Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

Edward Gierek Varsóban fogadta a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának vezetőjét, Herbert Wchnert. Kormányválság Olaszországban Megtagadják a szocialisták a támogatást Magyar Péter, az MTI tu­dósítója jelenti: ÁZ Ólasz Szocialista Párt szerdai vezetőségi ülésén De Martino főtitkár beszámoló­jában javasolta, hogy az OSZP lépjen ki a kormány­többségből. Javaslatát a ve­zetőség elfogadta, s ez újabb kormányválság kezdetét je­lenti Olaszországban. A szocialista párt egy hó­nappal ezelőtt még úgy hatá­rozott, hogy a kongresszusig nem vonja meg támogatását a Moro-kormánytól, bár nem tartja kielégítőnek működé­sét. (Az OSZP, mint isme­retes, kívülről támogatta a kisebbségi Moro-kormánvt.) Az esetleges kormányválság kirpbbantását a február 4-én összeülő kongresszus utánra halasztotta. De Martinónak az Avanti szilveszteri számában megjelent vezércikke azon­ban megváltozott álláspont­ról tanúskodott. Ennek meg­felelően a vezetőségi ülésen elhangzott beszámoló, megis­mételve a Moro-kormánynak elsősorban a gazdaságpoliti­ka miatt szóló bírálatot, ja­vasolta a támogatás megvo­nását. De Martino kijelentette: az OSZP hajlandó részt venni olyan kormányban, amely új gazdasági politikát hirdet meg. képes a válságból a dolgozó tömegek érdekeinek megfe­lelő kiutat találni, s amely — mondta De Martino — szá­míthat az OKP legalább rész­leges támogatására is. A vezetőség által egyhan­gúlag elfogadott határozat hangsúlyozza, hogy a kor­mány gazdasági intézkedései alkalmatlanok a válság meg­oldására, csupán a munkanél­küliséget fokozzák. Miután ki­jelenti, hogy az OSZP meg­vonja támogatását a kor­mánytól, hangoztatja: nem akar új választásokat, hanem olyan „rendkívüli” kormány alakítását, amely széles par­lamenti többségre támaszkod­hat, és nem utasítja el eleve az OKP támogatását. A kommunista vezetők — legutóbb G. Napolitano, a ve­zetőség tagja a L’Unitának adott interjújában — hang­súlyozzák: a kormányválság megoldás hiányában könnyen azzal végződhet, hogy fele I :- látják a parlamentet, és fél évre megbénul az ország ve­zetése, súlyosbodik a válság. X Gyorshírben jelentette az AFP: az olasz minisztertanács felhatalmazta Aldo Moro mi­niszterelnököt, hogy benyújt­sa a kormány lemondását. (MTI) Megkétszereződött A francia televízióban ked- 1974 májusában, amikor Gis- den este vitát rendeztek a card d'Eistaing-et koztársa- munkánélküliség kérdéséről, sági elnökké választották, A vita során a szakszerveze- 425 000 volt a munkanélkü- tek képvisVói — Henri Kra- liek száma, a legutóbbi hiva- sucki. a CGT titkára és Ed- talos adatok szerint pedig mónd Maire, a CFDT főtitká- 1 015 000 munkanélkülit tar­ra — rámutattak arra, hogy tanak nyilván. (MTI) Katonák lesznek a sztrájkolok? A spanyol riadórendőrség egységei szerdára virradóra eltávolították az egyik mad­ridi templomból az ott ösz- szegyűlt 2500 sztrájkoló met­ródolgozót. A CIFRA spanyol hírügynökség jelentése sze­rint az akció összetűzések nélkül ment végbe. Ezt meg­előzően a spanyol kormány megv’itatta a madridi metró alkalmazottainak hétfő óta tartó sztrájkját. A kabinet­ülésről kiadott közlemény ki­látásba helyezte, hogy kato­nai szolgálatra hívják be a metró dolgozóit, ha nem ve­szik fel a munkát. (MTI) CIA-pénz „választáshoz" A Központi Hírszerző Hiva­tal, a C1A, az elmúlt hónap­ban hatmillió dollárt utalt át olasz jobboldali politikai ve­zetőknek annak „előmozdítá­sára”, hogy a legközelebbi parlamenti választásokon megakadályozhassák az Olasz Kommunista Párt további elő­retörését — írja a New York Times szerdai számában jól­értesült forrásokra hivatkoz­va. A lap úgy tudja, hogy Ford elnök az átutalást de­cember 8-án hagyta jóvá és hogy az ügyről a kongresz- szust is tájékoztatták. A Fehér Ház és a CIA nem volt hajlandó megjegyzéseket fűzni a New York Times ér­tesüléseihez. (MTI) Ifazankba érkezeit Romesh Chandra Az * Országos Béketanács meghívására szerdán hazánk­ba érkezett Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára, és N. Voscsinyin, a Béke­világtanács titkára. Repülő­téri fogadásukon megjelent Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács főtitkára és a magyar békemozgalom több vezetője. Romesh Chand.rát a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának székhá­zában szerdán fogadta Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. A szí­vélyes légkörű találkozón részt vett Sebestyén Nándorné és Papp Anna. a KB alosz­tályvezetője. Laoszi üzenet Vientianei rádióban a lao­szi kormány üzenetet inté­zett az elmúlt években az or­szágból kitelepült, mintegy 50 ezer laoszihoz. A Bangkokban lehallgatott üzenet hangoztatja, hogy „a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormánya öröm­mel visszafogad minden lao­szit, kivéve, a nép bírósága által elítélt 31 reakciós törzs­főnököt. A kormány segíte­ni fog abban, hogy a visszatér­tek megélhetéshez és tanulási lehetőséghez jussanak... Meg­ismerve a kormány igazságos és korrekt politikáját, minden meatévedt ember vissza fog térni hazájába’’ — hangoztat- ia az üzenet. Megfigyelők szerint a felhí­vás elsősorban a Thaifölden élő laosziakhoz szól. (MTI) Pár szóval Mintegy 40 személyt tar­tóztattak le az ecuadori Qui- tóban és Guayaquilben a hétfői diáktüntetéseket kö­vetően. A fővárosban keddre megnyugodott a helyzet, de Guayaquilben további tün­tetések voltak. Mint ismere­tes, a heves tüntetéseket a közlekedési díjszabások eme­lése váltotta ki. A brazíliai „halálbrigád” 15 embert gyilkolt meg az új esztendő első öt napjában. A brazil sajtó feltevése szerint főként rendőrökből álló tit­kos szervezet önbíráskodásos alapon számol le a neki nem tetsző egyénekkel. ★ Tizenötre emelkedett a Tö­rökországban pusztító ítélet­idő halálos áldozatainak szá­ma. A sűrű hóesés miatt öt tartományban továbbra is szünetel a közlekedés. Más­hol a hirtelen olvadás nyo­mán áradások keletkeztek. ★ Kolerajárvány tört ki Ni­géria középső vidékein. A iárványnak eddig 15 halálos áldozota van. Az egészségügyi szervek megkezdték á lakos­ság tömeges beoltását. Oskar Fischer Párizsban G>or*al»l>an is lejlődlietncnek a kapcsolatok Dobsa János, az MTI tudó­sítója írja: Oskar Fischer, az NDK kü­lügyminisztere, kedden kétna­pos hivatalos látogatásra Pá­rizsba érkezett. Kedden dél­után megbeszélést folytatott Sauvagnargues, francia kül­ügyminiszterrel. Kedden este Sauvagnargues külügyminiszter, vacsorát adott vendége tiszteletére, s a vacsorán elhangzott pohár­köszöntőben hangsúlyozta, hogy az NDK külügyminisz­terének párizsi látogatása új szakaszt nyit meg a két or­szág kapcsolataiban. A kétol­dalú kapcsolatoknak minden területen való fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket a hel­sinki záróokmány valóra vál­tásának keretei között kell folytatni — mondotta a kü­lügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a fran­cia kormány véleménye sze­rint a helsinki határozatok egységes egészet képeznek, s a francia kormány nem tö­rekszik arra, hogy „előnyben részesítse azok egyes elemeit más elemekkel szemben". Oskar Fischer, külügymi­niszter pohárköszöntőjében kijelentette, hogy az NDK kész a kétoldalú kapcsolatok minden területen való fej­lesztésére. ez megfelel a he’- sinki konferencia záróokmá­nyának — mondotta. „Realisták vagyunk — mon­dotta a továbbiakban — 3 tudjuk, hogy két állam k - zött a kapcsolatok nem fej­lődhetnek egv harmadik ro­vására. Mindazonáltal har­madik államokkal való kap­csolatoknak nem szabad akadá- lyozniok a jó kétoldalú kap­csolatok fejlődését”. Az NDK külügvminiszt°re szavaival diplomáciai megfi­gyelők szerint arra célzott,’ hogy az NDK és Franciaor­szág közöti kapcsolatok ’ sok­kal gyorsabban fejlődhetné­nek. ha a párizsi kormány teljesen kihasználná a mutat­kozó lehetőségeket. s nem biztosítana beleszólási jogot á bonni kormánynak ezen a té-j ren. (MTI) Angola — Egyesült Al'amok Támadja a beavatkozást az elienzék Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Az angolai amerikai be­avatkozás ügye az ellenzék mind hevesebb támadásai­nak középpontjába állítja a washingtoni kormányt. Johhn Tunney demokrata szenátor, aki kezdettől fogva élesen tiltakozott a kormány angolai politikája ellen, kedden közöl­te: megbízható értesülései sze­rint amerikai C—130-as típu­sú, óriási szállítógépek, ame­rikai személyzettel, napi 4 —5 bevetésben vittek hadi- felszerelést Zairéből Angolá­ba. Ilyen méretű akciók — mondotta sajtókonferenciá­ján a szenátor — megfelelő földi kiszolgálószemélyzetet is igényelnek. Ki fedezi a szállítások, a gépek, a sze­mélyzet , költségeit? — tette fel a kérdést. „Ha a CIA vállalkozásáról van szó, ak­kor egy új Vietnam előjáté­kával állunk szemben” — ál­lapítja meg Tunney. Az amerikai hadügymi­nisztérium egymondatos cá­folata szerint sem amerikai pilóták, sem gépek nincse­nek Angolában. A Fehér Ház szóvivője közölte: „hivatalos minőségben nincsenek ame­rikaiak Angolában”. Ameny- nyiben magánszemélyek van­nak ott, azokról a kormány­nak nincsen tudomása. A hivatalos cáfolatok elle­nére nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok — ha bur­koltabb formában is és első­sorban az Angolával szom­szédos országok révén — foly­tatja az angolai nyugatba­ráGmozgalmak támogatását; Hivatalos adatok szerint Wa­shington novemberig 32 mil­lió dollárt fordított angolai beavatkozásának céljaira. Mint emlékezetes, a CIA és más szervek által előirány­zott 28 millió, valamint to­vábbi összegek felhasználá­sát a szenátus decemberben! megtiltotta, és a kérdés ja­nuárban újra a törvényhozás elé kerül. Dick Clark demokrata sze­nátor kedden szenvedélyes hangon sürgette az Egyesült Államok kivonulását Angolá­ból, mert, ha ott maradunk,' méghozzá Dél-Afrikával együtt, az biztos katasztrófa.' Clark szenátusi vizsgálatot követelt az angolai amerikai beavatkozás ügyében, emlé­keztetve rá: a kormány kép-- viselői decemberben a szená­tus külügyi bizottsága előtt tagadták, hogy folytatódnak a segélynyújtási akciók. A szenátor egyúttal azzal vá­dolta meg a Ford-kormányt,' hogy Angolával kapcsolatos diplomáciai és katonai lépé­seit összehangolja a dél-afri­kai kormánnyal. A washingtoni kormány a kevéssé meggyőző, szűksza­vú cáfolatoknál marad és várja: mit eredményeznek az afrikai országok Angolá­val kapcsolatos álláspontjá­nak befolyásolására irányuló erőfeszítései. A Time-maga- zin legújabb száma szerint egyes nyugatbarát afrikai kormányok elkötelezték ma­gukat az amerikai álláspont mellett. Hiába festett a falra min­denféle világpolitikai ördö­göt a Fehér Ház és a kül­ügyminisztérium — az ame­rikai szenátus az angolai beavatkozás ellen szavazott. A kormány még a kongresz- szus másik testületében, a képviselőházban reményked­het, de nem sok alappal. Mert korántsem csak Angolá­ról van szó, nemcsak arról, hogy a vietnami kígyó meg- marta kongresszus fél az egyelőre még csak gyík mé­retű angolai CIA-akcióktól (persze: annak idején Viet­nam is néhány zsoldossal, ügynökkel és fegyverszállítá­sokkal kezdődött...), sokkal inkább arról, hogy Angola ügyében is folytatódik a kor­mány és a kongresszus ha­talmi kötélhúzása, amelyben a törvényhozás ellenőrzése alá akarja vonni a külpoliti­kai irányítást. „Ha ez így megy tovább, kongresszusi külpolitikát fo­gunk folytatni” — zsörtölő­dött a külügyminisztérium, a State Department egvik ve­zetője. Az pedig fából vas­Poliíikai paraHxis? karika — fejtegeti minden beszédében, szinte már kö­nyörögve Kissinger. A kong­resszus megszabhatja az irá­nyokat, ellenőrizheti a kül­politikai gyakorlatot, még­sem szólhat bele a „napi dip­lomáciába” — érvel a kül­ügyminiszter. Az egykor fel­sőfokon magasztalt „diplomá­ciai varázsló” érvei borsó­ként hullanak le a Capitolium falairól: megkopott Kissin­ger varázsa is. A szavainak ellentmondó titkos külpoliti­kai akciók (például Chilé­ben) bizalmatlanná tették a honatyákat a professzori ékes­szólással szemben. De ami a fő: — ha tetszik, ha nem, ha ésszerű, ha nem — az amerikai kongresszus most revansot kíván venni a kor­mányon. Az „elnöki külpoliti­ka” Vietnamot, CIA-ügyeket eredményezett, tetszetős hát a jelszó: „Nagyobb kong­resszusi ellenőrzést!” Igen ám, de mi a kongresz­NÓGRÁD - 1976. január 8., csütörtök szus: egy felső- és egy alsó­ház, 535 politikussal, aki a legkuszáob érdekszövevénye­ket képviseli, s jóformán szü­net nélkül a saját újravá­lasztásukkal törődnek, meg főleg azzal, hogyan biztosít­hatják az ahhoz szükséges pénzt (vállalva a lekötelezett­ségek sorát). Nem csoda te­hát, hogy a jogos ellenőrzé­si vágy szinte elválasztha­tatlanul keveredik a szerep­lésre törekvéssel és az érde­keltségek aktív szolgálatával. S mivel a demokrata párt, vagyis az ellenzék van több­ségben, amelynek elnökjelölti posztjára jóformán bárki pá­lyázhat, sokan 1976 politikai ugródeszkájának tekintenek minden olyan ügyet, amely biztosíthatja számukra az új­ságok első oldalát, a tévé­híradók figyelmét. Ráadásul nem választott, azaz politi­kailag „meg nem mért” el­nök ül a Fehér Házban, és szürke politikusok a demok­raták capitoliumi vezérposzt­jain. Megtört tehát az ame­rikai külpolitika kétpárti fo­Kínai űrhajót bocsátanak fel? lvamatossága, s helyreállítá­sa 1976 novemberéig aligha várható. Ezért sincs kimutatható következetesség a múlt év kongresszusi külpolitikai lé­péseiben. Lefogták a kormány- kezét Indokínában és Angolá­ban, a török segély és a CIA ügyében, ám a szovjeté—ame­rikai kereskedelmi törvény- ügyében. is, és a Panama-csa­tornáról kötendő, Latin-Ame- rikában követelt új szerződés kérdésében. S máris latolgat­ják az elemzők, minő szere­pet játszana a kongresszus a kritikus választási kampány- hónapjaiban egy esetleges új SALT-megállapodás kapcsán, avagy éppen az Egyesült Ál­lamok és a Közös Piac régi keletű piacvitáinak konkrét ügyeiben? Most tehát a másik véglet felé lendült az amerikai poli­tikai inga, s a legtöbb megfi­gyelő szerint visszalendülé- séig, a hatalmi harc éldől­téig alighanem „politikai pa- ra'ízisra” kell számítani. So­kak szerint Kissinger — no­ha nem állt szándékában — végül is emiatt fog idő előtt lemondani. Avar János Kína szerdán adott élső ízben olyan jelzést, hogy eset­leg szándékában áll ember irányította űrhajót felbocsá­tani. Mint ismeretes, a negyedik kínai mesterséges hold nem­régiben sikeresen visszatért a Földre, s ez adta most az ötletet a Kuangming Zsipao című pekingi napilapnak, hogy a témáról cikkezzék. A lap szerdai számában, a népszerű-tudományos okfej­tés keretében a következő megjegyzés olvasható: „A szputnyikok visszaté­rítése fontos eleme az űrre­pülés technikájának, nagy a jelentősége a mesterséges hol­dak további felhasználásá­ban, valamint az ember irá­nyította űrhajók kifejleszté­se szempontjából.” Az idézetnek a legutolsó néhány szava indít pekingi politikai megfigyelőket arra a feltételezésre, hogy az űr­repülésre való célozgatás tu­datos: Kína. rakétatechnikai fejlődésének ha rém is szük­ségszerű, de presztízsokok mi­att logikus fejleményeként megkísérelheti ember felbo­csátását az űrbe. A kínai sajtó szerdán föl­fedte, hogy az egyetemi re­form után a „kulturális for­radalom” egy másik „nagy” vívmányát, az úgynevezett forradalmi mintaoperák rend­szerét is támadások érik. Sajátos módon ezek a tá­madások nem kívülről jön­nek, hanem mint a szerdai Kuangming Zsipao írja, „mű­vészkörökből” — mint aho­gyan az egyetemi reform bí­rálata is „oktatói körökben”, hangzott fel. Magától értetődik, hogy a pekingi lap cikkírója hevesen kiáll a forradalmi mintaope­rák mellett és elveti a kri­tikát, miszerint e művek „fé­keznék a művészet fejlődé­séi”. Szerinte a „mintaoperák elutasítása és a sok fecsegés a művészet úgynevezett fej­lődéséről a földesurak, a bur­zsoázia és a revizionizmus művészetének nyit kaput”. Végül is, mondja, ha a forra­dalmi mintaoperák („a pro­letariátus forradalmi művé­szete”) fékezik az effajta mű­vészet kialakulását, akkor jó szolgálatot tesznek (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom