Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-11 / 35. szám

Társadalmi munka fizetésért ? Mire az a nagy tanulás ? LÁTSZÓLAG mosolyognivalóan naiv a kérdés: mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Egyrészt: társadalmi munkát álta­lában minden anyagi ellenszolgáltatás nél­kül szokás végezni, az efféle tevékenységért nem jár fizetség, s ezt mindenkinek jó tud­nia, aki ilyesmire vállalkozik. Az egyetlen „fizetség”: a közmegbecsülés, ami joggal ki­jár azoknak az embereknek, akik szabad idejük feláldozásával, vagy megrövidítésével a közösségért dolgoznak, fáradoznak. Vi­szont — s ezért is naivitás efféle kérdéseket feltenni — ugyan ki az, aki minden esetben és szigorúan betartja a társadalmi munka­végzés e fontos szabályát? S, ha valaki nem tartja be, akkor vajon mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Feltehetően csak attól, hogy annak nevezik, jóllehet ez esetben csak valamiféle külön feladat ellátásáról beszél­hetünk, rendszerint munkaidőben és az elő­irt produktív munkáért járó fizetésért. Ez a sajátságos és sajnos, széles körben elter­jedt gyakorlat az amúgyis szűkös munkaidő- alapot lényegesen megkurtítja. A sok-sok közügyekért fáradozók mellett ki ne ismerne olyan társadalmi tisztségvise­lőket is, akik „társadalmi munkát végzek” felkiáltással, lázas buzgalommal csellengik át a munkaidőt, jól tudva, hogy tevékeny­ségük általában nemcsak ellenőrizhetetlen, hanem megakadályozhatatlan is. Mert az esetek többségében minden megbízatás mögött tekintélyes megbízók állnak: ilyen-olyan szervezetek, különböző rangos, vagy éppen csak mondvacsinált bizottságok. Ezeknek feladataik, akcióprogramjaik, munkaterveik vannak, amelyeket végre kell hajtani vala­hogyan, s végre kell hajtatni valakikkel. Kikkel ? A társadalmi munkásokkal! Akik — már a feladatok jellegéből következően is — többnyire csak munkaidőben tehetnek eleget megbízatásaiknak. Csak akkor lehet elkészíteni az amatőr és általában nem sokra használható felméréseket, statisztiká­kat; csak munkaidőben lehet „ügyintézni” és adminisztrálni az ügyes-bajos dolgokat, intézkedni és eljárni, tárgyalásokat folytat­ni, ilyen-olyan értekezleteket kreálni, sőt: csak munkaidőben lehet tagdíjakat beszed­ni, viszonylag csekély értékű, de annál el- nyújtottabb gyűlésekre járogatni. S, ha mindezt lehetne esetleg máskor és másként, akkor is minek ézen töprengeni, minek ezen a jól bevált gyakorlaton változtatni és újítani, egyáltalán miért komolyan venni a társadalmi munkát, ha nem egyszer még a megbízók sem veszik komolyan? A Gazdaságkutató Intézet vizsgálatai és számításai szerint a rendelkezésre álló mun­kaidőalap 20—25 százaléka (2—2,5 milliárd óra) veszendőbe megy. Ebből egymilliárd óra vész el az egész napos és megközelítően egymilliárd óra a munkahelytől való fél-, egyórás hiányzások miatt. Ha ezeket a vesz­teségeket csak 10 százalékkal sikerülne csök­kenteni, akkor annyi többlet munkaidőt 'nyerhetnénk, ami 150 ezer ember munká­ba állításával egyenlő. Senki sem vizsgálta ugyan, hogy a sok elvesztegetett munkaórából mennyi írható az úgynevezett társadalmi munka rovására, megkockáztatnám: az eddigi gyakorlat jócs­kán hozzájárult ahhoz, hogy ezek az adatok így alakultak. Tanúim például azok a mű­vezetők, akiknél a műszak kezdetekor rend- re-sorra jelentkeznek a beosztottak — az ilyen-olyan bizottsági tagok, a különböző tisztségviselők és mások —, hogy most ide- amoda kell menniük, ezt, azt, amazt kell in­tézniük. A munkafegyelemről — meglehet: éppen társadalmi munkában és hivatalos munka­időben — szervezett tanácskozásokon időn­ként óvatos felszólalások is elhangzanak: valahogy racionalizálni kellene a parttalan és gyakorta értelmetlen „társadalmi” mun­kát. Valószínű, hogy itt is — mint a ter­melőmunkában — elképzelhető a jobb szervezés, az ésszerűsítés, az, hogy lényege­sen csökkenthetnék az efféle megbízásokat, hogy kiszűrhetnék a felesleges és párhuza­mos tevékenységeket, hogy megszüntethet­nék a formális munkavégzést. MINDEZEN érdemes lenne eltöprengeni minden munkahelyen, márcsak azért is, hogy felértékeljék a társadalmi munka rangját, becsületét, de legfőképpen azért, hogy a munkaidő minden óráját azzal tölt­sék, amire való: értékalkotó munkával. Vértes Csaba Előtérben az alföldi gyárak és a kisüzemek fejlesztése A bútoripar az V. ötéves tervidőszakban Mintegy 50 milliárd fo­rint értékű bútort gyárt az kai növekedett a termelés a bútoriparáén —, majdnem kétszer olyan gyorsan, mint a népgazdaság iparágainak át­lagában. A lakosság igényei­nek fokozott kielégítésér«' most a további kapacitásbő­vítés. a minőségjavítás, a gyártmányfejlesztés és a vá­laszték növelése a legfon­tosabb Madat. Az edd1'««1 fejlesztések során bizonyos aranytalanságok keletkeztek, így például a Dunántúlon nagyobb ütemben fejlődött az iparág, mint az ország más részeiben és a kisüzemek műszaki fejlődése r.em követ­te a nagyobb bútorgyárakét. Ezért a jelenlegi tervidőszak­ban a bútoripar továbbfej­lesztésére fordítandó minteev 1.2 milliárd forint nagy ré­szét az alföldi gyárak és a kisebb üzemek fejlesztésére ford''tják. annál is inkább, mert ezekben a kisüzemekben készülnek a külföldi niacon legkelendőbb stílbútorok. Továbbra is élénk lesz a bútorok iránti hazai kereslet, hiszen amíg a lakosság fo­gyasztása összesen 22, addig ezen belül a bútorvásárlás — számítások szerint — 37 szá­zalékkal növekszik. Ezért, s a választék bővítésére, az eddigieknél 50 százalékkal több lesz a szocialista import. Különösen az NDK-ból, Ro­mániából, és a Szovjetunióból érkezik sok bútor: komplett lakószobák, gyermekbútorok és más berendezések. Emel­lett Csehszlovákiától és Len­gyelországtól is vásárol a ke­reskedelem ízléses, az igé­nyeknek leginkább megfelelő bútorféléket. Cserébe ezek az országok ugyanolyan ér­tékben a magyar bútoripar termékeiből rendelnek, főleg konyhai felszerelést, heverő- ket és foteleket. Szó van róla. hogy a KGST- országok szakosítják egy­más között a közületi bútor­dabútort ad cserébe. A szocialista országok kö­zötti bútor-forgalom növe­lése mellett a bútoripar fon­tos feladata a tőkésexport fokozása. A stílbútorok mel­lett néhány új gyártmány iránt is nagy a külföldi ér­deklődés, ilyen például a mű­anyag fóliával bevont szoba­bútor. Kibontakozóban vannak kedvező kooperációk is, a győri Carbo és a Székesfe­hérvári Bútoripari Vállalat például az NSZK-ból vásá­rolt korszerű gépekért kész­termékkel fizet. Hasonló koo­perációs megállapodás köté­séről tárgyalnak külkereske­dőink egy svéd bútorgyártó céggel is. Gyorsan terjedt a hfr és megszólalt a falu nyelve: — Mire az a nagy tanulás? Mik akartok lenni? Megmosolyog­ták a kérdést. Nem törődtek az élcelődéssel, önszántukból jöttek. Kényszer nélkül, v-la- miféle belső erőtől ösztönöz­ve. líste hat óra. A tanterem lámpáinak fényében erősen kirajzolódnak az arcokon az egész napi munka, a fáradt­ság szántotta - vonások. Meg­feszül a figyelem, kinyílnak a tankönyvek — kezdődik a biológiaóra. S a traktoros, bányász, bolti eladó, gépko­csivezető egyik pillanatról a másikra érdeklődő diákokká válik. Tényleg jó vagy, apu! A Kun családban mindenki tanul. Zsuzsi hetedikes, a szü­lők pedig elsős gimnazisták. A legfőbb támasz és segítő­társ, a nagymama korhol Is eleget: — Minden szobában csak könyvbe botlik az em­ber! Egyszer kidobálom vala­mennyit! — Több mint húsz évvel ezelőtt jártam iskolába, 18 éves koromtól a bánya ad kenyeret. Csaknem negyven­éves fejjel határoztam el ma­gam a tanulásra. Nem mon­dom, a feleségem akarata volt a döntő. Amit megtanu­lunk, az á miénk, nem veheti el tőlünk senki! — mondo- gatta. Meg aztán a munka­helyen, a ménkesi bányában a brigádomból sokan tanul­nak. Tréfálkozunk is egymás­sal, gyakran mondogatjuk; a mi csoportunkban a „minisz­tertől kezdve a tanárig” min­denki megtalálható. Az üzem­től a tanuláshoz szükséges kedvezményt megkapom. Olyan vágyam nincs, hogy­vezető pozícióba kerüljek. Az önművelésre gondoltam, ami­kor beiratkoztam a gimnázi­umba. A biológiát szeretem legjobban. Talán azért mert összevág kedvenc időtöltésem­mel, a kerti munkával. A történelem már időigényesebb tantárgy. A feleség, Éva, a kazári varrodában dolgozik két mű­szakban: — Olyan öregnek még nem érezzük magunkat, hogy ne tanulhatnánk, hogy ne lenne szükségünk az ál­talános műveltség megszer­zésére. Aztán meg a gyerek is fejlődik, igaz, eddig még nem volt szüksége segítségre. Inkább ő segít nekünk. Tér­képhasználat, helyesírás, téte­lek kidolgozása — ezzel tel­nek az estéink. S bizony éj­Bánkon. a nemzetiségi óvodában, aho] szlovák nyelvű foglalkozásokat is tartanak a ki­csinyeknek, a játékról, a testedzésről nem feledkeztek meg. Az egyik szobát kizárólag mozgást, testnevelést szolgáló eszközökkel, bútorokkal rendezték be, ahol a kisleányok, s -fiúk szivesen töltik idejüket. V. ötéves tervidőszakban a bútoripar, 25—28 százalékkal növelve a termelést, s bővít­ve a választékot. Az elmúlt tervidőszakban a nagyarányú rekonstrukció nyomán csaknem 5ü százalék­gyártást. Az első ilyen jelle­gű megállapodás aláírása most van előkészületben Ma­gyarország és a Szovjetunió között. A megállapodás sze­rint a magyar ipar óvodai, bölcsődei berendezéseket szál­lít. a szovjet ipar pedig iro­szaka van, mire a kikérdezés­re sor kerül. A hetedikes Zsuzsi elége­dett a szüleivel. Legutóbb édesapja magyar dolgozata olvasása után megjegyezte; — Tényleg jó vagy, apu! Klassz dolit írtál! Elutasított kérés — A főnökök nem egyez­tek bele a tanulásba. Nem írták alá a papírt, ami azt jelenti, hogy semmiféle ked­vezményben nem részesülök. Magamnak kell beosztani az időt, hogy tanulásra is jus­son — mondja Czene Józseí- né, a mátramindszenti presz- szó vezetője. Kemény akara­tú, erős asszony! Megbirkó­zik a nehézségekkel. Azt tartja; ami nem sikerült 15 évesen, annak most sikerül­nie kell. — Szerettem volna tovább­tanulni az általános iskola el­végzése után. Ám, a csalá­dom anyagi körülményei nem tették lehetővé. Tanítónő akartam lenni — ez volt az álmom. A gimnáziummal tá­volabbi terveim is vannak. Persze, túl a harmincon, eny- nyi év kihagyása után nehéz ismét beleszokni a tanulásba. Nekem sok segítséget nyúj­tanak az iskola-tv délelőtti adásai, főleg matematikából. Kedvenc tantárgyaimmal, a földrajzzal, történelemmel könnyen boldogulok. Majd szétezáü a fejem! — Amikor a húgommal először bejöttünk az osztály­ba, éreztük, hogy összesúgnak a hátunk mögött. Tudtuk, hogy ez a sötét bőrünknek szól. Mert sok ember azt gon­dolja, ha valaki cigány, már nem is törekedhet többre, jobbra. Éedig' a húgom tsj meg én is, nem most foglal­kozunk előlzör a továbbta­nulás gondolatával. Nyolca­dik után Lujza mezőgazda- sági szakközépiskolába, én pedig fodrásztanulónak je­lentkeztem. Egyikünknek sem sikerült! Most itt van egy újabb lehetőség. Igyekszünk élni vele. Mióta a gimnázi­umba 1 járunk, a napjaink munkával és tanulással tel­nek. Kérdezgetjük egymást, olvassuk a tananyagot. Néha vasárnap este jutunk csak el a moziba. A ház televan könyvekkel, de édesanyámék nem bánják. Azt mondják, az a fontos, hogy bírjuk végig­csinálni. Remélem, hogy bír­juk. A tanáraink nagyon ren­desek; szinte a szánkba rág­ják az anyagot. Igyekszik mindenki, nem akarjuk szé­gyenbe hozni sem őket, sem magunkat. — Szajkó Erzsiből árad a szó. Látszik, hogy élvezettel beszél a tanulás­ról. Aztán végigsimít a hom­lokán: — Így estére elfárad az ember. Az utolsó órákon már majd szétszáll a fejem! X Este kilenc óra. Kihuny­nak a fények a tanteremben. Vége a napnak. Csomós Sán­dorral, a mátramindszenti is­kola . igazgatójával ' vitatjuk meg látottakat. — Az el­múlt év októberében indult nálunk a dolgozók gimnáziu­ma. A salgótarjáni Madách Gimnázium kihelyezett leve­lező tagozataként 28 jelent­kezővel. Nemcsak a faluból, de a környező községekből is sokan jelentkeztek, Elégedet­tek vagyunk a diákjainkkal, szorgalmukon érződik, hogy valóban saját elhatározásból, és nem kényszerűségből ül­tek be az iskolapadba. — vkm — 1 Ifjúsági KlbZ-brigád a SKÚ-ben Munkával ünnepelnek Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva — kezdődik a régi nóta. De most nem ágyú­ról lesz szó, hanem egy ifjú­sági szocialista brigádról. Ha­talmas légkalapácsokkal ütik a forró vasat. Vörösen izzó acélrózsák röppennek a ma­gasba. A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek kovácsoló gyár- részleg B-üzemében dolgozik a Gábor Áron KlSZ-brigád. Hét évvel ezelőtt még a ré­gi üzemben alakult meg a kis csoport. Azóta sok válto­zás történt. Páran elmentek, de jöttek is a helyükre. Fő­leg fiatalok. Jelenleg 14 KISZ-es és 8 párttag fiatal dolgozik az .ifjúsági szocialis­ta brigádban. A régiek közül négyen maradtak, köztük Kol- láth Bálint brigádvezető, aki 46 éves korában is az egyik legaktívabb KISZ-tag. — Olyanok vagyunk mint egy nagy család — mondta büszkén. — A fiatalok tréfá­san „apának” becéznek. Jól megvagyunk egymással. A „gyerekek” kitűnően értik a szakmát. Két süllyesztékes el- lenütésű kalapáccsal dolgo­zunk. Az egyik 6, a másik 8 tonnás. Autó és mezőgazda- sági gépek alkatrész-gyártásá­val foglalkozunk. Sajtolt mágnesház, csapágyhüvely, lendkerék- és gömbcsap-ele­meket szállítunk az IKARUS- nak, valamint Győrbe a Rá­ba tehergépkocsikhoz. A lánc­talp és futógyűrű elemeket mezőgazdasági traktorokba és gépekbe szerelik be. Lengyel exportra fogaskerék-tárcsákat készítünk, több méretben. — Elmúlt évi tervünket 115 százalékra teljesítettük. A minőségi követelményekre a brigád dolgozói nagy hang­súlyt helyeznek. Minimális selejtszázalékkal dolgozunk — mondta. Ezt mi sem , bizonyítja job­ban, mint hogy az előírt éves nyereségtervet másfél millió forinttal teljesítette túl a Gá­bor Áron KISZ ifjúsági szo­cialista brigád. Kitűnő mun­kájuk elismeréséért az ezüst­jelvényes kitüntetést kapták. Ebben az évben már aranyra pályáznak. Tavaly a fiatalok 400 óra társadalmi munkát végeztek. Az úttörő váltótábor és a sportpálya építésénél ..orosz­lánrészt” vállaltak. Az üze­men belül a hulladékgyűjtő akcióban és kommunista mű­szakokban jeleskedtek. A bri­gádból heten az állandó újí­tók közé tartoznak. Anyag ia- karékossági és technológiai javaslataikkal már eddig is jelentős megtakarítást érleK el. A jó minőségű, selej.tmentes gyártás mellett a brigádok ér­tékelésénél egyre fontosabb a balesetmentesség. Az elmúlt időszakban a nehéz és nagy figyelmet igénylő munka el­lenére a brigádban nem1 tör­tént baleset. A fegyelmezet­lenséget és hanyagságot a csoporton belül működő fe­gyelmi bizottság „zsebet érin­tően” bünteti. A minden évben megren­dezett üzemi ifjú szakmunkás­vetélkedőn a kovács szál-má­ban az elsőség a Gábor Áron KISZ-brigád fiataljaié. Mit várhatunk ebben az évben a brigádtól? Hogyan készülnek a KISZ IX. kong­resszusára? — kérdeztük. — A gazdasági termelő­munkában a tavalyihoz kénest háromszáz tonnával kell töb­bet teljesítenünk. A feltételek biztosítva vannak. Mi sem vallunk szégyent. A társadal­mi munkakciókat szeretnénk még jobban szélesíteni, es még jobb eredményeket el­emi — vélekedett "a brigád vezetője. Á KISZ IX. kongresz- szusára az üzemen belül kom­munista műszakot szervezünk Még többet, még hatékonyab­ban jelszóval készülünk és munkával ünnepelünk. b. zs. NÓGRÁD- 1976. február 11., szerda 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom