Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

B* M R BORSOS MIKLÓSSAL Crna Gora művészete Crna Gora — ismertebb nevén Montenegro — század eleji művészetéből ad ízelítőt Buda­pesten a Műcsarnokban nyílt képzőművészeti kiállítás. Asztalán Déry Tibor köny­ve, az Újabb napok hordalé­ka. — Levelet írtam Déry nek, hogy az élményt megkö szűnjem — mondja — Olvas­tam cikkeit külön-külön, de az egész így együtt „többdi­menzióssá” vált. megemelke­dett. Írás az írást átvilágítja s ezáltal a teljes mű megfé- nyesedik... Észre sem vesszük. má' beszélgetünk. S nemesül- szobrokról. amikor lá’szólap csupán róluk. Borsos Miklós poiihisztori szenvedéllyel fi­gyel a világra. — Hadd tegyünk fel egy majdnem tiszteret’en kérdési: miért készít a szobrász szob­rokat? — A szobrászat, ugyanúgy, mint a rajz, a színezett rajz, vasv a festés az emberi lél ele legkülönbözőbb megnyilat­kozásaiból — babona, vallás, félelem, elhárítás — keletke­zett. Ha tehát a szoborról beszélünk, látnunk kell. hogy évezredek óta ugyanazon tör­vénynek van alárendelve a létrejötte. A bölcseletek. s legfőképpen a tudományok alaoja szüntelenül módosul, különösen a mi korunkban, melvben a jelenség évtiz“^ek alatt meev végbe. Ez a ténv arra a következtetésre jot*”f- hatia a becsületes szemlélőt, hosv a művészet alapjai ;s változnak. De éno e ponton különül el esvroástól a tndo- mánv és a művészet világa. Ismétlem: az utóHfoj lényege évezredek óta váHozatlan. — Ügy kell ezt értenünk, hogy felfogása szerint a mű­vészetben (tehát a szobrászat­ban is) nincs fejlődés? — Csak a forma él szünet nélküli átalakulásban. Fej­lődik-e a szobrászat? Pheidi- ász, a római portrészobrászat, vagy a reneszánsz nagy szob­rai óta fejlódött-e? Nem mond­hatnám. Meg kell elégednünk azzal, hogy annyi újkori kí­sérlet, oly’ sok, e rettenetesen szigorú törvénytől való elsza­kadási vágy eredményeként tamely a különböző izmuso­kat létrehozta) korunkban is születtek igazi művek. Alko­tások, melyeket, ha a nagy reneszánsz mesterművek mel­lé nem is helyezhetünk, de van helyünk a XIX. századi nagyok, a rodini. a hildebran- di szobrászat mellett. Mindez igen szerénv. majdnem pesz- szimista igényre vallana. ha nem ismernénk azokat a gyakran naevon is kétes „mű­vészi” jelenségeket, melvek a század eleje óta végbemen­tek. — Kételkedik abban, hoav a közelmúlt nagy művészi hál? vánnrombolásai végül is igazi eredményt hoztak? — Arra gondolok, hogy a 20-as évek eleién már kiállí­tottak ruhafogast, fejtetőre állított biciklit és hasonló tárgyakat, groteszk, rendelte­tésüktől eltérő megjelenési tormákban. A kritika ujjon­gott. a szakírók tapsoltak. Új művészeteket emlegettek. Ha viszont ma kezünkbe veszünk egy-egy ilyen írást: ásítunk, legtöbbjük oly’ réginek tet­szik. Ugyanakkor azért jó mesterek, mint például a francia Maillol, s nem keve­sen mások is, egészen az én generációmig — kitűnő műve­ket hoztak létre. Olyan alko­tásokat, amelyek nem függtek a divatirányzatok követelései­től. Mert, bár az igazi művész­nek egyik mozgatóereje olyat csinálni, amit más még nem csinált, az összehasonlítást ki kell állnia azzal is. amit más csinált. — A múltbeli kötelmeket tehát vállalni kell. S vállal­ják is — mindig a legjobbak, közismert mondás: csak a di­lettánsnak nincs apja—anyja, az könnyen mond le arról, ami a művésznek terhet je­lent. Kötést: vaavis arányér­zéket. ízlést, erkölcsöt, művé­szi műve!fséaet. Csuoa olvan szellemi, lélektani alapszük­ségletet. amelv nélkül a te­hetség üavességsé satnvul. — A hagyományokról tehnj csak a divat, s annak egűik megtestesítője: a művészi kö- zéoszer mondhat le? Semmi sem új a nap alatt? — Semmi sem régi, elavult, primitív abból, ami igazán volt. A kő- vagy a bronzkor- szám ember művészetét év­századokig primitívnek nevez­— Az ilyen „megítélés ’ ; ték. Holott az csak annyiban primitív, hogy elsődleges. Ahogy a korareneszánsz is így az. Mennyi tévhit kísérte e kor alkotóit is! Goethe pél­dául nem szállt ki Firenzé­ben, mondván: — Ezeket a primitíveket nem nézem meg! Cimabue, Masaccio és Boti- celli képeire gondolt. Nincs primitív művészet! Az igazi­ak mindig ki tudták fejezni, amit akartak. S meg tudták értetni magukat. Nem kellett magyarázni, hogv ez vagy az micsoda. Az afrikai nagy né­ger szobrászathoz, vagy a prekolumbiánus szobor-kul­túrához sem kellett magyará­zat. Mert az írástudatlan kul­túrák idején a közlés (a nyelv) és a zene ritmusán kívül leg­főképpen a szobrászat szólt köizérthetően. . — De hát a minnűvészetünk nemcsak ezekből fejlődött ki. Nincs-e olyan hagyományunk (a már említett kultúrákban is volt ilyen), mely mégiscsak sugallna bizonyos nehezebben megközelíthető kifejezési for­mákat? — Legfőképpen a kisázsiai kultúrákból szűrődött le szob­rászaink. Emberszabású szobrászattá! A démonok, torz szörnyek elmaradnak a görög­római művészetből: ahány isten, mind mennyire emberi! Nem kell félnünk Zeusztól, Paliasz Athénétől/ A szörny­kultusz korábban kegyetlen véráldozatokat követelt. A munkámra valóban ható eu- .rópai művészetből ezek el­tűntek. De persze a kegyet­lenség klasszikus ábrázolása is érték, csupán számomra Idegen. —A bizonyos hagyományo­kat kirekesztve: nem lesz-e igazságtalan a művész az övétől különböző kortárs-mű- vek megítélésében? inkább a kritikába tartozik. ' Vagy legalábbis a kriu.v_ ; leiadata volna... Van azen persze véleményem, ha nem is „személyre szóló”. Mint minden művészetben, a szob­rászatban is kicsit (vagy nem is olyan kicsit) késve ért ide hozzánk a húszas évek mo­dernizmusa. S a közlés fel­gyorsulásával a jelenkori mű­vészet hatása is. Ezekben a hatásokban eligazodni nem könnyű. Amit én mégis látok: a hatások kissé túl gyorsan alakulnak művekké. Vala­mennyi művészre hatnak ter­mészetesen elődök és kortár­sak, de ami nincs megérlelvs: utánzattá válik. — Nem tudom, mi lehet az oka; az utóbbi években a plá­gium. a teljesen szemérmet­len átvétel is polgárjogot nyert. Zsűrik elfogadnak olyan műveket. amelyeket már meg lehet találni kataló­gusokban. múzeumokban. Az efféle „művészethez” nem kell más, minü egyfajta kézügyes­ség. Ilyen szobrokat 'egvmás után lehet gyártani, mert nem is lesz belőlük más. mint ipari csinálmány... A kritika tehetne valamit e beteges tü­net ellen. Mert abban azt hi­szem a művész és bíráló egyetért: az alkotáshoz in­venció kell, műveltség és gon­dolkodás. — Van-e esélye, jövője ezek után a szobrászatnak? — Legutóbb a velencei bi­ennálén élő nyomorék gyer­mekeket állítottak ki talap­zatra. Igaz, ezt a „tárlatot” a közfelháborodás eltüntette. De másutt — talán Brüsszel­ben — még morbidabb „szob­rok” szerepelhettek: véres női fehérneműk berámázva, emberre rácsapdosott bárány­hullák. Ilyen teljesen kifica­modott, perverz törekvések szerencsére minálunk nincse­nek. De a szélsőséges példák­ból is kiderül: ha a művész nem vállal kötelmeket, sza­badsága olyan szabadossággá torzul, mely önmagát irtja ki. Művészet — művészet nélkül: ezt a képtelen szándékot könnvű elérni... S hogy mi lvenek nálunk a kilátások? Kiállításainkat figyelve min dig megállapítom: a fiatalok tehetségesek. a mesterség minden szükséges feltételét birtokolják. Hogy megelégsze­nek-e a készséggel, rutinnal. vagy készségük elmélyültebb művészetté emelkedik, ezután dől el.. Hiszem, hogy (mint korábban is mindig) van köz­tük most is nem egv olvan szobrász, akinek alkotása igaz és megrendítő lesz. Nádor Tamás Mato Djuranovic ÖRÖM című olajfestménye. Felsxabadulatti emlékpark A Salgótarjáni városi Tanács legutóbbi ülésén született a döntés: bizottságot hoznak létre a salgótarjáni felszaba­dulási emlékpark megvalósí­tása érdekében. A bizottság tagjai között lesznek az MSZMP, a KISZ városi bi­zottsága, a HNF, az MHSZ, lős vállalatok, ízesei in té ézmények valamint az építési munkála­tok tervezéséért, beruházá­sáért és kivitelezésért fele­JJ vezetői és több salgótarjáni üzem szakszervezeti bizottsá­gának képviselői. Az emlék­parkot a Meszes-hegyen fel- szabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére avatják fel. Mikszáth-napok Pásztón Idén — február 6-tól 7-ig — újra nagyszabású rendezvényt szervez a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium a Mik- száth-napokra, Radics István festőművész kiállítása és te­rületi szépprózamondó ver­seny a fő program. Komá­rom, Pest, Heves és Borsod megyéből 2—2 tanuló képvi­seli a középfokú intézménye­ket, Nógrádból pedig minden középfokú iskola 1—1 próza­mondót küld. A prózamondók vetélkedése mellett múzeum- látogatás, diákbál, gálaelő­adás és Mikszáthról szóló iro­dalomtörténeti előadás (Mik­lós Róbert irodalomtörténész közreműködésével) gazdagít ja a kétnapos rendez­vényt. A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő iskola minden volt diákját és az érdeklődőket várja! P arinsaky Géza elhatároz­ta, hogy állást változtat. Nem a divatos vándorlási hul­lám ragadta magával, az egész­sége kényszerítette, hogy új, kényelmesebb munkahelyet keressen. Világéletében a kö­tetlen munkakör híve volt, úgy tartotta, minél kevesebb a főnök, annál szabadabban mozoghat. Soha nem akarta ezt a szabadságot meg nem engedett manipulációkra fel­használni, egyszerűen szerette, ha a maga ura. Éhnek a meg­kötésnek a posta nagyszerűen megfelelt, az utóbbi hat évet ott húzta le. Hordta ai újsá­got. megvolt a körzete, elszá­molt odabenn a központban, de ezen felül senki nem há­borgatta. A szabadlevegőn mozgott, tolta a biciklit a ne­héz vándorszatyorral, ren­geteg emberrel beszélt — mi kell még? Jó egészség, hogy a teleket átvészelje. IQe egyre többször érezte, hogy a dere­ka, a lába lázadozik. %az ő szabad-levegő kívánsága el­len. Ügy gondolta, ezt a telet még lehúzza, átdolgozza ott a nyarat is, aztán ősszel keres valami olyan helyet, ahol me­legen van a nyugdíjig. A pénz nem számít, vagy legalábbis nem elsődleges. Közbeszólt azonban a hirdetés. Nagyvállalat keres egy fő­portást — olvasta. Két álló napig gondolkodott, mit csi­náljon. Aztán bement a (hir­detőbe. Amikor megkapta az üzem válaszlevelét, - Kiderült, hogy közel is van a lekhelyé- hez. Másnap, amikor végzett a kézbesítéssel, egyenesen az Félelem üzembe ment. A munkaügyön felvilágosították, hogy nem egy iö portásról, hanem egy főportásról van szó. Már majdnem visszarettent, de a tisztviselő marasztalta, leg­alább a feltételeket hallgassa meg.. Ruhát kaphat, sapkát, igazi portáskülsőben kellene végeznie a munkát. Fő tenni­valója adminisztráció lenne. Egy, műszakban 6-tól 4-ig, minden második szombat sza­bad. Ekkor kicsit megint szív­ta a fogát, hozzá volt 6zokva, hogy legkésőbb délben otthon lehetett. Ezerötszázötvenet mondott a tisztviselő, plusz textilutalványt. Ez már szeget ütött a fejébe. Megegyeztek, hogy hétfőn bemegy, és vég­leges választ ad. Megtárgyalta a feleségével. Alaposan, minden körülményt mérlegelt. Hétfőn bement és azt mondta: rendben van. A tisztviselő megmondta, mit kell tenni: mondjon fel, és gépeltetett egy igazolást, mi­szerint erkölcsi bizonyítvány szükséges munkaköre betölté­séhez. Ott azt' mondták, 60 napon belül közvetlenül a vállalatnak megküldik a bizo­nyítványt. A feleségével tovább latol­gatta, hogy lesz. mint lesz. Aznap korán lefeküdtek, mert az óra is korán csörgött min­den reggel. Éjjel arra ébredt, hogy va­lami miatt fél. Először nem is volt vele tisztában, ébren van-e teljesen. Aztán rádöb­bent, hogy mi okozza a félel­mét: eszébe jutott a íalopás. 1946. februárjában volt, ak­kor született az első gyerek, a Géza. Nem/volt tűzifa, pén­zért se. A sógorával, Lajossal elhatározták, hogy szereznek a föld alól is, nem fázhat agyon az asszony meg a gye­rek. Vették a fűrészt, mentek az ártérre. Mire kivágták a füzet, ott volt a gátőr, meg­várta, míg kidől a fa. Kérte a fűrészt, „tárgyi bizonyíték­nak”. Príma, vadonatúj fű­rész volt. „Nem tudják, hogy ez árvízveszélyt okoz?” Hiá­ba mondták, mi van, a fűrészt oda kellett adni. a fát ott­hagyni. - Mire idézést kaptak, eltelt majd egy év. Nemcsak ők, aznapra vagy ■ harmincán, akik akkoriban ilyen csip-csup ügybe keveredtek. Három hó­napot kapott ő is meg a Lajos is. felfüggesztve. Se előtte, se utána nem volt vele semmi hiba. De most! Erkölcsi bizo­nyítvány! Biztosan nyoma van a felfüggesztettnek. Fuccs a főportásságnak! Nem bírt elaludni. Mocor- gására felébredt az asszony is. Mi van veled? Végül el­mondta, Rengeteg éve történt, de akkor is: A fene egye meg! Emiatt vége az egésznek. És még csak ez! De el kell visel­nie a szégyent, amifior a mun­kaügy megkapja a bizonyít­ványt . „Három hónap? Mit csinált? És bizalmi állást akar betölteni?” Leég a bőr a képé­ről. Be kelj menni és meg­mondani, hogy az egész egy kényszerhelyzet volt. nem hagyhatta a feleségét, meg a gyereket! De ha nincs nyo­ma? Ha pont ő hivja fel'a figyelmet? Ha nem szól é6 a papíron ott lesz a büntetés, akkor meg azért lesz baj, hogy elhallgatta. Még tán most is a nyakába sóznak va­lamit. hatóság félrevezetésé­ért. kiverte a veríték. Az asz- szonv hüppögött mellette, a hangja elcsuklott, amikor nyögdécselte: látod, látod, minek kellett? Három napig bírta. Aztán bement a munkaügyre. Ami­kor a tisztviselő hellyel kí­nálta. nem fogadta el. Arra gondolt: mindjárt úgyis ki kell innen kotródnia. Állva elmondta egyszuszra, ml volt. S hozzátette: — Lesz ami lesz —. ugye nem indítanak eljárást? A tisztviselő erőszakkal nyomta a székbe. Vágy tíz percig nyugtatta, kért ne­ki egy kávét is, csak amikor látta, hogy úgy-ahogv meg­nyugodott. akkor engedte el. Parinszky'Géza két hét óta portás. Annak a munkaügyi tisztviselőnek pedig olvan fe­szesen tiszteleg, mint annak idején Bori századosnak, a parancsnokának. Hódi T. József Tárná s István: Vonalak vágnak. testünk melegébe Kéken ömlik bennük a múlt és pirosán a jelen finommívű edények nélkül Bádog bögrékben kotyog a kvasz Es ajtók lecsapta ujjaink hegyén megfordul a Nap -t és fekete ujjainkon mivel egymásra mutatunk És kiszárad tőle a torkunk Elvágnak a kék-vörös vonalak X Hánl-olh búza színe-hagyott ruhátlan a föld Károg a kóró kárhozat s vakmerő varjak vájnak vaksi határban léket a lőtt vad lába elé Üszkös a nyom csúf üszög trónol fogvicsorító holt csövein a tengeri szárnak Nehéz sóhajok torz csípős cseppjé alatt dideregve dermed a pilla Pillét sem csalogat már a bogáncs S forogva zöld mérgében ránk ölti ki nyelvét varkocsát rázva sápadt taréjosan a borostyán NÓGRÁD — 1976. február 1., vasárnap % I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom