Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

Többre vállalkozunk — többre törekszünk Megkezdődött a magyar szakszervezetek XX1I1. kongresszusa ^ílóq proletárjai, egyesüljetek! NŐGRÁD XXXI. ÉVF., 288. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1975. DECEMBER 9„ KEDD Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házá- l)an hétfő délután 2 órakor megkezdte ta­nácskozását a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa. A négymillió magyar szerve­zett dolgozót képviselő 789 küldött, valamint a hazai és külföldi meghívott vendégek részvételével a kongresszus az elmúlt négy év eredményeit, gondjait elemzi, s meghatá­rozza a további fejlődést elősegítő feladato­kat. A tanácskozáson részt vesznek a termelő- munkában élenjáró dolgozók, szocialista bri­gádvezetők, a művészeti és tudományos élet neves személyiségei, a szakszervezeti moz­galom tisztségviselői, veteránjai. A kongresz- szuson képviselteti magát mintegy' félszáz külföldi szakszervezet és öt nemzetközi szer­vezet, köztük a Szakszervezeti Világszövet­ség. A ’ kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a tanácsko­zás résztvevőit. Bejelentette, hogy Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára köszönettel elfogadta a kongresszus­ra való meghívást, mivel azonban a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusán vesz részt, a szakszervezeti tanácskozáson nem tud személyesen jelen lenni. Az elnök jó munkát kívánt Kádár Jánosnak felelősség­teljes küldetéséhez. A kongresszus megválasztotta az elnöksé­get, amelyben helyet foglalt Biszku Béla. az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Fock Jenő, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, Né­meth Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Az elnökségben számos élenjáró dolgozó mellett foglaltak helyet a külföldi küldöttsé­gek vezetői. Ezután egyhangúlag megválasztották a kongresszus titkárságát, továbbá a munka- bizottságok vezetőit és tagjait. A titkársá­got Gáspár Sándor, a jelölő bizottságot Gyön­gyösi István, a mandátumvizsgáló bizottsá­got Vass Imre, a szavazatszedő bizottságot Fa bók Zoltán, a határozatszövegező bizottsá­got Herczeg Károly, az alapszabály-szövege­ző bizottságot Gál László vezeti. A résztvevők ezután egyperces néma fel­állással megemlékeztek a szakszervezeti moz­galomnak a legutóbbi kongresszus óta el­hunyt kiemelkedő harcosairól. A megnyitó után a kongresszus a napi­rendről döntött. Az egyhangúlag elfogadott javaslat szerint a napirend a következő: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak beszámolója a XXII. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszerve­zetek soron következő feladatai; 2. a számvizsgáló bizottság jelentése; 3. a magyar szakszervezetek alapszabá^ Kanak módosítása; 4. a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság újjáválasztása. Az elnök ezután javaslatot tett a megvá­lasztandó Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a számvizsgáló bizottság létszámá­ra. A javaslatot egyhangúlag elfogadva a kongresszus úgy határozott, hogy a Szak- szervezetek Országos Tanácsába 207. a szám- vizsgáló bizottságba 25 tagot választanak majd meg. Ezután a kongresszus rátért az első napi­rendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának beszámolóját a XXII. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek soron következő feladatairól. Megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusa Varsóban, a Kultúra és Tudomány Palotájában 'hét­fő délután megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusa. A tanács­kozáson mintegy ezernyolc­száz választott küldött vesz részt, akik csaknem két és fél millió tagot képviselnek. Meghívott vendégként 53 kommunista és munkáspárt, valamint 16 szocialista párt és nemzeti felszabadító mozga­lom delegációja van jelen. A kongresszusi küldöttek hosszan tartó tapssal fogadták Leonyid BrezsnyeveJ, az SZKP küldöttségének vezetőjét. A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttségét Kádár János, a KB első titkára, a Bolgár Kommunista Pártét Todor Zsivkov, a KB első tit­kára, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjáét Gustáv Husák, a KB főtitkára, a lyiongol Né­pi Forradalmi Pártét Jumzsa- gijn Cedenbal, a KB első tit­kára. a Német Szocialista Egységpártét Erich Honecker, a KB első titkára vezeti. A román, jugoszláv, kubai, Vietnami és a koreai párt kül­döttsége élén központi bi­zottsági titkár áll. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára pontosan 16 órakor lépett a szónoki emel­vényre, hogy az Internacioná- lé eléneklése után megnyissa a kongresszust.. Rövid beszédében hangoz­tatta a LEMP-nek a marxiz­mus—leninizmus eszméihez való hűségét. Javaslatára a delegátusok egyperces néma felállással adóztak a párt 1971 óta elhuúyt harcosai emlé­kének. Edward Gierek meleg sza­vakkal üdvözölte ' Leonyid Brezsnyevet. a lengyel nép igaz barátját. A delegációk forrón ünnepelték, az SZKP KB főtitkárát. Hosszas taps köszöntötte Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát. A kongresszus megválasz­totta elnökségét, titkárságát és munkabizottságait. Ezután V. Grudzien, a ka- towicei vajdasági pártbizott­ság első titkára vette át az el­nöki tisztet. Megszavazták, hogy a kong­resszus szerdán 17 munkabi­zottságban folytatja a beszá­molók vitáját. A kongresszus napirendje a következő: — a politikai bizottság prop- ramreferátuma, előadó: Edward Gierek; — az 1976—1980-as lengyel ötéves terv irányelvei, előadó: Piotr Jarosze­wicz miniszterelnök; — a beszámolók vitája: — a párt vezető szerveinek megválasztása, határozat- hozatal. A központi . bizottságnak a két kongresszus közötti idő­szakában végzett munkájáról szóló jelentését már előzete­sen írásban kézhez kapták a delegátusok. EcLward Gierek 17 órakor kezdte meg előadói beszédét, mely mintegy négy órán ct tartott. A kongresszus kedden reg­gel folytatja munkáját. Edward Gierek beszéde Gáspár Sándor beszámolója Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnók es elv­társak! Kedves vendégeink! Munkánk sajátossága és egyben szépsége is, hogy ai szakszervezeti mozgalom napról napra nyilvánosan vizsgázik saját tagsága és az egész dolgozó nép előtt. A szakszervezeti választások folyamatában a csoport- értekezletektől az iparági- agazati kongresszusokig a szer­vezett dolgozók százezrei mérlegelték, értékelték eddigi tevékenységünket és további feladatainkat. Véleményüket a szakszervezeti mozgalomban bekövetkezett fejlődés elis­merése és tevékenységünk to­vábbi javítására irányuló bá­torítás jellemezte. Ezzel új erőt, további buzdítást adtak munkánkhoz, amely aligha lesz kevesebb, könnyebb, mint az eddigi. Hosszú lenne még csak fel­sorolni is mindazt, amivel az elmúlt években foglalkoz­tunk. A szakszervezetek jelen voltak és vannak a szocialis­ta építés minden területén. Minden erőnkkel segítettük hazánk nagy társadalmi cél­jainak elérését. A több mint négymilliós szakszervezeti tagság és a több százezer szakszervezeti tisztségviselő tenniakarása biztosíték arra, hogy a szak- szervezetek élhetnek is lehe­tőségeikkel és a jövőben még többet tehetnek a munkásfia­talom erősítéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért. A szakszervezetek felada­tainak meghatározásakor kedvező helyzetben vagyunk. A XI. pártkongresszus elvé­gezte a társadalmi fejlődés elemzését, kijelölte a közeli és távlati feladatokat,, népünk boldogulásának, a fejlett szo­cialista társadalom építésének tennivalóit. A pártkongresszus által el­fogadott irányvonallal, ame- lyet a kongresszus határo­zata és a programnyilatkozat tartalmaz, a szakszervezetek te’ies mértékben egyetérte­nek és megvalósításának cse­lekvő .részesei kívánnak len- ni. \ XXi'II. kongresszus doku- m-r’t.,maiban foglaltak kö­zit’ kívánok röviden érinteni n 'u ^ pv Az első. Hímről szó1 ni kell. népgazdaságunk • helyzete és a szakszervezeteknek gazda­ságpolitikánk megvalósulá­sát, a termelést segítő tevé­kenysége. A szakszervezetek a mi rendszerünkben mindig ■ ré­szesei voltak a népgazdasági programok kialakításának és mindig segítették a tervek megvalósítását. Népgazdaságunkban az el­múlt 30 esztendőben páratlan arányú fejlődés következett be. Ez a dinamikus fejlődés jellemezte az elmúlt éveket, és ma is ez jellemzi népgaz­daságunkat. A ÍV. ötéves ter­vet lényegében teljesítettük. A nemzeti jövedelem növeke­désének üteme meghaladta az előirányzatot- Az ipari terme­lés növekedésének túlnyomó része a termelékenység növe­kedéséből származott. A reál­bér. a reáljövedelem, a lakás­építés terén ugyancsak el-, értük céljainkat. Természetes, hogy a fejlődés során ellent­mondások ■ jelentkeznek- s váratlan események is be­következhetnek- így történt ez az utóbbi években is. Feladataink megoldásában bizton támaszkodhatunk, saz ját erőnk mellett — mint ed­dig is — a szocialista oi■sza­gokra, elsősorban a Szóvijét- unióra. Célunk ma a népgazdaság­nak -,a korábbinál szerényebb, de egyenletes, dinamikus fej­lődése- Ennek útjait és mód­jait á népgazdaság új ötéves terve tartalmazza. Kimunká­lásában a szakszervezetek is részt vettek. Az V- ötéves tervet, amely ma még csak tervezet- de ha­marosan törvényerőre emelke­dik, reálisnak tartjuk, első­sorban azért, mert választ ad a népgazdaságunk tovább­fejlődésének legfontosabb kérdéseire. Ugyanakkor lehe­tőséget teremt a gazdálkodá­sunkat fékező belső fogyaté­kosságok csökkentésére, meg­szüntetésére is. Reálisnak tartjuk az V- ötéves tervet azért is. mert a gazdasági fejlődéssel össz­hangban kijelöli .az életszín­vonal, az életkörülmények to­vábbi javulásának céljait és útjait is. Az V. ötéves terv olyan célokat tartalmaz, amelyekért a szocializmus minden hívének, minden tisz­tességes.és becsületes állam­polgárnak még fegyelmezet­tebben, még nagyobb oda­adással kell és ébdernes dol­goznia. mint eddig­A feladatok nagyok. Meg­követelik. hogy mindenki, aki­től valamilyen mértékben függ a termelés és a minőség, minden vezető, aki iránvít az eddiginél nagyobb odaadással dolgozzék­Meggyőződésünk. hogy a dolgozók, akárcsak az elmúlt években, évtizedekben. ez­után is megteszik a magu­két. Éppen ezért joggal vár­ják el. hogv mindazok- akik­től munkájuk zavartalansága függ. megtegyék, amit kell. Ne fullasszák a felelősség át­hárításába. n döntések huza­vonájába lelkesedésüket- oda­adásukat- A dolgozók joggal elítélik azokat, akik a mun­kahelyi légkört megrontják. A szocialista gazdálkodás­nak fontos erőforrása a nép- gazdasági terv. a gazdaság központi tervszerű irányítá­sa. Ha ezzel együttjár — a közérdekkel összhangban le­vő — vállalati önállóság, ak­kor hatékonyan folytathatjuk erőforrásaink felhasználását és- a termelőerők fejlesztését. A magyar népgazdaság lénye­Az ünnepélyes megnyitó után Edward Gierek lépett a szónoki emelvényre, és tar­totta meg a LEMP Politikai Bizottságának -,A szocialista építés további gyos ütemű fejlesztéséért, a munka• és az életszínvonal minőségének emeléséért” című program­beszámolóját. — Csaknem öt évvel ez­előtt pártunk igen nehéz helyzetben dolgozta ki és fo­gadta el társadalom- és gaz­daságfejlesztési politikájá­nak alapelveit, amelyek két fő célt jelöltek meg: a tár­sadalom jólétének és Len­gyelország erőinek növelését. Ezt a politikát pártunk to­vábbfejlesztette és határoza­taiba foglalta. Azóta követ­kezetésen dolgoztunk végre­hajtásán és minden terüle­ten jó eredményeket értünk el,- számottevően túlszárnyal­tuk az eredeti előirányzato­kat. Mostani kongresszusunk a népi Lengyelország három évtizedes történetének leg­eredményesebb ötéves idő­szakáról adhat számot — mondotta bevezetőben Ed­ward Gierek. — Lengyelország társadal­ma most sokkal jobban él, mint öt évvel ezelőtt. A re­álbérek évi átlagban 7 szá­zalékkal növekedtek, vagyis négyszerié gyorsabban,. mint a megelőző két ötéves terv éveiben. A szocialista szek­tor dolgozóinak havi átlag- keresete 1970-ben 2235 zloty volt, most elérte a 3500 zlo­tyt. 1971 , óta a szocialista szektor Valamennyi dolgozó­ja, vpgyis mintegy 11 millió “mber kapott bér-, illetve fizetésemelést. Majdnem eh­Jiez hasonló ütemben növe­kedett a parasztok jövedel­me. A dolgozók és családjuk helyzetének javulását jelen­tősen elősegítette a foglal­koztatottság növelése, a rok­kantsági és öregségi nyugdí­jak. valamint a táppénz emelése. A bér- és jövedelemgyara- podást a fogyasztási cikkek termelésének fokozása és a piaci ellátás javítása kísérte — folytatta a LEMP KB első titkára. Kétszer annyi áru került a kiskereskedelmi for­galomba. mint ahogy négv évvel ezelőtt terveztük. A létfenntartási költségek szín­vonalát — komoly nehézsé­geket leküzdve — határozot­tan igyekeztünk változatta-, nul tartani. Az alapvető élel­miszercikkek ára 1971 óta változatlan maradt. — A bérek és a jövedel­mek rendkívül gvors növe­kedése következtében jelen­tősen megnövekedett a la­kosság árukéreslete. Ezért a (Folytatás a 4. oldalon) gében jól, él ezekkel az esz­közökkel, de jócskán vannak még kellően ki nem használt lehetőségeink is. Ezek egyike a határozottabb központi irányítás, amely na­gyobb biztonságot adhat min­den ágazatnak, vállalatnak, kollektívának. Ahol tehát cent­ralizálni kell, ott azt mi­előbb ’meg kell tennünk. Ugyanakkor az eddiginél job­ban kell számolnunk a vál­lalatok, gazdálkodási egysé­gek önállóságával, kezdemé­nyezőkészségével, és foko­zottan segíteni kell abban, hogy a változó körülmények­hez alkalmazkodni tudjanak. A tervszerű és arányos fej­lődés érdekében a szakszer­vezetek a jövőben is a terv- gazdálkodás, a központi irá­nyítás erősítését, a fő folya­matok kézbentartását és ezzel egyidejűleg a helyi önállóság kibontakoztatását szorgalmaz­zák. Senki sem akarja ismét előírni minden vállalatnak, hogy mit, mikor, hogyan cse­lekedjék. Ha akarnánk, sem tudnánk ezt megtenni. De azt alapvetőnek tartjuk, hogy világosak legyenek a nép­gazdaság előtt álló feladatok, és a vállalatok tennivalóit is hosszabb időre ki lehessen alakítani. A gazdasági egysé­gek vezetői pedig a mainál nagyobb mértékben legyenek felelősek a feladatok teljesíté­séért. A gazdaságirányítás mai í’endszere bevált. De szüntele­nül tökéletesíteni kell, mert az élet mindig újabb és újabb lemben vettek részt annak gor.dok, feladatok elé állít idején á gazdaságirányítási bennünket. Az irányítási rend- rendszer kidolgozásában, ilyen szernek pedig mindig az adott szellemben támogatták eddig viszonyokhoz kell igazodnia, és támogatják ezután is ér- A szakszervezetek ilyen szel- vényre juttatását. Hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást Gazdasági építőmunkánk egyik kulcskérdése a rendel­kezésre álló munkaerő ész­szerű, okos felhasználása. Tud­juk. hogy gazdaságunkban gyakorlatilag teljes a foglal­koztatottság. Nincs számotte­vő munkaerő-tartalék. Ez a múlthoz képest nagy ered­mény, ugyanakkor sok gon­dot, zavart is okoz. Az or­szágos munkaerőhiány ugyan­is nem jelent mindenütt va­lóban hiányt. A kép változó. Nagyon sok vállalatnál, üzem­ben, hivatalban a szükséges­nél több a munkaerő. Má­sutt viszont a hiány szinte megbénítja a termelést. A megváltozott munkaerőhely­zetből tehát le kell vonni a kellő következtetéseket. Határozott intézkedésre van szükség. Meg kell teremteni a hatékony központi és hplyi munkaerő-gazdálkodás felté­teleit. Az alkalmazottak és az adminisztratív dolgozok létszáma túl nagy. Arányik állandóan növekszik. Indoko­latlanul szaporodnak a mun­katerületek és bonyolódik a vállalati szervezet. 1 Ezért szükséges a munkaerő-taka­rékosság átfogó, ösztönző rendszerének kialakítása. Számba kell vennünk, hogy hol, milyen munkahelyeket lehet megszüntetni. Valószínű­leg ez is sokat segít majd a munkaerőhiány csökkentésé­ben. Jól ismert, hogy a legfőbb' termelőerő a dolgozó. Nagyon jól képzett szakmunkásgárdá­val, jó műszaki káderekkel és kutatókkal rendelkezünk. Ezt a szellemi kapacitást tervsze­rűen és jól kell kihasznál­nunk. Közérdek is, egyéni érdek , is, hogy a munkaerőt ott fog­lalkoztassák, ahol a társada­lom számára a leghasznosabb és ahol lehető legjobban tud­ja kifejteni képességeit. Természetesen vigyáznunk kell arra, hogy ne teremtsük ■ újjá azokat az okokat, ame­lyek a mai munkaerőhiány­hoz vezettek. Ennek érdeké­ben minden új beruházás el­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom