Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-05 / 285. szám

Ne csak márciusb Egyre több a megyeben azoknak a kismamáknak a száma, akik az első vagy má­sodik gyerekkel otthon ma­radnak gyermekgondozási segélyen. Ez általában három — de a népesedéspolitikai in­tézkedések következtében egy­re inkább —, gyakran hat esztendőre növekszik. Gondoljuk csak meg mi­lyen nagy idő, amit a dolgo­zó asszonyok a munkahe­lyüktől távol töltenek. Még két hét szabadság után is nehéz újra kezdeni a munkát, hát még évek után. Sok kismamától hallottam, hogy kezdetben szaladnak a napok, elfoglalja őket a pici baba gondozása. A gyakori etetés, a főzőcskézés, mosás és a család ellátása. Később ahogy a gyerek növekszik, egyre inkább kezd hiányozni a nagyobb közösség. A brigád, a munkatársak, a valamihez szorosan tartozás érzése. Persze, nagyon jó dolog a gyermekgondozási segély. Édesanyának és gyermeknek egyformán. De nem jelenthe­ti — és ne is jelentse —, azt hogy az asszonyok téliesen elszakadnak munkahelyüktől. Ma még elég gyakori a pa­Kar nasz. „Jóformán el is felejtet­tek... Senki nem gondol rám... Igaz, egyszer eljöttek meglá­togatni, de azóta sem tudom mi történik benn... Évente egyszer hívnak, aztán sem­mi...” Amikor visszamennek, egy­részt bennük van a bizonyta­lanság. Másrészt gyakran ta­pasztalják, hogy az otthon töltött idő alatt a bérük vagy egyáltalán, vagy csak kismér­tékben növekedett. Jócskán elmaradtak azok mögött, akik végigdolgozták az említett időt. Vannak persze olyan válla­latok, ahol többet törődnek a kismamákkal. Dicséret illeti a Nógrád megyei Textilipari Vállalatot és a balassagyar­mati Finomkötöttárugyárat — már csak abból is kiindul­va, hogy jellegzetes „női” üzem mindkettő —, ahol rendszeresen összehívják a gyermekgondozási segélyen levő édesanyákat. Ilyenkor vendégül látják őket, beszél­getnek az otthoni, családdal, gyerekekkel kapcsolatos gon­dokról. s egyúttal ismertetik az üzem híreit, a terveket, elkép­zeléseket. Más gyárakban — öblös­hanta üveggyár, * Zománcipari Mű­vek, síküveggyár, Salgótarjáni Kohászati lézernek — évente csak egyszer, a nőnapon hív­ják meg az anyukákat. De a síküveggyárban és a BRG- ben még ez sem szokás. Ezért olyan döntés látott napvilágot — mindenütt tisz­teletben kell tartani —, hogy a gyermekgondozási segélyen otthon levő kismamák fizeté­se nem maradhat el a ha­sonló munkakörben dolgo­zókétól. Vegyenek részt kü­lönféle rendezvényeken. És kapjanak tájékoztatót a gyár, az üzem, a termelőszövetke­zet vagy a hivatal előtt álló feladatokról. Ez így helyes, mert a kismamákat nem le­het: „büntetni” a gyermekszü­lésért, gyermeknevelésért. Még akkor sem, ha néhány üzemben gondot okoz kiesé­sük. Minden kismama örül, ha számítanak rá, ha törődnek vele. Gondolnak rá munka­társai, brigádja. Mégpedig nemcsak egy évben egyszer, március 8-án, a nőnapon, fgy mindegyikük jobban kötődik munkahelyéhez, és nyugod- tabb szívvel tér vissza dol­gozni. — Csatai — itók Zúzalékból fal Derecske!, egri, mályi tég­lagyárakból származó, máskü­lönben veszendőbe menő tég­la- és cserépzúzalékot használ fel adalékanyagként a salgó­tarjáni Agrofil Építőipari Szö­vetkezeti Vállalat szintmagas­ságú és száznyolcvan centi­méter széles vasbeton falele­mek előregyártásához. Az ele­meket —■ amelyeknek minő­sége megegyezik a kohósalak- blokkéval — a salgótarjáni Gorkij-lakótelepen lakásépí­téshez használják. Az első ilyen szerkezeti elemekből emelt ötvenhat lakásos épület kivitelezését már meg is kezd­te a j szövetkezeti vállalat. Fehér egerek A Szigetvárhoz tartózó