Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
A párttagok kommunista magatartásáról A XI. kongresszus határozata értelmében a Központi Bizottság október 23-i ülésén döntött a tagkönyvcsere lebonyolításáról. E munka azonban korántsem csak adminisztrációs, szervezési feladatot jelent. A tagkönyvpsere széles körű politikai eszmecsere a párttagokkal az eddig végzett munkáról, a további tennivalókról. Erről nyilatkozott a Társadalmi Szemle most megjelent. — novemberi számában — Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára. ★ Az eszmei-politikai nevelő munka tapasztalatait elemezte egyik tanácskozásán az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága. A vitában, más tényezők mellett, hangsúlyozottan került szóba a párttagok kommunista magatartásának környezetiormáló, meghatározó jelentősége. A megyei pártbizottság ezért úgy döntött: az év végi beszámoló taggyűléseken — az alapszervezetektoen végzett munka tényei és tanulságai mellett — még következetesebben kerüljön mérlegre a megye húszezer párttagjának személyes tevékenysége, politikai és erkölcsi magatartása. A pártegység további erősítése Milyen körülmények, felismerések és következtetések késztették a megyei pártbizottságot erre az elhatáirézásra? Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni: megyénk tapasztalatai semmilyen vonatkozásban nem térnek el az ország más vidékein észlelhető tényéktől és jelenségektől. A mi megyénkben is erédményesen folyik a szocialista építő- munka. és talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha elmondom, hogy máris szép sikereket értünk el a XI. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában. Akárcsak az országban mindenütt, az elmúlt években nálunk is érzékelhetően növekedett a lakosság alkotókedve, é6 mind szélesebb kör vesz ré6Zt cselekvőén legfontosabb céljaink valóra váltásában. Ugyancsak nem Nógrád megyei sajátosság, hogy a pártszervezetek és az egyes kommunisták meghatározó szerepet játszanak a közvélemény formálásában a politikai, gazdasági, ideológiai, kulturális feladatok megoldásában. A párt politikájának következetes végrehajtása azonban megköveteli, hogy párttagságunk az eddigieknél tudatosabban azonosuljon döntéseinkkel, politikánk elvi alapjaival és mind határozottabban ezek szerint cselekedjék. Ez a felismerés késztetett minket arra, hogy 1973. júniusában széles körű vizsgálat keretében elemezzük a megye párttagságának eszmei-politikai helyzetét, nevelő munkánk gyakorlati tapasztalatait, és a valóságos helyzet ismeretében kijelöljük legfontosabb feladatainkat. Időről időre visszatérünk e témához és nagyító alatt vizsgáljuk, milyen kérdésekben sikerült előbbre jutni, hol mutatkoznak még gyenge pontok nevelő munkánkban. Ezúttal is erre vállalkoztunk. Az újabb elemzések során az eddigieknél még erőteljesebben bizonyosodott be: a párt egységének további erősítése, vezető szerepének fokozása szükségessé teszi, hogy a párt tagjainak rendszeresebb segítséget nyújtsunk politikánk és világnézetünk megértéséhez, elsajátításához és nem utolsósorban mindezek gyakorlati alkalmazásához is. Változatlanul törekednünk kell tehát a párton belüli eszmei-politikai nevelés javítására, azért is. hogy párttagságunk az építőmunkában továbbra is kezdeményező legyen, és a közéleti fórumokon növekedjék aktivitása, eredményesebb legyen fellépése. A kommunisták közül egyre többen tagjai a szocialista brigádoknak, és nemcsak támogatói, hanem elsődleges szervezői is a munka verseny-mozgalomnak. Állásfoglalásaikkal többnyire eredményesen segítik a munkahelyi demokrácia fejlődését, érvényesülését. A közvélemény előtt jól ismert, hogy milyen fontos politikai szerepet vállaltak a legutóbbi választások előkészítésében. Nem akarok statisztikai adatokat sorolni, de tény. hogy párttagjaink közül nagyon sokan példamutató, önzetlen társadalmi munkát, végeznek a tanácsokban, a munkásőrségben és a különböző társadalmi szervezetekben. Aktív politikai magatartás és egységes , cselekvőkészség jellemzi tehát a megye pártszervezeteit. A legfontosabb kérdésekben sikerült egyetértést elérnünk. Például társadalmi fejlődésünk mai folyamatainak osztályalapját, a munkásosztály vezető szerepének szükségességét világosan látja párttagságunk, és politikai tevékenységében e felismerés következetes érvényesítésére törekszik. Jól tudjuk azonban, hogy a párttagság egysége ebben az alapvető politikai kérdésben sem automatikusan, hanem időről időre megújuló viták során jön létre. Akadnak, akik a vezető szerepnek nem a politikai tartalmát állítják előtérbe. hanem a megvalósítását szolgáló módszerek, eszközök alapján ítélnek érvényesülésről. Olyasmikre gondolok, mint például a képviseleti arányok, a hatáskör terjedelme, a munkastílus operativitásának foka.' Előfordul az is, hogy egyes — esetenként népszerűtlen — politikai döntések visszhangjából próbálnak véleményt leszűrni a párt vezető szét repének mértékéről. Tapasztalható olykor — elsősorban az alkalmazottak szűkebb körében — a szakértelem egyoldalú hangsúlyozása, a politikai összefüggések figyelmen kívül hagyása. Mindez együttvéve olyan látszatot kelt, mintha a munkásosztály, a párt vezető szerepe nem érvényesülne eléggé hatékonyan. Hasonló következtetésekre jutunk akkor is, ha például a mumkásforradalmiság értelmezését vizsgáljuk. Tény. hogy a társadalmunkban lejátszódó forradalmi változásokat, mint történelmi tendenciát, párttagságunk érti, és megfelelően értelmezi. Úgy fogja fel a párt politikáját, ahogyan kell: társadalomépítő küzdelmünk történelmi, forradalmi folyamat. Megesik azonban, hogy kevésbé helyesen és határozottan ítélik meg a társadalmi építés mai, napi jelenségeit, nem ismerik fel bennük a munkásosztály Valóságos szerepét. Lehet, hogy ez elméletieekedésnek, elvont okoskodásnak tűnik, de mi azt tapasztaljuk, hogy nagyon, is húsbavágó kérdésekről van szó. Ezeknek az a lényegük, hogy egyesek a forrada!miságot leszűkítik a munkásosztály olyan történelmi tetteire, mint például a hatalom megragadása, a régi rend szétzúzása, a szocialista építés kezdeteinek szembetűnő, gyors sikerei. Ügy tüntetik fel, mintha napjainkban csökkent volna a fonradalmiság. és veié párhuzamosan visszaszorult volna a munkásosztály vezető szerepe. Ezek a nézetek azért válhatnak veszélyessé, mert álfonradalmi törekvések táptalajául szolgálhatnak. Kötelességünk fellépni az il^en nézetekkel szemben, újra és újra elemezni és magyarázni a valóságos helyzetet. Megítélésünk szerint politikánk osztályjellegiéhez, tehát a munkásosztály és a Dárt vezető szerepének érvényesüléséhez szorosan kapcsolódó, elvi jelentőségű, de nagyon is gyakorlati problémákat hordozó kérdés: az érdekek helyes egyeztetése napjainkban. Pártbizottságunk a tények alapján arra a következtetésre jutott, hogy pártszervezeteink többsége a különböző termelőegységekben ma már alapvetően helyesen ismeri fel és jól egyezteti az eltérő érdekeket. Ezt mindenekelőtt a párt kongresszusi határozatai, valamint a központi és megyei, járási politikai döntések segítették elő. Előfordul azonban, hogy helyenként éS időnként nem igazodnak el az egyéni, csoport- és társadalmi érdekek összefüggései között, sőt megtörténik, hogy pártszervezetek is olyan csoportérdekeket engednek érvényesülni, amelyek a valóságban a társadalom alapvető érdekei ellen halnak. Szemléleti zavarokat tapasztalunk ezekben a kérdésekben. Például hallottunk már olyan véleményt, hogy a párt „li- beralizálódási tendenciáknak” enged teret azzal, hogy elismeri az érdekkülönbségeket. És akadnak olyanok, akik ha kevésbé tudatosan, is, de az osztály- és rétegviszonyok talaján keletkező érdekkülönbségeket, a belőlük származó érdekütközéseket ugyancsak politikai renyheségnek tekintik; ezek nyílt kezelését, a velük járó vitákat pedig úgy értékelik, mintha csökkent volna napjainkban a párt vezető szerepe. Az eszmei-politikai nevelő munka feladatainak megvizsgálása közben reflektorfénybe került az egyes kommunisták személyes magatartása is. Kerestük ugyanis annak útját-módját, hogy milyen módon közelíthetjük meg az egyes párttagok viselkedésének reális mércéjét. Kísérleteztünk azzal a módszerrel, hogy a pártfegyelmi ügyek tapasztalataiból vonjunk le általánosítható következtetéseket. Elmondhatjuk, hogy Nógrád megye ilyen vonatkozásban sem kirívó példa, a párttagságinak nálunk is csak elenyésző kisebbsége az. amely ellen pártfegyelmi eljárást kell folytatni különféle hibákért, mulasztásokért, esetleg párttaghoz méltatlan cselekedetekért. Alig néhány százra tehető azoknak a száma, akiket az utóbbi években így kellett felelősségre vonnunk, számadásra késztetnünk. Hasonló a helyzet a párttaggá való felvételek során felmerült tapasztalatoknál is. Valamennyi leendő új párttag emberi, politikai és erkölcsi magatartása mérlegre kerül a pártalapszervezetek taggyűlésén, sőt akikor is. amikor a felsőbb pártszervek a taggyűlés döntését felülbírálják. De- hát megint csak százakról van szó, és e kis részből nem következtethetünk az egész párttagság erkölcsi arculatára. Jobb megoldást kínálnak az év végi beszámoló taggyűlések, minthogy ezek előkészítése és lefolytatása »közben két irányból is fény derül elvtársaink, pártiszervezeteink tudati-cselekvési állapotára. Egyrészt fentről, hiszen ilyen alkalmakkor az irányító pártszervek felelősséggel vizsgálják és értékelik a hatáskörükbe tartozó pártalapszervezetek egész esztendei munkáját, általános politikai tevékenységüket, nem utolsósorban pedig azt, hogy milyen eredményesen végezték saját területükön a gazdasági munka pártirányítását, pártellenőrzését. Ez az értékelés segíti őket abban, hogy elkerüljék a hibákat, és jobban betöltsék politikai vezető szerepüket. Másrészt — ezt megelőzően — valamennyi pártalapszervezetben elindul alulról is egy értékelési folyamat. A pártcsoportok kezdik. Az a kötelességük, hogy minden vonatkozásban mérlegre tegyék: mennyire feleltek meg tagjaik a kommunista helytállás, példamutatás, erkölcsi követelményeinek. Ilyen szűkebb körben és valóban emberi közelségben, az egyes kommunisták személyes tevékenysége érthetően fokozott hangsúllyal kerül szóba, és mi most elsősorban ezeket a felismeréseket kívánjuk a saját nevelő munkánkban az eddigiekinél tudatosabban és határozatt&b- ban hasznosítani. A párt hat árosatok következetes végrehajtásáért Nem gondolunk persze arra, hogy valami sajátosan „Nógrád megyei” követelményeket állítsunk a párttagok elé. Ilyenek nincsenek. A párt Szervezeti Szabályzata pontosan és közérthetően megfogalmazza a párt tagjainak jogait és kötelességeit. Nálunk is, akárcsak az ország bármely pártszervezetében alapvető feladat, hogy a párt működési alapelvét, a demokratikus centralizmust sehol se engedjük megsérteni. Vagyis például: mielőtt a hatáskörünkbe tartozó kérdésekben határozatot hoznánk, módot nyújtsunk az érintetteknek, hogy megfelelő pártfórumon vitatkozhassanak a szóban forgó kérdésekről, és ebbe beleértem a végrehajtás módjainak megvitatását is. De nálunk is napról napra meg kell érteni, hogy a meghozott határozat a továbbiakban nem lehet vita tárgya — azt valamennyien kötelesek vagyunk teljes egészében végrehajtani. A párthatározatok fegyelmezett, egyértelmű és egyöntetű végrehajtása a kommunisták elsőrendű kötelessége, mert ez a párt cselekvési egységének egyik legfontasabb feltétele. Csak példaként említve: a párt egyetlen tagja sem válogathat egyéni belátása szerint a kongresszus döntései között, nem teheti meg. hogy amelyiket jónak látja, végrehajtja, a többitől viszont elzárkózik. A párthatározat és a kommunisták személyes magatartása közötti összefüggéssel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy elemzéseink során fel kellett ismernünk saját tevékenységünk néhány hibás vonását. Mindnyájan jól emlékszünk arra az időszakra, amikor előtérbe kerültek az energiahordozók közötti arányok módosításának problémái, amikor a szénbányászat jelentősége mindinkább háttérbe szorult. Ezt a gazdasági döntést ugyancsak párthatározat alapján hozták akkoriban az erre illetékes kormányszervek, és bár megyénket ezek az intézkedések több vonatkozásban is hátrányosan érintették, pártbizottságunk következetesen kiállt, agitált és érvelt a sikeres végrehajtás érdekében. Most utólag visszagondolva, elmondhatom: korántsem volt ez könnyű feladat, noha párttagságunk fegyelmezetten tudomásul vette, hogy olyan folyamatról van szó, amely az egész világgazdaságban törvényszerűen lejátszódik, , és ez aiól mi sem lehetünk kivételek. Azt persze nem várhattuk az emberektől, hogy örüljenek is neki, 6 lelkesedéssel fogadják, hogy változtatni kényszerülnek megszokott foglalkozásukon. munkahelyükön, családi és életkörülményeiken. Jo néhányan felvetették aggodalmaikat is; például töb- ben is nekünkszegezték: valóban megérett-e a helyzet arra, hogy ezt az elhatározást éppen most váltsuk valóra? isos. utólag elmondhatjuk, hogy a végrehajtás módja es üteme valóban nem volt mindig problémamentes. A megyei pártbizottság vezetőinek — az emberek érvelése, gondjai, aggodalmai alapos mérlegelésével — több ízben kellett jelzést adni az egyes résztémákban a döntést hozó szervek számára. Említhetek azonban a magunk gyakorlatából más jellegű példákat is, amelyek azonban ugyanebbe az irányba mutatnak. A szóban forgó időszakban, mitagadás, meg- i agadtunk minden alkalmat, hogy a lehető legszélesebb körben teremtsünk új munkalehetőségeket a megyében. Mai ésszel, a következmények ismeretében, utólag értékelve a dolgokat, már, tudjuk: akkori törekvésünk korántsem volt egyértelműen hasznos. Igaz, ezen az úton meglepően rövid idő alatt lénygesen jovítottuk a megye lakosságának foglalkoztatottságát. Ugyanakkor a nem minden területen következetesen átgondolt ipartelepítésnek vannak olyan következményei is, amelyek ma is zavarólag hatnak. Néhány üzemünk gyártmányai korszerűtlenek, gyártási körülményeik az átlagosnál rosszabbak. A telepeket az anya- vállalatok nem mindig tudják folyamatosan ellátni munkával. Példaként említhetem erre a Váci Kötöttárugyár Nógrád megyében működő telepeit. Mindezek következtében a termelésben nehézségek mutatkoznak, az önmaguk hibáján kívül munka nélkül maradó emberek körében pedig káros morális, politikai hatások jelentkeznek Mindezzel azt szerettem volna illusztrálni: saját munkaterületén a párt valamennyi tagjának elsődleges kötelessége mindent megtenni a párthatározatok következetes valóra váltásáért; végrehajtás közben azonban magúik a határozatok is mérlegre kerülnek; a határozatok helyességének próbaköve a gyakorlat. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy egy-másik döntés nem. vagy nem teljes mértékben szolgálja céljainkat, akkor elengedhetetlen kötelességünk időben felismerni és jelezni a problémákat, amelyeket a végrehajtás nehézségei adnak tudtunkra. Szocialista módon élni A pártcsoportok tevékenysége kapcsán már említettem a párttagokkal szemben támasztott erkölcsi követelményeket. Hadd térjek vissza közülük néhányra. Kommunista jellemvonás a közösség felelősségteljes szolgálata. Erkölcsi normáinkkal semmiképp sem fér össze a spekuláció, az öncélú, mohó és mértéktelen szerzés, de a kisebb közösség érdekeinek a nagy közösség, a társdalom érdekei fölé helyezése sem. Valamennyi pártszerv és párí- szervezet elengedhetetlen kommunista kötelessége a különböző részérdekeket úgy összhangba hozni a társada* lom, a népgazdaság érdekeivel, hogy ez utóbbian elsődlegességét tartják szem előtt; fel kell lépnünk minden olyan nézet, vagy gyakorlat ellen, amely bármiféle csoport- és egyéni érdeket a népgazdasági érdek fölé emelne. Erre a magatartásra bátorítani, nevelni kell, s ez ugyancsak fontos feladata valamennyi párttagunk munkájáért felelőséggel tartozó pártbizottságunknak. Erkölcsi normáink közé tartoznak olyan emberi tulajdonságok, mint a becsületesség, az önzetlenség, a szerénység, az emberiesség. Idegen tehát erkölcs-iségünk- től az önzés, a karrierizmus, a hízelgés, a gyávaság, a gőg és a basáslcodás. Ki tagadhatja azonban, hogy időnként és helyenként találkozunk ilyen jelenségekkel is? Vajon ilyen esetekben kik lépjenek fel elsőként a kiskirályokkal és a talpnyalókikal szemben, ha nem a kommunisták? Ehhez a joggal elvárt magatartáshoz azonban — az általános elveken túl — a megyei pártbizottság mindennapos gyakorlatának kell támaszt, biztos alapot nyújtania, az egyes kommunisták számára. Úgy gondolom, hogy ez sem mellékes felismerés. A követelmények között hagsúlyozzuk azt is. hogy sorainkban. nem tűrhető jogtalan előnyök hajhászása, a protekciózás. a hatalommal való visszaélés, a beosztás őnós célokra történő kihasználása. Természetesen nem állítom azt, hogy ilyen esetekkel nem találkozunk. Akadnak, akik csupán addig vállalják a párt tagságát, amíg úgy gondolják, hogy az számukra esetleg valamilyen előnyt biztosít. Különösen súlyos megítélés alá esik ez, ha vezető beosztású tisztségviselőknél tapasztalunk hasonló jelenségeket. Mert hiszen elsőrendű politikai kérdés, hogy a vezetők következetesen és példamutatóan teljesítsék a párttagokkal szemben támasztott követelményeket Elsősorban a vezető beosztásban dolgozó . párttagok- naik kell jó példával elől járniuk abban, hogy hiánytalanul betartják a pártfegyelmét, a part erkölcsi normáit. Aranyszabály. hogy csak az követelhet fegyelmezett munkát, aki maga is fegyelmezetten dolgozik. Közismert tény. hogy az egyes párttagok és pártonkívüliek véleményét, állásfoglalásait politikai hangulatát erőteljesen befolyásolja vezetőik magatartása. A vezetők megnövekedett felelőssége, a rájuk irányuló figyelem erősödése következtében az előre kiszámíthatónál nagyobb visszhangot váltanak ki és károsabb hatást keltenek még kisebb elkövetett hibáik is. Elmondhatjuk, hogy a kommunista vezetők nagy többsége a mi megyénkben is példát mutat munkahelyén, társadalmi és magánéletében; szakmailag és politikailag jól felkészült; képes alkotó politikai tevékenységre. Végül arról szeretnék szólni: mi a célja a megyei párt- bizottságnak az alapszervezeti beszámoló taggyűlések ilyen Irányú tapasztalatainak összegezésével. Semmi esetre sem az, hogy elrettentő példaként egyedi, szélsőséges eseteket hozzunk felszínre. Nem többre és nem kevesebbre törekszünk, mint egy felismerési folyamat élére állni. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a közgondolkodásban döntő változások tanúi vagyunk. Ma már nem kétséges, hogy társadalmunk nagy többsége elfogadta és sajátjának vallja távlati, nagy céljainkat. Senki. még ideológiai ellenfeleink sem állíthatják, hogy a közvéleményben vitás kérdés lenne a szocializmus építésének szükségessége. Ez a vita a javunkra zárult le már réges- rég. Manapság azonban mind szélesebb körben vetődik fel az az igény, hogy törekedjünk szocialista módon élni. Mindebből azonban az következik, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb a jelentősége az egyes kommunisták személyes magatartásának, példamutató hatásuknak. A kommunisták vezették el országunk dolgozóit a szocializmus felé haladó útra. Most ugyanezek az emberek és a nyomdokaikba lépő nemzedék tagjai egyaránt joggal kérik: mutassátok meg, bizoinj'ítsátok be nekünk, hogyan kell szocialista ember módjára élni. Az a párttag, aki e feladatra nem képes, az, aki e történelmi kérdésekre nem tud elfogadhatóan — saját életének, magatartásának példájával — megfelelni, hamar elveszti hitelét abban a körben, ahol él és dolgozik. Aki például a munkahelyén uraskodik. vagv a magánéletében erkölcstelen, ha odafigyel, meghallja a róla alkotott lesújtó véleményt: ,,Ez is konvnumist«?” S ebben nemcsak az a baj. hogy az illető eljátssza saját hitelét. hanem sokkal inkább az. hogy magatartása a helyi közvéleményben rosse fényt vethet a pártra is. A probléma lényegét azonban mégsem erről a negatív oldalról kell elsősorban megközelíteni. A lényeg ugyanis az, hogy a társadalom személyes példamutatást vár a párt tagjaitól, és ez az igény kimondva vagy kimondatlanul. de mind határozottabban felismerhető. Ennek megfelelően egy folyamatot észlelhetünk a párton belül: szervezeteink minden szinten egyre tudatosabban törekednek arra, hogy tagjaik képesek legyenek elegét tenni a jogos követelményeknek. Mindezt persze nem szabad úgy elképzelni. mint egy mindenütt és mindenki esetében egyaránt zavartalan es mindig azonos mértékben ható jelenséget. Például n.em gondolhatjuk komolyan, hogy a népgazdaságban esetemként és helyenként ható különböző érdekek közötti eligazodás ne lenne nehéz, hogy olykor ne lenne probléma biztonsággal rátalálni a helyes útra. A tettek polémiája zajlik, a gyakorlat alakít ideológiánknak megfe’etó emberi igényeket. A ml kötelességünk, hogy eszmei-politikai nevelő munkánkkal, a tudatos politikai irányítás segítségével meggyorsítsuk ezt a kétségkívül egészséges folyamatot a párton belül és a párton kívüli közvéleményben is. Sólyom József f
