Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

Nagycsaládosok Két és félben a tizenkett Hatékonyság, közéleti tevékenység A? álmok, a vágyak elvá- laszchatatlanok az embertől. A cselekedetek, a mindenna­pok mozgatórugói. Az álmok, a vágyak sokfélék. Van, aki autóra vágyik. Mások hétvé­gi házról álmodoznak, netán külföldi utazásról. Kürtösiék legnagyobb vágya az, hogy egyszer akkora asztaluk le­gyen. amelyet mindahányon körbeülhetnek. VÉGLETEK. Téves. vagy előítéletekkel teli elképzelé­sek. Kürtösiné mesél. — Beköltöztünk. Azonnal elterjedt a hír a házban. Hir­telen minden szomszéd jó barát lett. Szinte egymásnak adták a kilincset. Később kiderült; nem barátság, kí­váncsiság hozta néhányukat. Mert azt beszélték rólunk, hogy csupán szalma van a szobában, amelyet éjjel szét­terítünk fekvőhelynek, nap­palra meg összesöpörjük. Jót derülünk a hallotta­kon. A másik véglet már ke­vésbé mosolyogni való. — Megérkezett a hivata­los személy. Családlátogatás, a szociális körülmények fel­mérése. Körbejáratta a sze­mét a lakásban. Láttam, meg­áll a tekintete a tv-n, mag­nón. mosógépen. Furcsán szemlélgette a gyerekek öltö­zékét, a sok könyvet a falon. Aztán mielőtt elment, meg­jegyezte; — Nem tudom, ho­gyan csináljákf Mindeneset­re utánanézünk kaphatnak-e annyi szociális segélyt, mint eddig? A körülményeik ugyanis nem indokolják. A körülmények, a gondo­zott, tisztéi, szépen berende­zett lakás valóban semmi­ben sem különböznek más családokétól. De hát a tíz gyerek nem éppen elég in­dok ...? CSALÁDI ARCKÉPCSAR­NOK. Egy fénykép segít az eligazodásban. Középen a 39 éves apa, Kürtösi Tibor. Mellette 37 éves felesége. Kö­rülöttük pedig tíz világra mosolygó gyerek. A 19 éves Tibor volt az első szülött, utána következett Márti, aki 17 éves könyvkötőtanuló. A 16 éves Kati születése után ügy döntött a család, hogy elég lesz a gyerekáldásból. Mégis világra jött a hetedi­kes János, utána a 12 éves Ottó. Kürtösiné felnevet; — Az­tán ismét ott feküdtem a szülőágyon, és amikor meg­hallottam, hogy ikreim szü­lettek, szabályosan rosszul lettem. A kilencéves Andrea és Viktória olyan egyformák, mint két tojás. Sokszor még a szüleik sem tudnak különb­séget tenni kettőjük között. Átveszi a szót az apuka; — Azt mondtam erre a fele­ségemnek; Ha már van hét, kerekítsük tízre! így született meg a má­sodikos Eszti, az elsős Mari­ka és legutolsónak az ötéves Ági. * CSAPAT SORAKOZÓ! Hol ezért, hol azért. — Látná, amikor regge­lenként heten elindulnak az iskolába. Sorba állítom őket és osztom a tiszta haris­nyát, nadrágot, szortírozom a köpenyeket. A táskavizit idején mindig úgy érzem ma­gam, mint egy tanárnő a po­rontyai között. A család az étkezések ide­jén itt-ott eszik. Kinek hol jut hely; fele ülve, fele áll­va. — Jóétvágyú társaság, nem panaszkodhatom. Egy regge­lire „betermelnek” öt liter tejet, négy vajat, hatvan de­ka parizert és három kiló kenyeret. A vasárnapi ebéd­nek, mindig megadjuk á mód­ját. 16 literes fazék leves nálunk bőven elfogy. Általá­ban négy kiló húst veszek. A felét kirántom, a felét tej­fölösen csinálom meg, legyen kinek-kinek szája íze sze­rint. Ügy érzem, nem szen­ved hiányt a családom sem­miben. A gyerekek megkap­ják a banánt, a narancsot, a csokoládét éppen úgy, mint ahol csak egy g-yerek van. Az öltöztetésükre is nagy gondot fordítok — divatos, de praktikus holmikat vásá­rolok. Pedig nem könnyű a pénzt beosztani. A férjemet leszázalékolták, én , magam a gyerekek miatt nem mehe­tek el hazulról. Házmesteri munkával pótolom a jövedel­met. KÉT ÉS FÉLBEN A TI­ZENKETTŐ. Nem számtani művelet, valóság. A 12 tagú Kürtösi család a balassagyar­mati Lenin lakótelep egyik két és fél szobás lakásában zsúfolódik. Ágyak, heverök, szekrények — mindenkinek aludnia kell valahol, s a hol­mikat is el kell helyezni. Áll­dogálunk az elöszobányi, ab­laktalan kisszobában. Szű­kös, sötét hely, mindössze két emeletes ágy fér el benne. A hetedikes fiú már régen ki­nőtte, másik három testvére is elviselné a nagyobb fek­helyet. — A nagyszoba nappal el­viselhető. Este aztán meg sem lehet mozdulni, mert a szét­nyitott szekrényágy, a kihú­zott rekamié minden helyet elfoglal. Nem beszélve arról, hogy kénytelen együtt alud­ni, kicsi a naggyal, lány a fiúval, szülő a gyerekekkel. KIVITELEZŐ KERESTE­TIK! Szókimondó, kemény beszédű asszony Kürtösiné. — Én az ígéretekben már nem hiszek! Csoda-e, ami­kor három éve mást sem kapunk? Arról van szó ugyan­is, hogy a városi tanács ki­utalt nekünk egy telket, már több éve. Elkészültek egy négyszobás családi ház terv­rajzai is. A pénzt az építés­hez szintén a tanács biztosít­ja. Minden megvan tehát, de mit érünk vele, ha nincs ki­vitelező vállalat, amely elvál­lalná az építkezést. Nézze! En is nagycsaládból szár­mazom. Nyolcán voltunk test­vérek. A segédmunkába az egész család, az összes ro­kon besegítene. A panaszt hallgatva titkos gondolatok fordulnak meg a kívülálló fejében. Manapság szinte naponta hallunk, ol­vasunk széles társadalmi ösz- szefogással végrehajtott sike­res akciókról. Gyárak, üze­mek szocialista brigádjainak, kollektíváinak segítő szán­dékáról, önzetlen felajánlá­sairól. Miért ne történhetnék meg ez Kürtösiék esetében is? Hi­szen nem kevesebb, mint 12 ember napi gondjáról, megél­hetéséről van szó! V. Kiss Mária Nyilatkozik a MTESZ Nógrád megyei titkára A tudományos technikai forradalom kibontakozása, az V. ötéves terv indulása, a tudomány közvetlen termelő­erővé válása megkívánja, hogy értelmiségünk hatható­sabb segítséget nyújtson fel­adataink megoldásához. A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szervezete különös figyelmet fordít azokra a tudományos-techni­kai és gazdasági feladatokra, amelyek a különböző területe­ken dolgozó szakemberek közös erőfeszítését igénylik. Erről nyilatkozott lapunknak Ürmössy László, a MTESZ Nógrád megye szervezetének titkára, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek vezérigazgató­helyettese. — A feladatok ismeretében hogyan fogalmazná meg a MTESZ Nógrád megyei szer­vezetének sajátos tennivalóit? — A következő időszakban lényegében három alapvető területen kívánunk erőtelje­sebben tevékenykedni — kezdte a MTESZ megyei tit­kára. — Mindenekelőtt sze­retnénk. hogy a tagegyesüle­tek hathatósabban vegyenek részt a bázisvállalatokra, bá­zisüzemekre háruló gazdasági, gyakorlati feladatok megol­dásában. Erősíteni kívánjuk továbbá a megyében élő gaz­dasági. műszaki szakemberek, értelmiségiek közéleti tevé­kenységét. S végül, szeretnénk hatékonyabbá tenni az értel­miségi dolgozók érdekképvise­letét. — A M*TESZ, illetve a tag­egyesületek miként tudnak segítséget adni a vállalatok­nak a gyakorlati feladatok megoldásához? — Mi arra ösztönözzük az egyesületeket, hogy minél jobban kapcsolják tevékeny­ségüket a bázisvállalatokhoz. Vitassák meg, mondják el észrevételeiket a vállalatok kedvező termékszerkezetének kialakításával kapcsolatban. Adjanak ötleteket a techno­lógiák korszerűsítéséhez. Alapvető feladatunk. hogy terjesszük, közvetítsük a tu­dományos felismeréseket a munkahelyekig, szakembere­inket mozgósítsuk ezek be­fogadására és alkalmazására és serkentsük az alkotó szel­Országos napilapunk extravagáns, de fiatal kora ellenére is kopaszodó és enyhén pocakos rendőri riporterével futottam össze nem olyan régen. A viszontlátás örömére, amúgy jó oro­szosán, kétfelői is nagyokat cuppant- gattunk egymás orcájára, majd a no, hogy vagy, öregem és a szakmájára oly’ jellemző kedélyes kérdések (volt-e errefelé mostanában gyilkosság? Bu­kott-e le igazgató? Hogy álltok betö­rés. rablás, nemi erőszak, nőszöktetés dolgában?) — mondom, csupa ilyen hátborzongatóan aranyos kíváncsisko- dás után, meghitt beszélgetésre ül­tünk le. Alapelvem a gyorsaság — mondta bevezetésképp és valóban, tíz perc alatt pergette le házasságai történe­tét. Beszélt külföldi útjairól, meg min­denről, ami ily’ alkalmakkor az utcai etikett íratlan szabályai szerint il­domos. Aztán elhallgatott. Vártam két percet, nem zavartam kérdésekkel. Gondoltam, hadd szuszogja ki magát, de amikor órám másodpercmutatója harmadjára is körbeszaladt, meg­kockáztattam a szósor folytatá­sát: Mi a baj? Tudod, most vet­tem lakást, és nagy gondban vagyok a falakkal; mert a tapéta drága, a csempe is, a fehér színt nem szere­tem, falpapirral azért meg már még­sem ... — hadarta egy szuszra. Már arra is gondoltam — folytatta —, hogy követem egyik alanyom példáját, aki őseink hagyományának ápolásaként, gyűjtögető életmódot folytatott. Ami szép is, de úgy tűnik, az MTK-VM- színű autósbknak nincs érzékük törté­nelmi múltunk ekként történő ápolá­sához — mert egy telefonfülke szétsze­relését már nem ebbe a kategóriába sorolták... Ott voltam a lakásán, ami­kor néhány derék embernek kényte­len-kelletlen megmutogatta kincseit. Legnagyobb sajnálatára, a széles tag­lejtéseket mellőzve, mert olyan ter­mészetellenes pózban volt a két keze, mintha összenőtt volna — csuklóban Hétfő, + Kedd, Szerda, Csütörtök Péntek, Szombat, Vasárnap Táblázgatunk persze. Szóval, nála láttam egy igen­igen hatásos dekorációt: szobájának valamennyi fala, beleértve a mennye­zetet is, csudaklassz, időtálló, újabb festést nem kívánó és rozsdamentes burkolattal volt ellátva. Ne, ne talál­gass! Nem új kitalációról — táblák­ról volt szó. Volt ott közlekedési, ki- hajolást, dohányzást, hajókikötést, s egyéb káros cselekedetet tiltó tábla, ezerféle, csak egyben egyeztek: a ma­gyar ipar terméke volt valamennyi, őrmester elvtársi — kérlelte a ház­kutatást vezető hadnagyot — ezt ne sorolják bűneim közé! Feleslegesek voltak már. Higgyék el, Magyarorszá­gon található a legtöbb felesleges táb­la ! De ne folytassuk tovább a csak­nem egészében személyes jellegű his­tóriát, bár igaz, valamiként csatlako­zunk hozzá, mert hát a táblák, a táb­lák ... • Nem, esküszöm, nem az enyves ke­zű polgártársunk igazát bizonyítandó, de van valami ebben a felesleges táb­laügyben. Mert kell-e a Fűtünk, kér­jük becsukni! feliratú tábla —, leg­apróbb vasútállomásunkon láttam — arra az ajtóra, ami falnak támasztva álldogál már kí tudja mióta, az egyébként sem hiszem, hogy fűthető mellékhelyiség mellett, s kell-e az, az egyik majdnem vadonatúj ÁFÉSZ- áruházunkban észlelt táblá, ami gyö­nyörű betűkkel hirdeti a mosószere­ket, s alatta gumipelenkák és mű­anyag vödrök sorakoznak? Vagy szük­ség van-e arra, az igaz, csak karton­ból készült táblácskára, ami egy sal­gótarjáni nagyüzletünkben vásárolt, négy csirkecombot tartalmazó csoma­gocskán fürdette, hogy sertésoldalas, fogyasztói ára 15,50, vagy kell-e még most is, vidéki kiskereskedelmi egy­ségünk dekorációjaként az Éljen No­vember 7. feliratú tábla, vagy kell-e...? És erről a táblahistóriáról jut eszem­be. Nagyüzemünk felelős beosztású ve­zetőjét kerestem a minap. Mondták X szervezet ülésén tartózkodik, hívjam később. Hívtam, megtaláltam, s elné­zést kért: Y szervezet beszámolójának megtartására igyekszik, de délután se keressem, este se, mert Z szervezet és B szervezet... Higgye el, teljesen be vagyok táblázva — mentegetőzött. Sajnálkoztunk, de nem álltam, hogy meg ne kérdezzem: Akkor igazából mikor dolgozik? Gondolják, hogy vá­laszolt? Udvariasan elköszönt és le­tette a hallgatót. De visszatérve eredeti témánkra! Nagyüzemünk egyik eldugott zugába tévedtem be, ahol különböző ládák, palackok társaságában, magányában elmélyülve cigarettázott egy munka­ruhás ember. Beinvítált, elmesélte pa­naszát, jóízű Kossuthtal is megkínált, mindketten végigszívtuk a bűzrudat, még annak tudatában is, hogy vésze­sen ártalmas az egészségre, majd el­távoztam. Kifelé mentemben az ajtó­ra esett pillantásom, és a vér is meg­hűlt bennem. Három táblát láttam raj­ta. Az egyik felirata: Fokozottan ve­szélyes munkahely! A másiké: Nyilt láng használata és dohányzás tilos! A harmadiké: Tűz- és robbanásve­szély! Mondom, megdermedtem, de nem az életem pergett le egy pillanat alatt lelki szemeim előtt, hanem a vicc jutott eszembe. Tudják, az, ami­kor két ember találkozik a levegő­ben. Az egyik a lefelé zuhanó ejtő­ernyős, aki megkérdezi a felfelé igyek­vőtől: Mondja, errefelé van a repülő­tér? Mire a másik: Nem tudom, én a lőszergyárból jövök ... Karácsony György lemi tevékenység kibontakoz­tatását. — A segítség egyik módja az is, hogy a MTESZ megyei elnöksége munkabizottságot hozott létre, egy-egy aktuális probléma felmérésére, vizs­gálatára. Többek között bi­zottság foglalkozik a hulladé­kok hasznosításának lehető­ségeivel, az energiaszerkezet korszerűsítésével, valamint a közlekedési körülmények ja­vításának kérdéseivel. De a megye munkaerőhelyzete ésszerűbb felhasználása épp­úgy foglalkoztat minket, akár a megye éoítőipari kapacitá­sának bővítése. — Az SZVT közreműködé­sével tavaly megkezdtük a középfokú vezetőképzést, amit az idén tovább szélesí­tünk és szeretnénk, ha sor kerülne a felsőfokú vezetők képzésére is. A konferenciá­kat, előadásokat feladataink szolgálatába állítjuk. Május­ban a miskolci műszaki egye­tem üzemgazdasági tanszéké­vel közösen konferenciát ren­dezünk a gazdasági hatékony­ság fokozásával kapcsolatos kérdések megvitatására. Ok­tóberben a műszaki hetek programjával segítjük a gaz­dasági hatékonyság kibonta­koztatását. A belföldi és a külföldi tapasztalatcseréket is e kérdések megoldásának szolgálatába állítjuk, akár­csak a más MTESZ-szerveze- tekkel építendő kapcsolatain­kat. — Milyen lehetőséget lát az értelmiség közéleti tevé­kenységének erősítésére? — Meggyőződésünk, hogy értelmiségünk a megyében meglehetősen elszigetelt; kör­ben mozog. Kevéssé érdekelt a közéletben, pedig a vállala­tokon kívül is lenne tenni­valója. Alapvetőnek tartjuk a párt tudománypolitikai és közművelődés-politikai hatá­rozatának következetes meg­valósítását: az értelmiség erő­teljesebb közreműködését ebben. Feladataink vannak a szocialista brigádok segítésé­ben, oktatási, művelődési fel­adataik megoldásának támo­gatásában. Hasznos volna, ha minél több értelmiségi kap­csolódna be a komplex brigá­dokon belül a vállalati fel­adatok megoldásába. Ehhez jó keretet ad a KISZ és a MTESZ között létrejött meg­állapodás, ami az egyesületek­be tömörült nagylétszámú fiatal szakember munkájának közös irányítását, lehetősé­geik jobb kihasználását biz­tosítja. Különösen értendő ez az FMKT-szervezetek fiatal­ságára. — Most készítjük elő az együttműködési szerződést a megyei tanáccsal. Ennek az a lényege, hogy az egyesüle­tek mint tanácsadó testületek mondjanak véleményt a szak­osztályok tevékenységéről, s adjanak konkrét segítséget a feladatok megoldásához. Azt akarjuk, hogy az értelmiség kilépjen a vállalatok kerete! közül, s ennek érdekében to­vább javítjuk a kapcsolatain­kat a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulattal. A ta­valy sikeres értelmiségi fó­rumokat az idén tovább folv- tatjuk, természetesen az ak­tuális kérdések megvitatásá­val. Salgótarjántól szélesebb körben is szervezzük az ér­telmiség tevékenységét. Az idén először járási székhelve- ken is próbálkozunk értel­miségi fórumokkal. Elsőso-- ban Pásztón, Szécsényben é* Balassagyarmaton. — Milyen elképzeléseik vannak az értelmiség érdek­képviseletének megoldására? — Együttműködési szerző­dést kötünk a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsával. Szeretnénk hangot adni a műszaki, gazdasági szakem­berek problémáinak. Vizs­gálni akarjuk, hogy milyen mértékű a szellemi erők ki­használása. fiatal értelmisé­geink ott dolgoznak-e ahol a leghasznosabb munkát tud­ják kifejteni, s milyen a munkahelyeken az alkotó lég­kör. Nagv gondunk a fiatal műszakiak körében tapasztal­ható fluktuáció. ami egyes területeken meehalad’a a fizikai munkásokét. Segíteni kívánjuk beilleszkedésüket azzal is. hogv kénesséaeik- nek megfelelő feladatokat kapjanak. — Létre szeretnénk hozni az újítók klubját, ahol az újítók iparjogvédelmi ismere­teket szerezhetnek. Hasznos volna, ha a fiatal értelmisé­giek rendszeresen értesülné­nek azokról a problémákról, amelyek a megyében gondot okoznak. Szükséges az is, hogy jobban kapcsolódjanak a DH-munkarendszerhez. az if­júsági verseny mozgalmakhoz, a minőségi mozgalmakhoz, a Radar-akcióhoz. Kapianak hangot, fórumot, lehetőséget szakmai cikkek írására. te­vékenységük publikálására. ■ — A műszaki értelmiség nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülése érdekében a megyei tanáccsal közösen nívódíjat alapítunk. Több gondot fordítunk a nyugdíjas értelmiség helyzetének vizs­gálatára, problémáik megol­dására. Jelentős számú nyug­díjas szakember vállalna fel­adatokat segítve ezzel célja­ink elérését. Ennek megoldá­sát egyesületeink kötelességei közé soroljuk. S végül meg kell említeni, hogy a MTESZ egyik szakbizottsága folya­matosan foglalkozik nagyjaink emlékének megörökítésével. Jelenleg feldolgozás alatt áll egy anyag, amely több mint harminc neves szakember adatait. tevékenységének eredménveit tartalmazza. Ez­zel emléket kívánunk állítani neves elődeinknek, s oéldát adni a jelenkor és a iövő ér­telmiségének — feiezt- be a beszélgetést Ürmössy T ászló. P. A. Szocialista brigádok a tőkésexportért A Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalművében a szocialista brigádok szorga­lommal dolgoznak feladataik megoldásán. A huzalmű dol­gozói nemrégen kerültek kapcsolatba külföldi vevő­körrel. Idén az üzem export­kötelezettsége a múlt évihez képest csaknem megduplázó­dik. A dróthúzóüzem szocialis­ta brigádjai 16 ezer tonna hu­zalt akarnak exportálni tőkés­országokba. Ebből a mennyi­ségből 9 ezer tonna horgany­zott huzalként kerül ki. A megnövekedett feladat megoldása jól folyik, hiszen a havi tervben esedékes 1108 tonna horganyzott huzal he­lyett eddig 1230 tonnát gyár­tottak. A negyedéves esedékes feladatok teljesitésében is hasonló eredményeket értek el. A figyelem a pácolóüzem dolgozóin van, mert a húzó­üzem termelése a pácolt mennyiség és minőség mérté­kétől függ. Arra törekszenek, hogy naponta biztosítva le­gyen 390 tonna hengerhuzal és 30 tonna fél­kész huzal jó minőségű pá­colása. Ezért Bóta József sze­mélyében felelőst is megje­löltek, de a pácolóüzem szo­cialista brigádjai is felelős­séget éreznek a reájuk háru­ló feladatuk megoldásáért. NŰGRÁD - 1976. február 22-, vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom