Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
Kérést továbbítunk Itiszios fogyás ígérgetés helyett.. Lapunkban az Olvasók fóruma nem egy alkalommal foglalkozott az elmúlt évben az üzemi balesetekkel, a baleset üzemi jellegének elismerésével, sőt, az üzemi balesetet szenvedett dolgozó részére járó juttatások kérdésével. Tényként nem egyszer és nem egy olvasónk esetében kényszerültünk állástfoglal- ni, hogy bizony addig hosszú idő telik el, míg elismerik az egyes vállalatok, a baleset üzemi jellegét, gondolunk itt elsősorban a baleseti jegyzőkönyvek felvételére. S ugyancsak hosszú huzavona után kerül sor a kár, illetve a munkabér és táppénz közötti különbözet — hogy csak a legegyszerűbb kártérítés formáját említsük — rendezésére, kifizetésére. A napokban egy érdekes esetről értesültünk levélben, amelyet P. Istvánné romhányi elvasónk juttatott el ..hozzánk: „Kénytelen vagyok a Tisztelt Szerkesztőséghez fordulni, mert ügyem másképpen elintézni nem tudom. A Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi üzemegységénél dolgozom, mint betanított munkás. 1974. november 28- án üzemi balesetet szenvedtem én is, többi munkatársam is. Munkába szállításkor a gyár autóbusza felborult, és ennek következtében kilenc napig táppénzes állományba kerültem. Erre a kilenc napra fizetésemnek csak a 65 százalékát kaptam meg. A keresetem és a táppénz közötti különbözetet pedig még a mai napig nem fizették ki. A többi balesetet szenvedett munkatársam már 1975. májusában megkapta. Én ezt hiába jelentettem a vezetőimnek, ők csak biztattak, de, sajnos, egyikük sem intézett semmit. Végül is az Állami Biztosítóhoz küldtek. Októberben jártam a biztosítónál, onnan azzal küldtek el, hogy elintézik. Azóta sem intéztek semmit! Ügy látszik, hogy ezt nevezik gyors ügyintézésnek. Vagy talán még túl korainak tartják? Pedig nem most volt, 1974. november 28-a. Ebben az ügyben kérem a szerkesztőség segítségét, ha lehetséges”. Az idézett levélrészlet, úgy érezzük, önmagáért beszél. Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy a .levél íróját megilleti a fizetés és táppénz közötti különbözet. Kérjük és sürgetjük P. Istvánné „keresetének” teljesítését! — g — Meddig ajándék? Jól tudom, hogy nem új húrokat pendítek meg, amikor az alkoholizmusról szólok — de az ismétlés a tudás anyja —, ahogy a latin közmondás tartja. És azt is mondja egy másik lft/.mon- dás, hogy In vino veritas — borban az igazság. Tehát a témánál vagyunk. Bor, sör, pálinka. Alkohol, alkoholisták! Statisztikai tények mutatják, nemzetünk mennyire iszákos. S hogy tudjuk ennek mindenféle-fajta kárát, abban biztos vagyok. Isszuk, mert megtermelték, mert van. Felsorolom, mit kap cserébe az ország az alkohol forgalmazásáért. Az alkoholista ember, beteg ember, kórházi, illetve ü_- toxikálói kezelést igényel. Több ezer kórházi ágyat köt lej amiben amúgyis szűkében ^agyunk. (Megjegyzem, egy kórházi ágy létesítése két családi ház építési költségével egyenlő.) Aki beteg, az nem tud dolgozni. Országosan ismert tény, mennyi munkaerő kellene még, hogy gyáraink, üzemeink teljesíthessék éves tervüket. Az alkoholista, ha dolgozik: több selejtet termel, balesetveszélyes, közlekedési balesetek fő részese, gátlástalan, kötekedő, ezáltal erkölcsi, morális károkat is okoz. Az alkoholista ember családja és gyermekei rettegett réme lesz, akitől félve húzódnak el, akit kerülnek. A bűntények 75—80 százaléka alkoholos befolyásoltság alatt történik. Ez az a pont, amit nem lehet forintba átszámolni. Gondoljunk csak arra a tényre, hogy az alkoholista szülőknek általában degenerált gyermekük születik. És mégha nem is születik szellemileg fejletlennek, súlyos károsodás éri, s az első napokban meghal. Mi ez, ha nem egyszerű gyilkosság? Tudatalatti gyilkosok. És hol marad emberi mivoltunk? Jóból is megárt a sok. Egy pohárral egészségünkre. A következő pohár már fegyver, amellyel ölni lehet. Z. L. Balassagyarmat Ai olvasók (fór A Hétfői Hírek december 28-t számában olvastam a ta- nácsot a fogyni kívánóknak, mely így hangzik: — naponta ne együnk 5 deka kenyérnél, vagy egy zsemlénél többet, Levelezőink jelentik — burgonyát csak háromszor egy héten, Httlálhos resető útssakafis Kérdezhetnék, nem túlzás ezt állítani egy alig kész útszakaszról? A közlekedés összes körülményeit figyelembe véve mágam is meggyőződtem arról, hogy a Salgótarjánon áthúzódó új 21-es műút eddig megépült és már a forgalomnak is átadott szakasza rendkívül veszélyes. Az erre utaló körülményekről csak a helyszín mondhat többet. Ezzel sem fukarkodunk, elmondjuk az előzményeket és a látottakat. Az Eperjes-teleptől, illetve a Bajcsy út hosszának lakóterületét érintő szakaszán kis híján a Bartók Béla úti átmetszésig az út elkészült. A minap szemtanúja voltam az alábbi esetnek. Megtorpant egy Trabantos, mert elfogyott az út! Csak lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy nem lett baleset. Ugyanis nincs útirányt jelző tábla, nincs veszélyt jelző lámpa, sem nappal sem éjjel. Az útépítést jelző tábla nincs a helyén. Az úthálózat szerves részéhez a hídépítés is hozzátartozik. A teherbírásra alkalmatlan hidat, mely az út nyomvonalába esett — mielőtt a gyalogosok számára előzőleg egy ideiglenes hidat, vagy átjárót építettek volna — az elmúlt nyár közepén szétbontották. A volt híd közvetlen környezetében jobbról is balról is oktatási intézmények vannak. A gyalogos- és gépjármű-elterelésről időben értesültünk. Tudtuk, hogy csak átmeneti időről van szó. Sajnos csalódtunk! Nagy kerüléssel, kört bezárva jutunk el az említett intézményekhez. A megjelölt utcák viszonyai, a gépjárművek forgalmától eltekintve nem kevesebb veszélyt jelentenek, mint az illegálisan használt útszakasz, illetve a Tarján-patak medre. Ha ez sem megy, neki a vasútnak, és így tovább! Drámai küzdelem folyik az óvoda, iskola megközelítéséért, illetve a környezetből való kijutásért, természetesen azok részéről, akik az érintett területnek a déli részén laknak. De nem jelent kevesebb veszélyt és küzdelmet a város felől érkezőnek sem, akik a hídfő tövében levő TÜZÉP-irodát próbálják megközelíteni. Nem szívderítő látvány vasúti síneken keresztül babakocsit ciháló kismamát látni, vagy éppen az óvodába igyekvő anyukát és gyermekét, a patakban találni. a TÜZÉP-et kereső nyugdíjast a patakból kimenteni. 1975. október elejétől a hídkészítésen nem dolgoznak. A kérdésünkre kanott hivatalos válasz egyszerű és rövid: „A bedolgozott beton megkötésére várnak!” A türelemnek is van határa! Hangsúlyozom, nem pluszköltséget igénylő beruházásról van szó. Nem kötelességteljesítést várun ír az Egri Közúti Építő Vállalat vezetőitől, csak emberségesebb helyzetfelismerést a szünetelő munkaterületen Attól is tartva. hogy nem-e lesz későn a felelősség- megállapí1 á«’ Tóth Gyula St. Bajcsy-Zs. u. 51. Kösiilet vagyok! Nemrég történt. Az egyik péntek reggelen Balassagyarmaton a 139. sz. húsbolt előtt várakoztunk nyitásra. A kora reggeli órákban a dolgozók, kihasználva a munkakezdés előtti időt, igyekeznek a hét végi húskészletet beszerezni. Meg is történt pontosan a nyitás, s amikor már 5—6 vevőt kiszolgáltak, megjelent egy hölgy és soron kívül kért kiszolgálást. Az egyik sorban álló dolgozó, aki szerintem munkába igyekezett, rászólt a soron kívül álló hölgyre, miért nem áll be a sorba? Mire a hölgy durva, gúnyos hangon válaszolta: „Közület vagyok, ha nem tudná!” Részemről a jelenséghez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a közüíetek nagyon sok óvodának, üzemnek, vagyis az ott dolgozóknak étkezést biztosítanak, s ezéit nagy elismerést és megbecsülést érdemelnek. De azért azt mégsem veszik szívesen azok a munkába siető dolgozók, hogy ilyen hangnemben lekezelje őket bárki is. Enyhébb kifejezéssel is tudtunkra adhatta volna, például így: „Elnézést kérek, közületnek szeretnék vásárolni.” Mert lehetett volna ezt a kijelentést normális hangnemben is tudtunkra adni! Kovács István B.-gyarmat Örültek a kicsik Kérjük néhány soros tudósításunkat leközölni szíveskedjenek! Hogyan szerezhetnek örömet a kicsinyek a még kisebbeknek? Erre a kérdésre adott választ a múlt szombaton a negyedik' osztályos Mókus őrs. Hetek óta mesebábokat készítettek, szerepet tanultak, énekeltek, találós kérdéseket írtak. Az előadásra meghívták az elsős, másodikos és harmadikos pajtásokat, az őrsvezetőket és néhány óvodást is. A sugárzó arcú közönség hálás tapssal fogadta a tréfás jeleneteket, a Kiskakas gyémánt félkrajcárját, a telolvasott verses meséket, dalokat. A kellemes délutánt a kicsinyek számára készített sütemény, tea elfogyasztása követte. Köszönet a kellemes délutánért! Köszönjük Editke néni önzetlen segítségadását a műsor összeállításához, a szerepek betanításához. Várjuk a folytatást! Hlavaj Hona Szécsényfelfalu Éj KRESZ 1976. január elsejétől, mint a gépjárművezetői igazolvánnyal rendelkezők, sőt a gyalogosok is tudják, új közlekedési rend lépett életbe. Ezzel együtt jár az új táblák felszerelése is, amely óriási munkát és munkaerőt igényel országszerte. Ezt elismeri és tudja mindenki. Talár, mégis megérdemelné a táblák felszerelése a megfelelő szakember jelenlétét, hogy esetleges rósz, vagy félrevezető tábla ne zavarja a közlekedést. Már van egy ilyen tábla Salgótarján Forgács-telep végén, ahol az út Somlyóbón.vára vezet. Itt egy nasy emelkedő kezdődik, ugyanakkor egy 10 százalékos leitő tábla jelzi. Idejében meg kéllene cserélni a táblákat, mert Som- lyóbányára olyan ember is jár génkocsival, aki a táblákat ismeri de az utat nem. Vagyis az emelkedő helyett nehogy lejtőt várjon! M. — r. — italunkat szaharinnal édesítsük, — húsok közül csak a rántott hús tilos, a zsemlemorzsa miatt, emellett még a zsírt is nagyon felszívja, — egyáltalán ne fogyasz- szunk tésztát, rizst, édességet, cukrot, likőrt, édes bort és édes üdítő italokat. Azt hiszem, hogy az utóbbi évek legjobb fogyókúra- ajánlata a fenti. Ha ezt valaki be tudja tartani, úgy rövidesen a lapnak közölnie kell egy hízókúrareceptet is! m — m —. Rendelet Tűrhetetlen állapot, hogy országunkban a rendeletet, illetve a törvényt egyesek semmibe nem nézik. Jómagam felfigyeltem az állattartásról kiadott rendeletre, melyet kevés ember tett magáévá. Elég szomorúan vettem tudomást róla, hogy a járókelők ugyanolyan ri- adta'n közlekednek az utcafronton a kutyák előtt, mint a múlt évben. De a szárnyasállatok is veszélyeztetik a közlekedést. Egyes emberek nem veszik tudó-: másul, hogy egy csirke képes a motorbiciklis életét örökre kioltani, vagy nyomorékká tenni. De ugyanakkor nem hajlandók tudomásul venni az egészség- ügyi szabályokat sem, pedig a rendelet világosan tükrözi az ólak elhelyezésének rendjét, a kutaktóL,’ a lakásoktól megfelelő távolságra egyaránt. De lehetne itt foglalkozni sok ’ mindennel, úgy érzem, nem az én feladatom, hanem valamennyiünké, különösen azoké, akik ezért tisztességes fizetést kapnak, de mindez a rendellenesség azt tükrözi, hogy munkájukat nem végzik el. Felelősek, akik mindezeket a jelenségeket területükön ismerik és a jelentést nem teszik meg. L. L r Erd esu es elgondol h odn i Februárban adják át rendeltetésének Varsányban a korszerű óvodát, melyben mintegy felezáz kisgyermek elhelyezését tudják 'v/iosítani. A községben 120 óvodás korú gyermek közül 80 kisfiú és leány szorul a napközbeni ellátásra szüleik munkája miatt. Jelenleg az óvoda berendezéseinek szerelése, a körülötte levő park, játsz.ótér kialakítása folyik. — kj — 1947 óta vagyok Bánk ál- lomasíönöice. Negyvenhat éves szolgálati idővel rendelkezem. Szakvonaii munkám állandóan dicséretes volt. Az állomást feleségemmel egy ült csinos otthonunkká varázsoltuk. Feiesegem virágosnas- sal csinosította. Valóban úgy nézett ki, mint egy üdülőhely. Az érkező és induló utasok a virágosítással és tisztasággal el voltak ragadtatva. A közelmúltban azonban nagy csalódás ért bennünket. Ügy látszik, egyesek nem szeretik a szépet, rendet, tisztaságot, és a fegyelmet. December 2—15 között szabadságon voltam. Sehova nem utaztunk el. Boldogok voltunk otthonunkban. December 13-án 16.15 órakor bementünk a feleségemmel a faluba, körülbelül 25—30 percig voltunk távol otthonunktól. Az állomáson egy forgalmi szolgálattevő és egy váltókeze!ő végezte a szolgálatot. A faluból vissza’övei fe’eségem f-’Vv- ta a figyelmemet arra, hegy az állomás valamennyi ablaka agyagos masszával van bekenve. A lakást belülről villannyal világítjuk, kívülről pedig a barbarizmus nyoma, mily esztétikai látvány! A társadalmi tulajdont képező MÁV-állomás már odáig jutott, hogy vandál egyének kénye-kedve teljék benne? A MÁV a felvételi épületeinek szépségére, a kulturált utaztatásra tetemes költséget fordíí. A személyzetet pedig a kulturált udvariasságra neveli. A távoliét 25— 30 percében talán őrizetlen volt az állomás? A szolgálatban levők semmit és senkit nem láttak? Érdemes ezen e'gondolkodni! .’áms MÁV-f'Vc,','"jye,k Bánk, Vasút u. 2 összeállította: Tóth Jolán J NÓGRÁD - 1976. január 8., csütörtök 5
