcáit. templomait, szobrait. A sűrűségen át a közelébe sem lehetett jutni. Csak legendák szóltak róla: egyszer volt. hol nem volt. volt a világon egy pomoás. gazdag szépséges település. Még Bouroughs bestseller hőse. Tarzan is megfordult e mesés helven... A szép mese azonban ebben a formában nem igaz. Főként azt a célt szolgaija, hogy bizonyítsa a francia gvarmatosí- tas hasznosságát, hozzájárulását a világ kultúrkincseinek gyarapításához. Az elbeszélés szerint egy francia, bizonyos Henri Mounot részt vett abban az 1861-ben kezdődött akcióban, amely végül is Kambod« zsa protektorátus alá helyezésével végződött. Ö hatoU át a renge'egen. ahol rábukkant a régen keresett, ismeretlen. elfelejtett kultúra nyomaira. A rettenthetetlen Doudort de Lagrée, aki először hajózott végig a Mekongon, már vázlatokat is készített az épületekről. A francia kultúr- misszió következő állomása 1907: ekkor a francia hajóhad kényszerítette a thaiföldi (sziámi) királyt, engedje át ezt a területet Kambodzsárxik. Végre —• Angkor francia birtokká lett, megkezdődhetett teljes feltárása. (A többi között a mozdítható tárgyak összeszedese és a párizsi régiség piacra való elszállítása ) Az igazság az, hogy a két folyó, a Mekong és a Tonle- Sap közötti erdős-hegyes terület mindig lakott vidék volt. Nagyobb teleoWesei (Siem Reap, Ro Vieng, Cheom Ksan) mellett tömérdek kis falu és tanya épült itt. A hegylakó népek mindig természetes adottságnak vették az Óriási rom létezését és nem kutatták, kié volt... Azt azonban nem lehet tagadni, hogy francia tudósok sokat tettek a nagy kincs eredetének feltárásáért. A francia idegenforgalmi vállalatok szép utakat törtek Siem Reap-tól keletre. Magában a városban luxusszállókat építettek, amelyek lehetővé tették, hogy távoli turisták megnézhessék, amit korábban csak az ottani lakosok ismerhettek. Angkor Vat látképe. Magam is egyike voltam ezeknek a szerencséseknek. Útitervemben két, nap szerepeit Angkor megtekintésére, de két hétig maradtam. A látvány és a belőle áradó ismeretlen érzések áradata fogva tartott és nem engedett. A varázs máig sem oldódott fel; éjszaka, ébren és félálomban sokszor járom kísértetiesen magányos folyosóit, megpihenek a szentélyek mélyén és hallgatom a néma őserdő örök moraját, amely egyszerre tud mindent elmondani, amit az örökkévalóságról és a múlandóságról tudni kell. Kő. Angkorban az első . napok kábulatban telnek el. Az ember tehetetlen porszemmé válik; nem tudja felfogni az ezeréves hatalom nagyságát, se annak tökéletes pusztulását. Az építmények és szobrok művészi hatása egymagában is elég ahhoz, hogy teljesen lekösse az ember gondolat- és érzésvilágát. Bach Máté-passiójának hallgatása, az Uzpenszki székesegyház, vagy a sixtusi kápolna,ébreszti rá így az embert a saját semmiségére; Angkor azonban biztosan kegyetlenebből teszi ezt. Ebben az építmény- rendszerben az emberi alkotó lángész múlhatatlansógának a természet maga segített; a hatalmas épületeket sok helye % az őserdő fáinak gyökerei védik meg az összeomlástól. A századok óta zavartalanul növekvő művészetpártoló aljnövényzet birkózik a rombolni kész hangyatársadalmakkal. A kis férgek szövetkeztek a tikkasztó meleget árasztó nappal, a viharos széllel, az itt hónapokon ót ömlő esővel, meg az „áruló” feszítő gyökerekkel — és ez az eredmény: az ember és az őserdő megóvta Angkort. Egyedül jártam ezt az élői halott kőviláaot és végig azt éreztem. , nekem őrizte meg magát, mert el akarta mondani mindazt, amit itt leírok. (Folytatjuk) Kapélők Érsek vadkerten. Ezt a címet írta Réti Zoltán itt közölt kis vázlata alá. A vázlat 1971-ben készült, s természetesen nem látható a művész balassagyarmati tárlatán. Mint mondani szoktuk, műhelyforgács. E minőségében is kifejez azonban valamit, ami Réti Zoltán művészetének lényegéhez tartozik. Nevezetesen, a dolgozó emberekhez, főként földművelőkhöz, illetve a megtartó tevékenységhez, az emberi munkához való meghitt, közvetlen viszonyát. De ne beszéljünk ennyit egy vázlatról. Réti Zoltán festőművész kiállítását a napokban nyitotta meg Czinke Ferenc, Mun- kácsy-díjas érdemes művész Balassagyarmaton, a Horváth Endre Galériában. A tárlat több szempontból is számot tarthat a figyelemre. Egyrészt, olyan időszakban nyílt meg, amikor megyénkben is egyfajta közművelődési aktivitás bontakozásának lehetünk tanúi. Az aktivitás mindenekelőtt igen gyakran a közművelődés különböző formái iránti érdeklődés növekedésében jut kifejezésre. A közművelődés egyik fontos feladatát jelenti, hogy a különböző művészeti ágak hatása erősödjék mind szélesebb körben, elsősorban a munkásság és az Ifjúság körében. Mivégre születne egyébként a műalkotás, ha nem azért, hogy mind többen találkozzanak vele, értsék meg, fogadják be, s általa nemesedjenek, gyarapodjanak. Azaz, LÍRAI F E ST E T Réti Zoltán kiállítása Balassagyarmaton á művészeti nevelés legyen eredményesebb, fejtse ki emberformáló hatását. A művészet társadalmi hatása kibontakozásának szükségességére a közművelődési határozat is erőteljesen felhívta a figyelmet. Ez a hatás megyénkben esetenként a kelleténél lassabban bontakozik ki. A folyamat meggyorsítása éppen ezért szintén a közművelődés napi teendői közé tartozik. S természetesen fontos szerepe van ebben a művészetek művelőinek, az alkotóknak is. Képzőművészetről szólva megjegyezhetjük, hogy a vizuális kultúra emelése különösen időszerű, hiszen ebben szintén nagy a megye viszonylagos lemaradása. Mindenekelőtt olyan képzőművészeti kiállításokra van szükség, amelyek magas színvonalon, de a képzőművészeti alkotások élvezésében járatlanabb, szélesebb körű közönség számára is befogadható színvonalon mozognak. Elsősorban az ábrázoló művészetre gondolunk. Balassagyarmaton a Horváth Endre Galéria — a városi képtáron túl— nagy szerepet vállal a művészeti nevelésben. Tárlataira mind nagyobb számban jutnak el az üzemek, vállalatok, iskolák dolgozói, illetve tanulói, a szocialista brigádok tagjai. Utóbbiak jelentős részénél ma már kulturális vállalásaik szerves részét jelentik a tárlatlátogatási programok. Vannak kezdeményezések, amelyek arra irányulnak, hogy a művészeti alkotások esetenként a gyárkapun beleül is kifejthessék hatásukat. Réti Zoltán művei azon alkotások sorába tartoznak, amelyek mélységesen ember- központúak, s nemcsak a kétkezi dolgozókról vallanak, hanem nekik is szólnak. Ezért is fontos esemény Balassagyarmaton a március 4- ig látható tárlat. Másrészt, a kiállítás fontos állomás Réti Zoltán munkásságában. Mindenekelőtt azért, mert megközelítően összegező igénnyel készült, annak ellenére, hogy távolról sem a teljes képet mutatja a művész munkásságából. Nem a teljeset, de a jellemzőt! Többé-kevésbé még a műfaji arányokban is jellemző a Réti-kiállítás. Néhány fontos olajképen kívül legnagyobb számban, kvalitásban is kiemelkedő akvarelleket látunk, ami természetes, hiszen a művész Nógrád határán túl is mindenekelőtt ak- varelljeiről híres. Kisebb a grafikai anyag (rajzok, rézkarcok). Azt is mondhatnók: Réti Zoltán balassagyarmati kiállítása meglepetést nem keltett. Sem tematikai, sem formai szempontból. Ez azonban így csak féligazság. A NÓGRÁD-1976. február 13., péntek Réti Zoltán: Kapáink Krsckvadkcrtrn. lényeg ugyanis az, hogy Réti Zoltán művészete a művész saját maga által megszabott határai között tovább mélyült, gazdagodott. Ez — ha úgy tetszik — meglepetés is lehetne. A művészetben azonban nem mindenkor jó, ha „meglepetések” érik az embert. Mi tehát Réti Zoltán elmélyült fnűvészetének lényege? Néhány vonását emeljük ki. Ügy véljük, mindenekelőtt az ember és környezete iránti elmélyült figyelem. Realista művészet az övé, részben ez magyarázhatja kedveltsé- gét. Mindenekelőtt akvarell- jeiben a nógrádi táj „költőjének” bizonyult régóta. E megjegyzésünkkel egy további jellegzetességre utaltunk egyúttal. Nevezetesen arra, hogy Réti Zoltán lírai alkat, erőteljesen megáldva szemlélődő hajlammal. A szemlélődő emberhez — többi között — egyfajta derűs bölcsesség is hozzátartozik. Ez a megértő hajlam szintén sajátja a művésznek. Borbély László művészettörténész Réti Zoltán egy további jellemző tulajdonságara utal, polihisztori hajlamaira. Valóban, a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola Igazgatójaként tevékenykedve, hivatásának érzi a zenét is. Zenetörténetíróként szintén ismert, például legutóbbi Rózsavölgyi-könyvéről. Aki Nógrádot és embereit kívánja megismerni, ismernie kell Réti Zoltán akvarelljeit. A művész egyúttal nemcsak a szűkebb haza, hanem a természet szeretetére tanít. (tótli)
