Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

— Avar Egy 12 temető titkai A Kárpát-medencében eddie egyedülálló avar temetőt tár­tak fel Szekszárd határában. Több száz átkutatott sír bi­zonyítja, hogy egyidejűleg bárom népesség temette itt el a halottait. A gazdag lelet- anyag és a nemrégiben meg­talált avar falu határainkon túl is felkeltette az érdeklő­dést az ásatás iránt, amelvről dr. Rosner Gvula. az ásatás vezetőjének információi alán­ján. a tudománvos publikálás előtt elsőként adhatunk rész­letesebb híradást. Óriási, szabálytalan sakk­tábla bontakozik ki a buldó­zerek munkája nyomán. A földfelszín sötétebb foltjai régen elporladt emberek csontjait őrző sírokat jelez­nek. Az 1200—1300 éves teme­tőt földmunkálatok közben fedezték fel, s a feltárás kez­detekor még senki sem hitte volna. hogy milyen nehéz rejtvényt kell megfejtenie az ásatásokat irányító régész­nek. Száznál több sír adatait rögzítette már az ásatási nap­ló, de még mindig nem lehe­tett tudni, milyen nép temet­kezett itt. A rendkívül kevert leletanyag nem adott egyér­telmű választ a kutatók kér­désére. A megfejtés kulcsát végül a 111. és az utána kö­vetkező sírok adták Rosner Gyula kezébe; a temetőt egy­idejűleg három nép, egy türk, egy mongoloid jellegű népes­ség és a germán törzsekhez tartozó gepidák használták. Há rom népesség A felfedezés páratlan a ma­ga nemében. A Kárpát-me­dencében eddig még nem ta­láltak hasonló temetkezési he­lyét. Az első sírok a 620-as évekből valók, az utolsók, a temető nyugati végében, a IX. századból. A két időpont között az avarok formálták a táj arculatát, nyomukat és bu­kásuk tragédiáját még ma is őrzi a föld. Az avar évszáza­dokba próbál most bevilágíta­ni a tudomány. , A legizgalmasabb jelenség vitathatatlanul a három né­pesség egyidejű jelenléte. A temető azt a ritka történelmi állapotot tükrözi, amikor még megfoghatók, egymástól elkü­löníthetők az egyes népele­mek. de valójában már meg­kezdődött a-z összeolvadásuk. A bizonyíték: gepida férfi mellé temetett avar asszony, alacsony termetű avar férje mellett pihenő magas germán nő. A keveredés hosszú folya­mata jól követhető a temető­ben. A korai türk jellegű avar korszakra az északi részén ta­lálni példát, a déli részen vi­szont a mongoloid és a gepida- germán keveredésre. Ugyanezekről a jelenségek­ről árulkodik a lovas temetKe- zés kétféle, a teljes és az ún. nvúzott módjának előfordulá­sa is. Az előbbi esetben egészben temették el az el­hunyt harcos lovát, az utóbbi­ban csak a ló négv lábát, ko­ponyáját és a vázra húzott bőrét. Ez a törkökre jellemző szokás az avarok esetében itt figyelhető meg első ízben a Kárpát-medence területén. Bi­pajzsdarabok, lándzsák, vé­sett dísz " övgarnitúrák, ger­mán csatok és alemann jelle­gű kerámiák. Ez a temetőrész az avarság drámájának utolsó felvonását, a kaganátus bukása utáni időszakot őrizte meg számunkra. A teljes temető leletanyaga, az arany, ezüst és aranyozott ezüst avar ékszerek, övgarni­túrák, a gazdag fegyveranyag tanúsítja, hogy rangos nem­zetség élt ezen a tájon. A har­cosok lovát felszerszámozva temették el, s találtak olyan lovastemetkezést is, ahol az állaton három szerszám volt, jelezve, hogv tulajdonosát há­rom ló illette meg életében. Sok jel utal arra, hogy a né­pesség egy része földművelés­sel és különböző mesterségek­kel foglalkozott, s részben le­telepedett életmódot folytatott. A mesterségek közül a kerá­mia lehetett a legjelentősebb. A korai, türk jellegű darabok mellett hasonló gazdagságban fordulnak elő az utolsó kor­szak mindennapi használati tárgyai: Bajkál vidéki egyfu- lű sárga bögrécskék, palackok, fémedényt utánzó kerámiák. A gazdag leletanyagból is a legértékesebb, s a Kárpát­medencében egy temetőn be­lül csak itt fordult elő — két kulacs. Finom iszapolással, füstöléses eljárással, szürke kerámiából készült mindkettő, formájuk azonban alig észre­vehetően eltérő. Ez a hajszál­nyi különbség árulkodik a türk, illetve a kár­pát-medencei eredetről, valamint arról, hogy a türk kulacs legközelebbi párhuza­mát Szovjet-Kirgiziában, Pendzsjikendben kell keresni. Gazdag sírok A legtöbb sír esetében azon­ban rablás, mégpedig korabe­li rablás nyomaira ismertek a régeszek. Azok, akik egykoron felbontották a sírokat, ponto­san tudták, hol és mit kell keresniük. Sohasem fosztották ki teljesen a sírt, az elhunyt­tól csak azokat az attribútu­mokat méltóságjelvényeket vették el, amelyek az élőket is megillették s amelyekre — hitük szerint — a halottnak nem volt többé szüksége, hi­szen bemuttatta már őket a másvilágon. Vannak azonban teljesen érintetlen sírok is. Az egyik­ben germán ■ arddal és gazdag avar ezüst övgamitúrával el­temetett gepida férfi pihent. Végső nyughelyét valószínű­leg azért nem bolygatták meg, mert más szokások szerint élt és halt meg, vagy mert nem volt leszármazottja, akinek szüksége lett volna apja méi* tóságjelvényeire. Az a körül­mény azonban, hogy a halot­tat saját kardjával és avar módon felövezve temették el, arra utal, hogy megbecsült helye volt a nemzetségben. Egy másik érintetlen sírban olyan asszony nyugodott, akit ugyanolyan tisztességgel te­mettek el. mint egy nagy csa­ládfőt. Sírmellókletei között — s ez szintén egyedülálló jelenség a Kárpát-medencé­ben — levágott fejű, gyűrűs kígyót és madárcsontokát ta­láltak. Feltehetően ő volt a közösség gyógyító asszonya, sámánja; erre utal egyébként a melléje temetett nyúzott szarvasmarha is. A jelenségre a hitvilág néprajzi párhuza7 mai adnak magyarázatot. A sámán, később boszorkány a szertartáskor mindig álarcot viselt, az obiugoroknál példá­ul agancso6 fejéket. A Kár­pát-medence területéről Dió­szegi Vilmos, a fiatalon el­hunyt kiváló tudós gyűjtötte össze a boszorkánysággal kap­csolatos hiedelmeket. Térkép­szerűen világosan kirajzoló­dik, hogy a peremvidéken szarvasaganccsal jelenik meg a boszorkány, a belső terüle­teken ellenben szarvasmarha­szarvat visel. A szekszárdi avar sámán- asszony mellett a steppe felé mutató szkaraksz: nagymére­tű tőr hevert, nyakán gyönyö­rű gyöngysor volt, mellén tel­jes övveret. Nem rabolhatták ki, mert védte a kultusz, és senki sem merte magára von­ni a szellemek haragját. A temető, noha, sok még a megoldatlan kérdés, rend­re fölfedte titkait, de sokáig hiába keresték a régészek a hozzá tartozó falut, azt a tele­pülést, ahol csendes, vagy harcos hétköznapjait élte a rangos avar nemzetség. Több­szöri sikertelen kutatás után végre a régészek mellé sze­gődött a szerencse. Két olyan helyet is sikerült rögzíteniük, a hol a korszaknak megfele­lően datálható település ma­radványai találhatók. A két felep egymástól 300, a temető­től mindössze 400—500 méter­re van. s közöttük 2.5—3 mé­ter magasságba, a földfelszín fölé emelkedő, épített csator­na húzódik. A 12 méter szé­les alapú és hat méter széles koronájú csatorna korát és építőit még nem ismerik. A lakóhely Egyelőre kutató, szondázó ásatás folyik mindkét telepen. Annyi azonban már eddig is kiderült, hogy a két helyen eltérő nagyságú házak álltak valaha. Az egyik, kissé mo­csaras területen sűrűn egy­más mellé települtek a 2x3 méter alapterületű házak, ez volt a köznép lakóhelye. Va­lójában nem is igazi házakról, hanem földbe mélyített vis­kókról van szó, amelyeknek végeiben két hatalmas cölöp tartotta ágasfaszerűen az összekötő gerendát. Nagyobb házakra a mocsárból kiemel­kedő kis szárazulaton bukkan­tak a kutatók, ez a terület a társadalom rangosabb, gaz­dagabb tagjainak volt a la­kóhelye. Teljes egészében ed­dig csa,k egy házat tártak' fel, de megmaradt berendezése, a tűzhely, a római téglák, a halpikkelyek és halcsontok, legfőképpen pedig a nagy­méretű edények a letelepedett életforma■•<)! tanú-kodnak. SÁRVÁRI marta Humor Az újságíró interjút készít egy ősz, görnyedt Monte- Carló-i polgárral: — Mondja kérem, milyen életrendnek köszönheti a hosszú életét. — Semmiféle életrendről szó sincs — válaszol az öreg polgár. — Mindent eszem, amit akarok, naponta leg­alább egy üveg konyakot iszom. Éjszakáimat rulett­asztalnál vagy mulatóban töltöm. — Hát ez bámulatos! — kiált fel az újságíró. — Hány éves ön ? — Egy hónap múlva leszek negyven! ★ A szállodatulajdonos meg­kérdezi a turistától: — Nos. kedves uram, ho­gyan aludt nálunk? — Nagyon rosszul. Folyton svábbogarak szaladgáltak a falon. — Kedves uram, ilyen ol­csó szobáért nincs módunk éjszakai bikaviadalt rendez­ni! ★ Az orvosi rendelőbe belép egy asszony; egy fiatalembert hurcol magával és szégyen­kezve mondja: — A vöm. Alaposan rá­vágtam a serpenyővel. Az orvos megvizsgálja a páciénst, aztán’ megkérdezi: — De hogyan üthette meg ilyen erősen a kedves lánya férjét? — A dolog úgy áll, doktor úr, hogy amikor tegnapelőtt rásóztam, akkor még nem volt a lányom férje! — Igaz, hogy a kedves fér­jét az elmegyógyintézetbe küldték? — Igaz, de1 nem mint bete­get. hanem mint detektívet. Abban a kórházban ugyanis öt Napóleon van és neki kell kiderítenie, hogy melyik az igazi! A szemorvos így szól a pá­cienséhez: — önnek feltétlenül szük­sége van szemüvegre! — De hogyan mondhatja ezt, hiszen még meg sem vizsgálta a látásomat? — Rájöttem akkor, amikor az ablakon keresztül állított be hozzám... ★ » Két kapatos favágó ül a kocsmában és dicsekszik egymásnak. — Előfordult, hogy egyet­len napon egész Nordland tartományban minden fát ki­vágtam — mondja az egyik. — Az is valami! Én egy­szer a Szaharában dolgoztam! — D» hiszen az sivatag?! — Most már az... ★ — Mivel van megpakolva ez a két nagy teherautó? — Az egyiken van az épí­tőanyag. a másikon az építési engedélyhez szükséges papí­rok. Együttműködés a Dunán zonvsága perdöntő: megcá­folja azt aT korábbi feltevést, hogy nyúzott lóval csak a hon­foglaló magyarság türk veze­tő rétege temetkezett. A Szek­szárd környéki emlékanyag azt bizonyítja, hogy az ava­rok is, legalább részben, olyan türk népességhez tartoztak, akik vagy azonosak, vagy kö­zeli rokonságban voltak a honfoglaló magyarság vezető rétegével. Az avar kaganátus bukása (797) és a magyar honfoglalás (896) közötti évszázadról szól beszédesen a temető legújab­ban feltárt keleti és nyugati része. A nyugati oldalon grif- fes-indás motívumokkal, a késői avar korszakra jellemző temetkezési szokásokkal talál­koztak a kutatók, a másik ol­dalon a IX. században, felte­hetően nvugatról idekerült nép hántolta el halottait. Leg­alábbis nvueat felé mutatnak az itt talált sírmellékletek: Úszó farkasok A múlt év folyamán egy farkascsorda titokzatos módon megszállta a Márvány-ten­gerben levő Burgas szigetét, amely egy órai hajóútra fek­szik Istambultól. A farkasok étrendjén nyáron élelmiszer­hulladék, télen pedig külön­böző háziállatok szerepeinek. Legutóbb megtámadták a he­lyi gazdák lovait és bárányait is. Nemrégiben az egyik gaz­dának sikerült elfognia egy a baromfiudvarba belopódzott fiatal farkast. A betolakodó bőre, azonban nem került a gazda győzelmi trófeái közé, mert mint ismeretes, a törö­kök nagyon tisztelik a farkas harciasságát, és azt tartják, hogy a farkas mindig szeren­csét hoz. A Duna az európai konti­nens legfontosabb vízi útja. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1950-től 1972-ig a dunai teherforgalom 5,7-szeresére nőtt. Ma a folyón mindegy 2,5 ország hajói közlekednek. A 24 nagy dunai kikötőben évente több mint százmillió tonna terhet raknak át. Hat­vanhat híd ível át a folyón, összekapcsolva partokat és népeket. A csaknem háromezer kilo­méteres vízi úton a legkülön­félébb árut továbbítják. Így például krivojrogi vasércet a magyar kohókhoz és szovjet berendezéseket a bulgáriai építkezésekhez. A folyón szál­lítják az osztrák, a csehszlo­vák. a magyar, a jugoszláv, a román. a bolgár export­cikkek jelentős részét is. Románia és Jugoszlávia a Szovjetunió segítségével fel­építette a vaskapui vízlépcsőt, amely jelentősen megköny- nyítelte a hajózást a Duná­nak ezen a veszélyes szaka­szán is. Korábban a Vaskapu évi áteresztő képessége nem haladta meg a 12 millió ton­nát. ez ma már 50—60 millió es lényegesen csökkent a ha­jók áthaladási ideje is. A Dunának —. mint össz­európai vízi szállító útvo­nalnak — a jelentősége to­vább növekszik az NSZK, és Ausztria területén épülő Rajna—Majna—Duna csator­nával. Forgalomba helyezé­sével a korszerű folyami-ten­geri hajók az Északi-tenger­től a Fekete-tengerig közle­kedhetnek majd. Jelentősen javulnak a dunai hajózás fel­tételei is, miután Bulgária és Románia, válamint Csehszlo­vákia és Magyarország meg­valósítja nagyszabású épít­kezéseit. 6 NÓGRÁD - 1976. január 14., szerda Jogi keretesekre válaszolunk A kártérítés és a fegyelmi büntetés együttes kiszabásáról. K. Péter salgótarjáni olvasónk az elmúlt év őszén, gon­datlan magatartásával vállalatának több ezer forintos kárt okozott. Gondatlan cselekményéért ellene fegyelmi eljárást indítottak és fegyelmi büntetésként az 1975. év után iáró nyereségét teljes egészében elvonták. Bár a fegyelmi bün­tetést súlyosnak találta, de felelősségét érezve belenyugo­dott. Nem nyugodhatott azonban bele abba, hogy a fegyel­mi büntetés mellett, decemberben újabb határozatot ka­pott, amelyben havi munkabére 15 százalékának mérté­kéig kártérítésre is kötelezték. Panaszával azonban hiába fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, mert az is eluta­sította. Olvasónk véleménye és sérelme, hogy ugyanazon cselekményért kétszeresen nem lehet senkit sem büntet­ni. Teljes mértékben el kell fogadni olvasónk azon meg­állapítását, hogy azonos cselekményért senkit sem lehet két­szeresen büntetni. Kétszeres büntetésben olvasónk sem részesült, ennél fogva mind a vállalat eljárása, mind a dön­tőbizottság határozata jogszabályon alapult. A vétkes cselekménnyel okozott kárért való fegyelmi felelősségét olvasónk is elismerte és a fegyelmi büntetés­be belenyugodott. A múlt évi nyereség teljes elvonásával tehát fegyelmezetlenségéért büntették meg olvasónkat. Ez valóban büntetés volt. Nem büntetés azonban a kártérítés kiszabása. Gondatlanságával a vállalatnak kárt is okozott, amely kárt a vállalat részére természetesen a kárt okozó­nak kell megtéríteni. Feltehetőleg nem követet el jogsértést a vállalat az­zal sem, hogy a kártérítés mértékét olvasónk havi jöve­delmének 15 százalékában határozta meg. A munkajogi kártérítési felelősség gondatlan károkozás esetén ugyan­is korlátozott, általában tehát nem a teljes kárt kell meg­téríteni, hanem azt a havi munkabér meghatározott száza­lékában kell meghatározni, kivéve, ha az okozott kár az így kiszabható százalék mértékét nem haladja meg. Ha pl. a kárt okozó dolgozó havi munkabérének 15 százaléka hat­száz forint, az általa okozott kár értéke pedig ötszáz, ez esetben a teljes kár megtérítésére lehet kötelezni a dol­gozót. Középiskolások kedvezményeiről V. János balassagyarmati olvasónk a mezőgazdasági szakközépiskola ’ kihelyezett levelező tagozatára iratkozott be. A kötelező foglalkozásokon való részvétel a hét há­rom napján, részben munkaidőbe esik. Bár olvasónk mun­kaadója a foglalkozásokon való részvételt nem gátolja, ki­jelentette azonban, hogy a foglalkozásokon való részvétel miatt kiesett munkaidőre munkabért nem fizetnek. Az is­kola megkezdése óta ez a vita folyik, de munkabért még ez ideig nem kapott. Olvasónknak tudomása van arról, hogy több tanulótársa minden vita nélkül megkapja az átlagke­resetét. Szeretné tudni, hogy sérelmével hová fordulhat. A vonatkozó hatályos jogszabályok szerint tanulmá­nyi szabadságra jogosultak: a gimnázium esti tagozatán ta­nulók 6, levelező tagozatán tanulók 10, a szakközépiskola esti tagozatán tanulók lö, a levelező tagozatán tanulók 15 munkanap tanulmányi szabadságra tanévenként. A közép- iskolásoknak a tanulmányi szabadságon túl még további 6 nap tanulmányi szabadság jár az érettségi vizsgákra való felkészülésre, és biztosítani kell részükre olyan mértékig szabad időt, hogy a vizsgákon meg tudjanak jelenni. A felsorolt valamennyi tanulmány: kedvezmény idejére a dol­gozónak átlagkereset jár, akár javasolta a vállalat a to­vábbtanulást, akár nem. A felsoroltakon felüli kedvezményeken túl a gimná­ziumba és a szakközépiskolába járóknak további munka­idő-kedvezményre munkabértérítés nem jár. Az a tovább­tanuló dolgozó tehát, akinek a kötelező foglalkozásokon való megjelenés munkaidőbe esik, ezt áz időt. vagy az évi ren­des, vagy a tanulmányi szabadság terhére veheti igénybe, illetőleg nincs akadálya annak sem, hogy munkabértérítés nélküli igazolt távollétet írjanak részére, vagy ezt az időt más napokon dolgozza le. Olvasónk, panaszával a munkaügyi döntőbizottsághoz fordulhat. Fentiekből kitűnik azonban, hogy panaszára ked­vező döntést a döntőbizottságtól sem várhat. Dr. J. S. NEM TUÜJA£ MIÉRT KÖTÖTT CSOMÖTA FELELOSSEGBIZTOSITAS DIJA A HÓNAP VÉGÉIG PÓTLÉKMENTESEN FIZETHETŐ i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom