Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

rr ’’'T r^yrj­A táj központ EZEN A SZÜRKE 6zombat délutánon kevés látogató járt a szécsényi volt Forgach- kastélyban, a megyei múzeu­mok kiállítóhelyén. — Kiállítóhely? — Igen, de szeretnénk ön­álló múzeumot létrehozni Szécsényben — válaszolja dr. Horváth István, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet igazgatója. — Keresünk egy történészt, aki egyúttal a le­endő múzeum igazgatói teen­dőit is ellátná Pályázatot hirdettünk. Szolgálati lakás, a létesítmény jó anyagi felté­telei adottak. Még nincs je­lentkező. A rendszeres kiállítási program már felkeltette az. érdeklődést, a látogatók már­is így emlegetik a volt For- gách-kastélyt: a szécsénvi múzeum. Két állandó kiállí­tás várjg az érdeklődőket, a budapesti Mezőgazdasági Mú­zeum által rendezett Vadá­szati és vadgazdálkodási, va­lamint a Nógrád megye ré­gészete című (időben az Ár­pád-korig tartó) kiállítás. Időszaki kiállítások is van­nak, Így a Szécsénv történe­tét bemutató, helytörténeti tárlat, s idős Szabó István Knssjth-díias érdemes mű­vész. Bánvás7_sorozatát bemu­tató káozőművés7.eti kiállítás. (A Bányász-sorozat egyéb­ként a megvei múzeumi szer­rezet tulajdona ) — Jövőre több képzőművé­szeti tárlatot rendezünk Szé­csényben, részben a Megyei József Attila Művelődési Központtal közösen — mond­ja dr. Horváth István. — így például februárban Kon­dor Béla Nógrádba került hagyatékát mutatjuk be, ősz- szel pedig Ijőrárt János fes­tőművész kiállítását. Mind­kettő Salgótarjánban is meg­nyílik. Szécsényben rende­zünk jövő októberben kiállí­tást Ivényi Ödönnek, s Cso- hány Kálmánnak. Ez utóbbi kiállítást vándoroltatjuk, — A képzőművészeti kiállí­tási program tehát változa­tosnak ígérkezik Milyen egyéb bővítések, illetve prog­ramok szerepelnek még a tervekben ? — Nem csupán a jövő évi tervekről beszélek. Néhány év múlva bővítjük a régésze­ti állandó kiállítást. Távlati elképzeléseink között pedig az szerepel, hogy a kastély volt dísztermét múzeumi elő­adóteremmé alakítjuk át. Itt alkalom nyílik múzeumi programok (kamarahang­verseny, előadások) lebonyo­lítására. Ugyancsak tervez­zük. hogy könyvtárat rende­zünk be a múzeumban, ennek magja a dr. Belitzkv János által a múzeumi szervezetnek adományozott, történelmi jel­legű könyvtár lesz. Ez az anyag jelen’pg nem hozzáfér­hető a széles nyilvánosság számára. Ugyancsak későbbi tervünk közt szerepel az ol­dalszárnyban berendezendő iskolatörténeti kiállítás mag- nvitása. Az oldalszárny hely­reállítsa 1976 ban kezdődik. A hástvatoronyban pedig a későbbiekben az inolvt^rnóci leietekre alapozott kőtárat rendezünk be. Az Országos Termész°tvé- delmi Hivatal, az egri Park­erdő Gazdaság bevonásával a szécsénvi kastélv kertjét ba­rokk stílusban állítja helvre. így a szécsénvi volt Forgách- kastélv. önmagában is érté­kes barokk énület. egyre gvarapodó kiállításaival e táiköznont szíve lesz. Innen megközelíthető Ioolvtamóc. illetve Hollókő, a megye két értékes látnivalója. — A TERVEK FELI ME- LÖEK. • Addig is, milyen programokat nyújthat a mú­zeum? — Mindenekelőtt javítani kívánjuk a kiállítások tartal­mi és technikai színvonalát — válaszolja a megyei mú­zeumok igazgatója. — Jövőre elsősorban a tárlatvezetések színvonalát szeretnénk emel­ni. A tárlatvezetésben magne­tofonokat hívunk segítségül, amelyek német, szlovák és magyar nyelven szakszerű szöveget szolgáltatnak a lá­togatóknak. Egyéb program­jaink a közművelődés-politikai határozat végrehajtása jegyé­ben szerveződnek, s a prog­ramokat a többi közművelő­dési intézménnyel közösen kívánjuk megvalósítani. Na­gyobb gondot fordítunk a propagandára is, például a megye múzeumairól, kiállító­helyeiről rövidfilmet készítte­tünk. amelyet a megyei mo­ziüzemi vállalat időnként (például a múzeumi és mű­emléki hónap idején) játszik a mozikban. — Szécsény, véleményünk Mai tévéajánlatunk SI M: Nők kérték. Az önök kérték különkiadá­sa. A népszerű kívánságműsor­ban ezúttal a nők éve alkal­mából asszonyok, lányok kí­vánságát teljesíti a televízió. Munkásnők és közéleti funkci­ót betöltő asszonyok, népiszerű és kevéssé ismert szakmák képviselői, művészek, tervezők, pedagógusok, tudósok, kétkezi munkások beszélnek hivatá­sukról. munkájukról. S tér mészelesen a műsor jellegé­nek megfelelően kívánságai­kat is elmondják, amelyek nyomán zenés és prózai mű­sorok hangzanak el. A műsor szerkesztője Buzá- né Fábri Éva riporter Ta­mási Eszter rendező Koltay Beáta, operatőr Bánhegyi Ist­ván. Képünkön: Jelenet a Manndli majd megoldja című magyarul beszélő NSZK— svájci tévéfilmsorozat III. részéből a Nagy lehetőség cí­mű epizódból (XII 21 — Vasárnap — 15.00 h ) NÖGRÁD — 1975. december 21., vasárnap szive szerint, más jellegű Ismeret- terjesztő tevékenységre is al­kalmas, a múzeumi kiállítá­sok bemutatásán túl. — Valóban, maga a barokk kastély apropót és alkalmat jelenthet például a barokk zene, képzőművészet, iroda­lom bemutatására Tervezzük is ilyen programok megvaló­sítását. a Megyei József At­tila Művelődési Központtal közösen. A művelődési köz­pont kamarazenekara, kóru­sa szép programokat adhat * Barokk zene? Igen! Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül azt sem, hogy a ter­vek szerint egyre gazdagodó, s már ma is tartalmas prog­ramot nyújtó szécsényi mú­zeumhoz még nem nőtt fel a helyiség tisztasága általá­ban, s főként nem a vendég­látás. Az ilyen jellegű „infra­struktúra” megteremtése, természetesen, nem a múzeum feladata, s még csak nem is elsősorban anyagi kérdés. Szemléletbeli! A múzeumban, helyesen, nemezpapucsba bú­jik a látogató. Ha kilép a kapun, rendezetlen utca. hi­deg. füstös vendéglátóhelv várja. Ez ellentmondás. Vál­toztatni kellene rajta! A múzeumi köztudat jó pár évvel elmaradt Nógrád- ban. Most kezdjük e lemara­dást pótolni. Kezdeti sikerek máris vannak Például — főként a szécsényi kiállítások megnyitásának köszönhetően — idén a múzeumi hónap so­rán a múzeumi tárlatok láto­gatottsága meghaladta — Nógrádban először — a száz­ezret. Szécsényben áprilistól szeptemberig — tehát nem is az úgynevezett szezonban — csaknem harmincezren jártak a múzeumban. A múzeum iránt nagy az érdeklődés a községben. Ha nem is forra­dalmasította a tudatot, de érezhetően jelen van a hely­ség életében. Például rend­kívül aktív helytörténeti gyűjtés folyik. Érdemes Salgótar­jánból is Szécsény be láto­gatni Az üzemek szocialista brigádjai például kulturális vállalásaik között szerepeltet­hetik a programot. Igazán tartalmas múzeumi sétára nyílik lehetőségük T. E. Udvariasság..,? Az áruház zsúfolt osztályán négy eladó, egy vezető, hu­szonhárom vevő. Az „apró" osztályon egy vevőt körülra­jong a négy eladó és a vezető, huszonkét vevő türelmetlenül vár a kiszolgálásra. A nyilván nagy becsben tartott vevő kö­zépkorú asszony. Az eladók és a vezető készségesen kisé­rik: — Talán erre a PY—84-es csőre gondol> asszonyom? — Ha AT 500 as készülék, csakis ezt a sorkimenőt ajánl­hatom. — Parancsoljon még két hosszabbí töt. A huszonkét vevő a másik oldalon magára hagyva türel­metlenkedik. — Szemtelenség! Azt az egyetlen asszonyt vajon mért rajongják ennyire körül? ... Biztosan „valaki" lehel... Ezt nevezik udvariasságnak? Ve­lünk ki törődik. Aztán ezt hallják: — Hogyne, nagys’asszo- nyom. Színest is fog. Majd látják, hogy a pénz­tárhoz kísérik. A négy eladó végre hozzájuk vágtat: — Tessenek imraácsolni! A huszonkét elkeseredett vevő közül egy félénken meg­kérdezi: — Ekkora udvariasság! Ki érdemelte ezt ki? Talán a m'-Os-t-T 'o/>n-> volt" F.gu Törpe f;e • n: ■. fiatal .'l adó o^ah'l ni és s lnii — Ah. dehogy. Régi ..ked vés" vevőnk. Kleptomanias. D. G. Szolnok műrésxváro* a Bemutatjuk szolnoki művésztelepet A jelentős képzőművészeti kezdeményezések, mozgal­mak a művészettörténet ta­núsága szerint valamely táj­hoz, vidékhez kötődtek. Rend­szerint a vidék felől áradt az a termékenyítő hatás, amely művészetünket felfrissítette, gazdagította, és tovább len­dítette. így Szolnok esetében is megállapítható, hogy e vá­ros fontos tényezője kulturá­lis életünknek. Első felfedezője és hang­adója e tájnak August von Pettenkofen volt a múlt szá­zad közepén. Az osztrák fes­tőt megejtette e vidéknek és népének varázsa. Vissza-visz- sza kellett Szolnokra térnie, mert azt a mélyen egyszerű, realisztikus és ízes hangot kereste, amelyre itt talált rá. A génius lóéinak kifürkészhe­tetlen vonzása az, ami mú­zsájává tette Szolnokot, csak­úgy, mint osztrák festőtársai­nak J. G. Raffaltnak, Ottó von Thorennek, Leopold Carl Müllernek, Tina Blaunnak és a kiváló Anton Romako- nak. E mesterek munkásságá­val megismerkedhetett Szol­nok közönsége Kaposváry Gyula kezdeményezése ré­vén. azon a nagyszerű ki­állításon, amelyet 1975—76- ban Szolnokon, majd Buda­pesten, Becsben és Grazban rendeznek meg a Magyar Nemzeti Galéria, a szolnoki Damjanich János Múzeum, a bécsi Historisches Múseum, a grazi Neue Oa'eria am Lan- desmúzeum Joanneum és a bécsi österreichische Ga­lerie anyagából. E ki­állítás képei megmutatják, hogy SzoinoK Város es hatá­ra bőséggel kínálta a legvál­tozatosabb témákat, amelyek közül festőink legszíveseb­ben a kirakodóvásárok ki­fogyhatatlanul mozgalmas je­leneteit örökítették meg. Itt dolgoznak naphosszat festőállványuk előtt a kö­vetkező generáció hazai mű­vészei is, mint Deák Ebner Lajos. Bihari Sándor, Böhm Pál, mindig a látható való­sághoz. az élethez ragaszkod­va beszéltek a népről. Mű­veikben felvetődnek a sza­bad ég alatti megvilágítás. a levet') .s fény r'.ékel tel égé. nek k T'l'.'sei Eredményeik mulatják — os ez a szolnoki festészet nagy érdeme —, hogy a tematikus népéletfestészet és a plainair célkitűzések mennyire összeegyeztethetők. Hogy munkásságuk milyen érlelő hatású volt a hazai hagyományok keretében az legvilágosabban olyan mű­vekben mérhető le, amelyek témájukban a múltba nyúl­nak vissza, de szellemük mégis új: a Szolnokon több­ször dolgozó Koszta József —, aki az ismert Muskátlis leány című művét is itt fes­tette — például visszatér Deák Ébnerhez Hazatérő ara­tóinak tárnájában. Fényes Adolf neve a szol­noki festészet fémjelzői kö­zé tartozik. Szolnokon a nap­sütött paraszti udvarok lát­ványa, az árnyékok hűvössé­ge, a meszelt falak ragyogá­sa derítette fel e mester pa­lettájának korábban sötét hangvételű színvilágát. Hí­ressé vált „Szegény ember” képeivel az agrárproletarius megviselt arcát hozta festé­szetünkbe. Hasonló indítá- súak Mednyánszky László „Csavargói” és „Szegénylegé­nyei.” Mednyánszky is azok között volt, akik 1899-ben a kultuszminiszterhez folya­modtak, hogy segítse őket Szolnokon „mint a magyar­ság egyik jellegzetes központ­jában való letelepedésben”- de már ezt megelőzően is gyakorta megfordult e tá­jon. A szolnoki hagyományt számba véve meg kell emlí­teni Aggházy Gyula, Hege­dűs László, Mihalik Dániel, Olgyai Ferenc. Permuttér Izsák és Zemplényi Tivadar nevét. A művésztelep törté­netével összeforrott a Pólya­fivérek, Szlágyi Lajos, Zom- bori Lajos, Vidovszky Béla és Zádor István neve és em­lékezetes marad Bor’oereki Kováts Zoltán és Mattioni Eszter itteni működése. A korán elhunyt Aba- Novák Vilmost kivételes hely illeti meg a szolnoki művé­szet rangadói között. Aba-No- vák elbeszélő kedve, új fes­tői látásmódja hívta élet­re a Biharival megtorpant eseményábrázoló népéletkép műfaját. Alakjainak kifeje­zésteljes besz.édességével, részletekbe ható éles megfi­gyelésével meséli el a szol­noki vásárok életet. Paraszt- kepeivel és cirkugzjelenetei- vel a maga látta Szolnokot fe­dezte fel festészetünk számá­ra és tette halhatatlanná élet­művét A háború pusztítása tönk­retette a művésztelepet. A szinte helyrehozhatatlannak látszó épületeket a Képző­művészeti Alap az 1955—57- es években felépítette. A te­lep ma a városi tanács ered­ményes , gondozásában áll és kivételes alkotó lehetőséget biztosít az itt dolgozó mű­vészeknek. Közöttük elsősor­ban Chiovini Ferenc neve fémjelzi a nagy múltú mű­vésztelepet, a hagyományok­ra épült, orsaágszerte számon tartott népszerű művészeté­vel. Művésztársai Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Bok­ros László, Fazekas Magdol­na, Meggyes László festőmű­vészek, Nagy István, Simon Ferenc, Szabó László szob­rászművészek ugyancsak gazdag eredményekkel vesz­nek részt a hazai és a hatá­ron túli kiállításainkon. De nemcsak a művészek, hanem az illetékes hatóságok is eredményesen vesznek részt abban a munkában, amelynek célja a szocialista ország kulturális életének minél sokoldalúbb fellendíté­se. Korábban országos érdek­lődést váltott ki a megyei tanács kezdeményezte Mű­vészeti Triennálé seregszem­léje. A városi tanács — a művésztelep gazdájaként — most hozta tető alá a regi tervet, a vendégműtermek megszervezését, ami a mű­vészeti élet kölcsönhatású felfrissítését célozza. Ugyan­ez a szempont vezette Szol­nok tanácsát a külföldi kap­csolatok kiépítésénél, amikor tartós és jól bevált barátsá­got kötött a tallinni, a finn­országi és a francia művészek egy-egy csoportjával. A Közép-magyarországt Képzőművészek Szervezete Szolnokon van, amely kö­rülmény a Bács mégyei mű­vészeknek, Kecskemét, Baja, Jászberény és a környező vá­rosok és községek festőinek és szobrászainak is kiállítási lehetőséget biztosít Szol­nokon. Mindez ' arra vall, hogy Szolnokon nem honol a tes- pedés szelleme és a 900 éves város példamutatóan kiveszi részét korunk elvégezetlcn művészeti feladataiból. Bcnyi Lászlf

Next

/
Oldalképek
Tartalom