Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-24 / 301. szám
A fenyőfák vere A fenyvesek kétszeres hasz- A fenyőgyanta a vegyipar rot húznak a kivágásra ke- egyik legfontosabb alapanya- rülő fáikból. Vágás előtt négy- ga. Mintegy negyvenféle teret évvel ugyanis megcsapol- méket készítenek a fenyők jak a fák törzseit. Szakava- „véréből-” A lakk- és festák- tott kezek V- alakú rovátká- ioartól a kozmetikumok elő- kat vágnak a fák kérgébe, állításán át a lőpor-, kon- ahonnan hetekig csorog a seb zerv- és papírgyártásig ki alá erősített cserépedénybe a tudja hány helyen használják mézszínű gyanta. Időmként fel a fenyőgyantából készült emberek jönnek és vashor- anyagokat. Hazánkban csak dókba ürítik a fenyők „véré- egvhatodát tudjuk kitermein vei” telt csuprokat. A gyantafenyőerdeinkben a szükséges gyűjtés tavasztól őszig, éven ként mintegy hat hónapon át Svanta mennyiségének, a töb- tart. bit importálnunk kell. IV\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\V\\\V\VV\\\V\\\\\\\v\\A\\\\\\\>^^^ Ez a park: közpark. de lánca. Végigjárja a padokat: — erre még jobban csúszik Soha többé nem nő ki”. — mondhat bárki bármit — itt éjszaka melyiknek a támlá- a bor. Es Szuszt is szereti. Sanyi csak áll, szótlanul, minden az övé. A gyep bori- ját csavarozta le valaki, mu- Alkonyodik, december 23-a „Sok mindent nem tudsz te, tóttá tisztások, a virágágyak, latságból. vagy mert be van. Holnap karácsony este. Sanyi, de mire olyan idős a bokrok sűrűje, az őrtálló akart fűteni vele. És jelen- Tegnap kiment a piacra, lesze;, mint én. többet fogsz Iák. Ö gondoz itt mindent; tenie kell. ha észreveszi, nem sajnálta a harminc fo- tudni nálamnál. Én azt hitkeze nyomán teremtődik a hogy kicsúzlizták egy-egy rirrtot: vett egy közönséges tem: maid a fiam pipál le rend. ő hozza helyre, ha va- lámpa égőiét fenyőfát, körülbelül egy mé- engem, hát ez nem sikerültlaki megzavarja ezt a ren- Azt is figyeli: ki szedi tér magas. Már föl is állí- Levágták a fejemet”. — A fiú det. meg titokban, májusi éjsza- tóttá a sarokban, holnap föl- riadtan pillant az öregre — Minden évszakban sok a szakákon, az orgonabokrokat, díszíti. Nem vallásos, de iiA feleségem is meghalt, öt dolga Tavasszal fölásni a ki tépdesi ki a virágokat, ki azért Szuszival ketten meg- éve már. Csak ketten va- földet nem könnyű, de élve- tapos rájuk. De többnyire ünnepük a Kisded megsül- gVUnk: Szuszi meg én. De ez zi. mikor az ásó éle bel-11- nem éri tetten a bűnöst: letését Jó, ha van mit Un* jésed nem érdfkel, világos", csúszik az olvadt hólétől már öreg már. ha szaladni kezd. neoetni. a fiú most megszólalt: — fölázott talaiba; kiülteti a biztos, hogy nem ér utol Sötét van: csak itt-ott von ^fessék engem elengedni” — virágpalántákat. melyeket a senkit. halvány kört a hófoltos főközpontból hoznak, elveti a Különösen ilyenkor, de- re, egy padcsücsökre, bokorfűmagot: elsimít'a a sódert a gyalogutakon. Nyáron az a sok locsolás! Vastag a gumicső. és óriási ereje ván a vízsugárnak. A hideg víztől keze néha még a nagv melegben is lilára dermed. Fárasztó a járás a súlyos gumicsizmában. s befülled a láb Ha nem jönnek a központból a motoros fűnyíró géppel, neki kell megragadni a kaszát, hogy leborotválja a gyepet. S a dudvát Nemes György: Ezüstfenyő „Jó, elmehetsz, ha megtudod mondani: egyforma-e ugyanannak a fajta fának a levele? Mondji-k. egv kocsányos tölsyé, egv bükké, egv harsé, egv juharé, vagv akár egv akácé?” — A fiú gondolkozik: — „Ugyanaz* a fajtáé egyforma, csak nem egyforma nagv”- — „Látod, nem tudod. Nincs két teljesen egyforma levél. Legfeljebb csak hasonló, — Mint ahogy nincs két egyforma ember, csak hasonló. És azt tudod-e, mért csak kézzel lehet kitépdesoi cemberben, karácsopy előtt ra a parklámpák pisla fénye. sirPa az pgylk„ £:l fs melt r,~ a sétautak kőpereménél, kell nagyon szemfülesnek Szuszi fölkapja a fejét: tá- pdcl f,,'’ kergu. se rés a ^ ma- Összel, mikor hullani kezde- lenni: sokan lopakodnak ide volról valami neszt hall, s’k ■ „Néni tudorn nek a fák sárga levelei, nem éjszakánként, kiássák, letör- amit ő — mert ember — „Mert megpróbálja okét az győzi összeseperni, kupaoba delik a fenyőket, hogy eze- nem hallhat. A kutya föl- é!et- de nem egyformán, akar- gereblyézni, s tartályba hor- két állítsák föl otthon a sze- ugrik, s orrával kivágja. a csak az _ embert- És e sok dani az avart. Délutánra retet és a békesség ünne- bódé ajtaját, ö két rudat megpróbáltatás különböző nvo- tiszta a park, de másnap pén. kap föl: egy hosszabbat és mot hagy rajtuk, akárcsak kezdheti újra. mert a fák ui a kis bódéjában az egy rövidebbet A kutya után az emberen. Vihar és villámrendületlenül hullatják holt életén a közeljövőn gondol- ered. Itt van a parkból ki- csapás, fagv és zúzmara faleveleiket. S ez télen is folv- kozik ' a lábánál Szuszi szu- vezető két nagyobb út közül Pi- marja, rágja, öli a fákat, tatódik; még januárban, feb- nyókál Kis szerszámosbódé az egyik. A hosszabb rudat Talán csak az a különbség, ruárban is rendet kell tarta- e7 be£ér (de két talicska itt vagy harminc centiméterre a hogy a fák sebei kívül van- nl, a bokrok közét megritkí- £a'y£ja az ásókat a lapátokat; földtől keresztbe fekteti az nak, az embereké meg gyak- tani, tövét fölásni. söpörni a gerebivéit vesszősöprűit, a úton. Két bokor .ágabogát ran belül. Nehezebb is észre- sétautakat, eltávolítani a aUmisiagot a kosarakat; * de használja e célra; nem elő- venni, mert nem mindig látszemetet. Ez a legnehezebb, ezt szebefért ide egy dikó is. azon ször Próbálja így elzárni a szik: mi rágja halálra az em- aludni is lehet. Messze, a menekülő útját. A másik bo- bért belül. De ezt te úgyse réti a legkevésbé. A szemét külvárosban^"van ugyan”"’ e«v ,ot mint egy fegyvert emeli értheted. Arra feleli még: miéi tüntetését. azt. hogy ne azt Bácska ja. de ha csak nem a magasba. ért kel, szeretni a fákat? hozza helyre, amit a terme- muszaj nem megv haza. Ri_ Jól sejtette: ott rebbennek Meg általában a növényeket? C7PT C7ill.rCQrf,P'7at'tmn í- ' 1 d-za! r> ,*,-,1^1- a. I - ^ . < , szét szükségszerűen ront. hanem azt, amit emberek ^ban: csak deg az ott, a nagy ház alag- a Jö,rpe, árnyalakok — — „Csak. Mert hasznosak.' központi tíz-t’zer.kél éves fiúk lehet- Meg szépek”. — „Milyen burontanak a természeten, ^ fi- fűtés csövei melegítenek, az nei' ahol az ezüstfenyő vagv te, Sanyi. Sokat kell ^lensegbo^1, vagy ártó afcialr lejjebb van az udvar rGßiroentje pompázik. tanulnod- Tudod-e, hogy c K,-ertl a\,ern- szintiénél, a játszó gvere- ne,m lehet elcsípni a_zo- a fa lt>mbkoronája állandóan m- ^ w i ^ePrUJ^* gereblyéje keknek csak a lábát látja. ak,k a uiasik főút párolog ettől több a pára a tárgyakt« "ütközik3 Süsüvé- °* -senkiíe- “ÄS* - Ä ^ levegőben, s ezért elvan hús geket. drága külföldi a s^omsz^dp^szony réha be- a bokrok ho- a fa aiatt heverni? És amit . , . , .. italok afj v^*iami ióízűt, dp nem rnalJa‘:)an- De egv gyerek semmiféle könyvben nem tatarkacimkes üvegeit haji- ,^nvli. mert maga is tud f55!,,_sza,ad’ £öl,bukik a ke- lálsz meg, aTa titkot m^t elmondom neked”. — Leült a fiú mellé. — „Minden növény élőlény: születik, felnő, veeálják ismeretlenek a bokrok f5,ni s arról ú»vse lebet szó resztbe tett rúdon, a gra- koze. Es orvosságosüvegeket bo<ív elvegye feleségül Mól- bancat sikerül megmarkolnia. talál, műanyag tartályokat, namét. aki masa is csaknem , ,.*s. azonnal ott terem. eioienv- szuietiK törött yécékagylot. kilyukadt hetvenéves, akárcsak ő Mit Bflokdost a gyereket a bó- meghal - Ugyanű^v kell mosogatót. villanydrótot, tudhat ez a Molnárné 'róla: deba.s leülteti a dikóra. mk^animint“az éberrel, edényt, rozsdás autósárhá- rni is van övei*. megéri-e a f,7:ufzl elhever az ajtó előtt: gzere+g mQ<*é-Tőn ut nvot. bontásból származó hetvenedik születésnaoiát” leI<?k Se ki. se he. . on es m-„e,ton. Itt sittet, női pongyolát, kombi- Akko? már inkább itt a,: ..Fenyőt törtél?” _ „Igen”, SXTnt^óve Már net. férfioulovert. egvszer szik a parkban Kö-ei az ~ „Miért ezüstfenyőt?” — Jobb mint tíz e.e- Mar ak- még meztelen női fényképek- eleven földhöz.' És nemcsak az a legszebb” - kor öreg- voltam, mikor idekel teli külföldi úiságot is nyáron Van egv olaikálvhá- -Rendes fenyő nem lett vol- Itt ^assan minden talalt. _Meg éjjeliszekrénvt, ja. ezzel jó meleget tud esi- n-a ^ó?” — „Nem”. _ „Miért? fatk "!'nden bokrot, csérjét, regi ebédlőkredenc márvány- nálni, van itt vezeték és Látod, nekem az van”, — s a 'nragtpt '»merek. Újságot nt- lapját. De jól megy az em- kancsoló úgyhogy villany iájára mutat. A fiú lehajtja a kán olvasok’ rádióm, tévém bereknek! vilá-ít, van egv soiritusz- fejét, s nem felel. - „Na! ni.ncs' nem £udom' Mindennap meg kellnéznie főzőie is, azon paorikás- Felelj”- — „Mert nagymama í™, Y,an a . vlla§'ban. En ígv a gyermekhomokozót. Eltá- krumnüt. lecsót kö„nven azt szereti. Gyerekkorában tudatlanu1 ls teszem a doigo- volítja az éles tárgyakat, a megfőz. A szomszéd fűszer- mindig az volt nekik. Gyér- Y"131, gondozom rendben tarveszélyes drótokat, összeszedi hnU hűtőouiHában- úiabban gyóban”. — „S mért nem tóm ezt a parkot Nemcsak az ottfelejtett játékokat, fölfedezte. ho»v téez+át is vettél neki a piacon? Látod, la, !°,m° van; Akkor is, ha Megjavítja a hintát, melyre veb=t. csak vízbe dobia ní- én ott vettem a magamét”. — sze^ £u^' ba esd es£k< ba bava_ felnőttek ültek, s leszakadt a rított hagymával megízesíti, >.A piacon nincs ezüstfenyő” ZÍk" A g-rereke'<: szétrugdos- „És mert olyan kényes a te .\V\\\\\\\\\\\A\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\WAAAVA\\\\V\\V Korunk felelőssége az ember biológiai jövőjét illetően nagyobb, mint a megelőző koroké vöt. Ez nemcsak azért van így, mert ma mi élünk; hanem azért is, mert a korunkban alkalmazott ipari, mezőgazdasági, gyógyító, oktató, stb. eljárások jogosan vetették fel a „hogyan tovább” problémáját. Az em Az ember biológiai jövője haladja azt, ami egy feudális logatódásnak köszönhető. Ez király rendelkezésére állt, ast a biológiai képességet je- megjelent a környezet szeny- lenti, hogy adott környezetben Egyes tudósok számítása szerint az átlagnépességben minden 65 ezer születésből jelenik meg egy mutáció, tehát számottevő örökletes változás. Továbbfolytatva a számítást, úgy tűnik, hogy 2 500 000 évenként változik meg egy gén. úgy, hogy jellegbeli változást okoz. Ha arra gondolunk, hogy az embernek mintegy 20 ezer her mái ténykedése nemcsak nyeződése, felszaporodtak az kiválogatódik a legalkal- “énje van de lehet ho£y a környezetet változtatja meg jüegbetegségek és a DŰnöMS, ™azkadtóbb’ ,el- még több —• akkor e"y gén- úgv, hogy annak kihatásai el- f«laz.ult a családi élet és gé- változat, amely tehat szelek re 100_125 évenként kerül a senorban a közeli, vagy távo- plesse valt a munka. Mikoz- cios eJonnyei rendelteik és mutóció sora Ez me?nyugtali' jövőben mutatkoznak meg, ben az . emt>eriseg létszáma ezek utódai szapo o k - ténak tűnik. Ha azonban ezt hanem visszahat a biológiai ~; ******* orvostudomány vabb Az utódok kozott tehat az értéket Ciay fejezzük ki,- - foiinHosonot eredmenyekent egyre több az ilyen tulajdon- . -- mivoltára is. fejlődésének — megnövekedett, kiderüt, Ságokkal rendelkező egyed, és hogy egv 30 éves embernek A? ember hiolóeiai lövőié --„„OveKeaeu mueiui. SdSOKhai lenueuvezu egveu, « j .3 esélye arra, hogv ivarJ- hogy ennyi embernek kévés a ezek szaporodása zavartalan génre nézve mutált nem^átszí^'tú^rózsásnak és kepy^r- ps főleg a fehérje, s mindaddig, amíg a környezet iegverli a sZám nem is olyan nem latszik túl tozsasnak. es mikozben az emberi tudás nem változik meg annyira, ez a szorongás nem is alap- megpróbálja ezt a problémát hogy tulajdonságaik miatt tálán. Az a sok új es nem tér- js megoldani, pl. a pesztici- szelekciós hátrányba kerül- mészetes jelenseg, amely a kicsi. A jövőt nem lehet pontosan meghatározni, a jelenlegi tenUénesséöi'inket ' ” ” °bpl eljárásokkal zeineto ei. egészséges«“ tétele érdé AZ ember alapjában véve tóThímennyUé^ét t “vteek Az orvostudomány fejlő- hében- A lehetőségek közül biológiai lény. bár embervol- ™yezödie miatt, kipusz- dése beleavatkozott a terme. - holtversenyben tahoz nagymértékben hozza- tuínak a halak Mindezekből “ kiyalogatodasba. Az oavíl.a *^e*vtlíffható járult társadalmi volta is, de következik hoav már nem esetek többségében ugyanis a --'airman _ me,valosithato léte. vagy nem léte még ma csak környezetünk biológiáját beteg ember eleve kevésbé is jórészt biológiai probléma, változtattuk m“S hanem a életképes, ezért „kiselejteződ- " tenvezok kikaoc o.asa. ha annak ellenére, hogy akár az Sfbtlógiá^kat is A kér- ne”. Számos oü-an betegség a egyes ember, akar az embe- dés k h02 mjr f „ ez van amely korábban halálos , le, . ' . ™’v. f risée biológiai létét társadal- vezetni7 A változásokra min volt- ma pedig százszá.zaléko- iorns. or“rees tulajdonságom mi tényezők döntik el. Az ^esetre az jeUemző hogv san gyógyítható, s közülük «“v nyúljanak me», hoav az emberi faj egységét éppen a Sorsúit^^tenden^iák fi- több öröklődő betegség. Az u^okM mar 10 genyk orok- biológikuma biztosítja: egv sveiembevételével is rendkí- orvostudomány fejlődésével Ind.jenek, a koj-nyezeti tenve- rendkívül stabil, évszázadok iassüak ezért az emberi egyre több génhibával (tehát z°k ootlmaüs«a te.ele pedig alatt történő fejlődés alatt változásai «ak az ember örökletes anyag«- “hetöv* t“nne. hogv a meyíkiégyensúlyozott mechaniz- nasvon távoli jövőben reá- nak hibájával) született égvén l°vo eepoUomanvt n° rontsuk mus. SS " l°VODen lea életben maradása és továb- tovább. A biolog-a, es a s«ynzaioanaK. szaporodása várható, a kóros t(!nvP’ Y-e,! tende,1r,ok ' Miközben elégedettek lehetönk azzal, hogv egy gazda- gének száma tehát az /sá*ilag jól. vagy közepesen dott emelkedni az állatvilág- 5C,ICK- ^ «Sesz kéfmódsz«- a távoli jövő lefejtett országban élő szak- ból, és hogv mai emberré for- emberi genkeszleteben roha- hetőségei közé tartoz-'V munkás kényelme jóval meg- malódott, a természetes kivá- mosan nőni fog. H. J. fi zvel em bevétel ével mindnagymamád, hogy csaK ezűst- fönj'ő jó neki?” — „Mert ez lvet összekotortam. Másnao újra összegereblvézem, mert ez a dolgom. Vihar, zivatar. az utolsó karácsonya-” — „Ki mondta?” — „Mama mondta fa?y nem akadályozhat meg Nagymamának rákja vám abban' bogy ne végezzem el Januárban meg fog halni ” - azt> amit raml>iztak- Ege- „Hülyeség. Mi a te mamád” szen, az utolsó percig. Mindig Orvos?” — „Varrónő a fmfi- '-vekszern rendbe hozni, amit ------ , látod mast>k elrontanak. Holnap r uhagyárban”- — Mit ért hívnak?” — „Sanyi”. le az e „ötven centit. De leMit ért ő a rákhoz? Hogy Y6?8.6.1 sz!pep könülnyírom az ” — ..Sanvi” _ Hünó ezüstfenyőket, amelyeket t! centit törtél le az ezüstfenyő- fnrszaí ,. megcsonkítottatok, hói”” _ CW„ nr,"* 1 - hogy ne lassek kártevésnekUj koronájuk bői?’ hét. hogy' hatvan voif." - ^ nem no. „Oldalt, vagy a tetejéből?” - de fletben maradnak, s ez a „A tetejéből”. - „Hol van, fonto?' ^askor yi§yazz- , amit letörtél?” - „Eldobtam, Nfm ek°Z°‘'e kart’ amikor elestem”- _ „Akkor "em bánatot. Emilt van az úton. Hozd be”. - h6™015 vagy fanak- Egyre” A fiú tétován föláll. „Nem megy- Ezt mondd meg a pajfogsz ellógni, mert Szusz! ve- tasaidn«k is led megy, s ha meg akarsz .A.fiu k>kuku«kalt a bode lépni a foga között marad a. koromsötét van mar, lábad húsa” k nt- Fe‘> hogv nagyon kikao Sanyi kimegy, s kisvártat- ~ „Elmehetek?” _ Mr.«* tv,— igen . — Sanvi a a bódé a.iezüstfenyőt. mar ■ formájú kis H,nyl 11 . karácsonyfa: egy nagyobb fe- kaJab s mar surianna kl> m. nyőnek a csúcsa kor va behozza az Szép, szabályos az öreg utánaszól: — „Az a fenvő, melynek fejét vetted, élőlény. Ugyanolyan. m:nt te vagy én. Furcsa teremtmény a fa, ahogy mú'nak az évek, mindig alul „Vidd. el ezt a kis ezüstfenyőt. Ha már letörted- Hogv legyen esv szép karácsonya nagv-nvádnak. Biztosan nem érdekel, de neked megmonvastagszik, de új hajtásai, a dom: nekem is az uto'<,6 fiatal sarjak mindig a vége- karacsppvomi , Én azonban ken bújnak ky Ennek többé ,nem a pa:kb°'„ CS0ntem el a már nem lesz fe'“. csak kar- ka””csonyfamat jai lesznek. Ehhez mit A kisfiú kezébe nyomja szólsz?” — Sanyi megszep- az ezüstfenyőt, s mipertve néz rá, s csak sut- kor a gyerek csikódobogása togja: — „Sajnálom”. — „Ne- már elhalkult, me.ggvújtja a kém is volt egy fiam, na- soirituszfőzőt, hogv megmele- gyo-bb. mint te, tizenhat éves gítse a vacsorát. Szuszi a fe- volt. miko- mint leventét, ki- nekére ül, s érdeklődéssel fivittek Németországba- Ott gyeli: mit tesz-vesz* a gazdá- meghalt. A fejemet vették, jaNÓGRÁD — 1975. december 24., szerda
