Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-07 / 32. szám
Lépcsők — felfelé Zsalakjavicsusz új filmje I.' Fénylő, sötét hajú, vékony fiatal lány. Pár szavas beszélgetés után kitűnik: határozott egyéniség. Ha kitűz maga elé egy komoly célt, azt tűzön- vízen keresztül megvalósítja — érzi róla az ember. Hs egy ilyen nagy elhatározást igénylő cél most nem is hiányzik Pankász Teréz életéből: munka mellett szeretne továbbtanulni az egyetemen. A BRG salgótarjáni gyárában a nők közül ő lesz az első „fecske”. — Most mijyen munkaterületen dolgozol? — Adminisztrátor vagyok. Ez csak abból a szempontból jó számomra, hogy nincs váltóműszak — eddig fizikai munkáskánt dolgoztam, a tanulás, a felkészülés érdekében kértem magam át. A műszak- nyilvátartás, a létszámjelen- tés-készítés, a túlórapapírok kitöltése, azaz a sikereidében dolgozó közel 300 ember, és főleg a teljesítménybérben dolgozók munkájának adminisztrálása a dolgunk. — Hányán csináljátok? — Ketten, A BRG-ben sosem volt nagy létszámú az adminisztráció. — Ki. vagy mi indított el a továbbtanulás gondolata felé? — Székesfehérváron végeztem matematika tagozatos gimnáziumban. Matematikából végig ötös voltam, az érettségim kiválóan megfeleltre sikerült A Budapesti Műszaki Egyetem híradástechnikai szakára jelentkeztem. — Milyen változásokat hoz az életedben, ha sikerül a fel-1 vételi? — Nem sokat. Hogy miért? Ketten élünk édesanyámmal — eddig esténként olvasgattam főleg, egyetemistaként tanulok. Ö pedig örül biztosan, hjszen mondta ő is: menjek, próbálkozzam a továbblépéssel. — És a munkatársak? — A KISZ-ben kevesebbet tudok dolgozni, igaz, ebben az akcióévben alapszervi kultu- ros leszek, nem csúcsvezetőségi tag, mint eddig. A tanulás lesz a KISZ-vállalásom elsősorban... Hogy mi lesz utána? Korai még erről szólni — de az biztos, hogy adminisztrátor nem maradok, a mérőbe kérem át magam. Ott most is dolgoznak felsőfokú végzettséggel fizikai munkakörben, érdekes, jó munkán. II. Magulya Zoltánná szívesen beszél a nemrég befejezett iskoláról. Nem csalódott .várakozásaiban, több szempontból is hasznos volt számára az egyetlen hiányzó osztályt, a nyolcadikat pótolni. Kétgyermekes fiatalasszony — az elmaradt végbizonyítványnak története van az ő esetében is. mint oly sokaknál. — Pusztai gyerekként nem volt jó lehetőségem a tanulás ra. Akkoriban nem is erőnei- tük. Nagy öröm volt számomra, hogy mégsem kullogtam hátul az eredményeimmel: csak történelemből kaptam hármast, a többi négyes lett. — A családban hogyan fogadták. hogy diák a mama? — Kilenc- és tizenkét éves a két gyerek — most már segíteni tudok nekik, ha valamivel hozzám fordulnak. A férjem traktorvezető, a síküveggyárban dolgozik. Neki két osztálya hiánvzik, szóba is hozták már, hogy tanuljon, be tudná fejezni. De építkeztünk, nehéz volt — ősszel azonban nem halasztja tovább. — A nehézségek ellenére jól sikerültek a vizsgák. Folytatásra nem gondolt? — Egyelőre nem, de teljesen nem mondok le róla. Kérdezgették sokan most is: megéri tanulni? Szerintem magáért a tanulásért is meg, de a nyomaték kedvéért mutatom a munkalapot, ahol fel van írva az egy forint órabéremelés. Ez havi kétszázra jön ki. III. Szemüveges, ídnvos arcú fiatalasszony Horváth Istvánná. Betanított szerelő, csakúgy, mint Magulyáné. Most végzi a harmadikat a levelező gimnáziumban. Ritka helyzetben van: férjével együtt tanulhat, egy osztályt végeznek, egy padban ülnek. Még az eredményeik is egymás sarkában járnak. Megjelent a Szovjet Irodalom februári száma ' A Szovjet Irodalom februári száma természetesen az SZKP XXV. kongresszusának jegyében készült. Ebből az alkalomból a lapot a pártot köszöntő verscsokor nyitja meg. Ebből is kiemelkedik Majakovszkij Lenin-poémájának részlete, amelyet az orosz eredeti mellett Veress Miklós fordításában olvashatunk, s így végre magyarul is ízelítőt kaphatunk e mű szelleme, eszmeisége mellett költői kvalitásából is. Meg kell még említenünk itt a kitűnő litván költő Eduardas Miezelaitis Ember című versét is. amely Tandori Dezső tolmácsolásá- sában szólal meg, s a korszerű kommunista embereszményt rajzolja. Ugyancsak elválaszthatatlan a kongresszustól Alek- szandr Gelman drámájának, az Egy pébéülés jegyzőkönyvének közlése. A darab azzal indul, hogy egy építőbrigád nem hajlandó felvenni a prémiumot. E példátlan eset megvitatására gyűlik össze az üzemi pártbizottság, s jut el a vita során a szocialista demokrácia legalapvetőbb kérdéseinek felvetéséig. Ö e kérdések közül Is a legfontosabb: vajpn elég érett-e a munkás- osztály arra, hogy beleszóljon a saját üzeme, a saját munkahelye dolgaiba. S a darab végül azt bizonyítja, hogy a Potapov brigád nemcsak erre érett, hanem még messzebb lát, mint az üzem vezetői, a szűkös vállalati érdek, a tervszámok nem egészen tiszta eszközökkel történő „leírásával’ szemben látja a népgazdasági érdeket, s annak nevében utasítja vissza a prémiumot. S ebből az alaphelyzetből persze már korántsem ilyen világosan áttekinthető konfliktusok és bonyodalmak származnak. A szerző ugyanis a szocialista demokrácia problémáját a termelési kérdések teljes összefüggésében igyekszik feltárni, megragadni. A szovjet szerzők művei mellett Köpeczi Béla, Baranyi Ferenc és Fekete Gyula mondja el gondolatait a szovjet párt soron levő kongresszusával kapcsolatban, s ezenkívül két kongresszusi küldött, Olesz Honcsar és Alekszandr Fokin portréját, életútját olvashatjuk a lapban. Folytatódik az orosz és szovjet irodalom magyar fordítóit bemutató sorozat a Makai Imrével készített beszélgetéssel. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Solohov és annyi más orosz és szovjet író fordítójától nemcsak munkájáról, d,e életéről, s a történelemről is sok érdekeset tudhatunk meg hisz Makai Imre például tagja volt a legendás hírű Görgey partizánzászlóaljnak. Marianna Sztrojeva és Hor- vai István párbeszéde a Cse- hov-darabok magyar és szovjet rendezési problémáiba, Csehov értelmezésének gondjaiba enged bepillantást, Kazimir Károly pedig Tovszto- nogovról ír izgalmas emberi és szakmai portrét, s egyúttal vallomást. Különösen gazdag a folyóirat Szamle-povata. Olvashatunk a közelmúltban megjelent Lipatov-regényről, amely megjelenésekor a Szovjetunióban heves vitát váltott ki, hiszen a Legenda az igazgatóról az új típusú könnyedebb, dg célratörőbb vezetési módszerek mellett tör lándzsát. Ezenkívül két recenzió a lap következő, márciusi számában megjelenő művet harangoz be: Vlagyimir Lavrov Valentyin Raszputyin regényéről, Vaszil Bikov pedig Csingiz Ajtma- tov új kisregényéről ír. 4 NÖGRAD — 1976. február 7., szombat — Meg vagyok elégedve, magammal, azaz magunkkal! Négyes, ötös jegyekkel végeztünk eddig. Persze, a tanulásban néha adódik nézetkülönbség kettőnk közölt. Például a fizikát ő gyakorlatibb oldaláról nézi mindig (ami nem véletlen, hiszen villanyszerelő az SKÜ-ben). ö éjszakánként tanul legtöbbször, én délelőttönként. — hét végén aztán ösz- s/eölünk. me'toesté'iük ki mire jutott. Most már kilencéves a «'•erek, lehet mellette tanulni. — Későbbi tervei? — Az igazgatóval már beszéltünk arról, hogy hároméves gyakorlat és érettségi után betanított mérősként dolgozhatok. Az üzemben van elektronikaiműszerész-kép- zés a középiskolai végzettségűeknek. A műszeren keresztül szólal meg a gép, látok benne fantáziát. Bár... az igazat megvallva, egv'kis kompromisszum lesz ebben a választásban, mivel a kémia, a vegyészet a kedvenc ' területem. Tula.idonképoen ezen a vonalon szeretnék továbbtanulni. — Akkor a galvánüzembe nem menne szívesebben? A gyár örömmel támogatja a vegyipari szakos tanulását. — szól közbe a személyzetis, Kovács József. — Erről nem tudtam... Ez új téma lehet! X A BRG salgótarjáni gyárában jelenleg negyvenen járnak munka . mellett esti gimnáziumba, vagy készülnek az érettségire a szakmunkások szakközéoískoláiában. Egy nem régi felmérés szerint a dolgozók közül 112-nek volt hiányos az általános iskolai végzettsége. A tavaly vizsgázott nyolcadikosokkal, az idén hetedikes 27 fővel és a dolgozók iskolájának valamelyik osztályát végzőkkel ez a szám a felére csökken az év végére. Meglehet, hogy néhányan csak az órabéremelést látják eredménynek. Nem számit — a megszerzett tudás egy-egy lépcsőfokkal feljebb emeli az önművelés hasznában hitet- lenkedőket is! Kiss G. Magdolna Bölcs mondások Barátunk lelkén soha ne üssünk sebet. (Pitagorasz) X Nem a szükség, a bőség tesz fösvényé. (Montaigne) X Minél mélyebb, annál önzőbb a szerelem. (Tarchetti) — a szovjet és hitlerista hírszerzés párbaját . kísérhetjük! figyelemmel. A elbeszélés szokatlan formája, a dokumentum- és tényanyag bősége. a belső monológok érdekfeszítővé teszik a regényt, ám meg is nehezítik a filmrevi!“- lét.. Zsalakjavicsusz azonban sohasem kereste a könnyű utat Valamennyi filmjét a kifejezés új eszközeire való törekvés jellemzi. Érzékenyen választja ki a filmművészet modern tendenciáit. Elsőként alka1 mázzá a retrospektív montázst, felhasználta az asz- szociá'-ió nyelvét, műveit bonyolult szociális-filozófiai problematikával töltötte meg. A rendező nem jár kitaposott úton a színészek kivá- Vitautasz Zsalakjavicsusz 45 éves. Tizenhat éve dolgozik a lasztásában sem. Forgatásai- litván filmstúdióban. - ra általában kezdő színészeket, vagy olyanokat hív meg, akik korábban nem foglalkozAz ismert szovjet filmren- Zsalakjavicsusz megkezdte ta^. filmezéssel. Gondosan dező Vitautasz Zsalakjavi- a Vlagyimir Bogomolov velük megkísérli felcsusz. számos népszerű film „Negyvennégy augusztusa” éleszteni alkotó fantáziájukat, rendezője. Közöttük van a című regényéből készült új ..Senki sem akart meghalni” filmjének forgatását. A film Vitautasz szigorú követelés „Az édes szó szabadság” ideiglenes címe: Az igazság ményeket támasztó rendező. A című film is. Az utóbbi a 8. pillanata. A regényben — mely színészek mégis szívesen dol- nemzetközi moszkvai film- rövid idő alatt hatalmas sikert goznak vele, élvezik ,a filmfesztiválon aranyérmet ka- aratott, nemcsak a szovjet, de szerepek . megformálásának pott. a külföldi olvasók körében is nehéz munkáját. Mai tévéajánlatunk 18.30: A LEGKELETIBB KELETEN I. rész. Vlagyivosztoktól a kínai határig. Háromrészes filmsorozatban számolnak be a nézőknek a Tévéhíradó munkatársai — Pálfy István szerkesztő, és Fülöp Tibor operatőr — arról a távol-keleti utazásról, amelyre a Szovjetunió külügyminisztériuma hívta meg a szocialista országok sajtó-, rádió- és tv-tudósítóit. Azon a természeti kincsekben nagyon gazdag, de mostoha időjárási területeken jártak, ahol a század elején még cári fe- gvenctelepek voltak, s ahol réz- és vasbányák, aranylelőhelyek és tengeri olajbányák sorakoznak. A kamera közvetítésével ellátogathatunk Sza- haíin szigetére, Vlagyivosztokba és Kamcsatka vulkánjai közé Különös természeti jelenségeknek. naevszerű emberi tetteknek lehetünk tanúi. Képünkön: Jelenet az „EGV CSÓK ÉS MÁS SEMMI” című zenés vígjátékából. (Szombat — 21.20) KEREKES IMRE: EGY VAKÁCIÓ (TÖRTÉNETE (KISREGÉNY) 22. Persze, hogy megjelenik az anyám, mint mindig, most is a legrosszabbkor, a szövege végzetes. Megfigyelésem szerint az öregem egyetlen dologban zseniális: hogyan lehet alulmaradni. Mit is tehetne mást, gitározik a nadrágtartóján. Ezzel is múlik az idő, bár lassan, mert mindenki hallgat, és már azt se tudni, ki miért haragszik. Bevallom, magam is megtorpantam, mint a rákbetegség elleni támadás. A mai napról nincs is más feljegyezni- valóm. Épp elég ez, még sok is. Az anyám eldugja a konyakot, a néném bezárja magát a fürdőszobába. Belátom, ebben az összefüggésben annyit érnek erőfeszítéseim a családi béke helyreállítására, mint kedvezményes tüzelőakció a kánikulában, Holnap a Vidáék indulnak Olaszba. Reggel én főzöm a kávét a családnak, mióta a néném is dolgozik. Kevés a szöveg, mindenki siet. Magukra kapják a szerelést, egyedül maradok otthon, enyém a világ. Arra gondolok, hogy felhívom az Edinát. Vele tulajdonképpen megvolnék, s most arra lennék kíváncsi, tudja-e, hogy mire való egy üres lakás? Hívjam-ne hívjam? Vívódom, mint vízitök a pusztaságban. Megszólal a telefon. Az Angéla. Még ez hiányzott! Hazajött a maga fizetéséért, ilyenkor kap stexet az öreglány. Gyere, mondom neki, itthon várlak. Takarítok, mint az őrült. Nyitom az ablakot, •szellőztetek, minden. Időm van, de nem érek rá. Rohangálok a lakásban, igazítom a függönyt, így áll jobban, vagy úgy, poros ez az asztal is, az öreg hiába beszél, itt senki nem takarít rendesen. Én se. Csengetnek, már itt is az Angéla, kezében egy doboz konyakos meggy. Mindenesetre ez mond valamit a jelleméről, bár ezt illetően összefüggéseim kétségtelenül még kissé hézagosak. Ülj le, mondom, s ahogy leül, rettentően hasonlít az anyjára. Szóval, ülünk, mintha mindig így ültünk volna, ebben a jelrendszerben. Megy a szöveg arról, miért van az, hogy az ember nem szeret hazajárni. Viselkedésem természetesen olyan, mint egy antialkoholista csaposé, közben keresem nála az ellenállás határát. Csak azt tudnám, mitől idegesek a nők. ügy őrzik magukat, mint egymást a börtönőrök. Délután indul vissza. Ott leszel az állomáson, mondja, döntésem az, hogy feleségül veszel. Az ajánlat kétségtelenül szerény és tisztességes, mondom neki, de előbb mégis meg kellene hallgatnom a szakértőket. Négy tízkor indul a vonat, már fél négykor ott vagyok az állomáson. Vonulunk a peronon, mint élő szépségei a tájnak. Az Edina már eszembe se jutott, az öreg pedig frankón díjazza majd, hogy milyen rendet csináltam a lakásban. Délután korán nyitom a klubot, a Vida és a Kelemen indulnak Olaszba. Ez ma már nem ügy, csak semmi izgalom, mondom nekik, ott kinn vigyázzatok a szépérzékre, nézzetek körül, nehogy sétálóutcában üssön el egy kamion, nem kell szenvedélyesen bírálni a pápát, ha benéztek a Vatikánba. Kézcsókom az olasz lányoknak. Lapot, levelet portó nélkül ne küldjétek, adjátok át részvétem az olasz államnak, hogy már ilyen turistákat is importál. Madárfütty az egész, miré felsóhajtanánk, mert a búcsú mégis búcsú, már itt sincsenek. Szóval már a búcsú se fáj, s ahogy jobban körülnézek, sehol egy felhő. Na, ezt jól megcsináltuk. Ezek szerint a művelt társadalmat a mai időkben már semmi sem védi, csak az atomernyő. Szóval nagy a nyomás, mégis az a helyzet, hogy ebben a forróságban a vízművek se győzi, az esti órákban kiszárad a csap. Otthon még szóda sincs, mert a néném, ha kap is patront, elfelejti berakni a frigóba. At öreggel, meg anyámmal holnap indul a Balatonra, már semmi nem érdekli. Azon jár az esze, hátha már ott várja valahol leendő férje, akit még nem is ismer. Írok egy cédulát, az ágyába teszem, viselkedj rendesen. Éjszaka ráfekszik, ezen hál majd, reggel gyűrve megtalálja. De az igazság gyűrötten is igazság. Lenyelek egy jégkockát, irány a park, ott már készül az este, hregjel^itek a sakkozók. A Hábel "éni, a Dipták úr, aki nyáron leállítja a hadműveleteket. Most ő is csak ül a pádon, nehezen szedi a forró1 levegőt, inge nyitva, szabadon a melle, csak fejével int, ha szólnak hozzá. (Folytatjuk) v / 4
