Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

Megyei filmbemutatók Az öMoefiveirgvárban hallottuk Diákok — pályaválasztási tanácsadó szerepben Szilveszter éjjel vajon hány koccintáskor csendült szép hangú, szép formájú sal­gótarjáni pohár az ünneplők kezében? Ki tudja? De ki gondol erre? A vásárlókat elsősorban az üvegáru szép­sége, hasznossága érdekli, nem az, hol készült, milyen mesterek keze nyomát őrzi. Csak ritka esetben — mint a televízióban sugárzott váro­sok közötti vetélkedőben — kerül premier plánba az üveg­ipari folyamat szépsége, iz­galma, az üvegesszakmák belső élete. Márkás a Salgótarjánban formált pohár és kancsó — és úgy látszik, az utóbbi idő­ben a készítői, az üveggyári szakmunkások iránt is nő az érdeklődés. Üj kezdeményezés A megye sok iskolájában a kémiaszertárak egyik pol­cán ott található az üveg­gyártás anyagait bemutató kis kollekció. Legtöbbet per­sze az „élő” bemutatás, a gyárlátogatás ér e munkate­rület megismertetése, meg- kedveltetése érdekében. Ezért a gyár pályaválasztási fele­lőse, Kalocsay Jenő, tavaly minden általános iskolának elküldte a látogatásra invi­táló, tájékoztató leveleket. — Ősztől idáig hat iskolá­ból jöttek. Nem túl sok ez. De régi tapasztalat, hogy ilyenkor, január-február tá­ján érkezik a jelentősebb „látogatási hullám”. Közben persze házhoz mentünk és megyünk: szülői értekezle­tekre, osztályfőnöki órákra látogatunk el. A pályaválasz­tási hetekre hat tablót ké­szítettünk, amelyek bejárták a megyét, vándorkiállítással. Uj kezdeményezés — és úgy látom, beválik —, hogy má­sodikos-harmadikos üvegipa­ri szakmunkástanulókat is kiküldünk egy-egy osztályfő­nöki órára* Arra gondoltunk, talán a gyerekeknek érde­kesebb, könnyebben fogal­mazzák meg kérdéseiket, közvetlenebbül látják e szak­munkát, ha náluk alig idő­sebb üvegfúvó-tanuló szájá­ból hallják. A Sóshartyáni Általános Iskolában járt az egyik harmadikos fiú. Ami­kor a tanulók gyárlátogatás­ra eljöttek, csupa jót mond­tak „vendégszerepléséről”. Szirákra is kértek két diákot pályaválasztási tanácsadásra. Jánosaknáról jöttem — Jönnek-e személyesen is érdeklődni? — Decemberben voltak kis­lányok, akiket az üvegcsi­szolás érdekelt. A fiúk is azt kérdezgetik először. Szerin­tem elterjedt a tévhit, hogy nagy erőkifejtést igényel az üvegfúvás, pedig nem így van. Egy rézfúvós zenész „mestersége” sokkal fárasz­tóbb. Beszélgetés közben kopog­nak az ajtón. Egy apuka ér­kezik fiával együtt. A jövő héten kezdődik a tanítás, a második félév, előtte a fiú szeretne közelebbről megis­merkedni a távolból már vonzó üvegesszakmával. — Szarvas Csaba vagyok. Jánosaknáról jöttem. A Ho- mokterenyei Általános Isko­lában végzem a nyolcadikat. Az eredményeim? Hármas és négyes között. — Azt tudod, hogy a ma­tematika, fizika, kémia lesz a legfontosabb a szakmun­kásképzőben ezekben a szak­mákban? No, és a rajz, a gyakorlati érzék, kézügyes­ség. — A fiam nagyon ügyes kezű — és a papa sorolja az eseteket, amikor bebizonyí­totta gyakorlati készségét. — A matek... az bizony gyen­gébben ment — de rákapcsol, nem buta gyerek, és ha akar valamit, csak többet tesz érte. Kérdésemre, hogy látta-e már a gyárat belülről, nem­mel válaszol. Sajnos, az is­kolájuk még nem szervezett ide tanulmányi kirándulást. Talán ebben az évben. Felnőtt „pályaválasztók.” Az általános iskolát vég­zetteken kívül a gyáron be­lül is keresik az utánpótlás forrásait. És nem sikertele­nül! — Tíz asszony vizsgázott a festőtanfolyamon. Közepes eredménynél rosszabb nem volt. Magam is meglepőd­tem, hogy elektrotechniká­ból, fizikából milyen frap­páns. szép feleleteket pro­dukáltak. Heti nyolcórás tan­folyamra jártak, a szakmun­kásképző anyagát vették át — érdeklődéssel és szorga­lommal készültek. Ügy érez­ték, csak így éri meg iga­zán. — Más területen, az igazi hiányszakmában, az üvegfú­vásban nem indítanak ha­sonlót? — Hamarosan. Több mint hatvan jelentkezőnk van! A tízhónapos kurzust általá­nos iskolai végzettséghez és ötéves gyakorlathoz kötöt­tük. A vállalkozók egy része bankafúvó (golyókészítő), a többiek már üvegfúvóként dolgoztak. A könyveket, a tanfolyam költségeit a gyár fedezi. Mit kíván vajon magának az üzemi pályaválasztási fe­lelős a még jobb munkához? Kalocsay Jenő szavaiból két „kívánság” rajzolódik elő. Az egyik: a gyár KlSZ-szerve- zete tegyen az eddiginél töb­bet a sokoldalú pályaválasz­tás; tevékenység segítésében, a leendő szaktársakért. A másik dolog ennél nehezeb­ben teljesíthető, bár jeleivel — örömünkre — egyre több­ször találkozunk: a szemlélet pozitív változása, a fizikai munka nagyobb becsülete a választás előtt álló diákok és a tanácsot adó felnőttek szemében. Kiss G. Magdolna Mai tévéajánlatunk Tanulnak a ZIM-ben A Zománcipari Művek sal­gótarjáni gyárában hagyomá­nyai vannak a tanulásnak. A tanulni vágyó dolgozókat a gyár szívesen segíti és tá­mogatja, hogy munkájuk mel­lett bizonyítványt szerezhes­senek. Ebben a tanévben a kihelyezett általános iskolá­ba kilencvenen iratkoztak, az ugyancsak üzembe kihelyezett középiskolába pedig ötven­négyen járnak. Emellett so­kan másfajta középiskolában, illetőleg az üzemben szerve­zett kü'önféle tanfolyamokon tanulnak. 20.55: Forradalmár vagy színes polgár. Riportfilmsorozat I. része. A Heltai András által ké­szített négyrészes és min­dig más címet viselő riport­filmsorozat Amerika társa­dalmi problémáiról szól. El­sőül a Los Angeles melletti wattsbeli 1965 -ös néger fel­kelésről látunk filmet. Az akkori felkelés résztvevői, néger harcosai elevenítik fel az eseményeket. Megszólal Cecil Williams lelkész, a polgárjogi mozgalom egyik vezetője is. A filmben azt próbálják eldönteni, vajon forradalom, baloldali politic kai megmozdulás zajlott-e le Wattsban, vagy csak faji megmozdulásról, néger zavar­gásról volt-e szól. SSsiberio fajain (4.) Szibériában az a közmon­dás járja: „Nem is járt Szi­bériában, aki nem látta a Bujkált”. A mondás minden bizonnyal igaz, mert ennyi természeti szépséget együtt ritkán láthat az ember. Bár­mily messze van is, az egész országban büszkeséggel em­legetik ezt a rendkívüli tü­neményt. Amint a tajgán át­vágott országúton közeledünk fe'éje, az út egyik meredeké­ről kápráztatóan kék színek­ben pompázik a majdnem mindig felhőtlen ég sátra alatt, s így tárulkozik az em­ber elé. A tó nyugati partján hatalmas, hófödte hegyek nyúlnak az égbe. A Rajkái a szülőanyja az Ankarának. amelyen már három hatalmas vízi erőmű készült. Felüle+ét tekintve a világ legnagyobb nyolc tava között van: mélységre és víz- men'-'ségre a v:lgg Unig. Ta'án, kevésbé is­mert érdekessége, hogy 452 méter magasan van a tenger szintje felett. Ezt a hatalmas medret 336 kisebb-nagyobb folyó táplálja. A Bajkál víz­bőségét mi sem jellemzi, job­ban, mint az, hogy ha min­den belé torkolló folyót le­zárnának, az Angara négyszáz éven át kapna „anyai” táplá­lékot. Egészen különös. európai számára szinte felfoghatatla­nul tiszta a tó vize. A kör­nyéken lakó ötvenezer ember a Bajkál vizét tisztítatlanul kapja, még a szanatóriumok is! Sokrétű a Bajkál növénv- és állatvilága. Elsősorban an­nak köszönheti, hogy vize rendkívül tiszta és oxigéndús. A Fekete-tengernek csak a felső rétegeiben van élet, a Baikál tóban fenékig találha­tók különfé'e élőlények. Az eddigi kutatások szerint 1800- fó'e é'ő’énvt ta’áitak benne. 1.- 000 növénvi. 1200 állati. Az é'őlénvek három­negyed része csak a Rajkái­ban fordul elő. Óriási hal­mennyiség van ebben á Ba­latonnál ötvenszer nagyobb tóban, több mint a Balti-ten­gerben! A háború idején és még utána is 1969-ig rabló- gazdálkodás folyt a hallal. De rádöbbenvén a pusztulás ve­szélyére, megszüntették az ipari halászatot. A halfélesé­gek közül a legismertebb a világhírű omul, íze, zamata, még a királyi udvarokban is elismert volt. Egy másik hal- különlegesség a goldmenka; élve szüli utódait, ötven mé­teres mélységben él egy rák- fajta, amely évente hússzor szűri meg a tó vizét. Van a tóban lazac is, amely meg­növekedhet 120 kilogrammos­ra és még 19—20 éves korá­ban is ad ikrát. Nagyon ked­velt a szibériai pisztráng, amely a tavat tápláló folyók- ból kerül a hálóba. évente mmtegv 30 ezer mázsa. Ér­tékes á”at a fóka. az utóbbi időben 70 ezerre szaporodott fi 980-ban 25 ezer). Szőrméié­ből dróga bundát készítenek. A tókörnyék legnevesebb vadfé'eséce a cobolv. Igen ritka állat, négyzetkilométe­4 NŐGRÁD — 1976. január 7., szerda Kezdetnek kitűnő Az emlékezetes filmélmé­nyekben „soványabb" decem bér után jólesik olyan érté kés. magas színvonalon szó rakoztató művekről szólni mint az e héten bemutatásra kerülő produkciók. A bolgár Kecskeszarv, az angol Foly­tassa Kleo!. az NDK-beli Von­zások és választások, a szov­jet Huckleberry Finn és a csirkefogók igazán kitűnő kezdetét jelentik az új eszten­dőnek; kívánjuk, hogy tartó­sukon, egész évre vonatko­zóan ez a minőség! A Goethe regényből ké­szült Vonzások és választá­sok című NDK film megte­kintése után Hans Kauf­man professzor így írt a Neues Deutschland hasábjain: „A »■Vonzások«-at megfilmesíte­ni — merészség volt... Nem csak egy kis csoport Goethe- ismerő és Goethe-barát szá­mára érdekes ez az 1809-ben megjelent regény? Ezeket az előítéleteket a film megcá­folja, és ez már megérte a kockázatot. A film alkotói felfedezték és a nézőt is rá­vezetik, hogy Goethe csodá­latosan modern szerelmes re­gényt alkotott. Ez azért is sikerül, mert lemondanak ró­la, hogy Goethét „kijavítsák”. A nagyszerű filmet Regine Khün forgatókönyvéből Sieg­fried Khün rendezte, a fő­szerepeit Hilmar Thate, Ger­ry Wolf, a lengyel Beata Tyczk'ewicz és a csehszlo­vák Magda Vasaryová játsz­Az utóbbi évtized egyik legátütőbb sikerű filmje minden bizonnyal a most fel­újításban vetítésre kerülő Folytassa, Kleo! című angol filmvígjáték. Az 1966-ban be­mutatott, Gerald Thomas ren­dezte műnek eddig egymillió­nyolcszázezer nézője volt ha­zánkban. Felújítása tehát minden kétséget kizáróan in­dokolt, hiszen az eltelt idő­szak alatt a mozinézők újabb' generációi nőttek fel, akik szintén kedvelik a vidámsá­got, a kacagtató történeteket; és bizony nem árt az újabb megtekintés az idősebbeknek sem. Annál is ' inkább, mert valódi, jó vígjátékokban mos­tanság szűkölködünk. A mu­latságos vígjáték Julius Cae­sar korában játszódik, s a rendkívüli képességű hadve­zér a spanyolok után éppen a britek leigázására készül. Julius Caesart Kenneth Wil­hams. Antoniust Sidni James, Calpurniát Jdan Sirns, Kleo­pátrát Amanda Barrie ala­kítja, míg a valamennyi ró­mai eszén túljáró, ügyes an­gol figuráját Kenneth Connor formálja meg. A gyermekeknek nyújt kel­lemes szórakozást a Mark Twain regényéből készült Huckleberry Finn és a csir­kefogók című szovjet film. Faház a tóparton. renként csupán egy van be­lőle. Éppen ezért igen drága. Egyetlen állat szőrméje, ki­készítve, 900 dollárt ér. Ezt a cobolyfajtát már sok he­lyen próbálták mesterségesen tenyészteni, de semmire sem jutottak, mert az erre honos coboly szürkéskék pihéje utánozhatatlan. Weither Dániel (Következik: Új város a tajgán) Jelenet a Mussolini végnapjai című olasz filmdrámából. Azt hisszük, hogy a két név említése elégséges vonzerő az ifjúság számára, hiszen ez­rek olvasták, s olvassák ma is. A filmet Georgij Danyi- leja rendezte, Huckleberry Finnt Roman Magyanov jatsz- sza. A XVII. századi Bulgá­riában játszódik a Kecske­szarv című filmdráma. Az egyik legjelentősebb 'bolgár kulturális lap, a Narodna Kul­túra írta: „A Kecskeszarv az emberi harc eszközeiről, cél­jairól, valamint az élet érté­keiről szól. Az alkotók mind­ezt az erőszak (fizikai és pszichikai) problematikáján keresztül mondják el úgy, hogy a néző elé állítanak két hőst egy történelmi korból, ahol az erőszak a lét köz­ponti kérdése volt”. Az anyja halálát megbosszúló leányt Katya Paszkálévá alakítja. A Mussolini végnapjai cí­mű Carlo Lizzani rendezte olasz filmdrámát Balassa­gyarmat után most a salgótar­jáni premiermoziban mutat­ják be. Főszereplői: Rod Stei­ger, Lisa Gastoni. Henry Fon­da és Franco Nero. Palóc föld 1975\ó Napvilágot látott a Palóc­föld 1975. évi, hatodik száma. A kéthavonként megjelenő nógrádi társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyó­iratnak ez egyúttal múlt évi utolsó száma. A korábbi számokat lapoz­gatva, s azokhoz néhány meg­jegyzést fűzve, már említet­tük, hogy a lap erényei közé tartozik a társadalompolitikai kérdések felvetése, a mind árnyaltabb válasz keresése napjaink közéletének kérdé­seire. A lapnak ezen aktív közéletiségét — többi között — a Változó valóságunk ro­vat írásai fémjelzik. A rovat­ban közölt publikációk rend­szerint egy-egy témacsoport köré szerveződnek, annak kü­lönböző oldalról történő meg­közelítését, kifejtését adják. Ez a gondolati kör most a városiasodás, a városi életfor­ma szerepének vizsgálata a szocialista életmódban. " A témakört Csongrády Br'a gondolatébresztő publicisztj- kája vezeti be. Közli a nem­rég megjelent „Magyarország megyéi és városai” című kö­tetből azt a néhány adatot, amely mintegy számot ad ennek méreteiről. Eszerint Magyarországon jelenleg a népeség 49.5 százaléka város­ban él. az ezredfordulóra elő­reláthatóan az arány mint­egy 70 százalék lesz. A városi jelleg tehát folyamatosan to­vább erősödik. S ez a jelleg 82 hazai települést egyesít azonos kategóriába. Ezután a szerző rátér a szocialista élet­mód szerepének vizsgálatára ezen életformában. Miből is áll va’óiában Aczél György találó kifejezésével élve, a mi új „életreceptünk?” — teszi fel a kérdést. Válaszában leg­főbb elemeinek a munkát, a közösséget, a kultúrát jelöli meg, s e három tényező szer­ves egységét hangoztatja. Vadas A.ndor építészetünk harminc esztendeiének ered- ménveit e’emzi. Szól az épí­tészet egészének részeiről is. így a településrendezésről, az ipari és mezőgazdasági épí­tészetről, a lakótelepek építé­szetéről, a közintézmények építészetéről, a kislakásépítés­ről, a „szabad idő” területek építészetéről. „Település mé­retű” építészeti együtteseink közül, mint egyik legsikerül­tebb hazai példát említi Sal­gótarján városközpontját. Részletesen szól Balassagyar­mat rekonstrukciójáról, vala­mint falvaink építészetéről. E publikációt Szokács Lász­ló interjúja követi dr. Döm- södi Péterrel, a Nógrád me­gyei Közegészségügyi és Jár- yányügyi Állomás igazgató • főorvosával, a Hazafias Nép­front Nógrád megyei bizott­sága mellett működő környe­zetvédelmi munkaközösség el­nökével. Az interjúban arról esik szó. ahol tart megyénk, illetve Salgótarján a környe­zeti ártalmak elleni védeke­zésben. Röviden szólunk a lapszám szépirodalmi rovatáról. Ez gazdagabb a korábbiaknál mind a novellákat, mind pe­dig a verseket tekintve. A hazai, illetve a Nógrádban élő szerzőkön túl Stefán Attila Brezány verseit olvashatjuk, Jánosy István tolmácsolásá­ban. Itt említjük — bár az egész lapszámban megtalál­hatók — a III. országos zo- méncbiennálé alkotásairól ké­szült felvételeket, amelyek emelik a lap esztétikai minő­ségét. egyúttal informálnak a Salgótarjánban megrendezett b'ennáléról. Szabó Károly • Merre tart Balassagyarmat? című írása, kitűnően foglalja össze me­gyénk második városának fejlődését, részletesen foglal­kozik — többi között — a szocialista ipar megteremté­sével a városban, a balassa­gyarmati munkássággal, ille­tőleg a lakosság átrétegződé- sével. Gazdag körkép Járja a Palócföld múlt évi utolsó szá­mát. amely tartalmával — s az itt nem említett számos más írásával — megfelelő kénét ad a megyei s'e’lemi, művészeti törekvésekről is. T. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom