Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
FIATALOK MüNKATERVF Népfronfválapztások Ruhagyári akcióprogram Közéletünk fórumai ' mSZ-BIZOTTSÄGI és esúcsvezetőségi szinten a KISZ KB által meghatározott főbb irányelvek alapján már elkészítették a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 1976/77-es mozgalmi évének akcióprogramjait. Valamennyi alapszervezet 'és KISZ-tag feladata, hogy mindent megtegyen az V. ötéves terv sikeres indulásáért. A termelőmunkában a hatékony, fegyelmezett és gazdaságos munkavégzésre fordítsák a figyelmet a fiatalok. Folytassák az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak végrehajtását, ismerjék meg és dolgozzák fel a KISZ IX. kongresszusának határozatait. Az 1976-ban ismét megrendezésre kerülő ifjúsági parlament feladata az ifjúsági törvény végrehajtásának ellenőrzése. Ilyen és hasonló irányelvek figyelem- bevételével állította össze a Salgótarjáni Ruhagyár KISZ- bizottsága ez évi akcióprogramját, munkatervét. A minden ifjúsági réteget érintő akciókat alapszervezeti szintre kell lebontani. A szocialista munkaversenyben, a brigádmozgalomban és a társadalmi munkaakciókban részt vevő fiatalok célja: minél nagyobb szakmai tudás megszerzése és az eredményes munka. A KISZ KB határozata értelmében alapszervezeti és KlSZ-bizott- sági szinten kerül megrendezésre az ifjú varró szakmunkások vetélkedője. Az Ifjúkommunisták az V. ötéves terv teljesítéséért mozgalomban bizonyíthatnak a szocialista brigádok. A dolgozó fiatalok továbbtanulásának segítésére a Budapesti Ruhaipari Szakközépiskola tanárai vezetésével szakmai és gyakorlati tanácsadást szerveznek.. A POLITIKAI képzés a szocialista tudatformálást, a közösségi nevelést, a. szocialista életmód kialakítását szolgálja. Ez év szeptemberétől megindul az új rendszerű politikai oktatás valamennyi formája. Az üzem három alapszervezete tíz-tíz fős csoportokkal kezdi az ifjúsági vitakör fórumait. Helyileg a KISZ-aktivir.ták körén, városi szinten a titkárképző tanfolyamokon vesznek részt az alapsacervezeti vezetőségi tagok. Az előadásokon és fórumokon; feldolgozzák a KISZ IX. kongresszusának határozatait és megvitatják az aktuális gazdasági feladatokat, gazdaság- politikai kérdéseket. Az akcióprogram alapján továbbra is fontos feladata az alapszervezeteknek, hogy minél több rátermett fiatalt bízzanak meg ifivezetői munkával. Üzemlátogatások szervezésével segítsék az úttörők nevelését, pályaválasztását, érdeklődésük kielégítését és ismereteik bővítését. A- úttörőszövetség 30. évfordulója tiszteletére a Születésnapi ajándék és\a Közös célért, közös tettekkel előre« akció szélesítése és befejezése az üzem szocialista brigádjainak feladata. Törekedni kell arra, hogy egyre több fiatal rendszeresen sportoljon. Ehhez nyújt segítséget az Edzett ifjúságért mozgalom, ahol a fiatalok jelvényszerző versenyeken mérhetik össze tudásukat. Az ifjúsági sportnapokon az üzem dolgozó fiataljai, a városi bizottság által összeállított program alapján vesznek részt. A gazdag sportlehetőségek között szerepel: kispályás női labdarúgás, kézilabdatorna, valamint emléktúra a nógrádi hegyekbe. Az üzem alapszervezetei, KISZ-tagjai a salgótarjáni telephely területén kialakításra kerülő sportudvar védnökségét vállalták. A szakszervezettel és a gazdasági vezetéssel egyetértésben biztosítják, hogy minél több fiatal pályakezdő szocialista brigádba kerüljön. Az üzemi KlSZ-alap- szervezetek együttműködnek a 211-es sz. Szakmunkásképző Intézettel, a jövő munkásainak nevelése, hivatássze- retetük kialakítása és műveltségük gyarapítása érdekében. Az ifjúmunkásnapok helyi rendezvényéi ezt különösen elősegítik. Nem feledkeztek meg az akcióprogram összeállításánál a gyermekgondozási segélyen levő kismamákról sem. Segítik a KISZ megyebizottság által meghirdetett olvasópályázat sikeres folytatását. A munkatervet kiegészíti a forradalmi ifjúsági napok intézkedési terve, mely alapján a vállalat összes fiatalja felkészülhet a városi programokra. A SALGÓTARJÁNI Ruhagyár KISZ-bizottságának akcióprogramját már megtárgyalták, értékelték és elfogadták. Ennek alapján készítik el a gyár alapszerve-' zetei a KISZ-tagok egyéni vállalásaival kibővítve az 1976/77-es mozgalmi év önálló munkatervét. ESTÉNKÉNT különösen megélénkülnek mostanában a falusi utcák. Ünneplőbe öltözött emberek sietnek a művelődési ház, az iskola, a tanács felé. Falugyűléseken ad számot a népfront az elmúlt négy esztendő eredményeiről. Ugyanakkor a résztvevők megismerkednek az új ötéves terv céljaival. Mindazokkal a tennivalókkal, amelyek mindannyiunk boldogulását szolgálják. A falugyűléseken a népfront képviselői mellett minden esetben ott ülnek a tanács vezetői is. Együttes számadás- és tervkészítés. így van rendjén. A községekben, városkörzetekben együtt végezte a közös tennivalókat a népfront és tanacs. Nógrádban nincs olyan falu. amelynek lakói ne büszkélkedhetnének a végzett társadalmi munkával. Járdák, parkok és utak, új játszóterek, klubkönyvtárak, rendbe hozott művelődési házak, iskolai osztálytermek, óvodák Á bányászok biztonságáért A bányaaknák építése gyak- rap nehézségekbe ütközik, amikor a mélyített akna vízdús kőzetrétegeket tör át. Ilyenkor a nyílás körül befagyasztják a kőzetet, s így elzárják az építkezés felé törő víz útját. A föld mélyében végzett munka biztonsága azonban megköveteli a jégpáncél vastagságának állandó méréseit mindaddig, amíg a mélyített aknát hézagmentes ácsolat nem választja el a kőzettől. Mivel a mérések hagyományos módszerekkel csak nehezen végezhetők, a Lengyel Tudományos Akadémia egyik intézetében új, akusztikus módszert és berendezést dol- gpztak ki. A készülék által kibocsátott hanghullámok gyorsaságát és a fagyasztott talajban való halkulásának fokát pontosan mérik, s ennek alapján ki lehet számítani a fagyott réteg vastagságát A berendezés folyamatosan üzemeltethető és pontos képet ad a munkabiztonság fokáról. Több szakember A drégelypalánki Szondi György Termelőszövetkezet vezetősége az elmúlt öt esztendőben tiszteletre méltó eredményeket ért el a közös gazdaság szakemberekkel való megerősítésében. Az 1970. évi hárommal szemben 1975-ben 13 egyetemet, illetve főiskolát végzett szakember adta tudását a közös gazdaság növekvő eredményeihez. Tevékenységük tükröződik a termelékenység alakulásában és a hozamok növekedésében. k a Csak második éve dolgozik Kincses Zoltán géplakatos a VILLTESZ diósjenői üzemében, de már a legaktívabb fiatalok közé tartozik. Munkája mellett tanul is. — Marcsó felv. — INDULATOS SOROK CSÖRÖG A TELEFON. Zaklatott, reszkető hang beszél. Ne haragudjon, hogy zavarom — hangzik többször is a bocsánatkérés. Sír a telefonba. „Megfagyok!” A szótól libabőrös lesz a hátam. Negyed óra múlva az öregasszony lakásán — hetvenhat esztendős, egyedül él —, láttam a cserépkályhát. Feketévé égett az eleje. A lakás putriszagú. És látni a leheletem. Ismét sír Az örömtől. Oka van rá. Nem szokott hozzá. hogy szavára ilyen gyorsan odafigyelnek. Berlinerkendőjét összébbhúzza. . Hivatalos papírok garmadáját veszi elő. Az elsőt két évvel ezelőtt írták. Ekkor tette meg első bejelentését a házkézelőségnek: nem szelei a kémény, nem lehet fűteni, visszajön a füst a lakásba. Két év alatt (!!!) semmi sem történt. Csak a hivatalos feljegyzések szaporodtak Már elvesztette reményét a néni Most sem bizakodik túlzottan. Másnap reggel szárazon kopogjak a hivatalvezető szavai. A megszokott stílben. Bemutatkozás után még szolid hangon közlöm: eszem ágában sincs a HIVATAL ügyeibe avatkozni. De! Felháborító, lelketlen, embertelen eljárás. És felteszem a kérdést: mikor érdeklődhetek a megtett intézkedésről. Másnap délután — hangzik a válasz. Nem volt rá szükség. Reggel csöngött a telefon. Nincs szó leírni a 76 telet látott néni hálálkodását. „Itt vannak a szerelők” — rebeg- te. Néhány nap múlva a postás is beállított. Apró csomagot hozott. Picinyke, igen szép terítő hullott ki belőle. „Kimondhatatlan örömet és egészségemet jelentő segítségükért fogadják el e kis csekélységet. Én magam hímeztem. Sok-sok öltéssel készítettem, de még mindig kévé ; hálám kifejezésére.” Kell-e kommentálni a reszkető kézzel írt szálkás sorokat? Aligha. Csak egy kérdés van nyitva: miért nem lehetett a HIVATAL a címzett? A mindennapos panaszoslevelek egyikéhez hivatalos papírokat mellékelt írója. Egy országos közlekedési tröszt vidéki vállalatának, gépkocsivezetője. Az írás arról szól: a munkaügyi vitában jogerőssé vált határozatával, a vállalati döntőbizottság a panaszosnak adott igazat, ám több mint fé^ esztendeje mégsem kapta meg járandóságát. Hát ennyit ér a törvény szelleme és betűje? — Ez a kérdés, amely , utazásra késztetett. Minek részletezzük? E sorok írója végighallgatta az illetékes osztály munkatársnőjének kioktató mondatait, majd fogta a kabátját: máshol, felsőbb fórumon, keresi a ( dolgozó igazát! Aztán maradt. Mert az aktában talált egy levelet, amelyben a jogerőre jemelke- déskor az egyik osztály utasította a másikat: fizesse ki a dolgozónak járó jogos járandóságát. Csakhogy! A levél fél esztendő alatt nem érkezett meg a néhány ajtóval odébb székelő másik osztályhoz. Az igazgató elnézést kér, röstellkedik. Szimpatikus a véleménye: „Ha én tudok az esetről, dolgozónknak nem kell önökhöz fordulni”.. Furcsa érzés hallani, amikor a főnök mosakodik, beosztottjai súlyos mulasztása miatt. Már csak a csattanó, az igazságos megoldás van hátra. Mint a mesében. Másnap apró kéztördelés és elnézéskérés közepette a dolgozónak átadták a pénzt. És ismét csakhogy! A legközelebbi termelési tanácskozáson két hasonló cipőben járó munkás szólalt fel: „Mi is az újsághoz fordulunk, mert anélkül sosem . látjuk pénzünket.” ENNEK AZ ÖRDÖGI folyamatnak sosem lesz vége? Sosem lesz idő. amikor nem kell közbeszólni, KIJÁRNI? Olyan túlzott az igény? Mindenki a maga posztján végezze tisztességgel, becsülettel, emberséggel munkáját! — kelé — bizonyítják a közös munka eredményét. Mindezekben tevékeny részt vállalt a népfront. A községi elnökök, titkárok, a bizottságok tagjai, az aktívák mindig ott voltak, bármilyen rendezvényre, választásra, összejövetelre, vitafórumra kellett mozgósítani, meghívni az embereket. A MOSTANI falugyűléseknek egyik legfontosabb feladata a népfrontbizottságok újjáválasztása. Nem mindegy, ki kerül a testületekbe. Olyan rátermett, közösségi munkát vállaló, szókimondó emberekre van szükség, akik bármilyen tanácskozáson jól képviselik a népfrontot. A községi bizottságok önállósága, hatásköre mindenképpen növekszik. A Hazafias Népfront társadalmi-politikai szerepe fokozódik. Ebből következik, hogy egyre több munkást választanak a bizottság tagjai sorába. Véleményükre. javaslataikra szükség van, mert nagyban hozzájárulnak a tanácsok, a Hullámvölgyben ISMERŐS A KIFEJEZÉS, halljuk, olvassuk. Szerepelt az Oktatási Minisztérium tájékoztatójában is. Legutóbb pedig a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetőségi ülésén esett szó róla: az utóbbi húsz esztendő legalacsonyabb születési számú diákkorosztálya hagyja el az idén az általános iskolák nyolcadik osztályát. 115 ezer gyérek. Némi összehasonlításul: tavaly 180 ezer gyermek született, tavalyelőtt is csak néhány ezerrel kevesebb. Az idén, várhatóan, megint 180 ezer körül lesz a születési szám. Ezekről a „nagy” korosztályokról is sok szó esik manapság. Maradjunk most mégis — a „hiánykorosztálynál”. Azokról a fiúkról, leányokról szeretnék eltöprengeni néhány gondolat erejéig, akik 1962-ben születtek, s akik ezekben a hetekben, hónapokban döntik el: hol, s hogyan tanuljanak tovább. Sok jó jel, figyelemkeltő társadalmi akció mutatja, hogy a középiskolák, a szakmunkásképzők, a szülők — de az üzemek is érzékelik már: ennek a generációnak minden tagja megkülönböztetett figyelmet érdemel. Semmiképpen sem közömbös ugyanis, vajon a felsőoktatásra képző gimnáziumokba jelentkezik-e elegendő a legjobbak közül; vajon a szakmai alapokat is adó szakközépiskolák osztályai megtelnek-e; s ami talán a legfontosabb, lesz-e elegendő jelentkező a szakmunkás-utánpótlást elsősorban megalapozó ipari tanuló-intézetekbe? A választás, a döntés — s ezt feltétlenül hangsúlyoznunk kell —, elsődlegesen a gyerekek és a szülők magánügye, elvitathatatlan joga. Szülő, gyerek és nevelő együttes tanácskozásából, képességekből, hajlamból és tervekből adódik a választás, azoknak a jelentkezési lapoknak a kitöltése, amelyek mostanában kerülnek el a középfokú oktatási intézmények igazgatóihoz. Sok esztendő megfigyelései, tapasztalatai jelzik, hogy kisebb-nagyobb aránytalanságok kíséretében ugyan, de nyár elejéig jobbára megnyugtatóan lebonyolódik a beiskolázás. Ami viszont később derül ki: minden esztendőben kialakul olyan — kisebb hadsereget kitevő — gyerektábor is, ameiy sehová sem jelentkezik! Elsősorban lányokból verbuválódik ez a tízezres tábor. Lányokból, akik falusi, esetleg tanyakörzeti kisiskolát végeztek. A szülők, egy kicsit régi beidegződések bilincseiben, egy kicsit tájékozatlanság okán is, beletörődnek abba, hogy a leány maradjon otthon, segítgessen a házimunkában, vagy minden szakképzettség nélkül végezzen valami kisebb munkát közeli kisüzemben, termelő- szövetkezetben. Elhangzik az is gyakran, hogy „úgyis férjhez megy a leány”. A végeredmény azonos: nem érdemes tovább tanulnia. Aztán tíz év, tizenöt év múlva, de sokszor előbb is kiderül: nem volt jó a számítás. A leánynak hiányzik a szakma, nehezebben boldogul az iparban is, a mezőgazdaságban is, ahol ugyancsak egyre nélkülözhetetlenebb a szakmai tudás. Most,^ erről a 115 ezer gyerekről töprengve, különösen soknak tűnik a tízezer. Azoknak a' kislányoknak a serege, akik —- s erre megint csak érkeznek jelzések — mindeddig sehová sem jelentkeztek. Mögöttük felsejlik az alföldi megye kollégiumi igazgatója, aki elpanaszolta, hogy lassan felére zsugorodik a létszám a sok milliós befektetéssel létrehozott diákkollégiumá ban. Azoknak a szakmunkás- képzőkben áldozatosan dolgozó igazgatóknak, nevelőtanároknak az arca, akik keservesen töprengenek, hogyan tölthetnék fel legalább egyetlen elsős évfolyammá a jelentkezők gyér számát. Azoknak a gyáraknak az üzemcsarnokai, amelyekből három év múlva pontosan ez a tízezer gyerek fog nagyon-nagyon hiányozni. •Felelősség a sorsukért: nem szólam ez, hanem égető parancs. S nem is elsősorban a szülőknek, vagy a gyerekeknek kell ezt címezni. Hanem: a pályairányító szakembereknek, a pályaválasztási tanácsadóknak. A nevelőknek is, akik — milyen roppant fontos lenne ez —, nem szabad, hogy megbékéljenek a nyolcadikos gyerek tétovázásával, bizonytalankodásával, vagy éppen a közönyével. Megyei, járási és községi művelődési szervek, szakemberek fáradhatatlan kutató munkája kellene most, hogy ne késlekedjék a pályaválasztással, a jelentkezéssel egyetlen gyerek sem abban a körben, amelyre tevékenységük kiterjedhet. VAN MÉG IDŐ pótjelentkezésre, elképzelések módosítására, hiszen igen sok szakmunkásképző intézet egészen augusztusig elfogad —'és szívesen fogad! — jelentkezéseket. Ne kallódjon el tízezer gyerek! Ne válasszák a bizonytalant a biztos szaktudás helyett. Ne írjuk le őket, csak azért, mert eddig nemet mondtak! , V. M. NÖGRAD - 1976. február 25,, szerda 9 népfront és a lakosság kapcsolatának erősítéséhez. Ugyanígy örömmel üdvözölhetjük, hogy a népfrontbi- zottság tagjai sorában az eddiginél több a fiatal és a nő. Azoknak pedig, akik éveken keresztül szívvel-lélekkel veitek részt a népfrontmunkában, de már elfáradtak, vagy más elfoglaltságuk akadályozza a megbízatás vállalását, a falugyűléseken köszönetét mondanak eddigi közösségi tevékenységükért. Jó dolog, hogy a Hazafias Népfront VI. kongresszusának előkészületei egybeesnek a községi-városi tervek, ismertetésével. Közös tennivalókról, azonos feladatokról beszélünk. A JAVASLATOK, felszólalások, dicséretek, vagy bírálatok ugyanazt szolgálják. A következő évek jobb, megalapozottabb munkáját. Ezekről esik legtöbb szó a falugyűléseken, közéletünk fontos fórumain. — csatai —
