Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-29 / 303. szám

Jakab József köszörűs szakm inkás 196G-ban tanulóként került a salgótarjáni Bányagép- gyártó Vállalathoz. Szakmai hozzáértéséről tanúskodik, hogy az üzemi kiváló ifjú szak­munkásversenyben az elsők között van. Jó munkája mellett aktív KISZ-es, két éve tagja a vállalati KISZ-vczetőségnek, tavaly választották meg alapszervi titkárnak. Ősz­szel vezetőképző tanfolyamon vett részt, most alapszervi névadóra készül. A napokban veszik fel a Kilián György nevet. Tervei között első helyen a tanulás ájl, jelenleg a szakmunkások középiskolájának 2. osztályát végzi. —Marcsó felv.— Új állalegés/ségügyi módszer A nemzetközi szakkörök fi­gyelmét is felkeltette az az ál­lategészségügyi módszer, ami­vel Tolna megyében már hat év óta folytatnak szervezett védekezést a nagytfzemi te­henészeteket fenyegető mas­titis (tőgygyulladás) ellen. Ezt a betegséget elsősorban a áápi fejős okozza a tehenek­nél, és sok milliós kárt idéz­het eiő a népgazdaságnak. A Tolna megyei Állategész­ségügyi Állomás úttörő kezde­ményezését követésre érde­mesnek tartják külföldön is. A lengyel állatorvosok társa­sága varsói székházéban a kö­zelmúltban tartott tanácsko­zásra meghívták dr. Kováts Jenő címzetes egyetemi do­censt, a Tolna megyei Állat­egészségügyi Állorriás igazga­tó főállatorvosát js, hogy is­mertesse az általa kidolgozott és irányított magyar mód­szert­A lengyelországi már a má­sodik eset volt, hogy egy- ba­ráti ország a mastitis elleni védekezést, a Tolna megyei tapasztalatok ismeretében indította meg- Az előbbi években a Lucenecben tartott szakülés során hasonló is­mertető előzte meg a szlová­kiai védekezés megtárgyalá­sát — közölte dr- Kováts Je­nő, akinek közreműködésével színes dokumentumfilm is ké­szült az úttörő magyar állat­egészségügyi munkáról­Már nem dekoráció Két éve még diák volt a salgótarjáni Táncsics Mi­hály Közgazdasági Szakkö­zépiskolában, most tanárnő. Gyors- és gépírást tanít és egy elsős csoport osztályfő­nöke Gál Ildikó. A mozgal­mi élettel már az általános iskolában ázoros kapcsolat­ba került. Először őrsvezető, később, mint rajvezető-he- l.vettes tevékenykedett. Ak­tív munkáját dicsérő okleve­lek tükrözik. — Mikor és milyen körül­mények között lett az Ifjú Gárda tagja? — kérdeztük. — A középiskolánkban, 1971-ben alakult meg. Az el­ső évben megválasztottak az iskola szakaszparancsnoká­nak. örültem a bizalomnak, de sok kellemetlenséggel is járt. Nehéz volt bebizonyi- tanom. hogy nem azért let­tem szakaszparancsnok, mert a bátyám a városi Ifjú Gár­da parancsnoka, hanem munkám elismeréséül. A Kommunista Tfiús^gi Szö­vetségnek 1970-től vagyok tagja. Egy év múlva, a verti­kális rendszer bevezetésekor alaoszervi KISZ-titkár lettem. Az újjászervezett Ifjú Gárda-mozgalomban heti két előadáson az ifjúságpoli­tikai, határőrizet-ismereti, ifjúságvédelmi és polgárvé­delmi témákkal ismerked­tünk. Aktív munkánk jó eredményeket hozott. A minden évben megrendezésre kerülő városi szemlén rend­re az első helyen végeztünk — mondta büszkén Gál Ildi­kó. Kezében könyvet lanozgat- ra a következő óra feladata­it nézegette, majd így foly­tatta: — 1974-ben kantam meg a KISZ KB dicsérő oklevelét. Ez még hatékonyabb munká­ra serkentett. Ugyanebben ■z évben érteiIségiztem, de a mozgalmi munkát a tanulás mellett is folytattam. ön­álló előadásokat tartottunk az iskolában. Első . munkahelyemen, az MSZMP Oktatási Igazgató­ságán a pártiskolások KISZ- alapszervezetének titkárá­vá választottak. Az érettségit sikeres fel­vételi követte, levelező ta­gozaton az egri tanárképző főiskolán, magyar—történe­lem szakon tanul. — Volt iskolám tanári ka­rának kérésére visszamen­tem és tanítani kezdtem. Nagyon jó érzés a fiatalok­kal foglalkozni, tanítani, ne­velni őket. Sikerült elérnünk, hogy az Ifjú Gárda többé nem dekoráció! Sokat dol­goztunk érte, de megérte. Gál Ildikó szeptembertől a városi parancsnokkal közö­sen irányítja az Ifjú Gárda­képzést a városban. — Nagy feladat előtt ál­lunk. Tovább kell mélyíte­ni és szélesíteni a mozgal­mat. De, aki egyszer meg­próbálta, soha nem hagyja abba. b. zs. f» a ü't m u is ic m s HIlfftTÜSn Messze mögöttünk van már az- idő, amikor úgy gondoltuk, hogy a pártnak, a pártmun­kásnak akkor van igazán „tekintélye, ha sza­vára vigyázzba állnak az emberek. Szerte­foszlott az a káros szemlélet is, amely kizu- r ílag azon mérte le egy-egy pártszervezet erejét, hogy mit tudott kiverekedni a fel­sőbb párt- és állami szerveknél. Ma azon mérjük a párt tekintélyét, befolyását, erejét, hogy mennyire értik, tisztelik és fogadják el Útmutatásait a lomege'k. S ezen mérjük a pártmunkások tevékenységének értékét is. Örvendetesen javult a vezető tisztségeket betöltő kommunisták marxista—leninista műveltsége, szaktudása. Sokan a fárasztó na­pi munka meliett középiskolát, egyetemet Végeztek. Nógrád megyében évente mintegy. kétezren tanulnak a különböző káderképzö tanfolyamokon. A politikai tömegoktatásban pedig évről évre húszezer ^ hallgatók szá­ma. De vannak, akik pártfőiskolán tanul­tak, megint mások állami ösztöndíjjal ( tok- lőttek el esztendőket különböző iskolákban. Ezért ma már a pártmunkások jelentékeny részé nem rögtönöz, ha a falvakba, üzemek­be látogat, nem futtából tájékozódik, s esze­rint alkot hevenyészett véleményt. A gaz­dálkodók és a közhangulat részletes isme­retével, elemzésével segítséget tud nyújtani. Az ilyen pártmunkást nem egyszerűen a beosztása, hanem a szakismerete, a jártas­sága is feljogosítja arra, hogy tanácsokat adjon, akár a gazdasági vezetőknek, akár a pártszervezeteknek, mindenkinek, akihez az alkotó munka szálai fűzik. Szándékosan említettem alkotó munkát. Még mindig van ugyanis a pártmunkának néhány régebben kitaposott ösvénye, ame­lyen gépiesen járunk oda-vissza. Elsősorban az értekezletekre gondolok. Nem a hasznos megbeszélésekre, hanem az olyan összejö­vetelekre, amelyek után kimondva vagy ki­mondatlanul az az érzése az embernek, hogy „ez is üresjárat volt.” Előfordul, hogy . ugyanazt a feladatot — más és más összetételben — tucatnyi szerv képviselői külön-külön is megtárgyalják. A termelőszövetkezeti gazdálkodás ügyes-bajos dolgairól például járási szinten rendszerint külön tartanak megbeszélést a szövetkezeti elnökök és a tanácsi szakemberek, külön a pártmunkások, a népfront, a fogyasztási szö­vetkezet, a bank és minden olyan szerv képviselői, akiknek valamilyen formában közük van a szövetkezeti gazdálkodáshoz, A pártmunkásnak természetesen mindéi meg­beszélésen illik megjelennie. Vajon nem gyümölcsözőbb, hatásosabb lenne, ha az ér­dekeltek rendszeres időközönként együtt ta­lálkoznának a szövetkezeti gazdálkodás ügyei­nek megbeszélésén? Így rengeteg időt taka­ríthatnának meg. s ami ennél is fontosabb: helyben a szóértést mindjárt közös elhatá­rozás is követhetné. Legfőbb ideje, hogy szembenézzünk a pártmegbízatások, funkciók elosztásában ta­pasztalható fonákságokkal is. A megyében a párttagok 60—80 százaléka kapott a tag­gyűléstől rendszeres, vagy időszakos megbí­zatást. Aligha mondok újat azzal, hogy ezek mintegy felének három-négy funkciója van, de az sem ritkaság, hogy valaki hat-nyolc funkciót tölt be. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy a vezetők egy része csak viseli, de nem tölti be a funkcióját. Vannak azonban a túlterhelésnek egyéb következményei is. A tömérdek funkció előbb-utóbb a rutinmun­ka vakvágányára tereli, arra kényszeríti a pártmunkást, hogy egy-egy területen csak a régebbi tapasztalatait szajkózza, mert nincs ideje az új elsajátítására. A többi között a túlterheléssel függ össze az az^ eléggé általános jelenség is, hogy a vezető pártmunkások gyakran pem jutnak tovább az igazgatók, párttitkárok, főmérnö­kök, tanácselnökök, sgronómusok, állami gazdasági vezetők szobájánál. Pedig az, hogy valóra válik-e a párt politikája, nemcsak a vezetők körében, hanem ezer meg ezer mun­kahelyen dől el. Nem az igazgató, hanem a pártbizalmi, a művezető és a csoportvezető hallja meg előbb, ha a munkás méltatlan­kodik a szervezetlenség miatt. A brigádve­zetőktől éé mindjárt a tsz-elnöktől kérnek választ a szövetkezeti tagok ügyes­bajos dolgaiban. Gyakran megkérdezem a járási, a ter­melőszövetkezeti és az üzemi pártmunkások­tól: véleményük szerint mi nz oka annak, hogy a helyes elvek, jó ha'ározatok, alap- intezkedések ellenére sem tuujuic elemi egy sor területen azokat a célokat, amelyeket szükségesnek és elérhetőnek jelölt meg a vezetés. A választ rendszerint azzal kezdik, hogy mit tettek a jobb anyagellátás érdeké­ben, milyen konkrét közigazgatási ügyeket intéztek el az utóbbi időben, de alig ejte­nek szót az eszmei-politikai nevelő munká­ról és a pártellenőrzés időszerű kérdéseiről. Helyes, hogy ■ az utóbbi években a gazdasá­gi kérdések kerültek előtérbe a falusi párt­munkában, de az már nem, hogy pártmun­kások átveszik a tanácsi vezetők, az állami gazdasági igazgatók, a tsz-elnökök, az agro- nómusok tennivalóit. Akkor dolgoznak he­lyesen, ha politikai eszközökkel igyekeznek segítséget nyújtani a gazdasági vezetésnek, de nem sajátítják ki azok feladatkörét. Ha egy-két elhanyagolható esetről lenne szó, azt mondanám: térjünk napirendre a dolog fölött, a fejlődés félrelöki az útból az ilyen felemás vezetési módszereket. Azon­ban a jelenség általános, s ma már egészen durva vadhajtásaival is találkozhatunk. Szórványosan ugyan, de előfordul, hogy a pártmunkások 14—16 órát dolgoznak, egyes helyi gazdasági, állami vezetők pedig nem használják ki lelkiismeretesen a munkaide­jüket, egyes műszaki vezetők másod- és har­madállásban pénzt keresnek. Építőmunkánk minden időszakában; de ma kettőzötten fontos, hogy a párttag tiszt­ségviselő a saját munkaterületén megismer­jen mindent és mindenkit. Ismerje első­sorban a pártszervezeteket, hogy munka köz­ben segítséget tudjon adni a feladatok meg­oldásában. De ennél sokkal szélesebb körre is ki kell terjeszteni a politikai munka ha­tósugarát. Ma még eléggé általános, hogy a községi pártszervezetek egyáltalán nem, vagy nem eléggé támaszkodnak a falusi értelmi­ségiekre, a falusi tanítókra, az orvosra, na agronómusra. Az év elején több mint hat­száz alapszervezeti titkárt erősített meg, vá­lasztott újjá a taggyűlés Nógrádban. A me­zőgazdaságban mindössze tíz olyan alapszer­vezet van, amelyet pedagógus irányít. A községi pártbizottságokban több mint 26(1 kommunista tevékenykedik. De közöttük mindössze 31 a pedagógusok, népművelők, orvosok száma. Javarészt fiatal értelmiségiekről van szó,' akiknek taníttatásáért anyagi áldozatot ho­zott az ország. Jogos az igény, hogy ezek az emberek ne csak szakmai feladataikat lás­sák el, hanem a szocialista világnézet hor­dozói, terjesztői és tudatos harcosai is le­gyenek. Jogos az az igény is, hogy a kom- níunisták sora — éppen a növekvő fela­datok miatt — továbo gyarapodjon. Nap­jainkban szinte észrevétlenül válnak a föld­művelő emberek százai gépekhez, fejlett ag­rotechnikai eljárásokhoz értő szakemberek­ké. Ezek az emberek forradalmasítják a termelést, nekik köszönhető, hogy a megye sok-sok közös gazdasága soha nem látott re­kordtermést takarított be az elmúlt évek­ben. Az ilyen gazdáknak már a szívükben is győzött a szocializmus. Az üzemekben ott van az új generáció, amely tudásban, öntu­datban felemelkedett a szocialista gondol­kodás színvonalára. Pártmunkásaink legszebb hivatása felis­merni, meggyorsítani ezt a fejlődést, és ka­matoztatni annak eredményeit a pártmun­kában, a pártépítésben. k. r. NEM AZ AUTÓBUSZ ve­zetőülésében ül, hanem ké­nyelmes fotelben, lábait el- nyújtóztatva. Jólesik így né­ha megpihenni egy kicsit — veregeti meg térdeit —, mert elgémberedik az ember: min­den porcikája türelmetlenül várja már műszak után a lazítást, a felengedést, a pilla­natot, amikor ellanyhulhat a figyelem is. Igen, a figyelem, az érzé­kek, idegek koncentrációja, amivel eddig nem is volt még baj: Simon Dezső, a Volán 2. számú Vállalat autóbuszveze­tője ötszázezer kilométert tett meg baleset nélkül. Negyven­két éves, s 1954 óta ül a volán mögött. — Világéletemben gépko­csivezető akartam lenni, s let­tem is. A honvédségnél sze­reztem gépjárművezetői jogo­sítványt, hajtottam tehergép­kocsit, személyautót, meg üzemanyag-szállítót is. — És 1955-től autóbuszt. — Igen! Leszerelés után azonnal jelentkeztem a Vo­lán akkori elődjénél, a 33. Munkásarcok Csak ez, egy életre számú AKÖV-nél, ha jól em­lékszem — márpedig így van, mert a jelentős dátumok megragadnak az ember agyá­ban —, harmadnap már dol­goztam. Emlékszik még azok­ra a bódés fakaruszokra ? — Persze. — No, azon kezdtem, Ka- rancskesziből szállítottam munkásokat a tűzhelygyárba, nyolc éven keresztül, utána meg hat évig az acélgyárba. — Nem volt könnyű kez­det. — Nem. Tudja, éreztem a roppant felelősséget, hiszen harminc-negyven ember ült mögöttem a bódéba préselve Eleinte bizony nyomasztott a feszültség, kétszer nehezebb így vezetni, de aztán felol­dódtam. Pedig még nehezebb .Játékom” is volt. A fakaru- szok után 63U-as, pótkocsis Ikaruszokat mellól, Lászlóvölgypu sztáról költöztünk be. — És azóta helyijáratot ve­zet. — Rónáról . hozom, viszem az utasokat, nagynéha kijá­rok Forgácsra is. Zsúfolt út­Munka vonal, vigyázni kell nagyon. - Most nem dolgozik? kaptunk, az tintát, nem fáraszt, egyenesen veszélyes volt, fő- közben Soha nem jutott még leg csúszós időben. Rángatta eszembe, hogy kényszer lert- az embert egész nap, nagyon ne, szükséges rossz. Ellenke- — DEHOGYNEM: kiálltam kellett figyelni, mikor lép a zöleg... S, még a kikapcsoló- ötven percre, hamarosan újra fékre a vezető, mert vágód- dás Is: van egy kocsim, per- kezdem — néz órájára. De hatott volna keresztbe az sze, összehasonlíthatatlanul egyébként is, a húsz év alatt úton, mint az ostor, amit könnyebb vezetni,. mint a csupán egyetlen egyszer vol­megsuhintanak. buszt, néha beülünk a csa- tam beteg, tavaly három hóna­— De nem történt baj. Iáddal, elmegyünk valahová, pig. De hosszú Volt, komolyan, — Nem, egyetlen egyszer Szóval, szeretni kell! szenvedtem, nem találtam a sem. _ Gyerekek? helyem. Jó vezető? — ötéves lányom és két- Miután elköszön, mondja Annak tartanak... Meg éves fiam van a második há- Miklós Ernő, a személyfor- úgy gondolom, szeretnek az zasságomból. S tudja, a gye- galmi üzemvezető: utasok is; én nem szoktam reket már érdekli a motor; _ ök mj(r ilyenek. Min­v eszekedni idegeskedni. ká- nézegeti, szerelné is talán. De denük a munka, s szinte fáj romkodm. És ez sokat jelent, hát az egy kicsit odébb van nekik a hiánya. meg' _ .... Lehet ennél szebben dicsérJ — Tarjam? — Már hat éve lakunk Zagyvarónán. Karancskeszi jobb így. — Húsz éve ül a volán mö­gött, igaz, lassan huszonegy már. Nem fáradt még? — Nézze! Szeretek vezetni. És én úgy vagyok vele, hogy amit kedvvel csinálok, nem ni? —karácsony— NÓGRÁD - 1975. december 29., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom