Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
BEMUTA az idei Madách-emlé kplakeiteseket A Madách-emlékérmek odaítélése 1964. óta, • immár hagyományosan minden esztendőben megyénk nagy fi- gye’emmel kísért, kiemelkedő kulturális eseménye. A madáchi életmű szerves része kulturális életünknek. Madách munkásságának felidézése, örökségének igazi birtokbavétele erősíti szülőföldünk szeretedét, a memészetes módon közvetlenebbül próbáltam segíteni. — Most, mint a TIT főtitkárának, erre, milyen lehetőségei vannak? — Salgótarjánt és Nógrád megyét mostani munkám során kísérleti helynek szánom. Ezt többé-kevésbé tálán észre is vették az itteniek. Olykor konkrét dolgokban ielentkezik ez, mint Dr. Vonsik Gyula gyénk múltjában fellelhető értékek jobb megismerését és megismertetését, hatékonyan szolgálja a szocialista hazafiságot, a nemzeti kultúra pozitív hagyományainak elmélyítését. A hagyományápolás többet jelent puszta emlékezésnél, példát, hitet és cselekvési programot is ad a jelen számára, közösségeket teremt, formál és alakít. A Nógrád megyei Tanács végrehajtó bizottsága —, mint arról már beszámoltunk — az idén dr. Vonsik Gyulának, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkárának, Men- dele Ferencnek, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség tudományos igazgató- helyettesének, dr. Román Andrásnak, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség műszaki tanácsadójának és dr. Boros Sándornak, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága titkárának ítélte oda a Madách-emlékplaket- tet. Valamennyiük tevékenysége, személyes felelőssége és példamutatása jelentős mértékben járult hozzá a megye szellemi, kulturális életének gyarapodásához, a kultúra területén megmutatkozó történelmi hátrányainak leküzdéséhez. Dr. Vonsik Gyula, a korábban Nógrád megyében folytatott politikai, művelődésirányítói tevékenységéért, az ismeretterjesztő munka fellendítésében végzett fáradozásaiért részesült a megye legmagasabb elismerését jelentő' kitüntetésben. Dr. Vonsik Gyula, a salgótarjáni acélgyárban munkásként dolgozott, maid közép- és felsőfokú tanulmányai után a megye politikai életének irányításában töltött be vezető funkciókat. Budanes+re kerülése után sem szakadtak meg munka- és emberi kapcsol átai a megyével. Testvérei, rokonai ma is Salgótarjánban élnek. Vallomását így kezdi: — Innen származom, s valahol itt vannak azok az emlékek, amelyek munkámban mindig vezetnek, számomra feladatot jelentenek. Munkás voltam, és állandóan olyasmi motoszkált bennem, hogyan lehet ezt a társadalmi osztályt, amely ennek a társadalomnak, a szocializmusnak legfontosabb részét képezi, egy kicsit többé, egy kicsit emberebbé tenni, egv kicsit annak a fe’pántnak a szintjére emelni, meg kell. hogy oldjon. Ebben a m'"->káhan, amikor itt dolgoztam, terhogy a TIT-nek első székháza itt épült Salgótarjánban, ugyanígy első továbbképzési bázisa is. Itt szereltük fel az első korszerűen berendezett nyelvi laboratóriumot, és még néhány dolog, több mint valószínű, itt, vagy a megyében fog elsőként megvalósulni. — A funkcionárius után szólaljon meg a tudós is. Milyen tudományos problémák foglalkoztatják mostanában? — Jelen pillanatban két munkán dolgozom. Az egyik egy művelődéselméleti munka. Ideje volna Magyarországon is, úgy érzem, ha egyedül nem sikerül, akkor mások közreműködésével, elméleti igényességgel leírni, hogy mit is értünk mi szocialista művelődés, szocialista műveltség^ alatt. Ez legjobb tudomásom szerint hiánypótló munka volna. Olyan számvetés, amely sok használható ötletet, észrevételt adna a mindennapok gyakorlati munkájához. A másik munka napjaink bonyolult, sokirányú ideológiai életében gyökerezik. Szeretném a közeljövőben egy kötetben közreadni korunk ideológiai problémáit, külföldit és hazait egyaránt és az ezekre adandó, lehetséges marxista válaszokat megfogalmazni. , Mendele Ferenc, Ybl-díjas építész több ismeretterjesztő, szakmai könyv szerzője, az 1950-es évek közepétől, egyetemista korától kezdve foglalkozik népi építészettel. Hollókő rekonstrukciós tervét Komjáti Attila építész munkatársával közösen készítette, s 1968-ban mutatták be először a Nógrád megyei Tanácsnak. A terv gyakorlati megvalósítása nyomán ma már számos eredményről adhatunk számot. Elkészült a posta, az orvosi rendelő, a tanácsi kirendeltség . többek között, jelenleg épül az öregek napközi- otthona, a népművészeti alkotóház, s étterem és még több turistaszállás építését tervezik. Hollókőn összesen 57 műemlékileg védett objektum létezik, ebből 55 lakóház, a másik kettő a templom, és a vár. A lakóházak közül huszonkettőt kívánnak közösségi célokra felhasználni. Egyébként világszerte elfogadott műemlékvédelmi elv, hogy a történelmi területeket nein holt műemléki együttesként kel! megőrizni, hanem é'ő telenü'ért ént fenn*arto- ni. Hollókő fahiköznonijának rekonstrukciós terv* tennék az elvngk az alapján készült. — Az 1949-es magyar műemléki törvény a maga korában a legmodernebb volt. Foglalkozott a népi építészet megmentésével is, és a későbbiekben biztosította megmentésüket. Ez a mi társadalmunknak olyan előnye, amellyel élnünk kell, amely lehetőséget a megyéknek ki kell használniuk. A megye vezetői kihasználták ezeket a lehetőségeket. Hogy Hollókő ma már Közép-Európá- ban, de mindenesetre Magyarországon a legjelentősebb népi építészeti kísérlet, azt mondhatom, hogy a megye tíz év előtti és mai vezetőinek nagyban köszönhető. — Miben rejlik a hollókői rekonstrukció egyedülállósága, melyet említett? — Ilyen átgondolt, komplett védelmével egy népi építészeti együttesnek nem találkozunk a környező országokban, de talán távolabb sem. Hollókő nem idegen- forgalmi látványosság lesz, múzeum, hanem élő, szocialista falu. Ugyanakkor olyan történeti értékeket őriz, amelyből az eljövendő generációk is nagyon sokat tanulhatnaki Többször elmondtam, most is elmondom: amikor a hollókői tanulmánytervet készítettük, akkor Magyarországon legalább 20 település volt, ahol hasonló volumenű munkát kezdeményeztünk, de itt értették meg elsőként és a pi építészet alkotásainak a megmentésére? — Erre nagyon hosszan, alapos részletességgel lehetne válaszolni, s gyakran fel- teszik mások is a kérdést. A történelmi, népi művészeti alkotások a magyar népnek, népművészetnek pótolhatatlan kincsei. Régi korok embereiről, szokásairól vallanak. Ezek megismerése, tapasztalatainak beágyazása a ma emberének tudatába, gondolkodásába, magatartásába nem lehet érdektelen. Esztétikai élményt ad, tanulságul szolgál. — Ez jelentős feladatot ró a felügyelőségre és gondolom, a megyei szervekre is. — Műemlékvédelem —, hogy madáchi gondolattal éljek — nincs hit nélkül. Hogy ne fékezzük, hanem elősegítsük a társadalmi fejlődést, védjük, óvjuk és megmentsük -szokat az értékeket, amely népünk sajátjai, ahhoz rengeteg politikai érzék, szakmai hozzáértés és sok optimizmus kell. Nógrád megyében szerencsére jók a műemlékvédelem feltételei. — ön a helyreállítás, a rekonstrukció szervezési munkáiban vállal feladatokat. Mikorra tervezik a munka befejezését? — Nagyon szeretnénk, ha Hollókőn az V. ötéves terv során befejeznénk a műemléki 'rekonstrukciókat. Erre Dr. Román András Mendele Ferenc legjobban a megőrzés fontosságát, azt, hogy a ránkmaradt történelmi örökség egy részét a szocialista műemlékvédelem rangjához mérten kell megbecsülftünk. — Milyennek ítéli a munka további lehetőségeit? — A szakmai közvélemény már az egész világon ismeri a hollókői rekonstrukciót, s elismeri. A felügyelőség közös erővel folytatni szeretné, a helyreállítást, s nemcsak az épületek megmentését tervezi, hanem olyan animációs munkát is, amely ezt a népi építészeti együttest valamennyi értékével együtt őrzi meg az utókornak. Ebben a munkában nagyon jó partnernak tartom a megye politikai és állami szerveit. / Dr. Román András építész 1969-ben szerezte meg a műszaki tudonaányok kandidátusa címet. Az IKOMOSZ nemzetközi építészszövetseg magyar nemzeti bizottságának titkára. Munkatársával, Mendele Ferenccel együtt- Hollókő népművészeti hagyományainak, népi építészetének megőrzésében végzett tevékenysége elismeréseként részesült a kitüntetésben. Hazai és nemzetközi fórumokon Hollókő, a népi építészeti rekonstrukció egyik leglelkesebb - szószólója népszerűsítője. Legutóbb Bulgáriában, egy népi művészeti kongresszuson számolt be a tapas-ta'afokról. — Engedjen meg egy hér- déat? viiért van szükség a néúgy éraém, megvannak a reális lehetőségek, noha még sok erőfeszítést igényel a munka. Szeretnénk felépíteni például a már lebontott épületeket is, s ez olyan feladat, melyet még nem csináltak sem Magyarországon, sem külföldön. Hogy történelmi környezetben hogyan kell újat építeni, példa rá a Budavári Palota, azt ma már mindenki tudja. De, hogy egy falu lebontott házai helyére mit kell, azt ma még csak sejtjük. Hollókő ezt fogja példázni, s a népi építészet vonatkozásában olyan teljes egész lesz, mint az említett Budavári Palota a városépítésben. Azt szeretnénk tehát, ha az új tervciklus végére kialakulna az új, szocialista faluközpont, a régi értékeket megőrizve, és zavartalanul állna a helybeliek, az idegenforgalom és a kultúra szolgálatában. Dr. Boros Sándor, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára a tudományos és kulturális élet irányításában végzett közel két évtizedes munkájáért részesült elismerésben. — Értelmiségiként kezdhettem életpályámat — kezdte személyes hangú vallomását —, mert győzött a munkásosztály. Ez olyan adósság, aminek a kiegyenlítésére egy életprogram épülhet. Az a törekvés vezérel, hogy visszaadjam, hogy azok, akik dolgoztak, amíg én tanulhattam, szintén közelebb kerüljenek a műveltséghez, a tudáshoz. Amit tanulmányaim során sikerült megértenem, annak egyik legfőbb konzekvenciája számomra, hogy a munkásosztálynak műveltnek is kell lenni ahhoz, hogy hivatását a társadalomban és politikában betöltse. Sok más feladat és tennivaló mellett, azt hiszem, éppen ezért került a munkásművelődés az utóbbi évek törekvéseinek központjába. — Hogyan jutott el a kultúra, a művelődés kérdéseinek mélyebb vizsgálatához? — Pedagógusnak indultam, de olyan rövid időt töltöttem iskolában, ami nem volt elég arra, hogy igazán tapasztalt pedagógusnak mondhatnám magam. A körülmények úgy alakultak, hogy nagyon fiatalon a művelődéspolitikai területen kaphattam feladatot, és szívvel-létek ke! a művelődés szervezésére fordíthattam az erőimet. Ezt eleinte csak szívvel csinálta az ember, később rájött, hogy ésszel is kell. Meg kell érteni azokat a folyamatokat, ^melyeket lelkesen szervez, csinál. Ekkor kezdtem el a filológia után a flozófiával is foglalkozni, s ennek nyomán jutottam el a kultúrához és annak megértéséhez, hogy itt szélesebb összefüggésekről van szó, mint egyszerű szervező munka. A nagy társadalmi, szociális folyamatok felkeltették érdeklődése-, met a művelődéselmélet és -történet iránt. Ma a munkám: a művelődés területén nagyon élesen kibontakozó új folyamatoknak az előrehaladásában működjem közre, tehát a közoktatás, a tudomány, a művészet, a köz- művelődés fejlesztése területén. Dr. Boros Sándor — Milyennek tartja. az utóbbi évtizedek kulturális fejlődését? — A párt művelődési politikájának megvalósításában az elmúlt közel két évtizedben, sokak erőfeszítésével, jelentős ' változás történt. Akik itt .éltek tudják, hogy valamikor Salgótarján és a kultúra nem egészen összetartozó fogalmak voltak. Talán az utóbbi egymásfél évtized az, amikor elmondhatjuk, hogy a szép városhoz egy kulturált lakosság nő fel. Közismert célunk, hogy Salgótarján a megye kulturális központja legyen, pezsgő kulturális éleltel. Azt hiszem, hogy a vidéki városoknak, köztük Salgótarjánnak is a pezsgő kulturális élet mindenekelőtt nem valami provinciális önmutogatást jelent. Hogy kultúra legyen egy vidéki városban, ahhoz kulturált lakosság kell elsősorban. Az, hogy a lakosság értelmesen, művelten, kulturáltan éljen, és hogy ehhez legyenek meg a feltételei. Ha ezek megvannak. akkor meglesznek az alkotóműhelyek is. amelyek kielégítik a műveltségi igényt, és fejlődik az alkotómunka is, amely nevezetessé teszi városunkat, azokkal a valós értékekkel, amelyeket saját erejéből az itt élők aktivitásával képes létrehozni. Ezen munkálkodni a jövőben is nagyon fontos feladatunk. — Tudományos, elméleti munkával is foglalkozik. Milyen aktuális feladatok foglalkoztatják? — Az egyik nagy témakörbe az életmód és a kultúra összefüggései tartoznak. Az életmódnak olyan tanulmányozására gondolok, ami elősegíti a kultúra mind mélyebbre hatolását, az emberek mindennapi életének részévé válását. Erre a vizsgálódásra nyújt lehetőséget annak a Salgótarjánban végzett széles körű szociológiai vizsgálatnak az anyaga és feldolgozása, amely a munkásélétmódról és -művelődésről szól, s kiadás előtt áll. De segítséget, adhat néhány Salgótarjánban megrendezésre kerülő, hasonló témakörű, tudományos konferencia is, amelynek anyagát talán szélesebb körbén is publikálhatnánk. — A másik nagy témakör Nógrád megye művelődéstörténetének kidolgozása. Mert egy tudományosan megalapozott művelődéspolitikának a kialakításához a technikai tapasztalatoknak és tanulságoknak a levonása nélkülözhetetlen. Ez sajnos, eddig teljes mértékben, mélységgel nem történt meg. Sokak munkájára lesz szükség, hogy áttekintsük azt az eredményes 30 évet, amit magunk mögött tudhatunk, é? ebből következtetéseket vonhassunk le a következő évekre, évtizedekre. A magam részéről személye? programnak tekintem, hogy a kulturált életmód elterjesztésében is megvalósuljon az amit az élet más területein megvalósítottunk, hogy legyenek emberek, akik elindulnak ezen az úton. akik élen járnak és maguk uiá ■> hívnak másokat is, a művelt, kulturált. értelmes életre. És ezeket az embereket meggyőzni bennük a lelkesedés*, a hitet, a példamutató tüze* tartani, nem kis fe’a.l.a' egyikünk számára sem. bütyök László (