tur- béki szőlőhegyen fehér mezei egerek tűntek fel. A csaknem hófehér szőrzetű rágcsálók csupán a színükkel térnek el normális küllemű társaiktól, nyilvánvalóan tehát albínók­ról van szó. Erre vall az is, hogy az orruk és a szemük piros. Az állatvilágban vi­szonylag megszokott jelenség az albinizmus, a mezeiege- reknél azonban elég ritkán fordul elő. A „fehérruhás” ál­latkákat szüret idején vették észre először. Megfigyelték, hogy számuk azóta egyre fogy — rövid időn belül bi­zonyosan kipusztulnak — mi­vel feltűnő színük miatt köny- nyű zsákmányává válnak a kóbor macskáknak, rókáknak, ragadozó madaraknak. A lombhullatást követően ugyan­is nincs ami takarja a fehér egereket és a puszta földön szinte világítanak, s éppen ez okozza vesztüket. Új kerülőút 4,5 kilométeres új kerülőút épült Veszprém forgalmának tehermentesítésére. Az új út­vonal lehetőséget teremt arra, hogy a 12 tonnánál súlyosabb járművek a belvárost kike­rülve jussanak túl a megye- székhelyen. Ezentúl a Volán nyugati irányból érkező tá­volsági járatai is ezen az út­szakaszon közelíthetik meg az autóbusz-pályaudvart. A Nógrádi Szénbányák központi épületében vannak örökké mozgó emberek. Őket keresik, ha a vízvezetékkel valami baj van. Akkor is, ha egyik vagy másik irodagép meghibásodik. A gondnokság iparosai, sokoldalúan képzett szakemberek. A mi feladatunk a szolgál­tatás. Biztosítani a központi dolgozók számára a jó mun­kafeltételeket oly módon, hogy karbantartjuk a szükséges eszközöket — mondja Chlad- ni Nándor, a brigádvezető. — A kazánjavítástól a kulcsre­szelésig, vízvezetéktől az iro­dagépek javításáig, asztalok, székek karbantartásáig sok­féle munka van. — Ilyen a brigád összetéte­le is? — Igen. Én a kisiparban a bádogos és vízvezeték-szerelő szakmát tanultam. Lakatos­ként dolgoztam az acélgyár­ban, de 21 éve a bányánál vagyok. Zagyvarakodón bá­dogosként, az osztályozón kar­bantartóként, a fuvarozásnál hűtőgépjavítóként dolgoztam. Itt meg, ami jön. — Geszti József épületlaka­tos. Mede András, Olaj Ist­ván asztalosok. Para Tibor műszerész, aki minden író­gépet ismer. Már régóta or­vosolja azokat. Ifjú Ondrék László villanyszerelő, de ha kell a hangosítót vagy a ve­títőgépet kezeli. Ifjú Mede András segédmunkás, 17 éves. Ök tartoznak a brigádba és még — el ne felejtsem — Ko­vács József lakatos, akit Ko­vács III. néven az SBTC-ből sokan ismernek. Én is rúg­tam az egyesületben a lab­dát 1954—60. között. Hol a jobbszélen, hol a halszélen, mikor hol volt rám szükség. — Régi már a brigád? — Nem. Tavaly alakítottuk. Én szocialista brigádtagként dolgoztam korábban is. Már aranyfokozatos vagyok. Töb­ben is vannak itt korábbi bri­gádtagok, de csak tavaly ha­tároztuk el, hogy szocialista brigádot alakítunk. Longau- er István, a gondnokság ve­zetője vállalta a műszaki, Vincze Gyula, a titkárság ve­zetője a politikai támogatást. — Mi a különbség a régi és új között? Mi változott mióta szocialista brigádként tevé­kenykednek? — Egységesebb, összeforrot- tabb lett a kollektíva. Azóta könnyebb a közös munkára, társadalmi munkára való mozgósítás. Teljesen közössé vált a munka, ami egyébként nagyon sokféle. A központ mellett a vendégház és a Gyurtvános is hozzánk tarto­zik. Van, amikor dekorációkat készítünk. Többször előfordul, hogy szabad szombaton vagy vasárnap kell végezni javí­tást, csőcserét, amikor , más pihen. Hétfőre, a munkahelyen rendnek kell lenni. Mindig az irányítja a munkát, aki­nek a szakmájába vág, a töb­bi segít — mondja a brigád­vezető. A gondnokság karbantartóit jóformán mindenki ismeri a