Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

Képernyő rloft A szovjet A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 58. évforduló­ja, s a szovjet kultúra hete természetszerűleg rányomta bélyegét az elmúlt hét tele­víziós programjára is. Ezek­ben a napokban igényesebb­nél igényesebb megnyilat­kozásait láthattuk, élvezhet­tük annak a művészetnek, melyet a műfajok sokoldalú változatosságában szovjet ze­ne-, színház-. filmművészet megjelöléssel tartunk számon. A műsorszerkesztők tehát jó pillérekre építkeztek ebben a műsorhétben. Mindjárt kedden nagy­szabású díszhangverseny köz­vetítése vezette be a hetet az Erkel Színházból. Azaz csak vezette volna, ha az igényes­nek ígérkező műsor elején mindjárt Sosztakovics: Ünne­pi nyitányát követően közbe nem szól a technika ördöge. A hálózati kimaradás ritkán hallható-látható élménytől fosztotta meg a képernyők előtt ülők milliós táborát. Nem tudom, csak salgótarjá­ni. avagy országos technikai hibáról volt-e szó, minden­esetre a műsorrend ismereté­ben őszintén sajnálhatjuk a félbeszakadt programot. Nem a legszerencsésebb volt a szerda esti változás sem. amikor a Tíz egyetem, tíz együttes címmel, a moszk­vai Lomonoszov Egyetem kul­túrpalotájából hirdetett. lát­ványosnak ígérkező közvetí­tést. egv önmagában rendkívül hasznos, a szovjet kulturális életbe betekintést nyújtó, de mégiscsak ..szárazabb’’, sző­kébb nézőréteget lekötő in­terjúra cserélték. Az eredeti program végül is csütörtökön jutott egye­nesbe. Nagyon tetszett. és némaságában is rendkívül be­szédes volt az Ember a fel­vevőgéppel című szovjet do­kumentumfilm, jó történelmi művészet áttekintést nyújtott 1917- től napjainkig, a Nagy Októ­ber. a spanyol polgárháború, a kubai forradalom esemé­nyeiből merítő, a vietnami és a chilei történtekre utaló, archívfilmekkel tűzdelt, Tör­ténelmi dallamok című zenés összeállítás. S különleges írói­rendezői eszközökkel állított emléket a polgárháborús idők nehéz Időszakában a Bumba- ras című szovjet film. Az Ar- kagyij Gajdar művei alapján Ikészült alkotás középpontjá­ban egy végletek között vi­askodó. döntésre sokáig kép­telen, ügyefogyott fiatalember áll, akit a körötte kavargó tragikus történések látványa avat férfivá. A jó humorú, olvkor már-már elownos epi­zódokkal fűszerezett esemé­nyek kesernyés tragikomédiát eredményeznek, s a film mél­tán nyerte meg tetszésünket A szovjet kultúra napjaiba illesztve láthattuk pénteken Alekszej Kolomijec: Kék rénszarvasok című tévéjáté­kát, mégpedig magyar fel­dolgozásban. A Nagy Honvé­dő Háborúban pergő esemé­nyek nemcsak a megrázó valót tárják elénk, de az egyé­ni sorsok tragédiáját is sok­sok költőiséggel, s egvben heves drámaisággal idézik meg, markáns -emberi portrék egész sorában. A tévéjátékot Szőnvi G. Sándor rendezésé­ben Hámori Ildikó, Nagy Gábor. Pálos Zsuzsa. Patkós Irma. Molnár Tibor kelte* te életre sok emberi melegség­gel. sallangmentes színészi eszközökkel. Az idén Is lenyűgözően impozáns és látványos volt november hetedikén az a közvetítés, amelyet a moszk­vai Vörös térről, az ünnep alkalmából rendezett esemé­nyekről kaptunk. Ugyancsak említeni illik Az ezredes cí­mű dokumentumfilmet, mely­Mai tévéajánlatunk 17.55: VÖRÖS KANYAFA. Szovjet film. A film főhőse Jégár Pro- kugyin megátalkodott, visz- szaeső bűnös. Még a börtön­ben ismerkedünk meg ve­le, de hamarosan szabad­lábra kerül. Felkeresi egy­kori haverjait, hogy szállást, ennivalót szerezzen. De egyi­kük sem , tud segítségére si­etni. maguk is bújkáLnak a rendőrség elől. Nincs más lehetősége, mint hogy felke­resse azt a lányt, akivel még B börtönben kezdett levelez­ni. Ljuba falun él, s bár a fiút soha sem látta, csak le­veleiből ismeri — meghívta magához Jegort. A faluba minden különösebb terv és cél nélkül érkező fiatalem­bert alaposan megváltoztat­ja a Ljubával való találko­zás. Elhatározza, hogy sza­kít bűnöző életmódjával. De banditatársai nem tudják megbocsátani „árulását.” A film Vaszilij Suksin novellájából, az író rendezé­sében és főszereplésével ké­szült. I*. KJ B 4RA\KYIKOV: NEVEK AZ EMLÉKMŰN ( Dokumentírás) 6. Apa nem volt magas növé­sű, de széles vállú ember volt. Haja sötétszőke, szeme sötétbarna. Tekintete egyenes, nyílt, fürkésző. Ha merőn nézett az .emberre, az illető rendszerint zavarba jött, le­sütötte szemét. Nemegyszer láttam, hogy amikor apa be­rendelte magához valamelyik vétkes beosztottját. Először nyugodtan kikérdezte a tör­téntekről, de az illető máris lesütötte szemét, és őszintén bevallotta tettét. Ugyanígy bant a gyermekeivel is. Egy újjal sem nyúlt soha senki­hez. de hazudni soha sem tudtunk volna neki. Akkurá­tus, mindennel törődő em­ber volt, s ilyennek nevelt bennünket is. Sokszor elá- multunk, amikor az őszi la­tyakban hazajött és a csiz­máján egy szem sár sem volt. Egyenes ember volt, de nem valami gyengéd. Gyakran mondogatta hogy nem szeret senkinek sem hízelegni. Apa szörnyen utálta a talp- nyalókat. S ez nem nagyzolás, hanem a színtiszta igazság. Sem táncolni, sem énekelni nem tudott, de nagyszerű hu­mora volt Legfontosabb vo­nása mégis a figyelmesség az emberség. Parfjonovo faluban egyszer a bíróság igazságtala* nul elkobozta az egyik egyé­ni paraszt lovát, tehenét, ma* lacát, egyszóval egész kis va­gyonát. Apa már régebbről ismerte a szegény paraszt szii* leit, meg őt magát is. Leuta­4 NOCRAO — 1975. november 11., kedd j jegyében nek keretében Mnldoványi Ákos Roscsenko ezredest, a budapesti szovjet katonai kórház parancsnokát szólal­tatta meg a fővárosunkért fo­lyó felszabadító harcok emlé­keiről. S néhány szóban még a műsorhét egyéb történéseiről. Szerdán véget ért a Strauss család című nyolcrészes an­gol tévéfilmsorozat. Hasznos szolgálatot tett a 150 éve született ..keringökiráiy” em­lékének tisztelegve. Gondo­lom, idősebbek és fiatalabbak egyaránt szívesen nézték meg pénteken a Cherbourgi eser­nyők című, 1964-ben készült, de még ma is megindítóan ható francia filmet, s ezen az esten a Bakaruhában című, 1957-es magyar produkciót. Szombaton este Szép Ernő: Vőlegény című vígjátéka von­zott sokakat a képernyő elé. A szirupos századeleji mese olcsó, érzelgős romantikát áraszt, melvben a kilátástalan helyzetet deus ex machina — isteni beavatkozás formáiá- ban. egv bőkezű gavallér közbeiktatásával oldja fel a szerző — holott a mélvben Miovon is valós társadalmi problémák áram'anak. \ Ma­dách Kamaraszínház előadása különösen az első és a har­madak felvonásban sok idege­sítő. felesleges momentumot hordozott. A harsány zűrza­var. m°!yet Szirtes Tamás rendezői munkáia teremtett a színpadon, túlcsapo't a ko­média korlátain. s jó adag sz.ínészi ..ráadással” bohózaf- tá silánvult. Ennek csillapul­tával találták meg a színészek valós feladataikat a darab­ban. legelőbb Garas Dezső, Schütz Ila, BenCze Ilona. Kál- dv Nóra, Kalocsay Miklós. Haumann Péter, Gyenge Ár­pád, s csak legutoljára a máskor mindig remeklő Pso- ta Irén. (barna) Remekművek Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban A szovjet kultúra napjai­ban több fontos kiállítás kö­zött válogathatnak az érdek­lődők. Ezek a tárlatok a hangversenyeken, színházi előadásokon, filmbemutatókon túl módot nyújtanak arra, hagy fogalmat alkothassunk magunknak a szovjet múzeu­mok. képtárak gazdagságáról. A kiállítások között egyik legizgalmasabb a Remekmű­vek a Szovjetunió múzeumai­ból című tárlat, amelyet Bu­dapesten, a Szépművészeti Múzeumban rendeztek meg. A kiállítás a magyar mú­zeumok tavaszi moszkvai be­mutatkozásának viszonzása­ként jött létre, s a négy leg­nagyobb szövge* múzeum. a leningrádi Ermitázs és az Orosz Múzeum, továbbá a moszkvai Tretyakov Képtár és a Puskin Múzeum világ­hírű gyűjteményeiből ad íze­lítőt. Harmincöt festmény való­jában nem sok, különösen akkor, ha tudjuk: a négy gyűjtemény a világ nagy múzeumainak sorába tarto­zik. A válogatás azonban szerencsés. így azon túl, hogy az orosz, a hoLland. a fla- mand és a francia festészet különböző korszakaiból szár­mazó képekben gyönyörköd­hetünk. s világhírű mesterek „társaságát” élvezhetjük, né­miképpen fogalmat alkotha­tunk magunknak a szovjet múzeumpolitikáról, amely cé­lul tűzte: remekműveivel, kincseivel mind többen is­merkedjenek meg. Sőt a vá­logatást látva, az orosz mű­gyűjtés történetébe is bepil­lanthatunk. A művésze'tör­ténetből tudjuk, s a buda­pesti vendégkiállítás ezt is­mételten megerősíti, hogy az oroszokat a modern művészet alkotásainak gyűjtésében a századforduló tájékán külön hely illeti meg. A korabeli orosz műgyűj'ésre jellemző, hogy ezen időszak művészeti mozgalmainak képviselőitől számos, a pálya kezdetén, vagy első időszakában szü­letett, esetenként tárlatokról visszautasított művet vásárol­tak meg. így ezek az alkotá­sok, amelyek a művészettör­ténet számára ma már pótol­hatatlanok. jelenleg Moszk­vában és Leningrádban lát- ha*ók. A remekművek a Szépmű­vészeti Múzeumban a holland és a flamand festészetből a XVII. századot a franciából a XIX. és a XX. század for­dulóját. az orosz festészetből a XVIII. századtól a XX. század elejéig tartó időszakot reprezentálják. A XVII. század a holland és a flamand művészet naf^ korszaka. Ebből az időből számszerűleg nem sok. de mindéképpen jelentős művek szerepelnek a kiállí'áson. Rembrandt Tudós képmása és Hitetlen Tamása. Van Dyck Angliában készült portréi társaságában Gerard Ter- broch Csapszéki jelenete. Gabriel Metsu Beteg és or­vosa című képe. David Te­niers, Pieter de Uooch. Jan Steen, Nicolaes Pietersz Ber- cheim művei adnak ízelítőt a kor holland és flamand művésze'éből. Az orosz festészetet rep­rezentáló művészektől, pél­dául Repintől, Szerövtől, Kusztodij évtől, Szurikovtól mindenekelőtt portrékat lát­hatunk. Ezek az általuk kép­viselt művészeti irány leg­jobb alkotásai közé tartoz­nak. A tájképek közül Fe­dor Alekszejev XVII. szaz-.z di Moszkvát ábrázóló fest­ményét említjük, címe: Templomtér a moszkvai Kremlben. Az orosz műgyűjtést em­lítve. már utaltunk a szá­zadforduló tájékának művé­szeti mozgalmaira. A fran­cia részben Cézanne Vi­rágcsokor vázában című ké­pe az 1870-es évek elején született, s a művésznek ab­ból a korszakából való. ami­kor még festői egyénisége keresésével volt elfoglalva az impresszionista művészek kö­rében. Ez a fes'mény a ki­állítás egyik érdekes doku* mentumképe Gauguin Gyű* mölcsök című képe 1888-ban született, Picasso Üvegedénye 1906-ban. Tehát mindkét mű születése szintén alkotóik egy-egv fontos életperiódusá­nak idejére esik. Csakúgy, mint Henri Matisse tájképe, vagy Alfred Sislev Szeles nap című képe Claude Mo­net, Renoir. Bonnard. De­rain képei tartoznak még a tárlat francia részéhez. táj­képek. illetve Renoirtól egy bájos Női fej című kép. Tóth Elemér Réteági tervek Hosszú távú munkásművelődés Kéiezer éves lelet Szófia központjában Nemrégiben kezdték meg Szófia központjában, az egészségügyi minisztérium közeiéiben, a külkereskedel­mi bank új saékházámak épí­tését. A munkát azonban ha­marosan meg kellett szakíta* ni: az építkezési területen egy több, mint kétezer éves temp­lom maradványaira bukkan­tak. A munkások szobortöre­dékeket, fejeket, kezeket lá­bakat találtak. A töredékek­ből sajnos mindeddig egyet­len teljes szobrot sem sike­rült összeállítani, de a feltá­rás tovább folyik. Rétság kisüzemeiben a be­járás és sok embernél bizo­nyos mértékű „kétlakiság” jellemző adottság. Vajon ho­gyan sikerült elindítani a hosszú távú munkásművelő­dési vetélkedő programsoroza­tát? Mi realizálódik a szép tervekből? Két üzemet keres­tünk fel ezekkel a kérdések­kel: a tolmácsi Gránitot és a rétsági campingcikkgyártó üzemet, t „NEHÉZ TÉMA” AZ ÖNMŰVELÉS.., A Gránitban (hivatalos ne­vén: Finomkerámiaipari Mű­vek Csiszolókorong és Ko­zott Parfjonovőba, kivett egy hét fizetetlen szabadságot, és helyre hozta az igazságtalan­ságot. Apánkat bátor sőt vakmerő embernek ismertük. Amikor a hitelszövetkezetet vezette, gyakran kellett nagy summa pénzt kihoznia a városból a faluba. Volt egy pisztolya, de a kocsis is fel volt fegyverkez­ve. A polgárháború után, a banditák még sokáig garáz­dálkodtak Szibériában. Egy­szer három lovas bandita ron­tott ki az erdőből. Az összetű­zést természetesen el lehetett Volna kerülni. De apám rá akart ijeszteni a rablókra. Elővette a csomagból a város­ban vásárolt hosszú szalámi- rudat, annak a kasnak a te­tejére helyezte amelyben ül­tek. s rákiabált a banditákra: „Ha közelebb mertek jönni eazemberek. mindnyájatokat lekaszállak a géppuskával!” A banditák az alkonyi szür­kületben nem tudták kivenni mi az, ami a szánból rájuk mered, s eltűntek. Kobakovóban egyszer apa bevetette magát az örvénylő Vízbe, hogy megmentsen egv gyereket holott, mielőtt oda­hívták volna, egy tucat férfi nem mert beugrani az ör­vénylő folyóba . . MINTHA NAP SÜTNE. ..Ö, milyen nehéz. mi­lyen keserű emlék egv ilyen veszteség. Előttem eleven ké­pekként peregnek a Gris>a Bag- nóval való első találkozásaim napjai. Búcsúzkodás a front­ba indulás előtt, búcsúzom tő­le, a világ legjobb emberétől aki számomra a legdrágább volt. Milyen kedves emlékek, s milyen fájó még mindig a seb •.. 1941. július 23-án köz- I katonaként indult a frontra. Harminchétben ismerked­tem meg Grisával. őszintén szerettük becsültük egymást, összeházasodtunk. Abban az időben, a Krasznojarszk vidé­ki bolohesinói ércbánvatele" pen laktunk. Lelkiismeretes dolgozó volt, mind a ketten a bányában dolgoztunk, na­gyon nehéz munka volt. A férjem olyan volt számomra, hogy bár alig öt évet éltünk együtt, mégsem tudom őt so­ha elfelejteni, ma is hiányzik nekem. Szófukar ember volt. de szeretni nagyon tudott. ír­jon Alejszkba most ott la­kom. Alekszandra Szergejevna Bagno”. ..Diktálásra írom ezt a le­velet. Csatolom Grigorij Iva- novics Bagno édestestvérének címét Alekszandra Szergejev­na, sajnos nem tud írni de ha érdekli, kérem vegye fi­gyelembe. hogy ő azok közé tartozik akikre Nyekra«zov szavai illenek: -Ha megy, mintha nap sütne ha néz, rubelt ajándékoz!» Tis-zte’et'e': Glafira Izmujova”. (Folytatjuk) edénygyár 3. számú telepe) jelenleg a 112 dolgozó közül egyetlen egynek sem hiányzik fiz általános iskolai végzettsé­ge — tavaly még ketten vol­tak, de azóta sikeres vizsgát tettek a 8. osztályból. Tálas István lakatos csoportvezető, szb-titkár azt is elmondta, az itteni munka szakképzett­séget kíván: az egész telepen három segédmunkás van csupán, a többiek szakmun­kások, Trafó., gyorsdarabo­ló, vágógépeket, csiszológépe­ket gyártanak. — Önöknél hogyan fogadták a rétsági művelődési köz­pont tervét a hosszú távú mű­velődési vetélkedőről? — Mind a nyolc brigád jelentkezett. Három brigád azóta járt a könyvtárban (a látogatásunk óta bizonyára a többiek is elmentek) — a mű­szaki könyvkiállítőst tekin­tették meg. Ez őszintén ér­dekli az embereket, közel áll a munkájukhoz. Amikor kint voliak az üzemben a járási könyvtárból, könyveket is „házhoz szállítva”, többen be­iratkoztak. — És olvasók >s lettek?... — Nehéz téma ez... Kevés az idő — legtöbb csa’ádban a feleség is eljár dolgozni, így amikor hazaérnek, a ház körüli munka, az állatok a pihenés, a gyerekek nevelése kitölti a szabad órákat. Ezért tartok tőle, hogy nehéz lesz a délutáni, esti műsorokra közönséget verbuválni közü­lünk. Bár a propaganda iga­zán folyamatos, a programok is jók... KIMOZDULÁS Tálas István kissé pesszi* mista — de ahogyan az üze­men belüli művelődési lehe­tőségek bővüléséről szól. az­zal önmagát „cáfolja”. Rend­szeresek a politikai tanfolya­mok. az 5—600 köteles üzemi letéti könyvtárat többen igénybe veszik. Tavaiv is volt. idén a művelődési ve­télkedőhöz kapcsolódva még gazdagabb programot kínál a munkásakadémia TlT-elöadá- sainak sorozata, melyeket ha­vonta’ egvszer a műszak utol­só féló-ájához ..hozzácsapva” tartanak, a vidékiek kedvéért. A budapesti központ kollektí­váival tartott kapcsolat már közös kirándulásokat, színház- látogatást is eredményezett. Volt tehát egy-két lépés — talán az üzemen belüli pro­pagandát kellene tovább erő­síteni és a művelődésnek az eddigieknél nagyobb becsü­letet teremteni. Mindez természetesen a másik kisüzemről. a camping- cikkgyártóról is elmondható. Hiszen ott csak egy brigád jelentkezett erre a kötetlen versenyre. — Nem tudom, a többiek miért nem neveztek be... Pe­dig a Nógrádi Sándor brigád aktív szokott lenni ilyen té­ren. Lehet, hogv tartottak attól, a család miatt nem tud­nak ott lenni a rendezvények többségén akkor pedig miért jelentkezzenek. Molnár István üzemvezető maga is tagja annak a kis- létszámú Május 1. brigádnak, amely már nem «gv program­ban részt vett. Közösen meg­néztek egy svéd művészfil­met, elmentek a Bessenyei- eslre jegvzetfüzettel a kéz­ben hallgatták a munkásaka­démia előadóit. Jó lesz még ez a vetélkedő zárásakor!... Persze, az előadásokat úgy tartják hogv az üzem minden érdeklődő dolgozója részt vehessen rajtuk — ezt ki is használták. szép számban gyűltek össze a képzőművé­szet és a-/, irodalom kapcsola­tairól szóló szemléletes, ér­dekes előadásra. Ha nem is zökkenőmente­sen de elindult a hosszú távú vetélkedő Kár lenne, ha a benevező br gá-1ok megijedné­nek attól, „elmaradnak a leckével”, mivel lehetetlen mind°n rendezvényen ott len­ni. Nem ez az elsődleges cél — bár a jó rendezvény él­ményt nyújt, az élmény, a kulturális esemény jó irány­ban változtat ízlésükön és művelődési szokásaikon egy­aránt — hanem, hogv ottho­nosak legyenek a művelődési házban, a könyvtárban, és hogv minél több alkalmuk le­aven esv-egy fontos témát a közösségben megvitatni, együtt ha'lg’tni. Erre pedig a még olv’ szűkös szabad idő. bői is érdemes feláldozni egy­két órát! < G. K. M. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom