Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

FIATALOK MüNKATERVF Népfronfválapztások Ruhagyári akcióprogram Közéletünk fórumai ' mSZ-BIZOTTSÄGI és esúcsvezetőségi szinten a KISZ KB által meghatáro­zott főbb irányelvek alapján már elkészítették a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség 1976/77-es mozgalmi évé­nek akcióprogramjait. Valamennyi alapszervezet 'és KISZ-tag feladata, hogy mindent megtegyen az V. öt­éves terv sikeres indulásáért. A termelőmunkában a haté­kony, fegyelmezett és gaz­daságos munkavégzésre for­dítsák a figyelmet a fiata­lok. Folytassák az MSZMP XI. kongresszusa határozatai­nak végrehajtását, ismerjék meg és dolgozzák fel a KISZ IX. kongresszusának határozatait. Az 1976-ban is­mét megrendezésre kerülő ifjúsági parlament feladata az ifjúsági törvény végrehaj­tásának ellenőrzése. Ilyen és hasonló irányelvek figyelem- bevételével állította össze a Salgótarjáni Ruhagyár KISZ- bizottsága ez évi akcióprog­ramját, munkatervét. A minden ifjúsági réteget érin­tő akciókat alapszervezeti szintre kell lebontani. A szocialista munkaver­senyben, a brigádmozgalom­ban és a társadalmi munka­akciókban részt vevő fiatalok célja: minél nagyobb szakmai tudás megszerzése és az eredményes munka. A KISZ KB határozata értelmében alapszervezeti és KlSZ-bizott- sági szinten kerül megrende­zésre az ifjú varró szak­munkások vetélkedője. Az Ifjúkommunisták az V. öt­éves terv teljesítéséért moz­galomban bizonyíthatnak a szocialista brigádok. A dol­gozó fiatalok továbbtanulásá­nak segítésére a Budapesti Ruhaipari Szakközépiskola tanárai vezetésével szakmai és gyakorlati tanácsadást szerveznek.. A POLITIKAI képzés a szocialista tudatformálást, a közösségi nevelést, a. szocia­lista életmód kialakítását szolgálja. Ez év szeptembe­rétől megindul az új rend­szerű politikai oktatás vala­mennyi formája. Az üzem három alapszervezete tíz-tíz fős csoportokkal kezdi az ifjúsági vitakör fórumait. He­lyileg a KISZ-aktivir.ták kö­rén, városi szinten a titkár­képző tanfolyamokon vesz­nek részt az alapsacervezeti vezetőségi tagok. Az előadá­sokon és fórumokon; feldol­gozzák a KISZ IX. kong­resszusának határozatait és megvitatják az aktuális gaz­dasági feladatokat, gazdaság- politikai kérdéseket. Az akcióprogram alapján továbbra is fontos feladata az alapszervezeteknek, hogy minél több rátermett fiatalt bízzanak meg ifivezetői mun­kával. Üzemlátogatások szer­vezésével segítsék az úttörők nevelését, pályaválasztását, érdeklődésük kielégítését és ismereteik bővítését. A- út­törőszövetség 30. évforduló­ja tiszteletére a Születésna­pi ajándék és\a Közös célért, közös tettekkel előre« akció szélesítése és befejezése az üzem szocialista brigádjai­nak feladata. Törekedni kell arra, hogy egyre több fiatal rendszere­sen sportoljon. Ehhez nyújt segítséget az Edzett ifjúságért mozgalom, ahol a fiatalok jelvényszerző versenyeken mérhetik össze tudásukat. Az ifjúsági sportnapokon az üzem dolgozó fiataljai, a vá­rosi bizottság által összeállí­tott program alapján vesz­nek részt. A gazdag sportle­hetőségek között szerepel: kispályás női labdarúgás, ké­zilabdatorna, valamint em­léktúra a nógrádi hegyekbe. Az üzem alapszervezetei, KISZ-tagjai a salgótarjáni telephely területén kialakí­tásra kerülő sportudvar véd­nökségét vállalták. A szakszervezettel és a gazdasági vezetéssel egyet­értésben biztosítják, hogy minél több fiatal pályakez­dő szocialista brigádba ke­rüljön. Az üzemi KlSZ-alap- szervezetek együttműködnek a 211-es sz. Szakmunkáskép­ző Intézettel, a jövő munká­sainak nevelése, hivatássze- retetük kialakítása és mű­veltségük gyarapítása érde­kében. Az ifjúmunkásnapok helyi rendezvényéi ezt kü­lönösen elősegítik. Nem feledkeztek meg az akcióprogram összeállításánál a gyermekgondozási segélyen levő kismamákról sem. Segí­tik a KISZ megyebizottság által meghirdetett olvasópá­lyázat sikeres folytatását. A munkatervet kiegészíti a forradalmi ifjúsági napok intézkedési terve, mely alap­ján a vállalat összes fiatal­ja felkészülhet a városi prog­ramokra. A SALGÓTARJÁNI Ruha­gyár KISZ-bizottságának ak­cióprogramját már megtár­gyalták, értékelték és elfo­gadták. Ennek alapján ké­szítik el a gyár alapszerve-' zetei a KISZ-tagok egyéni vállalásaival kibővítve az 1976/77-es mozgalmi év ön­álló munkatervét. ESTÉNKÉNT különösen megélénkülnek mostanában a falusi utcák. Ünneplőbe öltö­zött emberek sietnek a mű­velődési ház, az iskola, a ta­nács felé. Falugyűléseken ad számot a népfront az elmúlt négy esztendő eredményeiről. Ugyanakkor a résztvevők megismerkednek az új öt­éves terv céljaival. Mind­azokkal a tennivalókkal, ame­lyek mindannyiunk boldogu­lását szolgálják. A falugyűléseken a nép­front képviselői mellett min­den esetben ott ülnek a ta­nács vezetői is. Együttes szám­adás- és tervkészítés. így van rendjén. A községekben, városkörzetekben együtt vé­gezte a közös tennivalókat a népfront és tanacs. Nógrádban nincs olyan fa­lu. amelynek lakói ne büsz­kélkedhetnének a végzett tár­sadalmi munkával. Járdák, parkok és utak, új játszóte­rek, klubkönyvtárak, rendbe hozott művelődési házak, is­kolai osztálytermek, óvodák Á bányászok biztonságáért A bányaaknák építése gyak- rap nehézségekbe ütközik, amikor a mélyített akna víz­dús kőzetrétegeket tör át. Ilyenkor a nyílás körül befa­gyasztják a kőzetet, s így elzárják az építkezés felé tö­rő víz útját. A föld mélyé­ben végzett munka biztonsá­ga azonban megköveteli a jégpáncél vastagságának ál­landó méréseit mindaddig, amíg a mélyített aknát hé­zagmentes ácsolat nem vá­lasztja el a kőzettől. Mivel a mérések hagyomá­nyos módszerekkel csak ne­hezen végezhetők, a Lengyel Tudományos Akadémia egyik intézetében új, akusztikus módszert és berendezést dol- gpztak ki. A készülék által kibocsátott hanghullámok gyorsaságát és a fagyasztott talajban való halkulásának fo­kát pontosan mérik, s ennek alapján ki lehet számítani a fagyott réteg vastagságát A berendezés folyamatosan üze­meltethető és pontos képet ad a munkabiztonság fokáról. Több szakember A drégelypalánki Szondi György Termelőszövetkezet ve­zetősége az elmúlt öt eszten­dőben tiszteletre méltó ered­ményeket ért el a közös gaz­daság szakemberekkel való megerősítésében. Az 1970. évi hárommal szemben 1975-ben 13 egyetemet, illetve főisko­lát végzett szakember adta tudását a közös gazdaság nö­vekvő eredményeihez. Tevé­kenységük tükröződik a ter­melékenység alakulásában és a hozamok növekedésében. k a Csak második éve dolgozik Kincses Zoltán géplakatos a VILLTESZ diósjenői üze­mében, de már a legaktívabb fiatalok közé tartozik. Munkája mellett tanul is. — Marcsó felv. — INDULATOS SOROK CSÖRÖG A TELEFON. Zaklatott, reszkető hang be­szél. Ne haragudjon, hogy zavarom — hangzik több­ször is a bocsánatkérés. Sír a telefonba. „Megfagyok!” A szótól li­babőrös lesz a hátam. Negyed óra múlva az öreg­asszony lakásán — hetvenhat esztendős, egyedül él —, lát­tam a cserépkályhát. Feketé­vé égett az eleje. A lakás putriszagú. És látni a lehe­letem. Ismét sír Az örömtől. Oka van rá. Nem szokott hoz­zá. hogy szavára ilyen gyor­san odafigyelnek. Berliner­kendőjét összébbhúzza. . Hi­vatalos papírok garmadáját veszi elő. Az elsőt két év­vel ezelőtt írták. Ekkor tet­te meg első bejelentését a házkézelőségnek: nem sze­lei a kémény, nem lehet fű­teni, visszajön a füst a la­kásba. Két év alatt (!!!) sem­mi sem történt. Csak a hi­vatalos feljegyzések szapo­rodtak Már elvesztette re­ményét a néni Most sem bizakodik túlzottan. Másnap reggel szárazon kopogjak a hivatalvezető sza­vai. A megszokott stílben. Bemutatkozás után még szolid hangon közlöm: eszem ágában sincs a HIVATAL ügyeibe avatkozni. De! Fel­háborító, lelketlen, ember­telen eljárás. És felteszem a kérdést: mikor érdeklődhe­tek a megtett intézkedés­ről. Másnap délután — hang­zik a válasz. Nem volt rá szükség. Reg­gel csöngött a telefon. Nincs szó leírni a 76 telet látott néni hálálkodását. „Itt van­nak a szerelők” — rebeg- te. Néhány nap múlva a pos­tás is beállított. Apró csoma­got hozott. Picinyke, igen szép terítő hullott ki belő­le. „Kimondhatatlan örö­met és egészségemet jelentő segítségükért fogadják el e kis csekélységet. Én magam hímeztem. Sok-sok öltéssel készítettem, de még mindig kévé ; hálám kifejezésére.” Kell-e kommentálni a resz­kető kézzel írt szálkás soro­kat? Aligha. Csak egy kér­dés van nyitva: miért nem lehetett a HIVATAL a cím­zett? A mindennapos panaszos­levelek egyikéhez hivatalos papírokat mellékelt írója. Egy országos közlekedési tröszt vidéki vállalatának, gépkocsivezetője. Az írás ar­ról szól: a munkaügyi vitá­ban jogerőssé vált határoza­tával, a vállalati döntőbizott­ság a panaszosnak adott iga­zat, ám több mint fé^ esz­tendeje mégsem kapta meg járandóságát. Hát ennyit ér a törvény szelleme és betűje? — Ez a kérdés, amely , utazásra késztetett. Minek részletezzük? E so­rok írója végighallgatta az illetékes osztály munkatárs­nőjének kioktató mondatait, majd fogta a kabátját: más­hol, felsőbb fórumon, kere­si a ( dolgozó igazát! Aztán maradt. Mert az ak­tában talált egy levelet, amelyben a jogerőre jemelke- déskor az egyik osztály uta­sította a másikat: fizesse ki a dolgozónak járó jogos já­randóságát. Csakhogy! A le­vél fél esztendő alatt nem érkezett meg a néhány ajtó­val odébb székelő másik osz­tályhoz. Az igazgató elnézést kér, röstellkedik. Szimpatikus a véleménye: „Ha én tudok az esetről, dolgozónknak nem kell önökhöz fordulni”.. Fur­csa érzés hallani, amikor a főnök mosakodik, beosztott­jai súlyos mulasztása miatt. Már csak a csattanó, az igazságos megoldás van hát­ra. Mint a mesében. Másnap apró kéztördelés és elnézés­kérés közepette a dolgozónak átadták a pénzt. És ismét csakhogy! A leg­közelebbi termelési tanács­kozáson két hasonló cipőben járó munkás szólalt fel: „Mi is az újsághoz fordulunk, mert anélkül sosem . látjuk pénzünket.” ENNEK AZ ÖRDÖGI fo­lyamatnak sosem lesz vége? Sosem lesz idő. amikor nem kell közbeszólni, KIJÁRNI? Olyan túlzott az igény? Mindenki a maga posztján végezze tisztességgel, becsü­lettel, emberséggel munká­ját! — kelé — bizonyítják a közös munka eredményét. Mindezekben te­vékeny részt vállalt a nép­front. A községi elnökök, titkárok, a bizottságok tagjai, az aktí­vák mindig ott voltak, bár­milyen rendezvényre, válasz­tásra, összejövetelre, vitafó­rumra kellett mozgósítani, meghívni az embereket. A MOSTANI falugyűlések­nek egyik legfontosabb fel­adata a népfrontbizottságok újjáválasztása. Nem mindegy, ki kerül a testületekbe. Olyan rátermett, közösségi munkát vállaló, szókimondó emberek­re van szükség, akik bármi­lyen tanácskozáson jól kép­viselik a népfrontot. A községi bizottságok ön­állósága, hatásköre minden­képpen növekszik. A Haza­fias Népfront társadalmi-po­litikai szerepe fokozódik. Eb­ből következik, hogy egyre több munkást választanak a bizottság tagjai sorába. Vé­leményükre. javaslataikra szükség van, mert nagyban hozzájárulnak a tanácsok, a Hullámvölgyben ISMERŐS A KIFEJEZÉS, halljuk, olvassuk. Szerepelt az Oktatási Minisztérium tájékoztatójában is. Legutóbb pe­dig a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetőségi ülésén esett szó róla: az utóbbi húsz esztendő legalacso­nyabb születési számú diákkorosztálya hagyja el az idén az általános iskolák nyolcadik osztályát. 115 ezer gyérek. Némi összehasonlításul: tavaly 180 ezer gyermek született, tavalyelőtt is csak néhány ezer­rel kevesebb. Az idén, várhatóan, megint 180 ezer körül lesz a születési szám. Ezekről a „nagy” korosztályokról is sok szó esik manapság. Maradjunk most mégis — a „hiánykorosztálynál”. Azokról a fiúkról, leányokról szeretnék eltöprengeni né­hány gondolat erejéig, akik 1962-ben születtek, s akik ezekben a hetekben, hónapokban döntik el: hol, s hogyan tanuljanak tovább. Sok jó jel, figyelemkeltő társadalmi akció mutatja, hogy a középiskolák, a szakmunkásképzők, a szülők — de az üzemek is érzékelik már: ennek a generációnak min­den tagja megkülönböztetett figyelmet érdemel. Semmi­képpen sem közömbös ugyanis, vajon a felsőoktatásra kép­ző gimnáziumokba jelentkezik-e elegendő a legjobbak kö­zül; vajon a szakmai alapokat is adó szakközépiskolák osztályai megtelnek-e; s ami talán a legfontosabb, lesz-e elegendő jelentkező a szakmunkás-utánpótlást elsősorban megalapozó ipari tanuló-intézetekbe? A választás, a döntés — s ezt feltétlenül hangsúlyoz­nunk kell —, elsődlegesen a gyerekek és a szülők magán­ügye, elvitathatatlan joga. Szülő, gyerek és nevelő együt­tes tanácskozásából, képességekből, hajlamból és tervek­ből adódik a választás, azoknak a jelentkezési lapoknak a kitöltése, amelyek mostanában kerülnek el a középfokú oktatási intézmények igazgatóihoz. Sok esztendő megfigye­lései, tapasztalatai jelzik, hogy kisebb-nagyobb aránytalan­ságok kíséretében ugyan, de nyár elejéig jobbára meg­nyugtatóan lebonyolódik a beiskolázás. Ami viszont ké­sőbb derül ki: minden esztendőben kialakul olyan — ki­sebb hadsereget kitevő — gyerektábor is, ameiy sehová sem jelentkezik! Elsősorban lányokból verbuválódik ez a tízezres tá­bor. Lányokból, akik falusi, esetleg tanyakörzeti kisis­kolát végeztek. A szülők, egy kicsit régi beidegződések bi­lincseiben, egy kicsit tájékozatlanság okán is, beletörőd­nek abba, hogy a leány maradjon otthon, segítgessen a házimunkában, vagy minden szakképzettség nélkül végez­zen valami kisebb munkát közeli kisüzemben, termelő- szövetkezetben. Elhangzik az is gyakran, hogy „úgyis férj­hez megy a leány”. A végeredmény azonos: nem érdemes tovább tanulnia. Aztán tíz év, tizenöt év múlva, de sokszor előbb is kiderül: nem volt jó a számítás. A leánynak hiányzik a szakma, nehezebben boldogul az iparban is, a mezőgaz­daságban is, ahol ugyancsak egyre nélkülözhetetlenebb a szakmai tudás. Most,^ erről a 115 ezer gyerekről töprengve, különösen soknak tűnik a tízezer. Azoknak a' kislányoknak a serege, akik —- s erre megint csak érkeznek jelzések — minded­dig sehová sem jelentkeztek. Mögöttük felsejlik az alföl­di megye kollégiumi igazgatója, aki elpanaszolta, hogy las­san felére zsugorodik a létszám a sok milliós befektetés­sel létrehozott diákkollégiumá ban. Azoknak a szakmunkás- képzőkben áldozatosan dolgozó igazgatóknak, nevelőtaná­roknak az arca, akik keservesen töprengenek, hogyan tölt­hetnék fel legalább egyetlen elsős évfolyammá a jelent­kezők gyér számát. Azoknak a gyáraknak az üzemcsarno­kai, amelyekből három év múlva pontosan ez a tízezer gyerek fog nagyon-nagyon hiányozni. •Felelősség a sorsukért: nem szólam ez, hanem égető parancs. S nem is elsősorban a szülőknek, vagy a gyere­keknek kell ezt címezni. Hanem: a pályairányító szakem­bereknek, a pályaválasztási tanácsadóknak. A nevelőknek is, akik — milyen roppant fontos lenne ez —, nem sza­bad, hogy megbékéljenek a nyolcadikos gyerek tétovázásá­val, bizonytalankodásával, vagy éppen a közönyével. Me­gyei, járási és községi művelődési szervek, szakemberek fáradhatatlan kutató munkája kellene most, hogy ne késle­kedjék a pályaválasztással, a jelentkezéssel egyetlen gye­rek sem abban a körben, amelyre tevékenységük kiter­jedhet. VAN MÉG IDŐ pótjelentkezésre, elképzelések módo­sítására, hiszen igen sok szakmunkásképző intézet egészen augusztusig elfogad —'és szívesen fogad! — jelentkezése­ket. Ne kallódjon el tízezer gyerek! Ne válasszák a bi­zonytalant a biztos szaktudás helyett. Ne írjuk le őket, csak azért, mert eddig nemet mondtak! , V. M. NÖGRAD - 1976. február 25,, szerda 9 népfront és a lakosság kap­csolatának erősítéséhez. Ugyanígy örömmel üdvö­zölhetjük, hogy a népfrontbi- zottság tagjai sorában az ed­diginél több a fiatal és a nő. Azoknak pedig, akik éveken keresztül szívvel-lélekkel vei­tek részt a népfrontmunká­ban, de már elfáradtak, vagy más elfoglaltságuk akadá­lyozza a megbízatás vállalá­sát, a falugyűléseken köszö­netét mondanak eddigi kö­zösségi tevékenységükért. Jó dolog, hogy a Hazafias Népfront VI. kongresszusá­nak előkészületei egybees­nek a községi-városi tervek, ismertetésével. Közös tenni­valókról, azonos feladatokról beszélünk. A JAVASLATOK, felszó­lalások, dicséretek, vagy bí­rálatok ugyanazt szolgálják. A következő évek jobb, meg­alapozottabb munkáját. Ezek­ről esik legtöbb szó a falu­gyűléseken, közéletünk fon­tos fórumain. — csatai —

Next

/
Oldalképek
Tartalom