Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-06 / 31. szám
Tanulni és tanítani Hiányzik a gyermekzsivaj Ahová először nyitunk be, ez egy csaknem kabinetrendszerű előadóterem- Audiovizuális eszközeikkel, a szemléltetés legkorszerűbb tárgyaival felszerelve. Jó lehet itt tanulni es tanítani egyaránt — fut át az agyamon, miközben a szép formájú televíziót, a praktikusan elhelyezett gépeket mustrálom. Üjabb meglepetés a szaktan- terem. A külsőre szerény tanári asztal közel harmincezer forintot ér, az egyszerű külső értékes gépasztalt rejt. NÉGY ÉVE KEZDŐDÖTT — Nem sok kivetnivalót talál a legkritikusabb szemű oktatásügyi szakember sem. Pedagógusaink jól képzett, a hivatásukat szerető szaktanárok és mérnöktanárok, megteszünk mindent a korszerűsítésért, a tanulás optimális feltételeinek biztosításáért. Csak a gyerekzsivaj hiányzik. Keserűek az igazgató. Kőszegi Sándor utóbbi szavai. A derűs diákarcok a régi tablók fotóiról, egyre kevesebb mai diákot számlélgatnak a balassagyarmati mezőgazda- sági szakiskolában. — 200—220 tanulót tudnánk képezni, kollégiummal ellátni. Jelenleg 30 százalékos a kihasználtság. A Bercsényi Miklós Húsipari Termékgyártó Élelmiszeripari Szakiskola kihelyezett tagozata is nálunk működik, nógrádi gyerekekkel. A vágóhíd mellett a leendő Salgótarján közeli húsfeldolgozó fogadja őket. A mi iskolánk állattenyésztőket képez. Három évfolyamon, három osztályban jelenleg mindössze 46 főt. 1971-ben még 213 tanulónk volt. — Miben látják a csökkenés okát? A demográfiai hullámvölgyben ? — Csak részben — bár ez is komoly tényező, de egykét év múlva pozitív irányba mozdíthatja el helyzetünket, jönnek a népesebb végző korosztályok. Súlyosabb gondnak érzem, hogy a mezőgazdasági üzemek — kevés kivétellel —, csak az igényüket nyújtják be a képzésre, de aljg-alig segítenek a beiskolázásban, a pályaválasztásban. — Az 1978-os évre milyenek az igények? — Legnagyobb a szarvasmarha-tenyésztésre: 118 fő, 40 juhászatra, 13 sertéstenyésztésre. A valóságos beiskolázás ettől biztosan mesz- sze lesz, bár igyekszünk mindent elkövetni. rALYA VÁLASZTÓK FIGYELMÉBE Termelékenység, gazdaságosság, korszerűség — ezek a „varázsszavak” ma már nemcsak az ipari szakemberek e'őtt lebegnek, egyre inkább követelménynek számítanak a mezőgazdaságban is. De míg az ipari üzemek többsége — az ismert munkaerőgazdálkodási gondok ellenére — mindent megtesz annak érdekében, hogy ehhez megfelelő szakképzettségű dolgozókat alkalmazhasson (sok üzemből érkezik hír élénk, pályaválasztást segítő tevékenységről, a gyerekekkel és a szülőkkel az üzemek igyekeznek megismertetni a szakmákat). ugyanez csak ritkán jellemzi a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat. Pedig szakmunkások, fiatalok nélkül nehéz jelentősen előrelépni! — Ma már szinte minden gazdaság kapcsolatban áll a körzet iskolájával, és nem egy helyen öt-hat falu gyerekeit tömöríti az iskola. A szülők egy része maga is mezőgazdasági dolgozó, mégis, jóformán csak a nyári-őszi munkákra korlátozódik az együttműködés az iskola és a helyi mezőgazdasági egység között. A kivételek közé tartoznak a pásztóiak, a ceredi téesz, ahol még az ösztöndíjjuttatásra. a továbbképzési lehetőségek ismertetésére is gondoltak (a mezőgazdasági szakközépiskolákban beszámítják az itt töltött időt). Mé, valami, de ez csak részben .a mi gondunk: sok helyről érkeznek aggasztó hírek arról is, hogy baj van a vég zett szakmunkások megtartásával. BESZÉLGETÉS A GYAKORLÓTEREMBEN Tetőtől talpig, minden vonatkozásban ellenpéldának látszik az első osztályos Tajti Mária Ceredről. Az általános iskolában négyes rendű volt, de mégsem középiskolába ment, hanem mezőgazda- sági szakmunkásnak. — Nem bántam meg, hogy idejöttem. Otthon is azt mondtam anyukáéinak, hogy merem másnak is ajánlani. Csak egy kis állatszeretet kell hozzá. A tejgazdasági gyakorlóteremben, ahol beszélgetünk, nagy a sürgés-forgás. Kis Szölgyémi János mérnöktanár vezetésével, aki — mint az igazgatótól megtudom —, három diplomával is rendelkezik: agrár, tejipari mérnöki és tanári —, az NDK gépek felszerelésén munkálkodnak. Ezeken gyakorolják a szarvasmarha-tenyésztés gépi részét. — A megyében 5—6 ilyen felszerelés van. Azt mondhatjuk, kezd elterjedni. De a hozzáértés nagyfokú hiánya miatt nem mindegyik hozta az eredményt, amit hozhatna. Sok helyen le is állították. használaton kívül vannak. Ez is mutatja, kevés a szakmunkás! Kiss G. Magdolna 21. Ä Bánickiék valahol már haza készülnek, a Mazura és a Mezei az Al-Duna felé csurognak, kék-fehér matrózingben, fehér nadrágban, kiöltözött a flotta, ök is írtak, azon izgulnak, nyitva lesz-e a Vaskapu, amikor arra járnak. A kulcsot ugyanis itthon felejtették. Nagy a forgalom a parkban, ingujjban az esték, az Angéla a Balatonra utazott. Ezek szerint feltételezem, hogy már rajtam kivid is vannak ismerősei. Így aztán jó az Edina a háznál. Minthogy a Kelemennek ste- xe hiányzott az úthoz, a Weisz elugratott egy rekamiét a hagyatékból. Szeressük egymást és magunkat, mert én is felkaroltam a kezdeményezést, s részletre átvettem tőle egy százast. Pénzzel a zsebben még jobban mutat ez a park, már annak, aki elfér a lát jut, szól a gitár, ilyenkor engedelmesek a lányok, szép az élet, csak hangulat kell hozzá. Akármilyen nagy a hangom, mégis csak az az igazság, hogy cikis dolog tíz után hazamenni. Pedig így történt. Az öreg azonnal ki akart tenni magáért, azzal jön elő, hogy mit is akarok én csinálni egész nyáron. Ügy teszek, mintha soha nem hallottam volna erről. Hadd kezdje elölről az egészet. Szóval azon túl, hogy vigyázol a lakásra, mert sok a betörő köztünk, naponta takaríthatsz, a porszívó" a kamrában, a tévét óvatosan töröld, a frigó- ról olvaszd le a jeget, égve ne hagyd a gázt, inkább egyél hideget három hétig, inget ne vasalj, a telefont húzd ki, a szőnyeget anyád felszedi, de aeért a padlóra ne köpj, a szomszédok nem szeretik, ha éjfélkor rádiózol, kávét itthon ne főzz, azaz óvakodj a robbanásveszélytől, mindennap mosogassa, mert beköpnek a legyek. Az öreg remek pofa, tűzbe jött. Aranyláz az ócskapiacon. Magam vagyok az áldozat, makacs halott. Nem szállók be a párbeszédbe. Mindig eredményesebb az egyszemélyes vita. Csak tudnám, hogy mit művelsz te itt egész nyáron? Ez nem fér a fejébe. Végül is már nem bírom, csak úgy kidumálok az újság mögül. Alapítványt létesítek, mondom, alakítom a jövő városképét, valakinek ezzel is kell foglalkozni, feltaláltam az injekciót romos lakások felújítására. A né- ném finoman kacag, befogja az orrát, az anyám csuklik, és kimegy a szobából. Beleszórják az injekcióstűt a padlóba, és feltámadnak a falak. Így zajlik egy este, vagyis, ami még abból hátravan. Csinálhatok, amit akarok, mindig én vagyok a központ. Az öreg fűti magát, hátrateszi a kezét, úgy sétál. Még egy pillanat és bekövetkezik a legrosszabb fordulat. Bírálat érkezett a címedre, folytatja, tavasz óta dumálok,töröld le a képeket, porosak, mint egy tavalyi színdarab. A néném anyám után megy, otthagynak az öreggel, úgy érzem magam, mint bárány a farkasbörzén. Csakhogy kimentek, mondja az öreg. Any- nyi eszed nincs, hogy enni kérj, amíg készítik, addig is a konyhában vannak. Veszem a lapot, az történt ugyanis, hogy az anyám képadón A többinek a vaskor4 NÓGRÁD- 1976. február 6., péntek Tanitsuk-e rajzolni a gyereket? Csaknem minden gyerek „anyanyelvi fokon” rajzol. Vagyis: ábrákban, színekben rögzíti azt, amit megismert, ami foglalkoztatja, amit közölni akar. Porba rajzol bottal, fajra tégladarabbal — olykor épp elég bosszúságot okozva a városi szülőknek, hiszen a gyerek alakító és közlő ösztöne nem kíméli a lakások féltve őrzött falát sem. Pszichológiai felmérések világszerte azt tanúsítják, hogy az emberek túlnyomó többsége vizuális típus, a gyerek, meg különösen, s a gyermeklélektan hajlik arra, hogy a gyerekek gondolkodását így határozza meg: képekben gondolkodnak. A rajzi kifejezni tudás — ne gondoljunk itt természetesen iskolás értelemben vett rajzra — örömet szerez a gyereknek. Már a puszta kifejezést is sikernek könyveli el, s ha ezért még dicséretet is kap. ha látja hogv szándékát megértették, úgy sikerélménye még fokozódik, s lendítőleg hat további tevékenységéi« is. Jobbára ez a helyzet az óvodákban is, amelyekben a nevelési szempont még uralkodik az oktatási szempont fölött. Merőben megváltozik azonban a helyzet, mihelyt a gverek beül az iskolapadba. Számára a r»'z eddig önkéntes és önk'- fejtő cselekvés volt. ezentúl azonban kötelező nedaeöoiai normákhoz igazított. Eddig aktív cselekvés volt, most passzív befogadássá és kötelező utánzássá válik. S az a gyerek, aki eddig bonyolult térviszonyokat, összetett cselekvéseket viszonylag könnyedén ábrázolt kepnyelven, most elnehezül, megmerevedik, kedve elpárolog. Számos szülőtől hallottam ezzel kapcsolatban azonos panaszt: kiölik a gyerekből az egyéniséget. Másrészt viszont állandó visszatérő szülői sóhaj: „A gyereknek nincs kézügyessége!” Ez ugyanúgy téveszme, mint az, hogy a rajzoktatás feladata valamiféle „kézügyesség” kimunkálása lenne. Pavlov a vizuális érzékelést az úgynevezett első jelző- rendszerbe sorolja és fő ismérvének az öntevékenységet jelöli. Más pszichológusok ezen tevékenységen belül rámutatnak egy másik tényező, a játékosság fontosságára is. Ez a játékosság már az elgondolás stádiumában is tapasztalható. hogy azután tovább bővüljön motiválódjék a kivitel folyamatában. Mit tegyen tehát a szülő, aki úgy látja, hogy gyermeke rendkívül ügyes, tehetsége mutatkozik a rajzolásra, festésre? Ha szabad tanácsot adnom: ne hamarkodja el a véleményét, tekintse a gverek vélt vagv valóságos tehetségét olvan egyszerű sajátosságnak, mint a gyerek haja vagy szeme színét. Hiszen a kisgyerekek között — éppen rajzi tekintetben — alig-o'ig «Vari olvan. aki alapvetően tehetségtelennek mutatkozna. Csak ki kell várni: fiásőbb a-z7_á lesz. Vagy ellenkezőleg: kamaszkora után fog megmutatkozni. hogy csakugyan tehetséges-e. Legjobb hát, ha a szülő a rajzolást és a festést egyszerűen a játék valamilyen formájának tekinti. S ennek megfelelően a ceruzát, a krétát meg a festéket és a papírt játékszernek. Adjon ebből mindig annyit a gyerekének, amennyit csak igényel. Hiszen az a játék, amit a gyerek maga talál ki magának, és amivel maga alakítja önmagát, amelyet fantáziái» segítségével teremt, hogy azután a játék visszahasson rá és tovább ösztönözze képzeletét, minden más. készen kapott. felnőttek által előre kigondolt játéknál hasznosabbnak mutatkozik, mert a gve- rck teremtő ösztönét szabadítja fel. És hosszú-hosszú évekre ennek az ösztönnek » szabadiára engedése fontosabb és eredményesebb mint az. ha a szülő — rossz pedagógiai beidegzettsége. vagy tudati hatások következtében — úgy hiszi, hogv á gvereke munkáit ^korrigál- nia” kell. Mégpedig annak ■••x egvedül üdvözítőnek k’kiál- to*t nnrma alapün. am»'v nx utánzat, a másolást tekinti a ]orf nólcy.ori'l hV>n Hadd játsszék a gverek! ö úgyis úzv és azt teremt, ami- re és ahogvan pszichikaiiag szüksége van. Bojár Iván Mai tévéajánlatunk 20.05: HAL NÉGYESBEN. Wolfgang Kohlhaase és Rita Zimmer vígjátékának közvetítése a József Attila Színházból. Erdő közepén áll a ház, ahol a három öreg Heckendorf kisasszony tölti a nyarat. Egyedüli társaságuk a hűséges inas: Rudolf, aki egy éjjel bekopog az idős hajadonokhoz, hogy emlékeztesse őket hajdani gáláns szolgálataira, és arra, hogy nagyobb összeget ígértek neki egykoron. A hölgyek rejtelmes akcióba kezdenek, hegy elhaílgattassák a sokat tudó inast. Rudolf azonban résen van, s dermesztő meglepetéssel szolgál. De a nővérek is tartogatnak egy végső meglepetést! Szereplők: Szemes Mari, Kállai Ilona, Örkényi Éva, Bodrogi Gyula és Káló Flórián. són jött haza, bizony, még ma is csinos asszony, mondják hasonlítok rá. Szóval, nem nálam a baj, hanem az anyám lett gyanús. Elkerülhető szépséghibák. Sajnos, mint tudják, ez a legjobb családban is előfordul. Ebben az összefüggésben figyelem a felnőttek világát, kár, hogy ném tudok rajtuk eligazodni. Ami világos előttem, mindössze annyi, hogy az emberiség két nemből áll, és amilyenek a kilátások, egyhamar ezen nem is lehet változtatni. Még akkor se, ha történetesen a házasság intézménye már holnap megbukik, amely intézmény olyan zseniális, mint a világító kocsikerék, amellyel se utazni, se világítani nem lehet. Mondom, figyelem a világot, s amire eddig rájöttem: növekszik a sertésállomány. Nézem az öreget, zseboroszlán a szobában. Elmélázok a helyzeten, de gondolataim úgy haladnak, mint vízitaxi a sivatagban. Végül is leesett nálam a húszfillér, pirossal aláhúzom, jó reggelt, mondom magamban, s már veszem is elő a konyakosüveget, töltök az öregnek, valamivel többet magamnak. Ügy várom a fogadtatást, mint aki henteskéssel megy látogatóba. A szeme se rebben, lehajtja a magáét. Üdvözlet a dolgozóknak, én Se szeretek lemaradni. (Folytatjuky Palóc farsangi népszokásokról Vidám foglalkozás a hímzőszakkörben A balassagyarmati művelődési központ egyik barátságosan berendezett klubjában tartja foglalkozásait hétfő estérként a kézimunka-szakkör. Amikor legutóbb ott jártam, a régi falusi fonóházak hangulata fogadott. Az egykori fonóházban beszélgetés, énekszó, játék mellett könnyebben ment a munka, a tollfosztás, de leginkább a fonás. — Ebbe a hímzőszakkörbe nem fonni járnak a balassagyarmati asszonyok és lányok, hanem kézimunkázni — fogadott Mindszenti Lászlóné, a szakkör vezetője. — Közben jókat beszélgetnek, érdekes ismeretterjesztő előadásokat hallgatnak, filmvetítéseket néznek. . Ami a vidámságot illeti, magam is tanúja lehettem nemegyszer, legutóbb pedig egy színes, hangulatos előadást hallgattam meg. A palóc népszokások lelkes kutatója, a helybeli dr. Ember Lajosné, ennek a tájegységnek téli népszokásairól, farsangi, lakodalmas szokásairól mesélt kacagtató dolgokat. A tereskei asszonybál pajzán históriája, a palóc kiszekihaj- tás színes leírása különösen érdeklődést váltott ki a jelenlevők között. Sok pajkos rigmus, hahotára fakasztó férfi-, férjcsúfoló vers (asz- szonycsúfoló is!) szerepelt ezen a farsangot köszöntő szakköri estén. A farsangot idézte a jóféle „trakta'’ is, az omlós pogácsástál, amelynek nemcsak azért volt nagy keletje, mert Emberné kiváló háziasszony, hanem mert bejelentette: a pogácsákba tízes húszfiBéreseket rejtett el, és aki megtalálja, az általa készített festett fakanalakat, krémkanalakat „nyerhet”. Ez a játék is palóc népszokás mód iára történt. Régen női neveket írtak kis cédulákra, azokat sütötték bele a pogácsába. Hogy „megtudják”, ki csalja meg őket a férjeikkel. Régen talán sírtak, gyűlölködtek ilyenkor az asszonyok, nem úgy most; kacagás kísérte azokat, akik ..pénzre haraptak”, és volt öröm a szép palóc motívumokkal díszített ékes konyhaeszközök láttán. Még sokáig együtt maradtak a lányok és asszonyok, kézimunkájukat rövid időre sem -téve le a kezükből. Így lesznek népművészetünknek nemcsak jó ismerői és kedvelői, hanem a hagyományok őrzői és továbbfejlesztői is. E. É. Emlékezés Máriássv Félix művészeiére A közelmúltban elhunyt Míriássy Félix, a magyar filmművészet egyik legsajátosabb hangú, legkiforrottabb művészegyénisége volt. Filmjeivel nemcsak Itthon, hanem külföldön is sok sikert aratott. A Budapesti tavasz, az Egy pikoló világos, a Csempészek, az Imposztorok című filmjeivel különösen nagy érdeklődést keltett. A Salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központban megrendezésre kerülő Art Kino filmsorozat ezúttal a neves filmművész műveiből ad érdeklődésre számot tartó válogatást. Ebben a hónapban két Má- riássy-filmet láthat a közönség: az 1959-ben készült Fapados szerelmet és az 1960- ban forgatott Próbaút című alkotást. Hatékonyabb nyelvoktatás A TIt Nógrád megyei székházában már működött egy nyelvi labor, amely azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ezért a megyei szervezet elhatározta, hogy a berendezést újabbra cseréli. Ennek érdekében megvásárolták a Magvar Elektroakusztikai Vállalat legkorszerűbb berendezését, melv külföldi készülékekkel is felveszi a versenyt. Az audiovizuális berendezés — melynek értéke három- negyedmillió forint — már beszerelésre került a székház e célra fenntartott helyiségében. Február végén a nyelvtanárok rövid rtkéozcsen vesznek részk hogv elsajátíthassák a modern technika kezeléséhez szüksége tudnivalókat, s mielőbb megindu’has- son a képzés az új ny«4«i teh» -°-*árinift/rrx