vállalat központjában. Rájuk ugyanis mindig lehet számíta­ni, ha valami baj van. Szol­gáltatók, akik örökké kéznél vannak. B. J. TÖRVÉNYEREJŰ RENDE­LET határozza meg a taná­csok és a nem tanácsi szer­vek együttműködésének for­máit. Ez a rendelet kimond­ja, hogy a tanács valameny- nyi szintjén egyeztetni kell a tanácsi és nem tanácsi szervek tevékenységét: a fej­lesztéseket, beruházásokat, valamint a lakosság szükség­leteinek' jobb kielégítése ér­dekében végzendő feladato­kat. Azt is kimondja a ren­delet, hogy a tanácsok ellen­őrizhetik a nem tanácsi szer­veknél a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi, egész­ségügyi, szociális és munka­ügyi jogszabályok megtartá­sát és ezektől a vállalatok­tól beszámolót is kérhetnek a testület elé. A tanácsoknak együtt kell működni a nem tanácsi szer­vekkel is. Mi több, közös in­tézményeket hozhatnak létre és működtethetnek is az ér­vényben levő rendelkezések értelmében. Értlíető ez, mert a megnövekedett igényeket a tanács saját erejéből nem tudja maradéktalanul kielégí­teni. Szükség van a gazdasá­gi szervek támogatására is. Vajon hogyan érvényesül a tanácsi és nem tanácsi szer­vek együttműködése Nagy­orosziban? Erre kerestünk választ a községi közös taná­cson. Elöliáróban ki kell jelen­teni, hogy a közös községi tanács vezető testületé már 1972-ben élt a törvényerejű rendelet biztosította lehetősé­gével. A község területén le­vő gazdasági egységekkel együttműködési megállapo­dást kötött- Ebben azt rög­zítették, hogy melyik gazda­sági egység mit és miben tud segíteni, elsősorban a gyer­mekintézmények — óvodák, Együtt eredményesebb iskolák — működtetésében. Az is a tanács becsületére le­gyen mondva, hogy, az együtt­működési megállapodást évenként felülvizsgálják, szükség esetén átdolgozzák vagy kiegészítik, összességé­ben elmondhatjuk, hogy ez a tevékenység Nagyoroszi­ban eddig meghozta a gyü­mölcsét, még akor is — er­ről még később szólunk —, ha a munka kisebb zökke­nőkkel is járt. Vegyük sorjában, mit Is ígértek, és mit teljesítettek a gazdasági egységek. A Ve­gyesipari Ktsz például vállal­ta, hogy a gyermekintézmé­nyekben a kisebb felújításo­kat társadalmi munkában el­végzi. Ebben az évben a ktsz az általános iskolában a padok, fogasok, ajtók, abla­kok javítását végezte el, zá­rakat javított, tábládat fes­tett. De dolgoztak az óvodá­nál és a bölcsődénél is. Tár­sadalmi munkájuk értéke több mint 15 ezer forint. Az óvodák, bölcsődék részére műbőr ülőkék készítését vál­lalta a Favorit Cipész KSZ. Arra is ígéretet tettek, hogy a sokgyermekes családoknak évente 2—3 pár papucsot ké­szítenek. A kulturális élet javításához 5 e^er forint készpénztámogatást biztosí­tanak. Az ígéret megvalósult. A \ társközségben, Borsosbe- rényben az óvodában 42 kis- széket vontak be műbőrrel. Biztosították az anyagi támo­gatást a kulturális élethez, a gyermekintézményeket is fo­rinttal segítették Az elvég­zett társadalmi munka és az anyagi támogatás megha­ladja a 10 ezer (forintot. Az ÁFÉSZ a művelődési otthon működéséhez 4 ezer forintot, a bölcsőde támogatásához 1000 forintot biztosított. Se­gítette az együttműködést a Borsosberényi Állami Gazda­ság is. A szép példák mellett azonban akadnak olyan ígé­retek is, amelyeknek megva­lósítására sajnos, nem került sor. Például az Egyetértés Termelőszövetkezet ugyan le­szállította a gyermekek ját­szásához szükséges homokot, javította az óvodai kerti já­tékokat, de immár két esz­tendeje' nem tesz eleget an­nak a vállalásának, hogy évenként 8 ezer forinttal se­gíti az óvoda üzemeltetését. Pedig az itt elhelyezett gyer­mekek igen nagy százaléka éppen a közös gazdaságban dolgozóké. Hasonló gond a községben levő Szondi Laka-, tos- és Szerelőipari Szövetke­zet magatartása. Az együtt­működési megállapodás még 1972-ben elkészült. Azt már át is dolgozták. Sajnos, a szövetkezet az átdolgozott megállapodást még a mai na­pig sem írta alá.. Az együttműködés kétolda­lú. A tanács elsősorban az olyan üzemek dolgozói gyer­mekeinek elhelyezését tudja biztosítani intézményeiben — a bölcsődében, óvodában —, amelvek anyagilag is támci*- satják ezek fenntartását. Mindezeken túl a községi kö­zös tanács a nem tanácsi szervek rendezvényeihez termet, illetve helyiséget biz­tosít. Elvégzi a gazdasági egységek hangoshíradói hir­detését és más, a vállalato­kat segítő tevékenységét. Ép­pen ezért érthetetlen, hogy a több jó példa mellett a ter­melőszövetkezet, vagy a sze­relőipari szövetkezet nem tel­jesíti, vagy egyáltalán nem írja alá a mindkét fél szá­mára kötelező együttműkö­dési megállapodást­A tanács végrehajtó bizott­sága nemrégen foglalkozott ezzel a témával, összegezve, azt állapította meg, hogy a nem tanácsi szervek és a tö­megszervezetek összességé­ben eleget tettek a megálla­podásban vállaltaknak, lé­nyeges lemaradás a pénz­összegek átutalásánál tapasz­talható. A végrehajtó bizott­ság úgy foglalt állást, hogy felkérik a gazdasági egysé­gek vezetőit: maradéktalanul tegyenek eleget az együttmű­ködési szerződésben vállalt kötelezettségeiknek és a vég­zett társadalmi munka mel­lett pénzben is támogassák a gyermekintézmények, a mű­velődési otthon zavartalan működését. ÜGY GONDOLJUK, NEM egyedi eset zajlik le Nagy­orosziban. A tanács törekvése — az intézmények közös mű- ködtetésére — igen hasznos. Ehhez azonban a tanács egy­maga kevés. Az szükséges, hogy elsősorban a gyermek- intézmények zavartalan mun­kájának fontosságát a (gazda­sági egységek vezetői is ért­sék meg. Ha a gyermek biz­tonságban van, akkor a szü­lő is több és jobb munka végzésére képes. Az együtt­működő szerveknek, illetve azok vezetőinek ezt kellene jobban megérteniük, hiszen együtt eredményesebb a munka. Somogyvári László Kovács Piroska azon fiatalok közé tartozik, akik szakmun­kásként gyorsan beilleszkedtek egy közösségbe, s szocialis­ta brigádjukban szorgalmasan, becsülettel dolgoznak. Balas­sagyarmaton, a Budapesti Finomkötöttárugyár telepén ta­lált magának munkalehetőséget, 2300 forintos keresetével elégedett. Tóth Magdolna brigádvezető irányítása mellett exportra készítik a divatos női ruhákat. Tálas Pálné szintén szocialis­ta brigádban dolgozik, sőt ő vezeti a kollektívát. Munkám mellett tanultam a kötő-hur- koló szakmát, s talán rászá­nom magam a középiskolára is —. vélekedik. Majoros Györgyi a fiatalok korosztályát képviseli, akik a legnépesebb tábort jelentik a BUFI-ban, ahogy errefelé ne­vezik a korszerű balassagyar­mati gyárat- A mosoly a munkahelynek, $ nem a fény­képezőgépnek szól! Végh Istvánná Ludányhalásziból jár naponta munkahelyé­re, s 10 fős brigádjával szeretne mielőbb szocialista cí­met nyerni. Csakhogy a többiek is bejárók, s összehozni a szalagot ilyenkor már nagyón nehéz! — árulja el. Kö­zülük többen szovjet exportra készítik a ruhácskákat. Antal Magdolna jelesre végezte vizsgáit a szakmunkás- képzőben. Szorgalmát és tehetségét ide is magával hozta, s tizenéves létére 2500 forintot talál havonta a fizetési borítékban. Most ruházati szakközépiskolában tanul to­vább. Ku'csár József képösszeállítása NÓGRÁD — 1975. december 5., péntek £> 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom