Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

f Fadöntő emberek Mottó: „Vágom a fátr hűvös halomba, Fényesül a görcse sikongva” (József Attila) Lángolt, égett az erdő, ropo­gott a kitermelt fa, Dobó úr meg a kemencéi vendéglőben mulatozott. Volt eszem-iszom, tíínom-dánom... úgy jó úri szokás szerint. Az ital megtet­te a hatását — forrongott az agy. elborult az elme. Dobó úr felzavarta a muzsikus ci­gányokat a szederfa tetejére: — Ott húzzátok fent, a lom­bok között az anyátok fekete­ségét! Azok meg húzták, veszettül. A hegedűk csak akkor némul- tak el, amikor a cigányok meglátták, hogy két szolganép fűrészeli alattuk a fát. Mene­kültek volna, de megriasztot­ta őket a Dobó úr kezében tar­tott pisztoly: — Aki le mer mászni a fáról, biz’ isten, le­lövöm. . .! S közben lángolt, égett az erdő. odaveszett a kitermelt fa. — Nem sikerült az üzlet? Nem kell a tűzifa senkinek? Hah! A biztosító fizet... — legyintett a tékozló duhaj. A századforduló táján esett meg a tragédia, ám az elkor- esosodott erdőrészek, az élet- képtelen fatörzsek még ma is őrzik az emlékét. Mint, ahogy Csömör Nándor, fejéből sem lehet kitörölni az igaz törté­netet. Kemence; Hont vármegye egvkori székhelye. Szláv nyel­ven annyit jelent: Köves. Há­zait fadöntö emberek lakják. Favágó dinasztiák regélnek a vadregényes börzsönyi erdő­ségről. Hideg köd porzik, vékonyka jég üli meg a kanyargós Ke­mence-patakot. A vigasztalan, ősz végi avar betegesen rotha- dozik. Csíp, mar a hideg. Az ember száia kihűl, ha nyitva felejti. Szálegyenes fákból néma erő, vad kérlelhetet- lenség árad. És didereg a mo­ha a bokrom alatt... Repedt, fekete markú fa­döntő emberek. Kevés volt a föld, sok az erdő. Meg kellett élni valamiből. Elindult a fér­finép, költöztek ki, a sűrűbe. Egész álló nap vágták a fát, amikor a hegyek egymásra hajoltak, betelepedett az es­te, menekültek az összeeszká- bált kunyhóba, öten-hatan is megfértek a középen pislákoló tűz körül. — Hullottak a könnyeim a fáradtságtól, meg a fázástól. 14 évesen, térdig érő hóban, rossz bakancsban dolgozni. Keménv élet volt, nagyon ke­mény. Megtörtént, hogy még este 10—11 órakor is húztuk a fűrészt a holdvilágnál. A kunyhóba nem került még szalma sem. A fagyos földön töltöttük az éjszakát. Amikor fázni kezdett a talpunk, oda­szóltunk: — Rakni kéne a tűzre, ki­alvóban van! Babon, meg krumplin tengődtünk. Min­denki főzte a magáét külön- külön bögrében. Szalonna csak elvétve akadt. Kiloptuk a sza­lonnát a szomszéd leveséből, áztattuk a magunkéba. — zsí­rosod jón az is. Az én levesem soha ki nem fogyott, össze­folyt a könnyeimmel, hígítot­ta. . . És hömpölyög a szó Hajnal Józsi bácsitól, aki 61. évet la- possa. Közelítettek a román szán­kók lefelé a hegyről. Meg­pakolták jócskán, hét mázsa fát is felraktak rá, hogy gyor­sítsák a munkát, több legyen a kereset. Folyton viccelődő, tréfálkozó fadöntő haladt leg­hátul. Gondolt egyet — csi­nál már valami bolondsá­got. .. — Vigyázz — engedte ki a torkán az egyezményes Jelet, a veszélyhelyzetben használatost. Ugrottak a fa­döntők a román szánkók jár­maiból, megindult az áradat, hullott a fa, törtek a szánkók rakásra. Ízetlen, rossz tréfa volt. Így anekdotáznak a ré­giek. Így hallotta Vajda Pál, a kemencei erdészet munka­társa. Üttalan-utak, kopár hegyge­rincek, kanyarban megbúvó erdészházak — a természet megannyi apró csodája. A ha­lomba rakott fahasábok már messziről árulkodnak: Király - kúton fadöntő emberek mun­kálkodnak. Fújjuk a tenyerünket; nem érződik a kabát melege. — Most még kellemes, el­viselhető az idő. Jött volna a múlt héten! Mínusz 15—16. fok, — Egy kis lélekmelegítő? Mondjuk pálinka... — Jót tenne, de munkaidő­ben nem szabad. Fehér Lajos 25 esztendeje erdőlakó. Ismert a bokrokat, a füveket, az erdei madarak énekét, ismeri a fákat, a még élőket, s a holtakat. Indul a fűrész. Zúg a mo­tor. száll a forgács, darabokra hullik szét a cserfa Gránát János keze alatt. — Ma már megkönnyebbült a fakitermelők dolga. Gépesí­tettek az erdőben is. Autóval utazunk a munkahelyünkre. A kézifűrész, a román szán­kó, a parányi vityilló. az éhe­zés a .múlté. Savanyítás, kese­rű emlék... Hideg köd porzik. Vékonyka jég üli meg a kanyargós Kemence-patakot. Csíp, mar a hideg. A szálegyenes fákból néma erő, vad kérlelhetetlen- ség árad. Pusztítóik, a fadőn- tő emberek méitó ellenfelek. Naponta birkóznak a ter­mészettel. V. Kiss Mária Bányászcsalád öröme Marianna, lagzi lesz nálatok? „Egy szoba, komfortnélküli lakásból háromszobásba köl­tözött Sós Károly szorospataki lámpamester, hattagú család­jával. A kiutalást soron kiviül kedvezményesen kapta. . .** ía nagyijátóllyf tanács igazgat* tási csoportja). X A napsütötte, sárgára festett ikerház a kanyar mögött szin­te azonnal kibukkan a Szo­rospatakra vezető úton. Előt­te kerítés, mögötte hófoltok­kal tarkára festett kert. Az ikerház egyik fejtébe nemrég költöztek Sós Kíáro- lyék. Három tágas nagy szo­ba. A konyhában barátságos régimódi tűzhely- Alatta a ha­gyományos láda, tele szénnel. Jólesik melléülni a kis szék­re. — Szereti is mindegyük — mosolyog az édesanya. — Odahúzódnak így télidőben. Most Marianna és a négy­a költözést megelőző napokat és természetesen magát a hur- colkodást. — Ki örült legjobban? Sósné elégedetten sóhajt: — Talán én. Milyen jó is itt- Mindenkinek megvan a saját kényelmes helye. A gye­rekeknek játékra, a férjemnek az akváriumokhoz. Mert az is van. Délutánonként, ha megjön műszakból, szívesen elbabrál a halakkal. A fényes, kivilágított nyolc akvárium azonnal szembetű­nik az előszobában. Jólesik rájuk nézni. Egymás szavába vágva, bol­dogan mesélik az „izgalmas” napokat. — Az itt lakó család átköl­tözött Nagybátonyba. Mond­tam a férjemnek. — Te apa, mi lenne, ha ml kérnénk a megüresedő lakást? Próbál­juk meg, mondta­éves Andrea kuporog egymás mellett, csillogó szemekkel fi­gyelve a felnőtteket. Kényelmes lakásba költö­zött egy bányászcsalád. Be­rendezkedtek. Külön örültek minden szobának. Idézgetjük Sós Károlyé a szó: — Az üzemben megírtam a kérvényt. Vittem a tanács­hoz. Vagy azt mondják igen, vágy azt, hogy nem...-— Aztán délután jött ha­za a férjem. Már az ajtón így nyitott be: — Na, asszony; most aztán szedjünk össze minden összeszedhetőt. Mert azt mondta az elnök: Sós elv­társ, a négy gyerekre való te­kintettel maguké a három­szobás lakás. — Megvolt az öröm. Ül­tünk egymás mellett- Számol­gattunk, tervezgettünk, ho-' gyan is csináljuk. A legna­gyobb lányunk már férjhez ment, elköltözött. Vagyunk még hatan. A két nagyobb gyerek, Karcsi és Éva már dolgozik. A két kicsire való tekintettel kedvezményt kap­tunk. Az új lakásunk huszon­négyezer forintba került. Eb­ből ötezer-négyszázat befizet­tünk. másik ötezret tíz hónapi részletre. A többit elengedte a tanács. X — Jaj, ez a kényelem min­den pénzt megér. Gondolja e£ mióta 1953-ban összeházasod­tunk, mindig csak egyszobás lakásunk volt. Próbálgattam a csapokat, néztem, hogyan csu­rog a víz. Mert a régi lakásba hordani kellett vödörrel; Aztán itt a szép nagy fürdő­szoba. E; ne felejtsem a ker­tet. Lesz itt tavasszal min­den. Ültetek virágot, hátrább zöldséget, ezt-azt. Tartunk tyúkot, kacsát, még talán ma­lacot is. A szobákból sok min­den -hiányzik. Ez a harmadik még elég üres. De lassan min­denre telik­X A hattagú családnak az ösz- szes jövedelme hat—hétezer forint között van havonta. A két nagy gyerek is borítékos­tól adja oda a fizetést az édesanyának. ö a családi pénzügyminiszter. Mindenki otthon ebédel, vacsorázik. A csapatvezető észre­vette, hogy alábbha­gyott a munkakedv, mert fáztak az asszonyok. A major udvarán garabonciás módra vágtázott a vihar, a szél mint a tű szúrt, rácsa­pott a krumplit osztályozó asszonyokra, akiknek lilára színesedett a kezük, pedig pajta alatt voltak. A csapat- vezető hirtelen ötlettel a bur­gonyakupacról letúrt szalma­halmot felnyalábolta, és a bejárathoz vitte. Hangosan, hogy felfrissítse az asszonyo­kat, bíztatta, kazlazzák a be­járatot. Néhány perc alatt kintrekesztették a hideget, és máris olyan érzésük támadt, átmelegedett a tágas helyiség. A krumpli, amit .vetőmagnak és piacra válogattak, sem tűnt olyan hidegnek, visszatért hát a jókedvük. A csapatvezető fürge mozgását kísérték, mi­közben frissen mozgott a ke­zük. A burgonyahalom mö­gött még nótára is volt kedve valakinek. A fiatalabb csa- palvezelőnő arcán látszott, hogy a napot már jól vég­zik, és estére befejezik a bur­gonya válogatását. Mire a szél befejezte alapos munkáját az égen, és a Nap háborítatlan billenhetett nyugovóra, haza­felé készült a közös gazdaság asszonycsapata. Asszony mód­jára rendezgették magukat, amikor Persi Jánosné, az alig néhány esztendős fiatal- asszony, a csapat tagjaitól koszorúba fogott vezetőhöz fordult. — Anna, holnap adj egy nap szabadot! A városba mennék az uramnak ajándé­kot venni. Itt az ünnep... — mintha feledték volna a ne­héz napot az asszonyok, ne­vettek. Persiné pirult, és da­cos lett — Igen, az egy ál­dott ember, nem mint a ti­éd volt — mondta, villant a szeme a csapatvezetőre. Hirtelen következett be a csend, amikor az asszonyok látták, hogy Anna arca meg­rándul. Persiné gyámoltala­nul topogott. Magyarázkodni akart, de csak motyogott. A csapatvezető feleszmélt, érez­te elragadták érzelmei. Ken­dőjét igazgatta zavarát lep­lezni. Persiné felé fordult, akadozott a szava. — Természetesen, igen, menj csak — körülnézett, ol­vasott az asszonyok tekinte­téből és mentegetőzött. —Ne haragudjatok... — gyorsan összekapta magát és elsőnek indult el, hogy ne kelljen magyarázkodnia. Az asszonyok szótlanul néz­tek utána. Senki nem csatla­kozott hozzá vigasztalni, mert tott haja csípejét simogatta. A tükör elé állt. Hideg szíttá arca lángolt, kerek szeméből szomorú tekintet nézett visz- sza rá. Hová jutottál Piros Anna, suttogta. Emberek a csillagokat ostromolják, né­hány kilométerre a falutól, az új kor hömpölyög az or­szágúton, ledöntik a régit, itt csillog az új, csak a gon­Az öreg Piros próbálkozott önérzeteskedni, de hangja erőtlen volt. — Az én Annámnak nincs arra szüksége. .. Az igazság, hogy Piros Ist­ván, a volt cseléd, tekintélyes ember lett a faluban: Vezető­ségi tagja a tsz-nek, a köz­ség élén is ott volt, a szava sokat jelentett. Kormos Bá­tudták, értelmetlen. Anna pe­dig érezte nézik, és azt is tudta, hogy sajnálják. Szinte megkeményedett az arca. Léptei darabossá váltak, tor­okét a keserűség fojtogatta. Sötét vihart óhajtott, hogy eltakarja őt a tekintetek elől, eltömje hallását, amelyben visszatérően ott csengett: „nem mint a tiéd volt.” Azt hitte amikorra hazatér, arcáról lekényszeríti indula­tát. De amikor belépett a konyhába, anyja tekintetével találta szembe magát. Ismer­te már a szánalmat érző ki­fejezést. Ügy érezte, szétpát- tan a feje, ha nem kiállt fel, hogy engem^enki ne sajnál­jon, mert a magam ura va­gyok akaratomnak. Az anyja megrettent lánya tekintetétől, a kedvét kereste. A sütőből frissen illatozott a kalács. Ki­húzta a tepsit, a teáskanna után nyúlt, hogy töltsön. — Gyere aranyom egyél, igyál, biztosan átfáztál... Jól látta Anna, hogy édes­anyja tudja legjobban, nincs az a hideg, amelyik olyan fájdalmat okozna szívének, mint amit vele tettek a falu ' szeme láttára. Szegény, édes, gondolatot hígítani, kedveske­dik. Megsajnálta a vele együtt szenvedő anyját. Enni kez­dett, de íztelennek érezte a konyhát illatával megtöltő kalácsot. Bezárkózott a szo­bájába. Amikor az előszobá­ban hagyta meleg holmiját, látszott karcsú teste, blúza alatt feszülő keble. Kibon­dolat nem mozdul? És ne­kem kell az áldozatnak len­ni? Fejéhez kapott. — Nem, nem engedek... meghallotta saját hangját, te­nyerét ijedten a szájához szo­rította. Gondolata, akár a délutáni vihar, kavargott. Amikor Kormos Bálint először kísér­te haza, a falu központjában találkoztak, ahogy leszállt a szövetkezet autóbuszáról, amelyik a határból hozta ha­za őket. A fiú melléje csatla­kozott, és bejelentette, hogy hazakíséri. Fiatal volt Piros Anna, tiltakozni sem volt ereje a felnőtt sorba tartott legény előtt. Otthon pedig szülei szívesen marasztalták a fiút. Akkor nézte meg ala­posabban. Szép, derék ember­nek tűnt, amilyennek mond­ták őt a faluban. Anna hiú­ságának jólesett, hogy meg­csókolta a fiú. Akkor este későn feküdtek le Piroséknál. Az apjának is, az anyjának is tetszett, hogy Kormos Bá­lint hazakísérte Annát. Vala­ha jobbmódú család fia volt, és még ma is a faluközpont legszebb háza az övék. Piro- séknak is szép a portájuk, még rajta a vakolat szaga, de itt van kint az újfaluban, ahol a maguk fajtája, a régi nincstelenek telepedtek le. Annának az édesanyja mond­ta ki, amit gondolt. — Nem rossz, ha az újgaz­dag párosul a régivel. Egyes gyerekek vagytok, rtvinden a tiétek lesz... lint ezt érezte meg, amikor megkérte Piros Anna kezét Mert nekik a portán kívül semmi sem maradt a régiből. Névtelenek lettek, akiknek elkerülték a házuk táját is. Piroséknál pedig pezsgett az élet. Kormos Bálint ebbe a pezsgésbe lopakodott a 'lány kezén keresztül. A házasság létrejött. Annát a fiús házba vitték menyecskének. Kormos Bálint eggyel nem számolt: Piros István • makacs palóc, akinek vérében a gyermek­kor. Amikoé a ve je azzal ostromolta, hogy neki is biz­tosítson egy jó helyet a tsz- ben, egy darabig kitért a vá­lasz elől,- egyszer aztán türel­mét vesztette. Kereken meg­mondta Kormosnak, erre ne is számítson. Mutasson fel va­lami munkát, és akkor dön­tenek, ahogyan mások felett. Kormost viszont a szülei gú­nyolták. Egyszer mondta ne­ki az anyja. — Kellett neked koldus, hi­szen már a nyakadra nő... Piros Anna érezte, elhide- gül tőle a férje. Már az asszonycsapat veze­tője volt, amikor munka után otthon a csapat tagjainak el­számolását készítette. Az anyósa rákiálltott, hogy ne égesse a villanyt, hagyja a sok papírt, adjon a nyulak- nak enni. Anna nyugtatta. — Fontosabbak az embe­rek, mint a nyulak... Az anyós dühöngött, hogy a lány neki nem fogad szót. Akkor tért haza Kormos. Anyja haragja még nem csillapodott. — Nézd a koldust, az egek­ben érzi magát. Már nekem sincs szavam, kellett ez ne­künk. .. Kormoson látszott, hogy ivott. Megállt felesége mö­gött, szeme gonoszul csillant. Teljes erejével az asztalra csapott. Az Anna előtt levő papírok szerteszálltak, ami pedig Kormos kezébe akadt, azt eltorzult arccal a dühtől, darabokra tépte. Aztán ne­ki, Piros Annának, beleka­paszkodott a mellébe, annál fogva rángatta, közben rug­dalta. Anna elvesztette esz­méletét. Reggel az ütésektől foltos arccal ment munkába, a csapatvezető. Napokon át szótlan maradt, fogyott a tes­te is. Az asszonyok fogtak össze és beszélték rá, hagyja el férjét. Nem volt könnyű, mert a falu egy másik része elítélte, mint szentségtörőt, aki megszegte esküjét. Így ví­vódott hónapokon keresztül, amíg végül a bíróság döntött, és felbontotta a házasságot. A /megaláztatás volt a legke­serűbb. Anna ettől nem tu­dott szabadulni. Amikor ha­zafelé indultak és Persiné dacos hangon mondta, hogy igen az ő férjé egy áldott ember, nem mint az övé volt. felszakadtak a sebei. Már ha­ragudott önmagára, hogy en­gedett az elérzékenyülésnek. Keményen összeszorította fo­gát. — Nem, ilyen örömet nem szerezhetek neki — férjére gondolt. N yugtalanul aludt ak­kor éjjel. Reggel sie­tett a majorba, ott ta­lálkozott a csapatával. A ta­nyára mentek dolgozni. Az asszonyok közrefogták, és ar­ról beszéltek neki, hogy az ünnepekre ajándékkal lepjék meg azokat az asszonyokat, akik valami miatt nem tud­tak dolgozni egész évben. Pi­ros Anna arcát a gondolat is, a friss levegő is megszínesí­tette. Ruganyosán lépkedett az asszonyok között. Bobál Gyula — Beosztóan élünk. Ha va­lakinek egy-egy darab kell,’' mindig a legfontosabbat vesz- szük meg. a hasunkon nem spórolunk. Két csirke mindig kell, egy kiló hús pörköltnek. Ha rántani akarom, két és fél kiló karajt veszek leg­alább- A múltkor a harmadi­kos Mariannát elküldtem a boltba. Hozzál kislányom egy kiló parizert. A boltos meg­kérdezte : — Mi az Marianna, lagzi lesz nálatok? — Ilyen nagy családban egy kiló parizer bi­zony hamar elfogy. — Az ünnepi ebéd? — Hízott libát vettem. Még egy pár csirkét is. Csinálok töltött káposztát, rántok, sütök mindenkinek fogáravalót. Lesz karácsonyi diós, mákos. kalács. Tudja, nálunk cukor­ból fogy a legtöbb. Két—há­rom naponként egy kiló­X Sós Károly, az édesapa több mint húsz esztendeje a szén­bányák dolgozója Volt moz­donyvezető. fűtő, fékező. Hét esztendeje Szorospatakon lám­pamester. — A bányásznak a föld alatt a lámpa a szeme. Enél- kül nyugodtan le sem száll­hat. Ezért fontos, hogy az ezer lámpát, amit ránkbíztak, be­csülettel rendben, tartsuk. Itt dolgozik a kislányom Éva is. Lámpatisztogató. A nagyfiam is a bányához készül. Az öröm szinte kézzelfog­ható a Sós családban. Ami­kor elbúcsúzunk, könnyen el­képzelem a kertet, a gyü­mölcsfákat, a sok-sok virágot; amit Sósné. tervezget. Csataj Erzsébet ]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom