Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-17 / 295. szám
A szakszervezeti kongresszus után Felelősséggel tettekkel „Némelyek egy kicsit úgy állnak a szocialista rendszerrel és a mi rendszerünk adta lehetőségekkel — mondta a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának vitazáró beszédében Gáspár Sándor főtitkár —, mint a házasságban néhány év után egyik-másik férj./Egy idő után megszokottá válik számára a házasság, és lassan-lassan elmaradnak a megemlékezések a születésnapról, a házassági évfordulóról. .., mi ne elégedjünk meg az eddig elért fejlődéssel. Mi „ne szokjuk meg” azt, amit a szocialista rendszer már adni tud. A szocialista rendszer többre képes ennél és többet is tűzött maga elé, mint amennyi ma van. Munkánktól függően, ma többet ad, mint tegnap, de holnap többet fog adni, mint ma, ha megdolgozunk érte.” Hat napig tanácskozott a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa. Hat napig erről folyt a vita, a beszélgetés, a „dolgozó nép okos gyülekezetében”, hogy utána ki-ki ismét munkához lásson. És ugyanazt csinálja, amit eddig, csak egy kicsit jobban. A négymillió.szervezett dolgozót képviselő kongresszus vitájában 84-en mondtak véleményt a szakszervezetek csaknem félévtizedes munkájáról és az elkövetkező időszak tennivalóiról. A beszámolók — Gáspár Sándor főtitkár előadói beszéde és a titkári kor- referátumok —, valamint a felszólalások, legfőbb jellemzője két szóban, két fogalomban meghatározható: felelősség- érzet és tenniakarás. Abban a biztos tudatban, hogy a szocialista rendszer többre képes mai fokánál. A vitában résztvevők egész társadalmunk képviseletében adtak hangot ennek. Véleményt nyilvánított bányász, közalkalmazott, vasas, egyetemi tanár, épitőmunkás, orvos, gépkocsivezető, művész, mezőgazdasági munkás, kereskedő. Gondolataik sokszínűek voltak, mint maga az élet. Felöleltek minden feladatot, amelynek megoldására megértek a feltételek, és amelyben előrelépést vár a társadalom," a szakszervezeti mozgalom. Ez a sokszínűség volt az, amit a főtitkár zárszavában úgy jellemzett, hogy felelősségérzetet és tenniakarást sugároz és azt a határozott kívánságot fejezi ki, hogy céljainkért következetesen dolgozzunk tovább, mielőbb leküzdjük az akadályokat, amelyek má még fékezik az előrehaladást. A felszólalók példák tömegével bizonyították, hogy nincs olyan munkahely — legyen az üzem, kórház, vagy államigazgatási hivatal —, ahol következetes, fegyelmezett munkával, takarékossággal, a túlbonyolítás megszüntetésével, sok beszéd helyett több cselekedettel ne lehetne a mainál többet tenni. Hogyan lehetne tömören összegezni a XXIII. kongresz- szus mondanivalóját, amely tartalmazta mindazt, amire eddig törekedtünk, és ami a jövőben fő tennivalónk lesz? Erősíteni a munkáshatalmat, segíteni társadalmi célunkat, a szocialista építést. Még következetesebben érvényesíteni szocialista elveinket • a társadalmi élet minden területén, segíteni népgazdaságunk feladatainak megoldását, azt, hogy hazánkban tovább javuljon a dolgozó ember élete. Az ötödik ötéves terv vonzó céljai a kongresszus időpontjában ismertek voltak, hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a közelmúltban fogadta el a terv irányelveit. A kongresszuson meggyőződéssel vallották, hogy az ötéves terv céljai reálisak, lelkesítőek, mert biztosítják a népgazdaság, tehát az életszínvonal további fejlődését. Olyan célok ezek, amelyeknek elérését a dolgozó nép, a szakszervezetek, az egész társadalom sürgeti. Amiről a lapokban is naponta olvashatunk: hatékonyság, minőség, fegyelem, körültekintő ipar- és gyártmányfejlesztés, következetesség a határozatik végrehajtásában, a központi irányításban, egyszersmind önállóság a vállalati életben. Az új ötéves terv — ez is elhangzott a kongresszuson — felrajzolja a továbbra is felfelé ívelő pályát. Mert ilyen nagy feladatokat — minden gondja ellenére —, ^sak olyan társadalom képes kitűzni, amelynek nem hiányzik sem ereje, sem képessége e célok eléréséhez. A napokban Drcgelypalánkon, az egyik pillanatban hózápor lepte meg a falubelieket, a rákövetkező órában pedig verőfényben játszhattak a gyerekek az iskolaudvaron. — kj — Ötszintes, korszerű, kényelmes // Nagyon várjuk átadást... ## Több mint százezer ember tartozik a balassagyarmati kórház „fennhatósága” alá. A balassagyarmati és rétsági járás teljesen, a szécsényi járásnak a fele. De itt gyógyítják Balassagyarmat város betegeit is. ★ A kórház — az írások tanúsága szerint, dr. Oppe Emil főorvos szavai is bizonyítják — a megye első „modern” kórháza volt. A múlt század végén adták át az első épületeket. Akkoriban nagynak, korszerűnek számított. Az évek során mindig építettek hozzá, amíg kialakult a mai képe. A régi kis kórházból ezerágyas nagy intézet 1 lett. Egyúttal kinőtte önmagát. Alapos és sok millió forintba kerülő rekonstrukcióra szorul. ★ Elsőként a szülészet-nőgyógyászat költözik új otthonba. — Már tíz éve felmerült a bővítés gondolata. Aztán a népesedéspolitikai határozat csak aláhúzta szükségességét — mondja a főorvos, amíg körüljárjuk az osztályt. A zsúfoltság és szűkösség szembetűnő. Hat-tíz-tizenkét ágyas kórtermek. Itt bizony jószerint még pihenni sem lehet, összesen tíz kórterem. Az is két szinten. Belső használatra — orvosok és nővérek munkájának könnyítésére — kanyargós, csigalépcső köti össze a két szintet. / A műtő a folyosó másik oldalán található. Oda kell szállítani és vissza a műtéteseket. A nővéreknek nincs külön szobájuk. Egy kicsiny helyiségben van a vizsgálóasztal, egy- egy komolyabb esetnél egymás hegvén-hátán tolonganak orvosok és nővérek. Ennyit a csöppet sem paradicsomi állapotokról. Pedig a szülési kedv, és vele együtt a munka ugyancsak megnőtt. 1970-ben kilencszázhatvan gyerek látta meg a napvilágot. 1975-ben a szülések száma ezer-háromszázra emelkedett. Beleszámítva a december hátralevő napjaiban még várható emberkéket. Tehát egy- harmaddal több szülőanya, ugyannyival több munka. De az ágyak, a szülőszobák, a csecsemőosztály maradt a régi. Innen a zsúfoltság. A gondokkal tisztában vannak a városi tanácson. Nyilvánvalóvá vált, hogy mielőbbi változtatásra van szükség. A szakemberek Debrecenbe mentek, ahol már áll a szülészeti -nőgyógyászati pavilon, amelyről a balassagyarmatiak a mintát vették. Az új osztály száznegyven ágyas. Hogy a különbséget jól érzékeltessük, a mostani hatvannégy ágyas. Megvolt a terv, a pénz, így 1974. nyarán a nézsai TÖVÁLL hozzákezdett az ötszintes épület felépítéséhez. Azóta az öt szint kiemelkedett, a váza teljes egészében elkészült. A kőművesek jelenleg falaznak, vezetik a vizet és egyéb szakipari munkákat végeznek. Végigjárjuk az új osztály valamennyi emeletét. Oppe főorvos megmutatja, hol lesznek a kórtermek, hol a szülőszobák, a, társalgók, nővérszobák, kiszolgáló helyiségek. Valamennyi betegszoba háromágyas, kényelmes. Beépített szekrényekkel, az étkezést kiszolgáló társalgókkal. A szintek közötti közlekedést három lift szolgálja. Az új szülészeti osztályon évi ezeröt— ezerhatszáz szülésre számítanak. *■ Már csak az átadás időpontja a lényeges. A szerződés szerint az átadási határidő 1977. szeptember 30. Nagyon távolinak tűnik! Nemcsak a városi tanács vezetőinek, a szülészet és nőgyógyászat orvosainak, nővéreinek, hanem minden bizonnyal maguknak a betegeknek is. Találkoztam egy fiatalasszonnyal, aki elmondta^ hogy ő a második gyerekét bizony már az új „kórházban” szeretné a világra hozni— Farkas Endre építésvezetőhelyettest a szobájában találjuk. Mögötte a falon a lepe- dőnyi tervek: —■ Az alagsort, a földszintet és az első emeletet ’ téliesítettük. Itt nyugodtan dolgozhatnak a belső szerelők, kőművesek. Mellettük a központifűtés-szerelők, lakatosok, vases villanyszerelők. Azt is tervezzük — nemrégiben beszélgettünk róla a TÖVÁLL vezetőivel —, hogy más munkahelyekről is idejönnek a szakemberek. Előbb szeretnénk átadni a pavilont, mint a szerződésben kikötöttük, öt alvállalkozóval dolgozunk, tevékenységüket elég nehéz ösz- szehangolni. A TÖVÁLL-nak mindenesetre ez a legnagyobb feladata. Már szerveztünk kommunista műszakot is. Sajnos, kevés az ember. Ami tőlünk telik, megtesszük. Farkas Endre igazán a saját „bőrén” érzi az építkezés fontosságát, mert a felesége ezekben a napokban várja harmadik gyermekét... Csatai Erzsébet KALANDOZÁSOK Cipész volt az öreg — príma mesterségnek számított abban a világban. Jó kis fűtött műhelyecske, ücsörögni is lehet; az elnyűtt lábbelit, a lyukas talpat meg csak úgy szórakozásból is elkalapálja az ember. Minduntalan az motoszkált a fejében; majd a gyerek, ha beletanul, örökli a mesterséget, meg az apró ablakos kis kóce- rájt. Ügyködött is a fiú, s ha - valamit elvétett — apa ide, vagy oda — megkapta az inasoknak járó taslit. Egy szép reggel másállapotban — így nevezte a másnaposságot — szédült be a műhelybe. Nem állt rá a keze a munkára, rosszul fogta le a cipőtalpat. Az édesapja meg mérgében rávágott a combjára a kalapáccsal. — Mit akarsz te, te kölyök? Nem akart ő semmit, nem füllött a foga a cipészséghez. Felállt és becsukta maga után az ajtót. X Városi ember lett? Ugyan! Attól, hogy Kishartyánból naponta beutazott a tarjá- ni tűzhelygyárba, nem változott semmi. Csak amikor Pálfalván zenére kezdték tanítgatni... nem is gondolta, hogy a zenélés lesz élete irányítója. — Álljon be a bányászzenekarba! De akkor bányában kell dolgoznia! — valahogy így mondták. Hány esztendeje is? Több, mint harminc- három. X Félszegen, ÍR évesen beöltözött a bányászruhába, fejébe tette a sapkát, és szállt le a mélybe, a pislákoló fényű fekete folyosóba; szakadt róla a víz, talán a félelem tette, talán a megfeszített munka. — Mindent meg lehet szokni, arra születtünk, hogy beletörődjünk a sorsunkba. Egy idő után már olyan volt a bánya, mintha haza mentem volna — mondogatja szinte magának. Bányák, bányák... Szorospatak, Kotyháza, Kőkút, Tiribes, Űjlak, Nagybátony, Dorog. Az. egyik helyen szén, mintha szalmát szárítottak volna, oly könnyű volt a fejtés. Szorospatakon meg kellett küzdeni, rosz- szabb volt, mint a meddőhányó... X Fújja a füstöt, toporog, hunyorítva néz a semmibe. A sok-sok veszélyt, a szüntelenül leselkedő félelmet soha nem tudja elfelejteni. Még ha nem is akar rágondolni, tudat alatt ott motoszkál a lélek mélyén. Odaveszett az egyik szeme. — Jöttünk kifelé, műszak . végén,, a kisereszkét meg elöntötte a víz. Menekültünk, ki, hogy tudott: csillén, köteleken. A nagy sietségben nekiestem a kötélnek, megsérült a jobb szemem. 1958-ban kioperálták... Volt erőm hozzá, hogy ismét leszálljak, dolgoztam tovább, mint rokkant vájár. Hallgatunk. Cipője orrával köröket rajzol a földre. Nehézkes a beszéde: — ... Bent maradtam. Egyszer Dorogon. Bányaomlás. Három társammal egy négy- szer-négy méteres lyukban szorongtunk 24 órán keresztül. Nem féltünk, jelezték, hogy kimentenek. Csövön juttatták be a vizet, amikor meg már nem bírtunk a gyomrunkkal, ettük a kötelet. X 1969-től nyugdíjas. A bányát még most is szereti, abban nevelkedett fel. És a zene? Régen megvált a B-klarihéttól, a kedves hangszertől. Nem, már nem zenél. X Az éjszakai séták az AG- ROFIL „háza táján” jólesnek az elhasználódott, megrokkant szervezetnek. Varga Lajos egykori bányász, szívesen ment éjjeliőrnek. Napközben otthon, a kis- hartyáni házban eljátszik az unokával, foglalatoskodik a portával. Éijel aztán bejárja a megszokott utat, vigyázza a rendet. Gondolatban pedig végigjárja 59 év állomásait, bekalandozza élete labirintusát... —vkm— Ot év alatt 37 millió külföldi kásánkban Az idén körülbelül 9,5 millió külföldi látogatott az országba, s ezzel nemcsak eredményes évet, de sikeres negyedik ötéves tervidőszakot is zár idegenforgalmunk. 1970 óta ugyanis, fokozatosan emelkedve 1975-ben mintegy másfélszeresére növekedett a Magyarországon megfordult külföldi vendégek száma, öt év alatt megközelítően 37 millió külföldi lépte át az ország határát, közülük csaknem 21 millió volt a turista — vagyis azok száma, akik legalább egy napot hazánkban töltöttek. Arányaiban még dinamikusabban emelkedett a kül- fö'dre látogató magyarok száma. 1971—75. között összesen 11.5 millióan jártak külföldön. Az idén összesen 3,5 millió magyar utazott külföldre. három és félszer több mint 1970-ben. Az elmúlt idő-" szak turizmusának fejlődéséről és a további tervekről Budai András, az Országos Idegenforgalmi Tanács átkára admt tájékoztatást: Az ÓIT, a Belkereskedelmi Minisztérium és más szervek elsősorban a belföldi turizmus. fejlesztését szorgalmazták különféle beruházások anyagi támogatásával, s fejlesztési programok kidolgozásával. Az új szállodák, kem- oingek. éttermek, a kulturált o'henés feltételeinek megteremtése természetesen vonzerőt jelentettek a külföldiek számára is. Különösen fontos volt a kereskedelmi szállás- kapacitás bővítése. amelyre mintegy másfélmilliárd forintot fo-dították közoonti forrásból. Összesen 53 000-rel gvaranodott a szálláshelyek száma. ?m°lv jelenleg már eléri a 175 000-et. Tizenöt új szálloda épült, 'bővült a fizetővendég-szolgálat, új kempingek, bungalow-telepek alakultak ki, a régiek bővültek. A fejlesztés ellenére azonban, kevés az olcsóbb szálláshely- Több mint 200 helyen 280 vendéglő, bisztró és élelmiszerüzlet épült a negyedik ötéves tervidőszakban. A tervezettnél is gyorsabb ütemű fejlődés ellenére, jelenleg még a nyári hónapokban gyakran okoz gondot az élelmiszerüzletek s^űk kapacitása. Ezért — mint az idegenforgalmi tanács titkára hangsúlyozta — az ötödik ötéves tervben — a lehetőségek keretei között — központi erőforrásokból. 1 illetve bankhitellel támogatni kell a hazai turisták által leglátogatottabb hegeken újabb üzletek, éttermek építését. Jelenleg a lakosság fogyasztási kiadásainak mintegy 4 százalékát fordítja turizmusra (az idén ez már elérté a 10 milliárd forintot.) A fejlesztések nyomán — és nem utolsósorban az autósok növekvő számának köszönhető — az eay-két hetes üdüléseken, a két-háromnapos utazásokon, víkénöeken. kirándulásokon évente 20—22 millióan vesznek részt. A negyedik ötéves tervidőszakban a belföldi turizmus fejlesztését célzó kormányhatározat végrehajtása során öt kirándulóközpont kialakítása, illetve előkészítése indult meg. Közülük csak a velencei-tavi jfíúsági kirándulóközpont készült el a Viseg- rád—Nagyvillám—mogyoróhegyi, az orfü-i, az aggteleki és a tiszafüredi kiránduló- központok előkészítése, műszaki tervezése most folyik, de teljes kialakításuk még több évet igényel- Elkészült és jóváhagyásra került a ráckevei Duna-ág és üdülőkörzete regionális rendezési és vízgazdal- kodás-fejlesztési terve, s most vár jóváhagyásra a Dunakanyar fejlesztési programja is. Jó ütemben halad a balatoni központ és a velence-tavi fejlesztési program végrehajtása. A másik jelentős idegenforgalmi központ, a Velencei-tó — vízháztartásának szabályozására elkészült két víztározó. Jelenleg a déli és az északt parton a meder kotrását végzik, a déli oldalon partfal- építéssel, szennyvízcsatorna kiépítésével teremtik meg a kulturált üdülés, pihenés feltételeit. Az ország páratlanul gazdag gyógy- és termálvízkészletét 1s fokozottabb mértékben állítják a tervek szerint a turizmus szolgálatába. Az elmúlt öt évben Bükön, Hajdú- szobo z őn és Zalakaroson építettek gyógyfürdőket. Épül a hévízi, a margitszigeti es a balfi gyógyszálló. Ezeken a he! veken a következő években külföldi gyógyulást kereső vendégeket is fogadnak, s ezzel az idegenforgalmi főszezon valamelyest megnyúlhat. Belföldi turizmus fejlesztése mellett a nemzetközi idegen- forgalmi kapcsolatok kiépítésében is jelentős előrelépés történt- Jelenleg 13 országgal, valamennyi európai KGST- országgal, Jugoszláviával, Franciaországgal és Finnországgal, valamint Egyiptommal, Irakkal, Libanonnal és Szíriával van már kormányszintű idegenforgalmi egyezményünk. Előkészítés alatt áll hasonló egyezmény megkötése Olaszországgal. Portugáliával és Görögországgal és más európai országokkal.
