Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-17 / 40. szám
Már a jövőt tervezik Községeink jelene Az esztergagép szétszerelve. darabokban áll. A tmk szocialista brigád fiataljai fürgén, nagy szakértelemmel javítják a hibás gépet. Közben vidáman beszélgetnek, csipkelődnek. Fiatalos, jó hangulat jellemzi a karbantartókat. Korát tekintve a legfiatalabbak közé tartozik, de ha az üzemben eltöltött évek számát nézzük, szinte az alapítók közé sorolhatjuk Hornos Andrást, a tmk-mű- hely lakatosát. Munkatársai szerény, szakmáját nagyon szerető, jó szakmunkásnak tartják. Ezért nem véletlen, hogy a diósjenői VILLTES7 Autóvillamossági és Műszerész Szövetkezet üzemegységének fiataljai a nemrégen megtartott vezetőségválasztó KISZ-taggyűlésen őt választották meg a Stromfeld Aurél alapszervezet titkárává. De haladjunk sorrendben! Mik voltak áz előzmények? — A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek az általános iskola befejezése óta vagyok tagja. A "községi alapszervezetben dolgoztam. Két év múlva, már vezetőségi tagként, mint szervező titkár tevékenykedtem. Főleg _ sport- versenyeket és kulturális műsorokat, előadásokat rendeztünk. A ,FIN-program szervezési feladatait kitünően megoldottuk. A községben hagyományos szüreti bált a termelőszövetkezettel és az üzemi alapszervezettel közösen jó felkészüléssel szerveztük meg. És még sorolhatnám. — Szocialista brigádban dolgozom. Vállalásainkat teljesíteni kell. Társadalmi munkában sokat tettünk az üzemért. Bár akkor még nem az itteni alapszervezetehez tartoztam, de az . ifjúsági munkától nem zárkóztam el. Sokszor kértek tanácsot, és ha tudtam, mindig segítettem. Az igazsághoz tartozik, hogy nem valami fényesen ment az üzemben az alapszervezet mozgalmi munkája. Ekkor kért meg Gálcsik János, az üzemegység párttitkára, hogy jöjjek át a Stromfeld Aurél KISZ-alapszervezethez. Vállaltam és nagyon örültem a bizalomnak — mondta. — Mi történt azóta? — A vezetőségi ülésen ösz- szeállítottuk az idei mozgalmi év programját. Elkészítettük a munkatervet. Ebben tovább kívánjuk erősíteni az üzemi és a községi alapszervezet kapcsolatát. Közös műsorok és rendezvények szervezésével minél közelebb hozni egymáshoz a fiatalokat. A politikai képzésben fontos feladatunk az oktatás rendszeresítése. az ifjúság aktivizálása. Társadalmi munkaakciónkat szélesitjük, és a községben több közhasznú munkát vállalunk. Kulturális műveltségünk gyarapítására színházbérleteket rendeltünk és az előadások után fórum keretében megbeszéljük a látottakat. — A szakmai továbbképzésnek az üzemen belül hagyományai vannak. Többen már két szakmából tettek vizsgát, hogy feladatukat jobban, tökéletesebben ellássák. A szakközépiskolai érettségi után alapszerveztünkből páran műszaki főiskolára jelentkeznek. Az idén a tanulási kedvet, ha lehet még tovább szeretnénk fokozni. — Mivel tölti a szabad idejét? — Abból bizony kevés van! Munka után kezdődik az edzés. A községi kézilabdacsapatban sportolok. Szeretem a mozgást és úgy érzem, a mai fiataloknak erre egyre nagyobb szükségük van. Ha ezenkívül marad egy kis időm, legszívesebben barka- csolgatok. Főleg kovácsoltvas dísztárgyakat készítek. Szeretem az új formákat, a praktikus megoldásokat. Miközben az utolsó szavakat mondta, alig észrevehetően az órájára nézett. Szemével az esztergagépen dolgozó társai felé intett. Beszélgetésünk befejeztével a gép fölé «hajolva folytatta munkáját. (békési) Új szállodai kategória Miniszteri rendelkezés a szállodák besorolásáról Ä belkereskedelmi miniszter az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben módosította a szállodai és az egyéb elszállásolási árak és díjak megállapításáról szólói korábbi rendelkezését Az új rendelet a szállodák osztályba sorolásáról és az ezeknek megfelelő árformákról intézkedett. A luxus, az A/I., az A/ll. osztályú szállodákat — akárcsak eddig — a belkereskedelmi miniszter sorolja be, s ezek a B kategóriás szállodával együtt változatlanul a szabad árformába tartoznak. A, B, a C/I. és a C/II. osztály feltételeinek megfelelő szállodákat, ugyancsak az eddigi gyakorlatnak megfelelően, a fővárosi, illetve a megyei tanács szakigazgatási szervei sorolják be; A C osztályú szállodák szobaárai csak hatósági előírások figyelembevételével alakíthatók ki. A rendelkezés tehát lényegében csak a korábbi C szállodai' ■ osztályt módosította, mégpedig kettéválasztotta, s új kategóriaként C/I. és C/II. osztályt állapított meg. A régi C kategóriás szállodák feltételei, árai ezentúl a. C/II. osztályra érvényesek. Például a kétágyas folyóvizes szoba ára változatlanul 80 forint. Az újonnan épülő C kategóriás szállodákkal kapcsolatos műszaki követelményeket, működésük, szolgáltatásaik feltételeit szigorúbban állapította meg a rendelet. Ezek sorolhatók majd a C/I. osztályba. Az ilyen szállodákban legalább 25 szobának kell lennie, s a szobák többségének legalább zuhanyzóval kell rendelkeznie. Követelmény az is, hogy a C/I. kategóriás szállodában helyben legalább reggelit vagy közvetlen közelében melegkonyhás étkeztetést biztosítanák. A magasabb színvonalnak megfelelően a C./I. osztályú szálloda szobáinak egyébként maximált árai magasabbak lesznek. Például a kétágyas szobáért 110 forint, tehát 30 forinttal több mint az eggyel alacsonyabb kategóriájú szállásáé lyeké. Módosította a rendelkezés a fizetővendéglátó-hálózat területi besorolását, s ezzel követte az egyes területeken bekövetkezett változásokat, pél dául azt, ha egy községből város, vagy valamelyik helységből üdülőterület lett. A fize tó-vendéglátásban eddig négy — A, B. C, D — területi kategória volt, ez most eggyel csökkent. Lényeges változás, hogy a korábban B kategóriá ba tartozó budapesti fizető vendégszobák — a balatoni hasonló szálláshelyekkel egyenrangúan — az A kategóriába kerültek, áraik minimálisan, osztályba sorolá suktól függően néhány forinttal növekedtek. A rendelet, ugyancsak követve az időközi változásokat, rendezett néhány szolgáltatási díjat is. A fizető- vendéglátásban például a fűtés, a szálló dákban egyebek között a telefon. a rádió, a tv használati díját. •• rr es jovo^e Szúpatak, Nézsa és Pásztó is község, de más és más a szerepük a közigazgatásban, az ellátásban, a kulturális és egészségügyi oktatási és gazdasági feladatok megoldásában. Az egyik társközség alapvető ellátottsággal, a másik tanácsi székhely és biztosítja a közigazgatási körzetében élők igényeinek színvonalas kielégítését. A harmadik nagyközségi rangot kapott, vonzáskörzete nagy (némelyiké több községre, fél járásra kiterjed), míg Nagy- bátonyé, Szécsényé már megközelíti a városias színvonalat az életkörülményekben. Falukutatás régen és ma A budapesti Tanácsközigazgatási Szervezési Intézetnél — többek között — azt kutatják, hogyan változott az utóbbi években és merre tart a községek fejlődése. A téma felelőse dr. Pécsváradi János tudományos munkatárs, aki munkabizottság segítségével gyűjti a tapasztalatokat, ösz- szegezi, tudományosan faggatja az adatokat. Arra keresnek választ — 1836, az első községi törvény megalkotása óta először —, hogy tulajdonképpen mitől község a község? Erdei Ferenc így határozta meg a községet a harmincas évek elején: Két torony, alatta, mellette az elöljáróság, a patika és a kocsma. Más szóval egy kiemelkedő épület, közigazgatással és bizonyos fokú ellátottsággal. Lényegében hasonló elgondolások alapján jött létre az ötvenes évek községmodellje is. Emlékszünk még, amikor minden ötszáz lelket számláló településen tanácsot létesítettünk, és az országban háromezer község csaknem ugyanennyi tanács volt. Ezen belül is nagy volt és nagy ma is a szóródás. A régi, szerzett jogok alapján parányi települések, száznál is kevesebb lakossal községi rangot élveztek. Más, sokkal népesebb települések viszont nem kaptak meg. Az utóbbi években (két évtizedben) háromféle változás figyelhető meg községeink életében. Az egyik: a községi tanácsok, a székhely- és társközségek kialakulása. Ebben kezdeményezőek voltak azok a megyék, amelyek sok apró településsel rendelkeztek. A másik: a nagyközségek létrehozása kiemelt közigazgatási és ellátási feladatokkal. A harmadik: a várossá nyilvánítás, természetesen a lelte telek megteremtésével. Gyorsabb az igazgatási egyesülés A kutatások bizonyítják, hogy az igazgatási egyesülés könnyebb, gyorsabb volt, mint a települési funkciók kialakítása. Létrejött a több mint 600 községi közös tanács. (Nálunk 40 ilyen található.) Erősödött, szakszerűbb lett, közelebb került az állampolgárokhoz az államigazgatási tevékenység. Ugyanakkor sok helyen hiányzik, vagy csak részben valósult meg az iskolai, az óvodai, a kereskedelmi, az egészségügyi és a kommunális ellátás összevonása. Az aprófalvak, tanyák helyzete sem egyértelmű. Ma még nyolcszázezer ember él tanyán, sortanyán, bokortanyán, pusztán (Vas megyében „szer”-en, Zalában „szeg”- en). És ez nemcsak az Alföldre jellemző. A kutatók véleménye szerint az ezredfordulóig várhatóan csak a telére csökken a tanyákon és a pusztákon élők száma. Az ország még sokáig nem nélkülözheti a jelentős kisárutermelésből származó, fontos termékeket, amiket az ott lakók biztosítanak a közellátás számára. De nemcsak ez az oka a tanya- világ felszámolásának. Ezeken a településeken magasabb az átlagéletkor, az idősebb emberek már nehezen mozdulnak, költöznek, változtatnak megszokott életmódjukon. A sokszínű településhálózatot kutatják a Tanácsigazgatási Szervezési Intézetben már néhány éve. Először is közigazgatási, szervezési modelleket alakítottak ki. Az intézet 12 típust készített: hetet a nagyközségekre, ötöt a községekre. Jogellátás és székhelyszerep A kutatások alkalmával kiderült, hogy a népesség számának nincs olyan meghatározó szerepe, mint a termeié si szerkezetnek. Ahol például uralkodik az ipari jelleg, ott kisebb a tanácsoknál az igazgatási munkateher. Az ipari üzemek átvállalnak sok olvan feladatot, ami egyébként a tanácsé volna. Utat építenek, óvodát, napközit, klubot hoznak létre, vagy éppen lakótelepet, hogy gondoskodjanak dolgozóikról.' Ugyanakkor nagyobb az igazgatási feladat a kifejezetten mezőgazdasági jellegű községekben, ahol az adóztatás és a marhalevél kiállítása ad jelentős munkát. Néhány éve született a gondolat, hogy jó lenne egyszerűsíteni a marhalevél kiállítását. Az is fontos a jövő szempontjából, hogy az önkormányzat és a népképviselet miként érvényesül aszékhely- és a társközségek kapcsolatában. Könnyen előfordul, hogv a székhelyközségben mindent eldöntenek, a társközségek meghallgatása nélkül. Megyénkben viszont jó példák vannak. A társadalmi elnök- helyettesek a társközségeket képviselik a tanácsban. A falugyűléseket megyénkben szinte kivétel nélkül megtartják a társközségekben is. A tanácsi bizottságokat úgy állítják össze, hogy azokban a társközségek is képviseltessék magukat. Ügyfélszolgálati ügyeletet tartanak a helyi tanácsok vezetői, dolgozói. A központ legyen központ! A község modellje többféle lehet, de egyben mind megegyezik: vonzáskörzetének igazgatási, ellátási, művelődési és termelési központja. Társközség is lehet centruma a környező pusztáknak, tanyáknak. A tanácsi székhely, község már orvosi ellátást biztosít, hitelt folyósító bankközpont a takarékszövetkezet révén, a szolgáltatások egész sorát nyújtja, a kereskedelem szakosított. nagyközségek vonzáskörzete még nagyobb területre terjed ki, igazgatási tevékenysége pedig közelít a városéhoz. (Az ország jelenlegi 294 nagy községéből — megyénkben öt van — az ezredfordulóra mintegy negyven már város lesz.) A cél: a központ legyen valóban központ! És ez nem csupán játék a szavakkal. A kutatók javasolják, hogy a székhelyközségekben — mint amilyen Magyarnándor, Nőtincs, komplex épületekben helyezzék el a tanácsot, a könyvtárat, a művelődési házat, az orvosi rendelőt, a postát, a népírontbizottságot. a szövetkezetek irodáit. Nem mindet együtt, de lehetőleg minél többet egy épületen belül. , A javasolt modellek, igazgatási és ellátási központok kialakítása nem a közeli jövő feladata. Hiszen az egyes tanácsi székhelyleözségek között is nagy ma még a különbség. G. B. Valóra vált tervek Esztendőkkel ezelőtt született a gondolat: szlovák nyelvet oktassanak a rétsági gimnáziumban! Diákok és szülők megelégedésére a tervet valóra váltották. Az első, második osztályban az orosz mellett másodikként a szlovák nyelvet választotta a gimnazisták egy része. Különösen azok a fiatalok örültek a lehetőségnek, akik nemzetiségi községből járnak Rétságra. Falujukban az idősebbek anyanyelvi szinten beszélik a szlovák nyelvet. Amikor néhány éve belefogtak a nyelvtanulásba, a diákoknak jóformán még könyvet sem tudtak biztosítani. Azóta megoldódott ez a gondjuk is. Jól szerkesztett, áttekinthető nyelvkönyv jelent meg az üzletekben. Eredményesebb így Szabados Imréné tanárnő munkája is, mert otthon nem kezdetleges jegyzetekből kell a diákoknak tanulniuk. A lelkes és fiatalos rajongással tanító pedagógus megkedveltette gimnazistáival a szlovák nyelvet, olyannyira, hogy délutánonként a Marina elnevezésű (Andrej S!ad- kovic író regényalakja) középiskolás nyelvklubban is találkoznak a fiatalok. Az iskolai foglalkozások, az otthoni tanulás és a klubfoglalkozások eredményeként elérhető, hogy mind többen érettségizzenek szlovák nyelvből, esetleg tanulmányaik folytatására is gondolnak. Szabados Imréné tanárnő kismamái örömök elé néz. Helyettesítése eddig nem oldódott meg. A kérdés, mi lesz a diákokkal? Képűnkön Szabados ftnréné és diákjai együtt tanulnak. —kulcsár— NÓGRÁD — 1976. február 17., kedd 5
