Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-04 / 29. szám

Numizmatikusok között Balassagyarmaton Megyei filmbemutatók Kaland a mában és a múltban i Minden szerdán délután öt érától lehet velük találkoz­ni a balassagyarmati művelő­dési központban. A klub aj­tajára ilyenkod*egy kis tábla kerül: Numizmatikusok kö­re. Kíváncsian nyitottam be az éremtan hódolói közé. Még inkább elcsodálkoztam, ami­kor megtudtam, hogy nyug­díjas lakatos, fiatal gyári munkás az, akivel beszélge­tek római kori pénzekről, Habsburg-királyok uralkodá­si rendjéről... Nem volt soha olcsó szenvedély a numizma­tika, ugyancsak „úri passzió­nak'’ számított a múltban a pénzek, érmék, kitüntetések gyűjtése. — Tanulni kell hozzá, fő­leg a történelemmel kell so­kat foglalkozni — magyaráz­ta Mucsina Gyula tereskei tanító, a szakkör újdonsült .vezetője. — És most sem olcsó mu­latság ez a hobby — veszi át a szót Hronyec Sándor bácsi, a kör legidősebb tagja. — Valamennyien az éremgyűj­tő egyesületnek vagyunk a tagjai, ez pedig tagdíjfize­téssel jár. Ezenkívül sok szak­könyvet, „Érem”, „Numiz­matikai Értesítő”, „Éremhatá­rozó” stb. szaklapot járatunk, na, meg vásárolunk is oly­kor, amikor árverés van. — De megéri a megtakarí­tott pénzünket ilyesmire köl­teni, mert a gyűjtés izgalmán túl. az általános műveltsé­günket, ismereteinket is gya­rapítjuk közben — fűzi hoz­zá Tury János. — így van — helyesel Hro­nyec Sándor, aki régi gyűj­tő már. Erről tanúskodnak tagságkönyvei is, a numiz­matikusok egyesületében a 240-es számon tartják nyil­ván, az éremgyűjtők egye­sületében pedig a 717-es tag­sági számot viseli. Mellette ült Sztrés Zoli, aki már 3500. tagja az egyesületnek. — És mit gyűjt Nagy Pál tanár, Szügyben? — Ferencz József-kori pén­zeket gyűjtök. A korszak nem rokonszenves, de egy numiz- matikus szemével érdekes. — Én az iskolában folyó honismereti gyűjtőmunka so­rán kaptam kedvet a pénz­gyűjtésre — mondja Mucsina Gyula. Padlásokon, öreg falu­siaknál sokszor találtunk ré­gi pénzeket is, megtetszet­tek nekem, és most már erre specializálom magam. Inflá­ciós pénzeket, illetve a fel- szabadulás óta megjelent pén­zeket gyűjtöm. A kör tagjai­nak segítségével talán egy kis kiállítást is tudunk bemutat­ni ezekből, a forint harmin­cadik születésnapján... — A pénz története érde­kes, gyűjtése nem könnyű. Nem lehet mindig a földben keresni, utána kell járni, ál­dozni kell anyagilag is. De megéri, a kellemes kikapcso­lódás mellett esztétikai él­ményt is ad — summázta a Válaszokat Tury János' gyar­mati gyűjtő. A munkatervükbe is bele­olvastam: neves előadók meg­hívása, más numizrnatikus kö­rökkel való kapcsolatfelvé­tel, saját kiállítás szerepel programjukban. A szakköri tevékenység már közművelődési célt is szolgál, ezért örülünk a ba­lassagyarmati numizmatiky- soknak. E. É. Mai tévéajánlatunk Jelenet a „MINDEN LÉBEN KÉT KANAL” című filmso­rozat „Régi üzenet” c. epizó djából. (Február 4. — Szerda. — 20.05 h.) 20.55: Névnap. Tévéjáték. Csehov hasonló című no­vellájából készült ez a tévé­játék. A Névnap egy házas­párnak azt a napját beszéli el,' amelynek következtében olyan súlyos sokk, megráz­kódtatás éri őket, amely min­den bizonnyal egész további életükre is hatással van, meg­változtatja magatartásukat. Horváth Z. Gergely, a for- gatókönyvíró-rendező mond­ja : A Névnap mai történet is lehetne, a mához is szól, hi­szen az emberi kapcsolatok törékenysége napjainkban is gondunk, A mához szóló mon­danivaló kiemelése érdeké­ben vállaltam, hogy a drá­mai cselekményt az író ere­deti leírásai szakítsák meg. Csehov e novellájában is nagy tömörséggel fejezi ki a drá­mai pillanatok mögötti belső folyamatokat. Lényegében ezt használtuk fel a narrátor szövegében. A főszereplők: Bodnár Erika és Kozák And­rás. KEREKES IMRE. EGY VAKÁCIÓ TÖRTÉNETE (KISREGÉNY) 19. öreg este lett, mire haza­rakjuk a lányokat. A tagdí­jakból volt annyi pénz ná- lom, hogy mindenki ivott egy pohár sört a klubtagok egész­ségére. Ügy általában tűrhe­tő volt ez a kiruccanás, csak- hát ugye megszomjaztunk, elfogyott a cigarettánk, gyu­fánk, miegymás. Szóval elég­gé csapzott az egész társaság. Hiába mondom, hogy most aztán már tűnés haza, fáradt emberekkel nehéz szót érte­ni. Ha pontosan fogalmaz­hatnék. amit most magamról gondolok, mindössze annyi: itt most kiderült, hogyan lesz az ember alkalmatlan. Mi­lyen könnyen megy és számos esetben olyan világos ez, mint egy gyertyagyár neonreklám­ja. Magam is annyira elfá­radtam. hogy saját meglepe­tésemre kézcsókkal búcsú­zom az Edinától. Szóhoz sem jut. Eljött a nap, a Mandel is utazik. A reptérre kijött a Weisz, a Táltos, a Kelemen, a Kun Vili. Előkelő társaság. Valamiféle halandzsa nyel­ven társalognak. Aki nem is­meri a nyelvet, márpedig ki nem tud itt arabul, azt hin­né róluk, hogy most érkeztek Mekkából. Hagyjuk ezeket a keleti meséket. Az ember ezzel születik és még felnőtt­korában is ezt hallgassa? A Mandel természetesen sziva­rozik, duzzad egy fotelben, és olyan sűrű füstöt fúj, mint­ha két gyárkéménnyel koo­perálna. Valami ki mit nem tűdön nyerte ezt az utat, há­rom hosszal verve a mezőnyt. Nem csodálom, hogy egyre veszélyesebb a légiót, ha ilyen pofákat is elvisznek. Címnek adhatnám, gondolatok a kifu­tópálya fölötti teraszon. Köz­ben mi természetesen jó ta­nácsokkal látjuk el a légiúton szerezhető tengeri betegség esetére. Éppen jókor, mert már hívják az útlevélvizsgá­lathoz, s míg várunk a be­szállásra, megtárgyalunk né­hány közeli témát, az esti programot, az eltévedt filo­zófiai nézeteket, és egy afri­kai földrengés tanulságait. Szerintem mélyponton a tör­ténelem, a zseniális látomás tőlem, innen már csak egy ugrás a nagy klasszikus éjsza­kában, ahol már semmire nem tudunk válaszolni. Leg­alábbis a Mandel erre gon­dolhat, amikor nézik a cso­magját, érdeklődnek nála, ki­nek szállítja azt a tíz doboz szivart. A menyasszonyom­nak, aki foglalkozására néz­ve madársétáltató az állat­kertben. Drága beruházás, de hát ez van, ha az ember egyszer elutazik a madár­szakmában dolgozó meny­asszonyához. A vámosok rög­tön látják, kivel van dolguk, tisztelegnek, az utasokat a gépjiez szállítják. A Mandel sápadt, több alkalommal re­pült már, éjszakai bulikon, verekedésben, de repülőn még soha. Intelligencia kérdése az egész. Integetünk, minthogy így szokás, a Livi is előveszi a zsebkendőjét. A szemét tör­li, mint egy hivatásos gyá­szoló az állami temetésen. így akarja tudomásomra hozni, hogy az Edina miatt balhéja van velem. Bizony, néha elő­4 NÓGRAD - 1976. február 4., szerda A hét új filmterméséből Zsombolyai János A kenguru című filmje érdemli a legtöbb figyelmet A fiatalok életé­ről modern hangnemben, friss, optimista szemlélettel készült film bizonyára meg­nyeri a mozilátogatók tet­szését. Fiatal hőse Varjú István, aki nem akar „megérkezni” a vágyakat visszafogó, lehető­ségeket korlátozó, szerinte kispolgári életformába. Al­mai egybeesnek lehetőségei­vel, idővel egy kamion vo­lánja mellé ülhet, hasznos munkát végezhet, járhatja Európa országútjait. Hogy vá­gyait, terveit megvalósíthas­sa, mindent alárendel cél­kitűzéseinek. A film Varjú István életét figyelve a het­venes évek új típusú mun­káshőseinek jelenét, gond­jait, szerelmét, örömeit, sors­fordulóit ábrázolja. A kengu- ruság: egyfajta magatartás­játék, mely fiatalos bájjal, könnyed magabiztossággal és nem utolsósorban nagy sze­retettel fejezi ki a mai fia­talok útkeresését az élet­ben. Zsombolyai János, a kivá­ló operatőr, a Színház- és Filmművészeti Főiskola ta­nára ebben a filmben ren­dezőként mutatkozik be. Pá­lyafutását rövid- és tévéfil­mek, majd játékfilmek fo- tografálásával kezdte. Olyan széles körű visszhangot ki­váltott alkotások operatőr­je volt az elmúlt egy évti­zedben, mint Bacsó Péter Nyár a hegyen. Fejlövés, Ereszd el a szakállamat! cí­mű fümiei, vagy Rénvi Ta­más Makra és Az idők kez­detén című alkotása. Első filmrendezését Bertha Bulcsu azonos című regényéből ké­szítette, javarészt fiatal szí­nészek közreműködésével. A főhőst Gálffy László, sze­relmét Vándor Éva főisko­lai hallgató játssza. A film­ben fontos szerepet játszik a zene, amely körülbelül 50 percet tesz ki. Az elhangzó 13 szám — a regénnyel egy- időben — az év első hetei­ben nagylemez .formájában fog megjelenni. A közremű­ködő együttesek sorában a Bergendi-, a Fonográf, a Ge­mini, a Generál, a Lokomo­tív GT. az M—7, az Omega és a Skorpió együtteseket találjuk, az énekeseket Bó- di Magdi, Delhosa Gion,- Korjcz Zsuzsa Kovács Kati és Zalatnay Sarolta képvi­seli. Romániában — de hazánk­ban is — rendkívül népsze­rűek a történelmi filmek. Az utóbbi években ezért jelen­tősen megnövekedett a szá­muk, s hozzánk is eljutott belőlük néhány. A most be­mutatásra kerülő román tör­ténelmi film, a Halhatatlanok Sergiu Nicolaescu munkája, aki színészi feladatot is vál­lalt. A XVII. század elején játszódó történet műfaja: történelmi kalandfilm. Mihály vajda levert seregének tíz­egynéhány tagja Európa or­szágaiban vándorol azzal a céllal, hogy hazájába vissza­térve, folytathassa az ország egyesítéséért indított harcot. A film főszerepeit a legnép­szerűbb román színészek — Amza Pelea. Ion Besoiu, Ilarian Ciobanu — játsszák. Vizsgálta a NEB A gyermek- és ifjúságvédelem VAJON A KÖZSÉGI taná­csok milyen súlyú feladatként kezelik a gyermek- és ifjú­ságvédelmet? És hol a helye a közvéleményben — a társa­dalmi szerveknél és a magán­emberek szemében? Maguk az oktatással, oktatáspolitiká­val foglalkozó szakemberek érzik-e: ha gyermek- é6 ifjú­ságvédelemről szólunk, ennek érdekében cselekszünk, tulaj­donképpen a tankötelezettsé­gi törvény végrehajtásának egyik komoly problémájára tapintunk rá, és az iskola társadalmi kapcsolatairól, nyitottá válásáról is szó van? Az egyes munkahelyeken a szocialistává váló közösségek tagjai tudják-e, milyen, senki más által el nem végezhető feladatok állnak előttünk e téren: a felelőtlen, gyermekei testi, erkölcsi fejlődését ve­szélyeztető munkatársuk ne­fordul, hogy feszültség tá­mad az időjárás és a meteo­rológia között, A gép fel­emelkedett, s utána nézve az a látszat, hogy nincs egy fel­hő a hazai gyártmányú ég­bolton. Egyre szolídabban élünk. Én megértem a Livit, nem is zavarom köreit, ezzel is szoktatom álláspontjához, nem is olyan rossz néha az a mesterséges magány. Persze, egy nőnél annyit ér ez a szö­veg, mint a szivacsárak emel­kedése a vasércbörzén. Nem azért, mert kompli­kálni akarom az ügyeket, csak a rend kedvéért mondom el, milyen marha nagy sze­rencsém volt egyik nap. Ülök a parkban a pádon, hát ki jön? A matekos tanárnő lá­nya. Frankón kikupálódott a baba. Ahogy az ember rá­néz, másra nem gondolhat, ez aztán tudja, mitől döglik a légy. Csak ülök ott és még az is nehezen jut eszembe, hogy Angélának hívják. Angéla. Az biztos, hogy romantikus név, de újra itt állok a prob­lémával, mit kezdjek a ma- tektanárnóm lányával. Ezt még megszólítani se lehet. Hová megy Angélácska? Jön át a' parkon, toronyiránt ne­kem, szatyor a kezében, kilóg a piros fürdőruhája. Épp csakhogy elszáll tőle a szia, halk és finom, mint a mamá­ja, nem díjaznám, ha egyszer majd az én srácomat ez ven­né kezelésbe matekból. (Folytatjuk) velése, avagy a talajt kereső volt állami gondozott, veszé­lyeztetett helyzetű fiatalok beilleszkedésének, közösségre találásának segítése?... A Népi Ellenőrzési Bizott­ság megyénkben is vizsgálta a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét. A közelmúltban bi­zottsági ülés témája v<At az erről szóló jelentés, például a szécsényi és a pásztói járás­ban. Ennek kapcsán — a vita során és az elkészült jelenté­siekben is — sok, a fentiekhez hasonló kérdés bukkant elő. A vizsgálatok által rajzolt kép nem teljes —, de a prob­lémák felszínre kerülése, az együttműködési lehetőségek mérlegelése miatt, már hasz­nosnak mondható, hogy fog­lalkoztak ezzel. A vizsgálat célja elsősorban az volt: hogy felmérje az új családjogi törvény szellemé­ben, mi történt az állami és társadalmi szerveknél. A gyermek- és ifjúságvéde­lem nemrég „került le” a községi tanácsok hatáskörébe. Sok még a bizonytalanság: ki mondható tulajdonképpen ve­szélyeztetettnek, a megelőző, feltáró munka, mely mozzana­tai tartoznak tanácsi hatás­körbe? A tanácsok jelentős hányadánál tapasztalható a kissé túlzott engedékenység, elnézés a szülői kötelezettsé­güket elmulasztókkal szem­ben: beérik jegyzőkönyvi fi­gyelmeztetéssel, a többszöri mulasztás után sem alkalmaz­nak megfelelő szankciókat. (Meg kell jegyezni azonban, hogy például a kényszer-el­vonókúrára való beutalás oly sok hercehurcával jár, hogy az érintett házastárs. vagy nagyszülő a hosszú várakozási idő alatt nem egyszer vissza­vonja kérését...) A GYAMÜGYES munka­kör legtöbb helyen nem ön­állósult: az igazgatási előadó látja el, gyakran tucatnyi más feladattal együtt. Ha valaki mindegyik célkitűzésének ele­get akar tenni, joggal mond­hatja túlterheltnek magát. Megfontolandó lenne, hogy olyan községekben, ahol ma­gas a veszélyeztetett gyer­mekek és fiatalkorúak száma, csökkentsék az előadó más­irányú munkáját. Ilyen he­lyeken —, ha eddig nem tör­tént meg — nem hiányozhat sokáig a vb-ülések napirend­jéről a gyermek- és ifjúság- védelem témája. Ez mindkét járásban csak 3—4 helyen történt meg eddig. Nem sok terület-van, ahol az eredményes munka jobban igényelné a társadalmi össze­fogást, segítségnyújtást, mint a gyermek- és ifjúságvéde­lem. Szervezeti formája ennek a tanácsok mellett működő ifjúságvédelmi albizottság. A tanács képviselője, az iskolá­ból az e területtel foglalkozó pedagógus, a védőnő és eset­leg az orvos, a társadalmi szervek és tömegmozgalmak, valamint a gazdasági egysé­gek képviselői vesznek részt a bizottság munkájában. Fő feladataik: a felderítés, a megelőzés, a súlyosabb ese­tekben pedig javaslattétel a segítő-, büntetőeljárásra. Ál­talában ezt a sokrétű feladat­kört nem tudják még betölte­ni, de már sok biztató jelet is tapasztalhatunk. Dicséretes a társadalmi szervek aktivitása például Nógrádmegyerben: bekapcsolódott a nőbizottság, a szülői munkaközösség, a vastömegcikk-ipari szövetke­zet és a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet is. Épülő­ben van a pártfogói hálózat: az állami gondozásból .kikerü­lő, veszélyeztetett környezet­ben élő fiatalkorúak munkahe­lyi beilleszkedését egyre több üzemben segítik. Komoly elő­relépést jelentett ebben, hogy a két járás gyermek- és ifjú­ságvédelmi felügyelője Szé- csény és Pásztó több üzemé­ben tartott előadást ez e tevé­kenységgel kapcsolatos peda­gógiai, lélektani problémák­ról, a patronálási munka sze­repéről, fontosságáról. A ' GYERMEKEK EGÉSZ­SÉGES fejlődéséért a családok felelősek — a családok, me­lyeket szokás a társadalom sejtjeinek nevezni. És ha rosz- szul működő sejtekről van szó?... Tévedés ne essék: n?m nőtt az utóbbi években a ve­szélyeztetett gyermekek szá­ma, csupán jobb a felderítő munka. Nem egy alkalommal a figyelmeztető negatív jelzé­sek alapján el lehetne kerülni a helyzet súlyosbodását. Ha páldául az albizottsághoz be­futó információ alapján érte­sítenék a magukról megfeled­kezett szülők munkahelyét, se­gítségüket kérve a veszélyez­tetett helyzet megakadályo­zásához. Vagyis a megelőzés hatékonyságának növelése az, amiben mindnyájunknak — a szülőknek és egyedülállók­nak. hz élet bármely terüle­tén dolgozóknak — szerepünk és felelősségünk van! Kiss G. Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom