Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

PúrtTiízotíság tárgyalta Munkaprogram öt cnzicndűre (5.) Népgazdasági érdek, a dolgozó érdeke AZ V. ÖTÉVES TERV időszakára kijelölt feladatokból érződik, hegy a rétsági járás­ban nem kényeztették el magukat, amikor megjelölték, mit kell tenniük, hogy kielégít­sék a népgazdasági igényeket, az adottsá­gainak legmegfelelőbb termelési szerkezet kialakításával. Szó szerint így fogalmazódott a pártbizottság elé terjesztett területfejlesz­tési program az ötödik ötéves terv idősza­kára a mezőgazdaságban: „Az ágazatok komplex fejlesztése, a kialakult rendszerek megszilárdítása, az üzemfejlesztési tervek szerint, összhangban a tájkörzetek fejleszté­si programjával . . A tanácskozáson vita kerekedett ebből, mert számokkal -illusztrálva így néz ki a helyzet: a termelési érték éves növekedési üteme az ágazat összességében 3—3,5 szá­zalék. Azt jelenti, hogy 1980-ra tiszta búzá­ból hektáronként 39—40 mázsát, kukoricá­ból hektáronként 60 mázsát, cukorrépából pedig 350—400 mázsát kell termeszteni. A legilletékesebbek, a mezőgazdasági termelést irányító tsz-elnökök szólaltak fel. Közülük Törnek Jenő, a romhányi egyesült tsz el­nöke, aki a cukorrépa-termesztésben a leg- érdekeltebb, Adamcsek Pál, a diósjenői tsz elnöke, azt mondta, nagyon nehéz lesz a célkitűzést elérni. Aki csupán lelkesedésből hurráhangulat­tal fogadja a feladatot, az nélkülözi a rea­litást, mert igenis az igazsághoz tartozik: ha a tervet valóra kívánják váltani, kerrfény munkát, igényes vezetést, minőségi változást követel vezetőktől, vezetettektől egyaránt. De a pártbizottság éppen azért ülésezett, hogy megbeszélje: mivel jár ez, milyen erő­feszítést követel, és amikor megegyeztek a feladatokban, határozattá emeljék. Ezek a határozatok nem keltették az emberben azt a benyomást, hogy egy járás terve, jóllehet, a járásban fogják megvalósítani. A határo­zatok — ahogyan az egyik felszólaló meg­jegyezte — „a nemzetben gondolkodva” szü­lettek, magyarán, a népgazdasági érdekeket figyelembe véve, és hosszabb időre szólóan. Hivatkozzunk a tényeket rögzítő pártbi­zottsági jelentésre: „A járást az egyre kor­szerűsödő mezőgazdaság és a dinamikusan fejlődő ipar jellemzi. Öt új ipari üzem lé­tesült, a meglévőket felújították. Az ipari terv termelési értéke 230, a nyereség 579, a foglalkoztatottak száma 119 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági üzemek a dol­gozók létszámának arányos csökkenése mel­lett 5—7 százalékkal emelték a termelési eredményeket, mely száz százalékban a ter­melékenységből adódott. A kiegyensúlyozott munka nyomán emelkedett a lakosság élet­színvonala, amelynek egyik mutatója, hogy öt év alatt 956 lakást építettek és ebből 920 épületet saját erőből. A számok a legfőbb bizonyító erők, értel­metlen lenne velük vitatkozni. Mégsem a számokkal folytatjuk. Az elért eredmények es ä népgazdaság érdekei között keressük a kapcsolatot! Ha a népgazdaság gazdasági, politikai erőviszonyai nem így alakulnaK, mint alakultak, vajon milyen forrásból biz­tosítottak volna a járás iparának, mezőgaz­daságának a fejlődését? Ha a népgazdaság nem tudta volna biztosítani a munkalehető­séget, a keresetet, vajon milyen anyagi erő­ből merítve építettek volna az állampolgá­rok annyi lakást, mint amennyit felépítet­tek öt esztendő alatt? Ezt jelenti a népgaz­daság szakadatlan erősítése, és ezért keil most még inkább, mint valaha a népgazdasá­gi érdekekben gondolkodva végezni a mun­kát. Mert amilyen erős a népgazdaság, olyan mértékben emelkedik az állampolgárok élet- színvonala. Az életszínvonalat pedig meg­szakítás nélkül emelni kell. A munkára nagyobb gonddal, magasabb szaktudással és küzdeniakarással kell fel­készülni. És ez az amire a járási pártbizott­ság körültekintéssel hívta fel a járás lakos­ságának a figyelmét. Említettük, hogy a búza termesztését hek­táronként 39—40 mázsában határozták meg. Ez magasabb, mint a balassagyarmati já­rásban tervezetté, tehát jó munkát kell vé­gezni a cél érdekében. Igazuk van, ma a bá­tor és okos kezdeményezések éveit éljük. Jogosan, mert rengeteg még a tartalékunk, és ez így van a jól jövedelmező búza termesz­tésével is. A rétságiak nem hagyták figyel­men kívül, hogy a változatlan termelési szint mellett növekednek a termelési költségek, mert emelkedtek a növényvédő szerek, a műtrágya, az energia költségei, miközben a gabona felvásárlási ára nem változik. Az itt keletkezett különbséget csak több mázsa búza termesztésével lehet a nyereségesség javára fordítani. EZ A TÉTEL ALL a cukorrépa-termesz­tésre, a bogyósokra, a kukoricára, a takar­mány előállítására és nem utolsósorban az állattenyésztésre. All és kemény, következe­tes, hozzáértő munkát igényel. A járás szö­vetkezeti parasztsága saját kárán tanulhat­ta meg az elmúlt őszön, mit jelent egy lé- legzetnyire is lazítani a munkában. Az ara­tást az elsők között fejezték be. és akkor megpihentek a 'babérjaikon. Eltelt három hét,' amikor hozzáláttak az őszi munkához. Csak ennyi időkiesésről volt szó. mégsem tudták a mai napig pótolni, amit mulasz­tottak.' Nincs tehát lehetőség arra a mező- gazdaságban sern, hogy megálljunk. Nem arról van szó, hogy emberfeletti, vért izzasz­tó munkát kell végezni. Nem, hanem oko­san, folyamatosan, hasznosan dolgozni a le­hetőségek legjobb kihasználásával. Ez az amit a pártbizottság megjelölt többek kö­zött. a járás gazdaságának magasabb szint­re való emelése érdekében. Bobál Gyula Mielőtt megkerestem és el­mondtam, hogy írni szeretnék róla, sokszor végiggondol­tam: mit és hogyan rögzítsek. Kifejezi-e egy írás az elis­merést. a munkát, a szándé­kot. amelyben Tolnai Bálá­nak része .volt? Beszélgeté­sünkre az általános iskola egyik tantermében — miköz­ben a napközis gyerekek ír­ták a házi feladatot -r- került sor .. GYERMEKKORI ÉVEK ÉS VÁGYAK Héhalomban született. 1945. június 10-én. A család Paks­ról származik;, a háborús években költöztek az „isten háta mögötti faluba”. Béla a harmadik gyerek volt. . . Szü­leik viszontagságos és keser­ves társadalmi és családi helyzete révén- a gyerekek Egy if júsági vesető mostoha körülmények között nevelkedtek. Áz apa évekig liadilogságban voit, s haza- jüveteie után „fontos beosz­tására” hivatkozva magára hagyta őket. Édesanyjuk em­berfeletti erővel dolgozott és, küzdött, hogy gyermekeit fel­nevelje. iskoláztassa; egyálta­lán kenyeret és jövőt bizto­sítson részükre. JVIihdezt két keze munkájával tette. Reg­geltől estig| varrt az öreg var­rógépen. De sokszor sírva hagyta abba a munkát — úgy hajnaltájt... Erőt vett magán, s újra és újra nekirugaszko­dott a munkának. Később fő­zőnő volt, a palotási tsz-ben. Szervezte és vezette az MNDSZ-t. Munkája révén felvették a kommunista pari­ba. Az évek múltak — és mint a mesében — a gyerekek felnőttek és büszkeségei lellek az édesanyjuknak. Teljesültek a vágyaik is: a család együtt maradt. Jó- ban-rosszban segítették egy­mást. Ez a közösség volt az alap a további te-vek és cé­lok megvalósulásához. Béta leghőbb vágya is teljesült: tanulhatott. AZ IFJÚKOR ÉS A MOZGALOM Az általános iskolát Buda­pesten kezdte, Hényetben, Palotáson és Pakson folytatta. Végül is Palotáson fejezte be. Kazincbarcikára került, vegyipari -technikumba. Az első év sikertelensége után és a szülőföld „hívó szavára” hazajött, s Aszódon tanult a gimnáziumban. Itt lett KISZ- tag is. Miután már korábban — az úttörőcsapatban vezető­ként dolgozott — tapasztalato­kat szerzett, a KiSZ-ben is vezető lett. Négy éven át tár- sadalmimunka-íelelős volt. Emellett részt vett a héhalmi ifjúsági szervezet munkájában is. 1963-ban, az érettségi után hazakerült és képesítés nél­küli nevelőként dolgozott. Megbízták — és ő lelkesen végezte — a KISZ-ben mun­káját. Vezetőségi tag, s ké­sőbb — 1964-ben — alapszer- vezeti titkár. Munkája révén fellendült az alapszervezeti élet. Társadalmi munkaakció­kat végeztek a tsz-ben, ku­koricát kapáltak, répát egyel­tek, fásítottak, színjátszó csoportot alakítottak. A szó igazi értelmében „kiharcol­ták” a helyiséget a KISZ- nek. De nemcsak harcolni kellett: a tsz 1966-ban az egész szervezetet Fonyódra küldte üdülni. Felejthetetlen emlékekkel tértek haza.., 1967-ben felvették az egri pedagógiai főiskola levelező tagozatára. 1971-ben általános iskolai tanári diplomát ka­pott. Matematika és kémia szakos tanár lett. és ma is ezeket a tárgyakat tanítja. Közben megházasodott és egy gyermekük született. 1972-ben Csillebércre került egyhónapos vezetőképző isko­lára. Hazajövetele jután — pártmegbízatásként — úttörő­csapat-vezető. A vezetése alatt álló csapat 1974-ben megkap­ta a KISZ kb dicsérő okleve­Ezért a pénzért! AZ ALCÍM, ha kérdés­ként szerepel, magában hordja a választ is, „Ezért a pénzért túl sokat kíván­nak”. A felkiáltójel a hang­súlyeltolódást érzékelteti: többet, jobban, eredménye­sebben kell dolgozni! Igen, ezért a pénzért! A védeke­zést támadás, az alkudozást a teljesítmények határozott megkövetelése váltja fel. Nem valaki, vagy valakik önkényes elhatározása, ha­nem az élet, a világpiac diktálja a tempót. Ha nem tudnánk a lépést tartani, elkerülhetetlenné válna a lemaradás, a visszaesés. Az eltelt két esztendőben adósak maradtunk a válasz- szal, s adósságra költekez­tünk, s az új ötéves terv erőfeszítései arra összponto­sulnak, hogy utólérjük ma­gunkat. A fogyasztás szo­lidabb növekedése fékezhe­ti a belső tartalékok hatá­rozottabb feltárását. A tar­talékok pedig bennünk, vannak, képességünkben, te­hetségünkben, feszítő türel­metlenségünkben rejlenek. Ha a másokra mutogatás és kivárás szellemét az önkri­tikus helyzetelemzés és ak­tív cselekvés váltja fel, ak­kor széles fronton összefog­va nyomulhatnak előre ve­zetők. ügyintézők, munká­sok egyszerre. A legnagyobb tartalék az előre látó. okosan mérlege­lő, a bátran kezdeményező és szervezett vezetés. A mércét magasra emelték a vállalatok, a szövetkezetek gzadálkodási „játékszabá- ' lyainak” megszorításával. A verseny új startfelté­telek közt indul, a rajtkő­nél még egyformák az esé­lyek. A versenycélt és a hozzásegítő részidőket a ve­zetői koncepciók, a helyi tervek fogalmazzák meg. A nehéz helyzetben még_ nyil­vánvalóbbá válnak a veze­tői talentumok, a legjobb képességek. Magasfokú tu­dás, felelősségérzet szüksé­ges, hogy a vezető ilyenkor is tudjon lelkesedni. Fe­gyelmezni. másoktól többet követelni csak az képes, aki többet tud és erősebben akar másoknál. A mércét magasabbra kell állítani a vállalat, a szövet­kezet minden részlegével, üzemével, szakemberével, munkásával szemben. Ez is helyi tervezési és szervezési feladat. Fontos az ösztönzés húzóerejének fokozása. A életútja lét, majd egy évvel később a KISZ kb vörös selyem-zászla­ját. Tolnai Béla pedig a kiváló úttöi őmunicáért oklevél­lel és Kiváló úttörővezető ki­tüntetéssel jutalmazták. Elis­mert ember, nevelő és vezető. Járásszerte ismerték... 1973-ban felvették az MSZMP-be és megválasztot­ták a járási úttörőelnökség és a községi tanács tagjanak. A KISZ-ben is dolgozott, mint propagandisa. Ezért a tevé­kenységéért Lenin-emlékpla- kett kitüntetésben részesült. 1974-ben már pártcsoport­vezető. A LEGÜJABB ESEMÉNYEK 1975-ben — feleségével együtt, aki szintén pedagógus — Jobbágyiba került. Az új munkahelyen gyorsan beil­leszkedett. Munkatársai tisz­telik és szeretik. Rövid idő elteltével itt is pártfeladattai bízták meg: a pedagógus- pártcsoport vezetője, emellett tevékenykedik az úttörő hon­védelmi században is. Ugyancsak 1975-ben — és ezt rendkívül nagy megtisz­teltetésnek tartja — tagja lett az országos úttörővezetői tanácsnak és, a megyei ta­nácsnak is. Mindkét testület­ben a táborozási és turiszti­kai feladatok ellátását kapta feladatul. Tolnai Béla eddigi élete ée munkássága alap és garancia: a rábízott feladatokat mara­déktalanul ellátja — a társa­dalom, az emberek javára. Tóth István szerény reálbér-növekedés, a személyi jövedelmek nye­reségtől való távolodása a vállalatok közötti nivelláló­dás ne levesszen meg sen­kit. Létbiztonság, garantált bér. csak valóságos produk­tumért. garantált teljesít­ményért jár. és nem jelenlé­tért. Munkaképes emberek­ről csak munkájuk szerint gondoskodhat a társadalom. Az egyenlő munkáért, egyenlő bért jelszó fordítva is legyen érvényes: egyenlő bérért, egyenlő munkát! A szocialista elosztás elve azt is jelenti, hogy teljesít­mény nélkül alacsony bér se fizethető. S az 1976-os 6—6.5 százalékos nominálbér-eme­lés pedig a kiemelkedő tel­jesítmények. a fő terheket viselő kulcsemberek ösztön­zését szolgálja. AZ IPARI MUNKA ter­melékenységének évi 6 szá­zalékos emelése látszólag egyszerű feladat. (Az előző öt esztendő átlaga 6.5 száza­lék volt). Dinamikus terme­lésnövekedés ennél gyorsabb termelékenység emelkedé­sét is lehetővé tesz. De azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek termelése stagnál, vagy évente alig-alig nö­vekszik, már csak nagy erő­feszítések árán. tervszerű létszámgazdálkodással. az üzemszervezés radikális ja­vításával. munkaerő-átcso­portosítással emelhetik a munka termelékenységét évente átlagosan 6 száza­lékkal. A termelőpotenciál leg­főbb elemével, az emberi képességgel, tehetséggel jól sáfárkodni — gazdasági szükségszerűség, A meglevő munkaerővel csak úgy tud­juk' az ország növekvő ter­melési feladatait megoldani, ha az egyes területeken el­kerülhetetlen létszámnöve*- lés más területeken végre­hajtott. hasonló arányú lét­számcsökkentés alapozza meg. az iparban. Üj üzemet is általában csak a régiek megszüntetése árán lehet lé­tesíteni. (Kivétel néhány ki­jelölt település). A főváros­ban több száz. elavult teslep- helyet számolnak fel, hogy megteremtsék a dinamiku­san fejleszthető ágazatok, üzemek munkaerő-fedezetét. Ahol csak a termék elavult, ott célszerű új feladatokat vállalni, akár kooperáció­ban. vagy termelési integ­ráció keretében. A munka­erő-átcsoportosítás szociá­lis. emberi gondjait, csak elavult lermelési kapacitá­sok esetében célszerű vál­lalni. Minden kezdet nehéz. — tartja a szólásmondás. Kü­lönösen igaz, az új ötéves tervidőszak indulásánál, amikor mind a módszereket, mind a mércét é* a tempót szükséges a megváltozott körülményekhez igazítani. És legfőképpen számba kl'l venni a feladatokat, a táv­latokat. kidolgozni a helyi ötéves terveket. S ehhez szükséges, de nem elégséges az elmúlt ötéves időszak tapasztalatainak. fejlődési irányainak elemzése. Hiszen a tervezés lényege éppen az irány- és arányváltoztatás, a jövő tudatos átalakítása. A legutóbbi egy-két évben bekövetkezett viharos gyor­saságú világgazdasági vál­tozások arra tanítanak, hogy a múlt mechanikus előreve­títésével. ma már lehetetlen reális tervet készítem. AZ ÖTESZTENDÖS he­lyi munkaprogramok össze­állításának kezdetén enged­jük szabadjára a szárnyaló fantáziát. Merjünk gondo­latban messzire szaladni, ka­landozni, álmodozni, hogy a részletek tisztázásánál, a reális összefüggések kiala­kításánál. ha kell, tudjunk visszavonulni. Az ötéves terv végső formájában csak ísy lehet lelkesítő, a holnap sikereihez programot adó. Kovács József m rr ■ » I rr r ■ Jovonk jelzőszámai VASKOHÁSZAT Nyer f acélt érmeiéi: Í 4,3-45 millió t HengpreliacéJ lermelé»; í t 31 millió í I9SC ALUMÍNIUMIPAR sí no O- •* c — )X O H 73 * • 3 fl» o o o O z* o » 19 g0 1980 ~~4 liiiÍH ig 1 i O > O c 5 3 WM 5' o ­o !E O 3 S* O 3 3 5 ?■ I9Í0 TERRA KS t Tények cs adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből. NÓGRÁD — 1976. január 24., szombat * >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom