Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-07 / 32. szám

Lépcsők — felfelé Zsalakjavicsusz új filmje I.' Fénylő, sötét hajú, vékony fiatal lány. Pár szavas beszél­getés után kitűnik: határozott egyéniség. Ha kitűz maga elé egy komoly célt, azt tűzön- vízen keresztül megvalósítja — érzi róla az ember. Hs egy ilyen nagy elhatározást igény­lő cél most nem is hiányzik Pankász Teréz életéből: mun­ka mellett szeretne továbbta­nulni az egyetemen. A BRG salgótarjáni gyárában a nők közül ő lesz az első „fecske”. — Most mijyen munkaterü­leten dolgozol? — Adminisztrátor vagyok. Ez csak abból a szempontból jó számomra, hogy nincs váltó­műszak — eddig fizikai mun­káskánt dolgoztam, a tanulás, a felkészülés érdekében kér­tem magam át. A műszak- nyilvátartás, a létszámjelen- tés-készítés, a túlórapapírok kitöltése, azaz a sikereidében dolgozó közel 300 ember, és főleg a teljesítménybérben dolgozók munkájának admi­nisztrálása a dolgunk. — Hányán csináljátok? — Ketten, A BRG-ben so­sem volt nagy létszámú az adminisztráció. — Ki. vagy mi indított el a továbbtanulás gondolata felé? — Székesfehérváron vé­geztem matematika tagozatos gimnáziumban. Matematikából végig ötös voltam, az érettsé­gim kiválóan megfeleltre si­került A Budapesti Műszaki Egyetem híradástechnikai sza­kára jelentkeztem. — Milyen változásokat hoz az életedben, ha sikerül a fel-1 vételi? — Nem sokat. Hogy miért? Ketten élünk édesanyámmal — eddig esténként olvasgat­tam főleg, egyetemistaként ta­nulok. Ö pedig örül biztosan, hjszen mondta ő is: menjek, próbálkozzam a továbblépés­sel. — És a munkatársak? — A KISZ-ben kevesebbet tudok dolgozni, igaz, ebben az akcióévben alapszervi kultu- ros leszek, nem csúcsvezetősé­gi tag, mint eddig. A tanulás lesz a KISZ-vállalásom első­sorban... Hogy mi lesz utána? Korai még erről szólni — de az biztos, hogy adminisztrátor nem maradok, a mérőbe ké­rem át magam. Ott most is dolgoznak felsőfokú végzett­séggel fizikai munkakörben, érdekes, jó munkán. II. Magulya Zoltánná szívesen beszél a nemrég befejezett iskoláról. Nem csalódott .vá­rakozásaiban, több szempont­ból is hasznos volt számára az egyetlen hiányzó osztályt, a nyolcadikat pótolni. Két­gyermekes fiatalasszony — az elmaradt végbizonyítványnak története van az ő esetében is. mint oly sokaknál. — Pusztai gyerekként nem volt jó lehetőségem a tanulás ra. Akkoriban nem is erőnei- tük. Nagy öröm volt számom­ra, hogy mégsem kullogtam hátul az eredményeimmel: csak történelemből kaptam hármast, a többi négyes lett. — A családban hogyan fo­gadták. hogy diák a mama? — Kilenc- és tizenkét éves a két gyerek — most már segí­teni tudok nekik, ha valami­vel hozzám fordulnak. A fér­jem traktorvezető, a síküveg­gyárban dolgozik. Neki két osztálya hiánvzik, szóba is hozták már, hogy tanuljon, be tudná fejezni. De építkeztünk, nehéz volt — ősszel azonban nem halasztja tovább. — A nehézségek ellenére jól sikerültek a vizsgák. Foly­tatásra nem gondolt? — Egyelőre nem, de telje­sen nem mondok le róla. Kér­dezgették sokan most is: meg­éri tanulni? Szerintem magá­ért a tanulásért is meg, de a nyomaték kedvéért mutatom a munkalapot, ahol fel van írva az egy forint órabéreme­lés. Ez havi kétszázra jön ki. III. Szemüveges, ídnvos arcú fiatalasszony Horváth István­ná. Betanított szerelő, csak­úgy, mint Magulyáné. Most végzi a harmadikat a levelező gimnáziumban. Ritka helyzet­ben van: férjével együtt ta­nulhat, egy osztályt végeznek, egy padban ülnek. Még az eredményeik is egymás sar­kában járnak. Megjelent a Szovjet Irodalom februári száma ' A Szovjet Irodalom feb­ruári száma természetesen az SZKP XXV. kongresszusának jegyében készült. Ebből az al­kalomból a lapot a pártot kö­szöntő verscsokor nyitja meg. Ebből is kiemelkedik Maja­kovszkij Lenin-poémájának részlete, amelyet az orosz ere­deti mellett Veress Miklós fordításában olvashatunk, s így végre magyarul is ízelítőt kaphatunk e mű szelleme, eszmeisége mellett költői kvalitásából is. Meg kell még említenünk itt a kitűnő litván költő Eduardas Miezelaitis Ember című versét is. amely Tandori Dezső tolmácsolásá- sában szólal meg, s a korsze­rű kommunista emberesz­ményt rajzolja. Ugyancsak elválaszthatat­lan a kongresszustól Alek- szandr Gelman drámájának, az Egy pébéülés jegyzőköny­vének közlése. A darab azzal indul, hogy egy építőbrigád nem hajlandó felvenni a pré­miumot. E példátlan eset meg­vitatására gyűlik össze az üzemi pártbizottság, s jut el a vita során a szocialista de­mokrácia legalapvetőbb kér­déseinek felvetéséig. Ö e kér­dések közül Is a legfontosabb: vajpn elég érett-e a munkás- osztály arra, hogy beleszóljon a saját üzeme, a saját mun­kahelye dolgaiba. S a darab végül azt bizonyítja, hogy a Potapov brigád nemcsak erre érett, hanem még messzebb lát, mint az üzem vezetői, a szűkös vállalati érdek, a terv­számok nem egészen tiszta eszközökkel történő „leírásá­val’ szemben látja a népgaz­dasági érdeket, s annak nevé­ben utasítja vissza a prémiu­mot. S ebből az alaphelyzet­ből persze már korántsem ilyen világosan áttekinthető konfliktusok és bonyodalmak származnak. A szerző ugyanis a szocialista demokrácia prob­lémáját a termelési kérdések teljes összefüggésében igyek­szik feltárni, megragadni. A szovjet szerzők művei mellett Köpeczi Béla, Baranyi Ferenc és Fekete Gyula mond­ja el gondolatait a szovjet párt soron levő kongresszusá­val kapcsolatban, s ezenkí­vül két kongresszusi küldött, Olesz Honcsar és Alekszandr Fokin portréját, életútját ol­vashatjuk a lapban. Folytatódik az orosz és szovjet irodalom magyar for­dítóit bemutató sorozat a Ma­kai Imrével készített beszélge­téssel. Tolsztoj, Dosztojevsz­kij, Solohov és annyi más orosz és szovjet író fordítójá­tól nemcsak munkájáról, d,e életéről, s a történelemről is sok érdekeset tudhatunk meg hisz Makai Imre például tag­ja volt a legendás hírű Görgey partizánzászlóaljnak. Marianna Sztrojeva és Hor- vai István párbeszéde a Cse- hov-darabok magyar és szov­jet rendezési problémáiba, Csehov értelmezésének gond­jaiba enged bepillantást, Ka­zimir Károly pedig Tovszto- nogovról ír izgalmas emberi és szakmai portrét, s egyúttal vallomást. Különösen gazdag a folyó­irat Szamle-povata. Olvasha­tunk a közelmúltban megje­lent Lipatov-regényről, amely megjelenésekor a Szovjetunió­ban heves vitát váltott ki, hi­szen a Legenda az igazgató­ról az új típusú könnyedebb, dg célratörőbb vezetési módsze­rek mellett tör lándzsát. Ezen­kívül két recenzió a lap kö­vetkező, márciusi számában megjelenő művet harangoz be: Vlagyimir Lavrov Valentyin Raszputyin regényéről, Vaszil Bikov pedig Csingiz Ajtma- tov új kisregényéről ír. 4 NÖGRAD — 1976. február 7., szombat — Meg vagyok elégedve, magammal, azaz magunkkal! Négyes, ötös jegyekkel végez­tünk eddig. Persze, a tanulás­ban néha adódik nézetkülönb­ség kettőnk közölt. Például a fizikát ő gyakorlatibb oldalá­ról nézi mindig (ami nem vé­letlen, hiszen villanyszerelő az SKÜ-ben). ö éjszakánként ta­nul legtöbbször, én délelőttön­ként. — hét végén aztán ösz- s/eölünk. me'toesté'iük ki mire jutott. Most már kilenc­éves a «'•erek, lehet mellette tanulni. — Későbbi tervei? — Az igazgatóval már be­széltünk arról, hogy három­éves gyakorlat és érettségi után betanított mérősként dol­gozhatok. Az üzemben van elektronikaiműszerész-kép- zés a középiskolai végzettsé­gűeknek. A műszeren keresz­tül szólal meg a gép, látok benne fantáziát. Bár... az iga­zat megvallva, egv'kis komp­romisszum lesz ebben a vá­lasztásban, mivel a kémia, a vegyészet a kedvenc ' terüle­tem. Tula.idonképoen ezen a vonalon szeretnék továbbta­nulni. — Akkor a galvánüzembe nem menne szívesebben? A gyár örömmel támogatja a vegyipari szakos tanulását. — szól közbe a személyzetis, Ko­vács József. — Erről nem tudtam... Ez új téma lehet! X A BRG salgótarjáni gyárá­ban jelenleg negyvenen járnak munka . mellett esti gimná­ziumba, vagy készülnek az érettségire a szakmunkások szakközéoískoláiában. Egy nem régi felmérés szerint a dolgozók közül 112-nek volt hiányos az általános iskolai végzettsége. A tavaly vizsgá­zott nyolcadikosokkal, az idén hetedikes 27 fővel és a dolgo­zók iskolájának valamelyik osztályát végzőkkel ez a szám a felére csökken az év végé­re. Meglehet, hogy néhányan csak az órabéremelést látják eredménynek. Nem számit — a megszerzett tudás egy-egy lépcsőfokkal feljebb emeli az önművelés hasznában hitet- lenkedőket is! Kiss G. Magdolna Bölcs mondások Barátunk lelkén soha ne üssünk sebet. (Pitagorasz) X Nem a szükség, a bőség tesz fösvényé. (Montaigne) X Minél mélyebb, annál ön­zőbb a szerelem. (Tarchetti) — a szovjet és hitlerista hír­szerzés párbaját . kísérhetjük! figyelemmel. A elbeszélés szokatlan formája, a doku­mentum- és tényanyag bősé­ge. a belső monológok érdek­feszítővé teszik a regényt, ám meg is nehezítik a filmrevi!“- lét.. Zsalakjavicsusz azonban sohasem kereste a könnyű utat Valamennyi filmjét a kifejezés új eszközeire való törekvés jellemzi. Érzékenyen választja ki a filmművészet modern tendenciáit. Elsőként alka1 mázzá a retrospektív montázst, felhasználta az asz- szociá'-ió nyelvét, műveit bo­nyolult szociális-filozófiai problematikával töltötte meg. A rendező nem jár kitapo­sott úton a színészek kivá- Vitautasz Zsalakjavicsusz 45 éves. Tizenhat éve dolgozik a lasztásában sem. Forgatásai- litván filmstúdióban. - ra általában kezdő színésze­ket, vagy olyanokat hív meg, akik korábban nem foglalkoz­Az ismert szovjet filmren- Zsalakjavicsusz megkezdte ta^. filmezéssel. Gondosan dező Vitautasz Zsalakjavi- a Vlagyimir Bogomolov velük megkísérli fel­csusz. számos népszerű film „Negyvennégy augusztusa” éleszteni alkotó fantáziájukat, rendezője. Közöttük van a című regényéből készült új ..Senki sem akart meghalni” filmjének forgatását. A film Vitautasz szigorú követel­és „Az édes szó szabadság” ideiglenes címe: Az igazság ményeket támasztó rendező. A című film is. Az utóbbi a 8. pillanata. A regényben — mely színészek mégis szívesen dol- nemzetközi moszkvai film- rövid idő alatt hatalmas sikert goznak vele, élvezik ,a film­fesztiválon aranyérmet ka- aratott, nemcsak a szovjet, de szerepek . megformálásának pott. a külföldi olvasók körében is nehéz munkáját. Mai tévéajánlatunk 18.30: A LEGKELETIBB KELETEN I. rész. Vlagyivosztoktól a kínai határig. Háromrészes filmsorozat­ban számolnak be a nézőknek a Tévéhíradó munkatársai — Pálfy István szerkesztő, és Fülöp Tibor operatőr — arról a távol-keleti utazásról, amely­re a Szovjetunió külügymi­nisztériuma hívta meg a szo­cialista országok sajtó-, rá­dió- és tv-tudósítóit. Azon a természeti kincsekben nagyon gazdag, de mostoha időjárási területeken jártak, ahol a század elején még cári fe- gvenctelepek voltak, s ahol réz- és vasbányák, aranylelő­helyek és tengeri olajbányák sorakoznak. A kamera közvetí­tésével ellátogathatunk Sza- haíin szigetére, Vlagyivosztok­ba és Kamcsatka vulkánjai közé Különös természeti je­lenségeknek. naevszerű embe­ri tetteknek lehetünk tanúi. Képünkön: Jelenet az „EGV CSÓK ÉS MÁS SEMMI” című zenés vígjátékából. (Szombat — 21.20) KEREKES IMRE: EGY VAKÁCIÓ (TÖRTÉNETE (KISREGÉNY) 22. Persze, hogy megjelenik az anyám, mint mindig, most is a legrosszabbkor, a szövege végzetes. Megfigyelésem sze­rint az öregem egyetlen do­logban zseniális: hogyan le­het alulmaradni. Mit is te­hetne mást, gitározik a nad­rágtartóján. Ezzel is múlik az idő, bár lassan, mert minden­ki hallgat, és már azt se tud­ni, ki miért haragszik. Be­vallom, magam is megtor­pantam, mint a rákbetegség elleni támadás. A mai nap­ról nincs is más feljegyezni- valóm. Épp elég ez, még sok is. Az anyám eldugja a ko­nyakot, a néném bezárja ma­gát a fürdőszobába. Belá­tom, ebben az összefüggés­ben annyit érnek erőfeszíté­seim a családi béke helyreál­lítására, mint kedvezményes tüzelőakció a kánikulában, Holnap a Vidáék indulnak Olaszba. Reggel én főzöm a kávét a családnak, mióta a néném is dolgozik. Kevés a szöveg, min­denki siet. Magukra kapják a szerelést, egyedül maradok otthon, enyém a világ. Arra gondolok, hogy felhívom az Edinát. Vele tulajdonképpen megvolnék, s most arra len­nék kíváncsi, tudja-e, hogy mire való egy üres lakás? Hívjam-ne hívjam? Vívódom, mint vízitök a pusztaságban. Megszólal a telefon. Az An­géla. Még ez hiányzott! Ha­zajött a maga fizetéséért, ilyenkor kap stexet az öreg­lány. Gyere, mondom neki, itthon várlak. Takarítok, mint az őrült. Nyitom az ab­lakot, •szellőztetek, minden. Időm van, de nem érek rá. Rohangálok a lakásban, iga­zítom a függönyt, így áll job­ban, vagy úgy, poros ez az asztal is, az öreg hiába beszél, itt senki nem takarít rende­sen. Én se. Csengetnek, már itt is az Angéla, kezében egy doboz konyakos meggy. Min­denesetre ez mond valamit a jelleméről, bár ezt illetően összefüggéseim kétségtelenül még kissé hézagosak. Ülj le, mondom, s ahogy leül, ret­tentően hasonlít az anyjára. Szóval, ülünk, mintha min­dig így ültünk volna, ebben a jelrendszerben. Megy a szö­veg arról, miért van az, hogy az ember nem szeret haza­járni. Viselkedésem termé­szetesen olyan, mint egy anti­alkoholista csaposé, közben keresem nála az ellenállás határát. Csak azt tudnám, mitől idegesek a nők. ügy őrzik magukat, mint egymást a börtönőrök. Délután indul vissza. Ott leszel az állomá­son, mondja, döntésem az, hogy feleségül veszel. Az ajánlat kétségtelenül szerény és tisztességes, mondom ne­ki, de előbb mégis meg kel­lene hallgatnom a szakértő­ket. Négy tízkor indul a vo­nat, már fél négykor ott va­gyok az állomáson. Vonu­lunk a peronon, mint élő szép­ségei a tájnak. Az Edina már eszembe se jutott, az öreg pedig frankón díjazza majd, hogy milyen rendet csinál­tam a lakásban. Délután korán nyitom a klubot, a Vida és a Kelemen indulnak Olaszba. Ez ma már nem ügy, csak semmi iz­galom, mondom nekik, ott kinn vigyázzatok a szépér­zékre, nézzetek körül, ne­hogy sétálóutcában üssön el egy kamion, nem kell szen­vedélyesen bírálni a pápát, ha benéztek a Vatikánba. Kézcsókom az olasz lányok­nak. Lapot, levelet portó nél­kül ne küldjétek, adjátok át részvétem az olasz állam­nak, hogy már ilyen turistá­kat is importál. Madárfütty az egész, miré felsóhajta­nánk, mert a búcsú mégis búcsú, már itt sincsenek. Szóval már a búcsú se fáj, s ahogy jobban körülnézek, sehol egy felhő. Na, ezt jól megcsináltuk. Ezek szerint a művelt társadalmat a mai időkben már semmi sem vé­di, csak az atomernyő. Szó­val nagy a nyomás, mégis az a helyzet, hogy ebben a for­róságban a vízművek se győ­zi, az esti órákban kiszárad a csap. Otthon még szóda sincs, mert a néném, ha kap is patront, elfelejti berak­ni a frigóba. At öreggel, meg anyámmal holnap indul a Balatonra, már semmi nem érdekli. Azon jár az esze, hátha már ott várja valahol leendő férje, akit még nem is ismer. Írok egy cédulát, az ágyába teszem, viselkedj ren­desen. Éjszaka ráfekszik, ezen hál majd, reggel gyűrve megtalálja. De az igazság gyűrötten is igazság. Lenyelek egy jégkockát, irány a park, ott már ké­szül az este, hregjel^itek a sakkozók. A Hábel "éni, a Dipták úr, aki nyáron leállít­ja a hadműveleteket. Most ő is csak ül a pádon, nehezen szedi a forró1 levegőt, inge nyitva, szabadon a melle, csak fejével int, ha szólnak hozzá. (Folytatjuk) v / 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom