Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

Tornászó asszonyok Tordason A Váci Kötöttárugyár 2-es számú telepének tordasi üze méhen 1974-töl tornásznak az asszonyok. A munkaközi szünetet korábban dohányzással, üldögéléssel, beszélgetéssel töl­tötték. Mondani sem kell, hogy szervezetüknek nem volt ideje felfrissülni, regenerá­lódni. Árvái Imréné telepvezető kezdeményezésére, a szakszervezet segítségével meg­szervezték a munkahelyi testnevelést. Segítséget kaptak dr. Szabados Pál körzeti orvos­tól, aki felméréseket végzett, és tanácsaival ma is segíti az üzemet. A gyakorlatok le­vezetését Medve Mária irányítja. Mint elmondta, szívesen végzi az előtornászást. A sport híve, mert tagja a röplabdacsapatnak — aktív sportoló. Mint varrónő a minden­napi munkában is az élenjárók között van. Képünkön: az üzent, dolgozni Medve Mára vezetésével (balról a második) a gyakorlatokat végzik. (Kép és szöveg: Struman Béla) Sorokban Az SBTC március 1-én. héfön 17 órakor rendezi vezetősávvá' lav/tó kjftldöttközKvülését Salgó­tarjánban. a Szakszervezetek Nógrádi megyei Tanácsának szék­hazában. X Ránkuton a sprintszámokkal befejeződött az országos biatlon- bajnokság. A felnőttek 10 km-es távján Hrabecz (SRSE) «. lett. A Kisterenyei SE röplabdázói Budapesten a Téli Kupán szere­pelnek. Az utolsó előiti fordító­ban kettős győzelmet arattak. Az MTR-VM II. és a Bn. Sparta­cus if júsági csapatát 2:1 arányban győzték le. A Felszabadulási Kupában, a VH. csoportban az SBTc vezet • mérkőzésből 12 ponttal. Az Özdnak 10 pontja van, de egy mérkőzéssel kevesebbet játszott. Az SBTC már csoportelsőnek tekinthető! Ki mit tud a ’»porimozgalomról ? Vetélkedőnk V. fordulója- Riblt sakknagymesterek nak kérdései a következők: zött? kö­I. Az 1975-ös atlétikai rang­listán szerepel-e Mecser La­jos? II. Mikor fogadták el és hol használták először az olimpiai öt kalákát? III. Ki nyerte az 1975. évi sakkcsapatbajnokságot az NB I-ben? IV. Ki nyert az SKSE szí­neiben, , költiogasban ma­gyar ifjúsági bajnokságot? V. Hány város versengett az 1936-os olimpia rendezési jogáért? VI. Mi a sorrend a magyar ranglistán Adorján, Sax és VII. Ki volt a magyar del- filn? VIII. Egyedül képviselte ha­záját, de még a megnyitó előtt eltörte a lábát. Melyik ország versenyzője, melyik .olimpián? A válaszokat március 5-én, péntek déli' 12 óráig kérjük beküldeni szerkesztőségünk címére: Salgótarán, Petőfi út 1. A levelezőlapra a fejtörő­szelvényt ragasszák rá olva­sóink! SPORT IÍOMKA MAGDOLNA: Örülök, ha otthoni sikerekről hallok Még általános iskolás volt, amikor 140 centiméterre javí­totta a Nógrád megyei női magasugrórekordot. A gim­názium első osztályába járt, rendszeresen kézilabdázóit. Az egyik edzés után hívta későbbi edzője, Szepesi Antal, hogy menjen atletizálni. — Előzőleg egy sor sport­ágat kipróbáltam — emléke­zett beszélgetésünk alkalmá­val Komka Magdolna, aki örömmel vállalkozott az in­terjúalany szerepére. — Kis óvodásként balettoztam. Ké­sőbb évekig a szertornászok edzéseire jártam. Igaz, nyol­cadikosként már megyei csú­csot értem el, de ekkor még a labdajátékok — elsősorban a kézilabda — vonzottak. Sze­pesi hívása azután eldöntötte a kérdést. Magdi elkötelezte ugyan magát az atlétika mellett, de nem vált sportága, rabszolgá­jává. Rengeteget játszott to­vábbra is társaival, a kézilab­dacsaták mellett gyakran sor került labdarúgó-mérkőzések­re is. Mindössze két ugróed­zést tarttyttak hetenként. Ám az eredmények a látszólagos lazaság ellenére viharos gyor­sasággal javultak. — Első versenyemen — 1964­ben — 152 centimétert ugrot­tam. Ez akkor már elsőosztá­lyú eredménynek számított. Három évvel később sikerült átvennem Noszálynétól a fel- nőttcsúcslistán a vezetést: ehhez 108 centiméterre volt szükség. A mexikói olimpia esztendejében már 175-nél tartottam, 1969-ben pedig a 179 is sikerült. Az 1970-es stagnálás után tovább javul­tam: a következő szezonban •182-t, München előtt 185 cen­timétert ugrottam. Komka Magdi fejlődése éve­ken át töretlen volt. Nagy K’gyszerűen nom volt mit számolni. *-^A két edző egy percig ha beszélt és már indultak is vissza a csapatokhoz. Ütött az utolsó óra!? A vesztesnek igen, mert búcsúzik. Vonal alatt jelzik a ne­vét, és nincs többé utazás, barátok, „hajtsuk meg fiúk”, á meccseket beve­zető éljen. A vesztes kiesik az NB II- ből! Hajrá ZIM! Hajrá^ZIM! Gyerünk tar­ján iák ! Hol marad a buzdítás? A biz­tatás hol késik? Pedig jön néhány for- gácsi, elütni a vasárnap délelőttöt. Állnak, néznek, várnáik- Süt a nap. Előbújt a nap a felhőik közül. Ez is jó jel. Igen, de kinek? A srácok egymás mellett ülnek és visszacseng az edző utasítása: „Gyerekek, úgy keli játsza­nunk; hogyha kikaptunk. kiestünk! Mindenképpen győznünk kelj. tehát!” Nincs válasz. Nincs kérdés. Lápadtak az arcok és csak a pályán engednek fel az’ izmok a melegítésnél. Vagy ez .csak a begyakorlottság? A mosoly mö­gött belül a tét miatt remegés van? Mit csinál Liptai Pista? Hát ez őrjí­tő! A napos oldalt választja. Odaadja a nyitás jogát. Ho'ott forditva volt megbeszélve. Mi van a fiúval? Ideges a kapitány, szólni sem lehet hozzá, de a többiekhez sem. Nyit a Tatabánya — 1:0. ‘ Most kellene az elején: hajrá ZIM! Gyerünk tarjániak! Ügy, mint akkor amikor 400 torok kiabált« a tűzhely­gyári kolóniában: hajrá fiúk, hajrá kályhások! Amikor 12 csapat vereke­dett Salgótarján bajnokságáért. Hej, régi „kályhások”, Galó Miklós, Kőbán László, Hvizdos Károly, Próuza Ottó, Katona János és a többiek! Figyeltek egy percre? Itt verekszik most a for­gács! pályán, a Csizmadia úton hat ZIMr-es legény. Értetek is, a csapatért, az emlékekért! Sikerül? Hát annyira azért még sincs baj. Megvan a szerva, vágják, ütik a labdat a tatabányai térfélre Praisnár Jóslta. Bíró János, Liptai Sándor — István testvére és Sárik János. Az edző-játékos Far­kas Róbert irányít, bíztat. És jól, mert 10:2 a ZIM javára, és a nyitás joga is megvan. VOLT EGYSZER EGY CSAPAT... Hajrá ZIM!- Gyerünk tarjániak! De csak húszán bámészkodnak. No, nem haj! Talán a nézők pusza jelenléte is elég, hogy meglegyen az öt pont. Hej, de kellene most vsak egy fél órára ide. a Csizmadia útra Próuza Ottó! Az idő kerekét nem lehet visszafordítani. Ta­lán. már Soós Károly sem emlékszik, amikor csábítgatta Próuaát: „Gyere focistának, mi jobb neked, ha ötszáz ember, vagy ötezer biztat?” • Nincs Próuza és valahogy „leült” a csapat. 11:10-ig nincs tarjáni pont. Aztán már­is a Tatabánya vezet 13:12-re. Még egy összenézés — megvan a poén, 13:13. Aztán elúszik a szett. 15:13-ra, No, sebaj, van még idő! „Gyerekek, 10:2->ről veszíteni nem lehet! Ezt nem kellett volna kienged­nünk. Próbáljuk meg!” Nincs idő el­mélkedésre. Forgás, nyitás, irányítják a kezek a labdát. Jól irányítják 10-ig, Üja ott vagyunk a 10-nél, de erősít az ellenfél. Nincs baj: 12:10 a ZIM javá­ra! Nem. Nem, ez nem lehet igaz! Elúszik ez a szett is 15:12-re. Senki nem szól egy szót sem. Olyan idege­sek a fiúk, hogy nincs rá egyszerűen jelző. Az edző is csak egy mondatot mond: „Próbáljuk meg a lehetetlent!”. Hajrá ZIM! Hajrá tarjániak! Nyertei 0:2-ről nem lehetetlen. Ezt már nem­egyszer megcsinálták Manor; Béláék, csak meg kellene kérdezni őket, ho­gyan. Ha most itt lenne Bodor Já­nos vagy Szatmári Szilárd! Ha csak két mondatot mondana Galgócz Antal, ha segítene Gellérthegyi Gyula, ha el­mondaná mit kell ilyenkor csinálni Félegyházi Pál, ha beállna Szirmai Ervin. A régi nagy csaták harcosai! Nyerni 0:2-ről? Ugyan kérem! Meg­csinálták ők az NB I-ben js! Kilenc évig járták vasárnaponként az orszá­got, Kilenc évig a legjobbak között! Mindenki ismerte őket — mindenkit ismertek. Hajrá ZIM! Hajrá tarjániak! Zúgott akkor Is a csarnokban, mikor Buzeket avatták Tarjánhan, és lógó orral utazott vissza a Csepel, mert 3:2-re kikapott. Zúgott a hajrá és a bíró sípját sem lehetett hallaná Ha el­jöttek volna... Kőbán Íjászló eljött. Egyedül áll, Magányosnak tűnik, Talán az emléke­ket kutatja? Hol vannak a többiek? A sportkör vezetői? A szövetség emberei? Érdiekei valakit? Egyáltalán figyel va­laki?! Számít-e, hogy búcsúzik egy rüpiabdacsapat? Mert búcsúzik!? Kor­bán László a fiát nézi. Lászlót, aki apja legkedvesebb sportját szeretné folytatni. De folytathatja-e a ZIM- ben? Már nem, mert 13:1 a Tatabánya javára! Ekkor valami megmozdul a tarjánj fiúkban. Még egyszer utoljára, felengednek az izmok, Mintha halla­nák a buzdítást: Hajrá ZIM! Hajrá tarjániak! Feljönnek 13:9-re, de már , késő. a Tatabánya nem enged és ő marad az NB Il'ben. Egy „éljen” fi­noman csendesen. Nincs szó, nincs harag, csak néma kézfogás. Gratuláció az ellenfélnek. Keserű a sör íze a Kris­tályban. Csak ülnek a srácok, és va­laki bedobja: „Nem itt ment el azNB II gyerekek.” „Hajrá ZIM! Hajrá tarjániak! Ha m*g emlékszik valaki. Hol ment el az NB II? Népi bajnokság. 1947—48. Terüle­ti döntő, Diósgyőr, Farkaslyuk. Hat év az NB II-ben. Üjra osztályozó,- si­kerrel. Bajnokság a Középcsopórtban. Kilenc év az NB I-ben! Kiesés. Hét év az NB II-ben. Hol ment el az NB II? Közömbösség? Nem jönnek a fia­talok? Az öregek féltése? „Elviszi a labdarúgás?” Felelet nélküli kérdések. Még talán van remény. Levél megy a szövetséghez. De- nincs válasz, Bevé- ' geztete’tt.• Átirányítás, nincs már szak­osztály. Farkas Róbert edző a TF-en tanul. Szakdolgozatát a ZIM-ről írja. A röp­labdacsapatról. Hogy kezdi majd? Hol volt... Talán elfogadják. Szokács László versenyeken azonban semmi nem sikerült neki. Igaz, Mexikóba még csak tanulni Vitték ki, de az ottani 171 centiméter azért csalódást okozott. Következett 1969 — az athéni EB. Magdi itt is megrekedt a 171-nél, amivel nem jutott döntőbe. A két év­vel később megrendezett hel­sinki kontinensvetélkedőn 175- tel 16., a müncheni . olimpián pedig ismét 171-gyel a sze­rény 23. helyet szerezte meg. Pedig abban az évben elért egyéni lggjobbjával akár a negyedik is lehetett volna! — Valóban mindenütt hop­pon maradtam. Különösen a müncheni sikertelenség bánt. Tavasszal még javítottam, azután mindig lejjebb adtam. A bal lábam sípcsontjában bekövetkezett elváltozás mind nagyobb fájdalmat okozott. Az olimpia után meg kellett ope­rálni. Az orvos kétéves pihe­nőt javasolt. Magdi nem tartotta be az utasítást. Mielőbb a pályán szeretett volna lenni. A mű­tét után alig fél évvel már elkezdte a könnyű edzéseket. Sokáig úgy tűnt, minden rendben les*/., azután minden elképzelést fel kellett adnia. — 1974 májusában a ha­gyományos szezonnyitó ver­senyen az ügyességi CSB-n álltam rajthoz utoljára. Mind­össze 152 centit ugrottam át, pontosan .annyit, amennyit nár tíz évvel előbb, az első versenyemen is sikerült telje­sítenem. A lábam nagyop fájt. Nem volt értelme, hogy tovább kínozzam magamat. A kényszerű visszavonulás­nak lassan két éve. Komka Magdit azóta ritkán lehet versenyen látni. Bizonyosan bántja egy kicsit a korai bú­csú is, bár egy szóval sem mondta. Az atlétika továbbra is érdekli. Különösen a saját versenyszáma. — A flop nagy divat, különö­sen a nők körében. Én ennek ellenére a hasmántban látok nagyobb fejlődési lehetőséget. A mi flopozó lányaink közül egyébként Rudolf Erika a legtehetségesebb. A teremben elért 186-os eredménye biz­tató. Bár szerintem eredmé­nyesebben lehet ezeken a téli versenyeken szerepelni, hiszen ilyenkor minden zavaró kö­rülmény — eső, napsütés, szél — ki van küszöbölve. Magdi tehát figyelemmel kí­séri az eseményeket, egyszer bizonyára visszatér a pályák­ra. Talán edzőként, hiszen ta­nulmányait elkezdve a Test- nevelési Főiskolán, amelyeket bármikor folytathat. Ez idő tájt azonban elsősorban az emlékeiből él. Ezek felidézé­sékor egyértelműen • kiderül, hogy ma sem szakadt el szü­lővárosától, első Sikerei szán- helyétől. — Szepesi Antalt nagyon szerettem. Mondhatom, iga­zén jó emberi kapcsolat ala­kult ki közöttünk. A sors úgy hoata, hogy Budapestre kerültem, de ma is — amikor csak tehetem — szívesen me­gyek haza, Salgótarjánba. És természetesen örülök, ha otthoni atlétasikereiről hal­lok. Barth» Angéla bizonyára sok örömet szerez még a tar­ján! sportbará toknak! Jódra Károly A§zfaIi(en!sz(ol vízilabdáig Mikor alakultak a magyar sportszövetségek': Nemrég ünnepelte megala­kulásának 75. évfordulóját a Magyar Labdarúgó Szövetség, s ennek kapcsán érdemes visszapillantani, mióta mű­ködnek idehaza a különböző sportágak szövetségei. Fella­pozva a magyar sport „törté­nelemkönyvét”, kitűnik, hogy elsőnek 1869-ben a korcsolya­szövetség alakult meg. s a múlt században még lovábbi három követte. Így 1885. a születési éve a tornaszövet- ségnek, 1893-ban kezdte meg működését az evezős-, majd 1897-ben az atlétikai szövet­ség. A műugrás és a vízilabda az 1907 óta működő úszó- szövetség „tagja”. A korcso­lya és a jégkorong közötti kapcsolat i« érdekesen ala­kult: a „téli futball” az öt­venes évek eleién kivált ..anyaszövetségébőí”, de csak rövid időre, s aztán újból a korcsolya, mai öss^efogaló nevén a jégsportszö vétség tagja lett. A legismertebb sportágak közül kilencnek a szövetsége csak a felszabadu­lás utáni években „született meg", tgy például a sakko­zóké is, annak ellenére, hogy már a századforduló után is volt, más alapszabály sze- • rlnt működő szervezete. A legfiatalabb a tájékozódást futók szövetsége, amelji 1970- ben vált ki a természet- barátok szervezetéből. * Alábbi felsorolásunk — ABC szerint — azt mutatja, hogy a magyar sportszövet­ségek mikor alakultak: Asztalitenisz * 1974 Atlétika j*97 Birkózás 1S21 cselgáncs IS.*,7 Evezés 1*93 Gyeplabda 1934 íjászat 1937 Kajak-kenu isti Kerékpár mm Kézilabda 1933 Korcsolya (.légsport) is«9 Kosárlabda 191? Labdarúgás i9oi Lovaglás 1934 Motorcsónak 194« Motorkerékpár 1911« Ökölvívás 1933 öltusa 1949 Röplabda 194« Sakk 1943 »1 1913 Sportlövészet I9n7 Súlyemelés 1937 Tájékozódási futás ina Teke 1934 Tenisz 1907 Természetbarát 1913 Tollaslabda 19*9 Torna IMS Úszás (mdugrás. vízilabda) 1907 Vitorlázd« 1929 Vívás 1914 NOGRAD — 1976. február 29., vasárnap /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom